NOXPHYR 225 PPM MOL/MOL TÚLNYOMÁSOS ORVOSI GÁZ

A Noxphyr légzéstámogatással és más megfelelő hatóanyagokkal együtt az alábbiakra javallott:

• • klinikailag vagy echokardiográfiával igazolt pulmonalis hypertoniával társuló hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő, 34.gesztációs hétre vagy az után született újszülöttek kezelésére, az oxigenizáció javítása és az extracorporalis membránoxigenizáció-igény csökkentése érdekében.

• felnőttek és újszülöttek pulmonalis hypertoniájának perioperatív kezelése részeként; 0–17éves kor közötti újszülöttek, csecsemők, gyermekek és serdülők szívműtétjével összefüggésben a pulmonalis artériás vérnyomás szelektív csökkentésére és a jobb kamrai funkció és oxigenizáció javítására.

Újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hypertonia (PPHN)

A nitrogén-monoxid alkalmazását újszülöttek intenzív ellátásában jártas orvosnak kell felügyelnie.

Az alkalmazást azokra az újszülött osztályokra kell korlátozni, ahol megfelelő képzést kaptak a nitrogén-monoxid adagolórendszerének alkalmazásával kapcsolatban. A Noxphyr kizárólag neonatológus előírása szerint adható.

A Noxphyr olyan lélegeztetett újszülöttek esetében alkalmazható, akik várhatóan 24órán túli légzéstámogatást igényelnek. A Noxphyr kizárólag a légzéstámogatás optimalizálását követően alkalmazható. Ez magába foglalja a légzési térfogat/nyomások optimalizálását és tüdő felépülését (surfactant, magas frekvenciájú lélegeztetés és pozitív kilégzésvégi nyomás).

Szívműtéttel összefüggő pulmonalis hypertonia

A nitrogén-monoxid alkalmazását szív- és mellkassebészeti aneszteziológiában és intenzív ellátásában jártas orvosnak kell felügyelnie. Az alkalmazást azokra a szív- és mellkassebészeti egységekre kell korlátozni, ahol megfelelő képzést kaptak a nitrogén-monoxid adagolórendszerének alkalmazásával kapcsolatban. A Noxphyr kizárólag aneszteziológus vagy intenzívterápiás orvos előírása szerint adható.

Az adagolást a beteg egészségügyi állapotának megfelelően kell meghatározni.

A nitrogén-dioxiddá (NO2) történő átalakulás potenciális kockázata miatt a nitrogén-dioxid-koncentrációt (NO2) folyamatosan monitorozni kell.

Újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hypertonia (PPH)

34.gesztációs hétre vagy az után született újszülöttek: a Noxphyr maximális ajánlott dózisa 20ppm, és ezt a dózist nem szabad túllépni. Az kezelést a lehető leghamarabb kell elkezdeni és a kezelés első 4–24órájában lépcsőzetesen 5ppm-re vagy ez alá kell csökkenteni a dózist, valamint a beteg egyéni szükségleteinek megfelelően kell titrálni mindaddig, amíg a klinikai paraméterek (oxigenizáció, artériás pulmonalis vérnyomás) a kívánt határértékeken belülre nem kerülnek. A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelést 5ppm értéken kell tartani addig, amíg az újszülött oxigenizációjában javulást nem figyelnek meg olyan módon, hogy a belélegzett oxigénfrakció 60% alá csökken (FiO2<0,60).

A terápia legfeljebb 96óráig folytatható vagy addig, amíg az oxigénszaturáció rendben nem jön és a beteg készen nem áll a Noxphyr-kezelés lépcsőzetes abbahagyására. A kezelés időtartamát a lehető legrövidebb időre kell korlátozni. Az időtartam változó, leggyakrabban 4napnál rövidebb. Ha az inhalációs nitrogén-monoxid hatástalan, lásd a 4.4pontot.

