MONTELUKAST SANDOZ 4 MG GRANULÁTUM
- montelukast
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MONTELUKAST 4 MG
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum kombinációs terápiaként javallt az asztma kezelésében azoknál a 6hónap és 5év közötti betegeknél, akik enyhe vagy közepes fokú perzisztáló asztmában szenvednek, és akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a „szükség szerint” adagolt rövid hatású béta‑agonisták nem biztosítják kielégítően az asztma klinikai kontrollját.
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum alternatív szerként is alkalmazható az alacsony dózisú inhalációs kortikoszteroidok helyett azoknál a 2‑5éves betegeknél, akik enyhe perzisztáló asztmában szenvednek, és közeli kórtörténetükben nem szerepel olyan súlyos asztmás roham, amely orális kortikoszteroid-használatot tett szükségessé, valamint azoknál, akikről bebizonyosodott, hogy nem képesek használni az inhalációs kortikoszteroidokat (lásd 4.2pont).
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum az asztma megelőzésére is javallt azoknál a 2éves vagy idősebb gyermekeknél, akiknél a predomináns ok a fizikai megterhelés által okozott bronchokonstrikció.
Adagolás
Ez a gyógyszer csak felnőtt felügyelete mellett alkalmazható a gyermekeknél. Az adag 6hónap és 5év közötti gyermekek részére napi egy tasak 4mg‑os granulátum, amelyet este kell bevenni. Ebben a korcsoportban dózismódosítás nem szükséges. A perzisztáló asztmában szenvedő 6hónap és 2év közötti beteg gyermekekkel végzett klinikai vizsgálatokból származó hatásossági adatok korlátozottan állnak rendelkezésre. A betegeknél 2‑4hét montelukaszttal folytatott kezelés után értékelni kell a kezelésre adott választ. Terápiás válasz hiánya esetén a kezelést abba kell hagyni. A Montelukast Sandoz 4mg granulátum alkalmazása 6hónapos kor alatt nem ajánlott.
Az alkalmazás módja
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum beadható önmagában a szájba vagy összekeverve egy kanálnyi hideg vagy szobahőmérsékletű puha étellel (pl. almaszósz, fagylalt, répa és rizs). A tasakot nem szabad kinyitni, amíg nem kerül felhasználásra. A tasak kinyitása után a teljes adag granulátumot azonnal (15percen belül) be kell adni. Étellel összekeverve a granulátumot tilos későbbi felhasználás céljából tárolni. A Montelukast Sandoz 4mg granulátum nem folyadékban történő feloldásra készült, de a gyógyszer bevétele után fogyasztható folyadék. A Montelukast Sandoz 4mg granulátum étkezéstől függetlenül alkalmazható.
Általános ajánlások
A montelukaszt terápiás hatása az asztmakontroll paramétereire egy napon belül jelentkezik. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a Montelukast Sandoz 4mg granulátumot az asztma egyensúlyi állapotában és rosszabodásának időszakaiban egyaránt folyamatosan kell szedni.
Nem szükséges a dózismódosítás veseelégtelenség vagy enyhe-közepes fokú májkárosodás esetén. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre adat. Az adagolás azonos a fiúk és lányok esetében.
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum az alacsony dózisú inhalációs kortikoszteroidok helyettesítő terápiájaként enyhe perzisztáló asztmában
A montelukaszt nem ajánlott monoterápiaként közepes fokú perzisztáló asztmában. A montelukaszt használata az alacsony dózisú inhalációs kortikoszteroidok alternatív terápiájaként csak azoknál az enyhe perzisztáló asztmában szenvedő 2‑5éves gyermekeknél megfontolandó, akiknek közeli kórtörténetében nem szerepel olyan súlyos asztmás roham, amely orális kortikoszteroid-használatot tett szükségessé, valamint azoknál, akikről bebizonyosodott, hogy nem képesek az inhalációs kortikoszteroidok használatára (lásd 4.1pont). Az enyhe perzisztáló asztmát a következők szerint definiálják: az asztma tüneteinek megjelenése hetente több mint egyszer, de napi egynél kevesebbszer, az éjszakai tünetek megjelenése havi kettőnél többször, de heti egynél kevesebbszer, az epizódok között normális tüdőfunkcióval. Ha az ellenőrző vizsgálatig (általában egyhónapon belül) nem áll be az asztma kielégítő egyensúlyi állapota (asztmakontroll), az asztma kezelésének lépcsőzetes terápiás módszere alapján meg kell állapítani, hogy szükséges-e kiegészítő vagy eltérő gyulladáscsökkentő kezelés. A betegek állapotát az asztmakontroll szempontjából rendszeresen ellenőrizni kell.
