NGENLA 24 MG OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - NGENLA 24 MG
A Ngenla olyan 3 évesnél idősebb gyermekek és serdülők kezelésére javallt, akik a növekedési hormon elégtelen szekréciója miatti növekedési zavarban szenvednek.
A kezelést olyan kezelőorvosnak kell elkezdenie és felügyelnie, aki képzett és jártas a növekedésihormon-hiányban (growth hormone deficiency, GHD) szenvedő gyermekek és serdülők diagnosztizálásában és kezelésében.
Adagolás
A készítmény ajánlott dózisa 0,66 mg/ttkg hetente egyszer, subcutan injekció formájában alkalmazva.
Mindegyik előretöltött injekciós tollal lehetséges beállítani és beadni a kezelőorvos által előírt dózist. A dózis felfelé vagy lefelé kerekíthető a beteg egyéni szükségletének megfelelően, amit a kezelő orvos határoz meg. Ha 30 mg-nál nagyobb adag alkalmazása szükséges (azaz > 45 kg-os testtömeg esetén), kettő injekciót kell beadni.
Kezdő dózis a naponta alkalmazott növekedésihormon-készítményről átváltó betegek esetén Azon betegeknél, akik naponta alkalmazott növekedésihormon-készítményről váltanak át, a szomatrogon-kezelés az utolsó napi injekciót követő napon kezdhető el 0,66 mg/ttkg/hét dózissal.
A dózis beállítása
A szomatrogon dózisa szükség szerint változtatható a növekedési sebesség, a mellékhatások, a testtömeg, illetve az inzulinszerű növekedési faktor 1 (insulin-like growth factor 1, IGF-1) szérumkoncentrációja függvényében.
Az IGF-1 szintjének ellenőrzéséhez minden esetben az utolsó adag beadása után 4 nappal kell mintát venni. Dózismódosításoknál az a cél, hogy az átlagos IGF-1 SDS, standard deviációs pontszámának az értéke (standard deviation score, SDS) a normál tartományban, azaz -2 és +2 között (az SDS lehetőleg 0 közelében) legyen.
Azoknál a betegeknél, akiknek a szérum IGF-1 koncentrációja több mint 2 SDS-sel meghaladja az életkorukra és nemükre vonatkoztatott átlagos referenciaértékeket, a szomatrogon dózisát 15%-kal csökkenteni kell. Egyes betegek esetén több mint egy dóziscsökkentésre is szükség lehet.
A kezelés értékelése és leállítása
A hatásosság és a biztonságosság értékelését körülbelül 6-12 hónapos időközönként kell elvégezni; ezt az auxológiai, illetve biokémiai paraméterek (IGF-1, hormonok, glükózszint), valamint a pubertás státusz értékelésével lehet felmérni. A kezelés során ajánlott a szérum IGF-1 SDS szintek rutinszerű monitorozása. A pubertáskor során megfontolandó az értékelés gyakoribb elvégzése.
Az epiphysis fugák záródását követően a kezelést le kell állítani (lásd 4.3 pont). A kezelést abban az esetben is le kell állítani, ha elérték a végső, vagy majdnem végső testmagasságukat, vagyis az éves magasságnövekedési sebességük < 2 cm/év, vagy a csontkoruk lányok esetén > 14 év, fiúknál > 16 év.
Kihagyott dózis
A betegeknek a szokásos adagolási napjukon kell alkalmazniuk a készítményt. Ha kimarad a szomatrogon egy adagja, azt a lehető leghamarabb, a kihagyott adag időpontjától számított 3 napon belül pótolni kell, majd folytatni kell a szokásos, heti egyszeri adagolást. Ha több mint 3 nap telt el, az adagot ki kell hagyni, és a következő adagot a szokásos napon kell beadni. A betegek ezt követően minden esetben folytathatják a szokásos, heti egyszeri adagolást.
Az adagolási nap megváltoztatása
A heti adagolás napja szükség szerint módosítható, amennyiben két adag beadása között eltelik legalább 3 nap. Az új adagolási nap kiválasztását követően folytatni kell a heti egyszeri adagolást.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A szomatrogon biztonságosságát és hatásosságát 65 évesnél idősebb betegek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Vesekárosodás
A szomatrogont vesekárosodásban szenvedő betegeknél még nem vizsgálták. Az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.
Májkárosodás
A szomatrogont májkárosodásban szenvedő betegeknél még nem vizsgálták. Nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.
Gyermekek és serdülők
A szomatrogon biztonságosságát és hatásosságát 3 évesnél fiatalabb újszülöttek, csecsemők és gyermekek esetén még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
A szomatrogon subcutan injekció formájában alkalmazandó.
A szomatrogon-injekciót a hasba, combba, fenékizomba vagy felkarba kell beadni. A beadás helyét minden injekció alkalmával változtatni kell a lipoatrophia megelőzése érdekében (lásd a 4.8 pont). A felkarba és a fenékizomba adott injekciókat a gondozónak kell beadnia.
A beteget és gondviselőjét képzésben kell részesíteni az injekció használatával kapcsolatban, annak érdekében, hogy megértsék az injekció beadásának módját, ezzel lehetővé téve az önálló alkalmazást.