A kezelés leállítása

A Noxphyr-kezelés leállítását 96óráig tartó kezelést követően lehet megkísérelni, vagy azután, hogy a légzéstámogatást lényegesen lecsökkentették. Amint döntés született a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés abbahagyásáról, a dózist 1ppm-re kell csökkenteni 30perc–1óra időtartamra. Ha a Noxphyr 1ppm mennyiségű adagolása nem változtatja meg az oxigenizációt, a FiO2 értékét 10%-kal kell növelni, majd a Noxphyr alkalmazását abba kell hagyni és szorosan monitorozni kell az újszülöttnél a hypoxaemia jeleit. Ha az oxigenizáció 20%-nál nagyobb mértékben esik, a Noxphyr-kezelést 5ppm-mel újra kell kezdeni, és a Noxphyr-kezelés abbahagyását 12–24óra elteltével újra fontolóra kell venni. Azokat a csecsemőket, akiknél nem lehet leállítani a Noxphyr-kezelést 4nap elteltével, körültekintő diagnosztikai kivizsgálásnak kell alávetni egyéb betegségek tekintetében.

Szívműtéttel összefüggő pulmonalis hypertonia

A Noxphyr kizárólag a konzervatív légzéstámogatás optimalizálása után alkalmazható. A Noxphyr a haemodinamika és az oxigenizáció gondos ellenőrzése mellett alkalmazható.

0–17éves kor közötti újszülöttek, csecsemők, kisgyermekek, gyermekek és serdülők

Az inhalált nitrogén-monoxid kezdő dózisa az inhalált gáz 10ppm-je (milliomodrész, parts per million). A dózis legfeljebb 20ppm-ig emelhető, ha az alacsonyabb dózisnak nincs megfelelő klinikai hatása. A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni és a dózis 5ppm-ig csökkenthető, ha a pulmonalis artériás vérnyomás és a szisztémás artériás oxigenizáció megfelelő marad ennél az alacsonyabb dózisnál.

A 12–17éves korosztálynak ajánlott dózis alátámasztására szolgáló klinikai adatok korlátozottak.

Felnőttek

Az inhalált nitrogén-monoxid kezdő dózisa az inhalált gáz 20ppm-je (milliomodrész, parts per million). A dózis legfeljebb 40ppm-ig emelhető, ha az alacsonyabb dózisnak nincs megfelelő klinikai hatása. A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni és a dózis 5ppm-ig csökkenthető, ha a pulmonalis artériás vérnyomás és a szisztémás artériás oxigenizáció megfelelő marad ennél az alacsonyabb dózisnál.

Az inhalált nitrogén-monoxid hatásai gyorsak, a pulmonalis artériás vérnyomás csökkenése és az oxigenizáció javulása 5–20percen belül megfigyelhető. Elégtelen válaszreakció esetén legalább 10perc elteltével titrálható a dózis.

Fontolóra kell venni a kezelés abbahagyását, ha a 30perces próbakezelést követően nem tapasztalható előnyös élettani hatás.

A kezelés a perioperatív folyamat során bármikor elkezdhető a pulmonalis vérnyomás csökkentése érdekében.

A klinikai vizsgálatokban a kezelést gyakran a cardiopulmonalis bypass-ról történő leválasztást megelőzően kezdték el. A perioperatív időszakban legfeljebb 7napig alkalmaztak inhalált nitrogén-monoxidot, de az általános kezelési időtartam 24–48óra.

A kezelés leállítása

Amint a haemodinamika stabilizálódik, a Noxphyr-kezelés leállítását el lehet kezdeni a légzéstámogatás és az inotróp támogatás csökkentésével együtt. A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés leállítását fokozatosan kell végezni. A szisztémás és centrális vérnyomás szoros megfigyelése mellett a dózist fokozatosan kell lecsökkenteni 30percig 1ppm-re, majd le kell állítani a kezelést.

A kezelés leállítását legalább 12óránként meg kell kísérelni, ha a beteg a Noxphyr alacsony dózisa mellett stabil.

A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés túl gyors leállítása magában hordozza a pulmonalis artériás vérnyomás visszaugró emelkedésének kockázatát, amely a keringés instabilitását okozhatja.

