NOFEBRAN 500 MG FILMTABLETTA

A Nofebran alkalmazható

• erős akut és krónikus fájdalmak esetén.

• magas, egyéb kezelésekre nem reagáló láz esetén.

A Nofebran felnőttek és 15éves vagy annál idősebb serdülők számára javallott.

Adagolás

Az adagot a fájdalom vagy a láz intenzitása, és a Nofebran-ra adott, az egyéni érzékenységtől függő válasz alapján kell meghatározni. Alapvető fontosságú, hogy a fájdalmat és/vagy a lázat csillapító legkisebb adagot kell választani.

A kielégítő fájdalomcsillapítás eléréséhez sok esetben a szájon át történő alkalmazás elegendő. Ha gyors fájdalomcsillapításra van szükség, vagy a szájon át történő alkalmazás nem javallt (pl. hányás, nyelési zavarok esetén stb.), intravénás vagy intramuszkuláris alkalmazás javasolt. Ilyenkor figyelembe kell venni, hogy a parenterális alkalmazás az anaphylaxiás vagy anaphylactoid reakciók nagy kockázatával jár.

Felnőttek és 15éves vagy annál idősebb serdülők (>53kg) legfeljebb 1000mg metamizolt szedhetnek, egyszeri adagban, ami naponta legfeljebb 4-szer, 6‑8óránként alkalmazható, ami 4000mg maximális napi adagot jelent. Az egyértelmű hatás 30‑60perccel a per os alkalmazás után várható és körülbelül 4órán keresztül tart.

Ha egyetlen adag hatása nem elégséges vagy a hatás késik, akkor amint a fájdalomcsillapító hatás múlik, ismételt adagolás lehetséges az alábbi táblázatban felsorolt napi maximális adagig.

Az alábbi táblázat az ajánlott egyszeri adagokat és a maximális napi adagokat mutatja, a testtömegtől vagy a kortól függően:

Különleges betegcsoportok

Máj- és vesekárosodás

Mivel máj- vagy vesekárosodás esetén az elimináció sebessége csökkent, a nagy adagok többszöri alkalmazását kerülni kell. Nincs szükség az adag csökkentésére, ha csak rövid ideg alkalmazzák.

Ez idáig nincs elegendő tapasztalat a metamizol hosszú távú alkalmazására vonatkozóan, súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Idősek, legyengült betegek és csökkent kreatinin-clearance-ű betegek

Időseknél, legyengült betegeknél és csökkent kreatinin-clearance-ű betegeknél az adagot csökkenteni kell, mivel a metamizol bomlástermékeinek eliminációja meghosszabbodhat.

Gyermekek és serdülők

Az adagolást lásd a fenti táblázatban.

A Nofebran nem ajánlott 15évesnél fiatalabb gyermekeknek és serdülőknek, mivel egy tabletta 500mg fix mennyiségű metamizolt tartalmaz. Egyéb gyógyszerformák/hatáserősségek elérhetők, amelyek megfelelően adagolhatók fiatalabb gyermekeknek és serdülőknek.

A kezelés időtartama

A kezelés időtartama a betegség típusától és súlyosságától függ.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát egészben, szétrágás nélkül, megfelelő mennyiségű vízzel kell bevenni (körülbelül fél pohár).

A Nofebran étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető (lásd 5.2pont).

• Metamizollal, illetve egyéb pirazolon-származékokkal (pl. fenazon, propifenazon) vagy pirazolidinekkel (fenilbutazon, oxibutazon) szembeni túlérzékenység vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Metamizol vagy más pirazolon- vagy pirazolidin-származék által indukált agranulocytosis az anamnézisben.

• Károsodott csontvelőműködés vagy a vérképző rendszer betegségei.

• Alkalmazása azon betegek esetében, akiknél ismert analgetikum-asztma szindróma vagy ismert csalánkiütéses/angiooedemás típusú analgetikum-intolerancia, például olyan betegeknél akik szalicilátokra, paracetamolra vagy más nem narkotikus hatású fájdalomcsillapítókra, például diklofenákra, ibuprofénre, indometacinra vagy naproxénre bronchospasmussal vagy egyéb anaphylactoid típusú reakcióval reagálnak (például urticaria, rhinitis és angiooedema).

• Örökletes glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány esetén (haemolysis kockázata).

• Akut intermittáló hepaticus porphyria esetén (porphyriás roham kockázata miatt).

• Terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6pont).

Agranulocytosis

A metamizol alkalmazása agranulocytosist okozhat, ami halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.8pont). Ez akkor is előfordulhat, ha előzőleg nem okozott komplikációt.

A metamizol által okozott agranulocytosis idioszinkráziás mellékhatás. Nem dózisfüggő, és a kezelés során bármikor, de akár még röviddel a kezelés abbahagyása után is kialakulhat.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha az alábbi, agranulocytosisra utaló tünetek bármelyikét (például lázat, hidegrázást, torokfájást vagy fájdalmas nyálkahártya elváltozásokat, különösképpen a szájban, orrban, torokban, illetve a genitáliákon vagy az anális régióban) észlelik, akkor hagyják abba a gyógyszer alkalmazásást és azonnal forduljanak orvoshoz.

Ha a metamizolt lázcsillapítás céljából alkalmazzák, akkor lehet, hogy a kialakulóban lévő agranulocytosis néhány tünete észrevétlen maradhat. Hasonlóképpen az antibiotikumot kapó betegeknél a kezelés egyes tüneteket el is fedhet.

Agranulocytosisra utaló jelek és tünetek jelentkezésekor azonnal teljes vérképvizsgálatot (beleértve a kvalitatív vérképvizsgálatot is) kell végeztetni, és a kezelést az eredmények megérkeztéig abba kell hagyni. Igazolt agranulocytosis esetén a metamizol nem alkalmazható újra (lásd 4.3pont).

Pancytopenia

Pancytopenia esetén a kezelést azonnal abba kell hagyni, és a teljes vérképet ellenőrizni kell a normál értékek visszaállásáig. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy vérdiszkráziára utaló tünetek (pl. általános rossz közérzet, fertőzés, szűnni nem akaró láz, bőrvérzések, vérzés, sápadtság) jelentkezése esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.

Súlyos bőrreakciók

Metamizol alkalmazása során életveszélyes bőrreakciókat (SCARs-Severe cutaneous adverse reactions) jelentettek: Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS), amely életveszélyes vagy halálos lehet.

A betegek figyelmét fel kell hívni ezen jelekre és tünetekre, és gondosan ellenőrizni kell őket a bőrreakciók tekintetében.

Ha ezekre a reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek, a metamizol‑kezelést azonnal abba kell hagyni, és a későbbiekben sem szabad újrakezdeni (lásd 4.3pont).

Anaphylaxiás vagy anaphylactoid reakciók

A következő betegek különösen veszélyeztetettek a metamizol okozta súlyos anaphyilactoid reakció kialakulásának lehetősége miatt:

• Analgetikum-asztma szindróma, illetve csalánkiütéses vagy angiooedemás típusú analgetikum‑intolerancia esetén (lásd 4.3pont).

• Asthma bronchialéban szenvedő betegek különösen az ezzel együttesen megjelenő rhinosinusitis polyposa vagy orrpolipok esetén.

• Krónikus urticariában szenvedő betegek esetén.

• Színezőanyagokkal (pl. tartrazin) vagy konzerválószerekkel (pl. benzoátok) szembeni intolerancia vagy túlérzékenység esetén.

• Alkoholintolerancia esetén. Ilyen betegek már kismennyiségű szeszesital fogyasztására is tüsszögéssel, könnyezéssel és az arc erős kipirulásával reagálnak. Ez az alkoholintolerancia korábban már meglévő, de nem diagnosztizált analgetikum-asztma szindrómát is jelezhet (lásd 4.3pont).

A metamizol alkalmazása előtt a betegeket a fent említetteknek megfelelően ki kell kérdezni. Az anaphylactoid reakciók fokozott kockázatának kitett betegeknél a metamizol csak a lehetséges kockázatok és a várható előnyök gondos mérlegelését követően alkalmazható. Ha a metamizolt ilyen esetekben alkalmazzák, a betegeket szoros orvosi ellenőrzés alatt kell tartani, és a sürgősségi ellátáshoz szükséges eszközöknek rendelkezésre kell állniuk.

Anaphylaxiás sokk főleg érzékeny betegeknél fordulhat elő. Ezért a metamizolt megfelelő körültekintéssel kell javasolni asztmás és atopiás betegek esetén (lásd 4.3pont).

Izolált hipotenzív reakciók

A metamizol alkalmazása hipotenzív reakciókat idézhet elő (lásd 4.8pont). Ezek a reakciók lehetnek dózisfüggők, és nagyobb valószínűséggel fordulnak elő parenteralis beadást követően.

Az ilyen reakciók előfordulásának kockázata növekszik az alábbi esetekben:

• pl. már előzetesen fennálló alacsony vérnyomás, folyadékhiány vagy dehidrált állapot, instabil vérkeringés vagy kialakulóban lévő keringési elégtelenség.

• magas láz.

Ennek megfelelően az ilyen betegeknél az alkalmazás indikációját gondosan mérlegelni és a beteg állapotát szorosan monitorozni kell. Megelőző jellegű intézkedések (pl. a vérkeringés stabilizálása) válhatnak szükségessé a hipotenzív reakciók kockázatának csökkentése érdekében.

Olyan betegeknél, akiknél a vérnyomás csökkenését minden körülmény esetén el kell kerülni (pl. súlyos koszorúér-betegség vagy az agyat ellátó erek jelentős szűkülete), a metamizol csak a hemodinamikai paraméterek szoros monitorozása mellett alkalmazható.

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél kerülni kell a metamizol nagy dózisait, mivel a kiválasztódása csökken ezen betegek esetében.

Gyógyszer okozta májkárosodás

Metamizollal kezelt betegeknél a kezelés kezdetét követően néhány nappal vagy néhány hónappal kialakuló, túlnyomórészt hepatocellularis jellegű akut hepatitis eseteit jelentették. A jelek és a tünetek közé tartozott a májemzimszint-emelkedés (sárgasággal vagy anélkül), a gyakran egyéb gyógyszer-túlérzékenységi reakciók (pl. bőrkiütés, vérdiszkrázia, láz és eozinofília) vagy a társuló autoimmun hepatitisre jellemző tünetek. A legtöbb beteg a metamizol-kezelés abbahagyása után felépült, ugyanakkor izolált esetekben beszámoltak májátültetést igénylő akut májelégtelenségről.

A metamizol által okozott májkárosodás mechanizmusa nem teljesen tisztázott, de az adatok immunallergiás mechanizmusra utalnak.

A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy májkárosodásra utaló tünetek jelentkezése esetén forduljanak kezelőorvosukhoz. Ilyen esetekben a metamizol alkalmazását abba kell hagyni, és ellenőrizni kell a májfunkciót.

A metamizol nem alkalmazható újra azoknál a betegnél, akiknél a metamizol-kezelés során jelentkezett olyan májkárosodás, amelynek egyéb okát nem sikerült meghatározni.

A vizsgálati módszerekre gyakorolt hatás

A metamizol-kezelésen átesett betegeknél a Trinder-reakción vagy hasonló reakciókon alapuló laboratóriumi és diagnosztikai tesztek (kreatinin-, triglicerid-, HDL-koleszterin- vagy húgysav-szérumszintek meghatározása) esetén eltéréseket jelentettek.

Segédanyagok

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ez a gyógyszer 32,7mg nátriumot tartalmaz tablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 1,6%-ának felnőtteknél.

Amennyiben a metamizolt metotrexát mellett alkalmazzák, különösen idős betegeknél megnövekedhet a metotrexát hematotoxicitása, ezért ezt a gyógyszerkombinációt kerülni kell.

A metamizol csökkentheti az együttesen alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációt gátló hatását, ezért ez a kombináció óvatossággal alkalmazható azoknál a betegeknél, akik az acetilszalicilsavat kis adagban, kardioprotektív céllal szedik.

Metabolizáló enzimek farmakokinetikai indukciója

A metamizol metabolizáló enzimeket indukálhat, beleértve a CYP2B6 és CYP3A4 enzimeket is.

A metamizol együttes alkalmazása bupropionnal, efavirenzzel, metadonnal, valproáttal, ciklosporinnal, takrolimusszal vagy szertralinnal csökkentheti ezeknek a gyógyszereknek a plazmakoncentrációját, ami potenciálisan mérsékelheti ezeknek a gyógyszereknek a klinikai hatásosságát. Ezért a metamizol együttes alkalmazásakor óvatosság szükséges; adott esetben a klinikai válasz és/vagy a gyógyszerek szérumkoncentrációjának monitorozása is szükséges lehet.

Terhesség

A metamizol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.

Az első trimeszterben metamizol-expozíciónak kitett terhes nőkre (n=568) vonatkozó nyilvános adatok alapján, teratogén vagy embriotoxikus hatást nem azonosítottak. Bizonyos esetekben a metamizol egyszeri adagjai elfogadhatók az első és a második trimeszterben, ha egyéb terápiás alternatíva nincs. Ugyanakkor, a metamizol alkalmazása általában nem ajánlott az első és a második trimeszterben. A harmadik trimeszterben történő alkalmazás fetotoxicitással (vesekárosodás és ductus arteriosus constrictio) társult, ezért a metamizol alkalmazása a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt (lásd 4.3pont). A harmadik trimeszterben figyelmetlenségből alkalmazott metamizol esetén a magzatvizet és a ductus arteriosust ultrahanggal és echokardiográfiával ellenőrizni kell.

A metamizol átjut a placentán.

Állatkísérletekben a metamizol reproduktív toxicitást váltott ki, de nem volt teratogén (lásd 5.3pont).

Szoptatás

A metamizol bomlástermékei jelentős mennyiségben kiválasztódnak az anyatejbe és a szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért a metamizol ismételt alkalmazását különösen kerülni kell szoptatás alatt. A metamizol egyszeri alkalmazása esetén az anyatej gyűjtése és kidobása javasolt az adag alkalmazását követően, 48órán át.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati adatok.

A javasolt adagban alkalmazva a Nofebran gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket károsan befolyásoló hatása nem ismert. Azonban nagyobb adagban történő alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy a gépjárművezetői képességet és a baleseti veszéllyel járó munka végzését befolyásolhatja, különösen, alkoholfogyasztás mellett.

A mellékhatások gyakorisági kategóriák szerint kerültek rangsorolásra a következő konvenciók alapján: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka(≥1/10000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

¹ Ezek a reakciók immunológiai jellegűnek tekinthetők. Ezek a reakciók akkor is kialakulhatnak, ha a metamizolt korábban problémamentesen alkalmazták.

A thrombocytopenia tipikus tünetei közé tartozik a fokozott vérzési hajlam és a petechiák megjelenése a bőrön vagy a nyálkahártyákon.

² Ezek a reakciók súlyosak és akár életveszélyesek is lehetnek, néha halálos kimenetellel, és a metamizol többszöri szövődménymentes alkalmazása után is felléphetnek. A metamizol alkalmazása során a gyógyszerreakció közvetlenül az alkalmazást követően vagy órákkal később is kialakulhat, bár ezek a reakciók általában az alkalmazást követően egy órán belül jelentkeznek.

³ Az enyhébb reakciók súlyosabb formát ölthetnek, generalizált csalánkiütéssel, súlyos angiooedemával (beleértve a gége-oedemát), súlyos bronchospasmussal, cardialis arrhythmiával, vérnyomáseséssel (melyet néha vérnyomásemelkedés előz meg) és keringési sokkal. Analgetikum-asztma szindrómában szenvedő betegeknél az intolerancia reakciók tipikusan asztmás rohamok formájában jelentkeznek.

⁴ Farmakológiai eredetűek lehetnek, és nem társulnak hozzá anaphylactoid vagy anaphylaxiás reakció egyéb jelei. Ritka esetben ez a reakció kritikusan alacsony vérnyomást eredményezhet.

⁵ Metamizol alkalmazása során életveszélyes bőrreakciókat (SCARs – Severe cutaneous adverse reactions) jelentettek: Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) (lásd 4.4pont).

⁶ Nagyon ritka esetekben, különösen akkor, ha az anamnézisben korábbi vesebetegség szerepel, a veseműködés heveny romlása (akut veseelégtelenség) léphet fel, néhány esetben oliguriával, anuriával vagy proteinuriával

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Akut túladagolás esetén hányingert, hányást, hasi fájdalmat, vesekárosodást vagy veseelégtelenséget (pl. interstitialis nephritis miatt), ritkábban központi idegrendszeri tüneteket (szédülés, aluszékonyság, kóma, görcsrohamok) és vérnyomásesést jelentettek, ami sokká, valamint tachycardiává súlyosbodhat. Nagyobb adagok alkalmazásakor a rubazonsav kiválasztása okozhatja a vizelet vörös elszíneződését.

Kezelés

A metamizolnak specifikus antidotuma nem ismert. Amennyiben a gyógyszer bevétele után csak rövid idő telt el, megkísérelhető a hatóanyag szisztémás felszívódásának csökkentése az elsődleges detoxikáció eszközével (pl. gyomormosás) vagy a felszívódást csökkentő redukáló ágensek (például aktív szén) adásával. A fő metabolit (4-N-metilamino-antipirin [MAA]) eliminálható hemodialízissel, hemofiltrációval, hemoperfúzióval vagy plazmafiltrációval.

Az intoxikáció kezelése és a súlyos szövődmények megelőzése általános és specifikus intenzív terápiás monitorozást és kezelést igényelhet.