NEO-GILURYTMAL 20 MG FILMTABLETTA

Kezelésre szoruló szimptómás supraventricularis tachycardiás ritmuszavarok mint pl.

AV-junkcionális tachycardia

Wolff-Parkinson-White-szindrómával társuló supraventricularis tachycardia

vagy

paroxysmalis pitvarfibrilláció.

Súlyos, a klinikus által életveszélyesnek ítélt szimptómás ventricularis tachycardia.

Az adagolás, valamint az alkalmazás módjának megválasztása alapvetően feltételezi a pontos diagnózist.

Ventricularis ritmuszavarok esetén az antiarritmiás-kezelés bevezetése szoros kardiológiai monitorozást tesz szükségessé. Ezekkel a szerekkel a kezelést csak akkor szabad elkezdeni, ha rendelkezésre állnak az újraélesztés tárgyi feltételei és a monitorozás lehetősége. A kezelés alatt a beteget rendszeres időközönként kontrollvizsgálatnak kell alávetni (pl. havonta EKG-t vagy háromhavonta Holter monitorizálást kell végezni, illetőleg lehetőség esetén terheléses EKG-t kell készíteni). Bármely paraméter romlása esetén, pl. ha a QRS- vagy a QT-megnyúlás mértéke nagyobb, mint 25%, vagy a PQ idő több, mint 50%-kal nő meg, vagy a QT idő 500 ms-nál hosszabbra nyúlik, vagy a ritmuszavarok száma megnő, ill. súlyosságuk fokozódik, a terápiát felül kell vizsgálni.

A terápia bevezetése (2-3 nap):

Naponta 3-4-szer 1 db Neo-Gilurytmal 20 mg filmtabletta (20 mg prajmalin)

egyenlő időközönként 24 órára elosztva (a napi adag 60-80 mg prajmalin-bitartarát).

Hosszú távú kezelés:

A hatás jelentkezése után a kezdő adagot fokozatosan, naponta 2-4-szeri

½Neo‑Gilurytmal 20 mg filmtablettára (10 mg prajmalin) kell csökkenteni. A hosszú távú

kezelés dózisa 20-40 mg prajmalin-bitartarát naponta.

A filmtabletták a dóziscsökkentés könnyítése érdekében törővonallal vannak ellátva.

A napi adag nem haladhatja meg járóbeteg-ellátásban a 100 mg-ot, fekvőbeteg-gyógyintézményben alkalmazva pedig a 120 mg-ot.

Májkárosodás esetén, ill. ha csökkent mértékű a májon keresztüli vérátáramlás (szívelégtelenség, acut myocardialis infarctus, hypotensio), esetén a gyógyszer dózisának csökkentése megfontolandó.

Veseelégtelenségben szenvedő betegeket fokozott óvatossággal kell kezelni, és a normál esetben alkalmazott adagot felére-harmadára kell csökkenteni.

Gyermekkorban történő alkalmazására vonatkozólag nem állnak rendelkezésre pontos adatok.

A Neo-Gilurytmal 20 mg filmtablettát szétrágás nélkül, sok folyadékkal, étkezés után kell bevenni.

Figyelembe kell venni az arrhytmiák kezelésekor , hogy még egyetlen I. osztályba sorolt antiarritmiás szerről sem bizonyították be, hogy javítja a túlélést.

Abszolút ellenjavallatok

másod és harmadfokú AV blokk

korábban is fennálló intraventricularis vezetési rendellenességek

Adams-Stokes roham-

manifeszt szívelégtelenség

jelentősen kiszélesedett QRS komplexus vagy megnyúlt QT idő

bradycardia (< 50 ütés/perc)

szívglikozid-intoxikáció

korábban is fennálló gyógyszer okozta cholestasis

myasthenia gravis

prajmalinnal, ill. a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• ismert polymorphizmus CYP 450 2D6 –al szemben, amely szívelégtelenséget okozhat (a lakosság 7-8%-ban fordul ez elő)

• súlyos vese-működési rendellenesség (creatinin-clearance 30 ml/perc alatt)

a szívinfarktust követő első három hónap vagy olyan betegek, akiknél a bal kamrai ejekciós frakció alacsonyabb ,35%-nál. Kivételt képeznek az életveszélyes ventricularis ritmuszavarokban szenvedő betegek.

