MOXIBIOT 400 MG FILMTABLETTA

A Moxibiot 400mg filmtabletta 18éves és idősebb betegeknél az alábbi, moxifloxacinra érzékeny baktériumok által okozott fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4, 4.8 és 5.1pont).

Az alábbi javallatokban a Moxibiot 400mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek:

• akut bakteriális sinusitis;

• krónikus obstruktív tüdőbetegség – a krónikus bronchitist is beleérte - akut exacerbatiója.

Az alábbi javallatokban a Moxibiot 400mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha ilyen fertőzések kezdeti kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek vagy hatástalanoknak bizonyultak:

• területen szerzett pneumonia, kivéve a súlyos eseteket;

• enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladásos betegség (azaz a belső női nemi szervek fertőzései, beleértve a salpingitist és az endometritist is), kísérő tubo-ovarialis vagy kismedencei tályog nélkül.

A Moxibiot 400mg filmtabletta monoterápiában nem ajánlott az enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladásos betegség kezelésére, hanem egyéb megfelelő antibiotikummal (pl.cefalosporinnal) kombinációban kell adni a Neisseria gonorrhoeae növekvő moxifloxacin-rezisztenciája miatt, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte kizárható (lásd 4.4 és 5.1pont).

A Moxibiot 400mgfilmtabletta a terápia befejezésére is adható olyan betegeknek, akik javulást mutattak a kezdeti intravénás moxifloxacin-kezelés alatt az alábbi indikációknál:

• területen szerzett pneumonia;

• szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések

A Moxibiot 400mg filmtabletta nem alkalmazható kezdő terápiaként semmilyen típusú bőr‑ és lágyrészfertőzésben, illetve súlyos, területen szerzett pneumoniában.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

Adagolás

Az ajánlott adag egy 400mg‑os filmtabletta naponta egyszer.

Vese-/májkárosodásban szenvedő betegek

Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban szenvedő, vagy krónikus dialízisben részesülő – azaz hemodializált vagy folyamatos ambuláns peritoneális dialízissel kezelt – betegek esetében nem szükséges dózismódosítás (részletesebben lásd 5.2pont).

Májkárosodásban szenvedő betegekről nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 4.3pont).

Idősek és egyéb különleges betegcsoportok

Idősebb vagy alacsony testtömegű betegek esetében nem szükséges dózismódosítás.

Gyermekek és serdülők

A moxifloxacin gyermekek és serdülők számára (18év alatt) ellenjavallt. A moxifloxacin biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták (lásd 4.3pont).

Az alkalmazás módja

A filmtablettát egészben, elegendő folyadékkal kell lenyelni; étkezésektől függetlenül szedhető.

Az alkalmazás időtartama

A Moxibiot 400mg filmtablettát az alábbi kezelési időtartamokon keresztül kell alkalmazni:

• krónikus obstruktív tüdőbetegség – a krónikus bronchitist

is beleértve – akut exacerbatiója 5‑10nap

• területen szerzett pneumonia 10nap

• akut bakteriális sinusitis 7nap

• enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladásos betegség 14nap

A klinikai vizsgálatok során Moxibiot 400mg filmtablettát legfeljebb 14napos kezelés során tanulmányozták.

Szekvenciális (intravénás alkalmazást követő per os) kezelés

Szekvenciális terápiát értékelő klinikai vizsgálatokban a legtöbb beteget területen szerzett pneumonia esetén 4napon belül, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések esetén 6napon belül állították át intravénás kezelésről per os kezelésre. Az intravénás és a per os kezelés teljes, ajánlott időtartama területen szerzett pneumonia esetén 7‑14nap, szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések esetén 7‑21nap.

Az egyes indikációkban ajánlott dózist (400mg, naponta egyszer), valamint kezelési időtartamot nem szabad túllépni.

• moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal, vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• terhesség és szoptatás (lásd 4.6pont);

• 18éves kor alatti betegek;

• ha a beteg anamnézisében a kinolonkezeléssel összefüggő ínkárosodás/ínbetegség szerepel.

