NEBIVOLOL SANDOZ 5 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - NEBIVOLOL 5 MG
Hipertónia
Esszenciális hipertónia kezelése.
Krónikus szívelégtelenség (CHF)
Stabil, enyhe, illetve közepesen súlyos krónikus szívelégtelenség kezelése a standard terápia kiegészítéseként időskorú (70 éves és idősebb) betegeknél.
Adagolás
a) Hipertónia
Felnőttek:
Az adag napi egy tabletta (5mg), lehetőség szerint a nap ugyanazon időszakában bevéve.
A vérnyomáscsökkentő hatás 1-2 hetes kezelés után nyilvánul meg. Esetenként az optimális hatás csak a kezelés 4. hete után jelentkezik.
Egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel való kombináció
A béta-blokkolók alkalmazhatók önmagukban, vagy egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel kombinációban. Mostanáig csak egy esetben figyeltek meg additív vérnyomáscsökkentő hatást, amikor 5mg nebivololt 12,5 – 25mg hidroklorotiaziddal kombináltak.
Veseelégtelenségben szenvedő betegek:
Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél az ajánlott kezdő dózis napi 2,5mg. Ha szükséges, a napi dózis 5mg-ig emelhető.
Májelégtelenségben szenvedő betegek:
Adatok a gyógyszer alkalmazásáról májelégtelenségben és májkárosodásban szenvedő betegek esetén korlátozottan állnak rendelkezésre. Ezért a nebivolol alkalmazása ezeknél a betegeknél ellenjavallt (lásd a 4.3 pontot).
Idősek
65 év feletti betegek esetén az ajánlott kezdő dózis napi 2,5mg. Ha szükséges, a napi dózis 5mg-ig emelhető. Mindazonáltal, tekintettel a 75 év feletti betegek esetében rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatokra, óvatosság és e betegek gondos követése szükséges.
Gyermekek és serdülők
A nebivolol nem javasolt gyermekek és 18 év alatti serdülőkorúak számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok elégtelensége miatt.
b) Krónikus szívelégtelenség (CHF)
Stabil, krónikus szívelégtelenség kezelését a dózis fokozatos, lépésenkénti emelésével szabad csak elkezdeni, amíg az optimális, egyénre szabott fenntartó adagot el nem érik.
A betegek krónikus szívelégtelenségének stabilnak kell lennie a kezelést megelőző 6 hétben, akut dekompenzáció előfordulása nélkül.
Ajánlott, hogy a kezelőorvosnak legyen tapasztalata a krónikus szívelégtelenség kezelésében.
Diuretikus és/vagy digoxin és/vagy ACE-inhibitor és/vagy angiotenzinII-antagonista kardiovaszkuláris terápiában részesülő betegek esetében szükséges e gyógyszerek adagolásának pontos beállítása két héttel a nebivolol‑terápia megkezdése előtt.
Az adag 1-2 hetenként történő lépésenkénti emelését a következő sémát alkalmazva javasolt elkezdeni, a beteg tolerabilitásától függően:
1,25mg nebivolol naponta, amely napi egyszeri 2,5mg adagra, majd napi egyszeri 5mg adagra növelhető, végül napi egyszeri 10mg adagig fokozható.
A maximális ajánlott adag naponta egyszer 10mg nebivolol.
A terápia megkezdésekor és minden dózisnövelés alkalmával a betegeket egy tapasztalt orvosnak szoros megfigyelés alatt kell tartani, legalább 2 órán keresztül, a stabil klinikai állapot (különös tekintettel a vérnyomásra, szívfrekvenciára, az ingerületvezetési zavarokra, a szívelégtelenség rosszabbodásának tüneteire) fenntartása érdekében.
A nemkívánatos hatások megjelenése megakadályozhatja, hogy minden betegnél elérjük a maximális javasolt adagot. Amennyiben szükséges, lépésről lépésre a már elért adag is csökkenthető, majd ismét emelhető a szükségleteknek megfelelően.
