MOTETIS 25 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MOTETIS 25 MG
A tabletta szájon át történő alkalmazásra szolgál. A kezelést hyperkinetikus mozgászavarok terápiájában jártas orvosnak kell felügyelnie.
Adagolás
Felnőttek
Huntington-chorea
Az adagolás és alkalmazás minden beteg esetében individuális, ezért csak általános útmutatás adható.
A javasolt kezdő adag naponta 1-3-szor 12,5mg. Ez az adag 3–4 naponként 12,5mg-mal emelhető az optimális hatás eléréséig vagy az intolerancia tüneteinek megjelenéséig (szedáció, parkinsonizmus, depresszió).
A maximális napi adag 200mg naponta.
Ha 7napon belül a maximális adag sem hoz javulást, akkor nem valószínű, hogy akár az adag további emelésével, akár a kezelési tovább folytatásával eredményt érhetünk el a betegnél.
Idősek
Idős betegeken nem folytattak külön vizsgálatokat, de a gyakorlatban a tetrabenazin standard adagjait észrevehető káros hatások nélkül adták idős betegeknek. Parkinson-szerű mellékhatások meglehetősen gyakoriak ezeknél a betegeknél, és ez határt szabhat a dózis emelésének.
Gyermekek és serdülők
A biztonságosságot és hatásosságot gyermekek esetében még nem igazolták.
Gyermekek kezelése nem ajánlott.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeken nem végeztek vizsgálatokat. Ilyen betegek kezelésénél óvatosság ajánlott.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
A tetrabenazin gátolhatja a reszerpin hatását, ezért a két gyógyszer nem adható együtt.
-
Monoamin-oxidáz-gátlók szedése.
-
Károsodott májműködés
-
Hypokinetikus-rigiditás-szindróma (parkinsonizmus) fennállása.
-
Kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt depresszió. Szuicid késztetések.
-
Szoptatás.
-
Pheochromocytoma.
-
Prolaktin-dependens tumorok, pl. hipofízis- vagy emlőrák.
A tetrabenazin dózisát fokozatosan kell emelni, hogy minden beteg esetében meg lehessen határozni a megfelelő dózist.
Az in vitro és in vivo vizsgálatok azt mutatják, hogy a tetrabenazin metabolitjai, az alfa-HTBZ és a béta-HTBZ a CYP2D6 szubsztrátjai (lásd 5.2pont). Ezért a megfelelő adagolást befolyásolhatja a beteg CYP2D6 metabolizáló státusza és az erős CYP2D6 inhibitorokkal végzett egyidejű kezelés (lásd 4.5pont).
Első felírás esetén a tetrabenazin-kezelést lassan, több hét alatt kell felépíteni, hogy meghatározhassák azt a dózist, ami csökkenti a choreát és jól tolerálható (lásd 4.2pont). Ha a mellékhatás nem szűnik meg, vagy nem csökken, mérlegelni kell a tetrabenazin-kezelés leállítását.
A stabil dózis elérését követően a kezelést rendszeresen újra kell értékelni a beteg aktuális állapotának és egyidejű gyógyszerelésének figyelembe vételével (lásd 4.5pont).
Parkinsonizmus
A tetrabenazin parkinsonizmust indukálhat és felerősítheti a Parkinson-kór fennálló tüneteit. Ilyen esetben a dózist csökkenteni kell, illetve amennyiben a tünetek nem múlnak el, úgy meg kell fontolni a tetrabenazin-kezelés felfüggesztését.
Szedáció és somnolentia
A szedáció a tetrabenazin leggyakoribb dózis-korlátozó mellékhatása. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy addig ne végezzenek mentális éberséget igénylő tevékenységeket, például gépjárművezetést vagy veszélyes gépek kezelését, amíg nem térnek át a tetrabenazin fenntartó dózisára, és nem tudják, hogy a gyógyszer hogyan hat rájuk.
Neuroleptikus malignus szindróma
Neuroleptikus malignus szindrómát írtak le tetrabenazin alkalmazása esetén, illetve hirtelen elvonása után.
