OMEPRAZOLE ROMPHARM 40 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - OMEPRAZOLE 40 MG
Az Omeprazole Rompharm 40 mg por oldatos infúzióhoz készítmény a szájon át történő kezelés alternatívájaként alkalmazható felnőtteknél, intravénásan az alábbi esetekben:
-
Nyombélfekély kezelése
-
Nyombélfekély visszatérésének megelőzése
-
Gyomorfekély kezelése
-
Gyomorfekély visszatérésének megelőzése
-
Peptikus fekélybetegségben, megfelelő antibiotikumokkal kombinálva, a Helicobacter pylori eradikációja
-
A NSAID alkalmazásához társuló gyomor- és nyombélfekély kezelése
-
A NSAID alkalmazásához társuló gyomor- és nyombélfekély megelőzése veszélyeztetett betegeknél
-
Reflux oesophagitis kezelése
-
Gyógyult reflux oesophagitisben szenvedő betegek hosszú távú kezelése
-
Tünetekkel járó gastro-oesophagealis reflux betegség kezelése
-
Zollinger–Ellison-szindróma kezelése
Adagolás felnőtteknél
Orális terápia alternatívája
Azoknál a betegeknél, akiknél orális készítmények nem alkalmazhatók az Omeprazole Rompharm intravénás adása naponta egyszer javasolt. Zollinger-Ellison-szindrómában szenvedő betegeknél az omeprazol ajánlott intravénás kezdő adagja napi 60 mg. Nagyobb napi adagokra is szükség lehet: az adagolást személyre szabottan kell beállítani. Amennyiben napi 60 mg-nál nagyobb mennyiségre van szükség, a napi adagot meg kell osztani és napi két részletben kell beadni.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Vesekárosodás esetében nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Májkárosodás esetében napi 10–20mg‑os adag lehet elegendő (lásd 5.2 pont).
Idősek (> 65év)
Idősek esetében nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre az omeprazol gyermekeknél történő intravénás alkalmazására vonatkozóan.
Az alkalmazás módja
Az Omeprazole Rompharm 40 mg por oldatos infúzióhoz készítményt feloldás után intravénás infúzióként kell beadni 20-30 perc alatt.
A készítmény felhasználás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6. pontban.
Omeprazollal, vagy a 6.1pontban felsorolt bármelyik segédanyaggal szembeni túlérzékenység.
Az omeprazolt – a többi protonpumpa-gátlóhoz (PPI) hasonlóan –nem adható együtt nelfinavirral (lásd 4.5pont).
Bármilyen figyelmeztető tünet felléptekor (pl. nem szándékos jelentős fogyás, visszatérő hányás, dysphagia, haematemesis vagy melaena), illetve gyomorfekély gyanúja vagy jelenléte esetében ki kell zárni a malignitást, mivel a kezelés enyhítheti a malignus tüneteket, késleltetve így a diagnózist.
Az atazanavir és a protonpumpa-gátlók együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5pont). Amennyiben elkerülhetetlennek ítélik az atazanavir és valamelyik protonpumpa-gátló együttes alkalmazását, szoros klinikai megfigyelés (pl. vírusterhelés) javasolt 400mg‑ra emelt atazanavir dózis és 100mg ritonavir alkalmazása mellett; a 20mg‑os omeprazol dózist nem szabad túllépni.
Mint minden savtermelést gátló gyógyszer, úgy az omeprazol is a hypochlorhydria, illetve achlorhydria következtében csökkentheti a B12-vitamin (cianokobalamin) felszívódását. Ezt figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akik csökkent mennyiségű B12‑vitamintartalékkal rendelkeznek, illetve akiknél fennállnak olyan kockázati tényezők, melyek következtében a hosszú távú terápia során nem lesz elegendő a B12-vitamin felszívódása.
Az omeprazol CYP2C19-gátló. Az omeprazollal történő kezelés megkezdésekor és befejezésekor figyelembe kell venni a CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel lehetséges interakciókat. Interakciót figyeltek meg a klopidogrel és az omeprazol között (lásd 4.5pont). Ennek az interakciónak a klinikai jelentősége még nem tisztázott. Elővigyázatosságból nem javasolt az omeprazol és a klopidogrel együttadása (lásd 4.5pont).
Protonpumpa-gátlókkal végzett kezelés kismértékben növelheti bizonyos gastrointestinalis fertőzések – pl. a Salmonella vagy a Campylobacter fertőzés, továbbá kórházban ápolt betegeknél esetleg a Clostridium difficile fertőzés – kockázatát (lásd 5.1pont).
A protonpumpa-gátlókkal legalább három hónapon át, a legtöbb esetben azonban egy éven keresztül kezelt betegek körében súlyos hypomagnesaemia előfordulásáról számoltak be. A hypomagnesaemia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint például fáradtság, tetánia, delírium, görcsök, szédülés és kamrai ritmuszavar, ezek azonban észrevétlenül kezdődnek, és elkerülhetik a figyelmet. A legtöbb érintett betegben a hypomagnesaemia javult a magnéziumpótló terápia és a protonpumpa-gátló gyógyszer elhagyása hatására.
Azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszabb ideig részesülnek protonpumpa-gátlókkal való kezelésben, vagy a protonpumpa-gátlókkal együtt digoxint vagy olyan gyógyszereket szednek, melyek hypomagnesaemiát okozhatnak (pl. diuretikumok), az orvosnak fontolóra kell vennie a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során. A súlyos hypomagnesemia hypocalcemiat eredményezhet.
A protonpumpa-gátlók – különösen, ha nagy adagokban és hosszú távon (1évnél hosszabb ideig) alkalmazzák – enyhén növelhetik a csípő-, csukló- és gerinctörés kockázatát, főként idősek vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb ismert kockázati tényezők is fennállnak. Megfigyeléses vizsgálatok eredményei szerint a protonpumpa-gátlók 10–40%-kal növelhetik a csonttörések kockázatát. A kockázatnövekedéshez részben egyéb tényezők is hozzájárulhatnak. Az osteoporosis kockázatának kitett betegeknek az érvényes klinikai irányelveknek megfelelő ellátásban, valamint megfelelő D-vitamin- és kalciumbevitelben kell részesülniük.
Subacut bőr lupus erythematosus (SCLE)
A protonpumpa gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen, ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni az omeprazol alkalmazásának a leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa gátlók használata esetén is.
Vesekárosodás
Omeprazolt szedő betegeknél akut tubulointerstitialis nephritist (TIN) figyeltek meg, amely bármikor előfordulhat az omeprazol-kezelés folyamán (4.8 pont). Az akut tubulointerstitialis nephritis veseelégtelenségbe progrediálhat.
TIN gyanúja esetén az omeprazol alkalmazását le kell állítani, és haladéktalanul megfelelő kezelést kell indítani.
Kölcsönhatás laboratóriumi vizsgálatokkal
A megnövekedett kromogranin-A (CgA)-szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Ezen kölcsönhatás elkerülése érdekében az omeprazol-kezelést legalább 5nappal a CgA mérése előtt fel kell függeszteni (lásd 5.1 pont). Amennyiben a CgA és gasztrinszintek az eredeti mérés után nem térnek vissza a referencia tartományba, a protonpumpagátló-kezelés felfüggesztése után 14 nappal meg kell ismételni a mérést.
Bármilyen hosszú távú kezeléshez hasonlóan, különösen, ha annak időtartama meghaladja az egy évet, a beteget rendszeres megfigyelés alatt kell tartani.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Az omeprazol hatása más hatóanyagok farmakokinetikájára
A pH függvényében felszívódó hatóanyagok
Az omeprazol-kezelés ideje alatt lecsökkent gyomorsavmennyiség növelheti vagy csökkentheti a gyomornedv pH‑értékének függvényében felszívódó hatóanyagok felszívódását.
Nelfinavir, atazanavir
A nelfinavir és az atazanavir plazmakoncentrációja csökken az omeprazollal történő együttes alkalmazásuk esetében.
Az omeprazol és a nelfinavir együttadása ellenjavallt (lásd a 4.3pontot). Az omeprazol együttadása (napi egyszeri 40mg adagban) kb. 40%‑kal csökkentette a nelfinavir átlag expozícióját, a farmakológiailag aktív M8 metabolitjának átlag expozíciója pedig kb. 75―90%‑kal csökkent. A kölcsönhatás a CYP2C19 gátlásával is járhat.
Az omeprazol és az atazanavir együttadása nem javasolt (lásd a 4.4pontot). Az omeprazol (naponta egyszer 40mg) és 300mg atazanavir / 100mg ritonavir egyidejű alkalmazása egészséges önkéntesekben az atazanavir-expozíció 75%‑os csökkenését eredményezte. Az atazanavir adagolásának 400mg‑ra történő megemelése nem ellensúlyozta az omeprazolnak az atazanavir-expozícióra kifejtett hatását. Az omeprazol (naponta egyszer 20mg) és 400mg atazanavir / 100mg ritonavir egyidejű alkalmazása – összehasonlítva a napi egyszeri 300mg atazanavir / 100mg ritonavir beadásával – egészséges önkéntesekben az atazanavir‑expozíció körülbelül 30%‑os csökkenését eredményezte.
Digoxin
Az omeprazol (naponta egyszer 20mg) és a digoxin együttadása egészséges vizsgálati alanyokban 10%‑kal növelte a digoxin biohasznosulását. Ritkán jelentettek digoxin mérgezést. Ennek ellenére fokozott figyelemre van szükség, amikor idős betegeknek nagy dózisban adják az omeprazolt. Ilyenkor intenzívebbé kell tenni a terápiás digoxin-szint monitorozását.
Klopidogrel
Az egészséges alanyokkal végzett vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy a klopidogrel (300mg kezdeti és napi 75 mg fenntartó dózis) és az omeprazol (napi 80 mg per os) közötti farmakokinetikai/farmakodinámiás kölcsönhatás következtében a klopidogrel aktív metabolitjának mennyisége átlagosan 46%-kal, az (ADP által indukált) thrombocytaaggregáció gátlás maximális értéke átlagosan 16%-kal csökkent.
Ellentmondásos adatokat jelentettek mind az obszervációs, mind a klinikai vizsgálatok eredményeképpen az omeprazol farmakokinetikai/farmakodinámiás interakciójának a major cardiovascularis eseményekre gyakorolt klinikai hatásáról. Elővigyázatosságból az omeprazol és a klopidogrel egyidejű használatát kerülni kell (lásd a 4.4 pont).
Egyéb hatóanyagok
A pozakonazol, erlotinib, ketokonazol és itrakonazol abszorpciója jelentősen csökken, így a klinikai hatásuk is romolhat. A pozakonazol és az erlotinib omeprazollal történő együttes alkalmazását kerülni kell.
A CYP2C19 által metabolizált hatóanyagok
Az omeprazol közepes mértékben gátolja a CYP2C19 aktivitását, mely az omeprazol metabolizmusában főszerepet játszik. Így együttadáskor a szintén CYP2C19 enzim által metabolizált egyéb hatóanyagok metabolizációja csökkenhet, ezeknek a hatóanyagoknak való szisztémás expozíció pedig nőhet. Ilyen gyógyszerek például az R‑warfarin és egyéb K-vitamin antagonisták, a cilosztazol, a diazepám és a fenitoin.
Cilosztazol
Egy keresztezett klinikai vizsgálatban egészséges vizsgálati alanyoknak 40mg dózisban adott omeprazol 18%‑kal, illetve 26%‑kal növelte a cilosztazol Cmax és AUC értékét, az egyik aktív metabolitjának Cmax és AUC értékét pedig 29%‑kal, illetve 69%‑kal.
Fenitoin
Az omeprazol-kezelés megkezdését követő első két hét során a fenitoin plazmakoncentrációjának monitorozása ajánlott. Amennyiben módosítani kellett a fenitoin adagolását, az omeprazol‑kezelés befejezése után újabb monitorozás és újabb dózismódosítás szükséges.
Ismeretlen mechanizmus
Szakvinavir
Az omeprazol és a szakvinavir/ritonavir együttes alkalmazása a szakvinavir plazmaszintjének kb.70%‑os emelkedését eredményezte, amit a HIV fertőzött betegek jól toleráltak.
Takrolimusz
Az omeprazol együttadásakor a takrolimusz szérumszintjének növekedését jelentették. Ezért fokozott figyelemmel kell kísérni a takrolimusz koncentrációkat és a veseműködést (kreatinin-clearence), és szükség esetén módosítani kell a takrolimusz adagolását.
Metotrexát
A metotrexátot a protonpumpa‑gátlókkal együttadva, a metotrexát-szintek emelkedéséről számoltak be néhány betegnél. Magas dózisú metotrexát alkalmazásakor az omeprazol-kezelés ideiglenes felfüggesztésének megfontolására is szükség lehet.
Egyéb hatóanyagok hatása az omeprazol farmakokinetikájára
CYP2C19‑ és/vagy CYP3A4-inhibítorok
Mivel az omeprazol a CYP2C19 és CYP3A4 enzimek által metabolizálódik, az olyan hatóanyagok, melyekről ismert, hogy gátolják a CYP2C19 és CYP3A4 enzimeket (pl. klaritromicin és vorikonazol), omeprazol‑metabolizmus mértékének csökkentése miatt az omeprazol szérumszintjének megemelkedését eredményezhetik. A vorikonazollal történő együttadás több mint kétszeres omeprazol-expozíciót eredményezett. Tekintettel arra, hogy a betegek jól tolerálták az omeprazol nagy dózisait, az omeprazol adagolásának módosítása általában nem szükséges. Amennyiben azonban a beteg súlyos májkárosodásban szenved, vagy ha hosszú távú kezelés indokolt, megfontolandó az adagolás módosítása.
CYP2C19 és/vagy CYP3A4 indukálók
Olyan hatóanyagok, melyekről tudjuk, hogy indukálják a CYP2C19 enzimet vagy a CYP3A4 enzimet, illetve mindkettőt (pl. rifampicin és a közönséges orbáncfű), az omeprazol metabolizmusának fokozásával az omeprazol szérumszintjének csökkenéséhez vezethetnek.
Terhesség
Három prospektív epidemiológiai vizsgálat eredményei (több mint 1000vizsgálati eredmény), azt mutatják, hogy az omeprazolnak nincsenek káros hatásai sem a terhességre, sem a magzat, illetve az újszülött egészségére. Az omeprazol alkalmazható a terhesség alatt.
Szoptatás
Az omeprazol kiválasztódik az anyatejbe, de terápiás dózisban történő alkalmazása esetén nem valószínű, hogy hatással lenne a csecsemőre.
Termékenység
Állatkísérletek során az omeprazol orálisan beadott racém elegye nem mutatott a termékenységre gyakorolt hatásokat.
Az Omeprazole Rompharm 40 mg por infúziós oldathoz valószínűleg nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Előfordulhatnak olyan nemkívánatos hatások, mint például szédülés és látászavarok (lásd 4.8pont). Ha fellép ezek valamelyike, a betegnek nem szabad gépjárművet vezetnie vagy gépeket kezelnie.
A biztonságossági profil összegzése
A leggyakoribb mellékhatások (a betegek 1–10%-ánál) a fejfájás, hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, puffadás és hányás, illetve hányinger.
Mellékhatások táblázatos felsorolása
Az omeprazollal kapcsolatos klinikai kísérletekben és a forgalomba hozatal utáni vizsgálatokban a következő mellékhatásokat azonosították vagy gyanították. Egyik mellékhatás sem volt dózisfüggő. A felsorolt mellékhatásokat a gyakoriságuk és a szervrendszerek (System Organ Class, SOC) szerint csoportosítva közöljük. A gyakorisági kategóriák a következő szabálynak megfelelően kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg).
| Szervrendszer / gyakoriság | Mellékhatás |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Ritka: | leukopenia, thrombocytopenia |
| Nagyon ritka: | agranulocytosis, pancytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Ritka: | túlérzékenységi reakciók, pl. láz, angiooedema és anafilaxiás reakció, illetve sokk |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Ritka: | hyponatremia |
| Nem ismert: | hypomagnesaemia (ld. a 4.4pontot), hypocalcaemia*, hypokalaemia. |
| Pszichiátriai kórképek: | |
| Nem gyakori: | álmatlanság |
| Ritka: | izgatottság, zavartság, depresszió |
| Nagyon ritka: | agresszió, hallucináció |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | fejfájás |
| Nem gyakori: | szédülés, paraesthesia, aluszékonyság |
| Ritka: | ízérzési zavarok |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | |
| Ritka: | homályos látás |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori: | vertigo |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediasztinális betegségek és tünetek | |
| Ritka: | bronchospasmus |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, flatulentia, hányinger, illetve hányás, fundus mirigy polipok (benignus) |
| Ritka: | szájszárazság, stomatitis, gastrointestinalis candidiasis |
| Nem ismert: | mikroszkópos colitis |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Nem gyakori: | emelkedett májenzim-értékek |
| Ritka: | hepatitis sárgasággal vagy anélkül |
| Nagyon ritka: | májelégtelenség, encefalopathia a már korábban fennálló májbetegségben szenvedő betegek esetében |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori: | dermatitis, viszketés, kiütés, urticaria |
| Ritka: | hajhullás, fényérzékenység |
| Nagyon ritka: | erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis (TEN) |
| Nem ismert | Subacut bőr lupus erythematosus (lásd 4.4 pont). |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori: | csípő‑, csukló‑ vagy gerinctörés (lásd 4.4pont) |
| Ritka: | arthralgia, myalgia |
| Nagyon ritka: | izomgyengeség |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Ritka: | Tubulointerstitialis nephritis (veseelégtelenségbe progrediálhat) |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | |
| Nagyon ritka: | gynecomastia |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nem gyakori: | rosszullét, perifériás oedema |
| Ritka: | hyperhidrosis |
* a súlyos hypomagnesemia hypocalcaemia-t eredményezhet
Izolált esetekben irreverzibilis látáskárosodásról számoltak be olyan kritikus állapotú betegeknél, akik omeprazol intravénás injekciót kaptak, különösen nagy dózisok esetén, de okozati összefüggést nem állapítottak meg.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az omeprazol túladagolásának következményeiről emberek esetében korlátozott mennyiségű információk állnak rendelkezésre. Az irodalomban 560mg‑ig terjedő adagok alkalmazásáról van leírás, és egyes jelentések olyan esetekről számolnak be, amikor az egyszeri per os adagok elérték a 2400mg omeprazolt (vagyis a szokásos ajánlott klinikai dózis 120-szorosát). Hányingerről, hányásról, szédülésről, hasi fájdalmakról, hasmenésről és fejfájásról számoltak be. Néhány esetben apátia, depresszió és zavartság is előfordult.
A leírt tünetek átmenetiek voltak, súlyos kimenetelű esetekről nem számoltak be. Az elimináció mértéke növelt dózisok esetén változatlan volt (elsőrendű kinetika). A kezelés – amennyiben szükséges – tüneti.
A klinikai vizsgálatok során egy alkalommal napi maximum 270 mg és három nap alatt összesen legfeljebb 650 mg intravénás adag beadása során dózisfüggő nemkívánatos reakciót nem tapasztaltak.
Farmakológiai tulajdonságok - OMEPRAZOLE 40 MG
Farmakoterápiás csoport: protonpumpa-gátlók ATC kód: A02BC01
Hatásmechanizmus
Az omeprazol – két enantiomer molekula racém elegye – a gyomorsav-szekréciót célzott hatásmechanizmuson keresztül csökkenti. Az omeprazol a parietális sejt protonpumpájának specifikus gátlója. Gyorsan hat, és a gyomorsav-szekréció reverzibilis gátlásával napi egyszeri adagolás mellett biztosítja a savkontrollt.
Az omeprazol gyenge bázis, és a gyomor parietális sejtjeiben levő intracelluláris canaliculusok savas környezetében koncentrálódik és átalakul aktív formává, itt gátolja a H+, K+‑ATP‑áz enzimet, a protonpumpa működését. A gyomorsavképződés folyamatának utolsó szakaszára kifejtett hatás dózisfüggő, és igen hatékonyan gátolja mind a bazális, mind a stimulált gyomorsavtermelést, stimulációtól függetlenül.
Farmakodinámiás hatások
Az omeprazol összes megfigyelt farmakodinámiás hatása a gyomorsav-elválasztásra gyakorolt hatásával magyarázható.
A gyomorsav-elválasztásra gyakorolt hatás
Az intravénás omeprazol az embernél dózisfüggő gyomorsav-szekréció gátlást okoz.
Annak érdekében, hogy azonnal elérjék az intragasztrikus aciditás a 20 mg-os ismételt orális adagolás során elérhetőhöz hasonló csökkenését, intravénásan 40 mg kezdeti dózis ajánlott. Ez az intragasztrikus aciditás azonnali csökkenését eredményezi, valamint átlagosan kb. 90%-os csökkenést a következő 24 órában mind iv. injekció és iv. infúzió esetében.
A gyomorsavszekréció gátlása az omeprazol-plazmakoncentráció és az eltelt idő közötti kapcsolatot kifejező görbe (AUC) alatti területével és nem az adott időponban mért aktuális plazmakoncentráció értékével arányos.
Az omeprazollal végzett kezelés során nem figyeltek meg tachyphylaxiát.
A Helicobacter pylori baktériumra gyakorolt hatás
A H. pylori baktérium előfordulása a peptikus fekélybetegség – ezen belül a gyomorfekély és a nyombélfekély – velejárója. A H. pylori jelentős szerepet játszik a gastritis kialakulásában. A H. pylori a gyomorsavval együtt a peptikus fekélybetegség kialakulásának legfőbb tényezői. A H. pylori továbbá fontos tényezője az atrófiás gastritis kialakulásának is, amely a gyomorrák kialakulásának fokozott veszélyével jár.
A H. pylori baktériumnak az omeprazollal és antimikrobiális szerekkel végzett eradikációja nagy százalékban eredményezi a peptikus fekélyek gyógyulást, illetve hosszú távú remisszióját.
A gyomorsav-elválasztás gátlásával kapcsolatos egyéb hatások
Hosszú távú kezelés során a gyomorban kialakuló glanduláris ciszták valamivel gyakoribb előfordulását jelentették. Ezek a változások az erőteljes savszekréció-gátlás következményeként kialakuló, jóindulatúak és reverzibilisnek tűnő fiziológiai elváltozások.
A bármely okból bekövetkező gyomorsavcsökkenés, beleértve a protonpumpa-gátlók alkalmazását is, azt eredményezi, hogy a gastrointestinalis tractusban normál állapotban is jelenlévő baktériumok száma megnövekszik a gyomorban. A gyomorsavszekréciót csökkentő gyógyszerekkel végzett kezelés a gastrointestinalis fertőzések – pl. a Salmonella és a Campylobacter fertőzés, továbbá kórházban ápolt betegeknél esetleg a Clostridium difficile fertőzés – kockázatának enyhe növekedéséhez vezethet.
A szekréciót gátló gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a savszekréció csökkenésére adott válaszként a szérum gasztrinszint emelkedik. A gyomor csökkent aciditása miatt a CgA is emelkedik. A megnövekedett CgA szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. A rendelkezésre álló, publikált bizonyítékok arra utalnak, hogy a protonpumpa-gátlókat a CgA mérések előtt 5-14 nappal fel kell függeszteni. Ez lehetővé teszi, hogy a PPI kezelést követően esetleg hamisan emelkedett CgA szint visszatérjen a referencia tartományba. Egyes betegekben (mind gyermekek, mind felnőttek) az omeprazollal végzett hosszú távú kezelés során a megnövekedett szérum gasztrinszintekhez köthető megnövekedett számú ECL-sejt figyelhető meg.
Eloszlás
Az omeprazol látszólagos eloszlási térfogata egészséges egyénekben körülbelül 0,3l/ttkg. Az omeprazol 97%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Az omeprazol teljes mértékben metabolizálódik a citokróm P450 rendszeren (CYP) keresztül. Metabolizmusának fő része, a plazma fő metabolitjának, a hidroxi-omeprazol kialakulásáért felelős, polimorfikusan meghatározott CYP2C19 enzimtől függ. A fennmaradó rész, egy másik specifikus izoformáta, az omeprazol-szulfon kialakulásáért felelős CYP3A4 függvénye. Az omeprazolnak a CYP2C19 iránti nagy affinitása következtében fennáll a kompetitív gátlás lehetősége, valamint a CYP2C19 egyéb szubsztrátjaival való metabolikus gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatások lehetősége. A CYP3A4 iránti alacsony affinitás miatt azonban az omeprazol nem képes gátolni a CYP3A4 egyéb szubsztrátjainak metabolizációját. Emellett az omeprazolnak nincs gátló hatása a legfontosabb CYP enzimekre.
A kaukázusi populáció kb. 3%-ánál és az ázsiai populáció 15–20%-ánál hiányzik a funkcionális CYP2C19 enzim, és ezért őket lassú metabolizálóknak nevezik. Ezeknél az egyéneknél az omeprazol metabolizációjának fő katalizátora valószínűleg a CYP3A4. Napi egyszeri 20mg omeprazol ismételt beadása után az átlag AUC érték a gyengén metabolizálókban 5-10‑szer volt magasabb, mint a funkcionáló CYP2C19 enzimmel rendelkezők (gyors metabolizálók) körében. Az átlagos csúcs-plazmakoncentrációk is mintegy 3-5-szörösére növekedtek. Ezek a megállapítások nem befolyásolják az omeprazol adagolását.
Elimináció
A teljes plazma-clearance körülbelül 30-40 l/h egyszeri adag után. Az omeprazol plazma eliminációs féléletideje rendszerint kevesebb, mint egy óra mind egyszeri, mind napi egyszeri ismételt per os adagolást követően. Az omeprazol az egyes beadások között teljesen kiválasztódik a plazmából, így a napi egyszeri alkalmazás folyamán nem mutat akkumulációs tendenciát. Az omeprazol orális dózisának csaknem 80%‑a metabolitok formájában a vizelettel választódik ki, a maradék elsősorban epekiválasztás útján a széklettel ürül.
Linearitás/nem-linearitás
Az omeprazol AUC értéke az ismételt alkalmazás során növekszik. Ez a növekedés ismételt adagolás után dózisfüggő és nem lineáris dózis-AUC kapcsolatot eredményez. Az idő- és dózisfüggés oka a first pass metabolizáció (a májon való első áthaladás során történt metabolizáció) és a szisztémás clearance-érték csökkenése, amit valószínűleg az omeprazol illetve metabolitjai (pl. szulfon) általi CYP2C19‑gátlás okoz.
A metabolitok nincsenek hatással a gyomorsav szekrécióra.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél az omeprazol metabolizációja csökken, ami az AUC érték növekedését eredményezi. A napi egyszeri dózis esetében az omeprazol nem mutatott akkumulációs tendenciát.
Vesekárosodás
Az omeprazol farmakokinetikája, beleértve a szisztémás biohasznosulást és az eliminációs sebességet, változatlan a károsodott veseműködésű betegeknél.
Idősek
Az omeprazol metabolizmusa valamennyire csökken az idős (75-79éves) betegek esetében.
Gyógyszerészeti jellemzők - OMEPRAZOLE 40 MG
Ez a készítmény nem keverhető más gyógyszerekkel kivéve, ha azok a 6.6 pontban szerepelnek.
Eredeti zárt csomagolásban: 2 év.
A port tartalmazó injekciós üvegben elkészített oldat:
Az 5 ml 9 mg/ml (0,9%) koncentrációjú nátrium-klorid infúziós oldattal vagy 5 ml 50 mg/ml (5%) koncentrációjú infúziós glükózoldattal elkészített gyógyszeres oldat azonnal hígítandó.
Hígított oldat:
A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 100 ml 0,9%-os nátrium-kloriddal történő hígítás után 25ºC-on 12 órán át igazolt, 100 ml 5%-os glükóz oldattal történő hígítás után 25°C-on 6 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve amikor a felbontás/elkészítés/hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Legfeljebb 25°C-on, a fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A feloldott és hígított gyógyszeres oldat tárolási feltételeiről lásd a 6.3 pontot.
Por, sötétszürke, szilikonozott brómbutil gumidugóval, alumínium kupakkal, lezárt, fehér lepattintható PP védőkupakkal ellátott, színtelen, átlátszó I-es típusú injekciós üvegben és dobozban.
Kiszerelés:
1×40 mg injekciós üveg dobozban.
5×40 mg injekciós üveg PVC/PET/PE fóliába csomagolva dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Az egyes injekciós üvegek teljes tartalmát kb. 5 ml folyadékban kell feloldani, majd azonnal 100 ml-re hígítani. Ehhez 9 mg/ml (0,9%) infúzióhoz való nátrium-klorid vagy 50 mg/ml (5%) infúzióhoz való glükózoldatot kell használni. Az infúziós oldat pH-ja befolyásolja az omeprazol stabilitását, ezért nem szabad más oldószert vagy mennyiséget használni a hígításhoz.
Elkészítés
-
Szívjon fel egy fecskendővel 5 ml infúziós oldatot a 100 ml-es infúziós palackból vagy zsákból.
-
Adja ezt a mennyiséget az omeprazolt tartalmazó injekciós üvegbe. Gondosan keverje össze, hogy az omeprazol teljes mennyisége biztosan feloldódjon.
-
Szívja vissza a fecskendőbe az omeprazol-oldatot.
-
Fecskendezze be az oldatot az infúziós palackba vagy zsákba.
-
Ismételje meg az előző négy lépést, hogy az omeprazol teljes mennyisége biztosan átkerüljön az injekciós üvegből az infúziós palackba vagy zsákba.
Zsákos infúzió készítésére szolgáló módszer
-
Csatlakoztasson egy duplavégű áttöltőtűt az infúziós zsák injekciós portjához. A tű másik végét csatlakoztassa az omeprazolt tartalmazó injekciós üveghez.
-
Oldja fel az omeprazolt az infúziós oldat injekciós üveg és infúziós zsák közötti oda-vissza történő pumpálásával.
-
Ellenőrizze, hogy az omeprazol teljes mennyisége feloldódott-e.
Az oldatos infúziót 20-30 perc alatt kell beadni intravénásan.
A feloldott omeprazol pH-ja glükózoldatban 9,5-10,5 közé; 0,9%-os nátrium-klorid oldatban 10,0-11,0 közé esik.
A készre hígított infúziós oldat pH-ja glükózoldatban 8,9-9,5 közé; 0,9%-os nátrium-klorid oldatban 9,3-10,3 közé esik.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás:II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).