A moxifloxacin adását követően a preklinikai vizsgálatok során és embereknél is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT‑megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben is:

• veleszületett, vagy dokumentáltan, szerzett QT‑szakasz megnyúlás;

• a só-víz háztartás zavaraiban, különösen nem korrigált hypokalaemia esetében,

• klinikailag jelentős bradycardiában,

• klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval,

• akinek az anamnézisében tünetekkel járó szívritmuszavar szerepel.

A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT‑szakaszt (lásd még 4.5pont).

A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child–Pugh C), és olyan betegeknél, akiknek a transzaminázszintje magasabb a normál tartomány felső határának ötszörösénél.

A moxifloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolontartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad moxifloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

A moxifloxacin-kezelés előnyeinek – mindenekelőtt a csekély súlyosságú fertőzések esetében – egyensúlyban kell lenniük a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal.

A QTc intervallum megnyúlása és az ezzel potenciálisan összefüggő klinikai állapotok

A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél az elektrokardiogram QTc‑intervallumának megnyúlását idézi elő. A klinikai vizsgálati program során regisztrált EKG‑k elemzése során a moxifloxacin alkalmazásakor észlelt QTc‑megnyúlás 6ms±26ms – kiindulási értékhez viszonyítva 1,4% – volt. Mivel a nők kiindulási QTc‑intervallumma általában hosszabb a férfiakénál, jóval érzékenyebbek lehetnek a QTc‑megnyúlást előidéző gyógyszerekre. Az idősek úgyszintén fogékonyabbak lehetnek a gyógyszerek QT‑intervallumot befolyásoló hatásaira.

A káliumszintet csökkentő gyógyszereket moxifloxacinnal kezelt betegeknél körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.3 és 4.5pont).

A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akiknél arrhythmiára hajlamosító tényező ismert (különösen nők és idősek esetén), mint pl.akut myocardialis ischaemia (lásd 4.3pont) vagy QT‑megnyúlás, minthogy ezek a tényezők fokozhatják a kamrai arrhythmiák (így a torsade de pointes) és a szívmegállás kockázatát (lásd még 4.3pont).

A QT-megnyúlás nagysága a gyógyszer koncentrációjának növekedésével fokozódhat. Az ajánlott dózist ezért nem szabad túllépni.

Ha a moxifloxacin‑kezelés folyamán szívritmuszavar tünetei jelentkeznek, a kezelést le kell állítani és EKG‑vizsgálatot kell végezni.

Túlérzékenységi/allergiás reakciók

Túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be fluorokinolonok, többek között moxifloxacin első alkalmazása után. Az anaphylaxiás reakciók életveszélyes keringés-összeomlásig súlyosbodhatnak, akár már az első alkalmazást követően is. Súlyos túlérzékenységi reakciók klinikai megnyilvánulása esetén a moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, és a beteget megfelelő ellátásban (pl.sokktalanítás) kell részesíteni.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Kounis-szindróma eseteit jelentették Moxibiot 400mg filmtablettával kezelt betegeknél (lásd 4.8pont). Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló másodlagos cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Súlyos májbetegségek

Moxifloxacin alkalmazása során fulmináns hepatitis eseteiről számoltak be, amelyek (akár halállal végződő) májelégtelenséghez is vezethetnek (lásd 4.8pont). A betegeknek javasolni kell, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan, fulmináns májbetegségre utaló jeleket és tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, sötét vizelet, vérzékenységre való hajlam, vagy hepaticus encephalopathia.

Amennyiben a májműködés zavarára utaló tünetek jelentkeznek, májfunkciós próbákat/vizsgálatokat kell végezni.