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum alkalmazása az asztma megelőzéseként olyan 2‑5 éves betegeknél, akiknél a predomináns ok a fizikai megterhelés által okozott bronchokonstrikció
2‑5 éves betegeknél a fizikai megterhelés által okozott bronchokonstrikció a perzisztáló asztma predomináns megjelenési formája lehet, amely inhalációs kortikoszteroid-kezelést igényel. 2‑4hét montelukaszttal történő kezelés után a betegeket ellenőrizni kell. Ha a kezelés nem ért el kielégítő hatást, kiegészítő vagy másfajta terápiára lehet szükség.
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum terápia egyéb asztmakezeléssel összefüggésben
Az inhalációs kortikoszteroidok mellé kiegészítő kezelésként adott Montelukast Sandoz 4mg granulátum esetén nem szabad az inhalációs kortikoszteroidokat hirtelen felváltani a Montelukast Sandoz 4mg granulátummal (lásd 4.4pont).
15éves vagy idősebb serdülők és felnőttek részére a 10mg‑os filmtabletta áll rendelkezésre.
6‑14éves gyermekek részére az 5mg‑os rágótabletta áll rendelkezésre.
2‑5éves gyermekek részére alternatív gyógyszerformaként a 4mg‑os rágótabletta is rendelkezésre áll.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nagyon fiatalkorú betegeknél (6hónap és 2év között) a perzisztáló asztma fennállását gyermekorvosnak vagy pulmonológusnak kell diagnosztizálnia.
A beteget tájékoztatni kell, hogy a szájon át szedett montelukasztot soha ne használja akut asztmás rohamok oldására, és az erre a célra általa használt rohamoldó gyógyszer mindig legyen nála. Akut rohamok esetén rövid hatású inhalációs béta‑agonistát kell alkalmazni. A betegnek mihamarabb orvoshoz kell fordulnia, ha a szokásosnál több rövid hatású béta‑agonistára van szüksége.
Az inhalációs vagy orális kortikoszteroidokat nem szabad hirtelen montelukaszttal felváltani.
Nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy az orális kortikoszteroidok dózisa csökkenthető lenne montelukaszt egyidejű alkalmazása esetén.
Az asztmaellenes készítményekkel, köztük a montelukaszttal kezelt betegeknél ritka esetekben szisztémás eosinophilia léphet fel, néhány esetben a Churg‑Strauss szindrómára jellemző vasculitis klinikai tüneteivel, amit gyakran szisztémás kortikoszteroid‑terápiával kezelnek. Ezek az esetek rendszerint, de nem mindig, az orális kortikoszteroid‑terápia csökkentésével vagy megvonásával álltak összefüggésben. Annak a lehetőségét, hogy a leukotrién‑receptor-antagonisták összefüggésben lehetnek a Churg-Strauss szindróma megjelenésével, sem kizárni, sem megerősíteni nem lehet.
Az orvosoknak figyelniük kell az eosinophilia, a vasculitises kiütések, a rosszabbodó pulmonalis tünetek, a cardialis szövődmények és/vagy a neuropathia megjelenésére. A fenti tüneteket mutató betegeket ki kell vizsgálni és kezelésüket újra kell értékelni.
Acetilszalicilsav-érzékeny asztmás betegek montelukaszttal történő kezelése során a betegeknek továbbra is kerülniük kell az acetilszalicilsav és egyéb nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedését.
Neuropszichiátriai eseményeket (viselkedésbeli változásokat, depressziót és öngyilkossági hajlamot) jelentettek minden korcsoportnál a montelukaszt alkalmazása során (lásd 4.8pont). A kezelés abbahagyása nélkül a tünetek súlyosak lehetnek és továbbra is fennállhatnak. Emiatt a montelukaszt alkalmazását abba kell hagyni, ha neuropszichiátriai tünetek jelentkeznek a kezelés során. A betegek és/vagy a gondviselőik figyelmét fel kell hívni a neuropszichiátriai események előfordulására, valamint utasítani kell őket, hogy értesítsék a kezelőorvost, ha ilyen jellegű viselkedésbeli változásokat tapasztalnak.