A titrálási fázisban a szívelégtelenség rosszabbodásakor vagy intolerancia esetén először a nebivolol adagját ajánlott csökkenteni vagy szükség esetén (súlyos hipotónia, a szívelégtelenség rosszabbodása akut tüdőödémával, kardiogén sokk, tüneteket okozó bradikardia, AV-blokk) az adagolást azonnal fel kell függeszteni.
A stabil krónikus szívelégtelenség nebivolollal történő kezelése általában hosszú távú terápiát jelent.
A nebivolol-kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni, mivel ez a szívelégtelenség átmeneti rosszabbodását eredményezheti. Ha a kezelés abbahagyása szükséges, akkor az adag fokozatos csökkentésével, hetenként történő felezésével javasolt a terápia elhagyása.
Veseelégtelenségben szenvedő betegek:
Enyhe és közepesen súlyos veseelégtelenségben az adagolás módosítása nem szükséges, mivel a maximálisan tolerálható dózist minden esetben egyénileg kell beállítani. Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek (kreatininszint ≥250mikromol/l) körében nem rendelkezünk elegendő információval. Ezért a nebivolol alkalmazása ezeknél a betegeknél ellenjavallt.
Májelégtelenségben szenvedő betegek:
Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a májelégtelenségben szenvedő betegek körében történő alkalmazásról. Ezért a nebivolol alkalmazása ezeknél a betegeknél ellenjavallt.
Idősek
Az adagolás módosítása nem szükséges, mivel a maximálisan tolerálható dózist minden esetben egyénileg kell beállítani.
Gyermekek és serdülők
A nebivolol nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok elégtelensége miatt.
Az alkalmazás módja
A tablettát megfelelő mennyiségű folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) kell lenyelni. A tabletták étkezéstől függetlenül vehetők be.
-
A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Májelégtelenség vagy májfunkció-károsodás.
-
Akut szívelégtelenség, kardiogén sokk, illetve iv. inotrop‑terápiára szoruló dekompenzált szívelégtelenség epizódok.
Továbbá, hasonlóan egyéb béta blokkoló ágensekhez, a Nebivolol Sandoz alkalmazása kontraindikált az alábbi esetekben
-
Sick sinus szindróma, beleértve a szinoatriális blokkokat.
-
Másod- és harmadfokú szívblokk (pacemaker nélkül).
-
Kórelőzményben bronchospazmus és asthma bronchiale.
-
Kezeletlen phaeochromocytoma.
-
Metabolikus acidózis.
-
Bradikardia (szívfrekvencia <60/perc a terápia megkezdése előtt).
-
Hipotónia (a szisztolés vérnyomás <90Hgmm).
-
Súlyos perifériás keringési zavar.
Lásd még a 4.8 pontot is.
Az alábbi figyelmeztetések és óvintézkedések általánosságban vonatkoznak a béta-adrenerg antagonistákra.
Anesztézia
A béta-blokkolók folyamatos adása csökkenti az aritmiák kockázatát anesztézia bevezetésekor és intubáció idején. Ha a műtéti előkészítés során a béta-blokádot meg akarjuk szüntetni, akkor a béta‑adrenerg antagonisták adását legalább 24 órával a műtét előtt fel kell függeszteni.
Óvatossággal kell eljárni bizonyos altatószerek esetén, amelyek a szívizom depresszióját okozhatják. A beteg vagus-reakció elleni védelmét ilyenkor atropin intravénás adása biztosíthatja.
Szív- és érrendszeri megbetegedések
Általánosságban, a béta-adrenerg antagonisták nem alkalmazhatók kezeletlen pangásos szívelégtelenségben (CHF), amíg a beteg állapota nem stabilizálódik.
