MORPHINE KALCEKS 10 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

Súlyos fájdalom, amely csak opioid fájdalomcsillapítókkal kezelhető megfelelően.

Adagolás

Az alkalmazás módját és az adagolást a fájdalom típusától és súlyosságától, valamint a beteg általános állapotától függően kell meghatározni. Az egyéni dózis a beteg életkorától, testtömegétől, a fájdalom súlyosságától, a beteg kórtörténetétől és a korábban alkalmazott fájdalomcsillapítóktól függ.

Felnőttek: 1–1,5ml injekciós oldat (10–15mg morfin-hidroklorid-trihidrát) subcutan vagy intramuscularisan naponta 1–3alkalommal. Sürgős esetekben a morfin lassú intravénás injekcióban is beadható.

Idősek

A morfin-kezelés során óvatosság ajánlott, és csökkentett kezdő dózis javasolt.

Vese- és májkárosodás

A morfin-kezelés során óvatosság ajánlott, és csökkentett kezdő dózis javasolt.

A dózis csökkentésére lehet szükség a következő állapotok fennállása esetén: asthma bronchiale, obstruktív felső légúti betegség, koponyasérülés, peritonealis dialízis alkalmazása, hypovolaemiaval járó hypotonia, hypothyreosis, gyulladásos bélbetegségek, pancreatitis, epeúti vagy húgyúti görcsök.

Monitorozás a kezelés alatt

A hányinger, a hányás és a székrekedés időnként 0,25–0,5mg atropin subcutan adásával ellensúlyozható. A légzésdepresszió naxolon alkalmazásával visszafordítható.

Az alkalmazás módja

Intravénás, intramuscularis vagy subcutan alkalmazásra.

A kezelés céljai és a kezelés leállítása

A Morphine Kalceks-kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállításának tervét, a fájdalomcsillapításról szóló ajánlásoknak megfelelően. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen kapcsolatot kell tartania, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a betegnek már nincs szüksége a Morphine Kalceks-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem kielégítő, mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4pont).

A kezelés időtartama

A Morphine Kalceks nem alkalmazható a szükségesnél hosszabb ideig.

• A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• légúti váladékfelhalmozódás;

• légzésdepresszió;

• akut májbetegség;

• alkohol vagy hipnotikumok hatása alatt álló betegek szorongásos állapotai.

Prosztata hypertrophiában és myastenia gravisban szenvedő betegeknél a készítmény csak óvatossággal alkalmazható.

A morfin alkalmazása idiopathiás vagy (a fájdalomcsillapítás hiányával összefüggő) pszichopatológiás jellegű fájdalmak kezelésére nem ajánlott.

A morfin önmagában történő alkalmazása epe- vagy vesekólika fennállásakor nem javasolt, mivel a görcsök fokozódhatnak. Ilyen esetekben a morfint görcsoldókkal kombinációban kell alkalmazni.

Encephalitist követően a morfin hatása fokozódhat.

A MAO-inhibitorokkal történő kezeléssel kapcsolatban lásd a 4.5pontot.

Főként nagy dózisok alkalmazása esetén a morfin dózisának további növelésére sem reagáló hyperalgesia fordulhat elő. A morfin dózisának csökkentése vagy az opioid lecserélése válhat szükségessé.

A rifampicin csökkentheti a morfin plazmakoncentrációját. A morfin fájdalomcsillapító hatását figyelemmel kell kísérni, dózisát pedig módosítani kell a rifampicinnel végzett kezelés alatt és után.

Alvással összefüggő légzészavarok

Az opioidok alvással összefüggő légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a centrális alvási apnoét (central sleep apnoea, CSA) és az alvással összefüggő hypoxaemiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggő módon növeli a CSA kockázatát. A CSA-ban szenvedő betegeknél meg kell fontolni az opioidok összdózisának csökkentését.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

A morfin-kezeléssel összefüggésben beszámoltak akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amely életveszélyes vagy halálos is lehet. A legtöbb ilyen reakció a kezelés első 10napja során jelentkezett. Tájékoztatni kell a betegeket az AGEP jeleiről és tüneteiről, és fel kell hívni a figyelmüket, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha ilyen tüneteket tapasztalnak.

Amennyiben e bőrreakciókra utaló jelek és tünetek jelennek meg, a morfin-kezelést le kell állítani, és más megfelelő kezelési lehetőséget kell mérlegelni.

Máj- és epebetegségek

A morfin az Oddi-sphincter működési zavarait és görcsét okozhatja, ami növeli az intrabiliaris nyomást és fokozza az epeúti tünetek és a pancreatitis kockázatát.

Opioidalkalmazási zavar (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)

Az opioidok, például a Morphine Kalceks ismétlődő alkalmazásakor tolerancia, valamint fizikai és/vagy pszichés függőség (dependencia) alakulhat ki.

A Morphine Kalceks ismétlődő alkalmazása opioidalkalmazási zavarhoz (Opioid Use Disorder, OUD) vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Morphine Kalceks készítménnyel való visszaélés (abúzus) vagy szándékos helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerepelnek szerhasználatból fakadó zavarok (beleértve az alkoholizmust is), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek személyes anamnézisében egyéb mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok) szerepelnek.

A Morphine Kalceks-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.

A betegeket monitorozni kell a kábítószer-kereső magatartás jelei tekintetében (pl. túl gyakori gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt.

Megvonási (absztinencia) szindróma

A megvonási szindróma kockázata az alkalmazás időtartamával és nagyobb dózisok alkalmazásakor növekszik. A tünetek a dózis vagy az alkalmazás módjának módosításával, és a morfin dózisának fokozatos csökkentésével mérsékelhetők. Az egyes tüneteket lásd a 4.8pontban.

Akut mellkasi szindróma (acute chest syndrome, ACS) sarlósejtes betegségben (sickle cell disease, SCD) szenvedő betegeknél

Az akut mellkasi szindróma, valamint sarlósejtes betegségben szenvedő betegeknél a morfin érelzáródásos krízis alatt történő alkalmazása közötti lehetséges összefüggés miatt az akut mellkasi szindróma tüneteinek szoros monitorozása indokolt.

Mellékvesekéreg-elégtelenség

Az opioid fájdalomcsillapítók reverzibilis mellékvese-elégtelenséget okozhatnak, ami monitorozást és glükokortikoid-pótló terápiát tesz szükségessé. A mellékvesekéreg-elégtelenség tünetei közé tartozhat pl. a hányinger, a hányás, az étvágycsökkenés, a kimerültség, a gyengeség, a szédülés vagy az alacsony vérnyomás.

A nemi hormonok csökkenése és prolaktinszint növekedése

Az opioid fájdalomcsillapítók hosszú távú alkalmazása a nemihormon-szintek csökkenésével és a prolaktinszint növekedésével járhat. A tünetek a következők lehetnek: csökkent libidó, impotencia vagy amenorrhoea.

Szedatívumok, pl. benzodiazepinek vagy azzal rokon gyógyszerek egyidejű alkalmazásának kockázata

A Morphine Kalceks és olyan nyugtató hatású (szedatív) gyógyszerek, mint a benzodiazepinek vagy azzal rokon vegyületek egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt a szedatív gyógyszerek opioidokkal történő egyidejű felírását olyan betegeknek kell fenntartani, akiknél alternatív kezelési módok nem állnak rendelkezésre. Ha a Morphine Kalceks és szedatívumok együttes felírása mellett döntenek, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, a lehető legrövidebb ideig.

A betegeknél szorosan monitorozni kell a légzésdepresszió, valamint a szedáció jeleit, illetve tüneteit. Erről mindenképpen tájékoztatni kell a betegeket, valamint gondozóikat annak érdekében, hogy felismerjék ezeket a tüneteket (lásd 4.5pont).

Peros alkalmazott P2Y12-antagonista trombocitaaggregáció-gátló kezelés

A P2Y12-antagonistával egyidejűleg alkalmazott morfin-kezelés első napján a P2Y12-antagonista hatásosságának csökkenését figyelték meg (lásd 4.5pont).

Segédanyagok

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Kombinációk, amelyek együttadása kerülendő

Barbiturátok

A barbiturátok felerősítik az opiátok és opioidok légzésdepresszáns hatását. Együttes alkalmazásuk ezért kerülendő.

Kis mennyiségű alkohol

A morfin gyenge légzésdepresszáns hatását még kis mennyiségű alkohol is nagymértékben fokozhatja. Együttes alkalmazásuk ezért kerülendő.

MAO-gátlók

A MAO-gátlók felerősíthetik a morfin hatásait (légzésdepresszió és hypotensio).

Petidin és MAO-gátlók egyidejű alkalmazásakor szerotonin-szindrómáról számoltak be, és ezen reakció előfordulása nem zárható ki a morfin és a MAO-gátlók egyidejű alkalmazásakor sem.

Kombinációk, amelyek dózismódosítást igényelhetnek

Gabapentin és pregabalin

A morfint körültekintéssel kell alkalmazni olyan betegeknél, akik egyidejűleg gabapentint vagy pregabalint alkalmaznak. A kezelés megválasztásakor figyelembe kell venni a központi idegrendszeri tünetek kockázatát. Ha a gabapentint és a morfint egyidejűleg alkalmazzák, mérlegelni kell a gabapentin dózisának csökkentését. A betegeknél gondosan monitorozni kell a központi idegrendszeri depresszió jeleit (pl. aluszékonyság), és a gabapentin vagy a morfin dózisát ennek megfelelően kell csökkenteni.

Rifampicin

A rifampicin olyan mértékben csökkenti a peros adagolt morfin plazmakoncentrációját, hogy a fájdalomcsillapító hatás eléréséhez a szokásosnál nagyobb dózisokra van szükség.

Amitriptilin, klomipramin és nortriptilin

Az amitriptilin, a klomipramin és a nortriptilin fokozza a morfin fájdalomcsillapító hatását, valószínűleg a nagyobb biohasznusulásnak köszönhetően. Dózismódosítás válhat szükségessé.

Kombinált morfin-agonisták/antagonisták

A kombinált morfin-agonisták/antagonisták (buprenorfin, nalbufin, pantazocin) a kompetitív receptorgátlás révén csökkentik a morfin fájdalomcsillapító hatását, ami fokozza az elvonási tünetek kialakulásának kockázatát.

Kombinációk, amelyeknek klinikai jelentősége nem ismert

Baklofén

A morfin és az intrathecalisan alkalmazott baklofén egyidejű alkalmazása vérnyomáscsökkenést okozott egy betegnél. Az apnoe vagy más központi idegrendszeri tünetek kockázatát ennek a kombinációnak az alkalmazásakor nem lehet kizárni.

Hidroxizin

A morfin és a hidroxizin egyidejű alkalmazása az additív hatás révén fokozza a központi idegrendszeri depressziót és az álmosságot. Meg kell fontolni egy nem szedatív hatású antihisztaminra történő átállítást.

Metilfenidát

A metilfenidát fokozza a morfin fájdalomcsillapító hatását. Egyidejű alkalmazás esetén mérlegelni kell a morfin dózisának csökkentését.

Nimodipin

A nimodipin fokozza a morfin fájdalomcsillapító hatását. Egyidejű alkalmazás esetén mérlegelni kell a morfin dózisának csökkentését.

Ritonavir

A morfinszint csökkenhet, ha az egyidejűleg alkalmazott ritonavir antiretrovirális gyógyszerként vagy más proteázgátlók farmakokinetikai hatásfokozójaként indukálja a glükuronidációt.

Peros P2Y12-gátlók

Morfinnal kezelt akut koronária-szindrómában szenvedő betegeknél a peros alkalmazott P2Y12‑antagonista trombocitaaggregáció-gátló kezelés késleltetett és csökkent expozícióját figyelték meg. Ez a kölcsönhatás összefüggésben lehet a gyomor-bél traktus motilitásával, és más opioidokra is jellemző lehet. A klinikai jelentősége nem ismert, de az adatok azt mutatják, hogy a morfin és a P2Y12-antagonista együttes alkalmazása esetén a P2Y12-antagonista hatásossága csökkenhet (lásd 4.4pont). Akut koronária-szindrómában szenvedő betegeknél, akiknél a morfin alkalmazása nélkülözhetetlen és a P2Y12 gyors gátlása döntő fontosságú, fontolóra vehető a P2Y12-antagonista parenterális alkalmazása.

Szedatív hatású gyógyszerek, pl. benzodiazepinek vagy azzal rokon gyógyszerek

Az opioidok és nyugtató hatású (szedatív) gyógyszerek, pl. benzodiazepinek, vagy azzal rokon gyógyszerek egyidejű alkalmazása a központi idegrendszeri depressziós hatás miatt fokozza a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát. A dózist és az egyidejű alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4pont).

Fogamzóképes férfiak és nők

Mutagén tulajdonságai miatt a morfin fogamzóképes férfiaknál és nőknél csak akkor alkalmazható, ha a hatásos fogamzásgátlás biztosított (lásd 5.3pont).

Terhesség

A morfin terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A morfin átjut a placentán. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukcióra kifejtett toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont).

Ezért a morfin terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a kezelés előnye az anya szempontjából egyértelműen felülmúlja a gyermekre vonatkozó kockázatot.

A morfin terhesség alatt történő hosszú távú alkalmazása az újszülöttnél opioid-megvonást okozhat. A morfin megnyújthatja vagy lerövidítheti a szülés időtartamát. A morfin szülés alatt történő alkalmazása légzésdepressziót válthat ki az újszülöttnél. A terhesség alatt opioid fájdalomcsillapító kezelésben részesülő anyák újszülöttjeinél monitorozni kell a megvonási (absztinencia) szindróma jeleit. A kezelés opioid adásából és támogató kezelésből állhat. Főként a szülés várható időpontja előtt 2–3órával a Morphine Kalceks csak szigorúan indololt esetben, valamint az anyai előny és az újszülöttre vonatkozó kockázat értékelését követően alkalmazható.

Szoptatás

A morfin kiválasztódik az anyatejbe, ahol nagyobb koncentrációban van jelen, mint az anyai plazmában. Mivel a morfin klinikailag jelentős koncentrációt érhet el a szoptatott csecsemőnél, a kezelés alatt a szoptatás nem ajánlott (lásd 5.2pont).

Termékenység

A morfin férfi és női termékenységre kifejtett hatásairól klinikai adatok nem állnak rendelkezésre.

Állatkísérletek azt mutatták, hogy a morfin csökkentheti a termékenységet (lásd 5.3pont, A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei).

A Morphine Kalceks nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A betegek körülbelül 20%-ánál fordul elő hányinger és hányás. A legtöbb mellékhatás dózisfüggő.

Az alábbi mellékhatások a MedDRA szervrendszeri csoportosítása szerint kerülnek bemutatásra. A gyakoriságokat a következő meghatározások szerint értékelték: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: anaphylaxiás reakció.

Endokrin betegségek és tünetek:

Gyakori: fokozott antidiuretikus hormon (ADH)-elválasztás.

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: dysphoria.

Nem ismert: euphoria, alvászavarok, memóriazavarok, a koncentrálási képesség zavarai, függőség.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: szedáció, szédülés.

Nem gyakori: légzésdepresszió, dezorientáció.

