MYCAMINE 50 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ
- micafungin
- NORM0
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MYCAMINE 50 MG
A Mycamine a következő esetekben javallott:
Felnőttek, serdülők (16 éves kortól) és idős korúak:
-
Invazív candidiasis kezelése.
-
Nyelőcső-candidiasis kezelése olyan betegeknél, akiknél alkalmazható intravénás kezelés.
-
A Candida-fertőzés profilaxisa olyan betegeknél, akik allogén hemopoetikus őssejt transzplantációban részesülnek, vagy olyan betegeknél, akiknél legalább 10 napon keresztül neutropenia (az abszolút neutrofil-szám < 500 sejt/µl) várható.
Gyermekek (újszülötteket is beleértve) és serdülőkorúak (16 éves korig):
-
Invazív candidiasis kezelése.
-
A Candida-fertőzés profilaxisa olyan betegeknél, akik allogén hemopoetikus őssejt transzplantációban részesülnek, vagy olyan betegeknél, akiknél legalább 10 napon keresztül neutropenia (az abszolút neutrofil-szám < 500 sejt/µl) várható.
A Mycamine alkalmazhatóságára vonatkozó döntés meghozatalakor számításba kell venni a májtumorok kialakulásának lehetséges veszélyét (lásd 4.4 pont). Következésképpen a Mycamine-t csak akkor szabad alkalmazni, ha más gombaellenes szer nem megfelelő.
A gombaellenes szerek megfelelő használatára vonatkozó hivatalos/nemzeti terápiás útmutatót figyelembe kell venni.
-
A Mycamine-kezelést olyan orvosnak kell megkezdenie, aki jártas a gombás fertőzések kezelésében.
Adagolás
A kórokozó organizmus(ok) izolálása és azonosítása érdekében a kezelést megelőzően gombatenyésztésre és más releváns laboratóriumi vizsgálatokra (beleértve a kórszövettani vizsgálatot is) mintákat kell venni. A terápiát a gombatenyésztés és más laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek ismerete előtt meg lehet kezdeni. Mindazonáltal amint ezek az eredmények rendelkezésre állnak, a gombaellenes kezelést annak megfelelően módosítani kell.
A mikafungin adagolási rendje a beteg testtömegétől függ, amint azt a következő táblázat jelzi:
Alkalmazása felnőtteknél, serdülőknél (16 éves kortól) és idős korúaknál
| Javallat | ||
| Testtömeg > 40 kg | Testtömeg ≤ 40 kg | |
| Invazív candidiasis kezelése | 100 mg/nap* | 2 mg/kg/nap* |
| Nyelőcső-candidiasis kezelése | 150 mg/nap | 3 mg/kg/nap |
| Candida-fertőzés profilaxisa | 50 mg/nap | 1 mg/kg/nap |
*Amennyiben a beteg válaszreakciója nem megfelelő, pl. változatlan a tenyésztési eredmény, vagy nem javul a klinikai állapot, akkor a dózist 200 mg/napra lehet emelni azoknál a betegeknél, akik 40 kg-nál nehezebbek vagy 4 mg/kg/napra azoknál, akik 40 kg-osak vagy annál könnyebbek.
A kezelés időtartama
Invazív candidiasis: A Candida-fertőzés kezelésének időtartama minimum 14 nap kell legyen. A gombaellenes kezelést két egymást követő negatív hemokultúra eredményt, valamint a fertőzés klinikai jeleinek és tüneteinek megszűnését követően még legalább egy hétig kell folytatni.
Nyelőcső-candidiasis: Mikafungint a klinikai jelek és tünetek megszűnését követően még legalább egy
hétig kell alkalmazni.
A Candida-fertőzések profilaxisa: Mikafungint a neutrofil-szám helyreállását követően még legalább
egy hétig kell alkalmazni.
Alkalmazás 4 hónapos vagy idősebb gyermekeknél és 16 évesnél fiatalabb serdülőknél
| Javallat | ||
| Testtömeg > 40 kg | Testtömeg ≤40 kg | |
| Invazív candidiasis kezelése | 100 mg/nap* | 2 mg/kg/nap* |
| Candida-fertőzés profilaxisa | 50 mg/nap | 1 mg/kg/nap |
*Amennyiben a beteg válaszreakciója nem megfelelő, pl. változatlan a tenyésztési eredmény, vagy nem javul a klinikai állapot, akkor a dózist 200 mg/napra lehet emelni azoknál a betegeknél, akik 40 kg-nál nehezebbek vagy 4 mg/kg/napra azoknál, akik 40 kg-osak vagy annál könnyebbek.
Alkalmazás 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél (az újszülötteket is beleértve)
| Javallat | |
| Invazív candidiasis kezelése | 4-10 mg/kg/nap* |
| Candida-fertőzés megelőzése | 2 mg/kg/nap |
*A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél a 4 mg/kg dózisban alkalmazott mikafunginnal megközelítőleg olyan gyógyszerexpozíció érhető el, mint felnőtteknél az invazív candidiasis kezelésére alkalmazott 100 mg/nap dózissal. Ha központi idegrendszeri fertőzés gyanúja merül fel, nagyobb adag (pl. 10 mg/kg) alkalmazandó, mert a mikafungin központi idegrendszeri penetrációja dózisfüggő (lásd 5.2 pont).