A Montelukast Sandoz 4 mg granulátum nátriumot tartalmaz
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A montelukaszt együtt adható az asztma megelőzésére és krónikus kezelésére rutinszerűen alkalmazott egyéb készítményekkel. Gyógyszerinterakciós vizsgálatok során a montelukaszt javasolt terápiás adagja nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a következő gyógyszerek farmakokinetikájára: teofillin, prednizon, prednizolon, orális fogamzásgátlók (etinil‑ösztradiol/noretindron35/1), terfenadin, digoxin és warfarin.
Fenobarbitállal történő együttadáskor a montelukaszt plazmakoncentráció-görbe alatti területe (AUC) megközelítőleg 40%‑kal csökkent. Mivel a montelukasztot a CYP3A4, 2C8 és 2C9 metabolizálja, óvatosan kell eljárni, különösen gyermekek esetében, ha a montelukasztot CYP3A4-, 2C8- és 2C9‑induktorokkal (pl. fenitoin, fenobarbitál és rifampicin) adják együtt.
Az in vitrovizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt erős inhibítora a CYP2C8 enzimnek. Egy a montelukaszt és a roziglitazon (az elsődlegesen a CYP2C8 által metabolizált gyógyszerek csoportjába tartozó kontroll szubsztrát) bevonásával végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat adatai azonban azt bizonyították, hogy a montelukaszt in vivo nem gátolja a CYP2C8‑at. A montelukaszt tehát várhatóan nem változtatja meg jelentős mértékben az ezen enzim által metabolizált gyógyszerek (pl.paklitaxel, roziglitazon és repaglinid) lebomlását.
Az invitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP2C8 enzim, és a kevésbé szignifikáns mértékben a 2C9 és 3A4 enzim szubsztrátja. Egy montelukaszttal és gemfibrozillal (CYP2C8- és 2C9‑inhibitor) végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálatban, a gemfibrozil 4,4‑szeresére emelte a montelukaszt szisztémás expozícióját. Nincs szükség a montelukaszt rutinszerű dózismódosítására gemfibrozillal vagy más erős CYP2C8-inhibitorokkal való együttes alkalmazáskor, azonban a kezelőorvosnak tudnia kell, hogy a mellékhatások száma növekedhet.
In vitro adatok alapján nem várható klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás a kevésbé erős CYP2C8-inhibitorokkal (pl.trimetoprim). Montelukaszt és az erős CYP3A4-inhibitor itrakonazol együttadása nem eredményezte a montelukaszt szisztémás expozíciójának szignifikáns emelkedését.
Terhesség
Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést károsan befolyásoló hatásokra.
A terhességi adatbázis alapján rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat nem utal arra, hogy ok‑okozati összefüggés lenne a montelukaszt használata és azon fejlődési rendellenességek (pl.:végtagfejlődési rendellenességek) között, amelyekről a forgalomba hozatalt követően ritkán, világszerte beszámoltak.
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum terhességben csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
Patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3pont). Nem ismert, hogy a montelukaszt kiválasztódik-e a humán anyatejbe.
A Montelukast Sandoz 4mg granulátum szoptató anyáknak csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges.
A montelukaszt várhatóan nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyesek azonban beszámoltak álmosságról vagy szédülésről.
A klinikai vizsgálatok során a montelukasztot a következő dózisokban és korcsoportoknál értékelték perzisztáló asztma esetén:
-
a 10mg‑os filmtablettát kb.4000felnőtt és 15éves, vagy idősebb serdülőkorú betegen
-
a 10 mg os filmtablettát kb. 400 felnőtt és 15 éves, vagy idősebb serdülőkorú szezonális allergiás rhinitisben szenvedő és asztmás betegen
-
a 5mg‑os rágótablettát kb.1750, 6‑14év közötti gyermekgyógyászati betegen
-
a 4mg‑os rágótablettát 851, 2‑5év közötti gyermekgyógyászati betegen, és
-
a 4mg‑os granulátumot 175, 6hónap és 2év közötti gyermekgyógyászati betegen.
A montelukasztot az alábbi dózisban és korcsoportnál értékelték egy intermittáló asztmában szenvedő betegeken végzett klinikai vizsgálatban:
-
4mg granulátumot és rágótablettát 1038, 6hónap és 5év közötti gyermekgyógyászati betegen.