Iszkémiás szívbetegségben szenvedő betegek esetén a béta-adrenerg antagonisták adását csak lépésenként, a dózis fokozatos, 1-2 hét alatt történő csökkentésével szabad leállítani. Amennyiben szükséges, ezzel egyidőben helyettesítő terápiát kell kezdeni az angina pectoris súlyosbodásának megelőzése érdekében.
A béta-adrenerg antagonisták bradikardiát indukálhatnak: ha a beteg nyugalmi szívfrekvenciája 50‑55/perc alá csökken, és/vagy a beteg panaszai összefüggésbe hozhatók a bradikardiával, a dózis csökkentése válhat szükségessé.
A béta-adrenerg antagonisták óvatosan adhatók:
-
perifériás keringési rendellenességekben (Raynaud-betegség vagy -szindróma, claudicatio intermittens) szenvedő betegek esetén, mivel a gyógyszer szedése az állapot romlását idézheti elő;
-
elsőfokú szívblokk esetén, mivel a béta-blokkolók negatív hatással vannak az átvezetési időre;
-
Prinzmetal-anginában szenvedő betegek esetében, mikor az alfa-receptorok által kiváltott koronária‑vazokonstrikciót nem ellensúlyozza egyéb kezelés: a béta-adrenerg antagonisták növelhetik az anginás rohamok gyakoriságát és időtartamát.
A nebivolol verapamil- és diltiazem-típusú kalciumcsatorna-gátlókkal, I. osztályba tartozó antiaritmiás szerekkel és centrális hatású vérnyomáscsökkentőkkel történő kombinációja nem javasolt (a részleteket lásd a 4.5.pontban).
Anyagcsere/Endokrin betegségek
A nebivolol diabéteszes betegekben nem befolyásolja a szérum glükózszintet. Diabéteszes betegeknek csak óvatosan adható, mivel a nebivolol a hipoglikémia bizonyos tüneteit (tahikardia, palpitáció) elfedheti. A béta-blokkolók szulfonilureákkal történő egyidejű alkalmazása tovább növelheti a súlyos hypoglykaemia kialakulásának kockázatát. A diabeteses betegeket vércukorszintjük gondos monitorozására kell utasítani (lásd 4.5 pont).
Hyperthyreosisban a béta-adrenerg blokkolók elfedhetik a tahikardia tüneteit. A kezelés hirtelen abbahagyása fokozhatja a tüneteket.
Légzőszervi betegségek
Krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegeknek a béta-adrenerg antagonisták csak óvatosan adhatók, mert fokozhatják a légutak szűkületét.
Egyéb betegségek
Csak alapos megfontolás után szedhetik a béta-adrenerg antagonistákat azok a betegek, akiknek kórtörténetében pszoriázis szerepel.
A béta-adrenerg antagonisták fokozhatják az allergénekkel szembeni érzékenységet és az anafilaxiás reakciók súlyosságát.
A krónikus szívelégtelenség nebivolol-kezelésének megkezdése rendszeres orvosi ellenőrzést tesz szükségessé. Az adagolás és az alkalmazás módja a 4.2.pontban található. A kezelés felfüggesztése nem történhet hirtelen, hacsak nem feltétlenül szükséges (további információk a 4.2.pontban találhatók).
A Nebivolol Sandoz 5 mg tabletta laktózt és nátriumot tartalmaz
Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Farmakodinámiás kölcsönhatások
Az alábbi gyógyszerkölcsönhatások általánosságban vonatkoznak a béta-adrenerg antagonistákra.
Nem javasolt kombinációk:
I. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (kinidin, hidrokinidin, cibenzolin, flekainid,dizopiramid, lidokain, mexiletin, propafenon): fokozódhat e szerek atrioventrikuláris vezetési időre kifejtett hatása, valamint negatív inotrop hatásuk (lásd 4.4pont).
Verapamil-/diltiazem-típusú kalciumcsatorna-gátlók: negatív hatásuk van a kontraktilitásra és az atrioventrikuláris vezetésre. Béta-blokkoló kezelésben részesülő betegeknél a verapamil intravénás adása jelentős hipotónia és atrioventrikuláris blokk kialakulásához vezethet (lásd 4.4pont).