Ha több injekció szükséges a teljes dózishoz, a lipoatrophia megelőzése érdekében mindegyik injekciót másik területre kell beadni.
A szomatrogont hetente egyszer, a nap bármely szakában, minden héten ugyanazon a napon kell beadni.
Ngenla 24 mg oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Az előretöltött injekciós tollal 0,2 mg – 12 mg szomatrogont lehet beadni 0,2 mg-os (0,01 ml) lépésközzel beállítva.
Ngenla 60 mg oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Az előretöltött injekciós tollal 0,5 mg – 30 mg szomatrogont lehet beadni 0,5 mg-os (0,01 ml) lépésközzel beállítva.
A gyógyszer alkalmazás előtti kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban és a betegtájékoztató végén.
A szomatrogonnal (lásd 4.4 pont) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.
Tilos szomatrogont alkalmazni, ha a naponta alkalmazott növekedésihormon-készítményekkel kapcsolatosan daganatos aktivitásra utaló jeleket tapasztaltak. Az intracranialis daganatoknak inaktívnak kell lenniük, a daganatellenes terápiát pedig be kell fejezni a növekedési hormon (growth hormone, GH) -kezelés megkezdése előtt. A kezelést le kell állítani, ha daganatnövekedést tapasztalnak (lásd 4.4 pont).
A szomatrogont tilos a növekedés serkentésére alkalmazni olyan gyermekeknél, akiknél az epiphysis fugák már záródtak.
A nyitott szívműtétet, hasi műtétet, többszörös baleseti traumát, akut légzési elégtelenséget vagy hasonló állapotot követő szövődmények miatti akut, kritikus betegségben szenvedő betegek nem kezelhetők szomatrogonnal (a hormonpótló kezelésben részesülő betegek tekintetében lásd a
pontot).
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Túlérzékenység
A naponta alkalmazott növekedésihormon-készítményekkel kapcsolatban súlyos szisztémás túlérzékenységi reakciókat (pl. anaphylaxia, angiooedema) jelentettek. Súlyos túlérzékenységi reakció jelentkezése esetén a szomatrogon-kezelést azonnal le kell állítani, a betegeket pedig haladéktalanul a szokásos ellátásnak megfelelően kell kezelni valamint a jelek és tünetek elmúlásáig monitorozni kell (lásd 4.3 pont).
Hypoadrenalizmus
A publikált adatok alapján azoknál a naponta növekedésihormon-kezelésben részesülő betegeknél, akiknél hypophysis eredetű hormonhiány(ok) vagy ennek kockázata áll fenn, előfordulhat a szérum kortizolszint csökkenése és/vagy a centrális (másodlagos) hypoadrenalizmus manifeszlálódásának kockázata. Ezenkívül a korábban diagnosztizált, hypoadrenalismus miatt kezelt, glükokortikoid-pótló kezelésben részesülő betegeknél a szomatrogron-kezelés megkezdését követően a fenntartó vagy stresszdózis növelésére lehet szükség (lásd 4.5 pont). Ismerten hypoadrenalizmusban szenvedő betegeket monitorozni kell, hogy nem csökkent-e a szérum kortizolszintje és/vagy nem szükséges-e a glükokortikoid dózisának emelése (lásd 4.5 pont).
Pajzsmirigy-működési zavar
A növekedési hormon növeli az extratiroidális T4-T3 konverziót és kezdődő hypothyreosist fedhet fel. A már ismerten hypothyreosisban szenvedő betegeket a szomatrogon-kezelés megkezdése előtt a klinikai értékelésnek megfelelően kell kell. Mivel a hypothyreosis befolyásolja a növekedésihormon-kezelésre adott választ, a betegek pajzsmirigyműködését rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség esetén pajzsmirigyhormon-pótló kezelésben kell részesülniük (lásd 4.5 és 4.8 pont).
Prader–Willi-szindróma
Prader–Willi-szindrómában szenvedő betegeknél nem vizsgálták a szomatrogont. A szomatrogon nem javallt olyan gyermekek és serdülők hosszú távú kezelésére, akiknek genetikailag igazolt Prader–Willi-szindróma miatti növekedési zavaruk van, kivéve, ha GHD-t is diagnosztizáltak náluk.
A növekedésihormon-kezelés megkezdését követően hirtelen halálról számoltak be olyan, Prader Willi-szindrómában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél, akiknél fennállt egy vagy több a következő kockázati tényezők közül: súlyos elhízás, kórtörténetben szereplő felső légúti obstructió vagy alvási apnoea, illetve azonosítatlan légúti fertőzés.
Glükózanyagcsere zavar
A növekedési hormont tartalmazó készítmények alkalmazása csökkentheti az inzulinérzékenységet és hyperglycaemiát indukálhat. Azokat a szomatrogonnal kezelt betegeket, akik glükózintoleranciában szenvednek vagy fennállnak náluk a diabetes további kockázati tényezői, ajánlott szorosan monitorozni. A szomatrogonnal kezelt, diabetes mellitusban szenvedő betegek esetén szükség lehet a hypoglycaemia kezelésére alkalmazott gyógyszerek dózisának a módosítására (lásd 4.5 pont).
Neoplasia
Azoknál a betegeknél, akik kórtörténetében rosszindulatú betegség szerepel, különösen oda kell figyelni a kiújulásra utaló jelekre és tünetekre. Már meglévő daganat vagy intracranialis elváltozás következtében kialakult másodlagos GHD esetén a betegeknél rendszeres vizsgálatokra van szükség a már meglévő betegség progressziójának vagy kiújulásának vizsgálata érdekében.
A gyermekkori daganatos megbetegedések túlélőinél egy második neoplasia fokozott kockázatáról számoltak be azon betegek esetében, akiket az első neoplasiát követően szomatropinnal kezeltek. Az intracranialis daganatok, különösen a meningiómák, a második neoplasia leggyakoribb formája volt azoknál a betegeknél, akiket első neoplasia miatt fejbesugárzással kezeltek.
Jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás
A növekedésihormon-készítményekkel kezelt betegek kis részénél papillaoedemával, ataxiával, látásváltozásokkal, fejfájással, hányingerrel és/vagy hányással társuló koponyaűri nyomásfokozódást (intracranial hypertension, IH) jelentettek. A kezelés megkezdésekor, illetve klinikailag indokolt esetben fundoszkópiás vizsgálat javasolt. A klinikailag vagy fundoszkópiával igazolt IH-ban szenvedő betegeknél a szomatrogon-kezelést átmenetileg fel kell függeszteni. Jelenleg nincs elegendő bizonyíték, hogy specifikus javaslatot lehessen adni a növekedésihormon-kezelés folytatására, ha a koponyaűri nyomásfokozódás rendeződött. Ha a növekedésihormon-kezelést újraindítják, a koponyaűri nyomásfokozódás jeleit és tüneteit fokozottan kell monitorozni.
Akut, kritikus betegség
A nyitott szívműtétet, hasi műtétet, többszörös baleseti traumát, vagy akut légzési elégtelenséget követő szövődmények miatti akut, kritikus betegségben szenvedő betegek körében a placebót kapó betegekkel összevetve magasabb volt a mortalitás azknál a betegeknél, akik naponta 5,3 mg vagy 8 mg (azaz hetente 37,1–56 mg) szomatropint kaptak (szomatropin: 42%, placebo: 19%). Ezen információ alapján az ilyen típusú betegek nem kezelhetők szomatrogonnal. Mivel az akut, kritikus betegségben szenvedő betegek esetén nem áll rendelkezésre a növekedésihormon-pótló kezelés biztonságosságára vonatkozó információ, a szomatrogon-kezelés folytatásának előnyeit ilyen helyzetben a lehetséges kockázatokkal szemben kell értékelni. Minden betegnél, akinél más vagy hasonló akut kritikus betegség lép fel, a szomatrogon-kezelés lehetséges előnyeit mérlegelni kell a lehetséges kockázatokkal szemben.
Pancreatitis
Habár a növekedésihormon-készítményekkel kezelt betegeknél ritka, azoknál a szomatrogonnal kezelt betegeknél, akiknél súlyos hasi fájdalom jelentkezik a kezelés során, mérlegelni kell a pancreatitis lehetőségét.
Scoliosis
Mivel a szomatrogon fokozza a növekedés ütemét, a kezelés során monitorozni kell a scoliosis kialakulásának vagy progressziójának jeleit.
Epiphysealis betegségek
Endokrin betegségekben szenvedő vagy gyors növekedésben lévő betegeknél gyakrabban fordulhatnak elő epiphysealis betegségek (beleértve a femoralis epiphysis elcsúszását). A forgalomba hozatal után a szomatrogon alkalmazásával összefüggésben epiphyseolysis eseteit jelentették (lásd 4.8 pont). Azon gyermekeket és serdülőket, akiknél a kezelés során sántítás vagy csípőfájdalmak és térdfájdalmak jelentkeznek, körültekintően ki kell vizsgálni.
Oralis ösztrogénkezelés
Az oralisan alkalmazott ösztrogén hatással van a növekedési hormon által kiváltott IGF-1-válaszra. Ha szomatrogon-kezelésben részesülő nőbetegnél oralis ösztrogén-kezelést kezdenek vagy abbahagynak, az IGF-1 értékét monitorozni kell annak megállapítására, hogy szükséges-e a növekedési hormon dózisának módosítása, hogy a szérum IGF-1 szintje a normál tartományon belül maradjon (lásd
4.2 pont). Az oralis ösztrogén-kezelésben részesülő nőbetegnek nagyobb dózisú szomatrogon adására lehet szükség a terápiás cél elérése érdekében (lásd 4.5 pont).
Segédanyagok
Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Metakrezol
A myositis egy nagyon ritka nemkívánatos esemény, amely összefüggésben állhat a tartósítószerként alkalmazott metakrezollal. Az injekció beadásának helyén fellépő myalgia vagy aránytalanul erős fájdalom esetén mérlegelni kell a myositis lehetőségét, és ha ez igazolódik, más, metakrezolt nem tartalmazó növekedésihormon-készítményeket kell alkalmazni.
Interakciós vizsgálatokat gyermekek és serdülők körében nem végeztek. Glükokortikoidok
A glükokortikoidokkal történő egyidejű kezelés gátolhatja a szomatrogon növekedésserkentő hatását. Az adrenokortikotrop hormon (ACTH) hiányában szenvedő betegek esetében a glükokortikoid-pótló kezelést gondosan be kell állítani a növekedést gátló hatások elkerülése érdekében. Emiatt a glükokortikoidokkal kezelt betegek növekedését gondosan figyelemmel kell kísérni a glükokortikoid-kezelés növekedésre kifejtett lehetséges hatásának felmérése érdekében.
A növekedési hormon csökkenti a kortizon kortizollá történő alakulásának mértékét, és addig diagnosztizálatlan centrális hypoadrenalizmust fedhet fel, vagy hatástalanná teheti az alacsony dózisú glükokortikoid-pótló kezelést (lásd 4.4 pont).
Inzulin és hypoglycaemia kezelésére szolgáló készítmények
Gyógyszeres kezelést igénylő diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a szomatrogon-kezelés megkezdésekor szükségessé válhat az inzulin és/vagy az oralisan/injekció formájában alkalmazott, hypoglycaemia kezelésére szolgáló gyógyszerek dózisának módosítása (lásd 4.4 pont).
Pajzsmirigykészítmények
A naponta alkalmazott növekedési hormonnal történő kezelés korábban nem diagnosztizált vagy szubklinikus, centrális eredetű hypothyreosist fedhet fel. Tiroxinpótló kezelés megkezdése vagy a folyamatban lévő kezelés módosítása válhat szükségessé (lásd 4.4 pont).
Oralis ösztrogénkezelés
Az oralis ösztrogénkezelésben részesülő nőbetegek esetén a terápiás cél elérése érdekében szükséges lehet nagyobb dózis szomatrogon alkalmazása (lásd 4.4 pont).
A citokróm P450 által metabolizált gyógyszerek
A szomatrogonnal nem végeztek gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatokat. A szomatrogonról kimutatták, hogy in vitro indukálja a CYP3A4 mRNS-ének expresszióját. Ennek klinikai jelentősége nem ismert. Más humán növekedésihormon- (human growth hormone, hGH) receptor agonistákkal növekedésihormon-hiányban szenvedő gyermekek és felnőttek, valamint egészséges idős férfiak körében végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy az alkalmazásuk növelheti az ismerten a
citokróm P450-izoenzimek, különösen a CYP3A által metabolizált vegyületek clearance-ét. A CYP3A4 által metabolizált vegyületek (például nemi szteroidok, kortikoszteroidok, antikonvulzív gyógyszerek és ciklosporin) clearance-e megnőhet, ezáltal csökkenhet ezen vegyületek expozíciós szintje.
Terhesség
Nincsenek rendelkezésre álló adatok a szomatrogon terhes nőknél történő használatára vonatkozóan. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). A Ngenla alkalmazása nem ajánlott a terhesség alatt, illetve olyan fogamzóképes nőknél, akik nem használnak fogamzásgátló módszereket.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a szomatrogon és metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált újszülöttre és csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
A meddőség kockázatát fogamzóképes/nemzőképes nők és férfiak körében nem vizsgálták. Egy patkányokkal végzett vizsgálatban a hímek és a nőstények termékenységét nem befolyásolta a készítmény (lásd 5.3 pont).
A Ngenla nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A szomatrogon-kezelést követően gyakran jelentett mellékhatások az injekció beadási helyén jelentkező reakciók (injection site reactions, ISR) (25,1%), fejfájás (10,7%) és pyrexia (10,2%) voltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A biztonságossági adatok a II. fázisú, többközpontú, a biztonságosság és az adagolás megállapítására irányuló vizsgálatból, valamint a GHD-s gyermekekkel és serdülőkkel végzett, pivotális, III. fázisú, többközpontú noninferioritási vizsgálatból származnak (lásd 5.1 pont). Az eredmények 265, hetente egyszer szomatrogonnal (0,66 mg/ttkg/hét) kezelt beteg adatait tükrözik.
A szomatrogon klinikai vizsgálatok során és forgalomba hozatal utáni adatokban jelentett mellékhatásait az 1. táblázat mutatja be szervrendszerenkénti csoportosításban. A mellékhatásokat szervrendszerek és gyakoriság szerinti felosztásban, a következő gyakorisági kategóriák szerint ismertetjük: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), gyakoriság nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági csoportokban a mellékhatások felsorolása a súlyosság szerint csökkenő sorrendben történik.
-
táblázat. Mellékhatások
Szervrendszeri kategória Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Gyakoriság nem ismert Vérképzőszervi ésnyirokrendszeri betegségek és tünetek Anaemia Eosinophilia Szervrendszeri kategória Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka Gyakoriság nem ismert Endokrin betegségek és tünetek Hypothyreosis Mellékvese-elégtelenség Idegrendszeri betegségek és tünetek Fejfájás Szembetegségek és szemészeti tünetek Allergiás eredetű conjuctivitis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Generalizált kiütés Lipoatrophia* ,† A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Arthralgia Végtagfájdalom Epiphyseolysis (beleértve a combcsontfejelcsúszását)* Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Az injekció beadási helyén jelentkező reakciókaPyrexia * A forgalomba hozatal után azonosított gyógyszermellékhatás.