A bőrt érintő súlyos mellékhatások

A bőrt érintő súlyos – potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű – mellékhatásokat jelentettek moxifloxacin alkalmazása során, például toxicus epidermalis necrolysist (TEN, más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor a betegek figyelmét fel kell hívni a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a betegeket gondosan monitorozni kell. Ha a jelek és tünetek arra utalnak, hogy ezek a reakciók kialakulnak, a moxifloxacin alkalmazását azonnal abba kell hagyni és alternatív terápia elkezdését kell fontolóra venni. Ha a betegnél súlyos reakciók, mint pl. SJS, TEN, AGEP vagy DRESS alakult ki a moxifloxacin alkalmazásakor, akkor az adott beteget a későbbiekben tilos moxifloxacinnal kezelni.

Görcsrohamokra hajlamos betegek

Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Az alkalmazásukkor körültekintés szükséges központi idegrendszeri elváltozásban szenvedő betegeknél, vagy más olyan kockázati tényezők jelenlétében, amelyek görcsrohamokra hajlamosíthatnak, vagy csökkenthetik a görcsküszöböt. Görcsroham esetén a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni és megfelelő intézkedéseket kell tenni.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát, vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás, vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8pont).

Pszichiátriai reakciók

Pszichiátriai reakciók is jelentkezhetnek, akár már a kinolonok (pl. moxifloxacin) első alkalmazása után. Nagyon ritka esetekben a depresszió, vagy a pszichotikus reakciók egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérletig súlyosbodtak (lásd 4.8pont). Ha a betegnél ezek a reakciók jelentkeznek, a moxifloxacin‑kezelést meg kell szakítani, és megfelelő intézkedéseket kell tenni. Körültekintés ajánlott, ha a moxifloxacin alkalmazására pszichotikus betegeknél, vagy olyan betegeknél kerül sor, akiknek a kórelőzményében pszichiátriai betegség szerepel.

Antibiotikum okozta hasmenés (AAD) beleértve a colitist is

Antibiotikumok okozta hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok okozta colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) – beleértve a pseudomembranosus colitist is – és a Clostridium difficile okozta hasmenés előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, és ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Emiatt fontos szem előtt tartani ezt a diagnózist azoknál a betegeknél, akiknél a moxifloxacin‑kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn, illetve igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést (pl. a moxifloxacin adását) – meg kell szakítani és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezen felül, megfelelő fertőzésmegelőző intézkedéseket kell tenni a fertőzésátvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél.

Myasthenia gravisban szenvedő betegek

A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegeknél, mivel a tünetek súlyosbodhatnak.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolonkezelés megkezdését követő 48órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A moxifloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (példáulimmobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Károsodott veseműködésű betegek

A vesebetegségben szenvedő idős betegek csak óvatosan kezelhetők moxifloxacinnal, ha nem képesek megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, mert a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát.

Látászavarok

Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezne, azonnal szemészhez kell a beteget irányítani (lásd 4.7 és 4.8pont).

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabéteszes betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott.

Fotoszenzibilizáló reakciók megelőzése

A kinolonokról kimutatták, hogy fotoszenzibilizáló reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban megállapították, hogy a moxifloxacin esetében kisebb a fényérzékenység előidézésének kockázata. Mindazonáltal, tanácsolni kell a betegeknek, hogy a moxifloxacin-kezelés során kerüljék az UV-sugárzást, a hosszan tartó napozást és/vagy az erős napfényt (lásd 4.8 pont).

Glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek

Azok a betegek, akiknél a glükóz‑6‑foszfát-dehidrogenáz enzim hiánya áll fenn, vagy ez családi kórelőzményükben szerepel, kinolonkezelés esetén hajlamosak a haemolyticus reakciókra. Emiatt a moxifloxacint ezeknél a betegeknél körültekintően kell alkalmazni.

Kismedencei gyulladásban szenvedő betegek

Szövődményes (pl. tubo-ovariális, vagy kismedencei tályoggal társult) kismedencei gyulladásban szenvedő betegek számára, akiknél intravénás kezelést tartanak szükségesnek, nem ajánlott a Moxibiot 400mg filmtabletta.