Szívelégtelenség és szívritmuszavarok párhuzamos fennállása esetén a szívelégtelenséget kell elsősorban kezelni (pl. glikozidokkal), mivel a jelentkező szívritmuszavarok a szívelégtelenség következményei is lehetnek.

Relatív ellenjavallatok:

sick sinus szindróma

első fokú AV blokk

inkomplett szárblokk

nem arrhythmia által okozott hypotensio (szisztolés vérnyomás < 90 Hgmm)

terhesség és szoptatás.

Terhesség alatt prajmalin csak akkor adható, ha az elkerülhetetlenül szükséges, azaz az anya szempontjából jelentkező előny nagyobb, mint a magzatot érintő esetleges kockázat.(lásd 4.6 pont).

Jóllehet a prajmalint már alkalmazták gyermekek kezelésére is, de nincs elegendő adat, amely megalapozná a kockázatmentességét gyermekek esetében.

A kezelés alatt a betegeket rendszeres időközönként kontrollvizsgálatnak kell alávetni.

Bármely paraméter romlása esetén a terápiát felül kell vizsgálni (ld. 4.2 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegeknél, , ill. azoknál, akiknél csökkent mértékű a májon keresztüli vérátáramlás (szívelégtelenség, acut myocardialis infarctus, hypotensio), a gyógyszeradagot megfelelően csökkenteni kell. Cholestasisra utaló tünetek esetén (icterus, pruritus, a szem besárgulása, illetve barna színű vizelet és világos színű széklet) ellenőrizni kell a májenzimeket és a bilirubinszintet. A megnövekedett gamma-GT (GGT), alkalikus foszfatáz (ALP) és leucin-amino-peptidáz (LAP) szintek a cholestasis jelei. A transzaminázok (GOT és GPT) megemelkedhetnek. A kezelést ezekben az esetekben azonnal meg kell szakítani.

Vesekárosodást mutató betegeket fokozott óvatossággal kell kezelni. Mérsékelt veseelégtelenségnél (creatinin-clearance 30-60 ml/perc) a dózist a felére kell csökkenteni és a lehetséges mellékhatásokat szigorúan figyelni kell. Fenntartó terápiában az adagot a klinikailag épphogy hatásos szintre kell csökkenteni. Súlyos veseelégtelenség esetében (creatinin- clearance 30 ml/perc alatt) a prajmalin nem alkalmazható.

A prajmalin szint magasabb lehet azoknál a betegeknél, akiknél polymorphizmus mutatható ki CYP 450 2D6 –tal szemben . Mivel ezen polymorphizmus a lakosság 7-8%-ban fordul elő, a mellékhatások előfordulására még fokozottabban kell ügyelni. Amennyiben mellékhatások figyelhetők meg alacsony standard dózisoknál, meg kell vizsgálni a genetikai polymorphizmus lehetőségét.

A prajmalin jelentősen megnöveli a pacemaker excitációs hullámát.

Congesztiv szívelégtelenséget a Neo-Gilurytmal-kezelés megkezdése előtt kompenzálni kell.

Laktóz intoleranciában figyelembe kell venni, hogy a készítmény 54,93 mg laktóz-monohidrátot is tartalmaz filmtablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A prajmalin - kombinációban adva egyéb antiarritmikumokkal, β-blokkolókkal vagy kalcium-antagonistákkal - fokozhatja az AV vezetésre, az intraventricularis vezetésre és a kontrakciós erőre gyakorolt gátlást (additív hatás).

Kerülni kell a prajmalinnak a hasonló hatású antiarritmikumokkal (Vaughan-Williams I. osztály) történő kombinálását.

A prajmalin magasabb verapamil plazmaszinthez vezet.

A prajmalin dózisfüggő módon súlyosbítja a szívglikozidok által kiváltott vezetési zavarokat.

Klinikailag szignifikáns gyógyszerinterakciója a prajmalinnak lehetséges mindazon gyógyszerekkel, amelyek a CYP 2D6-on metabolizálódnak és azt gátolják, de ennek mértéke nem ismert.

Prajmalin és kinidin együttes alkalmazása megemeli a prajmalin plazmaszintjét és fokozza a His-Purkinje rendszerre kifejtett hatását.

A hosszan tartó cholestasis kialakulásának incidenciáját növeli a prajmalin egyidejű alkalmazása hormonokkal, szulfonamidokkal (beleértve a megfelelő orális antidiabetikumokat ), szalicilátokkal és diazepammal..

Együttes alkalmazása enzimindukciós hatóanyagokkal (például rifampicin, fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin) a prajmalin májban való lebomlásának felgyorsulásához , és ily módon egy jelentős prajmalin plazmaszint csökkenéshez vezet.

Együttes alkalmazása adenozsinnal a QT idő megnyújtásához vezethet.

A prajmalin együttes alkalmazása más ismerten QT idő megnyúlást okozó gyógyszerekkel, valószínűleg fokozza a gyógyszer okozta arrhytmia kockázatát, az együttes alkalmazás pharmakodinámiás hatásának következtében (additív QT-megnyúlás).

A prajmalin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozólag nincsenek megfelelő adatok. Az állatkísérletek csak emberi életre veszélyes dózis alkalmazásánál mutattak ki reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). Emberre gyakorolt potenciális kockázata nem ismert.

Prajmalint terhesség alatt nem adható, kivéve ha az elkerülhetetlenül szükséges.

Nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok a prajmalin szoptatás alatt történő alkalmazásáról .

A prajmalin befolyásolhatja a gépjárművezetéshez, ill. gépek kezeléséhez szükséges készségeket, különösen a terápia kezdetén, a gyógyszerváltás esetén, vagy alkohol fogyasztásakor.

A mellékhatások gyakorisági kategóriái:

nagyon gyakori (≥ 1/10)

gyakori (≥ 1/100 - < 1/10)

nem gyakori (≥ 1/1000 - <1/100)

ritka (≥ 1/10000 - < 1/1000)

nagyon ritka (≥1/10000)

nem ismert(a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Prajmalin terápia során leukopenia és thrombocytopenia izolált eseteit figyelték meg, amelyeket az allergiás mechanizmusnak tulajdonítanak.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Más szervekben is megfigyelték az immunológiai elváltozások jeleit, olyanokat, mint bőrbetegségek, ízületi fájdalmak, glomerulonephritis, hemolysis, veseelégtelenség, csontvelő depresszió, emelkedett IgE, IgG, IgM, valamint anti-mitochondriális és anti-nukleáris antitest szintek.

Pszichiátriai kórképek:

Zavartság, nyugtalanság vagy dezorientáció

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nagyon ritkán jelentettek látászavarokat kettőslátás és homályos látás formájában. Mindez a szemizomra gyakorolt hatással függ össze. Ez a mellékhatás dózisfüggő és azonnal és teljesen megszűnik a dózis-szint csökkentését követően.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Előfordulhat, hogy a prajmalin negatív inotrop és érösszehúzó hatása szívelégtelenséget idéz elő, ill. azt súlyosbítja.

Prajmalin alkalmazása szívritmuszavarokat vált ki, illetve súlyosbíthatja azokat (proarritmiás hatás), beleértve a pitvari tachycardiát és fibrillációt, torsades de pointes– t, továbbá szívmegállást.

Pitvar-fibrilláció vagy -lebegés esetén a prajmalin alkalmazása nagymértékű kamrai frekvencia megemelkedéshez is vezethet.

Prajmalin adása kiválthat sinusbradycardiát, sinoauricularis blokkot, különböző fokozatú AV blokkot és asystoliát is.

Proarritmiás hatása megváltoztathatja vagy fokozza a cardiális disrrhytmiat, amely a szívműködés súlyos elégtelenségéhez vezethet, beleértve a szívmegállás lehetőségét.

Érbetegségek és tünetek

Ritkán előfordulhatnak hőhullámok, illetve fejfájás.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gastrointestinalis rendellenességek előfordulhatnak prajmalin terápia alatt (hányinger, hányás, hasmenés, étvágytalanság, székrekedés)

Máj- és epebetegségek:

Esetenként intrahepaticus cholestasis volt megfigyelhető prajmalin terápiában, amely spontán módon megszűnt a készítmény alkalmazásának felfüggesztését követően.

A gyógyszer alkalmazását azonnal abba kell hagyni, ha a kezelés kezdetét követően 2-4 héten belül a következő tünetek valamelyike jelentkezik: láz, viszketés, szemek besárgulása, barna vizelet, világos széklet .– A láz néhány nappal előbb jelentkezhet a többi tünetnél. Az intrahepaticus cholestasist nem lehet gyógyszerrel kezelni.

Ritka esetben tüneteket nem okozó, átmeneti, a normál értéknek akár háromszorosát is elérő mértékű transzamináz emelkedést észleltek a kezelés első néhány hetében.

Ritkán hepatocelluláris típusú májkárosodás előfordult.

Latens időszak

50-90 perc (tünetmentes)

Toxikus adag

enyhe mérgezés 2 mg/ttkg-tól (= 7 tabletta felnőtt esetében)

súlyosan toxikus 3 mg/ttkg-tól (= 10 tabletta felnőtt esetében)

életveszélyes 5 mg/ttkg-tól (= 17 tabletta felnőtt esetében)

A mérgezés tünetei

A depolarizáció lassulása és a cardiodepressiv hatás számos cardiovascularis zavart idézhet elő.

Hypotensio, cardiogen shock, tüdőödéma, oliguriától az anuriáig.

Bradycardia, vezetési zavarok: QRS-kiszélesedés, intraventricularis blokk,

teljes AV blokk, asystolia

Tachycardiás ritmuszavarok súlyosbodása (pl. torsades de pointes), kamrafibrilláció.

A prajmalin dózisának megtöbbszörözése magasabb plazmaszintet okozhat hiányos metabolizmusban genetikailag indukált CYP 450 2D6-al szemben. Különösen súlyos veseelégtelenségben nem zárható ki az életveszélyes mérgezés lehetősége. Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeket (creatinin-clearance 30 ml/perc alatt) nem kezelhetnek prajmalinnel.

A mérgezés kezelése

Túladagolás esetén sürgős gyomormosással el kell távolítani a prajmalint, előtte elsősegélyként aktív szenet kell alkalmazni. Ideiglenes pacemaker alkalmazása megfontolandó, mivel a gyomormosást kísérheti vagus stimulációval kiváltott bradycardia. A további kezelés tünet-orientált legyen, szükség lehet hemoperfúzióra, forszírozott diuresisre és más intenzív ellátásra.

Súlyos tachyarrhythmiás esetekben nátriumion- (sóoldat) infúziót (20-80 ml 1 mólos oldatot 2-3 perc alatt) kell alkalmazni, bradyarrhythmia esetén orciprenalin (metaproterenol) lassú intravénás adása javasolt, szükség esetén átmeneti pacemakeres elektrostimulációval.

A keringés támogatására dopamint (2-10 µg/ttkg/min) kell adni, és a tachycardia elhárítására defibrilláció és mesterséges lélegeztetés idejekorán való elkezdése javasolt.

Szívmegállás esetén kardiopulmonáris bypass javasolt.