Centrális hatású antihipertenzív szerek (klonidin, guanfacin, moxonidin, metildopa,rilmenidin): az egyidejűleg alkalmazott centrális hatású vérnyomáscsökkentők ronthatják a szívelégtelenséget a centrális szimpatikus tónus csökkentésével (a szívfrekvencia és a perctérfogat csökkenése, értágulat) (lásd 4.4pont). Hirtelen elhagyása - különösen a béta-blokkoló kezelés abbahagyása előtt - fokozhatja a "rebound hipertónia" kialakulásának kockázatát.
Óvatosságot igénylő kombinációk:
III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (amiodaron): az atrioventrikuláris átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet.
Halogénezett volatilis anesztetikumok: A béta-adrenerg antagonisták és az anesztetikumok együttes alkalmazása elnyomhatja a reflex-tahikardiát és növelheti a hipotónia kialakulásának kockázatát (lásd 4.4pont). Általános szabályként kerüljük el a béta-blokkoló kezelés hirtelen felfüggesztését. Az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, ha a beteg nebivolol-kezelés alatt áll.
Inzulin és orális antidiabetikumok: Bár a nebivolol a glükózszintet nem befolyásolja, egyidejű alkalmazása elfedheti a hipoglikémia bizonyos tüneteit (palpitáció, tahikardia). A béta-blokkolók és szulfonilureák egyidejű alkalmazása növelheti a súlyos hypoglykaemia kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont).
Baklofén (spaszticitás elleni szer), amifosztin (daganatellenes adjuváns): vérnyomáscsökkentőkkel történő egyidejű alkalmazása valószínűleg fokozza a vérnyomásesést, ezért a vérnyomáscsökkentő gyógyszer adagolását ennek megfelelően kell módosítani.
Figyelmet igénylő kombinációk:
Digitálisz glikozidok: egyidejű alkalmazásuk növelheti az atrioventrikuláris átvezetési időt. A nebivolollal végzett klinikai vizsgálatok nem szolgáltattak klinikai bizonyítékot a kölcsönhatásra.
A nebivolol a digoxin kinetikáját nem befolyásolja.
Dihidropiridin-típusú kalcium-antagonisták (amlodipin, felodipin, lacidipin, nifedipin, nikardipin, nimodipin, nitrendipin): az egyidejű alkalmazás növeli a hipotónia kockázatát. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nem zárható ki a kamrai pumpafunkció további romlása.
Antipszichotikumok, antidepresszánsok (triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok és fenotiazinok), együttes alkalmazásnál a béta-blokkoló kezelés vérnyomáscsökkentő hatása erősödik (additív hatás).
Nem-szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-k): nincs hatásuk a nebivolol vérnyomáscsökkentő hatására.
Szimpatomimetikus szerek: egyidejű alkalmazásnál a béta-adrenerg antagonistákkal ellentétes hatás alakulhat ki. Az alfa- és béta-adrenerg hatással is rendelkező szimpatomimetikus szerekkel történő kombinált alkalmazás ellensúlyozatlan alfa-adrenerg aktivitáshoz vezethet (hipertónia, súlyos bradikardia és szívblokk kockázata).
Farmakokinetikai interakciók
Mivel a nebivolol metabolizmusában a CYP2D6 izoenzim is részt vesz, ezért az ezen enzimet gátló hatóanyagokkal (különösen a paroxetinnel, fluoxetinnel, tioridazinnal és kinidinnel) történő egyidejű alkalmazás során megemelkedhet a nebivolol plazmaszintje, ami a bradikardia és a mellékhatások előfordulásának valószínűségét növeli.
Cimetidinnel együttesen alkalmazva a nebivolol plazmaszintje megemelkedett, de klinikai hatása nem változott. Ranitidinnel együttesen alkalmazva a nebivolol farmakokinetikája nem változott. Ha biztosítjuk, hogy a beteg a nebivololt az étkezések alatt, az antacid szereket pedig az étkezések között vegye be, akkor a kétféle kezelés rendelhető párhuzamosan.
