OMNITROPE 5 MG/1,5 ML OLDATOS INJEKCIÓ PATRONBAN

Csecsemők, gyermekek és serdülők

• A növekedési hormon nem megfelelő szekréciója miatt bekövetkező növekedési zavarok

  (növekedésihormon-hiány [growth hormone deficiency], GHD).

• Turner-szindrómával társult növekedési zavar.

• Krónikus veseelégtelenséggel társult növekedési zavar.

• A gesztációs korhoz képest kicsinek (small for gestational age – SGA) született gyermekek/serdülők növekedési zavara (aktuális testmagasság standard deviációs pontszáma [standard deviation score – SDS] < -2,5, a szülői korrigált testmagasság SDS < -1), akiknek születési súlya és/vagy testmagassága -2 SD (standard deviáció) alatti, és akik 4 éves korukra vagy később sem zárkóznak fel kortársaikhoz (növekedési ütem [height velocity – HV] SDS < 0 a megelőző év folyamán).

• Prader–Willi-szindróma (PWS) esetén a növekedés és testfelépítés elősegítése. A PWS diagnózisát megfelelő genetikai vizsgálatnak kell alátámasztania.

  Felnőttek

• Felnőttek hormonpótló terápiája kifejezett növekedésihormon-hiány esetén.

• Felnőttkorban kezdődő: Ismert, hypothalamus- vagy hypophysis-rendellenesség eredményeként többféle hormonhiánnyal összefüggő súlyos növekedésihormon-hiányban szenvedő betegek, akiknél a hypophysishormonok közül legalább egynek (kivéve a prolaktint) a hiánya áll fenn.

  Ezen betegeknél megfelelő dinamikus vizsgálatot kell végezni a növekedésihormon-hiány fennállásának vagy kizárásának megállapítására.

• Gyermekkorban kezdődő: Azok a betegek, akik veleszületett, genetikai, szerzett vagy idiopathiás ok következtében voltak növekedésihormon-hiányosak gyermekkorukban. Gyermekkorban kezdődő GHD-ban szenvedő betegeknél a hossznövekedés befejeződésével újból értékelni kell a beteg növekedésihormon-elválasztási kapacitását. Azoknál a betegeknél, akiknél nagy a valószínűsége a perzisztáló GHD-nak, például veleszületett ok miatt, vagy ha a GHD szekunder módon, valamilyen hypophysis-/hypothalamus-betegség vagy -inzultus következtében áll fenn, akkor a növekedési hormonnal végzett, legalább 4 hétig tartó kezelést követően az inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-I) SDS <-2 értéke elegendő bizonyítékul szolgál a GHD egyértelmű jelenlétére.

  Minden más betegnél az IGF-I meghatározása és egy növekedésihormon-stimulációs teszt elvégzése

  szükséges.

A diagnózis felállítását, a szomatropin-terápia kezdeményezését és ellenőrzését olyan orvosnak kell végeznie, aki megfelelően képzett és tapasztalt a növekedési zavarokban szenvedő betegek diagnózisának felállításában és kezelésében.

Adagolás

Gyermekek és serdülők

Az adagolást és alkalmazást egyedileg kell meghatározni.

Gyermekek és serdülők növekedési zavara a növekedésihormon elégtelen szekréciója következtében Szokásos dózisa 0,025-0,035 mg/testtömegkilogramm/nap vagy 0,7-1,0 mg/testfelület m²/nap. Ennél nagyobb adagok alkalmazása is ismert.

Amikor a gyermekkori GHD serdülőkorban is perzisztál, akkor a teljes testi kifejlődés (például testösszetétel, csonttömeg) elérése érdekében folytatni kell a kezelést. Monitorozáshoz a T-score>-1 (amelyet a kettős energiájú röntgen-abszorpciometriával meghatározott, a nemet és etnikumot figyelembe vevő, az átlagos felnőttkori maximális csonttömeghez standardizálva adnak meg) értéke által meghatározott maximális csonttömeg elérése alkalmazható, ami egyben az egyik terápiás célkitűzés is ebben az átmeneti időszakban. Az adagolással kapcsolatos útmutatásért lásd az alábbi, felnőttekre vonatkozó részt.

Prader–Willi-szindróma, a növekedés és testépítés elősegítése gyermekeknél és serdülőknél Szokásos ajánlott dózisa 0,035 mg/testtömegkilogramm/nap vagy 1,0 mg/testfelület m²/nap. A napi adag nem haladhatja meg 2,7 mg-ot. Nem kezelhetők azok a gyermekek és serdülők, akiknél az éves növekedési ráta kisebb mint 1 cm és az epifízisek záródóban vannak.

Turner-szindróma okozta növekedési zavar

Ajánlott dózisa 0,045–0,050 mg/testtömegkilogramm/nap vagy 1,4 mg/testfelület m² /nap.

Növekedési zavar krónikus veseelégtelenség esetén

Szokásos ajánlott dózisa 0,045–0,050 mg/testtömegkilogramm/nap (1,4 mg/testfelület m²/nap). Nagyobb adagok alkalmazása is szükségessé válhat, amennyiben a növekedési sebesség túl lassú. Hathavi kezelés után dóziskorrekció válhat szükségessé (lásd 4.4 pont).

A gesztációs korhoz képest kicsinek született gyermekek/serdülők növekedési zavara (SGA)

Az ajánlott dózis 0,035 mg/testtömegkilogramm/nap (1 mg/testfelület m²/nap) a végső testmagasság eléréséig (lásd 5.1 pont). A kezelést a terápia első éve után be kell fejezni, ha a növekedési sebesség SDS +1 alatt van. A kezelést akkor is meg kell szakítani, ha a növekedés üteme < 2 cm/év és, ha szükséges, igazolni kell, hogy az epifízis fugák záródása tekintetében a csontkor meghaladja lányoknál a 14, fiúknál a 16 évet.

Adagolási javaslatok gyermekeknél és serdülőknél

Növekedésihormon-hiány felnőtt betegeknél

Azoknál a betegeknél, akik a gyermekkori GHD-t követően is folytatják a növekedésihormon alkalmazását, a terápia újrakezdéséhez ajánlott adag 0,2-0,5 mg/nap. Az adagot a beteg egyéni igényeinek megfelelően, fokozatosan kell emelni vagy csökkenteni, alapul véve a beteg IGF-I koncentrációját.

Felnőttkorban kezdődő GHD esetén a kezelést alacsony dózissal, 0,15-0,3 mg napi adaggal kell kezdeni. Az adagot a beteg egyéni igényeinek megfelelően, fokozatosan kell emelni, alapul véve a beteg IGF-I koncentrációját.

A kezelés célja mindkét esetben az, hogy az inzulinszerű növekedési faktor 1 (IGF-I) szérumkoncentrációi az életkorral korrigált értékekhez képest 2 SDS-en belül legyenek. A kezelés megkezdésénél normál IGF-I koncentrációval rendelkező betegeknek az IGF-I normálértékének felső határáig kell a növekedési hormont adagolni, nem lépve túl a 2 SDS értéket. A klinikai válasz és a mellékhatások szintén használhatók a dózistitrálás útmutatójaként. Ismeretes, hogy vannak olyan GHD-s betegek, akiknél a jó klinikai válasz ellenére nem normalizálódik az IGF-I szintje, éppen ezért nem szükséges náluk az adag emelése. A napi fenntartó adag ritkán haladja meg az 1,0 mg-ot. A nőknek magasabb dózisra lehet szükségük, mint a férfiaknak, akiknél idővel megnövekedett IGF-I érzékenység tapasztalható. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a nők, különösen akik orális ösztrogén terápiában részesülnek, alulkezeltek, míg a férfiakat túldozírozzák. A növekedésihormon pontos adagolását ezért 6 havonta ellenőrizni kell. Mivel a növekedésihormon normál fiziológiás termelődése általában az életkorral csökken, a szükséges terápiás adag redukálódhat.

Különleges betegcsoportok

Idősek

60 év feletti betegeknél a kezelést 0,1-0,2 mg/nap adaggal kell kezdeni, amelyet aztán a beteg egyedi igényeihez igazodva, lassan kell növelni. A legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni. Ezeknél a betegeknél a fenntartó dózis ritkán haladja meg a 0,5 mg/nap értéket.

Az alkalmazás módja

Az injekciót subcutan kell beadni, és a beadás helyét a lipoatrophia elkerülése céljából változtatni kell.

A gyógyszer alkalmazására és kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Tilos szomatropin alkalmazása, ha bizonyíték van valamilyen tumor aktivitására. Bármilyen intracranialis tumornak inaktívnak kell lennie, továbbá a GH-kezelés csak a tumor-ellenes terápia befejezését követően kezdhető el. Ha bizonyíték van a tumor növekedésére, akkor a kezelést be kell fejezni.

Tilos szomatropin alkalmazása a növekedés elősegítésére záródott epifízisű gyermekek esetén.

Nyílt szívműtétet, hasi műtétet, politraumát, akut légzési elégtelenséget vagy hasonló állapotokat követően fellépő komplikációk esetén, vagy hasonló akut kritikus betegségben szenvedő betegeknél tilos szomatropin-kezelést alkalmazni (hormonpótló terápiában részt vevő betegekre vonatkozóan lásd 4.4 pont).

Az ajánlott maximális napi dózist nem szabad meghaladni (lásd 4.2 pont). Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.

Hypoadrenalismus

A szomatropin-kezelés bevezetése a 11βHSD-1 gátlásához és a szérum kortizol koncentrációjának csökkenéséhez vezethet. A szomatropinnal kezelt betegeknél a korábban nem diagnosztizált centrális (másodlagos) hypoadrenalismus manifesztálódhat, és glükokortikoid pótlás válhat szükségessé.

Ezenkívül a korábban diagnosztizált, hypoadrenalismus miatt kezelt, glükokortikoid pótló terápiában részesülő betegeknél a szomatropin-kezelés megkezdését követően (lásd 4.5 pont) megnövelhető a fenntartó- vagy a stresszdózis.

Orális ösztrogén terápiával való együttes alkalmazás

Ha a szomatropinnal kezelt nő orális ösztrogén terápiában részesül, az Omnitrope dózisát növelni kell, hogy a szérum IGF-1-szintje a normál életkor szerinti tartományban maradjon. Ezzel szemben, ha a szomatropinnal kezelt nő megszakítja az orális ösztrogén terápiát, lehet, hogy az Omnitrope dózisát csökkenteni kell, a növekedésihormon felesleg és/vagy a mellékhatások kialakulásának megelőzésére (lásd 4.5 pont).

Inzulinérzékenység

A szomatropin csökkentheti az inzulinérzékenységet. Diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a

szomatropin-kezelés megkezdése után az inzulin adagjának módosítása válhat szükségessé. Diabeteses, glükózintoleranciás vagy a diabétesszel kapcsolatban bármilyen más rizikófaktorral rendelkező beteget fokozott figyelemmel kell kísérni a szomatropinnal végzett kezelés során.

Pajzsmirigyfunkció

A növekedésihormon fokozza a pajzsmirigyen kívül történő T4-T3 átalakulást, amely a szérum T4 csökkenését és a szérum T3 koncentráció növekedését eredményezheti. Mindeközben a perifériás pajzsmirigy hormonszintek az egészséges egyénekre vonatkozó referenciatartományon belül maradtak. Subclinicus hypothyreosisban szenvedő betegeknél elméletileg hypothyreosis fejlődhet ki. Éppen ezért a pajzsmirigyfunkciót minden betegnél figyelemmel kell kísérni. Standard hormonpótló kezelésben részesülő, hypopituitarismusban szenvedő betegeknél a növekedésihormon pajzsmirigyfunkcióra kifejtett potenciális hatását fokozott figyelemmel kell kísérni.

Neoplasiák

Malignus betegség kezelésekor másodlagosan jelentkező növekedésihormon-elégtelenségben az esetleges relapszus jeleire figyelni kell. Gyermekkori rákbetegségek túlélőinél második daganat kialakulásának fokozott kockázatáról számoltak be az első daganatot követően szomatropinnal kezelt betegek esetében. Azoknál a betegeknél, akiket az első daganat miatt a fej besugárzásával kezeltek, az intracranialis tumorok, különösen a meningeomák voltak a leggyakoribb második daganatok.

Epiphyseolysis capitis femoris (combcsontfej epiphyseolysise)

Endokrin zavarokban szenvedő betegeknél, beleértve a növekedésihormon-elégtelenséget is, a csípőízületi epiphyseolysis kialakulása gyakoribb, mint az átlag népességnél. Ezért szomatropin- kezelésben részesülő betegeknél fellépő sántításnál orvosi kivizsgálásra van szükség.

