NEMDATINE 10 MG FILMTABLETTA

Közepesen súlyos, illetve súlyos Alzheimer-kórban szenvedő felnőtt betegek kezelése.

Adagolás

A kezelést kizárólag az Alzheimer-típusú demencia diagnózisában és kezelésében tapasztalattal rendelkező orvos rendelheti el, illetve felügyelheti. A kezelés, csak akkor kezdhető el, ha rendelkezésre áll egy olyan gondozó személy, aki rendszeresen felügyeli a beteg gyógyszerszedését. A diagnózist a mindenkor érvényben lévő diagnosztikai irányelvek szerint kell felállítani. A memantin tolerálhatóságát és adagolását rendszeresen felül kell vizsgálni, lehetőleg a kezelés megkezdését követő három hónapon belül. Ezt követően a memantin terápiás előnyét és a beteg kezeléssel szembeni toleranciáját az érvényben lévő klinikai irányelvek szerint kell rendszeresen felülvizsgálni. A fenntartó kezelés mindaddig folytatható, ameddig a memantin terápiás előnyöket biztosít, és a beteg tolerálja a terápiát. A memantin-kezelés leállítását akkor kell megfontolni, ha a terápiás hatás már nem bizonyított vagy a beteg nem tolerálja a kezelést.

Felnőttek Dózisbeállítás

Az ajánlott kezdő dózis 5 mg. amit a terápia első 4 hete alatt fokozatosan kell az ajánlott fenntartó adagig emelni az alábbiak szerint:

1. hét (1-7. nap):

   A betegnek naponta egy 5 mg-os (fehér, ovális alakú) filmtablettát kell bevennie, 7 napon keresztül.

2. hét (8-14. nap):

   A betegnek naponta egy 10 mg-os (fehér, kapszula alakú) filmtablettát kell bevennie, 7 napon keresztül.

3. hét (15-21. nap):

   A betegnek naponta egy 15 mg-os (narancssárga, ovális alakú) filmtablettát kell bevennie, 7 napon keresztül.

4. hét (22-28. nap):

A betegnek naponta egy 20 mg-os (sötét rózsaszínű, ovális alakú) filmtablettát kell bevennie. A maximális napi dózis 20 mg.

Fenntartó dózis

Az ajánlott fenntartó dózis naponta 20 mg.

Idősek

A klinikai vizsgálatok alapján a 65 év feletti betegek számára ajánlott dózis naponta 20 mg (20 mg-os naponta egyszer), a fent leírtak szerint.

Vesekárosodás

Kismértékben károsodott veseműködésű betegek esetében (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) nincs

szükség dózismódosításra. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél

(kreatinin-clearance 30-49 ml/perc) a napi dózis 10 mg. Amennyiben a kezelést a beteg legalább 7 napig jól tolerálta, az adag a standard titrálási séma szerint napi 20 mg-ig emelhető. Súlyos

vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (kreatinin-clearance 5-29 ml/perc) a napi dózis 10 mg kell, hogy legyen.

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child-Plugh A és Child-Pugh B) nincs szükség dózismódosításra. A memantin súlyos májkárosodásban történő alkalmazásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Nemdatine alkalmazása nem ajánlott.

Gyermekek és serdülők

Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja

A Nemdatine-t naponta egyszer, ugyanabban az időben kell bevenni szájon át. A filmtabletta étellel

vagy anélkül is bevehető.

A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Kellő körültekintés javasolt az epilepsziában szenvedő betegeknél, valamint azoknál, akiknek kórelőzményében konvulziók vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek.

Kerülendő az N-metil-D-aszpartát (NMDA)-antagonisták, pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán egyidejű alkalmazása. Ezek a vegyületek a memantinnal megegyező receptorrendszerre hatnak, ezért a mellékhatások (elsősorban a központi idegrendszeri [CNS] mellékhatások) gyakorisága és intenzitása fokozódhat (lásd még a 4.5 pont).

Egyes tényezők, melyek emelhetik a vizelet pH értékét (lásd 5.2 pont „Elimináció”), a beteg fokozott monitorozását tehetik szükségessé. Ezen faktorok közé tartozik például az étrend drasztikus megváltozása, pl. húst tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy nagymennyiségű, alkalizáló gyomorsavlekötők bevitele. A vizelet pH-értékének emelkedését renalis tubularis acidosis (RTA), vagy a húgyúti rendszer Proteus baktériumok által okozott súlyos fertőzése is előidézheti.

A legtöbb klinikai vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akik kevéssel a vizsgálatot megelőzően szívinfarktuson estek át, dekompenzált pangásos szívelégtelenségben szenvedtek (NYHA III-IV) vagy nem volt beállítható a magas vérnyomásuk. Ennek következtében csak kevés adat áll rendelkezésre, így az ilyen állapotú betegeket szoros ellenőrizés alatt kell tartani.

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp-laktáz hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A memantin farmakológiai hatása és hatásmechanizmusa alapján az alábbi kölcsönhatások jöhetnek létre:

• A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L-dopa, dopaminerg agonisták és antikolinerg szerek hatása erősödhet NMDA-antagonistákkal, pl. memantinnal, egyidejű alkalmazáskor. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A memantin izomrelaxánsokkal, dantrolennel vagy baklofénnel történő egyidejű alkalmazása befolyásolhatja ezek hatását, ezért szükségessé válhat a dózis módosítása.

• A farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt kerülendő memantin és amantadin egyidejű alkalmazása. Mindkét vegyület kémiailag rokonságban áll az NMDA-antagonistákkal. Ugyanez igaz lehet a ketamin és dextrometorfán esetében is (lásd még a 4.4 pont). Egy olyan esetet is közöltek, amely bizonyos kockázatra utal a memantin és fenitoin kombinált alkalmazása esetén.

• A vesén át az amantadinnal megegyező kationos transzportrendszeren keresztül kiválasztódó egyéb hatóanyagok, pl. a cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami potenciálisan magasabb plazmaszinthez vezethet.

• Csökkenhet a hidroklorotiazid (HCT) szérumszintje, ha a memantint HCT-vel vagy bármilyen HCT kombinációval együtt alkalmazzák.

• A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján, a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) emelkedésének elszigetelt eseteiről számoltak be az egyidejűleg warfarinnal is kezelt betegeknél. Bár ok-okozati összefüggést nem állapítottak meg, a protrombinidő vagy a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) szoros monitorozása javasolt az egyidejűleg orális antikoagulánsokkal is kezelt betegeknél.

  Egészséges, fiatal alanyokkal végzett, egyszeri dózisokat alkalmazó farmakokinetikai (PK) vizsgálatokban nem észleltek számottevő hatóanyag-hatóanyag kölcsönhatást a memantin és a gliburid/metformin vagy a donepezil között.

  Egy, egészséges fiatalokkal végzett klinikai vizsgálatban a memantin nem befolyásolta lényegesen a galantamin farmakokinetikáját.

  A memantin in vitro nem gátolta a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A enzimeket, a flavintartalmú monoxigenázt, az epoxid-hidrolázt vagy a szulfatálást.

Terhesség

A memantin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy a memantin potenciálisan lassíthatja a méhen belüli fejlődést az emberi expozíciónak megfelelő, vagy kissé magasabb dózisok mellett (lásd 5.3 pont). A lehetséges humán kockázat nem ismert. Terhesség alatt a memantin kizárólag egyértelműen indokolt esetben alkalmazható.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a memantin kiválasztódik-e a humán anyatejbe, de a vegyület lipofil tulajdonságát

figyelembe véve valószínűleg igen. A memantint szedő nők nem szoptathatnak.

Termékenység

A memantin esetén a nem klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg sem a hím, sem a nőstény

fertilitással kapcsolatos mellékhatásokat.

A közepesen súlyos és súlyos Alzheimer-kór általában károsan befolyásolja a járművezetési és csökkenti a gépkezelési képességeket. Továbbá a Nemdatine kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért az ambuláns betegeket fokozott óvatosságra kell inteni.

A biztonságossági profil összefoglalása

Az enyhétől a súlyos stádiumig terjedő demenciában szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban összesen 1784 beteget kezeltek memantinnal, 1595 beteget pedig placebóval. A memantin, illetve a placebo mellett előforduló mellékhatások összesített gyakorisága nem különbözött, a mellékhatások általában enyhék vagy mérsékelten súlyosak voltak. A leggyakoribb mellékhatás, ami a memantinnal kezelt csoportban nagyobb gyakorisággal fordult elő, mint a placebóval kezelt csoportban, a szédülés (6,3% vs. 5,6%), a fejfájás (5,2% vs. 3,9%), a székrekedés (4,6% vs. 2,6%), az

aluszékonyság (3,4% vs. 2,2%) és a hypertonia (4,1% vs. 2,8%) volt. A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő táblázatban felsorolt mellékhatásokat a memantinnal végzett klinikai vizsgálatokból, illetve a forgalomba hozatal óta gyűjtötték össze.

A mellékhatások szervrendszerenként, a következő gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 –

<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

1Hallucinációkat elsősorban súlyos Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél figyeltek meg.

2A gyógyszer forgalomba hozatalát követő tapasztalatok alapján jelentett elszigetelt esetek.

Az Alzheimer-kór depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal és öngyilkossággal társulhat. A gyógyszer forgalomba hozatalát követően a memantinnal kezelt betegeknél is jelentettek ilyen reakciókat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján túladagolásról csak

kevés információ áll rendelkezésre. Tünetek

Viszonylag nagy dózisú túladagolások (200 mg illetve 105 mg/nap 3 napig) vagy csak fáradékonyság, gyengeség tüneteivel és/vagy hasmenéssel vagy semmilyen tünettel nem jártak. A 140 mg alatti vagy nem ismert dózisú túladagolások mellett a betegeknél központi idegrendszeri (zavartság, álmosság, aluszékonyság, szédülés, izgatottság, agresszió, hallucináció és járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek.

A legnagyobb mértékű túladagolást, összesen 2000 mg memantin orális bevételét a beteg központi idegrendszeri tünetekkel (10 napos kóma, később diplopia és nyugtalanság) élte túl. A beteg tüneti kezelést és plazmaferezist kapott, maradandó szövődmény nélkül felgyógyult.

Egy másik nagydózisú túladagolási esetben a beteg szintén életben maradt, és felgyógyult. A beteg 400 mg per os memantint kapott. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel, pl. nyugtalanság, pszichózis, látási hallucinációk, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés.

Kezelés

Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Az intoxikáció vagy túladagolás kezelésére nincs specifikus antidotum. A hatóanyag eltávolítására szükség szerint az elfogadott klinikai beavatkozásokat, pl. gyomormosás, aktív szén (az enterohepaticus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, forszírozott diurézis kell alkalmazni.

A központi idegrendszer (CNS) túlstimulálására utaló jelek és tünetek esetén megfontolandó

körültekintő tüneti kezelés alkalmazása.