A neuroleptikus malignus szindróma a tetrabenazin-kezelés ritka szövődménye. A neuroleptikus malignus szindróma leggyakrabban a kezelés kezdeti fázisában fordul elő a dózis módosításakor vagy tartós kezelés után. Az állapot fő tünetei: mentális változások, rigiditás, hyperthermia, autonóm funkciózavarok (izzadás és vérnyomás ingadozások), valamint emelkedett kreatin-foszfokináz-értékek. Ha a neuroleptikus malignus szindróma gyanúja felmerül, a tetrabenazint azonnal el kell hagyni és megfelelő kezelést kell elkezdeni.
QTc-szakasz megnyúlása
A tetrabenazin kis mértékben (max. 8msec) növeli a korrigált QT-szakasz hosszát. A tetrabenazint óvatosan kell alkalmazni olyan gyógyszerekkel együtt, melyek prolongálják a QTc-szakaszt, valamint olyan betegeknél, akik kongenitális hosszú QT-szindrómában szenvednek, vagy akik kórtörténetében szívritmuszavarok fordultak elő (lásd 4.5pont).
Depresszió/szuicid késztetések
A tetrabenazin depressziót okozhat, vagy a már fennálló depressziót súlyosbíthatja. A gyógyszert szedő betegeknél szuicid gondolatok és viselkedés előfordulását jelentették. Különleges óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében depresszió szerepel, vagy korábban már voltak szuicid kísérleteik vagy gondolataik (lásd 4.3pont). A betegeket szorosan monitorozni kell az ilyen mellékhatások jelentkezése tekintetében, a betegeket és gondozóikat tájékoztatni kell a kockázatról, és meg kell kérni őket, hogy minden erre utaló jel esetén azonnal forduljanak kezelőorvosukhoz.
Depresszió vagy szuicid késztetések jelentkezése esetén a tünetek a tetrabenazin dózisának csökkentésével és/vagy antidepresszáns kezelés elkezdésével kontrollálhatóak. Ha a depresszió vagy a szuicid késztetés súlyos vagy tartós, mérlegelni kell a tetrabenazin-kezelés leállítását és antidepresszáns kezelés elkezdését.
Fennáll a düh és agresszív viselkedés jelentkezésének vagy rosszabbodásának a potenciális kockázata azoknál a tetrabenazint szedő betegeknél, akiknek a kórtörténetében depresszió vagy más pszichés betegség szerepel.
MAO-inhibitorok
A MAO-gátlók szedése tetrabenazin alkalmazása esetén kontraindikált (lásd 4.3pont), illetve szedésüket 14nappal a tetrabenazin-kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni.
Akathisia, nyugtalanság és agitáltság
A tetrabenazint szedő betegeknél szoros orvosi felügyelet alatt figyelni kell az extrapiramidális tünetek és az akathisia jelentkezését, valamint a nyugtalanság és agitáltság jeleit, mivel ezek akathisia kialakulására utalhatnak. Ha a betegnél akathisia alakul ki, a tetrabenazin dózisát csökkenteni kell. Egyes betegeknél a kezelés leállítására lehet szükség.
Ortosztatikus hipotónia
A tetrabenazin ortosztatikus hipotóniát okozhat terápiás dózisban. Ezt figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akiknél a hipotónia vagy annak hatásai károsak lehetnek. A vérnyomásesésre érzékeny betegeknél mérlegelni kell a vitális paraméterek felállás közbeni monitorozását.
Hyperprolactinaemia
A tetrabenazin emeli a humán szérum prolaktin koncentrációkat. Egészséges önkénteseknek adott 25mg-os dózist követően a prolaktin plazma csúcskoncentrációi 4–5-szörösre emelkedtek. A szövettenyészeten végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy in vitro a humán emlőrákok körülbelül egyharmada prolaktin-függő, és ennek jelentősége lehet, ha a tetrabenazin adását olyan betegnél tervezik, akinél korábban emlőrákot mutattak ki. Bár az emelkedett szérumszint okozhat amenorrhoeát, galactorrhoeát, gyanecomastiát és impotenciát, az emelkedett szérum prolaktin klinikai jelentősége a legtöbb betegnél nem ismert.
A szérumprolaktin-szint krónikus emelkedése (bár a tetrabenazin fejlesztési program során nem vizsgálták) alacsony ösztrogénszinttel és fokozott osteoporosis kockázattal jár. Ha fennáll a szimptómás hyperprolactinaemia klinikai gyanúja, megfelelő laborvizsgálatokat kell végezni, és mérlegelni kell a tetrabenazin-kezelés leállítását.
