Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - NERLYNX 40 MG
A Nerlynx olyan korai stádiumú hormonreceptor-pozitív, HER2-overexpressziót/amplifikációt mutató emlőrákban szenvedő felnőtt betegek kiterjesztett adjuváns kezelésére javallott, akik kevesebb mint egy éve fejezték be az előző adjuváns trasztuzumab alapú kezelésüket.
A Nerlynx-kezelést a daganatellenes gyógyszerek alkalmazásában jártas kezelőorvosnak kell
elkezdenie és felügyelnie.
Adagolás
A Nerlynx ajánlott dózisa 240 mg (hat 40 mg-os tabletta), naponta egyszer szájon át, egy évig folyamatosan szedve. A Nerlynx-et étkezés közben, lehetőleg reggel kell bevenni. A betegeknek a trasztuzumab-terápia befejezését követő 1 éven belül meg kell kezdeniük a kezelést.
Mellékhatások miatti dózismódosítások
A Nerlynx dózisának módosítása az egyéni biztonságosság és tolerabilitás alapján ajánlott. Egyes mellékhatások kezelése az adagolás 1. táblázatban, 2. táblázatban, 3. táblázatban és 4. táblázatban feltüntetett megszakítását és/vagy csökkentését teheti szükségessé.
A Nerlynx alkalmazását abba kell hagyni, amennyiben:
-
a kezeléssel összefüggő toxicitás nem javul 0-1. fokozatúra;
-
a toxicitás következtében a kezelés 3 hétnél tovább késik; vagy
-
a beteg nem képes napi 120 mg-ot tolerálni.
További klinikai szituációk a dózis módosítását eredményezhetik, ha az klinikailag indokolt (pl. elviselhetetlen toxicitás; tartósan fennálló, 2. fokozatú mellékhatások; stb.).
-
táblázat: A Nerlynx mellékhatások miatti dózismódosításai
Dózisszint Nerlynx dózis Ajánlott kezdő dózis Napi 240 mg Első dóziscsökkentés Napi 200 mg Második dóziscsökkentés Napi 160 mg Harmadik dóziscsökkentés Napi 120 mg -
táblázat: Nerlynx dózismódosítások és -kezelés – általános toxicitás*
Toxicitás súlyossága† Intézkedés 3. fokozatú A Nerlynx leállítása, amíg a kezelés leállításától számított 3 héten belül a toxicitás nem javul ≤1. fokozatúra vagy a kiindulási értékre. Ezután a Nerlynx alkalmazását a következő, alacsonyabb dózisszint mellett kell újraindítani. Ha a 3. fokozatú toxicitás nem javul 3 hétenbelül, a Nerlynx alkalmazását végleg abba kell hagyni. 4. fokozatú A Nerlynx alkalmazását végleg abba kell hagyni. * A hasmenés és a hepatotoxicitás kezelését illetően lásd az alábbi, 3. és 4. táblázatot.
† A CTCAE v4.0 alapján
Dózismódosítások hasmenés miatt
A hasmenés kezelése szükségessé teszi egy hasmenés elleni gyógyszer megfelelő alkalmazását, az étrend megváltoztatását, valamint a Nerlynx megfelelő dózismódosításait. A Nerlynx dózisának hasmenés esetén történő módosítására vonatkozó útmutatást a 3. táblázat tartalmazza.
-
táblázat: Dózismódosítások hasmenés miatt
A hasmenés súlyossága* Intézkedés székletürítések száma a kezelés előtti állapothoz képest], amely 5 napnál rövidebb ideig tart.[naponta legalább 7-tel nő meg a székletürítések száma a kezelés előtti állapothoz képest; inkontinencia; hospitalizáció indokolt; korlátozza a napi önellátást], amely legfeljebb2 napig tart. fokozat† ≤1. fokozatúra javul, akkor ugyanazzal a dózissal folytatható a Nerlynx-kezelés.1. táblázatot).abba kell hagyni. -
1. fokozatú hasmenés [naponta legfeljebb 4-gyel nő meg a székletürítések száma a kezelés előtti állapothoz képest].
-
2. fokozatú hasmenés [naponta 4-6-tal nő meg a
-
3. fokozatú hasmenés
-
A hasmenésellenes kezelés módosítása.
-
Étrendmódosítások.
-
A kiszáradás elkerülése érdekében ~ 2 liter/nap folyadékbevitelt kell fenntartani.
-
Ha az esemény visszatér a ≤1. fokozatra, illetve a kezelés előtti állapotra, adott esetben a Nerlynx minden ezt követő alkalmazása esetén meg kell fontolni a hasmenésellenes profilaxis újraindítását (lásd 4.4 pont).
-
Bármilyen, szövődménnyel járó
-
2. fokozatú hasmenés, amely legalább 5 napig tart‡
-
3. fokozatú hasmenés, amely 2 nap és 3 hét közötti ideig tart‡
-
A Nerlynx-kezelés megszakítása.
-
Étrendmódosítások.
-
A kiszáradás elkerülése érdekében ~ 2 liter/nap folyadékbevitelt kell fenntartani.
-
Ha a hasmenés legfeljebb egy hét alatt
-
Ha a hasmenés egy hétnél hosszabb idő alatt javul ≤1. fokozatúra, akkor a Nerlynx-kezelést csökkentett dózissal kell folytatni (lásd az
-
Ha az esemény visszaáll ≤1. fokozatra, illetve a kezelés előtti állapotra, adott esetben a Nerlynx minden ezt követő alkalmazása esetén megfontolandó a hasmenésellenes profilaxis újraindítása (lásd 4.4 pont).
-
Ha a 3. fokozatú hasmenés 3 hétnél tovább marad fenn, a Nerlynx alkalmazását végleg
A hasmenés súlyossága* Intézkedés -
4. fokozatú hasmenés [életveszélyes következmények; sürgős beavatkozás javallott]
-
A Nerlynx alkalmazását végleg abba kell hagyni.
-
Napi 120 mg esetén a hasmenés ismét 2. fokozatú vagy súlyosabb lesz
-
A Nerlynx alkalmazását végleg abba kell hagyni.
* A CTCAE v4.0 alapján
† A szövődmények közé tartozik a kiszáradás, láz, hypotensio, veseelégtelenség, illetve a 3. vagy
-
-
fokozatú neutropenia
‡ Az optimális kezelés ellenére
Dózismódosítások hepatotoxicitás miatt
A Nerlynx dózisának hepatotoxicitás esetén történő módosítására vonatkozó útmutatást a 4. táblázat tartalmazza (lásd 4.4 pont).
4. táblázat: Dózismódosítások hepatotoxicitás miatt
| Hepatotoxicitás súlyossága* | Intézkedés |
| 20 × ULN) VAGY | ≤1. fokozatra való visszatérésig.alacsonyabb dózissal kell folytatni, ha a≤1. fokozatra való visszatérés 3 héten belül megtörténik. Amennyiben a dóziscsökkentés ellenére ismét fennáll a 3. fokozatú GPT (ALAT) vagy bilirubin, a Nerlynx alkalmazását végleg abba kell hagyni. |
| VAGY |
-
3. fokozatú GPT (ALAT) (>5–
-
3. fokozatú bilirubin (>3–10 × ULN)
-
Le kell állítani a Nerlynx-kezelést a
-
Értékelni kell az alternatív okokat.