A nebivololt nikardipinnel együtt adva mindkét hatóanyag plazmaszintje enyhén megemelkedett, de klinikai hatásuk nem változott.
Alkohollal, furoszemiddel vagy hidroklorotiaziddal együttesen alkalmazva a nebivolol farmakokinetikája nem változott.
A nebivolol nem változtatja meg a warfarin farmakokinetikáját és farmakodinámiáját.
Alkalmazása terhességben
A nebivololnak olyan farmakológiai hatásai vannak, amelyek a terhességre és/vagy a magzatra/újszülöttre károsak lehetnek. Általánosságban, a béta-adrenoreceptor blokkolók csökkentik a placentáris perfúziót, ami növekedési retardációhoz, intrauterin elhaláshoz, vetéléshez, vagy koraszüléshez vezethet. Mellékhatások (pl. hipoglikémia és bradikardia) fordulhatnak elő a magzatban, és az újszülöttben. Ha szükség van a béta-adrenoreceptor blokkoló kezelésre, akkor a szelektív béta1‑adrenoreceptor blokkolókat kell előnyben részesíteni.
A nebivololt csak akkor szabad terhességben használni, ha feltétlenül szükséges. Ha a nebivolol kezelést szükségesnek ítélik, az uteroplacentáris vérkeringést és a magzati növekedést rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a terhesség során vagy a magzaton káros hatások figyelhetők meg, meg kell fontolni az alternatív kezelést. Az újszülöttet szoros felügyelet alatt kell tartani. A hipoglikémia és a bradikardia tünetei általában az első 3 napon várhatók.
Alkalmazás a szoptatás időszakában
Állatkísérletekben kimutatták, hogy a nebivolol kiválasztódik az anyatejbe. Nem ismert, hogy ez a hatóanyag kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. A legtöbb béta-blokkoló, különösen a lipofil hatóanyagok, mint amilyen a nebivolol és aktív metabolitjai, változó mennyiségben kiválasztódnak az anyatejbe. Ezért a szoptatás nebivolol alkalmazása során nem ajánlott.
A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.
A farmakodinámiás vizsgálatok szerint a Nebivolol Sandoz 5mg tabletta a pszichomotoros funkciókat nem befolyásolja. Gépjárművezetés és gépek kezelése során figyelembe kell venni, hogy esetenként szédülés és fáradtság fordulhat elő.
A mellékhatások külön kerültek felsorolásra, aszerint, hogy hipertónia betegségben vagy krónikus szívelégtelenségben történő alkalmazás során tapasztalták őket, mert ilyenkor az alapbetegségek is különbözőek.
Hipertónia
A közölt mellékhatásokat - melyek legtöbbször enyhe vagy közepesen súlyos intenzitásúak- az alábbiakban táblázatosan soroljuk fel, szervrendszerek szerint osztályozva, és gyakoriság szerint sorba rendezve.
| SZERVRENDSZER OSZTÁLY | Gyakori (≥1/100 - <1/10) | Nem gyakori: (≥1/1000 - ≤1/100) | Nagyon ritka: (≤1/10000) | Nem ismert gyakoriságú: |
| Immunrendszeribetegségek és tünetek | angioödéma, hiperszenzitivitás | |||
| Pszichiátriai kórképek | rémálmok, depresszió | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek: | fejfájás, szédülés, paresztézia | ájulás | ||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | látásromlás | |||
| Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek | bradikardia, szívelégtelenség, lassult AV‑vezetés/ AV‑blokk | |||
| Érbetegségek és tünetek: | hipotenzió, claudicatio intermittens (fokozódása) | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediasztinális betegségek és tünetek | nehézlégzés | hörgőgörcs | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | székrekedés, hányinger, hasmenés | emésztési zavar, flatulencia, hányás | ||
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | viszketés, eritémás kiütés | súlyos pszoriázis | urtikária | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | impotencia | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | fáradtság, ödéma |
A következő mellékhatások ismertek még béta-adrenerg antagonisták alkalmazása esetén: hallucinációk, pszichózisok, konfúzió, hideg/cianotikus végtagok, Raynaud-jelenség, szemszárazság és praktolol-típusú oculo-mucocutan toxicitás.