A klinikai vizsgálatok során a montelukaszttal kezelt asztmás betegek körében az alábbi, a gyógyszer alkalmazásával összefüggő gyakori (≥1/100 -<1/10) mellékhatások fordultak elő a placebóval kezelt betegekhez képest nagyobb arányban:
| Szervrendszer | 15éves vagy annál idősebb serdülők és felnőttek(két 12hetes vizsgálat, n=795) | 6‑14éves gyermekek(egy 8hetes vizsgálat, n=201);(két 56hetes vizsgálat, n=615) | 2‑5éves gyermekek(egy 12hetes vizsgálat, n=461)(egy 48hetes vizsgálat; n=278) | 6hónap és 2év közötti gyermekek(egy 6hetes vizsgálat, n=175) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | fejfájás | hyperkinesia | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | asztma | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasi fájdalom | hasi fájdalom | hasmenés | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ekcémás dermatitis, kiütés | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | szomjúság |
Korlátozott számú betegen végzett, meghosszabbított (felnőttek esetén maximum 2évvel, 6‑14éves gyermekek esetén maximum 12hónappal) kezelés során a klinikai vizsgálatokban a biztonságossági profil nem változott.
Összesen 502, 2‑5év közötti beteget kezeltek montelukaszttal legalább 3hónapig, 338beteget 6hónapig vagy annál tovább és 534beteget 12hónapig vagy annál tovább. A biztonságossági profil ezeknél a betegeknél sem változott a meghosszabbított kezelés során.
A biztonságossági profil a 6hónap és 2év közötti betegeknél sem változott a legfeljebb 3hónappal meghosszabbított kezelés során.
A forgalomba hozatalt követő tapasztalat:
A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások szervrendszer valamint előfordulási gyakoriság szerint szerepelnek a lenti táblázatban. A gyakorisági kategóriák a jelentős klinikai vizsgálatok alapján lettek megállapítva.
| Szervrendszer | Mellékhatás megnevezése | Gyakorisági kategória* |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | felső légúti fertőzés§ | Nagyon gyakori |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | megnövekedett vérzési hajlam | Ritka |
| thrombocytopenia | Nagyon ritka | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát | Nem gyakori |
| hepaticus eosinophil‑beszűrődés | Nagyon ritka | |
| Pszichiátriai kórképek | rendellenes álmok (beleértve a rémálmokat), insomnia, somnambulismus, szorongás, izgatottság (beleértve az agresszív viselkedést vagy ellenségességet), depresszió, pszichomotoros hiperaktivitás (beleértve az ingerlékenységet, nyugtalanságot, tremort†) | Nem gyakori |
| figyelemzavar, memóriazavar, tic | Ritka | |
| hallucinációk, dezorientáció, öngyilkos gondolatok és magatartás (öngyilkossági hajlam), dysphemia, obszesszív‑kompulzív tünetegyüttes | Nagyon ritka | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, álmosság, paraesthesia/hypoesthesia, görcsroham | Nem gyakori |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio | Ritka |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | epistaxis | Nem gyakori |
| Churg‑Strauss szindróma (CSS) (lásd 4.4pont) pulmonalis eosinophilia | Nagyon ritka | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés§§, hányinger§§, hányás§§ | Gyakori |
| szájszárazság, dyspepsia | Nem gyakori | |
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum transzaminázszint (ALAT, ASAT) | Gyakori |
| hepatitis (beleértve a cholestaticus, hepatocellularis és kevert típusú májkárosodást) | Nagyon ritka | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | kiütés§§ | Gyakori |
| véraláfutások, urticaria, pruritus | Nem gyakori | |
| angiooedema | Ritka | |
| erythema nodosum, erythema multiforme | Nagyon ritka | |
| A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia, myalgia (beleértve az izomgörcsöket) | Nem gyakori |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | gyermekeknél enuresis | Nem gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | pyrexia§§ | Gyakori |
| asthenia/fáradtság, rossz közérzet, oedema | Nem gyakori | |
| * Gyakorisági kategória: Minden mellékhatás esetében a klinikai kutatási adatbázisban jelentett előfordulási arány alapján került meghatározásra: Nagyon gyakori (≥1/10), Gyakori(≥1/100‑<1/10), Nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), Ritka (≥1/10000‑<1/1000), Nagyon ritka (<1/10000). § Klinikai vizsgálatokban nagyon gyakran jelentették ezt a mellékhatást mind a montelukasztttal, mind pedig a placebóval kezelt betegeknél. §§ Klinikai vizsgálatokban gyakran jelentették ezt a mellékhatást mind a montelukaszttal, mind pedig a placebóval kezelt betegeknél † Gyakorisági kategória: ritka. | ||
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül*.
Krónikus asztma vizsgálatokban felnőtteknek 22héten át adott, napi maximum 200mg montelukaszt, valamint rövid távú vizsgálatokban kb.1héten át adott, napi maximum 900mg nem okozott klinikailag jelentős nemkívánatos eseményeket.