A kezelés időtartama
Invazív candidiasis: A Candida-fertőzés kezelésének időtartama minimum 14 nap kell legyen. A gombaellenes kezelést két egymást követő negatív hemokultúra eredményt, valamint a fertőzés klinikai jeleinek és tüneteinek megszűnését követően még legalább egy hétig kell folytatni.
A Candida-fertőzések profilaxisa: Mikafungint a neutrofil-szám helyreállását követően még legalább egy hétig kell alkalmazni. A Mycamine-nel szerzett tapasztalat a kétévesnél fiatalabb betegek esetén korlátozott.
Májkárosodás
Nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 5.2 pont). Jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő adat a mikafungin alkalmazására vonatkozóan súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén és alkalmazása ezeknél a betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Vesekárosodás
Nincs szükség a dózis módosítására vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél (újszülötteket is beleértve) a központi idegrendszeri érintettséggel járó invazív candidiasis kezelésére alkalmazott 4 és 10 mg/kg-os adagok biztonságosságát és hatásosságát a kontrollos klinikai vizsgálatok nem igazolták kellőképpen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8, 5.1, 5.2 pontban található.
Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazásra!
A feloldást és a hígítást követően az oldatot intravénás infúzióban, körülbelül egy óra alatt kell beadni.
Az ennél gyorsabb infúzió gyakrabban eredményezhet hisztamin-mediált reakciókat. A feloldásra vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával, más echinocandinokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely
segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A májat érintő hatások:
Megváltozott hepatocytákból álló gócok (FAH) és hepatocelluláris daganatok kialakulását
3 hónapos, vagy annál hosszabb ideig tartó kezelés után figyelték meg patkányoknál. A tumor kialakulásának feltételezett küszöbértéke patkányoknál megközelítőleg a klinikai expozíció értéktartományában van. Ennek a felismerésnek a klinikai fontossága nem ismert. A májfunkciót gondosan ellenőrizni kell a mikafungin-kezelés folyamán. Az adaptív regeneráció és a potenciálisan abból következő májtumor kialakulása veszélyének minimalizálására az ALT/AST jelentős és tartós emelkedése esetén a kezelés korai felfüggesztése javasolt. A mikafungin kezelést a kockázat/előny arány gondos mérlegelése alapján kell kialakítani, különösen az olyan betegek esetében, akik súlyos májkárosodásban, vagy olyan krónikus májbetegségben szenvednek, amely pre-neoplasztikus állapotot jelez, mint pl. az előrehaladott májfibrosis, a cirrózis, a vírusos hepatitis, a neonatalis májbetegség vagy a veleszületett enzimhiány; vagy egyidejűleg olyan terápiában részesülnek, melyek hepatotoxikus és/vagy genotoxikus tulajdonságokkal is rendelkeznek.
A mikafungin terápia a májfunkciók jelentős romlásával (az ALT, AST, vagy az összbilirubin normálérték felső határának háromszorosa fölé történő emelkedése) járt mind az egészséges önkéntesek, mind pedig a betegek esetében. Néhány beteg esetében súlyosabb májkárosodás, hepatitis, vagy májelégtelenség, beleértve a halálos eseteket is előfordult. Az egy évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegek hajlamosabbak a májkárosodásra (lásd 4.8 pont).
Anaphylaxiás reakciók
A mikafungin alkalmazása során előfordulhatnak anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók, a sokkot is beleértve. Amennyiben ezek a reakciók előfordulnak, akkor a mikafungin infúziót le kell állítani, és a megfelelő kezelést kell alkalmazni.
Bőrreakciók
Exfoliatív bőrreakciókat, köztük Stevens-Johnson szindrómát és toxicus epidermális necrolysist jelentettek. Ha a betegeknél bőrkiütés jelenik meg, szoros megfigyelés szükséges. A bőrelváltozások súlyosbodása esetén le kell állítani a mikafungin-kezelést.
Haemolysis
A mikafunginnal kezelt betegek esetében ritkán haemolysisről számoltak be, beleértve az akut intravascularis haemolysist vagy a haemolyticus anaemiát. Azoknál a betegeknél, akiknél a mikafungin-terápia alatt a haemolysis klinikai vagy laboratóriumi bizonyítékai alakulnak ki, gondosan ellenőrizni kell az ezen állapotok súlyosbodására utaló leleteket, és értékelni kell a mikafungin-kezelés folytatásának előny/kockázat arányát.
A vesét érintő hatások
A mikafungin vesepanaszokat, veseelégtelenséget és kóros vesefunkciós vizsgálati eredményeket okozhat. A betegeknél gondosan ellenőrizni kell a vesefunkció romlását.
Gyógyszerkölcsönhatások
A mikafungin és az amfotericin B dezoxikolát kombinációja csak akkor alkalmazható, ha az előnyök egyértelműen felülmúlják a kockázatokat, és akkor is csak az amfotericin B dezoxikolát toxcititás szigorú ellenőrzése mellett (lásd 4.5 pont).
A szirolimuszt, nifedipint, illetve itrakonazolt mikafunginnal kombinációban kapó betegek esetében a szirolimusz, nifedipin, illetve itrakonazol toxicitásokat ellenőrizni kell, és amennyiben szükséges, a szirolimusz, nifedipin, illetve itrakonazol dózisát csökkenteni kell (lásd 4.5 pont).