Krónikus szívelégtelenség
A krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében tapasztalt mellékhatások egy placebo‑kontrollos vizsgálatból származnak, melyben 1067 beteg szedett nebivololt és 1061 beteg placebót. Ebben a vizsgálatban a nebivololt szedő betegek közül 449 (42,1%) számolt be olyan mellékhatásról, amely lehetséges oki viszonyba volt hozható a kezeléssel, szemben a placebót szedő 334 beteggel (31,5%). A nebivolollal kezelt betegek esetében a leggyakoribb mellékhatás a bradikardia és a szédülés volt, mindkettő a betegek körülbelül 11%-ában fordult elő. Ugyanezek a mellékhatások a placebóval kezelt betegek esetében 2%-ban, illetve 7%-ban fordultak elő.
A következő (legalább valószínűleg a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos) mellékhatás előfordulási gyakoriságokat jelentették, amelyeket konkrétan relevánsnak tekintenek a krónikus szívelégtelenség kezelése során:
-
a szívelégtelenség súlyosbodása a nebivolol-terápiában részesülőknél 5,8%-os gyakorisággal fordult elő, szemben a placebo csoportban megfigyelt 5,2%-al;
-
az ortosztatikus (poszturális) hipotónia a nebivolol‑terápiában részesülőknél 2,1%-os gyakorisággal fordult elő, szemben a placebót szedő betegeknél megfigyelt 1%-al;
-
a gyógyszer-intolerancia a nebivolol‑terápiában részesülőknél 1,6%-os gyakorisággal fordult elő, szemben a placebót szedő betegeknél megfigyelt 0,8%-al;
-
az első fokú atrioventrikuláris blokk a nebivolol‑terápiában részesülőknél 1,4%-os gyakorisággal fordult elő, szemben a placebót szedő betegeknél megfigyelt 0,9%-al;
-
az alsó végtagi ödéma a nebivolol‑terápiában részesülőknél 1%, a placebót szedő betegeknél megfigyelt 0,2%-al szemben.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A nebivolol-kezelés kapcsán túladagolásról nem számoltak be.
Tünetek
A béta-blokkolókkal való túladagolás tünetei: bradikardia, hipotónia, bronchospazmus és akut szívelégtelenség.
Kezelés
Túladagolás, vagy túlérzékenységi reakció esetén a beteg szoros megfigyelése és intenzív osztályon történő kezelése szükséges. A vér glükózszintjét ellenőrizni kell. Gyomormosással, aktív szén és hashajtók adásával a még fel nem szívódott hatóanyagot el lehet távolítani. Szükség lehet mesterséges lélegeztetésre. A bradikardia vagy kiterjedt vagus-reakciók kivédésére atropin vagy metilatropin adandó. A hipotónia és a sokk plazmával, illetve plazma-pótszerekkel kezelendő, és ha szükséges, katekolaminok adhatók. A béta-blokkoló hatás ellensúlyozható izoprenalin-hidroklorid lassú intravénás adásával, kb. 5mikrogramm/perc kezdő dózissal; vagy dobutaminnal 2,5mikrogramm/perc kezdő dózisban a kívánt hatás eléréséig. A kezelésre nem reagáló esetekben az izoprenalin dopaminnal kombinálható. Ha ezzel sem érhető el a kívánt hatás, glukagon 50-100mikrogramm/ttkg intravénás adása mérlegelhető. Ha szükséges, az injekció egy órán belül ismételhető, ezt követheti - amennyiben szükséges – 70mikrogramm/ttkg/óra dózisú iv. glukagon infúzió. Terápia-rezisztens bradikardia extrém eseteiben pacemaker beültetése válhat szükségessé.