A kismedencei gyulladást fluorokinolon‑rezisztens Neisseria gonorrhoeae is okozhatja. Ezért ilyen esetekben az empirikus moxifloxacint más megfelelő antibiotikummal (pl.cefalosporin) kombinációban kell adni, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte kizárható. Amennyiben 3napi kezelés után nem jelentkezik javulás, akkor a terápiát felül kell vizsgálni.

Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések

Az intravénás moxifloxacin klinikai hatásossága nem bizonyított súlyosan fertőzött égési sérülés, fasciitis, és a „diabeteses láb” osteomyelitisszel járó fertőzéseiben.

Interferencia biológiai tesztekkel

A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp. tenyésztéses vizsgálat eredményét, mivel gátolja a mycobacteriális növekedést és így álnegatív eredményt okoz olyan minták esetén, amelyeket moxifloxacin-kezelés alatt álló betegektől vettek.

MRSA okozta fertőzésekben szenvedő betegek

A moxifloxacin nem ajánlott MRSA által okozott fertőzések kezelésére. Feltételezett vagy igazolt MRSA okozta fertőzések esetén a kezelést egy megfelelő antibakteriális hatóanyaggal kell elkezdeni (lásd 5.1pont).

Gyermekek és serdülők

A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt gyermekek és 18éven aluli serdülők esetében (lásd 4.3pont).

Segédanyagok

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Gyógyszerkölcsönhatások

A moxifloxacin és más, a QTc‑szakasz megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszerek additív, QT‑szakaszt megnyújtó hatása nem zárható ki. Ez a kamrai ritmuszavarok (beleértve a torsade de pointes-t is) fokozott kockázatához vezethet. Emiatt a moxifloxacin és az alábbi gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd még 4.3pont):

• IA osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid)

• a III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid)

• antipszichotikumok (pl. fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid)

• triciklusos antidepresszánsok

• bizonyos antimikróbás szerek (szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin; antimaláriás szerek, különösen a halofantrin);

• bizonyos antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin);

• egyéb gyógyszerek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil).

A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni a káliumszintet esetlegesen csökkentő hatású gyógyszereket (pl.kacs‑ vagy tiazid típusú diuretikumokat, [nagy adagban] hashajtókat és beöntéseket, kortikoszteroidokat, amfotericin B-t) alkalmazó betegeknél, vagy akik olyan gyógyszert szednek, amelynek az alkalmazása klinikailag jelentős bradycardiával jár.

Körülbelül 6órának kell eltelnie kettő- vagy háromértékű kationokat tartalmazó készítmények (pl.magnézium- vagy alumíniumtartalmú savlekötők, didanozin tabletta, szukralfát és vas- vagy cink-tartalmú készítmények) és a moxifloxacin bevétele között.

Aktív szén és 400mg per os moxifloxacin egyidejű alkalmazása jelentősen gátolja a gyógyszer felszívódását és több mint 80%‑kal csökkenti a biohasznosulását. Emiatt e két gyógyszer egyidejű alkalmazása nem ajánlott (kivéve túladagolás esetén, lásd még 4.9pont).

Egészséges önkénteseknél ismételt adagolás után a moxifloxacin körülbelül 30%‑kal emelte meg a digoxin maximális koncentrációját (cmax) anélkül, hogy befolyásolná az AUC-értéket vagy a mélyponti koncentrációt. Digoxinnal történő alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre.

Cukorbetegek körében végzett vizsgálatokban, a moxifloxacin és a glibenklamid egyidejű per os alkalmazása a glibenklamid maximális plazmakoncentrációjának kb. 21%‑os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem eredményezték a farmakodinámiás paraméterek (vércukor, inzulin) változásait. Ennélfogva, a moxifloxacin és a glibenklamid között nem figyeltek meg klinikai szempontból lényeges kölcsönhatást.