† Lásd 4.2 pont.
a Az injekció beadási helyén jelentkező reakciók a következők: az injekció beadási helyén jelentkező fájdalom, erythema, pruritus, duzzanat, induratio, véraláfutás, haemorrhagia, melegség, hypertrophia, gyulladás, deformatio, urticaria.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Az injekció beadási helyén jelentkező reakciók
A III. fázisú klinikai vizsgálatban aktívan kérték az ISR-ek (injection site reaction/ injekció beadási helyén jelentkező reakciók) bejelentését a vizsgálat ideje alatt. Az esetek többségében a lokális ISR-ek általában átmenetiek és enyhe súlyosságúak voltak, és elsősorban a kezelés első 6 hónapjában jelentkeztek; az ISR-ek általánosságban az injekció beadásának napján jelentkeztek és átlagosan
< 1 napig tartottak. Ezek közül a szomatrogonnal kezelt betegek 43,1%-ánál, míg a naponta szomatropin-injekciót kapó betegek 25,2%-ánál jelentkezett az injekció beadási helyén fellépő fájdalom, erythema, pruritus, duzzanat, induratio, véraláfutás, hypertrophia, gyulladás és melegedés.
A III. fázisú klinikai vizsgálat hosszú távú, OLE (open-label extension) szakaszában a lokális ISR-ek természetükben és súlyosságukban hasonlóak voltak, és korán jelentették őket a szomatropinról szomatrogon-kezelésre átállt alanyoknál. Az injekció beadási helyén jelentkező reakciókat a fő vizsgálatban eredetileg szomatrogonnal kezelt és a vizsgálat OLE szakaszában ezt folytató betegek 18,3%-ánál; az eredetileg szomatropinnal kezelt, majd a vizsgálat OLE szakaszában szomatrogon-kezelésre váltó betegeknek pedig 37%-ánál jelentettek.
Immunogenitás
A pivotális biztonságossági és hatásossági vizsgálatban a 109 szomatrogonnal kezelt alany közül 84 (77,1%) alanynál mutattak ki gyógyszer elleni antitesteket (anti-drug antibodies, ADA). Az antitestek képződésével kapcsolatban nem figyeltek meg klinikai vagy biztonságossági hatásokat.
A szomatropin egyéb mellékhatásai a hatástani csoportjára jellemző nem kívánatos hatásnak tekinthetők; ezek közé tartoznak például az alábbiak:
-
Jó- és rosszindulatú daganatok (lásd 4.4 pont).
-
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: 2-es típusú diabetes mellitus (lásd 4.4 pont).
-
Idegrendszeri betegségek és tünetek: jóindulatú intracranialis hypertonia (lásd 4.4 pont), paraesthesia.
-
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: myalgia.
-
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek: gynaecomastia.
-
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: bőrkiütés, urticaria és pruritus.
-
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: perifériás oedema, arcoedema.
-
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: pancreatitis (lásd 4.4 pont).
Metakrezol
Ez a gyógyszer metakrezolt tartalmaz, amely fájdalmassá teheti az injekciók beadását (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
-
A szomatrogon 0,66 mg/ttkg/hét adagjánál nagyobb egyszeri adagokat nem vizsgáltak.
A naponta alkalmazott növekedésihormon-készítményekkel kapcsolatos tapasztalatok alapján a rövid távú túladagolás kezdetben hypoglycaemiához, majd hyperglycaemiához vezethet. A hosszú távú túladagolás gigantizmus és/vagy acromegalia jeleit és tüneteit okozhatja, amelyek összhangban állnak a növekedésihormon-többlet hatásával.
A szomatrogon-túladagolás kezelésének általános szupportív kezelésből kell állnia.
Farmakológiai tulajdonságok - NGENLA 24 MG
Farmakoterápiás csoport: Hipofízis és hipotalamusz hormonok és analógjaik, szomatropin és szomatropin-antagonista vegyületek, ATC kód: H01AC08
Hatásmechanizmus
A szomatrogon egy glikoprotein, amely a hGH aminosavszekvenciájából áll, az N-terminálison a humán koriogonadotropin (hCG) béta-láncából származó C-terminális peptid (CTP) egy kópiájával, a C-terminálison pedig a CTP két kópiájával (tandemben). A szomatrogon féléletidejét a glikolizáció és a CTP domének biztosítják, ezáltal lehetővé téve a hetente történő alkalmazást.
A szomatrogon a GH-receptorhoz kötődik, és egy olyan jelátviteli kaszkádfolyamatot indít el, amely eredményeképpen változások következnek be a növekedésben és az anyagcserében. A GH-jelátviteli folyamatokkal összhangban a szomatrogon kötődése a STAT5b jelátviteli útvonal aktiválódását eredményezi, és növeli az IGF-1 szérumkoncentrációját. Megállapították, hogy az IGF-1 szintje a szomatrogon-kezelés során dózisfüggő módon emelkedik, és részben ez közvetíti a klinikai hatást.
Ennek eredményeként a GH és az IGF-1 serkenti az anyagcsere-változásokat, a lineáris növekedést és fokozza a növekedés sebességét GHD-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél.
Farmakodinámiás hatások
A klinikai vizsgálatok során a szomatrogon megemelte az IGF-1 szintjét. Az adag beadása után körülbelül 96 órával, az adagolási intervallumban tapasztalható átlagos IGF-1 standard deviációs (SDS) pontszám megállapítása céljából végzett farmakodinámiás értékelések azt mutatták, hogy az IGF-1-értékek a kezelés egy hónapja után normalizálódtak a kezelt alanyoknál.
A víz és ásványi anyagok anyagcseréje
A szomatrogon foszforvisszatartást indukál. Klinikai hatásosság és biztonságosság
A szomatrogon biztonságosságát és hatásosságát 3 évesnél idősebb, GHD-ben szenvedő gyermekek és serdülők kezelésében két többközpontú, randomizált, nyílt elrendezésű, kontrollos klinikai vizsgálatban értékelték. Mindkét vizsgálat magában foglalt egy 12 hónapos fő vizsgálati időszakot, amelyben a heti egyszer alkalmazott szomatrogont hasonlították össze a naponta egyszer alkalmazott szomatropinnal, majd ezt egy egykarú OLE-szakasz követte, amely során minden betegnek hetente egyszer szomatrogont adtak. Mindkét vizsgálat elsődleges hatásossági végpontja a 12 hónapos kezelési időszakot követően mért éves magasságnövekedési sebesség (height growth, HV) volt. A növekedésben való felzárkózást tükröző egyéb végpontokat, például a magassági SDS kiinduláshoz képest történő változását és a magassági SDS-t szintén mindkét vizsgálatban értékelték.
A pivotális, III. fázisú, többközpontú, noninferioritási vizsgálatban 224 GHD-ben szenvedő, prepubertás korú gyermek és serdülőnél értékelték a szomatrogon 0,66 mg/ttkg/hét adagjának biztonságosságát és hatásosságát 0,034 mg/ttkg/nap szomatropinnal szemben. A kezelési csoportokban az átlagos életkor 7,7 év volt (min. 3,01, max. 11,96), a betegek 40,2%-a > 3 – ≤ 7 év közötti, 59,8%-a 7 év feletti volt. A betegek 71,9%-a volt fiú és 28,1%-a volt lány. Ebben a vizsgálatban a betegek 74,6%-a fehér bőrű, 20,1%-a ázsiai, 0,9%-a fekete bőrű volt. A kiindulási betegségjellemzők mindkét kezelési csoportban kiegyenlítettek voltak. A GH plazmakoncentrációjának csúcsértéke a betegek körülbelül 68%-ánál volt ≤ 7 ng/ml, az átlagos magasság pedig -2 SDS alatt volt.
A heti egyszeri szomatrogon a HV alapján noninferiornak bizonyult a naponta egyszer alkalmazott szomatropinhoz képest 12 hónap kezelés esetén (lásd 2. táblázat). A hetente egyszer alkalmazott szomatrogon az IGF-1 SDS-értékek növekedését is eredményezte; az átlagérték a kiinduláskori – 1,95-ról a 12. hónapra 0,65-ra emelkedett.
- táblázat. A szomatrogon hatásossága szomatropinnal összevetve GHD-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a 12. hónapban
| Kezelési paraméter | Kezelési csoport | LSM-különbség (95%-os CI) | |
| Szomatrogon(N = 109) | Szomatropin(N = 115) | ||
| Becsült LSM | Becsült LSM | ||
| Magasságnövekedés sebessége (cm/év) | 10,10 | 9,78 | 0,33 (–0,24; 0,89) |
| Magasság standard deviációs pontszáma | –1,94 | –1,99 | 0,05 (–0,06; 0,16) |
| A magasság standard deviációs pontszámának változása a kiinduláshozképest | 0,92 | 0,87 | 0,05 (–0,06; 0,16) |
Rövidítések: CI = konfidenciaintervallum; GHD = növekedésihormon-hiány; LSM = legkisebb négyzet átlaga; N = randomizált és kezelt betegek száma.
A III. fázisú pivotális vizsgálat nyílt, kiterjesztéses szakaszában 91 beteg kapott hetente 0,66 mg/ttkg szomatrogont legalább 2 évig, és osztotta meg magassági adatait. A magassági SDS progresszív növekedését figyelték meg a kiinduláshoz képest a 2. év elteltével (magassági SDS kumulatív változása: átlag [szórás] = 1,38 [0,78], medián = 1,19 [tartomány: 0,2–4,9]).
A II. fázisú, többközpontú, a biztonságosság és az adagolás megállapítására irányuló vizsgálatban
31 beteg kapott hetente legfeljebb 0,66 mg/ttkg szomatrogont legfeljebb 7,7 évig. Az utolsó értékelés
idején a magassági SDS (átlag [SD]) –0,39 (0,95), a magassági SDS kiindulástól számított kumulatív változása (átlag [SD]) pedig 3,37 (1,27) volt.
A kezeléssel járó terhelés
A hetente egyszer alkalmazott szomatrogon (0,66 mg/ttkg/hét) és a naponta alkalmazott szomatropin hatását a kezelési teher szempontjából egy III. fázisú, randomizált, nyílt elrendezésű, keresztezett vizsgálatban hasonlították össze 87 GHD-ben szenvedő gyermek és serdülő részvételével. A naponta egyszer alkalmazott szomatropinhoz képest a hetente egyszer alkalmazott szomatrogon a betegek és gondozóik kezelési terhének szignifikáns javulását (csökkenését) eredményezte, emellett a betegek nagyobb kényelemérzetét, nagyobb elkötelezettségét és erősebb preferenciáját igazolták.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a Ngenla vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a növekedési hormon elégtelen szekréciója miatti növekedési zavarban szenvedő gyermekek és serdülők hosszú távú kezelésben (a gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információkért lásd a 4.2 pontot).
A szomatrogon esetében a szomatrogon farmakokinetikáját (PK) populációs PK megközelítéssel értékelték 42 GHD-ben szenvedő gyermeknél és serdülőnél (3–15,5 éves korosztály).
Felszívódás
A subcutan injekció beadását követően a szérumkoncentráció lassan emelkedett, és a beadás után 6-18 órával érte el a csúcskoncentrációt.
GHD-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a szomatrogon-expozíció dózisarányosan emelkedik 0,25 mg/ttkg/hét, 0,48 mg/ttkg/hét és 0,66 mg/ttkg/hét dózisok esetén. Heti egyszeri alkalmazás után nem tapasztalható a szomatrogon felhalmozódása. GHD-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a populációs PK által becsült egyensúlyi csúcskoncentráció 0,66 mg/kg/hét dózis alkalmazása után
636 ng/ml volt. Azoknál a betegeknél, akiknél az ADA-teszt pozitív volt, egyensúlyi állapotban körülbelül 45%-kal magasabb volt az átlagkoncentráció.
Eloszlás
GHD-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a populációs PK által becsült látszólagos centrális megoszlási térfogat 0,728 l/kg, a látszólagos perifériás megoszlási térfogat pedig 0,165 l/kg volt.
Biotranszformáció
Úgy vélik, a szomatrogon metabolikus útja a klasszikus fehérjekatabolizmus, majd ezt követően az aminosavak visszanyerése és szisztémás keringésbe való visszakerülése.
Elimináció
GHD-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a populációs PK által becsült látszólagos clearance 0,0317 l/óra/ttkg volt. Azoknál a betegeknél, akiknél az ADA-teszt pozitív volt, a látszólagos clearance értéke körülbelül 25,8%-kal csökkent. Tekintve, hogy a populációs PK által becsült effektív felezési idő 28,2 óra, a szomatrogon az utolsó adag után körülbelül 6 napig lesz jelen a keringési rendszerben.
Különleges betegcsoportok
Életkor, rassz, nem, testtömeg
A populációs farmakokinetikai elemzések alapján az életkor, nem, rassz és etnikai hovatartozás nincs klinikailag jelentős hatással a szomatrogon farmakokinetikájára GHD-ben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél. A szomatrogon-expozíció a testtömeg növekedésével párhuzamosan csökken. A szomatrogon hetente alkalmazott 0,66 mg/ttkg-os adagja azonban megfelelő szisztémás expozíciót biztosít a hatásosság biztonságos eléréséhez a klinikai vizsgálatok során értékelt testtömegtartományban.
Gyógyszerészeti jellemzők - NGENLA 24 MG
trinátrium-citrát-dihidrát, citromsav-monohidrát,
L-hisztidin, nátrium-klorid, m-krezol, poloxamer 188,
injekcióhoz való víz.
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
Az első alkalmazás előtt
2 °C – 8 °C hőmérsékleten tárolva 3 év.
A Ngenla első alkalmazását megelőzően a készítményt hűtőszekrényben kell tárolni. A fel nem bontott előretöltött injekciós toll időszakosan legfeljebb 4 órán át tárolható 32 °C-ot meg nem haladó szobahőmérsékleten.
Az első alkalmazást követően
28 nap.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében a Ngenla-t a ráillesztett tollkupakkal együtt kell tárolni.
A Ngenla az egyes injekciók alkalmával legfeljebb 4 órán keresztül tartható szobahőmérsékleten (legfeljebb 32 °C-on), összesen legfeljebb 5 alkalommal. Minden alkalmazás után tegye vissza a Ngenla-t a hűtőszekrénybe. Ne tárolja a Ngenla-t 32 °C-nál magasabb hőmérsékleten, és ne hagyja
4 óránál tovább szobahőmérsékleten az egyes használatok alkalmával. A Ngenla injekciós tollat ki kell dobni abban az esetben, ha 5-ször használták, és 32 °C-nál magasabb hőmérsékletnek volt tárolva, vagy ha több mint 4 órára kivették a hűtőszekrényből az egyes használatok alkalmával.
A használat közbeni kémiai és fizikai stabilitás az előretöltött injekciós toll első használatának dátumától számított 28 napig bizonyított abban az esetben, ha a tollat 2 °C és 8 °C közötti hőmérsékleten tárolják az egyes használatok között.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében a Ngenla-t tartsa a külső csomagolásában.
A gyógyszer első alkalmazás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Ngenla 24 mg oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Ez egy többadagos, eldobható előretöltött injekciós toll, amely egy műanyag tollba tartósan rögzített patronból áll (I. típusú átlátszó üveg) és 1,2 ml szomatrogont tartalmaz. A patront alul dugattyúként kialakított gumidugó (I-es típusú gumidugó), felül pedig korong alakú gumidugó (I. típusú gumidugó) és alumínium kupak zárja. A tollkupak, az adagológomb és a toll címkéje lila színű.
1 darab előretöltött injekciós tollat tartalmazó csomagolás. Ngenla 60 mg oldatos injekció előretöltött injekciós tollban
Ez egy többadagos, eldobható előretöltött injekciós toll, amely egy műanyag tollba tartósan rögzített patronból áll (I. típusú átlátszó üveg), és 1,2 ml szomatrogont tartalmaz. A patront alul dugattyúként kialakított gumidugó (I-es típusú gumidugó), felül pedig korong alakú gumidugó (I. típusú gumidugó) és alumínium kupak zárja. A tollkupak, az adagológomb és a toll címkéje kék színű.
1 darab előretöltött injekciós tollat tartalmazó csomagolás.
Az oldatnak tisztának, színtelennek vagy halványsárgának kell lennie, és nem tartalmazhat részecskéket. Ne használja fel a készítményt, ha az zavaros, sötétsárga vagy látható részecskéket tartalmaz. Ne rázza, mivel a felrázás károsíthatja a készítményt.
Minden Ngenla előretöltött injekciós toll kizárólag egy beteg által használható. A Ngenla előretöltött injekciós tollat soha nem szabad megosztani a betegek között, még akkor sem, ha kicserélik a tűt.
Az előretöltött injekciós toll az első alkalmazástól számított legfeljebb 28 napig, illetve a lejárati időn belül használható.
A készítmény nem fagyasztható. Ne tegye ki hőnek (32 °C-nál magasabb hőmérsékletnek). Ne használja fel a Ngenla-t, ha az le lett fagyasztva, vagy hőnek volt kitéve. Ebben az esetben meg kell semmisíteni.
Az adag előkészítése
A toll a hűtőszekrényből kivéve egyből használható. Az injekció kellemesebbé tétele érdekében a steril szomatrogon-oldatot tartalmazó előretöltött injekciós tollat legfeljebb 30 percig hagyhatják
32 °C-ot meg nem haladó szobahőmérsékletre melegedni. A tollban lévő oldatot ellenőrizni kell, hogy megfigyelhetők-e benne pelyhek, részecskék vagy elszíneződés. A tollat nem szabad rázni.
Amennyiben pelyhek, részecskék vagy elszíneződés látható, a tollat tilos felhasználni. Alkalmazás
Az injekció beadására kijelölt helyet „Az alkalmazásra vonatkozó utasítások” című részben leírtak szerint kell előkészíteni. Ajánlott minden injekcióhoz másik beadási helyet használni. A használat ideje alatt minden injekció után helyezze vissza az előretöltött injekciós toll kupakját. Minden alkalmazás után tegye vissza a Ngenla-t a hűtőszekrénybe. Használat előtt mindig új tűt kell csatlakoztatni. A tűket tilos újrafelhasználni. Az injekciós tűket minden használat után el kell távolítani, a tollat pedig tű nélkül kell tárolni. Ezzel elkerülhető a tűk elzáródása, szennyeződése, a fertőzés, az oldat szivárgása, illetve a nem megfelelő adagolás.
Elzáródott tű esetén (azaz ha nem jelenik meg folyadék a tű hegyén), a betegeknek a betegtájékoztatóhoz mellékelt, „Az alkalmazásra vonatkozó utasítások” című rész utasításait kell követniük.
Az alkalmazáshoz steril tűkre van szükség, a csomag azonban nem tartalmazza ezeket. A Ngenla 4-8 mm hosszúságú, 30 G és 32 G közötti vastagságú tűvel adható be.
A készítmény előkészítésére és beadására vonatkozó utasítások a betegtájékoztatóban és „Az alkalmazásra vonatkozó utasítások” című részben találhatók.
Megsemmisítés
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Ha az előretöltött injekciós toll üres, 32 °C-nál magasabb hőmérsékleten volt tárolva, az egyes alkalmazásokkor több mint 4 órára vették ki a hűtőszekrényből, 5 alkalommal használták már, vagy több mint 28 nap telt el az első használata óta, akkor meg kell semmisíteni, még abban az esetben is, ha fel nem használt készítményt tartalmaz. Az összes adag helyes beadása után is maradhat a tollban a steril szomatrogon-oldat egy kis mennyisége. A betegeket utasítani kell, hogy ne használják fel a maradék oldatot, hanem megfelelő módon dobják ki a tollat.