Nem állnak rendelkezésre különleges betegcsoportokra, például vese- vagy májkárosodásban szenvedőkre vagy idősekre vonatkozó dózismódosítással kapcsolatos releváns információk. Ezeknél a betegcsoportoknál ezért óvatosság ajánlott.

Az inhalációs nitrogén-monoxid biztonságosságát és hatásosságát a 34.gesztációs hétnél fiatalabb koraszülöttek esetében nem igazolták, az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.

Inhalációs alkalmazásra.

A Noxphyr alkalmazási módjának megváltoztatása megváltoztathatja a gyógyszer toxicitási profilját. Az alkalmazásra vonatkozó ajánlásokat követni kell.

A nitrogén-monoxidot rendszerint inhalációval, mesterséges lélegeztetés során adják a betegeknek, miután oxigén/levegő elegyével hígítják az Európai Közösség szabványai szerint klinikai alkalmazásra jóváhagyott (CE-jelzéssel ellátott) nitrogén-monoxid-adagolórendszer segítségével. A hígítás nélkül alkalmazott közvetlen endotrachealis alkalmazás ellenjavallt a gázzal érintkező nyálkahártya helyi léziójának kockázata miatt.

A nitrogén-monoxidnak megfelelően kell keverednie más gázokkal a lélegeztetőrendszerben. Ajánlott a lélegeztetőrendszer belégzési ágán a nitrogén-monoxid és az oxigén közötti lehető legrövidebb érintkezési időt biztosítani csökkentve annak a kockázatát, hogy a belélegzett gázban toxikus oxidációs származékok alakuljanak ki.

Az adagolórendszernek az inhalált Noxphyr állandó koncentrációját kell biztosítani, a lélegeztetőberendezéstől és az alkalmazott lélegeztetési módtól függetlenül.

Az adagolási hibák elkerülése érdekében, az inhalált Noxphyr koncentrációját folyamatosan szabályozni kell a lélegeztetőrendszer belégzési ágának beteghez közeli részén és az endotrachealis tubus csúcsának közelében. A nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációját és a FiO2 értékét is ugyanazon a helyen kell szabályozni kalibrált és az Európai Közösség szabványai szerint jóváhagyott monitorozó berendezés segítségével.

A NO2 koncentrációjának a lehető legalacsonyabbnak kell lennie a belélegzett elegyben. Ha a NO2 koncentrációja meghaladja az 1ppm-et, a Noxphyr dózisát és/vagy a FiO2 értékét csökkenteni kell, miután az adagolórendszer lehetséges meghibásodását kizárják.

A beteg biztonsága érdekében megfelelő riasztási szinteket kell beállítani a Noxphyr (az előírt dózisú NO±2ppm), a NO2 (maximum 1ppm) és a FiO2 (±0,05: a belélegzett oxigénfrakciónem változhat5%-nál nagyobb mértékben) értékeire.

Ha a Noxphyr koncentrációjának váratlan megváltozását tapasztalja, olvassa el az adagolórendszer használati utasítását.

A Noxphyr gázpalack nyomását ellenőrizni kell, hogy a gázpalack cseréje a kezelés megszakítása vagy megváltozása nélkül megtörténhessen. Tartalék gázpalackoknak is rendelkezésre kell állniuk, ami lehetővé teszi a megfelelő pillanatban történő cserét.

Tartalék adagolórendszernek is rendelkezésre kell állnia, vagy külső vagy beépített eszközként. Követni kell az eszköz használati utasítását.

A Noxphyr-kezelésnek gépi és manuális lélegeztetés esetén is rendelkezésre kell állnia a beteg szállítása és újraélesztése során. Az orvosnak rendelkeznie kell egy tartalék nitrogén-monoxid-adagolórendszerrel.

Nitrogén-monoxidot és oxigént (O2) tartalmazó gázkeverékekben gyorsan képződik nitrogén-dioxid (NO2).