A túladagolás tünetei
A forgalomba hozatalt követően, valamint klinikai vizsgálatok során beszámoltak akut túladagolásról, beleértve olyan jelentéseket, amelyek felnőttek és gyermekek esetében 1000mg‑os (egy 42hónapos gyermek esetében ez hozzávetőleg 61mg/kg) adagokról számoltak be. A megfigyelt klinikai és laboratóriumi eredmények megegyeztek a felnőttekben és a gyermekekben megfigyelt biztonságossági profillal. A túladagolások túlnyomó részénél nem jelentettek mellékhatást. A leggyakrabban előforduló nemkívánatos események megfeleltek a montelukaszt biztonságossági profiljának, és a következők voltak: hasi fájdalom, aluszékonyág, szomjúság, fejfájás, hányás és pszichomotoros hiperaktivitás.
A túladagolás kezelése
Nem áll rendelkezésre specifikus információ a montelukaszt-túladagolás kezelésére vonatkozóan. Nem ismert, hogy a montelukaszt peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel eltávolítható‑e.
Farmakológiai tulajdonságok - MONTELUKAST 4 MG
Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségekre ható egyéb szisztémás szerek; leukotrién‑receptor antagonisták, ATC kód: R03DC03
A ciszteinil-leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4) erős gyulladást kiváltó eikozanoidok, melyek különféle sejtekből, pl. mastocytákból vagy eosinophilekből szabadulnak fel. Ezek a fontos proasztmatikus mediátorok a légutakban található ciszteinil-leukotrién-receptorokhoz (CysLT) kötődnek és légúti történéseket okoznak, beleértve a bronchokonstrikciót, nyáktermelést, érpermeabilitás-növekedést és az eosinophil sejtek felszaporodását.
A montelukaszt orálisan aktív vegyület, amely erős affinitással és nagy szelektivitással kötődik a CysLT1‑receptorokhoz. Klinikai vizsgálatokban a montelukaszt alacsony, mindössze 5mg‑os adagban is már blokkolta a belélegzett LTD4 által indukált bronchokonstrikciót. Szájon át történő alkalmazását követően két órán belül bronchodilatatiót figyeltek meg. A béta‑agonisták által kifejtett bronchodilatációs hatás és a montelukaszt által létrehozott bronchodilatáció összeadódott. A montelukaszt‑kezelés gátolta az antigén hatására fellépő korai és késői fázisú bronchokonstrikciót. A montelukaszt a placebóhoz képest csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophilek számát mind a felnőtt, mind a gyermekkorú betegeknél. Egy másik vizsgálatban a montelukaszt‑kezelés a placebóhoz viszonyítva szignifikánsan csökkentette (a köpetben mért) légúti eosinophilek számát is. A felnőtt és a 2‑14év közötti betegeknél a montelukaszt a placebóhoz képest csökkentette a perifériás vérben keringő eozinofilek számát, egyidejűleg pedig javította a klinikai asztmakontrollt.
Felnőtteken végzett vizsgálatok során, a napi egyszeri 10mg‑os dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest jelentős javulást eredményezett a reggeli FEV1-értékekben (a kezdeti értékhez viszonyított 10,4% javulás a 2,7%‑kal szemben), valamint a reggeli kilégzési csúcsáramlási sebességben (PEFR) (a kezdeti értékhez képest 24,5l/perc javulás a 3,3l/perccel szemben), és jelentős csökkenést eredményezett a teljes béta‑agonista-használatban (a kezdeti értékhez képest -26,1% a ‑4,6%‑kal szemben.) A placebóhoz képest a betegek által jelentett nappali és éjszakai asztmatünetek pontértékei szignifikánsan javultak.
Felnőttek beválasztásával végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a montelukaszt hatása hozzáadódik az inhalációs kortikoszteroidok klinikai hatásához. (A FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt-kezelés esetén 5,43%, beklometazon esetén 1,04%; béta‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén -8,70%, beklometazon esetén 2,64%). Az inhalációs beklometazonhoz (adagolóval adott napi kétszeri 200mikrogramm) képest a montelukaszt gyorsabb kezdeti hatást mutatott, bár a 12hetes vizsgálat teljes időtartama alatt a beklometazon nagyobb átlagos terápiás hatást fejtett ki (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén 7,49%, beklometazon esetén 13,3%; béta‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén -28,28%, beklometazon esetén -43,89%). Mindazonáltal a montelukaszttal kezelt betegek nagy része az inhalációs beklometazonhoz hasonló klinikai hatást tapasztalt (pl. a beklometazonnal kezelt betegek 50%‑ánál mért, a kezdeti értékekhez képest legalább 11%‑os FEV1‑javulást a montelukaszttal kezelt betegek kb. 42%‑a tapasztalta).
Egy 8hétig tartó, 6‑14éves betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a napi egyszeri 5mg‑os dózisú montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan javította a légzésfunkciót (FEV1: a kezdeti értékekhez képest történt változás 8,71% a 4,16%‑kal szemben; reggeli PEFR: a kezdeti értékekhez képest történt változás 27,9l/perc a 17,8l/perccel szemben) és csökkentette a „szükség szerinti” béta‑agonista-használatot (a kezdeti értékekhez képest -11,7% a +8,2%‑kal szemben).
Egy 12hónapig tartó vizsgálatban, amely a montelukaszt és az inhalációs flutikazon asztmakontrollra gyakorolt hatásosságát hasonlította össze enyhe perzisztáló asztmában szenvedő 6‑14éves betegeknél, a montelukaszt nem volt klinikailag kevésbé hatékony a flutikazonnál a kisegítő asztmakezelés nélküli napok (rescue‑free days, RFD) százalékos növelésében, ami a vizsgálat primer végpontja volt. A kezelés 12hónapjának átlaga alapján az RFD‑k százalékos aránya 61,6‑ről 84,0‑re növekedett a montelukasztcsoportban és 60,9‑ről 86,7‑re a flutikazoncsoportban. A csoportok közötti legkisebb négyzetes átlag különbsége az RFD‑k százalékos növekedésében statisztikailag szignifikáns volt (-2,8, 95% KI: -4,7, -0,9), de az előre meghatározott klinikai noninferioritási küszöbértéken belül maradt.
Mind a montelukaszt, mind a flutikazon javulást eredményezett az asztmakontroll azon másodlagos paramétereiben, amelyek értékelésre kerültek a kezelés 12hónapja alatt:
-
A FEV1 1,83literről 2,09literre növekedett a montelukasztcsoportban és 1,85literről 2,14literre a flutikazoncsoportban. A csoportok közötti legkisebb négyzetes átlag különbsége a FEV1növekedésében -0,02liter volt, 95% KI:-0,06, 0,02. Az elvárt érték százalékában kifejezett FEV1 növekedésének átlaga a kezdeti értékekhez képest 0,6% volt a montelukasztcsoportban és 2,7% volt a flutikazoncsoportban. A két eredmény legkisebb négyzetes átlag különbsége szignifikáns volt: -2,2%, 95%KI: -3,6, -0,7.
-
Azon napok száma, amelyeken béta‑agonista-használatra volt szükség, lecsökkent 38,0‑ról 15,4‑re a montelukasztcsoportban és 38,5‑ről 12,8‑ra a flutikazoncsoportban. A csoportok közötti legkisebb négyzetes átlag különbsége a béta‑agonista használatát igénylő napok százalékos arányában szignifikáns volt: 2,7, 95% KI: 0,9, 4,5.
-
Azon betegek százalékos aránya, akiknél asztmás roham lépett fel (asztmás rohamnak az asztmás állapot romlásának olyan időszakát tekintették, ami orális szteroid‑kezelést, nem tervezett orvosi ellátást, sürgősségi ellátást vagy hospitalizációt igényelt) 32,2% volt a montelukasztcsoportban és 25,6% volt a flutikazoncsoportban, az esélyarány (95% KI) szignifikáns volt: 1,38 (1,04, 1,84).
-
A szisztémás (főleg orális) kortikoszteroid‑használat a vizsgálati időszakban 17,8% volt a montelukasztcsoportban és 10,5% a flutikazoncsoportban. A csoportok közötti legkisebb négyzetes átlag különbsége szignifikáns volt:7,3%, 95% KI: 2,9, 11,7.