Gyermekek
Néhány mellékhatás incidenciája magasabb volt gyermekkorú, mint a felnőtt betegeknél (lásd
4.8 pont).
Segédanyagok
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagolási egységenként, azaz
gyakorlatilag „nátriummentes”.
A mikafungin kis valószínűséggel lép interakcióba a CYP3A mediált útvonalakon metabolizált
gyógyszerekkel.
Egészséges embereken gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat folytattak, hogy felbecsülhessék a potenciális kölcsönhatásokat a mikafungin és a következők között: mikofenolát-mofetil, ciklosporin, takrolimusz, prednizolon, szirolimusz, nifedipin, flukonazol, ritonavir, rifampicin, itrakonazol, vorikonazol és amfotericin B. Ezekben a vizsgálatokban nem találtak bizonyítékot a mikafungin farmakokinetikai tulajdonságainak megváltozására. Nem szükséges módosítani a mikafungin dózisát, ha ezeket a gyógyszereket vele egyidejűleg alkalmazzák. Az itrakonazol (AUC), a szirolimusz és a nifedipin expozíció mikafungin jelenlétében valamelyest megnőtt (sorrendben 22%, 21%, illetve 18%).
A mikafungin és az amfotericin B dezoxikolát együttes alkalmazása az amfotericin B
dezoxikolát-expozíció 30%-os növekedésével járt. Mivel ez klinikailag jelentős lehet, ezért az együttes alkalmazásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha az előnyök egyértelműen felülmúlják a
kockázatokat, és akkor is csak az amfotericin B dezoxikolát toxcititás szigorú ellenőrzése mellett (lásd
4.4 pont).
Azoknál a betegeknél, akik a mikafunginnal kombinációban szirolimuszt, nifedipint vagy itrakonazolt is kapnak, ellenőrizni kell a szirolimusz-, nifedipin vagy itrakonazol-toxicitást, és a szirolimusz, nifedipin vagy itrakonazol dózisát szükség esetén csökkenteni kell (lásd 4.4 pont).
Terhesség
A mikafungin terhes nőkön történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Az állatkísérletek során a mikafungin átjutott a placenta gáton és reprodukciós toxicitást mutatott (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert.
A Mycamine-t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen
szükség van.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a mikafungin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az állatokon végzett kísérletek kimutatták a mikafungin kiválasztódását az anyatejbe. A szoptatás folytatásáról vagy abbahagyásáról, illetve a Mycamine-kezelés folytatásáról vagy abbahagyásáról szóló döntés során mérlegelni kell, hogy mennyire előnyös a gyermek számára a szoptatás, és mennyire előnyös az anya számára a Mycamine-kezelés.
Termékenység
Állatkísérletekben testicularis toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3 pont). A mikafungin embernél
befolyásolhatja a férfiak termékenységét.
A mikafungin nem vagy elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a mikafunginnal végzett kezelés alatt szédülést észleltek (lásd 4.8 pont).
Klinikai vizsgálatok alapjánösszesen a betegek 32,2%-a tapasztalt gyógyszer okozta mellékhatást. A leggyakrabban jelentett mellékhatás a hányinger (2,8%), a vér alkalikus-foszfatáz-szintjének emelkedése (2,7%), a phlebitis (2,5%, elsősorban az infúziót perifériás vénába kapó, HIV fertőzött betegeknél), hányás (2,5%) és emelkedett aszpartát-aminotranszferáz-szint (2,3%). Nem találtak klinikailag jelentős különbséget, amikor a biztonságossági adatokat nem vagy rassz szerint elemezték.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő táblázatban a mellékhatások szervrendszerek szerint és a MedDRA által preferált szakkifejezéseknek megfelelően vannak felsorolva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nem ismert |
| ≥ 1/100 – < 1/10 | ≥ 1/1000 – < 1/100 | ≥ 1/10 000 – | (a gyakoriság a | |
| < 1/1000 | rendelkezésreálló adatokból | |||
| nem állapítható | ||||
| meg a | ||||
| gyakoriság) | ||||
| Vérképzőszervi | leukopenia, | pancytopenia, | hemolitikus | disszeminált |
| és | neutropenia, anémia | thrombocytopenia, | anémia, | intravasculáris |
| nyirokrendszeri | eosinophilia, | haemolysis | koaguláció | |
| betegségek és | hypoalbuminaemia | (lásd | ||
| tünetek | 4.4 pont) | |||
| Immunrendszeri | anaphylaxiás / | anaphylaxiás és | ||
| betegségek és | anaphylactoid | anaphylactoid | ||
| tünetek | reakciók (lásd | sokk (lásd | ||
| 4.4 pont), | 4.4 pont) | |||
| túlérzékenység | ||||
| Endokrinbetegségek és tünetek | hyperhidrosis | |||
| Anyagcsere- és | hypokalaemia, | hyponatraemia, | ||
| táplálkozási | hypomagnesaemia, | hyperkalaemia, | ||
| betegségek és | hypocalcaemia | hypophosphataemia, | ||
| tünetek | anorexia | |||
| Pszichiátriai kórképek | insomnia, szorongás,zavartság | |||
| Idegrendszeri betegségek éstünetek | fejfájás | aluszékonyság, tremor, szédülés,dysgeusia | ||
| Szívbetegségek | tachycardia, | |||
| és a szívvel | palpitatiók, | |||
| kapcsolatos | bradycardia | |||
| tünetek | ||||
| Érbetegségek és tünetek | phlebitis | hypotonia, hypertonia, arcpír | sokk | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalisbetegségek és tünetek | dyspnoe | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom | emésztési zavar,székrekedés |
| Szervrendszer | Gyakori≥ 1/100 – < 1/10 | Nem gyakori≥ 1/1000 – < 1/100 | Ritka≥ 1/10 000 –< 1/1000 | Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapíthatómeg a gyakoriság) |
| Máj- és | emelkedett | Májelégtelenség | májsejtkárosodás, | |
| epebetegségek, | alkalikus-foszfatáz- | (lásd 4.4 pont), | beleértve a | |
| illetve tünetek | vérszint, emelkedett | emelkedett gamma- | halálos | |
| aszpartát– | glutamiltranszferáz- | kimenetelű | ||
| aminotranszferáz- | szint, sárgaság, | eseteket is (lásd | ||
| szint, emelkedett | cholestasis, | 4.4 pont) | ||
| alanin- | hepatomegalia, | |||
| aminotranszferáz- | hepatitis | |||
| szint, emelkedett | ||||
| bilirubin-vérszint | ||||
| (beleértve a | ||||
| hyperbilirubinaemiát | ||||
| is), kóros | ||||
| májfunkciós | ||||
| vizsgálati | ||||
| eredmények | ||||
| A bőr és a bőr | bőrkiütés | urticaria, pruritus, | toxicus bőr | |
| alatti szövet | erythema | eruptio, | ||
| betegségei és | erythema | |||
| tünetei | multiforme, | |||
| Stevens-Johnson | ||||
| szindóma, | ||||
| toxicus | ||||
| epidermális | ||||
| necrolysis (lásd | ||||
| 4.4 pont) | ||||
| Vese- és húgyúti | emelkedett kreatinin | vesekárosodás | ||
| betegségek és | vérszint, emelkedett | (lásd 4.4 pont), | ||
| tünetek | karbamid vérszint, a | akut | ||
| veseelégtelenség | veseelégtelenség | |||
| súlyosbodása | ||||
| Általános | láz, hidegrázás | thrombosis az | ||
| tünetek, az | injekció beadásának | |||
| alkalmazás | helyén, gyulladás az | |||
| helyén fellépő | infúzió beadásának | |||
| reakciók | helyén, fájdalom az | |||
| injekció beadásának | ||||
| helyén, perifériás | ||||
| oedema | ||||
| Laboratóriumi és | a laktát- | |||
| egyéb | dehidrogenáz | |||
| vizsgálatok | emelkedett | |||
| eredményei | vérszintje |
Kiválasztott mellékhatások leírása:
Lehetséges allergiaszerű tünetek
A klinikai vizsgálatokban olyan tünetekről számoltak be, mint például a bőrkiütés és a hidegrázás. A többségük enyhe vagy közepesen erős intenzitású volt, és nem korlátozta a kezelést. Súlyos reakciókról (pl. anaphylactoid reakció 0,2%, 6/3028) nem gyakran számoltak be a mikafungin-kezelés
alatt, és csak olyan betegek esetében, akik komoly alapbetegségben szenvedtek (pl. előrehaladott AIDS, rosszindulatú daganatok), amelyek többféle gyógyszerrel végzett egyidejű kezelést tettek szükségessé.
Hepaticus mellékhatások
A hepaticus mellékhatások teljes előfordulási gyakorisága a klinikai vizsgálatok során, mikafunginnal kezelt betegeknél 8,6% volt (260/3028). A hepaticus mellékhatások többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt. A leggyakrabban előforduló reakciók az AP- (2,7%), az AST- (2,3%), az ALT- (2,0%), a vér bilirubin szintjének növekedése (1,6%), valamint a kóros májfunkciós vizsgálati eredmények (1,5%) voltak. Néhány beteg (1,1%; 0,4% súlyos) abbahagyta a kezelést a hepaticus mellékhatások következtében. Komoly májműködési zavar nem gyakran fordult elő (lásd 4.4 pont).
Az injekció beadási helyén előforduló reakciók
Az injekció beadási helyén előforduló mellékhatások egyike sem korlátozta a kezelést.
Gyermekek és serdülők
Néhány (az alábbi táblázatban felsorolt) mellékhatás előfordulási gyakorisága magasabb volt a gyermekkorú, mint a felnőtt betegek körében. Ezenfelül, az egy évesnél fiatalabb korú gyermekgyógyászati betegek esetében kétszer gyakrabban fordult elő az ALT, AST és AP növekedése, mint az idősebb gyermekek esetében (lásd 4.4 pont). Ezen eltérések legvalószínűbb oka az, hogy a klinikai vizsgálatok során megfigyelt felnőtteknél, illetve az idősebb gyermekgyógyászati betegeknél mások voltak az alapbetegségek. A vizsgálatba történő belépéskor a neutropeniás gyermekgyógyászati betegek aránya többszöröse volt a felnőtteknél tapasztaltnak (a gyermekek 40,2%-a és a felnőttek 7,3%-a), csakúgy, mint az allogén HSCT (sorrendben 29,4% és 13,4%), valamint a haematológiai rosszindulatú elváltozás (sorrendben 29,1% és 8,7%).
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori Thrombocytopenia
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Gyakori Tachycardia
Érbetegségek és tünetek
Gyakori hypertonia, hypotonia
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Gyakori hyperbilirubinaemia, hepatomegalia
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Gyakori akut veseelégtelenség, emelkedett karbamid vérszint
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A klinikai vizsgálatok során felnőtt betegeknél az ismételt, legfeljebb 8 mg/kg-os napi dózisok (a maximális teljes dózis 896 mg) alkalmazása esetén nem jelentettek dózislimitáló toxicitást. Egy spontán eset során számoltak be arról, hogy egy újszülött beteg 16 mg/kg/nap adagot kapott. A magas dózissal összefüggésbe hozható mellékhatásokról nem számoltak be.
Nincs a mikafungin túladagolásával kapcsolatos tapasztalat. Túladagolás esetén az általános szupportív intézkedéseket és tüneti kezelést kell alkalmazni. A mikafungin fehérjéhez való kötődése erős, és nem dializálható.
Farmakológiai tulajdonságok - MYCAMINE 50 MG
Farmakoterápiás csoport: Systemás gombaellenes szerek, egyéb antimycoticumok szisztémás alkalmazásra, ATC-kód: J02AX05
Hatásmechanizmus
A mikafungin nem kompetitív módon akadályozza meg az 1,3-β-D-glukán szintézisét, ami a gombák sejtfalának egy alapvető alkotóeleme. Az 1,3-β-D-glukán nincs jelen az emlős sejtekben.
A mikafungin fungicid aktivitást mutat a legtöbb Candida faj esetében, és feltűnően gátolja az
Aspergillus fajok aktív növekedésben lévő gombafonalait.
PK/PD összefüggés
A candidiasis állatmodelljein összefüggést figyeltek meg a micafungin expozíció és a MIC érték hányadosa (AUC/MIC), valamint a progresszív gombanövekedés megelőzéséhez szükséges arányszámként meghatározott hatékonyság között. Ezekben a modellekben a C. albicans esetében
~2400-as, míg a C. glabrata esetében ~1300-as arány volt szükséges. A Mycamine ajánlott terápiás dózisával ezek az arányok elérhetőek a Candida spp. vad típusú eloszlása esetében.
Rezisztencia-mechanizmus(ok)
Mint minden antimikrobás szer esetében, csökkent érzékenység és rezisztencia eseteit jelentették, és a más echinokandinokkal szembeni keresztrezisztenciát sem lehet kizárni. Az echinokandinokkal szembeni csökkent érzékenység a glukán szintetáz egyik fő alegységének kódolásáért felelős Fks1 és Fks2 gének mutációival van összefüggésben.
Határértékek
EUCAST határértékek (verzióján 10.0, érvényes 2020.02.04-től)
| Candida fajok | MIC határérték (mg/l) | |
| ≤S (Fogékony) | >R (Rezisztens) | |
| Candida albicans | 0,016 | 0,016 |
| Candida glabrata | 0,03 | 0,03 |
| Candida parapsilosis | 2 | 2 |
| Candida tropicalis1 | Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték | |
| Candida krusei1 | Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték | |
| Candida guilliermondii1 | Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték | |
| Egyéb Candida spp. | Nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték | |
| 1A MIC értékek a C. tropicalis esetében 1-2 kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak, mint a C. albicans és aC. glabrata esetében. A klinikai vizsgálatban a sikeres kimenetel számszerűen némileg kevesebb volt a C. tropicalis esetében, mint a C. albicans-nál mindkét dózis tekintetében (100 és 150 mg naponta). A különbség azonban nem volt szignifikáns, és az, hogy ez jelenthet-e releváns klinikai különbséget, nem ismeretes. A MIC értékek a C. krusei esetében körülbelül 3 kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak, mint a C. albicans esetében és ehhez hasonlóan a C. guilliermondii-nál pedig hozzávetőleg 8 kétszeres hígítási lépcsővel magasabbak. Ráadásul a klinikai vizsgálatok során csak kevés olyan eset volt, melyekben ezek a fajok érintettek voltak. Ez azt jelenti, hogy nincs elegendő bizonyíték arra, hogy vajon ezen patogének vad típusúpopulációja fogékonynak tekinthető-e a mikafunginra. | ||
Klinikai vizsgálatokból származó információk
Candidaemia és invazív candidiasis: A mikafungin (100 mg/nap vagy 2 mg/kg/nap) ugyanolyan hatékony és jobban tolerálható volt, mint a liposzomális amfotericin B (3 mg/kg) a candidaemia és az invazív candidiasis első vonalbeli kezelésére egy randomizált, kettős-vak, multinacionális „non- inferioritás” típusú vizsgálat során. A mikafungin- és a liposzomális amfotericin B-kezelés medián időtartama 15 nap volt (4–42 nap felnőtteknél, 12–42 nap gyermekeknél).
A non-inferioritás tényét felnőtt betegek esetében bizonyították, és hasonló eredményeket igazoltak a gyermekgyógyászati szubpopulációra vonatkozóan is (beleértve az újszülötteket és a koraszülötteket is). A hatékonysági mutatók konzisztensek voltak függetlenül a fertőzést okozó Candida fajtól, a
fertőzés primer helyétől és a neutropeniás státusztól (lásd a táblázatot). A mikafungin esetében a becsült glomeruláris filtrációs ráta csúcsértékének kezelés alatti átlagos csökkenése alacsonyabb volt (p<0,001) és alacsonyabb volt az infúzióval összefüggő reakciók előfordulási gyakorisága (p=0,001), mint a liposzomális amfotericin B esetén.
A kezelés összesített eredményessége a „per protokoll” elemzés szerint, az Invazív Candidiasis Vizsgálatban| Mikafungin | Liposzomális Amfotericin B | %-os különbség[95%-os CI] | |||
| N | n (%) | N | n (%) | ||
| Felnőtt betegek | |||||
| A kezelés összesített eredményessége | 202 | 181 (89,6) | 190 | 170 (89,5) | 0,1 [-5,9, 6,1] † |
| A kezelés összesített eredményessége neutropeniás státuszban | |||||
| Neutropenia a vizsgálat megkezdésekor | 24 | 18 (75,0) | 15 | 12 (80,0) | 0,7 [-5,3, 6,7] ‡ |
| Nincs neutropenia a vizsgálat megkezdésekor | 178 | 163 (91,6) | 175 | 158 (90,3) | |
| Gyermekgyógyászati betegek | |||||
| A kezelés összesített eredményessége | 48 | 35 (72,9) | 50 | 38 (76,0) | -2,7 [-17,3, 11,9] § |
| < 2 éves kor | 26 | 21 (80,8) | 31 | 24 (77,4) | |
| Koraszülött csecsemők | 10 | 7 (70,0) | 9 | 6 (66,7) | |
| Újszülöttek (0 naptól < 4 hetes korig) | 7 | 7 (100) | 5 | 4 (80) | |
| 2 és 15 éves kor között | 22 | 14 (63,6) | 19 | 14 (73,7) | |
| Felnőttek és gyermekek együtt, a kezelés összesített eredményessége a Candida fajok esetében | |||||
| Candida albicans | 102 | 91 (89,2) | 98 | 89 (90,8) | |
| Nem albicans fajok ¶: összes | 151 | 133 (88,1) | 140 | 123 (87,9) | |
| C. tropicalis | 59 | 54 (91,5) | 51 | 49 (96,1) | |
| C. parapsilosis | 48 | 41 (85,4) | 44 | 35 (79,5) | |
| C. glabrata | 23 | 19 (82,6) | 17 | 14 (82,4) | |
| C. krusei | 9 | 8 (88,9) | 7 | 6 (85,7) | |
† Mikafungin ráta mínusz a liposzomális amfotericin B ráta, és 2-oldalas 95%-os konfidencia intervallum az összesített sikerarány különbsége esetén, nagy mintára történő normál közelítés alapján.
‡ Neutropeniás státuszra korrigálva, elsődleges végpont.
§ A gyermekgyógyászati populációt nem méretezték a non-inferioritás vizsgálatára.
¶ Klinikai hatékonyságot figyeltek még meg (< 5 beteg esetén) a következő Candida fajoknál:
C. guilliermondii, C. famata, C. lusitaniae, C. utilis, C. inconspicua és C. dubliniensis.
Nyelőcső-candidiasis: egy, a nyelőcső-candidiasis első vonalbeli kezelése során a mikafungint és a flukonazolt összehasonlító randomizált, kettős-vak vizsgálatban 518 beteg kapott legalább egy dózist a vizsgálati gyógyszerből. A kezelés medián időtartama 14 nap volt, és az átlagos napi dózis mediánja 150 mg mikafungin (N=260) és 200 mg flukonazol (N=258) volt. A kezelés befejezésekor endoszkópos 0. stádiumot (endoszkópos gyógyulást) a mikafungin-csoport 87,7%-ánál (228/260), míg a flukonazol-csoport 88,0%-ánál (227/258) észleltek (a különbségre vonatkozó 95%-os CI: [-5,9%, 5,3%]). A 95%-os CI alsó határértéke az előre meghatározott -10%-os non-inferioritási határérték felett volt, ami a non-inferioritást bizonyítja. A mellékhatások természete és előfordulása a terápiás csoportokban hasonló volt.
Profilaxis: A mikafungin hatékonyabb volt a flukonazolnál az invazív gombás fertőzések megelőzésében az olyan betegpopulációnál, amelyben magas volt a szisztémás gombás fertőzések kialakulásának kockázata (hemopoetikus őssejt-transzplantáción [HSCT] átesett betegek egy randomizált, kettős-vak, multicentrikus vizsgálatban). A kezelést sikerességének definíciója a bizonyított, a valószínű és a feltételezett szisztémás gombás fertőzés hiánya a kezelés végén, valamint a bizonyított és a valószínű szisztémás gombás fertőzés hiánya a vizsgálat végén. A betegek többsége (97%, N=882) neutropeniás volt a vizsgálat megkezdésekor (< 200 neutrophil/µl). A neutropénia fennállásának medián időtartama 13 nap volt. A mikafungin fix napi dózisa 50 mg (1,0 mg/kg), a
flukonazolé 400 mg (8 mg/kg) volt. A kezelés átlagos időtartama 19 nap volt a mikafungin és 18 nap a flukonazol esetén a felnőtt populációban (N=798) és 23 nap mindkét terápiás karon a gyermekpopuláció esetén (N=84).