A nitrogén-monoxid és az oxigén reakciója során – a NO és az O2 koncentrációjától függően – különböző mennyiségű nitrogén-dioxid (NO2) keletkezik. A NO2 mérgező gáz, amely a légzőrendszerben gyulladásos reakciót vált ki, ezért a keletkezését szorosan kell monitorozni.

Minden beteg esetében közvetlenül a kezelés megkezdése előtt szükséges a rendszert a megfelelő eljárások alkalmazásával megtisztítani a NO2 gáztól.

A NO2 koncentrációját a lehető legalacsonyabb értéken kell tartani (0,5ppm alatt). Ha a NO2 koncentrációja 0,5ppm-nél magasabb, az adagolórendszert ellenőrizni kell az eszköz használati utasításának megfelelően.

A belégzést követően a szisztémás keringésbe jutó nitrogén-monoxid végterméke elsődlegesen a methaemoglobin és a nitrát. A nitrát alapvetően az urogenitalis rendszeren keresztül választódik ki, míg a methaemoglobin a methaemoglobin-reduktáz által redukálódik.

Újszülöttekben és csecsemőkben a methaemoglobin-reduktáz aktivitásának szintje alacsonyabb a felnőttekhez képest, ezért monitorozni kell a methaemoglobin koncentrációját a vérben. A Noxphyr-kezelés megkezdését követő 1órán belül meg kell mérni a methaemoglobinszintet olyan mérőeszköz segítségével, amely a foetalis haemoglobint megfelelően elkülöníti a methaemoglobintól. Ha a methaemoglobin több mint 2,5%, a Noxphyr dózisát csökkenteni kell és fel kell mérni a redukálószerek – például metilénkék – alkalmazásának szükségességét. Habár a methaemoglobinszint jelentős mértékű emelkedése nem gyakori – mivel az első meghatározáskor a szintje alacsony–, ezt követően a methaemoglobinszint mérését ajánlatos 12–24óránként megismételni.

A szívműtéten áteső felnőttek methaemoglobinszintjét a Noxphyr-kezelés megkezdését követő egy órán belül meg kell mérni. Ha a methaemoglobin frakció olyan szintet ér el, amely potenciálisan veszélyezteti a megfelelő oxigénszállítást, a Noxphyr dózisát csökkenteni kell és fontolóra vehető redukáló gyógyszer (például a metilénkék) alkalmazása.

A nitrogén-monoxid és a nitrogén-dioxid kórházi személyzetre vonatkozó maximális expozíciós határértékei (átlagos expozíció) munkaügyi jogszabályokban meghatározottak.

A nemzeti biztonsági szabályozásoknak megfelelően a NO2 légköri szintjének nyomon követése kötelező.

Az adagolóeszköz használati utasításának megfelelően a kórházi személyzetnek oktatásban kell részesülnie.

• Újszülöttek ismert jobb-bal sönttel vagy jelentős bal-jobb sönttel.

• Örökletes vagy szerzett methaemoglobin-reduktáz (MetHb-reduktáz) vagy glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G6PD) enzimhiányban szenvedő betegek.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az inhalációs Noxphyr-kezelés során történő expozíció elkerülésére vonatkozó óvintézkedések

A nitrogén-monoxid gázpalackból történő spontán szivárgása nagyon ritka a töltési területek alapos ellenőrzése miatt. A gáz véletlenszerű kiszökése előfordulhat, ha a gázpalack úgy borul fel, hogy a szelep megsérül és kiereszti a gázt. Teendők ennek elkerülése érdekében:

A klinikailag vagy echokardiográfiával igazolt pulmonalis hypertoniával társuló hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő, 34.gesztációs hétre vagy az után született újszülöttek esetében a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelést kapó betegek egy része nem reagál a kezelésre. A kezelésre nem reagálók köre 30% és 45% között változik a kedvező terápiás válasz előre meghatározott klinikai értékeitől függően. A konvencionális válaszmutatók magukba foglalják az oxigenizációs index 20%-os növekedését és/vagy a pulmonalis artériás vérnyomás 20%-os csökkenését. Gyermekek esetében alacsonyabb oxigenizációs választ jeleztek a meconium aspiratiós szindrómával érintett újszülötteknél.