Egy 12hétig tartó, 2‑5éves gyermekek bevonásával végzett placebokontrollos vizsgálat során a napi egyszeri 4mg montelukaszt az egyidejű egyéb kezeléstől (inhalációs/porlasztott kortikoszteroidok vagy inhalációs/porlasztott nátrium-kromoglikát) függetlenül javította az asztmakontroll paramétereit a placebóhoz képest. A betegek 60%‑a nem kapott egyéb asztmakezelést. A montelukaszt szignifikánsan javította mind a nappali tüneteket (így a köhögést, a zihálást, a nehezített légzést, valamint a korlátozott aktivitást), mind az éjszakai tüneteket a placebóhoz viszonyítva. A montelukaszt ezen felül a placebónál szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette a béta‑agonisták “szükség esetén” történő használatát, illetve a kortikoszteroidoknak az asztma romlása miatt szükséges sürgősségi használatát. A montelukasztot kapó betegeknek több asztma-mentes napja volt, mint a placebót kapóknak. A kezelés hatása már az első adag után jelentkezett.
Egy 12hónapig tartó, placebokontrollos vizsgálat során, melyet 2‑5éves, exacerbációs epizódokkal járó enyhe asztmában szenvedő gyermekek bevonásával végeztek, a napi egyszer 4mg dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan (p≤0,001) csökkentette az asztmás exacerbációs epizódok (EE) éves arányát (1,60EE vs. 2,34EE, ahol az EE meghatározása:≥3egymást követő nap, amikor a nappali tünetek enyhítésére béta‑agonista vagy orális/inhalációs kortikoszteroid használatára vagy asztma miatti hospitalizációra volt szükség). Az EE éves gyakorisága 31,9%-kal csökkent (95%KI: 16,9, 44,1.)
Egy placebokontrollos vizsgálatban, melyet olyan 6hónapos és 5éves kor közötti, intermittáló asztmában szenvedő gyermekgyógyászati betegeken végeztek, akik nem szenvedtek perzisztens asztmában, a montelukaszt‑kezelést 12hónapig adták, vagy naponta egyszer 4mg adagolási rend, vagy 12napos kezelési sorozatok formájában, melyek mindegyikét az intermittáló tünetek felléptekor kezdtek meg. A 4mg montelukaszttal vagy placebóval kezelt betegek között nem figyeltek meg jelentős különbséget az olyan asztmarohammal végződő asztmaepizódok számát illetően, melyek egészségügyi beavatkozást, pl.:nem tervezett orvosi ellátást, sürgősségi ellátást vagy hospitalizációt, illetve orális, intravénás vagy intramuszkuláris kortikoszteroid‑kezelést igényeltek.
A montelukaszt hatásosságát 6hónap és 2év közötti betegeknél a 2éves és annál idősebb asztmás betegeknél mutatott hatásosság extrapolációja támasztja alá, és a hasonló farmakokinetikai adatokon, valamint azon a feltevésen alapul, hogy a betegség lefolyása, patofiziológiája és a gyógyszer hatása alapvetően hasonló ezeknél a betegcsoportoknál.
Egy felnőtteken végzett, 12hetes vizsgálat során a montelukaszt szignifikánsan gátolta a fizikai terhelés által kiváltott bronchokonstrikciót (excercise-induced bronchoconstriction, EIB) (a FEV1 maximális esése a montelukaszt-kezelésnél 22,33%, míg placebo esetén 32,40% volt; a FEV1 kezdeti értékénél 5%‑kal kisebb értékig történő visszaálláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 44,22perc, a placebo esetén 60,64perc volt). Ez a hatás állandó volt a vizsgálat 12hete alatt. Az EIB csökkenését egy rövid távú, 6‑14éves betegeken végzett vizsgálat is kimutatta (a FEV1 maximális esése 18,27%, míg placebo esetén 26,11% volt; a kezdeti értékeket 5%‑on belül megközelítő javuláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 17,76perc, a placebo esetén ez az érték 27,98perc volt). A hatás a napi egyszeri adagolási intervallum végén is kimutatható volt.
Acetilszalicilsav-érzékeny asztmás betegeknél, akik egyidejű inhalációs és/vagy orális kortikoszteroid‑kezelésben részesültek, a montelukaszt a placebóhoz képest az asztma paramétereinek szignifikáns javulását eredményezte, (a FEV1 változása a kezdeti értékekhez képest 8,55% volt a ‑1,74%‑kal szemben, és a teljes béta‑agonista-használat csökkenése a kezdeti értékekhez képest -27,78% volt a 2,09%‑kal szemben).
Felszívódás
Szájon át történő alkalmazást követően a montelukaszt gyorsan felszívódik. A 10mg‑os filmtabletta éhgyomorra történő beadása után felnőtteknél, a plazma csúcskoncentráció (Cmax) a bevételt követően 3óra (Tmax) múlva alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 64%. A standard étkezés nem befolyásolja az orális biohasznosíthatóságot és a cmax értékét. A biztonságosságot és hatásosságot olyan klinikai vizsgálatokkal bizonyították, ahol a 10mg‑os filmtablettát az étkezés idejére való tekintet nélkül alkalmazták.
Az 5mg‑os rágótabletta cmax értéke éhgyomorra beadva felnőtteknél a bevételt követő 2órán belül alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 73%, amely 63%‑ra csökken egy átlagos étkezés következtében.
A 4mg-os rágótabletta cmax értéke éhgyomorra beadva 2‑5éves gyermekeknél a bevételt követő 2órán belül alakul ki. Az átlagos Cmax 66%-kal magasabb, míg a Cmin alacsonyabb, mint azoknál a felnőtteknél, akik 10mg‑os tablettát kaptak.
Felnőttek esetében az éhgyomorra alkalmazott 4mg‑os granulátum bioekvivalens a 4mg‑os rágótablettával. A 4mg‑os granulátum Cmax értéke 6hónap és 2év közötti gyermekeknél a bevételt követő 2órán belül alakul ki. A Cmax közel kétszerese a 10mg‑os tablettát kapó felnőtteknél mért értéknek. Almaszósz vagy magas zsírtartalmú standard étkezés együttadása a granulátummal nem befolyásolja klinikailag jelentős mértékben a montelukaszt AUC-val meghatározott farmakokinetikáját (1225,7ngóra/ml almaszósszal és 1223,1ngóra/ml anélkül, valamint 1191,8ngóra/ml magas zsírtartalmú standard étkezéssel és 1148,5ngóra/ml anélkül).
Eloszlás
A montelukaszt több mint 99%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez. A montelukaszt átlagos eloszlási térfogata dinamikus egyensúlyi állapotban 8‑11liter. Patkányokon radioaktív jelzésű montelukaszttal végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a szer csak minimális mértékben jut át a vér‑agy gáton. Ezen felül az adagolást követő 24órával a radioaktív jelzésű anyag koncentrációja az egyéb szövetekben minimális volt.
Biotranszformáció
A montelukaszt nagymértékben metabolizálódik. Terápiás adagokkal végzett vizsgálatok során felnőttekben és gyermekekben dinamikus egyensúlyi állapotban a montelukaszt metabolitjainak plazmakoncentrációi nem voltak kimutathatóak.
A montelukaszt metabolizmusában a citokróm P4502C8 a legjelentősebb enzim. Kismértékben hozzájárulhat továbbá a CYP3A4 és 2C9 is, habár a CYP3A4‑inhibitor itrakonazolról kimutatták, hogy nem változtatja meg a montelukaszt farmakokinetikai változóit a napi 10mg montelukasztot kapó egészséges egyénekben. Humán májmikroszómákkal végzett invitrovizsgálatok eredményei alapján a montelukaszt terápiás plazmakoncentrációi nem gátolják a citokróm P4503A4, 2C9, 1A2, 2A6, 2C19 és 2D6 enzimeket. A montelukaszt metabolitjainak hozzájárulása a terápiás hatáshoz minimális.
Elimináció
Egészséges felnőttekben a montelukaszt átlagos plazmaclearance‑e 45ml/perc. Radioaktív jelzett montelukaszt orális adását követően a radioaktivitás 86%‑a az 5napig gyűjtött székletből, és kevesebb mint 0,2%‑a a vizeletből volt visszanyerhető. A montelukaszt orális biohasznosíthatóságával összevetve ez azt jelzi, hogy a montelukaszt és metabolitjai szinte kizárólag az epén keresztül eliminálódnak.
Különleges betegcsoportok
Idős, ill. enyhe-közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegeken még nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a montelukaszt és metabolitjai az epén keresztül ürülnek ki, vesekárosodásban szenvedő betegeknél várhatóan nem szükséges az adagolás módosítása. Súlyos májelégtelenségben (Child‑Pugh pontszám>9) szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a montelukaszt farmakokinetikájáról.
A montelukaszt nagy dózisban (a javasolt felnőtt dózis 20‑60‑szorosa) történő alkalmazásakor a plazma teofillin koncentrációjának csökkenését figyelték meg. Ezt a hatást a javasolt napi egyszeri 10mg montelukaszt alkalmazása esetén nem észlelték.
Gyógyszerészeti jellemzők - MONTELUKAST 4 MG
Legfeljebb 25ºC-on tárolandó. A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Granulátum 7, 10, 14, 20, 28, 30és 100 db PET/Al/PE tasakot tartalmazó dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható