OBGEMSA 75 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - OBGEMSA 75 MG
Az Obgemsa hiperaktív hólyag szindrómában (OAB) szenvedő felnőtt betegek tüneti kezelésére javallott.
Adagolás
A készítmény javasolt adagja 75 mg naponta egyszer. Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Nincs szükség a vibegron dózisának módosítására enyhe, közepes vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (akiknél a glomeruláris filtrációs ráta [GFR] 15 ml/perc és 90 ml/perc között van, és nem szorulnak dialízisre). A vibegront nem vizsgálták végstádiumú vesebetegségben szenvedőknél (GFR < 15 ml/perc hemodialízissel vagy anélkül), így az alkalmazása nem javasolt ezen betegeknél (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Nincs szükség a vibegron dózisának módosítására enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban (Child- Pugh A és B stádium) szenvedő betegeknél. A vibegront nem vizsgálták súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C stádium) szenvedőknél, így az alkalmazása nem javasolt ebben a betegcsoportban (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A vibegron biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja
Szájon át alkalmazandó étkezés közben vagy attól függetlenül. Egy pohár vízzel kell lenyelni.
Az Obgemsa 75 mg filmtabletta össze is törhető és elkeverhető egy evőkanál (körülbelül 15 ml) pépes étellel (például almapürével), amelyre azonnal rá kell inni egy pohár vizet.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Húgyhólyag-kimeneti obstructióban szenvedő betegek és OAB miatt antimuszkarin hatású gyógyszereket szedő betegek
Vibegront szedő betegek körében vizeletretentióról számoltak be. A vizeletretentio kockázata fokozott lehet húgyhólyag-kimeneti obstructióban szenvedő betegeknél, valamint azoknál, akik muszkarin- antagonista gyógyszert szednek a vibegron-kezeléssel egyidejűleg. A vizeletretentio jeleit és tüneteit a vibegron-kezelés előtt és közben monitorozni kell, különösen a klinikailag jelentős húgyhólyag- kimeneti obstructióban szenvedő betegeknél, húgyhólyag-kimeneti obstructióra prediszponáló kórállapotokban szenvedő betegeknél és a vibegronnal egyidejűleg muszkarin-antagonista gyógyszert szedő betegeknél.
Vizeletretentio kialakulása esetén a vibegron-kezelést abba kell hagyni. Segédanyagok
Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a gyógyszer nem szedhető.
A gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
A vibegron a citokróm P450 (CYP) 3A4, több UGT enzim és az efflux transzporter P-glikoprotein (P- gp) szubsztrátja.
A vibegron expozícióját érintő gyógyszerek
CYP3A4-/P-gp-inhibitorok
Egészséges önkénteseknél a vibegron expozíciója (AUC) 2,1-szeresére emelkedett az erős CYP3A-/P- gp-gátló ketokonazol jelenlétében, illetve 1,6-szeresére a középerős CYP3A-/P-gp-gátló diltiazem jelenlétében. Nincs szükség dózismódosításra, ha a vibegront erős vagy középerős CYP3A- és/vagy P- gp-gátlókkal kombinációban alkalmazzák.
CYP3A4-/P-gp-induktorok
Egészséges önkénteseknél az erős CYP3A-/P-gp-induktor rifampicin ismételt adagolású alkalmazása nem befolyásolta a vibegron AUC-jét, Cmax-értékét azonban 86%-kal növelte. Nincs szükség a vibegron dózisának módosítására CYP3A- vagy P-gp-induktorokkal együtt történő alkalmazás esetén.
A vibegron hatása más gyógyszerekre
Egészséges önkénteseknél a vibegron egyszeri 100 mg-os adagja 21%-kal emelte az egyik P-gp- szubsztrát, a digoxin Cmax-értékét, és 11%-kal az AUC-értékét. A digoxin szérumkoncentrációit ellenőrizni kell, és a kívánt klinikai hatás elérése érdekében az értékek alapján kell beállítani a digoxin dózisát.
A vibegron P-gp-vel való interakcióba lépésének lehetőségét figyelembe kell venni, amikor szenzitív, szűk terápiás indexű P-gp-szubsztrátokkal, például dabigatrán-etexiláttal, apixabánnal vagy rivaroxabánnal kombináltan alkalmazzák.
A vibegron in vitro az OCT1 inhibitora. Ezt az interakciót in vivo nem vizsgálták, és a klinikai relevanciája jelenleg nem ismert.
Farmakodinámiás kölcsönhatások
A vibegron a metoprolol nevű reprezentatív béta-blokkolóval vagy az amlodipin nevű reprezentatív vazodilatátorral való együttes alkalmazása a metoprolol vagy amlodipin önmagában történő alkalmazásához viszonyítva nem eredményezte a szisztolés vérnyomás (SBP) klinikailag jelentős csökkenését vagy emelkedését.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Fogamzóképes nők
A vibegron alkalmazása nem javasolt olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.
Terhesség
A vibegron terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A vibegron alkalmazása nem javasolt terhesség alatt. Gyermekvállalás tervezése vagy terhesség diagnózisa esetén a vibegronnal folytatott kezelést abba kell hagyni és – amennyiben lehetséges – alternatív terápiát kell indítani.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a vibegron / a vibegron metabolitjai kiválasztódik/kiválasztódnak-e a humán anyatejbe.
A rendelkezésre álló, állatokkal végzett nem klinikai vizsgálatok során nyert adatok a vibegron vagy a
vibegron metabolitjainak kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe (lásd 5.3 pont). Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni.
A vibegron nem alkalmazható a szoptatás időszakában. Termékenység
A vibegron hatását a humán termékenységre nem állapították meg. Az állatokkal végzett vizsgálatok nem mutattak ki a nőstény vagy hím patkány termékenységére gyakorolt hatásokat (lásd 5.3 pont).
Az Obgemsa nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé tartozik a húgyúti fertőzés (6,6%), a fejfájás (5,0%), a hasmenés (3,1%) és a nausea (3,0%).
A kezelés abbahagyásához vezető nemkívánatos gyógyszerreakciók aránya 0,9%. A kezelés abbahagyásához vezető leggyakoribb mellékhatások a következők: fejfájás (0,5%), obstipatio, hasmenés, nausea és kiütés (mindegyik 0,2%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat a III. fázisú, 12 hetes vizsgálatból és a III. fázisú, hosszú távú kiterjesztett vizsgálatból származó adatok, valamint a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok alapján a vibegronnal összefüggésben megfigyelt mellékhatásokat mutatja be.
A mellékhatások gyakoriságának meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
-
táblázat: 75 mg vibegron alkalmazásával összefüggésben jelentett mellékhatások
Szervrendszer Mellékhatás Gyakoriság Fertőző betegségek és parazitafertőzések húgyúti fertőzés Gyakori Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás Gyakori Érbetegségek és tünetek hőhullám Nem gyakori Emésztőrendszeri betegségek és tünetek obstipatio, hasmenés, nausea Gyakori A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei kiütésa Nem gyakori Vese- és húgyúti betegségek és tünetek vizeletretentiob Nem gyakori Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei residualis vizelet térfogatának növekedése Gyakori a többek között viszkető kiütés és erythemás kiütés
b többek között erőltetett vizelés
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Túladagolás eseteiről számoltak be a napi 100 és 375 mg közötti dózistartományban. A túladagolást követően jelentett minden megfigyelt mellékhatás enyhe volt. A jelentett mellékhatások közé tartoztak az emésztőrendszeri betegségek és tünetek, a fejfájás és a nehézlégzés.
Gyanított túladagolás esetén szimptomatikus és szupportív kezelést kell alkalmazni.
Farmakológiai tulajdonságok - OBGEMSA 75 MG
Farmakoterápiás csoport: Urológiai készítmények, Gyakori vizeletürítésre és inkontinenciára ható
szerek, ATC kód: G04BD15. Hatásmechanizmus
A vibegron szelektív és nagyhatású humán béta-3-adrenerg-receptor agonista a β1-AR és β2-AR receptorral szemben. A húgyhólyag detrusor izmában található béta-3-adrenerg-receptor aktiválódása fokozza a húgyhólyag kapacitását azáltal, hogy ellazítja a detrusor simaizmot a hólyagtelítődés ideje alatt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A 75 mg vibegron hatásosságát egy III. fázisú, 12 hetes, kettős vak, randomizált, placebo- és aktív kontrollos vizsgálatban (EMPOWUR) értékelték sürgető és gyakori vizelési ingerrel járó, késztetéses inkontinenciával (UUI) társuló vagy a nélküli OAB-ben szenvedő betegek körében. A betegeket 5:5:4 arányban randomizálták 75 mg vibegron, placebo vagy nyújtott hatóanyagleadású (ER), 4 mg tolterodin napi egyszeri, szájon át történő alkalmazására 12 héten át. A vizsgálatba történő belépéshez a betegeknél legalább 3 hónapja fenn kellett álljanak az OAB tünetei, átlagosan napi 8 vagy több hólyagürítéssel és naponta legalább 1 UUI esettel, vagy átlagosan napi 8 vagy több hólyagürítéssel és átlagosan napi legalább 3 sürgető vizelési késztetéssel. Az UUI definíció szerint bármekkora mennyiségű vizelet szivárgása, amit a beteg sürgető vizelési ingere vagy azonnali vizeletürítési szükséglete előzött meg. A vizsgálati populáció egyaránt állt OAB kezelésére szolgáló készítményt még nem alkalmazott és OAB kezelésére szolgáló készítménnyel végzett korábbi terápiában már részesült betegekből. A vizsgálatba összesen 1518 beteget randomizáltak: 547 vizsgálati alanyt a vibegron-csoportba, 540-et a placebocsoportba és 431-et a tolterodin-csoportba. Ezen 1518 résztvevő közül a placebocsoportban 54 beteg (10,0%), a vibegron 75 mg csoportban pedig 45 beteg (8,2%) hagyta abba a vizsgálatot. A vizsgálat abbahagyásának fő oka a beleegyezés visszavonása volt (3,9% a placebocsoportban és 2,6% a vibegron-csoportban).
Az együttes elsődleges végpontok a hólyagürítések napi számában, valamint a napi UUI epizódok átlagos számában bekövetkezett változás a kiinduláshoz képest a 12. hétre. A fontos másodlagos végpontok közé tartozott a sürgető vizelési késztetések átlagos napi számában, a teljes inkontinenciás epizódok átlagos napi számában és a hólyagürítésenként ürített átlagos mennyiségben bekövetkező változás a kiinduláshoz viszonyítva, azon betegek aránya, akik ≥ 75%-os, illetve akik 100%-os csökkenést értek el az UUI epizódok átlagos napi számának tekintetében, valamint a hiperaktív hólyag szindrómára vonatkozó kérdőív hosszú változatának (OAB-q LF) betegséggel való együttélésre vonatkozó domainpontszáma.
Összesen 1515 beteg kapott legalább egy dózist placebóból (n = 540), a 75 mg-os vibegron- készítményből (n = 545) vagy az aktív kontrollkészítményből (n = 430). A betegek többsége europid volt (78%) és nő (85%), az átlagéletkor 60 év volt (tartomány: 18–93), és a betegek 77%-ánál volt jelen UUI („nedves” OAB). Kiinduláskor a 65 év feletti betegek aránya 42,6% volt, míg a 75 év felettiek aránya 12,1%.
A vibegron 75 mg két héten belül eredményesnek bizonyult az OAB tüneteinek kezelése tekintetében, és a hatásosság a 12 hetes kezelési időszak alatt mindvégig fennmaradt (az eredményeket az alábbi
-
táblázat ismerteti).
-
táblázat: Átlagos kiindulási értékek és a kiinduláshoz képest a 12. hétre bekövetkező változás a hólyagürítések gyakorisága, a késztetéses inkontinenciás epizódok, a sürgető vizelési késztetések, a teljes inkontinenciás epizódok és a hólyagürítésenként ürített mennyiség tekintetében
Paraméter Placebo Vibegron75 mg Tolterodin ER4 mg Hólyagürítések átlagos napi számaa Kiinduláskori átlagérték (n) 11,8 (520) 11,3 (526) 11,5 (417) Változás a kiinduláshoz képestb (n) –1,3 (475) –1,8 (492) –1,6 (378) Különbség placebóhoz viszonyítva –0,5 –0,3 95%-os konfidenciaintervallum –0,8; –0,2 –0,6; 0,1 p-érték < 0,001d,e 0,0988 UUI epizódok átlagos napi számac Kiinduláskori átlagérték (n) 3,5 (405) 3,4 (403) 3,4 (319) Változás a kiinduláshoz képestb (n) –1,4 (372) –2,0 (383) –1,8 (286) Különbség placebóhoz viszonyítva –0,6 –0,4 95%-os konfidenciaintervallum –0,9; –0,3 –0,7; –0,1 p-érték < 0,0001d,e 0,0123 Sürgető vizelési kényszerrel járó epizódok átlagos napi számaa Kiinduláskori átlagérték (n) 8,1 (520) 8,1 (526) 7,9 (417) Változás a kiinduláshoz képestb (n) –2,0 (475) –2,7 (492) –2,5 (378) Különbség placebóhoz viszonyítva –0,7 –0,4 95%-os konfidenciaintervallum –1,1; –0,2 –0,9; 0,0 p-érték < 0,002d,e 0,0648 Teljes inkontinenciás epizódok átlagos napi számac Kiinduláskori átlagérték (n) 4,2 (405) 4,1 (403) 4,1 (319) Változás a kiinduláshoz képestb (n) –1,6 (372) –2,3 (383) –2,0 (286) Különbség placebóhoz viszonyítva –0,7 –0,5 95%-os konfidenciaintervallum -1,0; -0,4 -0,8; -0,1 p-érték < 0,0001d,e 0,0074 Átlagosan ürített mennyiség (ml) hólyagürítésenkénta Kiinduláskori átlagérték (n) 148 (514) 155 (524) 147 (415) Változás a kiinduláshoz képestb (n) 2 (478) 24 (490) 16 (375) Különbség placebóhoz viszonyítva 21 13 95%-os konfidenciaintervallum 14; 28 9; 22 p-érték < 0,0001d,e < 0,001 a FAS-populáció: teljes elemzési csoport. Az összes olyan randomizált OAB-s beteg, aki részesült legalább egy dózis kettős vak vizsgálati kezelésben, illetve akinél megfigyelhető volt legalább egy értékelhető változás a hólyagürítés kiinduláskori méréséhez képest.b A kezelésre, kiinduláskori értékre, OAB típusára (csak a FAS-populáción végzett elemzésekhez), nemre, földrajzi területre, vizsgálati vizitre és kezelési kölcsönhatási tag szerinti vizsgálati vizitre korrigált legkisebb négyzetek átlaga.c FAS-I-populáció: az inkontinencia végpontokhoz használt; a FAS-populáció belépéskor „nedves” OAB-ben szenvedő résztvevőit foglalja magában, akiknél megfigyelhető volt legalább egyértékelhető változás az UUI kiinduláskori méréséhez képest. d Statisztikailag jelentős.
e A többszörös vizsgálati eljárás során felhasznált paraméterek. Hipotézisvizsgálatot csak a vibegron–placebo esetében végeztek.
A további másodlagos végpontok közé tartozott azon betegek aránya, akiknél a 12. hétre a kiinduláshoz képest az UUI epizódok átlagos napi számában ≥ 75%-os vagy 100%-os csökkenés volt megfigyelhető. Az eredmények alább láthatók (3. táblázat).
-
táblázat: Másodlagos hatásossági elemzés: 75%-os és 100%-os késztetéses inkontinencia válasz elemzése a 12. héten – FAS-I (a FAS-populáció belépéskor „nedves” OAB-ben szenvedő résztvevőit foglalja magában, akiknél megfigyelhető volt legalább egy értékelhető változás az UUI kiinduláskori méréséhez képest)
| Statisztika | PlaceboN = 405 | Vibegron75 mgN = 403 | Tolterodin ER4 mgN = 319 |
| A kiinduláshoz képest a 12. hétre 75%-os UUI-csökkenést elérő vizsgálati alanyok | |||
| Becsült* n (%) | 133 (32,8) | 199 (49,3) | 135 (42,2) |
| Aktív – placeboa | |||
| CMH-különbség | 16,5 | 9,4 | |
| 95%-os CI | [9,7; 23,4] | [2,1; 16,7] | |
| p-érték | < 0,0001b,c | 0,0120 | |
| A kiinduláshoz képest a 12. hétre 100%-os UUI-csökkenést elérő betegek | |||
| Becsült* n (%) | 77 (19,0) | 102 (25,3) | 67 (20,9) |
| Aktív – placeboa | |||
| CMH-különbség | 6,3 | 1,9 | |
| 95%-os CI | [0,4; 12,1] | [–4,1; 7,8] | |
| p-érték | 0,0360b,c | 0,5447 | |
Megjegyzés: Az elemzett hetek esetében a bármely okból hiányzó értékek imputálására többszörös imputációt használtak.
A bemutatott gyakoriságok és a százalékos arány kiszámításához használt nevező meghatározása a FAS-I populáció és a randomizált kezelés alapján történt.
*A becsült arány a MIANALYZE SAS eljárást használja standard többszörös imputációs hatásbecsléssel.
a Az arányok, valamint a kapcsolódó CI- és p-értékek közötti különbséget Cochran–Mantel–Haenszel- féle kockázatikülönbség-becsléssel határozták meg nem szerinti rétegzéssel (nő vs. férfi), Greenland és Robins javasolta súlyozással.
b Statisztikailag jelentős.
c A többszörös vizsgálati eljárás során felhasznált összehasonlítások. A tolterodine ER és a placebo összehasonlítása leíró jellegűnek minősül.
A vibegron 75 mg hosszú távú biztonságosságát és hatásosságát egy III. fázisú kiterjesztett vizsgálatban értékelték legfeljebb 52 héten át 505 olyan betegnél, akik teljesítették a 12 hetes
III. fázisú vizsgálatot (EMPOWUR).
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez az Obgemsa vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a neurogén eredetű detrusor izom hiperaktivitás kezelése esetében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A vibegron átlagos Cmax- és AUC-értéke a dózissal arányosnál nagyobb mértékben növekedett legfeljebb 600 mg-os dózis egyszeri, illetve 400 mg-os dózis ismételt adagolását követően. Az egyensúlyi koncentrációk a naponta egyszeri alkalmazással 7 napon belül alakultak ki. Az átlagos akkumulációs arány (Rac) 1,7 volt a Cmax és 2,4 az AUC0-24hr esetében. A vibegron medián tmax-ideje körülbelül 1–3 óra.
A vibegron 75 mg filmtabletta szájon át történő alkalmazása összetörve és 15 ml almapürével elkeverve nem eredményezett klinikailag jelentős változásokat a vibegron farmakokinetikájában a vibegron 75 mg filmtabletta érintetlen állapotban történő bevételével összehasonlítva.
Következésképpen a vibegron összetörhető pépes étellel történő bevétel céljából.
Az étel hatása
A 75 mg-os tabletta zsíros étellel történő bevétele 63%-kal csökkentette a vibegron Cmax-értékét és 37%-kal az AUC-értékét. Az étel hatása kisebb volt egyensúlyi állapotban (az AUC nem változott, a Cmax 30%-kal csökkent). A hatásosságot és biztonságosságot igazoló III. fázisú vizsgálatokban a vibegront étkezés közben vagy attól függetlenül vették be. Ezért a vibegron étkezés közben vagy attól függetlenül egyaránt bevehető.
Eloszlás
Szájon át történő alkalmazást követően az átlagos látszólagos eloszlási térfogat 9120 liter. A vibegron plazmafehérje-kötődése körülbelül 50%-os. A vér/plazma koncentrációarány 0,9.
Biotranszformáció
A vibegron oxidáció és direkt glükuronidáció révén metabolizálódik, de nem a metabolizáció a fő eliminációs útvonal. Egyszeri adag [14C-jelzett]-vibegron alkalmazása után a vibegron a keringésben lévő fő komponens. Humán plazmában egy fő metabolitot azonosítottak, a fázis II. glükuronidot, ami a teljes expozíció 12–14%-a. Az összes in vitro vizsgált UGT enzimről (főként UGT1A3, UGT1A4, UGT1A6, UGT2B10, UGT2B15) beigazolódott, hogy valamilyen mértékben részt vesz a vibegron metabolizmusában. Noha az in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a vibegron oxidatív metabolizmusában a CYP3A4 izoenzim is részt vesz, in vivo az eredmények szerint ennek szerepe a teljes elimináció tekintetében korlátozott.
Elimináció
Az átlagos terminális felezési idő (t½) több dózis alkalmazását követően 59 és 94 óra közötti tartományban mozgott a fiatal és idős vizsgálati alanyoknál, az effektív felezési idő pedig 31 óra volt a teljes populációban.
Egészséges önkénteseknél 100 mg [14C-jelzett]-vibegron szájon át történő alkalmazását követően a radioizotóppal jelölt dózisnak körülbelül 59%-a a székletből, 20%-a pedig a vizeletből volt kimutatható. A mért radioaktivitás nagy részét a változatlan formában ürülő vibegron adta (a székletben mért radioaktivitás 54%-át, illetve a vizeletben mért radioaktivitás 19%-át). A székletben kimutatható dózis nagyrészt valószínűleg fel nem szívódott hatóanyag. A változatlan hatóanyag vizelettel történő kiválasztódása a fő eliminációs útvonal (a felszívódott vibegron körülbelül 50%-a). A változatlan hatóanyag epével történő kiválasztódása szintén hozzájárulhat az eliminációhoz, míg a májon keresztüli metabolizmus szerepe vélhetően igen csekély.
Vesekárosodás
Normál veseműködésű (GFR ≥ 90 ml/perc) önkéntesekhez képest a vibegron egyszeri, 100 mg-os
dózisa a következők szerint növelte az átlagos Cmax- és AUC-értéket:
-
1,6-szeresére, illetve 2,1-szeresére enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő önkénteseknél (60 ≤ GFR < 90 ml/perc)
-
2,0-szeresére, illetve 1,6-szeresére közepes fokú vesekárosodásban szenvedő önkénteseknél (30 ≤ GFR < 60 ml/perc)
-
1,8-szeresére, illetve 1,2-szeresére súlyos sokú vesekárosodásban szenvedő önkénteseknél (GFR < 30 ml/perc)
Nincs szükség a vibegron dózisának módosítására enyhe, közepesen vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (akiknél a glomeruláris filtrációs ráta [GFR] 15 ml/perc és 90 ml/perc között van, és nem szorulnak dialízisre). A vibegront nem vizsgálták végstádiumú
vesebetegségben szenvedőknél (GFR < 15 ml/perc hemodialízissel vagy a nélkül), így az alkalmazása nem javasolt ezen betegeknél.
Májkárosodás
Normál májműködésű önkéntesekhez képest a vibegron egyszeri, 100 mg-os dózisa az átlagos Cmax- és AUC-értéket 1,3-szeresére, illetve 1,3-szeresére növelte közepes fokú májkárosodásban (Child-Pugh B stádium) szenvedő önkénteseknél.
Nincs szükség a vibegron dózisának módosítására enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban (Child- Pugh A és B stádium) szenvedő betegeknél. A vibegront nem vizsgálták súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C stádium) szenvedőknél, így az alkalmazása nem javasolt ebben a betegpopulációban.
Gyermekek és serdülők
Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők tekintetében.
Egyéb különleges betegcsoportok
Nem figyeltek meg klinikailag jelentős különbséget a vibegron farmakokinetikájában az életkor (vizsgálat tartomány: 18–93 év), nem vagy rassz/etnikum függvényében.
A testtömeg (vizsgált tartomány: 39–161 kg) a populációs farmakokinetikai elemzés során mérsékelt hatással volt a clearance-re és a centrális eloszlási térfogatra. A vibegronnak való expozíció testtömegbeli eltérések miatti növekedése nem minősült klinikailag jelentősnek.
Gyógyszerészeti jellemzők - OBGEMSA 75 MG
Tablettamag
mannit
mikrokristályos cellulóz kroszkarmellóz-nátrium hidroxipropilcellulóz magnézium-sztearát
Filmbevonat
indigókármin alumínium lakk (E132)
hipromellóz (E464) sárga vas-oxid (E172) laktóz-monohidrát titán-dioxid (E171) triacetin
Nagy sűrűségű polietilénből (HDPE) készült fehér, szögletes vagy kerek tartály gyermekbiztos polipropilén (PP) kupakkal lezárva, illetve még egy belső védőfóliát tartalmaz, melynek polietilén (PE) rétege érintkezik a tablettákkal. Tartályonként 7, 30 vagy 90 filmtablettát tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.