Nem ismert: allodynia, hyperalgesia (lásd 4.4pont), hyperhidrosis, görcsrohamok, myoclonus.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Gyakori: myosis.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Ritka: palpitatio, tachycardia, eszméletvesztés.

Érbetegségek és tünetek:

Ritka: orthostaticus hypotensio, hypertonia, hypotonia, perifériás ödéma.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem gyakori: bronchoconstrictio.

Nem ismert: centrális alvási apnoe szindróma.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: székrekedés, hányinger, hányás.

Nem ismert: pancreatitis, szájszárazság.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Nem gyakori: epegörcs.

Nem ismert: az Oddi-spinchter spasmusa.

A bőr és bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: pruritus.

Nem ismert: akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), urticaria.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Gyakori: vizeletvisszatartás.

Nem gyakori: ureterspasmus.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nem gyakori: szédülékenység.

Nem ismert: gyógyszermegvonási (absztinencia) szindróma.

A szedáció mértéke néhány napos alkalmazás után rendszerint csökken. A hányinger és a hányás hosszú távú alkalmazás során általában mérséklődik. Epeúti vagy húgyúti görcsök az erre hajlamos betegeknél előfordulhatnak. A légzésdepresszáns hatás dózisfüggő és ritkán jelent klinikai problémát. A függőség és a tolerancia rendszerint nem okoz problémát a súlyos rákos megbetegedésekkel járó fájdalom kezelésében.

Gyógyszerfüggőség és megvonási (absztinencia) szindróma

Az opioid fájdalomcsillapítók alkalmazása fizikai és/vagy pszichológiai függőség vagy tolerancia kialakulásával járhat. A Morphine Kalceks ismétlődő alkalmazása gyógyszerfüggőséghez vezethet, még terápiás dózisok esetén is. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4pont).

Absztinencia szindróma alakulhat ki, ha az opioid alkalmazásást hirtelen megszakítják, vagy opioid antagonistákat alkalmaznak, illetve a megvonási szindróma néha a dózisok között tapasztalható. A kezelésre vonatkozóan lásd a 4.4pontot.

A fizikai megvonási tünetek közé tartoznak a következők: fizikai fájdalmak, remegés, nyugtalanláb-szindróma, hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, influenzaszerű tünetek, tachycardia és mydriasis. A pszichológiai tünetek közé tartozik a dysphoriás hangulat, a szorongás és az ingerlékenység. A gyógyszerfüggőség gyakran jár „gyógyszer utáni sóvárgással”.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás tünetei

A túladagolás tünetei a tűhegynyire szűkült pupillák, a légzésdepresszió és hypotonia, az aspirációs pneumonia. Súlyos esetben keringési zavarok és kóma előfordulhat. Légzési elégtelenség miatt halál is bekövetkezhet.

A túladagolás kezelése

Indokolt esetben peros bevételt követően gyomormosás, aktív szén és laxatívum alkalmazható. A morfinmérgezés okozta légzésdepresszió felnőtteknél 0,4mg naxolon (gyermekeknél 0,01mg/ttkg) lassú intravénás beadásával visszafordítható, a dózis pedig szükség esetén fokozatosan emelhető.

A naxolon folyamatos infúzióban történő alkalmazása esetenként megfelelő alternatíva lehet.

Indokolt esetben légzéstámogatásra van szükség (tüdőödéma esetén a pozitív kilégzési nyomás [Positive End-Respiratory Pressure, PEEP] fenntartásával). Súlyos mérgezés esetén a naxolon nem helyettesíti a légzéstámogató kezelést. Az intravénás folyadékpótlásról (elektrolitoldat, glükózoldat), a vérgázok szabályozásáról, az acidózis korrigálásáról gondoskodni kell. Tüneti kezelés alkalmazandó.

Toxicitás

Felnőtteknél (tolerancia kialakulása nélkül) a potenciálisan halálos peros dózis általában 40–60mg (parenterálisan 30mg). A szkopolamin, a hipnotikumok és az alkohol felerősíti a toxikus hatásokat.