NIPRUSS 60 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - NIPRUSS 60 MG
A Nipruss javallott:
-
Hypertoniás krízis kezelésére felnőtteknél.
-
Kontrollált intraoperatív vérnyomáscsökkentésre felnőtteknél.
A Nipruss nem alkalmas tartós kezelésre.
Adagolás
A nitroprusszid-nátrium infúzió alkalmazását általában kis dózisokkal kell kezdeni. A vérnyomáscsökkentő hatás azonnali. A kiindulási érték az infúzió adásának befejezése után gyorsan elérhető. A titrálási szakaszban pontos titrálásra van szükség egy-két percenkénti vérnyomásméréssel. Az infúzió adásának vége felé az infúzió sebességét fokozatosan csökkenteni kell.
Az infúzió kezdődózisa 0,2mikrogramm nitroprusszid-nátrium-dihidrát/ttkg/perc, majd 3‑5percenként meg kell duplázni, a kívánt vérnyomásérték eléréséig. Az infúzió sebessége 0,2 és 10mikrogramm nitroprusszid-nátrium-dihidrát/ttkg/perc között változhat.
Kontrollált hypotonia eléréséhez a műtéti beavatkozások során nem ajánlott az esetenkénti 1,0‑1,5mg nitroprusszid-nátrium-dihidrát/ttkg összmennyiség túllépése.
Több napon keresztül alkalmazott nitroprusszid-nátrium infúzió esetén, pl. hypertóniás krízis kezelése során a fent említett maximális dózist általában túllépik.
A Nipruss alkalmazásához fecskendős pumpa (Perfusor) vagy Infusomat (automata infúziós pumpa) használható. További információk a 6.6pontban találhatók.
1.táblázat: Adagolási táblázat 50ml‑es fecskendős pumpa és 1,2mg/ml-es koncentrációjú nitroprusszid-nátrium-dihidrát oldat esetén (lásd 6.6pont)
| mikrogramm/ttkg/perc nitro-prusszid-nátrium-dihidrát | Az infúzió sebessége [ml/óra] | ||||||||||||||
| Testtömeg [kg] | |||||||||||||||
| 30 | 35 | 40 | 45 | 50 | 55 | 60 | 65 | 70 | 75 | 80 | 85 | 90 | 95 | 100 | |
| 0,2 | 0,3 | 0,4 | 0,4 | 0,5 | 0,5 | 0,6 | 0,6 | 0,7 | 0,7 | 0,8 | 0,8 | 0,9 | 0,9 | 1,0 | 1,0 |
| 0,4 | 0,6 | 0,7 | 0,8 | 0,9 | 1,0 | 1,1 | 1,2 | 1,3 | 1,4 | 1,5 | 1,6 | 1,7 | 1,8 | 1,9 | 2,0 |
| 0,8 | 1,2 | 1,4 | 1,6 | 1,8 | 2,0 | 2,2 | 2,4 | 2,6 | 2,8 | 3,0 | 3,2 | 3,4 | 3,6 | 3,8 | 4,0 |
| 1,0 | 1,5 | 1,8 | 2,0 | 2,3 | 2,5 | 2,8 | 3,0 | 3,3 | 3,5 | 3,8 | 4,0 | 4,3 | 4,5 | 4,8 | 5,0 |
| 1,6 | 2,4 | 2,8 | 3,2 | 3,6 | 4,0 | 4,4 | 4,8 | 5,2 | 5,6 | 6,0 | 6,4 | 6,8 | 7,2 | 7,6 | 8,0 |
| 3,2 | 4,8 | 5,6 | 6,4 | 7,2 | 8,0 | 8,8 | 9,6 | 10,4 | 11,2 | 12,0 | 12,8 | 13,6 | 14,4 | 15,2 | 16,0 |
| 5,0 | 7,5 | 8,8 | 10,0 | 11,3 | 12,5 | 13,8 | 15,0 | 16,3 | 17,5 | 18,8 | 20,0 | 21,3 | 22,5 | 23,8 | 25,0 |
| 6,4 | 9,6 | 11,2 | 12,8 | 14,4 | 16,0 | 17,6 | 19,2 | 20,8 | 22,4 | 24,0 | 25,6 | 27,2 | 28,8 | 30,4 | 32,0 |
| 10,0 | 15,0 | 17,5 | 20,0 | 22,5 | 25,0 | 27,5 | 30,0 | 32,5 | 35,0 | 37,5 | 40,0 | 42,5 | 45,0 | 47,5 | 50,0 |
A cianid-toxicitás megelőzése
A cianid-intoxikáció hatékony megelőzése érdekében minden esetben erősen ajánlott a nitroprusszid-nátrium infúziót nátrium-tioszulfát oldat egyidejű folyamatos infúziójával együtt alkalmazni, külön vénás szereléken kb. 1:10 (nitroprusszid-nátrium-dihidrát:nátrium-tioszulfát) arányban a hatóanyagok tömege alapján. A gyakorlatban ajánlott 100mg/ml‑es nátrium-tioszulfát-oldatot felszívni egy második perfúziós fecskendőbe és kb. 10:1 (nitroprusszid-nátrium-dihidrát:nátrium-tioszulfát) térfogatarányban infundálni külön vénás szereléken keresztül, az alábbi 2.táblázat szerint. A Nipruss automata infúziós pumpával történő beadásakor 50:1 vagy 100:1 térfogatarányban kell alkalmazni (lásd 2táblázat).
Cianid-toxicitás gyanúja vagy bekövetkezett cianid-toxicitás esetén (például amikor nem áll rendelkezésre tioszulfát együttes alkalmazásra) hidroxokobalaminra és/vagy methemoglobinképző szerekre lehet szükség. Ezekre a gyógyszerek vonatkozó biztonsági előírásokat be kell tartani.
Tiocianát-toxicitás
A Nipruss infúzió több napon keresztül történő alkalmazásakor (nagy adagok esetén már 24órán belül), a tiocianát szintjét monitorozni kell, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, és az nem haladhatja meg a 6mg/100ml‑t. A 6mg/100ml‑nél magasabb tiocianát-koncentráció toxikus tüneteket okozhat, mint például gyengeség, hányás, szédülés és fülzúgás. Tiocianát-intoxikáció esetén a nitroprusszid-nátrium infúzió adását meg kell szakítani, és ha szükséges, a tiocianátot dialízis segítségével el kell távolítani a szervezetből.
2.táblázat (lásd 6.6pont)
| Nipruss dózisa | 100mg/ml‑es nátrium-tioszulfát oldat dózisa | ||
| Perfúzor 50ml oldat esetén | Infusomat 250ml oldat esetén | Infusomat 500ml oldat esetén | Perfúzor |
| 1‑10ml/óra | 5‑50ml/óra | 10‑100ml/óra | 1ml/óra |
| 11‑20ml/óra | 51‑100ml/óra | 101‑200ml/óra | 2ml/óra |
| 21‑30ml/óra | 101‑150ml/óra | 201‑300ml/óra | 3ml/óra |
| 31‑40ml/óra | 151‑200 ml/óra | 301‑400ml/óra | 4ml/óra |
Idősek
Időseknek gyakran kisebb dózisra van szükségük.
Gyermekek és serdülők
A Nipruss biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Ezért a Nipruss gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Ha a Nipruss infúziót több napon keresztül alkalmazzák (nagy adagok esetén már 24órán belül), a tiocianát szintjét ellenőrizni kell, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, és az nem haladhatja meg a 6mg/100ml‑t.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Mivel a nitroprusszid-nátriumból felszabaduló cianidot főként májenzimek metabolizálják, súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a cianid felhalmozódhat. Májkárosodásban szenvedő betegeknél ezért a Nipruss‑t óvatosan kell alkalmazni, és a dózis titrálását gondosan kell elvégezni. Májkárosodásban szenvedő betegeknél szorosabban kell monitorozni a cianid-toxicitás jeleit (lásd az alkalmazási előírás 4.8pontját). Ha szükséges, a nitroprusszid-nátrium beadását fokozatosan csökkenteni kell vagy abba kell hagyni, és be kell tartani a cianid-toxicitás kezelésére vonatkozó utasításokat.
Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazásra.
A Nipruss infúziót intravénásán fecskendős pumpa (lásd 1.táblázat) vagy Infusomat segítségével kell beadni. Az alkalmazás időtartama többek között a teljes dózison alapul – ezért lásd a 4.4 és 4.9pontban szereplő információt.
Óvintézkedések a gyógyszer előkészítése vagy beadása előtt
A fénytől való védelem színes fecskendő és infúziós szerelék használatával biztosítható. Az oldatos infúziós halványsárga színű. Erősen elszíneződött infúziós oldatot tilos felhasználni. A felhasználásra kész oldatos infúzióhoz tilos további gyógyszereket adni. Az oldatos infúzió beadásának legbiztonságosabb módja a külön vénás katéteren keresztül történő beadás, amely megakadályozza a hatóanyagok felhalmozódását az infúziós szerelékben vagy a perifériás vénákban.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
-
A készítmény hatóanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Kompenzatorikus hypertonia amit pl. coarctatio aortae (aorta isthmus stenosis) vagy arteriovenous shunt okoz.
-
Leber-féle opitcus atrophia.
-
Dohányzás okozta amblyopia.
-
B12‑vitamin-hiány.
-
Metabolikus acidózis.
-
Hypothyreosis.
-
Intrapulmonalis arteriovenosus shunt.
Azoknál a betegeknél, akik korábban PDE5‑gátlókat szedtek, a Nipruss csak az előny-kockázat arány gondos mérlegelését követően alkalmazható.
A PDE5‑gátlók a Nipruss vérnyomáscsökkentő hatásának jelentős fokozódását okozhatják, ha a nitroprusszid-nátriumot, a PDE5‑gátló felezési idejétől függően, szildenafil vagy vardenafil alkalmazását követő 24órában vagy tadalafil alkalmazását követő 48órában adják. Ebben az esetben a Nipruss dózisának különösen óvatos titrálása szükséges.
Különösen körültekintő orvosi felügyelet szükséges a megnövekedett intracranialis nyomással járó betegségek esetén.
A Nipruss infúzió beadása alatt folyamatosan monitorozni kell az EKG‑t és szükség esetén a legfontosabb hemodinamikai paramétereket. Sebészeti körülmények között a vérnyomásmérés legjobb módja a közvetlen, artériás katéterrel végzett mérés. Több napon keresztül alkalmazott infúziók esetén elegendő a vérnyomás nem invazív technikával történő mérése.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Ha a nitroprusszid-nátriumot több napon keresztül infúzióban alkalmazzák (nagy adagok esetén már 24órán belül), a tiocianát szintjét monitorozni kell, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, és az nem haladhatja meg a 6mg/100ml‑t.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Mivel a nitroprusszid-nátriumból felszabaduló cianidot főként májenzimek metabolizálják, súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél felhalmozódhat. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében ezért a Nipruss‑t óvatosan kell alkalmazni, és a dózis titrálását gondosan kell elvégezni. Májkárosodásban szenvedő betegeknél a cianid-toxicitás jeleit szorosabban kell monitorozni (lásd az alkalmazási előírás 4.8pontját). Ha szükséges, a nitroprusszid-nátrium alkalmazását fokozatosan csökkenteni kell vagy abba kell hagyni, és be kell tartani a cianid-toxicitás kezelésére vonatkozó utasításokat.
Cianid-toxicitás
A cianid-intoxikáció hatékony megelőzésére vonatkozóan (előfordulhat, hogy a szervezet méregtelenítő képessége nem megfelelő) lásd a 4.2pontban szereplő ajánlásokat. A cianid-toxicitás tüneteit lásd a 4.8pontban.
Tiocianát-toxicitás
A nátrium-tiocianát-toxicitás kezelésére lásd a 4.2pontban szereplő ajánlásokat. A nátrium-tiocianát-toxicitás tüneteit lásd a 4.8pontban.
A Nipruss vérnyomáscsökkentő hatása fokozódhat az alábbi gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor:
-
vazodilatátorok,
-
vérnyomáscsökkentők,
-
pulmonális artériás hyprtonia kezelésére szolgáló vérnyomáscsökkentők,
-
szedatívumok és
-
anesztetikumok.
Ez fokozottan érvényes azokra a betegekre, akik korábban PDE5‑gátlókat szedtek (lásd 4.4pont).
Mivel a nitroprusszid-nátrium terhesség és szoptatás ideje alatt történő alkalmazásával kapcsolatban nincs elegendő tapasztalat, a nitroprusszid-nátriumot ezekben az időszakokban nem szabad alkalmazni (csak kifejezett orvosi indok esetén).
A nitroprusszid-nátrium alkalmazása során a következő mellékhatások fordulhatnak elő, szervrendszer és gyakoriság szerint csoportosítva:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100‑<1/10)
Nem gyakori (≥1/1000‑<1/100)
Ritka (≥1/10000‑<1/1000)
Nagyon ritka (<1/10000)
Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: élénkvörös színű vénás vér.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nem ismert: metabolikus acidózis, laktátszint emelkedése, étvágycsökkenés, hypothyreosis.
Pszichiátriai kórképek
Nem ismert: pszichózis
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: fejfájás, szédülés, alvászavarok, idegesség, fülcsengés, miosis, hyperreflexia, zavartság, hallucinációk, görcsrohamok, bénulás, kóma.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem ismert: tachikardia, szívritmuszavar, palpitatio.
Érbetegségek és tünetek
Nem ismert: súlyos hypotonia, rebound hatás.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem ismert: hypoventilatio, csökkent oxigénfelvétel, légzésbénulás.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: hányás, hányinger, hasmenés, inkontinencia.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem ismert: gyengeség, nem megfelelő mértékű vérnyomáscsökkenés, tachyphylaxia és/vagy tolerancia (fiatalabb betegeknél valószínűbb, mint időseknél); infúzió beadási helyén észlelhető reakciók (pl.: fájdalom, bőrpír, viszketés).
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem ismert: cianid-intoxikáció, tiocianát-intoxikáció.
Kiválasztott mellékhatások leírása
A vérnyomás nem megfelelő mértékű csökkenése, valamint a tachyphylaxia és/vagy tolerancia előfordulása inkább a fiatalabb, mint az idősebb hypertóniás betegeknél várható.
A cianid-intoxikáció tünetei
A cianid-toxicitás tünetei: élénkvörös vénás vér, hypoventilatio, laktátszint emelkedése, csökkent oxigénfelvétel, palpitatio, szívritmuszavarok, fejfájás, metabolikus acidózis, kóma, légzésbénulás és görcsök. Halálesetekről is beszámoltak.
A toxicitás fenti jelei a szervezet méregtelenítő képességének megfelelő, 0,05mgCN-/ttkg/perc dózis túllépése esetén jelentkezhetnek, tioszulfát egyidejű adagolása nélkül.
A cianid-intoxikáció 5:1 mólarányú tioszulfát infúzió (tioszulfát:nitroprusszid-nátrium) egyidejű alkalmazásával teljesen elkerülhető.
Tiocianát-intoxikáció tünetei
A cianid a tioszulfáttal együtt tiocianáttá alakul, amely körülbelül százszor kevésbé mérgező, mint a cianid. A tiocianát-toxicitás tünetei, amelyek túladagolás esetén fordulhatnak elő (vesekárosodásban szenvedő betegeknél hamarabb jelentkezhetnek, mint ép veseműködésű betegeknél): szédülés, fejfájás, étvágytalanság, alvászavarok, idegesség, hypothyreosis, hasmenés, hányás, inkontinencia, pszichózis, bénulás és kóma. A nagyon magas szérumkoncentráció halálhoz vezethet.
A tiocianát-intoxikáció tünetei szintén elkerülhetők az adagolási utasítások betartásával.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Akut myocardialis infarctus esetén az aortanyomás túlzott csökkenése a diasztolés koronáriaperfúziós nyomás csökkenésének kockázatát hordozza. Csökkent telődési nyomással járó akut szívelégtelenség esetén a perctérfogat tovább csökkenhet.
Tachyphylaxia és rebound jelenség lehetséges.
A Nipruss-kezelés alatt cianid-intoxikáció fordulhat elő. Ez a kezelés időtartamától és az alkalmazott dózistól függ. A rövid távú kezelés 2,5mikrogramm/ttkg/perc dózis alkalmazásával biztonságos. Ezzel szemben,
5mikrogramm/ttkg/perc dózis alkalmazásakor 10óra elteltével,
10mikrogramm/ttkg/perc dózis alkalmazásakor 4óra elteltével és
20mikrogramm/ttkg/perc dózis alkalmazásakor már 1,5óra elteltével
életveszélyes cianidszint alakulhat ki.
A terápiás intézkedések magukban foglalják az infúzió dózisának csökkentését vagy antidotum alkalmazását.
Cianid-intoxikáció esetén rövid hatású antidotumként 4‑dimetil-aminofenol-hidroklorid (4‑DMAP) alkalmazása ajánlott 3‑4mg/ttkg dózisban iv. (methemoglobin képző). Ezt követően 50‑100mg/ttkg nátrium-tioszulfát infúzió alkalmazása ajánlott.
Tiocianát-intoxikáció esetén a nitroprusszid-nátrium infúzió beadását meg kell szakítani, és ha szükséges, a tiocianátot dialízissel kell eltávolítani a szervezetből.
Farmakológiai tulajdonságok - NIPRUSS 60 MG
Farmakoterápiás csoport: vérnyomáscsökkentők, az arteriolák simaizomzatán ható gyógyszerek, ATCkód: C02DD01
Hatásmechanizmus
A nitroprusszid-nátrium tágítja a prekapilláris arteriolákat és a vénás kapacitásereket. A vénákra és az artériákra gyakorolt tónuscsökkentő hatása közel azonos mértékű. A vénadilatáció vénás kapacitás növekedését, így a szív előterhelésének csökkenését és a megnövekedett telődési nyomás csökkenését okozza. Az arteriolák tágulata a vérnyomás csökkenéséhez, a perifériás artériás rezisztencia csökkenéséhez és a szív utóterhelésének csökkenéséhez vezet. A nitroprusszid-nátrium a fő koszorúerek dilatációját okozza.
Az elsősorban fázisosan összehúzódó simaizmok – mint például a duodenum és az uterus izomzata – nem túlzottan érzékenyek a nitroprusszid-nátrium hatására.
A vérnyomáscsökkentő hatást egy szokatlanul meredek dózis-válasz görbe jellemzi. Az egészséges szívben a perctérfogat gyakorlatilag változatlan marad. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél ez a kezdeti állapottól függően jelentősen megnő.
A nitroprusszid-nátrium a szimpatikus idegrendszer reflexes stimulációját okozza, tachycardiával és a renin szekréciójának fokozásával, különösen éber állapotban.
A nitroprusszid-nátrium in vitro gátolja a kollagén, az ADP és az adrenalin által kiváltott vérlemezke-aggregációt, valamint in vivo csökkenti a keringő vérlemezke-aggregátumok számát.
Felszívódás
A nitroprusszid-nátriumot kizárólag intravénás infúzióban alkalmazzák, ezért biohasznosulása 100%.
Eloszlás
A nitroprusszid-nátrium rendkívül rövid élettartama miatt a fehérjékhez való kötődés és az eloszlás mértéke nem ismert. A hatóanyag nem halmozódik fel specifikus szövetekben (pl. az érfalban).
Biotranszformáció
A nitroprusszid-nátrium gyorsan cianiddá metabolizálódik, 30‑50%‑a a vérben, a többi a szövetekben mutatható ki. A cianid részben a hemoglobinhoz kötődik. A cianidot kén-donorok, mindenekelőtt a tioszulfát, tiocianáttá alakítják. A kéntartalmú vegyületek mennyisége a sebességmeghatározó tényező.
Elimináció
A tioszulfát esetében az optimális szubsztrát koncentráció kb. 3mol tioszulfát/1mol cianid. A cianid tiocianáttá történő átalakulási sebessége embernél körülbelül 0,05mgCN-/ttkg/perc. Nagyobb nitroprusszid-nátrium dózisok a tiocianát kumulációjához vezetnek a szérumban, mivel ekkor ez a metabolit gyorsabban képződik, mint ahogy a vesék kiválasztják. Egészséges veseműködésű betegeknél a tiocianát-clearance 2,2ml/ttkg/perc, vesekárosodásban szenvedő betegeknél alacsonyabb.
Gyógyszerészeti jellemzők - NIPRUSS 60 MG
Ampullák dobozban: 5év.
Az oldatos infúzió kémiai és fizikai stabilitása 25°C‑on, fénytől védve (fényvédelmet biztosító perfúziós fecskendőben) 16órán át bizonyított.
Mikrobiológiai szempontból az oldatos infúziót azonnal fel kell használni. Ha nem azonnal használják fel, a felhasználás előtti tárolás időtartamáért és körülményeiért a felhasználó felelős, és az nem haladhatja meg a 24órát 2‑8°C hőmérsékleten, kivéve, ha a feloldás/hígítás ellenőrzött és validált körülmények között történt.
A fénytől való védelem érdekében az ampullát tartsa a dobozában.
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
Az oldatos infúziót színes fecskendő és infúziós szerelék használatával kell védeni a fénytől.
Az oldatos infúziós elkészítése
Az oldatos infúzió elkészítéséhez szükséges port (a barna ampulla tartalma 60mg nitroprusszid-nátrium-dihidrátnak felel meg) injekcióhoz való vízben vagy 5%-os glükóz-oldatban kell feloldani. Ez a tömény oldat vöröses-barna színű, és tilos közvetlenül, hígítás nélkül beadni. A továbbiakban, a hígításhoz csak 5%‑os glükóz-oldat használható. A nitroprusszid-nátriumot tartalmazó infúziós oldatot közvetlenül a beadás előtt kell elkészíteni.
Az ampulla fehér pont alatt gyengített. Ezért nem szükséges az ampullát reszelni. A szokásos módon törje el az ampullát.
A felhasználásra kész oldatos infúzió fényérzékeny, lásd 6.3pont. A fénytől való védelem színes fecskendő és infúziós szerelék használatával biztosítható.
Fecskendős pumpa (lásd az 1.adagolási táblázatot is a 4.2pontban)
Perfúzor használatakor először szívjon fel 50ml 5%‑os glükóz-oldatot egy 50ml‑es perfúziós fecskendőbe. A Nipruss ampullát felbontása után kb. az ampulla térfogatának háromnegyedéig töltse fel a perfúziós fecskendőből glükóz-oldattal. Miután a por feloldódott, a tömény oldatot szívja fel a perfúziós fecskendőbe. A túladagolás elkerülése érdekében a fecskendő tartalmát rázogatással homogenizálja.
Infusomat (lásd a 2.táblázatot is a 4.2pontban)
Automata infúziós pumpa használata esetén az ampulla tartalmát injekcióhoz való vízben vagy 5%‑os glükóz-oldatban való feloldás után fecskendezze 250 vagy 500ml 5%‑os glükóz-oldatba. Kontrollált intraoperatív hypotonia eléréséhez történő alkalmazás esetén 250ml‑ben történő hígítás javasolt. A dózis átszámolását az adagolási táblázat (1.táblázat) tartalmazza. Az 1.táblázatban feltüntetett ml/órában kifejezett infúziós sebességeket 250ml glükóz-oldattal történő hígítás esetén 5‑tel, 500ml glükóz-oldattal történő hígítás esetén 10‑zel meg kell szorozni. A nagy folyadékterhelés megelőzése érdekében hosszú ideig tartó infúziókhoz elsődlegesen perfúzor alkalmazása ajánlott.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt jelzés)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).