Továbbá klinikai vizsgálatokban nem igazolták az inhalációs nitrogén-monoxid alkalmazásának hatásosságát veleszületett rekeszizomsérvvel élő betegek esetében.

Ha a Noxphyr alkalmazását követő 4–6órában nincs megfelelő klinikai válasz, a következő lehetőségeket kell fontolóra venni:

Tekintettel az interventricularis és interauricularis kapcsolatra, az inhalációs Noxphyr fokozhatja a bal-jobb söntöt a nitrogén-monoxid tüdőben kifejtett vasodilatátor hatása révén.

Bal kamrai diszfunkcióval élő betegek esetében az emelkedett pulmonalis véráramlás szívelégtelenséghez és tüdőödéma kialakulásához vezethet. A perctérfogat, a bal oldali artériás vérnyomás, illetve a pulmonalis kapilláris éknyomás gondos monitorozása elengedhetetlen ebben a helyzetben. A nitrogén-monoxid alkalmazását megelőzően ezért ajánlott a pulmonalis artéria katéterezését vagy a centrális hemodinamika echocardiographiás vizsgálatát elvégezni.

Az inhalációs nitrogén-monoxidot körültekintően kell alkalmazni komplex szívhibákkal élő betegek esetén, ahol a pulmonalis artériában levő magas vérnyomás fontos a keringés fenntartása szempontjából.

Az inhalációs nitrogén-monoxidot körültekintően kell alkalmazni azoknál a betegeknél is, akiknél károsodott a bal kamra funkciója és emelkedett az alap pulmonalis kapilláris vérnyomás (pulmonary capillary pressure, PCWP), mivel náluk fokozott lehet a szívelégtelenség kialakulásának (pl. tüdőödéma) kockázata.

A szívátültetésre alkalmas recipiensek azonosításakor dilatatív cardiomyopathiában szenvedő betegek esetében az intravénás vasodilatátorok és az inotróp kezelés hozzájárul a kamrai compliance javulásához és a fokozott vénás visszaáramlásból eredő bal oldali telítési nyomás további növekedéséhez.

Állatokon végzett vizsgálatok során kimutatták, hogy a nitrogén-monoxid hatással lehet a haemostasisra a megnyúlt vérzési idő előidézésével. A felnőttekre vonatkozó humán adatok ezzel ellentmondók, és randomizált, kontrollos vizsgálatokban újszülöttek esetében nem figyelték meg a jelentős vérzéses szövődmények fokozódását.

A Noxphyr alkalmazása során a vérzési idők 24órán túli megfigyelése ajánlott azoknál a betegeknél, akiknél a thrombocyták számbeli vagy funkcióbeli eltérése, alvadási faktorok hiánya áll fenn vagy véralvadásgátló kezelésben részesülnek.

A Noxphyr adagolását nem szabad hirtelen leállítani, mivel ez a pulmonalis artériás vérnyomás (pulmonary artery pressure, PAP) emelkedését és/vagy a vér oxigenizációjának (PaO2) romlását eredményezheti. Az oxigenizáció romlása és a PAP növekedése olyan újszülötteknél is előfordulhat, akiknek a Noxphyr-kezelésre adott válaszreakciója nem volt egyértelmű. Az inhalációs nitrogén-monoxid-kezelés leállítását körültekintően kell végezni. További kezelés céljából más létesítményekbe átszállított betegek esetében – akiknél folytatni kell a nitrogén-monoxid inhalációját – intézkedéseket kell tenni a szállítás közbeni folyamatos nitrogén-monoxid-ellátás biztosítása érdekében. Tartalék nitrogén-monoxid adagolórendszernek kell az orvos rendelkezésére állnia az ágy mellett elhelyezve.

Az inhalált nitrogén-monoxid nagy része szisztémásan felszívódik. A szisztémás keringésbe jutó nitrogén-monoxid végtermékei elsősorban a methaemoglobin és a nitrát. A vér methaemoglobin koncentrációját monitorozni kell, lásd 4.2pont.

A nitrogén-monoxidot és oxigént tartalmazó gázkeverékekben gyorsan keletkezik NO2, a nitrogén-monoxid ilyen módon légúti gyulladást és károsodást okozhat. A nitrogén-monoxid dózisát csökkenteni kell, ha a nitrogén-dioxid koncentrációja meghaladja a 0,5ppm-et.

Pulmonalis venoocclusiv betegség

A nitrogén-monoxid alkalmazása során életveszélyes pulmonalis oedemát jelentettek pulmonalis venoocclusiv betegségben szenvedő betegeknél. Ezért a venoocclusiv betegség lehetőségét gondosan ki kell vizsgálni, ha pulmonalis hypertoniában szenvedő betegeknél nitrogén-monoxid alkalmazása után tüdő-oedema jelei tapasztalhatók. Venoocclusiv betegség diagnózisa esetén a kezelést abba kell hagyni.

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A rendelkezésre álló adatok alapján a hypoxiás légzési elégtelenség kezelésére alkalmazott egyéb gyógyszerekkel létrejövő klinikailag szignifikáns gyógyszerkölcsönhatás nem zárható ki.

Oxigén: Oxigén jelenlétében a nitrogén-monoxid gyorsan olyan származékokká oxidálódik, amelyek a bronchialis epitheliumra és az alveolokapilláris membrán számára toxikusak. A fő képződő vegyület a nitrogén-dioxid (NO2), amely légúti gyulladást és károsodást okozhat. Rendelkezésre állnak olyan állatkísérletekből származó adatok, amelyek arra utalnak, hogy a NO2 alacsony szintje hatására is növekszik a légúti gyulladásokra való hajlam. A 20ppm alatti dózistartományban alkalmazott nitrogén-monoxiddal végzett kezelés során a NO2 koncentrációjának 0,5ppm alatt kell maradnia. Ha a NO2 koncentrációja bármikor meghaladja az 1ppm-et, a nitrogén-monoxid dózisát haladéktalanul csökkenteni kell. A NO2 monitorozására vonatkozó további információkért lásd a 4.2pontot.

Nitrogén-monoxid donorok: A nitrogén-monoxid donorvegyületei, köztük a nátrium-nitroprusszid és a nitroglicerin, hatásai összeadódhatnak a Noxphyr-rel a methaemoglobinaemia kialakulásának kockázata tekintetében.

Methaemoglobin induktorok: A methaemoglobinaemia kialakulásának nagyobb a kockázata, ha olyan gyógyszereket alkalmaznak a nitrogén-monoxiddal együtt, amelyek emelik a methaemoglobin koncentrációját (pl. alkil-nitrátokat, szulfonamidokat vagy prilokaint). Következésképpen a methaemoglobinszintet emelő gyógyszerek alkalmazása körültekintést igényel a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés során.

A prilokain – akár orális, akár parenterális vagy topikális gyógyszerformákban alkalmazzák – methaemoglobinaemiát okozhat. Körültekintést igényel a Noxphyr és a prilokain-tartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása.

Szinergizmusról számoltak be vasoconstrictorok (almitrin, fenilefrin), prosztaciklin és foszfodiészteráz-inhibitorok alkalmazásakor, a mellékhatások fokozódása nélkül.

Az inhalációs nitrogén-monoxid tolazolinnal, dopaminnal, dobutaminnal, szteroidokkal, felületaktív anyagokkal és magas frekvenciájú lélegeztetéssel történő együttes alkalmazásakor nem figyeltek meg gyógyszerkölcsönhatásokat.

Kísérleti vizsgálatok arra utalnak, hogy a nitrogén-monoxid és a nitrogén-dioxid is képes kémiai reakcióba lépni a felületaktív anyagokkal és ezek fehérjéivel igazolt klinikai következmények nélkül.

A más vasodilatatorokkal (pl. szildenafil) való együttes alkalmazást széles körben nem vizsgálták. A rendelkezésre álló adatok a centrális keringésre, a pulmonalis artériás vérnyomásra és a jobb kamra teljesítőképességére vonatkozó additív hatásokra utalnak. Az inhalációs nitrogén-monoxid és a cGMP- vagy cAMP-rendszereken keresztül ható vasodilatátorok kombinációját körültekintően kell alkalmazni.

Habár kontrollos vizsgálatokat nem végeztek, a klinikai vizsgálatokban nem tapasztaltak ételekkel kapcsolatos kölcsönhatásokat hosszan tartó ambuláns alkalmazás mellett.

Termékenységre vonatkozó vizsgálatokat nem végeztek.

A Noxphyr alkalmazásának terhes nőkre kifejtett hatása nem ismert. Az állatokkal végzett kísérletekből nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 5.3pont).

Potenciális emberi kockázat nem ismert.

A Noxphyr nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha egyértelműen szükséges, például életmentő helyzetekben.

Nem ismert, hogy a Noxphyr kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A Noxphyr anyatejben történő kiválasztását állatkísérletekben nem vizsgálták. A nitrogén-monoxid szoptatás időszakában történő alkalmazását kerülni kell.

Újszülöttek és kórházi ellátásban részesülő betegek: nem releváns.

A biztonságossági profil összefoglalása

A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés hirtelen abbahagyása rebound reakciót idézhet elő, amely magában foglalja az oxigenizáció csökkenését, a centrális vérnyomás emelkedését és következésképpen a szisztémás vérnyomás csökkenését. A Noxphyr klinikai alkalmazásával kapcsolatos leggyakoribb mellékhatás a rebound reakció. A rebound reakció a kezelés elején és később is elfordulhat.

Egy klinikai vizsgálatban (NINOS) a kezelési csoportok hasonlók voltak a következő betegségek előfordulására és súlyosságára vonatkozóan: koponyaűri vérzés, IV-es fokozatú vérzés, periventricularis leukomalacia, agyi infarktus, antikonvulzív kezelést igénylő görcsrohamok, tüdővérzés, illetve gastrointestinalis vérzés.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A felsorolt mellékhatások a CINGRI vizsgálatból, a köztulajdonban lévő tudományos szakirodalmak áttekintéséből és a forgalomba hozatalt követő gyógyszerbiztonsági jelentésekből származnak (az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja, amelyek a CINGRI vizsgálatban részt vevő, inhalációs nitrogén-monoxid-kezelésben részesülő betegek legalább 5%-ánál előfordultak). A mellékhatások a MedDRA gyakorisági kategóriái szerint kerültek felsorolásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

*A forgalomba hozatalt követő gyógyszerbiztonsági jelentésekből (Post-Marketing Safety Surveillance, PMSS) származó adatok; a személyzet által, a véletlen környezeti expozícióval kapcsolatban tapasztalt tünet.

**PMSS adatok, a gyógyszer akut megvonásával kapcsolatos hatások és az adagolórendszerrel kapcsolatos adagolási hibák. A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs terápia hirtelen elvonása után jelentkező gyors rebound reakcióról számoltak be, így a fokozott pulmonalis érszűkületről, amely a cardiovascularis rendszer összeomlását idézi elő.

A kiválasztott mellékhatások leírása

A nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs terápia emelkedett methaemoglobinszintet okozhat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A Noxphyr túladagolásának jele a methaemoglobin és a nitrogén-dioxid szintjének emelkedése. A nitrogén-dioxid emelkedett szintje akut tüdőkárosodást okozhat. Az emelkedett methaemoglobinszint csökkenti a keringés oxigénszállító kapacitását. Klinikai vizsgálatokban a nitrogén-dioxid >3ppm szintjét vagy a methaemoglobin >7% szintjét az adag csökkentésével vagy a nitrogén-monoxiddal végzett inhalációs kezelés abbahagyásával kezelték.

Abban az esetben, ha a methaemoglobinaemia nem javul az adagolás csökkentése vagy a kezelés leállítását követően, a klinikai helyzet alapján intravénás C-vitamin, intravénás metilénkék vagy vérátömlesztés adható.