-
A Nerlynx adagolását a következő,
-
Amennyiben a 3. fokozatú hepatotoxicitás 3 hétnél tovább marad fenn, a Nerlynx alkalmazását végleg abba kell hagyni.
-
4. fokozatú GPT (ALAT) (>20 × ULN)
-
4. fokozatú bilirubin (>10 × ULN)
-
A Nerlynx alkalmazását végleg abba kell hagyni.
-
Értékelni kell az alternatív okokat.
ULN = normálérték felső határa; GPT (ALAT) = glutamát-piruvát-transzamináz
* A CTCAE v4.0 alapján
Kihagyott adag
A kihagyott adagokat nem szabad pótolni, és a kezelést a következő tervezett napi adaggal kell
folytatni (lásd 4.9 pont).
Grépfrút és gránátalma
Neratinib egyidejű bevétele grépfúttal vagy gránátalmával/grépfrútlével vagy gránátalmalével nem ajánlott (lásd 4.4 és 4.5 pont).
CYP3A4-/P-gp-inhibitorok alkalmazása
Ha nem kerülhető el az inhibitor alkalmazása, a Nerlynx dózist csökkenteni kell:
-
40 mg-ra (egy 40 mg-os tabletta), amelyet naponta egy erős CYP3A4-/P-gp-inhibitorral kell bevenni.
-
40 mg-ra (egy tabletta), amelyet naponta egy közepes CYP3A4/P-gp-inhibitorral kell bevenni. Megfelelő tolerálás esetén meg kell emelni 80 mg-ra legalább 1 hétig, majd 120 mg-ra legalább 1 hétig, és 160 mg-ra, amely a maximális napi dózis. A beteget gondosan monitorozni kell, különösen a gyomor- és bélrendszeri hatásokat, beleértve a hasmenést és a hepatotoxicitást.
Az erős vagy közepes CYP3A4-/P-gp-inhibitor abbahagyását követően újrakezdhető a Nerlynx
korábbi 240 mg dózisának az alkalmazása (lásd 4.4, 4.5 és 5.2 pont).
H2-receptor-antagonisták és savlekötők
Ha H2-receptor-antagonistát alkalmaznak, a Nerlynx-et a H2-receptor-antagonista bevételét megelőzően legalább 2 órával vagy utána 10 órával kell bevenni. Legalább 3 órának kell eltelnie a Nerlynx és a savlekötő adagolása között (lásd 4.4, 4.5 és 5.2 pont).
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Enyhe/közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására. A Nerlynx-et nem vizsgálták súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, a dialízisre szoruló betegeket is beleértve. A súlyos vesekárosodásban szenvedő vagy dialízisre szoruló betegek kezelése nem ajánlott (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Child–Pugh A vagy B stádiumú (enyhe–közepesen súlyos) májkárosodásban szenvedő betegeknél
nincs szükség a dózis módosítására (lásd 5.2 pont).
Idősek
Adagmódosítás nem szükséges. A 85 éves vagy idősebb betegeknél nem áll rendelkezésre adat.
Gyermekek és serdülők
A Nerlynx-nek gyermekek és serdülők esetén nincs releváns alkalmazása az emlőrákra.
Az alkalmazás módja
A Nerlynx szájon át alkalmazandó. A tablettákat lehetőleg vízzel, egészben kell lenyelni, és nem szabad összetörni vagy feloldani. A tablettákat étkezés közben kell bevenni, lehetőleg reggel (lásd 5.2 pont).
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Együttes alkalmazás a következő gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P450 CYP3A4/P- gp izoformájának erős induktorai, mint például (lásd 4.5 és 5.2 pont):
-
karbamazepin, fenitoin (antiepileptikumok),
-
közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) (gyógynövénykészítmény),
-
rifampicin (mycobacterium elleni szer).
Súlyos májkárosodás (Child–Pugh C stádium) (lásd 5.2 pont).
Hasmenés
A Nerlynx-kezelés alatt hasmenést jelentettek (lásd 4.2 és 4.8 pont). A hasmenés súlyos lehet, és kiszáradással járhat.
A hasmenés általában a Nerlynx-kezelés első vagy második hetében jelentkezik, és visszatérő lehet.
A betegeket utasítani kell, hogy a hasmenés elleni gyógyszerrel végzett profilaktikus kezelést a Nerlynx első adagjával kezdjék el, és a Nerlynx-kezelés első 1–2 hónapja alatt folytassák a hasmenés elleni szer rendszeres adagolását, a napi székletürítések számát 1–2-re beállítva.
Idősek
Az idős (65 éves vagy annál idősebb) betegek a hasmenés szövődményeként megjelenő veseelégtelenség és kiszáradás magasabb kockázatának vannak kitéve, így ezeket a betegeket gondosan monitorozni kell.
Jelentős krónikus gyomor-bél rendszeri betegségekben szenvedő betegek
A pivotális vizsgálatban nem vettek részt olyan jelentős, krónikus gyomor-bél rendszeri
betegségekben szenvedő betegek, akiknél a fő tünet a hasmenés, így gondosan monitorozni kell őket.
Vesekárosodás
A vesekárosodásban szenvedő betegeknél magasabb a kiszáradás szövődményeinek kockázata, ha
hasmenés alakul ki náluk, így ezeket a betegeket gondosan monitorozni kell (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Májfunkció
A Nerlynx-kezelés alatt hepatotoxicitást jelentettek. A májfunkciós vizsgálatokat, beleértve a glutamát-piruvát-transzamináz- (GPT vagy ALAT), glutamát-oxálacetát-transzamináz- (GOT vagy ASAT) és az összbilirubinszint ellenőrzését 1 hét elteltével el kell végezni, utána az első 3 hónapban havonta, majd azt követően 6 hetente, amíg a kezelés zajlik, vagy ameddig klinikailag indokolt (lásd 4.2 pont).
Azoknál a betegeknél, akiknél intravénás folyadékpótlást igénylő 3. vagy annál nagyobb fokozatú hasmenést, illetve a hepatotoxicitás okozta bármely egyéb panaszt vagy tünetet, mint például fáradtságot, émelygést, hányást, sárgaságot, a jobb felső kvadránsban érzett fájdalmat vagy érzékenységet, lázat, kiütést vagy eozinofíliát tapasztalnak, vizsgálni kell a májfunkciós vizsgálatokban bekövetkezett változásokat. A hepatotoxicitás értékelése során a frakcionált bilirubint és protrombinidőt is mérni kell.
Bal kamra funkció
A bal kamra működési zavar összefügg a HER2-gátlással. A Nerlynx-et nem vizsgálták olyan betegeknél, akiknek a bal kamrai ejekciós frakciójuk (LVEF) a normálérték alsó határa alatt van vagy kórtörténetükben jelentős szívbetegség szerepel. Ismert kardiális kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél a szívműködés monitorozását kell végezni, beleértve az LVEF értékelését, amennyiben az klinikailag indokolt.