Az INR változásai

Nagy számban jelentettek be eseteket, amelyekben fokozódott az orális antikoagulánsok hatása antibakteriális szerekkel, legfőképpen fluorokinolonokkal, makrolidekkel, tetraciklinekkel, kotrimoxazollal, vagy bizonyos cefalosporinokkal kezelt betegeknél. A fertőzések és gyulladással járó állapotok, a beteg életkora és általános állapota kockázati tényezőnek tekinthető. Ezekben az esetekben nehéz eldönteni, hogy az INR- (Nemzetközi Normalizált Arányszám) változásokért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Óvintézkedés lehet az INR gyakoribb ellenőrzése. Ha szükséges, az orális antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell.

A klinikai vizsgálatok nem mutattak kölcsönhatásokat a moxifloxacin és a következő gyógyszerek egyidejű alkalmazása után: ranitidin, probenecid, orális fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan alkalmazott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol.

Humán citokróm P450 enzimekkel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket a megállapításokat. Ezeket az eredményeket figyelembe véve, valószínűtlen a citokróm P450 enzimek közvetítésével létrejövő, metabolikus kölcsönhatás.

Kölcsönhatás étellel

A moxifloxacin és élelmiszerek között (ideértve a tejtermékeket is) nincs klinikailag releváns kölcsönhatás.

Terhesség

A moxifloxacin adásának biztonságosságát emberi terhességben még nem tanulmányozták. Állatkísérletes vizsgálatok reproduktív toxicitására utalnak (lásd 5.3pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. Mivel a fejlődésben lévő állatokkal végzett kísérletek során az állatok teherviselő ízületi porcainak fluorokinolonok okozta károsodásának kockázatát, valamint fluorokinolonkezelésben részesülő gyermekeknél reverzibilis ízületi sérüléseket írtak le, ezért a moxifloxacint tilos terhes nőknek adni (lásd 4.3pont).

Szoptatás

Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának állatkísérletek során leírt, fluorokinolonok okozta károsodásának kockázata miatt a szoptatás ellenjavallt a moxifloxacin-kezelés alatt (lásd 4.3pont).

Termékenység

Az állatkísérletek nem utalnak termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3pont).

A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban a fluorokinolonok, így a moxifloxacin is káros irányba befolyásolhatják a vezetési vagy gépkezelési készséget olyan betegek esetében, akik központi idegrendszeri reakcióval (pl.szédülés, akut, múló látáskiesés, lásd 4.8pont) vagy akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztéssel (syncope, lásd 4.8pont) reagálnak a kezelésre. A betegeknek fel kell hívni a figyelmét, hogy vezetés vagy gépkezelés előtt figyeljék meg, hogyan reagálnak a moxifloxacinra.

A 400mg moxifloxacin (per os és szekvenciális terápia) kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai gyógyszervizsgálatok során megfigyelt és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatás(ok):

A hányingert és a hasmenést kivéve valamennyi mellékhatás 3% alatti gyakorisággal fordult elő.

A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások súlyosság szerint csökkenő sorrendben kerültek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása:

- nagyon gyakori (≥1/10)

- gyakori (≥1/100 – <1/10)

- nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

- ritka (≥1/10000 – <1/1000)

- nagyon ritka (<1/10000)

- nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és az öngyilkossági gondolatokat), a memória és a koncentráció romlása, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritkán előfordultak egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés során a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin-kezelés folyamán sem zárható ki: megnövekedett intracranialis nyomás (beleértve: pseudotumor cerebri), hypernatraemia, hypercalcaemia, haemolyticus anaemia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Véletlen túladagolás esetére nincsenek ajánlott ellenintézkedések. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, a QT‑intervallum megnyúlásának lehetősége miatt. Aktív szén és a moxifloxacin 400 mg-os per os dózisának egyidejű alkalmazása több mint 80%-kal csökkenti a gyógyszer biológiai hasznosulását. Aktív szén adása a felszívódás korai időszakában hasznos lehet a moxifloxacin per os túladagolása esetén a szisztémás moxifloxacin-expozíció túlzott mértékű növekedésének megakadályozására.