Farmakológiai tulajdonságok - NEBIVOLOL 5 MG
Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta-receptor-blokkolók önmagukban
ATC kód: C07AB12
A nebivolol két enantiomer, az SRRR-nebivolol (vagy d-nebivolol), és az RSSS-nebivolol (vagy l‑nebivolol) racemátja. Kétféle farmakológiai hatással rendelkezik:
-
kompetitív és szelektív béta1-receptor antagonista: ez a hatás elsősorban az SRRR‑enantiomerhez (d‑enantiomerhez) rendelhető;
-
enyhe vazodilatátor hatása van, mely az L‑arginin/nitrogén-monoxid anyagcsere befolyásolásán keresztül érvényesül.
A nebivolol egyszeri vagy ismételt adása csökkenti a szívfrekvenciát és a vérnyomást mind nyugalmi állapotban, mind terhelés alatt, normotenziós alanyokban és hipertóniás betegekben is. Az antihipertenzív hatás hosszú időn át történő kezelés után is megmarad.
A nebivololnak terápiás adagokban nincs alfa-adrenerg antagonista hatása.
Hipertóniás betegekben a nebivolollal történő akut és krónikus kezelés során a szisztémás érrezisztencia csökkent. A szívfrekvencia csökkenése ellenére nyugalomban és munkavégzés alatt a perctérfogat csökkenése csak korlátozott mértékű lehet, mert a szívfrekvencia csökkenését a pulzustérfogat növekedése ellensúlyozhatja. Ezeknek az egyéb béta-receptor-antagonistáktól eltérő hemodinamikai hatásoknak a klinikai jelentősége még nem teljesen tisztázott.
Hipertóniás betegekben a nebivolol fokozza az acetilkolinra (ACh) adott NO által mediált vaszkuláris választ, amely endothel‑diszfunkció esetén csökkent mértékű.
Egy morbiditást és mortalitást vizsgáló placebo-kontrollos vizsgálatban 2128 krónikus szívelégtelenségben szenvedő, ≥70 éves (életkor mediánérték: 75,2 év), csökkent, illetve megtartott bal kamrai ejekciós frakcióval (átlagos LVEF: 36 ± 12,3%, a következő megoszlásban: a betegek 56%-ában az LVEF 35% alatti, a betegek 25%-ában az LVEF 35% és 45% közötti, a betegek 19%‑ában az LVEF 45% feletti) beteget átlagosan 20 hónapos időtartamon át követtek. E betegek körében a nebivolol - melyet standard terápiájukon fölül kaptak -, szignifikánsan meghosszabbította a kardiovaszkuláris eredetű elhalálozásig, illetve hospitalizációig eltelő időszakot (a hatásosság elsődleges végpontja). A relatív kockázat csökkenése 14% volt a placebóhoz képest (abszolút csökkenés: 4,2%). Ez a kockázatcsökkenés 6 hónapos kezelés után jelentkezett, és a teljes vizsgálati periódusban (medián kezelési idő: 18 hónap) megmaradt.
A vizsgálati populációban a nebivolol-kezelés hatása független volt az életkortól, a nemtől és a bal kamrai ejekciós frakciótól. A bármely eredetű halálozás csökkenésére gyakorolt kedvező hatás nem volt statisztikailag szignifikáns a placebo csoporthoz viszonyítva (abszolút csökkenés: 2,3%).
A nebivolollal kezelt betegek esetében a hirtelen halál előfordulása szintén csökkent (4,1% vs. 6,6%, 38%-os relatív csökkenés).
In vitro és in vivo állatkísérletekben a nebivololnak nem volt intrinsic szimpatomimetikus hatása.