Melanin-tartalmú szövetekhez való kötődés
Mivel a tetrabenazin és metabolitjai kötődnek a melanin-tartalmú szövetekhez, idővel akkumulálódhatnak ezekben a szövetekben. Ez fokozza annak a lehetőségét, hogy a tetrabenazin tartós alkalmazást követően toxicitást okozhat ezekben a szövetekben. A tetrabenazin melanin-tartalmú szövetekhez történő kötődésének klinikai jelentősége nem ismert.
Bár nincs specifikus javaslat a rendszeres szemészeti ellenőrzésre, a felíró orvosnak tisztában kell lennie a tartós expozíciót követő szemészeti hatások lehetőségével.
Gyógyszer-betegség interakciók
A ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A Motetis nem adható együtt reszerpinnel vagy MAO-gátlókkal.
A Motetis alkalmazása idején levodopa csak óvatosan adható.
Nem javasolt együtt adni triciklusos antidepresszánsokkal, alkohollal, opioidokkal, béta-blokkolókkal, antihipertenzív szerekkel, altatókkal és neuroleptikumokkal.
A tetrabenazinnal nem végeztek in vivo interakciós vizsgálatokat, és a vegyület metabolizációját végző enzimek részben ismeretlenek. In vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a tetrabenazin gátolhatja a CYP2D6 enzimet és ezért növelheti a CYP2D6 által metabolizált gyógyszerek plazmakoncentrációját.
Az in vitro és in vivo vizsgálatok azt mutatják, hogy a tetrabenazin metabolitjai, az alfa-HTBZ és béta-HTBZ a CYP2D6 szubsztrátjai. CYP2D6-gátló gyógyszerek (pl. fluoxetin, paroxetin, terbinafin, moklobemid és kinidin) növelhetik az alfa-HTBZ és béta-HTBZ plazmaszintjét, ezért ezek csak óvatosan kombinálhatók. Ilyen esetekben szükség lehet a tetrabenazin adagjának csökkentésére.
A tetrabenazint óvatosan kell alkalmazni olyan gyógyszerekkel kombinálva, melyek prolongálják a QTc-szakaszt, mint például az antipszichotikus gyógyszerek (pl. klórpromazin, tioridazin), antibiotikumok (pl. gatifloxacin, moxifloxacin), valamint az antiarritmiás IA és III osztályba sorolt gyógyszerek (pl. kinidin, prokainamid, amiodaron, szotalol).
Terhesség
A rendelkezésre álló állatkísérleti adatok nem elegendőek a terhességre, az embrio-foetalis fejlődésre, a szülés lefolyására és a post partum fejlődésre gyakorolt hatás megítélésére (lásd 5.3pont).
A tetrabenazin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ, vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre, és az esetleges humán kockázat nem ismert. A Motetis alkalmazását, ha csak nincs mód egyéb kezelésre, terhesség idején kerülni kell.
Szoptatás
A tetrabenazin szoptatás idején kontraindikált (lásd 4.3pont). Ha a tetrabenazin-kezelés elkerülhetetlen, akkor a szoptatást fel kell függeszteni.
Termékenység
Tetrabenazinnal végzett állatkísérletek során nem volt bizonyíték a terhességre vagy a méhen belüli túlélésre vonatkozó hatásra. A női ciklus meghosszabbodását és a vemhesség létrejöttének késlekedését tapasztalták (lásd 5.3pont).
A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a Motetis álmosságot okozhat és ezért az adagtól és az egyéni érzékenységtől függő mértékben korlátozhatja teljesítőképességüket (a gépjárművezetéshez, a gépek kezeléséhez szükséges képességeket).
Az alábbi nemkívánatos hatásokat szervrendszerek és előfordulási gyakoriságuk szerint csoportosítottuk:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100-<1/10)
Nem gyakori (≥1/1000-<1/100)
Ritka (≥1/10000- <1/1000)
Nagyon ritka (<1/10000)
Pszichiátriai kórképek
Nagyon gyakori: depresszió
Gyakori: szorongás, álmatlanság, konfúzió
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: somnolentia (nagyobb dózisok esetén), Parkinson-szerű tünetek (nagyobb dózisok esetén)
Nem gyakori: a tudatszint változásai
Ritka: neuroleptikus malignus szindróma (NMS) (lásd 4.4pont)
Érbetegségek és tünetek
Gyakori: hipotónia
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: dysphagia, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem gyakori: súlyos extrapiramidális tünetek, köztük izomrigiditás, autonóm diszfunkció.
Nagyon ritka: vázizom károsodás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori: hypothermia
Az alábbi tünetek előfordulási gyakorisága a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg:
Pszichiátriai kórképek: dysorientatio, idegesség
Idegrendszeri betegségek és tünetek: ataxia, akathisia, dystonia, szédülés, amnézia
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: bradycardia
Érbetegségek és tünetek: ortosztatikus hipotenzió
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: epigasztrikus fájdalom, szájszárazság
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - MOTETIS 25 MG
Farmakoterápiás csoport: Az idegrendszerre ható egyéb gyógyszerek, ATC kód: N07XX06
A Motetis központi idegrendszeri hatásai nagyon emlékeztetnek a reszerpin hatásaira, azzal a különbséggel, hogy kevesebb perifériás hatással rendelkezik, és hatástartama sokkal rövidebb.
Állatkísérletek szerint a tetrabenazin megzavarja a biogén aminok, köztük a szerotonin és a noradrenalin metabolizmusát az agyban. Feltételezhetően a tetrabenazinnak ez az agyi aminokra kifejtett hatása magyarázza az agyat érintő klinikai hatásokat.
A tetrabenazin gátolja a monoaminok újrafelvételét a központi idegrendszer preszinaptikus neuronjainak idegvégződéseiben. Ez a monoaminok, köztük a dopamin deplécióját eredményezi. A dopamin depléciója hipokinéziát eredményez, ami csökkenti a chorea súlyosságát.
A tetrabenazin reverzibilisen és rövid ideig kötődik a vezikuláris monoamin-transzporterhez (VMAT) és ez eredményezi a monoaminok újrafelvételének gátlását a szinaptikus idegvégződésekben. A VMAT2 elsősorban a perifériás és centrális neuronokban transzportálja a monoaminokat, míg a VMAT1 a perifériás chromaffin szövetekben regulálja a transzportot. A tetrabenazinnak nagyobb az affinitása a VMAT2 receptorhoz, mint a VMAT1-hez. Ezért a tetrabenazin rövid, a perifériát alig érintő hatással rendelkezik.
Felszívódás/Eloszlás
Szájon át történő alkalmazás esetén a tetrabenazin gyorsan és teljes mértékben felszívódik. A felszívódást nem befolyásolta az étkezés.
Klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a tetrabenazin egyszeri dózisa intenzíven szívódik fel (≥75%) a gastrointestinalis traktusból.
A tetrabenazin plazmakoncentrációja gyorsan – 1,9 óra felezési idővel – csökken.
Biotranszformáció
A tetrabenazin biológiai hozzáférhetősége alacsony és bizonytalan (4,6%–6%). Úgy tűnik, hogy jelentős a first-pass metabolizmusa. A főbb metabolitok, az alfa-dihidrotetrabenazin (alfa-HTBZ) és a béta-dihidrotetrabenazin (béta-HTBZ), redukcióval keletkeznek.
Az elsődleges metabolitok, az alfa-HTBZ és béta-HTBZ, elsősorban a citokróm P4502D6 májenzimmel metabolizálódnak. A CYP2D6-inhibitorok növelhetik ezen metabolitok plazmakoncentrációját.
Elimináció
A tetrabenazin elsősorban metabolizált formában ürül a vizeleten keresztül (a tetrabenazinnak csak 2,1%-a választódik ki változatlan formában a vizeletbe).
Linearitás/nem-linearitás
Egyszeri 12,5–50mg dózis tetrabenazin alkalmazását követően a maximum plazmakoncentráció és a görbe alatti terület a dózissal arányosan növekedett, lineáris kinetikát mutatva.
Gyógyszerészeti jellemzők - MOTETIS 25 MG
Hidegen duzzadó kukoricakeményítő
Laktóz-monohidrát
Talkum
Sárga vas-oxid (E172)
Magnézium-sztearát
A fénytől való védelem érdekében a tartályt tartsa a dobozában.
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.
Tabletták gyermekbiztos, garanciazáras, nedvességmegkötő anyaggal ellátott PP csavaros kupakkal lezárt fehér, kerek, HDPE tartályban és dobozban.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).