A terápiás sikerráta statisztikailag szignifikáns mértékben magasabb volt a mikafungin, mint a flukonazol esetén (1,6% szemben a 2,4%-kal az áttöréses fertőzések esetében). Áttöréses Aspergillus fertőzést találtak 1 betegnél a mikafungin csoportban, szemben a flukonazol csoportban megfigyelt 7 beteggel, és bizonyított, illetve valószínű áttöréses Candida-fertőzést figyeltek meg 4 betegnél a mikafungin csoportban, szemben a flukonazol csoportban megfigyelt 2 beteggel. Más áttöréses fertőzést okozott még a Fusarium (sorrendben 1 és 2 betegnél) és a Zygomycetes (sorrendben 1 és 0 betegnél). A mellékhatások természete és előfordulási gyakorisága a terápiás csoportokban hasonló volt.
Felszívódás
A farmakokinetika a 12,5 mg-tól a 200 mg-ig és a 3 mg/kg-tól 8 mg/kg-ig terjedő napi dózis- tartományban lineáris. Ismételt alkalmazás esetén nincs bizonyíték a szisztémás akkumulációra, és az egyensúlyi állapot általában 4-5 napon belül kialakul.
Eloszlás
Az intravénás beadást követően a mikafungin koncentrációja biexponenciális csökkenést mutat. A
gyógyszer gyorsan eloszlik a szövetekben.
A szisztémás keringésben a mikafungin erősen kötődik a plazma proteinekhez (> 99%), elsősorban az albuminhoz. Az albuminhoz való kötődés független a mikafungin koncentrációjától (10–100 µg/ml). Egyensúlyi állapotban a megoszlási volumen (Vss) körülbelül 18-19 liter volt.
Biotranszformáció
A változatlan formájú mikafungin a fő keringő vegyület a szisztémás keringésben. A mikafungin különböző vegyületekre bomlik le, melyek közül az M-1- (katekol forma), M-2- (az M-1 metoxi formája) és M-5- (az oldallánc hidroxilációja) mikafungin volt kimutatható a szisztémás keringésben. Ezen metabolitok expozíciója alacsony, és a metabolitok nem vesznek részt a mikafungin össz- hatásosságában.
Bár a mikafungin in vitro a CYP3A szubsztrátuma, a CYP3A által történő hidroxilálás a mikafungin metabolizmusának nem jelentős útvonala.
Elimináció és excretio
Az átlagos terminális felezési idő körülbelül 10-17 óra, és egészen a 8 mg/kg dózisig és egyszeri és ismételt alkalmazást követően állandó marad.
A teljes clearance 0,15-0,3 ml/perc/kg volt az egészséges alanyok és a felnőtt betegek esetén, és egyszeri vagy ismételt alkalmazást követően független az dózistól.
Egyszeri 14C-mikafungin (25 mg) dózis egészséges önkénteseknek történő adását követően 28 nap alatt a radioaktivitás 11,6%-át nyerték vissza a vizeletből és 71,0%-át a székletből. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a mikafungin eliminációja elsősorban nem renális. A plazmában M-1 és M-2 metabolitokat csak alig kimutatható koncentrációban találtak, és az M-5 metabolit, amely jóval gyakoribb, az anyavegyülethez viszonyítva összesen 6,5%-ot tett ki.
Speciális populációk
Gyermekek: Gyermekeknél az AUC-értékek a 0,5-4 mg/kg dózistartományban arányosak voltak a dózissal. A clearance-t befolyásolta a testtömeg, a testtömegre korrigált clearance átlagos értékei 1,35-szor nagyobbak voltak a fiatalabb (4 hónapos-5 éves) gyermekeknél és 1,14-szor nagyobbak
voltak a 6-11 éves gyermekgyógyászati betegeknél. Az idősebb (12-16 éves) gyermekeknél az átlagos clearance értékek hasonlóak voltak a felnőtt betegeknél meghatározottakhoz.
A 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél az átlagos testsúlyra korrigált clearance körülbelül 2,6-szer nagyobb, mint az idősebb (12-16 éves) gyermekeknél, és 2,3-szor nagyobb, mint felnőtteknél.
A farmakokinetikai/farmakodinámiás áthidaló vizsgálat a mikafungin központi idegrendszeri
dózisfüggő penetrációját igazolta 170 µg*óra/l minimális AUC-értékkel, amely a központi
idegrendszeri szövetekben a gombák maximális eradikációjának eléréséhez szükséges. A populációs farmakokinetikai modellezés szerint a 4 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél a 10 mg/kg adag elegendő lenne a központi idegrendszeri Candida-fertőzések kezeléséhez szükséges a célexpozíció eléréséhez.
Idős kor: Egyszeri, 1órás, 50 mg-os infúzióként történő beadáskor a mikafungin farmakokinetikája az időseknél (66-78 év) hasonló volt a fiatal alanyokéhoz (20-24 éves). Idősek esetén nem szükséges a dózis módosítása.
Májkárosodásban szenvedő betegek: Közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeken (Child-Pugh pontszám 7-9), (n=8) végzett vizsgálatban a mikafungin farmakokinetikája nem különbözött jelentősen az egészséges alanyokétól (n=8). Ennek következtében az enyhétől a közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására. Egy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeken (Child-Pugh pontszám 10-12) végzett vizsgálatban alacsonyabb mikafungin plazmakoncetrációt és magasabb hidroxi-metabolit (M-5) koncentrációt mértek, mint az egészséges alanyokon (n=8). Ezek az adatok a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem elegendőek egy adagolási javaslat alátámasztásához.
Vesekárosodásban szenvedő betegek: A súlyos vesekárosodás (glomeruláris filtrációs ráta
[GFR] < 30 ml/perc) nem befolyásolta jelentősen a mikafungin farmakokinetikáját. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására.
Nem/rassz: A nem és a rassz (kaukázusi, feketebőrű, ázsiai) nem befolyásolta jelentősen a mikafungin
farmakokinetikai paramétereit. A nem vagy a rassz alapján nincs szükség a dózis módosítására.
Gyógyszerészeti jellemzők - MYCAMINE 50 MG
Laktóz-monohidrát
Vízmentes citromsav (a pH beállításához)
Nátrium-hidroxid (a pH beállításához)
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető vagy adható egy
infúzióban.
Bontatlan injekciós üveg: 3 év.
Feloldott koncentrátum injekciós üvegben
9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos infúzióval vagy 50 mg/ml-es (5%) glükóz oldatos infúzióval elkészített oldat beadás előtti kémiai és fizikai stabilitása 25°C-on igazoltan legfeljebb 48 óra.
Hígított oldatos infúzió
Fénytől védve, 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos infúzióban vagy 50 mg/ml-es (5%) glükóz oldatos infúzióban felhígított oldat beadás előtti kémiai és fizikai stabilitása 25°C-on igazoltan legfeljebb 96 óra.
A Mycamine tartósítószert nem tartalmaz. Mikrobiológiai szempontból a feloldott és hígított oldatokat azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, akkor a felhasználásra kész állapotban az alkalmazásig történő tárolás idejéért és körülményeiért a felhasználót terheli a felelősség, ez 2°C - 8°C között rendszerint ne legyen hosszabb, mint 24 óra, kivéve ha a feloldás és a hígítás ellenőrzötten és igazoltan aszeptikus körülmények között történt.
Bontatlan injekciós üveg: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
A feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
10 ml I-es típusú injekciós üveg, izobutilén-izoprén (fluorid-gyanta bevonattal laminált) gumidugóval
és lepattintható kupakkal. Az injekciós üveg UV-védő réteggel van bevonva. 1 injekciós üveget tartalmazó kiszerelésben kerül forgalomba.
és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladék anyag megsemmisítését a helyi előírások
szerint kell végrehajtani.
A Mycamine-t tilos az alább felsorolt gyógyszereken kívül más gyógyszerekkel keverni vagy egyazon infúzióban beadni. A Mycamine-t aszeptikus módszerek alkalmazásával, szobahőmérsékleten, az alábbiak szerint kell feloldani és hígítani:
-
Az injekciós üvegről el kell távolítani a műanyag kupakot, és a dugót alkohollal fertőtleníteni
kell.
-
Öt milliliter 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos infúziót vagy 50 mg/ml-es (5%) glükóz oldatos infúziót (a 100 ml-es üvegből vagy zsákból kivéve) kell aszeptikusan és lassan befecskendezni minden egyes injekciós üvegbe, annak belső fala mentén. Bár a koncentrátum fel fog habzani, mindent el kell követni, hogy a képződő hab mennyisége minél kevesebb legyen. A milligrammban számított, kívánt dózis elérése érdekében megfelelő számú injekciós üveg Mycamine tartalmát kell felololdani (lásd az alábbi táblázatot).
-
Az injekciós üveget óvatosan forgatni kell. FELRÁZNI TILOS! A por teljesen fel fog oldódni. A koncentrátumot azonnal fel kell használni. Az injekciós üveget csak egyszer szabad felhasználni. Ezért a fel nem használt, feloldott koncentrátumot azonnal meg kell semmisíteni.
-
Minden egyes injekciós üvegből a feloldott koncentrátum teljes mennyiségét ki kell szívni, és vissza kell juttatni abba az infúziós üvegbe/zsákba, amelyből eredetileg kivették. A felhígított oldatos infúziót azonnal fel kell használni. Alkalmazásra készen, fénytől védve, és a fentiek szerint történt hígítást követően kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on igazoltan legfeljebb 96 óra.
-
A hígított oldat szétoszlatása érdekében az infúziós üveget/zsákot óvatosan meg kell fordítani, de a habzás elkerülése érdekében NEM szabad felrázni. Az oldatot nem szabad felhasználni, ha az oldat zavaros vagy csapadék van benne.
-
A hígított oldatos infúziót tartalmazó infúziós üveget/zsákot a fénytől való védelem érdekében egy lezárható, a fényt nem áteresztő zacskóba kell helyezni.
Az oldatos infúzió elkészítése
Dózis (mg) Felhasználandó, Mycamine-t tartalmazó injekciós üveg (mg/injekciós üveg) Injekciós üvegenként hozzáadandó nátrium-klorid (0,9%), vagyglükóz (5%)térfogata A feloldott por térfogata (koncentráció) Standard infúzió (100 ml-re kiegészítve) Végső koncentráció 50 1 x 50 5 ml kb. 5 ml (10 mg/ml) 0,5 mg/ml 100 1 x 100 5 ml kb. 5 ml (20 mg/ml) 1,0 mg/ml 150 1 x 100 + 1 x 50 5 ml kb. 10 ml 1,5 mg/ml 200 2 x 100 5 ml kb. 10 ml 2,0 mg/ml A feloldást és a hígítást követően az oldatot körülbelül egy óra alatt, intravénás infúzió formájában kell
beadni.