In vitro és in vivo állatkísérletekben a farmakológiai dózisokban adott nebivololnak nem volt membránstabilizáló hatása.
Egészséges önkéntesekben a nebivololnak nem volt jelentős hatása a maximális fizikai terhelhetőség mértékére, illetve időtartamára.
Per os alkalmazást követően mindkét nebivolol-enantiomer gyorsan felszívódik A nebivolol felszívódását az étkezés nem befolyásolja; a nebivolol étkezés közben és éhgyomorra is bevehető.
A nebivolol nagymértékben metabolizálódik, részben aktív hidroxi-metabolitokká. A nebivolol aliciklusos és aromás hidroxiláció, N-dealkiláció és glükuronidáció útján metabolizálódik, ezen felül a hidroxi-metabolitoknak is képződnek glükuronidjai. A nebivolol aromás hidroxiláció útján történő metabolizmusa függ a CYP2D6-dependens genetikai oxidatív polimorfizmustól. A nebivolol biohasznosulása szájon át történő bevétel után átlagosan 12% a gyorsan metabolizáló betegek esetén, míg gyakorlatilag teljes a lassan metabolizálókban. Egyensúlyi állapotban, azonos dózisok esetén a változatlan nebivolol csúcskoncentrációja a plazmában körülbelül 23-szor volt magasabb a lassú, mint a gyors metabolizálókban. Ha a nem átalakított vegyület mellett az aktív metabolitokat is tekintetbe vesszük, a különbség a plazma csúcskoncentrációban 1,3 - 1,4-szeres. A metabolizmusbeli nagy egyéni különbségek miatt a nebivolol dózisát mindig egyénileg kell beállítani: a lassú metabolizálók esetében kisebb dózisok alkalmazása válhat szükségessé.
Gyors metabolizálókban a nebivolol enantiomerek átlagos eliminációs felezési ideje 10óra. Lassú metabolizálók esetében ez 3-5-szor több időt vesz igénybe. Gyors metabolizálók esetében az RSSS‑enantiomer plazmaszintje kissé magasabb, mint az SRRR‑enantiomeré. Lassú metabolizálók esetén ez a különbség nagyobb. Gyors metabolizálóknál mindkét enantiomer hidroxi-metabolitjainak eliminációs féléletideje körülbelül 24óra, ami lassú metabolizálóknál körülbelül kétszer olyan hosszú.
A dinamikus egyensúlyi állapot (steady state) nebivolol-plazmaszintjei a legtöbb betegnél (gyors metabolizálók) 24órán belül kialakulnak, míg a hidroxi-metabolitok esetében ez néhány napot vesz igénybe.
A plazmakoncentrációk 1mg és 30mg között dózisarányosak. A nebivolol farmakokinetikáját az életkor nem befolyásolja.
A plazmában mindkét enantiomer legfőképpen az albuminhoz kötődik. Az SRRR‑nebivolol 98,1%‑os, az RSSS‑nebivolol 97,9%‑os mértékben kötődik a plazmafehérjékhez.
Adását követő egy hét múlva a dózis 38%-a ürül a vizelettel és 48%-a a széklettel. A dózis kevesebb, mint 0,5%-a ürül a vizelettel változatlan nebivolol formájában.
Gyógyszerészeti jellemzők - NEBIVOLOL 5 MG
Kroszkarmellóz-nátrium
Laktóz-monohidrát
Kukoricakeményítő
Mikrokristályos cellulóz
Hipromellóz 5 cps
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Magnézium-sztearát
2 év.
Felhasználhatósági időtartam az első felnyitást követően: Tartály: 6 hónap.
A tabletták PVC/Alumínium buborékcsomagolásba vagy polipropilén biztonsági zárral ellátott polietilén tartályba és dobozba vannak csomagolva
Kiszerelések:
Buborékcsomagolás: 7db, 10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db, 98 db, 100 db és 500db tabletta.
Tartály: 7db, 10 db, 14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db, 98 db, 100 db és 500 db tabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható