NEOSTIGMINE KALCEKS 0,5 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

• Myasthenia gravis.

• Nem-depolarizáló izomrelaxánsok által okozott neuromuszkuláris blokád reverziója.

• Atoniás obstipatio.

• Meteorismus (pl. röntgenvizsgálat előtt).

• Postoperatív gyomor-bél atonia.

• Postoperatív vizeletretentio.

Adagolás

Felnőttek

Myasthenia gravis

0,5mg neosztigmin-metilszulfát szubkután vagy intramuszkulárisan, egyszeri kezdő dózisként adva.

Az ezt követő dózisok mennyiségét és a dózisok közt eltelt idő hosszát a beteg egyéni válaszához kell igazítani. A szokásos teljes napi dózis 5–20mg.

Nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának reverziója

0,5–2mg neosztigmin-metilszulfát lassú intravénás injekcióban adva, szükség esetén megismételhető perifériás idegstimulátor használata segítségével titrálva az adagot. A neosztigmin-metilszulfát teljes parenterális dózisa csak kivételes esetben haladhatja meg az 5mg-ot.

A beteg megfelelő lélegeztetéséről godoskodni kell a normális légzés teljes helyreállásának biztosításáig.

A muszkarinerg hatások ellensúlyozására felnőtteknél 0,02-0,03mg/ttkg atropin-szulfát adása javasolt intravénás injekcióban a neosztigmin-metilszulfát adásával egyidejűleg vagy azt megelőzően.

A neosztigmin-metilszulfát csak akkor alkalmazható a neuromuszkuláris blokád reverziójára, ha már elkezdődött a blokád spontán oldódása, de a blokádból való teljes felépülést követően már nem alkalmazható (lásd 4.4pont).

Atoniás obstipatio, meteorismus, postoperatív gyomor-bél atonia, postoperatív vizeletretentio

0,5mg neosztigmin-metilszulfát szubkután vagy intramuszkulárisan.

Vesekárosodásban szenvedő és/vagy idős betegek

Vesekárosodásban szenvedő és/vagy idős betegek esetén a neosztigmin-metilszulfát eliminációja lassú, ezért a hatása elhúzódhat. Mivel a beadott neosztigmin-metilszulfát adag 50%-a változatlan formában a vizelettel ürül ki (lásd 5.2pont), beszűkült vesefunkció esetén növelni kell az adagok közti intervallumot, és változatlan kezdő adag mellett csökkentett ismételt adagokat kell alkalmazni.

A kezdő dózis myasthenia gravis esetén megegyezik a felnőttekre vonatkozó adagolással, azaz 0,5mg neosztigmin-metilszulfát szubkután vagy intramuszkulárisan adva.

Nem-depolarizáló izomrelaxánsok antagonizálásához 0,5–2mg neosztigmin-metilszulfát lassú intravénás injekcióban adva. Az ismételt dózisokat a neosztigmin-metilszulfát lassú eliminációjához szükséges igazítani, lehetőleg az adagolási intervallumok növelésével. A neosztigmin-metilszulfát adagját az egyéni választól függően gondosan kell beállítani (lásd 4.4pont).

A neosztigmin-metilszulfát fent megadott adagjait nem szabad túllépni, még izomrelaxánsok túladagolása esetén sem.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegek esetén a dózis módosítása válhat szükségessé.

Bradikardia

A neosztigmin-metilszulfát alkalmazása előtt a pulzusszám megfigyelése szükséges. Bradikardia esetén a neosztigmin-metilszulfát beadását megelőzően néhány perccel 0,02-0,03mg/ttkg atropin-szulfátot szükséges beadni.

Gyermekek és serdülők

A Neostigmine KALCEKS 0,5mg/ml oldatos injekció parenterális alkalmazásáról gyermekek esetében kevés tapasztalat áll rendelkezésre.

Myasthenia gravis

Újszülöttek:

A kezdő adag 0,1mg im. Ezt követően az adagot individuálisan kell titrálni, általában 0,04–0,15mg/ttkg egymást követő dózisokban intramuszkulárisan vagy szubkután adva általában 6–8óránként (30perccel az etetés előtt). A dózis 4óránként maximum 0,3mg/ttkg teljes mennyiségig emelhető. Mivel az állapot többnyire spontán rendeződik, az adagot a gyógyszer teljes elvonásáig csökkenteni kell.

1hónapos–12éves gyermekek:

0,2–0,5mg neosztigmin-metilszulfát intramuszkulárisan vagy szubkután adva megfelelő időközönként. Az adagolást a beteg egyéni válaszához kell igazítani.

12évesnél idősebb gyermekek és serdülők:

1–2,5mg neosztigmin-metilszulfát intramuszkulárisan vagy szubkután adva megfelelő időközönként a nap folyamán. A szokásos napi teljes adag 5–20mg.

Nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának reverziója

Újszülöttek és 12évesnél fiatalabb gyermekek:

0,05mg/ttkg lassú intravénás injekcióban adva atropin-szulfát adását követően vagy azzal egyidejűleg. További 0,025mg/ttkg adag alkalmazása válhat szükségessé maximum 2,5mg teljes mennyiségig.

12évesnél idősebb gyermekek és serdülők:

A szokásos adag 0,05mg/ttkg (1–2,5mg) lassú intravénás injekcióban adva. További 0,025mg/ttkg adag alkalmazása válhat szükségessé maximum 2,5mg teljes mennyiségig. A beteg megfelelő lélegeztetéséről godoskodni kell a normális légzés teljes helyreállásának biztosításáig.

A muszkarinerg hatások ellensúlyozására újszülötteknél és 18évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél 0,02mg/ttkg atropin-szulfát adható (1hónapnál idősebb gyermekeknél maximum 0,6mg teljes mennyiségig). Bradikardia esetén a neosztigmin-metilszulfát beadását megelőzően néhány perccel atropin-szulfát beadása javasolt.

A neosztigmin-metilszulfát csak akkor alkalmazható a neuromuszkuláris blokád reverziójára, ha már elkezdődött a blokád spontán oldódása, de a blokádból való teljes felépülést követően már nem alkalmazható (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

A neosztigmin-metilszulfát beadható szubkután, intramuszkuláris vagy (lassú) intravénás injekció formájában is.

A neosztigmin-metilszulfát alkalmazása során mindig legyen kéznél atropin-szulfátot tartalmazó fecskendő a kolinerg reakciók közönbösítésére (lásd 4.4pont).

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A gyomor-bél rendszer vagy a húgyutak mechanikus elzáródása.

• Peritonitis.

• Szuxametóniummal vagy dekametóniummal történő egyidejű alkalmazás, a szinergikus hatás miatt(lásd 4.5pont).

A neosztigmin-metilszulfát csak elővigyázatossággal alkalmazható olyan betegeknél, akinnél az alábbi állapotok fennállnak:

• szív-ér rendszeri betegségek, dekompenzált szívelégtelenség, közelmúltbeli miokardiális infarktus; közelmúltbeli koronária okklúzió, béta-blokkolókkal történő kezelés (lásd 4.5pont);

• szívritmuszavarok, különösképpen bradikardia, AV blokk;

• hipotenzió;

• vagotónia;

• diabetes mellitus;

• bélrendszert érintő műtétet követően;

• peptikus fekély;

• hipertiroidizmus, tirotoxikózis;

• asthma bronchiale, spasztikus hörghurut, hörgőgörcs;

• húgyúti fertőzés;

• epilepszia;

• parkinsonizmus.

A készítmény elővigyázatossággal alkalmazható műtét utáni hipodinámiás keringési zavarok vagy sokk esetén.

A muszkarinos nemkívánatos hatások (pl. bradikardia, hiperszekréció) minimalizálása vagy megelőzése érdekében a neosztigmin-metilszulfát alkalmazása előtt vagy mellett is adható atropin-szulfát, de figyelembe kell venni, hogy elfedheti a túladagolás kezdeti tüneteit.

Nagyobb adagok alkalmazásakor, elsősorban a nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának felfüggesztése céljából adott neosztigmin esetében a bradikardia és a vérnyomáscsökkenés elkerülésére céljából atropin adása szükséges (lásd 4.2pont).

Különösen intravénás alkalmazás esetén válhat szükségessé a közvetlen atropin és antisokk terápia, valamint asszisztált lélegeztetés alkalmazása, a megfelelő óvintézkedések mellett.

Nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának felfüggesztésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a neuromuszkuláris blokádból való teljes felépülést követően már ne adjanak több neosztigmint, mert izomgyengeséget, légzési nehezítettséget okozhat.

Fontos különbséget tenni a kolinerg krízis (amely a neosztigmin túladagolásából fakad) és a myasteniás krízis között. Mindkét állapotot a fokozott izomgyengeség jellemzi, azonban teljesen eltérő kezelést igényelnek (lásd 4.9pont).

Az életkorral vagy betegséggel összefüggésbe hozható csökkent vesefunkció esetén az adagolási intervallumok növelése vagy a dózis csökkentése alkalmazható. Korlátozott vesefunkció esetén az adagolási intervallumok növelése vagy a későbbi dózisok csökkentése szükséges.

Amennyiben a neosztigmin-metilszulfáttal nem érhető el a várt terápiás válasz, az túladagolásra utalhat(lásd 4.9pont).

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Amennyiben a myasthenia gravis kezelése során a neosztigmin-metilszulfát (vagy egyéb kolinészteráz-gátló) önmagában nem elégséges, a kezelés kiegészíthető kortikoszteroidokkal. Myasthenia gravisban szenvedő betegek kortikoszteroid-kezelése esetén csökken a neosztigmin-metilszulfát terápiás hatékonysága.

A metilprednizolon és a neosztigmin-metilszulfát együttes alkalmazása súlyosbítja a myasthenia gravis tüneteit. A neosztigmin-metilszulfát dózisát ennek megfelelően kell beállítani.

A neosztigmin-metilszulfát felfüggeszti a kuráre-típusú nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatását.

A neosztigmin-metilszulfát fokozza és meghosszabbítja a szuxametónium hatását (a neosztigmin-metilszulfát a kolineszteráz bénításával késlelteti a szuxametónium biotranszformációját), ezért együttadásuk ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Az atropin gátolja a neosztigmin kolinerg hatásait, különösen a bradikardiát és a hiperszekréciót.

Kalciumcsatorna-blokkolók egyidejű alkalmazása neuromuszkuláris blokkolókkal fokozhatja az izmok gátlását, amely rezisztens a neosztigmin-metilszulfáttal végzett reverzióra.

A neosztigmin-metilszulfát súlyosbíthatja a béta-blokkolók mellékhatásait (vérnyomáscsökkenés, tartós bradikardia). Béta-blokkolókkal kezelt betegeknél néhány esetben súlyos bradikardiát figyeltek meg neosztigmin és atropin egyidejű alkalmazását követően.

A neosztigmin-metilszulfát antagonizálja az aminoglikozid antibiotikumok (sztreptomicin, kanamicin, neomicin) neuromuscularis bénító hatását.

A klindamicin, kolisztin és polimixin fokozza a neosztigmin-metilszulfát hatását. Elővigyázatosság szükséges myasthenia gravis kezelése során, ha a fenti antibiotikumok és neosztigmin-metilszulfát párhuzamos alkalmazására kerül sor. A neosztigmin-metilszulfát dózisának körültekintő beállítása szükséges.

Elővigyázatosságra van szükség, ha a neosztigmin-metilszulfáttal egyidejűleg ideg-izom-ingerületáttevődést gátló helyi, illetve egyes szisztémás érzéstelenítő, antiarritmiás, illetve egyéb gyógyszerkészítmény (pl. kinin, klorokin, hidroxiklorokin, kinidin és prokainamid, propafenon, lítium) alkalmazására kerül sor. Ezek a készítmények a myasthenia gravis súlyosbodását idézhetik elő. A neosztigmin-metilszulfát dózisát ennek megfelelően kell beállítani.

A neosztigmin-metilszulfát súlyosbíthatja a morfin és morfinszármazékok, illetve a barbiturátok nemkívánatos hatásait (pl. légzésdepresszió).

Terhesség

A neosztigmin-metilszulfát terhes nőknél történő alkalmazása nem megalapozott. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a neosztigmin-metilszulfát terhesség alatt történő alkalmazása tekintetében. A tapasztalatok szerint a gyógyszer myasthenia gravisban történő alkalmazása nem jár kellemetlen hatásokkal a terhesség lefolyására nézve. A neosztigmin-metilszulfát átjut a placentán és a terhesség során történő alkalmazása magzati károsodást okozhat. A neosztigmin-metilszulfát terhesség alatt kizárólag klinikailag indokolt esetben alkalmazható, amennyiben a súlyos betegségben várható terápiás előny meghaladja a lehetséges kockázatot a magzatra nézve.

Szoptatás

A neosztigmin-metilszulfát valószínűleg csak kis mennyiségben választódik ki az anyatejbe. Myasthenia gravisban szenvedő, neosztigmin-metilszulfát kezelést kapó, szoptató anyák csecsemőinél a legtöbb esetben mellékhatásokat nem figyeltek meg. A neosztigmin-metilszulfát-kezelés alatt a szoptatás folytatható, mindazonáltal figyelemmel kell kísérni a szoptatott csecsemőt az esetlegesen jelentkező mellékhatások vonatkozásában.

A lehetséges mellékhatások (pl. miózis, látási zavarok és fokozott könnytermelés) miatt a neosztigmin-metilszulfát befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért alkalmazásának ideje alatt gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni tilos.

Mint minden kolinerg szer, a neosztigmin-metilszulfát is mellékhatásokat idézhet elő az autonóm idegrendszer működésében. A leggyakoribb mellékhatások az emésztőrendszeri tünetek, pl. a fokozott nyáltermelődés, hányinger, hányás, gyomorgörcs és hasmenés.

A mellékhatások a MedDRA szervrendszer szerinti osztályozása és gyakorisági kategóriái szerint kerülnek megadásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka(≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: allergiás és anafilaxiás reakciók.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: fejfájás, álmosság.

Nem gyakori: nyugtalanság, agitáció, szorongás.

Ritka: pszichózis, eszméletvesztés.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: miózis, fokozott könnytermelés.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori: arritmia*, ideértve a bradikardiát, a tahikardiát, az ingerületvezetési blokkot, EKG-eltéréseket, vérnyomáscsökkenés.

Ritka: szívmegállás.

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: ájulás.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori: fokozott bronchiális szekréció.

Nem gyakori: hörgőgörcs, nehézlégzés, légzésdepresszió.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: fokozott nyáltermelődés, hányinger, puffadás, fokozott bélmozgás, hasmenés.

Nem gyakori: hányás, székrekedés, gyomorgörcs.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: kiütések, hiperhidrózis, verejtékezés.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori: izomgyengeség.

Nem gyakori: izomgörcsök, izomrángások.

*Wolff–Parkinson–White-szindrómás betegek esetén életveszélyes tachyarritmiát jelentettek neosztigmin-metilszulfát alkalmazását követően (lásd 4.4pont).

A neosztigmin-metilszulfát kolinerg hatásai akkor léphetnek fel, amikor a nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának felfüggesztésére alkalmazzák. Ilyenkor tehát neosztigmin-metilszulfát és atropin együttes beadása javasolt (lásd 4.2 és 4.9pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás fokozott kolinerg aktvitáshoz és súlyos izomgyengeséggel társuló kolinerg krízishez vezethet. Ha ezt nem ismerik fel időben, a légzőizomzat életveszélyes bénulása alakulhat ki. A túladagolás további tünetei a következők lehetnek: bradikardia vagy tahikardia, fokozott nyálképződés, vizelési inger, illetve akkomodációs zavarok.

Kezelés

A következő ellenintézkedések szükségesek: a neosztigmin-metilszulfát, illetve egyéb kolinerg szerek alkalmazásának azonnali felfüggesztése, és 1-2mg atropin-szulfát lassú intravénás alkalmazása; a szívfrekvencia függvényében, ez szükség esetén 2–4óránként ismételhető.