Protonpumpa-inhibitorok, H2-receptor-antagonisták és savlekötők
A gyomor-bél rendszeri pH-t növelő kezelések ronthatják a neratinib felszívódását, így csökkentve a szisztémás expozíciót. Együttes alkalmazás protonpumpa-inhibitorokkal (PPI-k) nem ajánlott (lásd 4.5 és 5.2 pont).
H2-receptor-antagonisták vagy antacidumok esetén az alkalmazás módját módosítani kell (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pontok).
Terhesség
A neratinib terhes nőknél magzatkárosodást okozhat (lásd 4.6 pont).
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei
A Nerlynx alkalmazásához a bőr és a bőr alatti szövetek betegségei társulnak. Gondosan monitorozni kell azokat a betegeket, akiknél a bőr és a bőr alatti szövetek betegségeinek tünetei jelentkeznek (lásd 4.8 pont).
Egyidejű kezelés CYP3A4- és P-gp-inhibitorokkal
Az erős vagy közepes CYP3A4- és P-gp-inhibitorokkal való egyidejű kezelés nem ajánlott a megnövekedett neratinib-expozíció kockázata miatt. Ha az inhibitor nem kerülhető el, módosítani kell a Nerlynx dózisát (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pont).
Grépfrút és gránátalma
A grépfrút- vagy gránátalmalé CYP3A4- és P-gp-gátló hatással bírhat, így fogyasztása kerülendő a
Nerlynx-kezelés alatt (lásd 4.2 és 4.5 pont).
Egyidejű kezelés közepes CYP3A4- és P-gp-induktorokkal
A közepes CYP3A4- és P-gp-induktorokkal való egyidejű kezelés nem ajánlott, mivel a neratinib hatékonyságának vesztését okozhatja (lásd 4.5 és 5.2 pont).
Egyidejű kezelés a P-gp szubsztrátjaival
Gondosan monitorozni kell azokat a betegeket, akiket egyidejűleg olyan szűk terápiás tartományú hatóanyagokkal kezelnek, amelyek felszívódása P-gp-transzporterekkel jár a gyomor-bél traktusban (lásd 4.5 és 5.2 pont).
Egyéb hatóanyagok hatása a neratinibre
A neratinib metabolizációja elsősorban a CYP3A4 révén történik. A neratinib P-gp-szubsztrát.
CYP3A4-/P-gp-induktorok
Egy klinikai vizsgálat kimutatta, hogy az erős CYP3A4-/P-gp-induktorok egyidejű alkalmazása szignifikánsan csökkentette a neratinib-expozíciót, ezért ellenjavallott a neratinib egyidejű alkalmazása erős CYP3A4-/P-gp-induktorokkal (pl. fenitoinnal, karbamazepinnel, rifampicinnel vagy orbáncfű/Hypericum perforatum tartalmú gyógynövénykészítményekkel). Közepes CYP3A4-/P-gp- induktorokkal (pl. boszentánnal, efavirenzzel, etravirinnel, fenobarbitállal, primidonnal és dexametazonnal) szintén nem javasolt, mivel ez a neratinib hatékonyságvesztését okozhatja (lásd 4.3 és 5.2 pont).
CYP3A4-/P-gp-inhibitorok
Egy klinikai vizsgálat és a modellalapú előrejelzések kimutatták, hogy az erős vagy közepes CYP3A4-
/P-gp-inhibitorok egyidejű alkalmazása szignifikánsan növelte a neratinib szisztémás expozícióját, ezért nem ajánlott a neratinib egyidejű alkalmazása az erős vagy közepes CYP3A4-/P-
gp-inhibitorokkal (erős inhibitorok például: atazanavir, indinavir, nefazodon, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, lopinavir, ketokonazol, itrakonazol, klaritromicin, troleandomicin, vorikonazol és kobicisztát; közepes inhibitorok például: ciprofloxacin, ciklosporin, diltiazem, flukonazol, eritromicin, fluvoxamin és verapamil). Ha az inhibitor nem kerülhető el, módosítani kell a Nerlynx dózisát (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont).
A grépfrút/gránátalma, vagy grépfrútlé/gránátalmalé is növelheti a neratinib plazmakoncentrációját,
így fogyasztásuk kerülendő (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Protonpumpa-inhibitorok, H2-receptor-antagonisták és savlekötők
A neratinib in vitro oldhatósága pH-függő. A gyomor-pH-t növelő hatóanyagokkal való együttes
kezelés ronthatja a neratinib felszívódását, így csökkentve a szisztémás expozíciót.
A protonpumpa-inhibitorokkal (PPI-k) (pl. omeprazol vagy lanzoprazol) való együttes alkalmazás nem ajánlott (lásd 4.4 és 5.2 pont).
A Nerlynx-et a H2-receptor-antagonista bevételét megelőzően legalább 2 órával vagy utána 10 órával kell bevenni (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 pont).
Legalább 3 órának kell eltelnie a Nerlynx és a savlekötő adagolása között (lásd 4.2, 4.4 és 5.2 pont).
A hasmenés elleni loperamid
Egy klinikai vizsgálat igazolta, hogy nem voltak klinikailag szignifikáns különbségek az alanyok
neratinibnek való expozíciója között loperamid egyidejű alkalmazásával vagy anélkül (lásd 5.2 pont).
A neratinib hatása más hatóanyagokra
Hormonális fogamzásgátlók
Jelenleg nem ismert, hogy a Nerlynx csökkenti-e a szisztémás hatású hormonális fogamzásgátlók hatékonyságát. Ezért a szisztémás hatású hormonális fogamzásgátlót használó nők alkalmazzanak barrier-elvű fogamzásgátló módszert is (lásd 4.6 pont).
P-glikoprotein efflux-transzporterek
In vitro vizsgálatok igazolták, hogy a neratinib a P-glikoprotein (P-gp) efflux-transzporterek inhibitora. Ezt egy, a digoxint próbaszubsztrátként használó klinikai vizsgálat erősítette meg, amely a Cmax és az AUC 54%-os, illetve 32%-os növekedését mutatta ki. Ez klinikailag releváns lehet olyan betegek számára, akiket egyidejűleg olyan szűk terápiás tartományú hatóanyagokkal kezelnek, amelyek felszívódása P-gp-transzporterekkel jár a gyomor-bél traktusban (pl. digoxin, kolkicin, dabigatran, fenitoin, sztatinok, ciklosporin, everolimusz, szirolimus és takrolimusz). Ezeket a betegeket gondosan monitorozni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Emlőrák-rezisztencia fehérje efflux-transzporterek
Az in vitro vizsgálatok tanúsága szerint a neratinib a bélrendszerben gátolhatja az emlőrák-rezisztencia fehérjét (BCRP). BCRP-szubsztrátokkal nem végeztek klinikai vizsgálatot. A neratinib együttes alkalmazása BCRP-szubsztrátokkal az expozíciójuk megnövekedéséhez vezethet, ezért a
BCRP-szubsztrátokkal (pl. rozuvasztatinnal, szulfaszalazinnal és irinotekánnal) kezelt betegeket gondosan monitorozni kell (lásd 5.2 pont).
Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás nőknél és férfiaknál
Az állatkísérletek során nyert eredmények alapján a neratinib terhesség alatt történő alkalmazása magzati károsodást okozhat. A nőknek kerülniük kell a teherbe esést a Nerlynx-kezelés alatt, és legfeljebb 1 hónapig azt követően. A fogamzóképes korban lévő nőknek ezért nagyon hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a Nerlynx-kezelés alatt, és 1 hónapig azt követően.
Jelenleg nem ismert, hogy a neratinib csökkenti-e a szisztémás hatású hormonális fogamzásgátlók hatékonyságát, ezért a szisztémás hatású hormonális fogamzásgátlókat használó nőknek barrier-elvű fogamzásgátló módszert is alkalmazniuk kell.
A férfiaknak a kezelés alatt és 3 hónapig azt követően barrier-elvű fogamzásgátló módszert kell
alkalmazniuk.
Terhesség
A Nerlynx terhes nőknél történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre információ. Az állatkísérletek során embrionális-magzati halálozást és magzati morfológiai rendellenességeket igazoltak (lásd
5.3 pont). Az emberekre vonatkozó potenciális kockázat nem ismert. A Nerlynx kizárólag akkor
alkalmazható terhesség alatt, ha a nő klinikai állapota feltétlenül szükségessé teszi a neratinib-kezelést.
Ha a neratinibet terhesség alatt alkalmazzák, vagy ha a beteg a Nerlynx-kezelés alatt esik teherbe, a
beteget tájékoztatni kell a magzatot érintő lehetséges veszélyről.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a neratinib kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. Ezért el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a Nerlynx-kezelést, figyelembe véve a Nerlynx fontosságát az anyára, valamint a szoptatás előnyét a gyermekre nézve.
Termékenység
Nem végeztek termékenységi vizsgálatokat nők, illetve férfiak esetében. Legfeljebb 12 mg/ttkg/nap dózis alkalmazása esetén nem mutattak ki jelentős változást a hím és nőstény patkányok termékenységi paramétereiben (lásd 5.3 pont).
A Nerlynx kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A neratinib mellékhatásaként fáradtságról, szédülésről, kiszáradásról és ájulásról számoltak be. Figyelembe kell venni a beteg klinikai állapotát annak értékelésekor, hogy a beteg képes-e az ítélőképességet, motoros vagy kognitív készségeket igénylő feladatok végrehajtására.
A biztonságossági profil összefoglalása
Fokozattól függetlenül a leggyakoribb mellékhatások között szerepelt a hasmenés (93,6%), az émelygés (42,5%), a fáradtság (27,3%), a hányás (26,8%), a hasi fájdalom (22,7%), a kiütés (15,4%), a csökkent étvágy (13,7%), a has felső részét érintő fájdalmak (13,2%), a stomatitis (11,2%) és az izomgörcsök (10,0%).
A leggyakoribb 3-4. fokozatú mellékhatás a hasmenés (3. fokozatú 36,9%, illetve 4. fokozatú 0,2%) és
a hányás (3. fokozatú 3,4%, illetve 4. fokozatú 0,1%) volt.
A súlyosként jelentett mellékhatások között szerepelt a hasmenés (1,9%), a hányás (1,3%), a kiszáradás (1,1%), az émelygés (0,5%), a glutamát-piruvát-transzamináz-szint növekedése (0,4%), a glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint növekedése (0,4%), a hasi fájdalom (0,3%), a fáradtság (0,3%) és a csökkent étvágy (0,2%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat felsorolja a neratinib esetében megfigyelt mellékhatásokat az 1710 beteg összesített adatainak értékelése alapján.
A gyakoriság osztályozására a MedDRA gyakorisági konvencióját és a szervrendszereket osztályozó adatbázist használtuk:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100 – <1/10)
Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) Ritka (≥1/10 000 – <1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Az egyes gyakorisági kategóriákban a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint szerepelnek.
5. táblázat: A Nerlynx monoterápia okozta mellékhatások emlőrákvizsgálatokban
| Szervrendszeri kategória | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Gyakori | Húgyúti fertőzés |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Csökkent étvágy |
| Gyakori | Kiszáradás | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Syncope |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Gyakori | Orrvérzés |
| Emésztőrendszeri betegségek éstünetek | Nagyon gyakori | Hasmenés, hányás, émelygés, hasi fájdalom, a has felső részét érintőfájdalom és stomatitis1 |
| Gyakori | Haspuffadás, szájszárazság és dyspepsia | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Gyakori | Emelkedett glutamát-piruvát- transzamináz-szint és emelkedettglutamát-oxálacetát-transzamináz-szint |
| Szervrendszeri kategória | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Nem gyakori | Emelkedett bilirubinszint | |
| A bőr és a bőr alatti szövetekbetegségei | Nagyon gyakori | Bőrkiütés2 |
| Gyakori | Köröm-rendellenesség3, cutan fissurák ésszáraz bőr | |
| A csont- és izomrendszer,valamint a kötőszövet betegségeiés tünetei | Nagyon gyakori | Izomgörcsök |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Gyakori | Emelkedett kreatininszint a vérben |
| Nem gyakori | Veseelégtelenség | |
| Általános tünetek, az alkalmazáshelyén fellépő reakciók | Nagyon gyakori | Fáradtság |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Gyakori | Testsúlycsökkenés |
1 Beleértve a szájgyulladást, a stomatitis aphtosát, a szájüregi fekélyt, a szájnyálkahártya felhólyagosodását és a nyálkahártya-gyulladást.
2 Magában foglalja a kiütést, az erythemás bőrkiütést, a follicularis kiütést, a generalizált kiütést, a viszkető kiütést és a gennyes kiütést.
3 Magában foglalja a köröm-rendellenességet, a paronychiát, az onychoclasiát és a
körömelszíneződést.
Néhány kiválasztott mellékhatás leírása
Hasmenés
A Nerlynx monoterápiával, loperamid-profilaxis nélkül kezelt 1660 beteg 94,6%-ánál fordult elő a hasmenés legalább 1 epizódja. 3. fokozatú hasmenést a Nerlynx-szel kezelt betegek 37,5%-ánál jelentettek. A betegek 0,2%-ának volt 4. fokozatú hasmenése. A hasmenés a Nerlynx-szel kezelt betegek 1,9%-ánál kórházi felvételhez vezetett.
A hasmenés általában az első hónapban alakult ki, a betegek 83,6%-a az első héten, 46,9%-uk a második héten, 40,2%-uk a harmadik héten, 43,2%-uk pedig a negyedik héten számolt be ilyen toxicitásról (a hasmenés első jelentkezésének medián ideje 2 nap volt).
Fokozattól függetlenül a hasmenés egyetlen epizódja időtartamának mediánja 2 nap volt. Fokozattól függetlenül az összesített hasmenéses időtartam mediánja 59 nap, a 3. fokozatú hasmenés összesített időtartamának mediánja pedig 5 nap volt.
A hasmenés volt egyúttal a gyógyszer alkalmazásának abbahagyásához vezető leggyakoribb mellékhatás. A loperamid-profilaxis nélkül Nerlynx-szel kezelt betegek 14,4%-a hagyta abba a kezelést a hasmenés miatt. Dóziscsökkentésre a Nerlynx-szel kezelt betegek 24,7%-ánál került sor.
Bőrkiütés
A Nerlynx monoterápiával kezelt csoportban a betegek 16,7%-a tapasztalt bőrkiütést. Az 1., illetve
2. fokozatú esetek előfordulási aránya 13,3%, illetve 2,9% volt. A Nerlynx-szel kezelt betegek 0,4%-ánál tapasztaltak 3. fokozatú kiütést.
Köröm-rendellenességek
A Nerlynx monoterápiával kezelt csoportban a betegek 7,8%-a tapasztalt köröm-rendellenességeket. Az 1., illetve 2. fokozatú esetek előfordulási aránya 6,2%, illetve 1,4% volt. A Nerlynx-szel kezelt betegek 0,2%-a tapasztalt 3. fokozatú köröm-rendellenességet.
A bőrkiütés és a köröm-rendellenességek is a Nerlynx-szel kezelt betegek 0,6%-ánál vezettek a kezelés megszakításához.
Hepatotoxicitás
A pivotális ExteNET (3004) III. fázisú vizsgálatban gyakrabban jelentettek hepaticus mellékhatást a Nerlynx-szel kezelt csoportban, mint a placebóval kezelt csoportban (12,4%, szemben a 6,6%-kal), elsősorban a magasabb glutamát-piruvát-transzamináz-szint (GPT, ALAT) (8,5%, szemben a
3,2%-kal), a magasabb glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint (GOT, ASAT) (7,4%, szemben a 3,3%-kal), valamint az alkalkus-foszfatáz vérben mért magasabb szintje (2,1%, szemben az 1,1%-kal) miatt. 3. fokozatú mellékhatásokat a Nerlynx-szel kezelt betegek 1,6%-nál jelentettek, míg a
placebóval kezelt betegek 0,5%-ánál, 4. fokozatú mellékhatásokat pedig 0,2%-nál jelentettek, szemben a 0,1%-kal. A Nerlynx-szel kezelt betegeknél 3. fokozatú emelkedett GPT (ALAT)-értéket 1,1%-ban jelentettek, szemben a placebóval kezelt betegek 0,2%-ával, 4. fokozatú emelkedett GPT (ALAT)- értékről pedig 0,2%-nál számoltak be, szemben a 0,0%-kal. A Nerlynx-szel kezelt betegeknél
3. fokozatú emelkedett GOT (ASAT)-értékről 0,5%-nál számoltak be, szemben a placebóval kezelt betegek 0,3%-ával, 4. fokozatú emelkedett GOT (ASAT)-értékről pedig 0,2%-nál számoltak be, szemben a 0,0%-kal. 3., illetve 4. fokozatú emelkedett bilirubinszint mellékhatást nem jelentettek.
Egyéb különleges betegcsoportok
Idősek
A pivotális ExteNET (3004) III. fázisú vizsgálatban az átlagos életkor a Nerlynx-szel kezelt csoportban 52 év volt, 1236 beteg volt 65 évesnél fiatalabb, 172 beteg 65 éves vagy annál idősebb, közülük pedig 25 beteg volt 75 éves vagy annál idősebb.
A 65 éves vagy annál idősebb korcsoportban gyakrabban fordult elő a kezelés mellékhatások miatti abbahagyása, mint a 65 évesnél fiatalabb korcsoportban, a Nerlynx-szel kezelt csoportban a vonatkozó százalékarány 44,8% volt a 25,2%-hoz képest.
A Nerlynx-szel kezelt csoportban a súlyos mellékhatások előfordulási gyakorisága (a 65 évesnél fiatalabbak körében) 7,0% volt, míg a placebóval kezelt csoport ez az arány 5,7%-ot ért el, míg a gyakoriság a 65 évesek vagy annál idősebbek körében 9,8%, illetőleg a 8,1% volt. A 65 éves vagy annál idősebb csoportban leggyakrabban jelentett súlyos mellékhatás a hányás (2,3%), a hasmenés (1,7%), a kiszáradás (1,2%) és a veseelégtelenség (1,2%) volt.
A kezelés alatt kialakuló, hospitalizációhoz vezető mellékhatások aránya a 65 évesnél fiatalabbak körében a Nerlynx-szel kezelt csoportban 6,3%, míg a placebóval kezelt csoportban 4,9% volt, a 65 éves vagy annál idősebb korcsoportban pedig 8,7%, illetőleg 8,1% volt.
A rassz hatása
A pivotális ExteNET (3004) III. fázisú vizsgálatban a kezelés hatására kialakuló nemkívánatos események gyakorisága a bőr és a bőr alatti szövetek betegségeinek és tüneteinek szervrendszeri csoportjában magasabb volt a Nerlynx-szel kezelt ázsiai betegeknél, mint a fehér bőrű betegeknél (56,4%, szemben a 34,5%-kal), de hasonló a placebóval kezelt betegeknél (24,9%, szemben a 22,8%-kal). A Nerlynx monoterápiával kezelt 1710 beteg összetett biztonsági adatai a dermatológiai toxicitások nagyobb előfordulási arányát mutatták az ázsiai betegeknél (57,1%), mint a fehér bőrű betegeknél (34,6%).
Az összesített biztonsági adatok elemzése során az ázsiai betegeknél a bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei szervrendszeri kategóriában jelentkező, a kezelés nyomán fellépő nemkívánt események többsége 1. fokozatú (43,3%), illetve 2. fokozatú (12,3%) volt; a fehér bőrű betegeknél pedig az 1., illetve a 2. fokozatú események előfordulási gyakorisága 25,6%, illetve 7,8% volt. A
3. fokozatú események gyakorisága hasonló volt az ázsiai, illetve a fehér bőrű betegeknél (1,6%, illetve 1,0%). A súlyos mellékhatások gyakoriságában nem volt különbség a bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei szervrendszeri kategóriában az ázsiai és a fehér bőrű alcsoportok között. A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei szervrendszeri kategóriában azok a kezelés nyomán fellépő leggyakoribb nemkívánt események, amelyek az ázsiai betegeknél gyakrabban jelentkeztek, mint a fehér bőrű betegeknél, a bőrkiütés (29,4% a 13,5%-kal szemben), a palmoplantaris erythrodysaesthesia szindróma (9,9% az 1,0%-kal szemben), valamint a dermatitis acneiformis (6,0% az 1,0%-kal szemben) voltak.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Nincs specifikus ellenszer, és a Nerlynx-túladagolás kezelése érdekében végzett hemodialízis kedvező hatása nem ismert. Túladagolás esetén fel kell függeszteni az alkalmazást, és általános szupportív intézkedéseket kell tenni.
A klinikai vizsgálati környezetben a túladagolással összefüggésbe hozható mellékhatások között a leggyakoribb a hasmenés volt, émelygéssel, hányással és kiszáradással vagy ezek nélkül.
Egy egészséges önkéntesek körében végzett dóziseszkalációs vizsgálat során a Nerlynx legfeljebb 800 mg egyszeri orális dózisait alkalmazták. Az emésztőrendszeri betegségek és tünetek (hasmenés, hasi fájdalom, émelygés és hányás) gyakorisága és súlyossága dózisfüggőnek tűnt. A klinikai vizsgálatokban nem alkalmaztak 800 mg-nál nagyobb egyszeri Nerlynx-dózisokat.
Farmakológiai tulajdonságok - NERLYNX 40 MG
Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, protein-kináz-gátlók, ATC-kód: L01EH02 Hatásmechanizmus
A neratinib irreverzibilis pan-eritroblasztos laeukemia virális onkogén homológ (ERBB) tirozinkináz-inhibitor (TKI), amely azáltal blokkolja a mitogén növekedési faktor szignál
transzdukciót, hogy nagy affinitással kovalensen kötődik a következő 3 epidermális növekedési faktor receptorainak (EGFR-ek) ATP kötőhelyére: az (ERBB1 által kódolt) EGFR, az (ERBB2 által kódolt) HER2 és az (ERBB4 által kódolt) HER4, illetve az (ERBB3 által kódolt) HER3-mal képzett aktív heterodimerek. Ez a fenti, növekedést segítő utak tartós gátlását eredményezi a HER2-amplifikációval vagy -overexpresszióval jellemezhető, illetve a HER2-mutáns emlőrákok esetében. A neratinib a HER2-höz köt, csökkenti az EGFR és a HER2, majd ennélfogva az MAPK és az AKT jelátviteli útvonalainak autofoszforilációját, és in vitro erőteljesen gátolja a daganatsejtek proliferációját. A neratinib az EGFR-t és/vagy HER2-t expresszáló daganatos sejtvonalakat cellularis IC50 < 100 nM-lal gátolta.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az ExteNET (3004) pivotális multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos III. fázisú vizsgálatban 2840, korai stádiumú, HER2-pozitív (helyben vizsgálattal megerősített) emlőrákban szenvedő, a trasztuzumab adjuváns kezelésben részesült nőt randomizáltak 1:1 arányban, hogy egy éven át naponta Nerlynx-et, illetve placebót kapjanak. A kezelni szándékozott (ITT) csoportban az életkori medián 52 év volt (59,9% volt 50 éves vagy idősebb, 12,3% volt 65 éves vagy idősebb); 81,0% volt fehér bőrű, 2,6% fekete bőrű vagy afroamerikai, 13,6% ázsiai és 2,9% egyéb. A vizsgálat megkezdésekor 57,7%-uknak volt hormonreceptor-pozitív betegsége (definíció szerint ER-pozitív és/vagy PgR-pozitív volt), 27,2% volt nyirokcsomó-negatív, 41,5%-uknak volt egy-három pozitív nyirokcsomója, 29,4%-uknak pedig négy vagy több pozitív nyirokcsomója. A betegek körülbelül 10%-ának volt I. stádiumú daganata, körülbelül 40%-ának II. stádiumú daganata, és körülbelül
30%-ának volt III. stádiumú daganata. Az utolsó adjuváns trasztuzumab-kezeléstől a randomizálásig eltelt medián időtartam 4,5 hónap volt.
A vizsgálat elsődleges végpontja az invazív betegségtől mentes túlélés (invasive disease-free survival – iDFS) volt. A vizsgálat másodlagos végpontjai közé tartozott a betegségmentes túlélés (disease-free survival – DFS), beleértve az in situ duktális karcinómát is (ductal carcinoma in situ – DFS-DCIS), a távoli recidíváig eltelt idt (time to distant recurrence – TTDR), a távoli betegségtől mentes túlélés (distant disease-free survival – DDFS), a központi idegrendszeri recidíva kumulált előfordulási gyakorisága és a teljes túlélési (overall survival – OS).
A vizsgálat randomizálás után 2 évvel elvégzett elsődleges elemzése azt mutatta, hogy a Nerlynx szignifikáns módon, 33%-kal csökkentette az invazív betegség kiújulásának, illetve a haláleseteknek a kockázatát (HR = 0,67, 95%-os CI mellett (0,49, 0,91), kétoldalas p = 0,011) az ITT csoportban.
táblázat: Elsődleges kétéves hatékonysági eredmények – ITT és hormonreceptor-pozitív csoportok, amelyeknél kevesebb mint egy év telt el a trasztuzumab-terápia befejezése óta
| Változó | Becsült 2 éves eseménymentes arány1 (%) | Kockázati arány (95%-osCI)2 | P-érték3 | |
| ITT populáció | ||||
| Nerlynx (N = 1420) | Placebo (N = 1420) | |||
| Invazív betegségtől mentes túlélés | 94,2 | 91,9 | 0,67(0,49, 0,91) | 0,011 |
| Betegségtől mentes túlélés, beleértveaz in situ duktális karcinómát | 94,2 | 91,3 | 0,62(0,46, 0,84) | 0,002 |
| Későbbi betegségtől mentes túlélés | 95,3 | 94,0 | 0,75(0,53, 1,06) | 0,110 |
| Későbbi kiújulásig eltelt idő | 95,5 | 94,2 | 0,74(0,52, 1,06) | 0,102 |
| Központi idegrendszeri kiújulás | 0,92 | 1,16 | – | 0,586 |
| Hormonreceptor-pozitív csoport, amelynél kevesebbmint egy év telt el a trasztuzumab-terápia befejezése óta | ||||
| Nerlynx (N = 671) | Placebo (N = 668) | Kockázati arány (95%-osCI)4 | P-érték5 | |
| Invazív betegségtől mentes túlélés | 95,3 | 90,9 | 0,50(0,31, 0,78) | 0,003 |
| Betegségtől mentes túlélés, beleértveaz in situ duktális karcinómát | 95,3 | 90,1 | 0,45(0,28, 0,71) | < 0,001 |
| Későbbi betegségtől mentes túlélés | 96,1 | 93,0 | 0,53(0,31, 0,88) | 0,015 |
| Későbbi kiújulásig eltelt idő | 96,3 | 93,3 | 0,53(0,30, 0,89) | 0,018 |
| Központi idegrendszeri kiújulás | 0,34 | 1,01 | – | 0,189 |
1 Eseménymentes arányok minden végpont esetén, kivéve a központi idegrendszeri kiújulást, amelynél
a kumulált előfordulási arány szerepel.
2 Rétegzett Cox-féle arányos kockázati modell.
3 Rétegzett 2-oldalas lograng próba minden végpontra, kivéve a központi idegrendszeri kiújulást, amelyre a Gray-féle módszert alkalmazták.
4 Nem rétegzett Cox-féle arányos kockázati modell.
5 Nem rétegzett 2-oldalas lograng próba minden végpontra, kivéve a központi idegrendszeri kiújulást, amelyre a Gray-féle módszert alkalmazták.
-
ábra: Az invazív betegségtől mentes túlélés Kaplan-Meier-görbéje – a hormonreceptor-pozitív csoport, amelynél kevesebb mint egy év telt el a trasztuzumab-terápia befejezése óta
Azoknál a hormonreceptor-pozitív betegeknél, akiknél kevesebb mint egy év telt el a trasztuzumab- terápia befejezése óta, a Nerlynx-kezelés relatív előnyét az előre meghatározott betegalcsoportokban a
-
ábra mutatja be.
2. ábra: Hormonreceptor-pozitív betegek, akiknél kevesebb mint egy év telt el a trasztuzumab-terápia befejezése óta, invazív betegségtől mentes túlélés betegalcsoportonként
Megjegyzés: Azon betegek (n = 30), akiknél a nyirokcsomóállapota ismeretlen volt, nem szerepelnek, mivel náluk a HR nem volt értékelhető.
Hormonreceptor-negatív betegeknél a trasztuzumab-terápia óta eltelt időtől függetlenül 95%-os CI mellett 0,94 (0,61, 1,46) volt az iDFS relatív hazárdja 2 év elteltével. Ebben a csoportban a hatékonyság nem bizonyított.
A betegek körülbelül 75%-a újra beleegyezését adta a 24 hónapnál hosszabb ideig tartó utólagos követéshez. A hiányzó adatokat tartalmazó megfigyeléseket a legutolsó vizsgálat időpontjában törölték. Bár a Nerlynx-kezelés placebóval szembeni előnye öt év múltán is fennmaradt, a hatás nagyságát nem lehet megbízhatóan megbecsülni.
Az ITT populáció teljes túlélésének medián utólagos követési időtartama 8,06 év volt: 8,03 év a neratinibbel kezelt csoportban és 8,10 év a placebóval kezelt csoportban. Összesen 1542 (54,3%) beteget követtek nyomon a 8 éves vagy hosszabb túlélésük alatt: 746-at (52,5%) a neratinibbel kezelt csoportban és 796-at (56,1%) a placebóval kezelt csoportban. Összesen 264 beteg (9,3%) halt meg: 127 (8,9%) a neratinibbel kezelt csoportban és 137 (9,6%) a placebóval kezelt csoportban.
Nem mutatkozott jelentős statisztikai eltérés a Nerlynx-szel kezelt csoport és a placebóval kezelt csoport teljes túlélésében [HR 0,96 (95%-os CI: 0,75, 1,22)] az ITT populáció 8,06 éves medián utólagos követése során.
A hormonreceptor-pozitív betegeknél, akiknél kevesebb mint egy év telt el a trasztuzumab-terápia befejezése óta, a medián utólagos követési időtartam 8,0 év volt a neratinibbel kezelt csoportban és 8,1 év a placebóval kezelt csoportban. Összesen 1339 (47,1%) beteget követtek nyomon a 8 éves vagy hosszabb túlélésük alatt: 671-et (23,6%) a neratinibbel kezelt csoportban és 668-at (23,5%) a placebóval kezelt csoportban. Ebben az alpopulációban 55 beteg (8,2%) halt meg a neratinibbel kezelt csoportban és 68 (10,2%) a placebóval kezelt csoportban [HR 0,83 (95%-os CI, 0,58, 1,18)].
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a
vizsgálati eredmények benyújtási kötelezettségétől az emlőrák kezelése esetében.
A 200 mg neratinib egyszeri orális dózisának alkalmazása utáni tömegegyensúlyt hat egészséges vizsgálati személynél vizsgálták.
Felszívódás
240 mg neratinib szájon át történő beadását követően a neratinib felszívódása lassú, és plazma csúcskoncentrációja körülbelül 7 órával az alkalmazás után következett be. A 240 mg neratinib egyszeri, étellel bevett dózisa a Cmax, illetve az AUC értéket körülbelül 17%, illetve 13%-kal növelte az éhgyomorra történő alkalmazáshoz képest. A 240 mg neratinib egyszeri, magas zsírtartalmú étellel bevett orális dózisa körülbelül 100%-kal növelte mind a Cmax, mind az AUC értéket. Egy tömegegyensúly-vizsgálat során az érintetlen neratinib és a metabolitok teljes helyreállása (vizelet és széklet kiválasztása útján) azt mutatja, hogy a neratinib miatt felszívódó frakció legalább 10%, és valószínűleg több, mint 20%. Ezenkívül a modellalapú előrejelzések arra utaltak, hogy a bélből (fa) a teljes abszorbeált frakció 26%.
A neratinib in vitro oldhatósága pH-függő. A gyomor-bél rendszeri pH-t növelő kezelések ronthatják a
neratinib felszívódását, így csökkentve a szisztémás expozíciót.
Eloszlás
A neratinib humán plazmaproteinekhez való kötődése, beleértve a humán szérumalbuminhoz (HSA) való kovalens kötést is, több mint 98%-os volt, a tesztelt neratinib-koncentrációtól függetlenül. A neratinib elsősorban a HSA-hoz és a humán alfa-1 glikoproteinsavhoz (AAG) kötődött. Az M6 fő metabolit (M6) humán plazmaproteinekhez való kötődése meghaladta a 99%-ot, függetlenül a tesztelt M6-koncentrációktól.
In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a neratinib a P-glikoprotein (P-gp) (lásd 4.2, 4.3, 4.4 és 4.5 pont) és a BCRP szubsztrátja. In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a neratinib és az M6 fő metabolitja releváns klinikai koncentrációban nem szubsztrátjai az OATP1B1*1a és az OATP1B3 máj-uptake- transzportereknek.
Biotranszformáció
A neratinib metabolizációja elsősorban a máj mikroszómáiban történik a CYP3A4 révén, kisebb
mértékben pedig a flavintartalmú monooxigenáz (FMO) révén.
Az emberi plazmában végzett előzetes metabolitprofil-meghatározás azt mutatja, hogy a szájon át történő beadás után a neratinib a CYP3A4 révén oxidatív metabolizmuson megy keresztül. A keringő metabolitok közé tartozik a neratinib-piridin-N-oxid (M3), az N-demetil-neratinib (M6), a
neratinib-dimetil-amin-N-oxid (M7) és nyomokban a hidroxil-neratinib-N-oxid és a
neratinib-bisz-N-oxid (M11). A plazmában a legszembetűnőbb összetevő a neratinib, és a keringő metabolitok (M2, M3, M6, M7 és M11) közül egyik sincs a neratinib plusz metabolit teljes expozíciójának 8%-a felett a neratinib szájon át történő beadását követően. A neratinib M3, M6, M7 és M11 metabolitjairól kimutatták, hogy az in vitro enzim- (kötődési vizsgálatok), illetve a sejtalapú vizsgálatok esetén is a neratinibhez hasonló a hatékonyságuk az ERBB1, ERBB2 (HER2) és ERBB4 expresszáló sejtekkel szemben.
Az egyensúlyi állapoti expozíció alapján a neratinib biztosítja a farmakológiai aktivitás többségét (73%), ebből 20%-ot tesz ki az M6-expozíció, 6%-ot az M3, és elhanyagolható mértékű (<1%) az M7 és M11 AUC hozzájárulása.
Elimináció
A neratinib egyszeri dózisai után a neratinib átlagos látszólagos plazma felezési ideje 17 óra volt a betegeknél.
A neratinib kiválasztása elsődlegesen a széklettel történik
Izotóppal jelölt 240 mg neratinib belsőleges oldat egyszeri alkalmazását követően az alkalmazott dózis
95,5%-a a székletből, míg 0,96%-a a vizeletből volt visszanyerhető.
A kiválasztás gyors és teljes volt, a dózis legnagyobb részét visszanyerték a székletben 48 órán belül, és a teljes radioaktivitás 96,5%-át visszanyerték a kiválasztott anyagokban 8 nap elteltével.
A legnagyobb mennyiségben kiválasztott anyag a változatlan neratinib volt, a visszanyert teljes adag 62,1%-át tette ki. A székletben a legnagyobb mennyiségben kiválasztott metabolit az M6 volt (az alkalmazott adag 19,7%-a), amelyet az M2, az M3 és az M7 követett, mind az alkalmazott adag 10%-a alatt.
Gyógyszerkölcsönhatások
A CYP3A4-/P-gp-induktor hatása a neratinibre
A 240 mg neratinib és az ismételt dózisú 600 mg rifampicin (amely egy erős CYP3A4-/P-gp-induktor) egyidejű adagolását követően a neratinib-expozíció szignifikánsan, 76%-kal, illetve 87%-kal csökkent a Cmax és az AUC esetén a kizárólag neratinib alkalmazásához képest (lásd 4.3 és 4.5 pont).
A CYP3A4-/P-gp-inhibitor hatása a neratinibre
A 240 mg neratinib egyszeri orális dózisának együttes alkalmazása ketokonazol jelenlétében (napi egyszeri 400 mg 5 napig) – amely egy erős CYP3A4-/P-gp-inhibitor – 3,2-szeres, illetve 4,8-szoros mértékben növelte a neratinib szisztémás expozícióját Cmax és AUC esetén a kizárólag neratinib alkalmazásához képest.
A modellalapú előrejelzések alapján a 240 mg neratinib egyszeri orális dózisának együttes alkalmazása flukonazol jelenlétében (napi egyszeri 200 mg 8 napig) – amely egy közepes CYP3A4- inhibitor – 1,3-szoros, illetve 1,7-szeres mértékben növelte a neratinib szisztémás expozícióját Cmax és AUC esetén a kizárólag neratinib alkalmazásához képest.
A modellalapú előrejelzések alapján a 240 mg neratinib egyszeri orális dózisának együttes alkalmazása verapamil jelenlétében (napi egyszeri 120 mg 8 napig) – amely egy közepes CYP3A4-
/erős P-gp-inhibitor –3,0-szoros, illetve 4,0-szoros mértékben növelte a neratinib szisztémás expozícióját Cmax és AUC esetén a kizárólag neratinib alkalmazásához képest (lásd 4.2, 4.4 és 4.5 pont).
Gyomor-pH-módosítók hatása a neratinibre
A lanzoprazol vagy ranitidin (1×300 mg) és 240 mg egyszeri dózis neratinib együttes alkalmazása egészséges önkénteseknél körülbelül 70%-kal, illetve 50%-kal alacsonyabb neratinib-expozíciót eredményezett. A ranitidin kölcsönhatásának mértéke a neratinib-AUC-re körülbelül 25%-kal csökkent a ranitidin szakaszos alkalmazásával (2×150 mg) a neratinib beadása után 2 órával (lásd 4.2 pont, 4.4 pont és 4.5 pont).
Egyéb kezelések hatása a neratinibre
Neratinib esetében nem voltak észlelhetők klinikailag releváns gyógyszer–gyógyszer kölcsönhatások kapecitabin, paklitaxel, trasztuzumab, vinorelbin vagy hasmenés elleni szerek (loperamid) egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont).
A neratinib hatása a CYP-szubsztrátokra
A neratinib és az M6 metabolit nem volt hatékony közvetlen inhibitor a CYP1A2, 2A6, 2B6, 2C8, 2C9, 2D6 vagy 3A4 esetén, és nem várható időfüggő inhibitor hatás.
A neratinib nem indukálta a CYP1A2-t, a 2B6-ot, a 2C9-et vagy a 3A4-et.
A neratinib hatása a transzporterekre
A jelentett >10 µm-es IC50 értékkel in vitro nem volt klinikailag releváns gátló hatás a humán BSEP efflux-transzporter aktivitására. Úgy tűnik, hogy a neratinib 10 µM-os koncentrációban gátolta a BCRP efflux-transzportert, amely klinikailag releváns lehet a bélrendszer szintjén (lásd 4.5 pont).
Az in vitro vizsgálatokban a neratinib a P-glikoprotein (P-gp) efflux-transzporterek inhibitora volt, amit egy klinikai vizsgálat is megerősített. A neratinib 240 mg többszöri orális dózisa növelte a digoxin-expozíciót (a Cmax értéket 54%-kal, az AUC értéket pedig 32%-kal) anélkül, hogy befolyásolta volna a vese-clearance szintjét (lásd 4.4 és 4.5 pont).
A neratinib nem fejtett ki gátló hatást az OATP1B1*1a, OATP1B3, OAT1, OAT3 és OCT2 uptake- transzporterekre a jelentett >10 µm-es IC50 értékekkel. A neratinib gátló hatást fejtett ki az OCT1 uptake-transzporterre 2,9 µM-es IC50 értékkel.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő vagy dialízisre szoruló betegekkel nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatokat.A csoport farmakokinetikai modellezése feltárta, hogy a kreatinin-clearance nem magyarázza meg a betegek közötti variabilitást, ezért nem ajánlott dózismódosítást végezni a közepesen súlyos vesekárosodással rendelkező betegeknél (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Májkárosodás
A neratinib a májban nagymértékben metabolizálódik. A rákmentes, már fennálló súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő vizsgálati alanyoknál a neratinib clearance
36%-kal csökkent, és a neratinib-expozíció körülbelül 3-szorosával nőtt az egészséges önkéntesekhez
Gyógyszerészeti jellemzők - NERLYNX 40 MG
Tabletta magja mannit (E421)
mikrokristályos cellulóz kroszpovidon
povidon
vízmentes kolloid szilícium-dioxid magnézium-sztearát
Tabletta bevonata poli(vinil-alkohol) titán-dioxid (E171) makrogol
talkum
vörös vas-oxid (E172)
A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva. Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
Fehér, kerek, 60 ml-es nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartály gyermekbiztos, polipropilén zárással és belső indukciós fólia tömítéssel.
Minden tartályban 1 g szilikagélt tartalmazó HDPE nedvességmegkötő tasak van a tablettákhoz
mellékelve.
Tartályonként 180 tablettát tartalmaz.