Benignus intracranialis hypertensio

Erős vagy visszatérő fejfájás, látászavarok, hányinger és/vagy hányás esetén szemfenékvizsgálat javasolt az esetlegesen kialakult papilla-ödéma miatt. Igazolt papilla-ödéma esetén a jóindulatú intracranialis hypertensio diagnózisára gondolni kell, és ha szükséges, a növekedésihormon-kezelést fel kell függeszteni. Jelenleg nincs elegendő bizonyíték, hogy specifikus javaslatot lehessen adni a növekedésihormon-kezelés folytatására, ha az intracranialis hypertensio megszűnt. Ha a növekedésihormon-kezelést újra indítják, az intracranialis hypertensio tüneteinek jelentkezését figyelemmel kell kísérni.

Leukaemia

Leukaemiáról számoltak be kevés számú, olyan növekedésihormon-hiányos betegnél, akiknek egy részét szomatropinnal kezelték. Ugyanakkor nincs bizonyíték arra, hogy a leukaemia incidenciája megnő azoknak a növekedésihormont kapó betegeknek a körében, akiknek egyébként nincsenek hajlamosító tényezőik.

Antitestek

A betegek egy kis hányadánál Omnitrope elleni antitestek képződhetnek. Az Omnitrope antitestképződést váltott ki a betegek körülbelül 1%-ánál. Ezeknek az antitesteknek a kötődési képessége alacsony, és nem befolyásolja a növekedés ütemét. A szomatropin elleni antitestek vizsgálatát el kell végezni minden olyan betegnél, akinél másképpen nem magyarázható a terápiára adott válasz hiánya.

Pancreatitis

Bár előfordulása ritka, pancreatitisre kell gyanakodni, ha hasi fájdalom jelentkezik szomatropin-

kezelésben részesülő betegeknél, különösen gyermeknél.

Scoliosis

A szomatropinnal kezelt betegek bizonyos csoportjainál már ismeretes, hogy a scoliosis gyakrabban fordul elő. Továbbá, gyermekeknél a gyors növekedés a scoliosis progresszióját okozhatja. A szomatropin nem súlyosbította és nem tette gyakoribbá a scoliosist. A kezelés alatt a scoliosis jeleit monitorozni kell.

Akut, kritikus megbetegedés

A felépülés időszakában alkalmazott szomatropin hatását 522 olyan, kritikus betegségben szenvedő felnőtt beteg bevonásával végzett, két placebokontrollos vizsgálatban értékelték, akiknél nyílt szívműtétet, hasi műtétet, politraumát, illetőleg akut légzési elégtelenséget követően komplikációk léptek fel. A halandóság magasabb volt azoknál a betegeknél, akiket napi 5,3 vagy 8 mg szomatropinnal kezeltek, mint a placebóval kezelteknél (42%, illetve 19%). Következésképpen, az ilyen betegek nem kezelhetők szomatropinnal. Mivel az akut kritikus betegségben szenvedő betegek növekedésihormon-pótlásának biztonságosságáról nem áll rendelkezésre információ, ezért ezeknél a betegeknél a kezelés előnyeit mérlegelni kell annak potenciális kockázatával szemben.

Minden betegnél, akinél hasonló vagy más akut, kritikus betegség lép fel, a szomatropin-kezelés

előnyeit és kockázatait mérlegelni kell.

Idősek

80 év feletti betegek kezelésével kapcsolatban kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Az idősek

érzékenyebbek lehetnek az Omnitrope hatására, ezért gyakrabban alakulhatnak ki mellékhatások.

Prader–Willi-szindróma

A Prader–Willi-szindróma (PWS) kezelését mindig kalóriaszegény diétával kell összehangolni.

Fatális kimenetelről szóló jelentések érkeztek növekedésihormon alkalmazásával kapcsolatban Prader–Willi-szindrómában (PWS) szenvedő gyermekek körében, akiknél az alábbi egy vagy több kockázati tényező állt fenn: súlyos elhízás (akiknél a testtömeg/testmagasság aránya meghaladja a 200%-ot), a kórtörténetben szereplő légzéskárosodás vagy alvási apnoe vagy azonosítatlan légúti fertőzés. A Prader–Willi-szindrómában (PWS) szenvedő betegek, akiknél egy vagy több kockázati tényező jelen van, fokozottabban veszélyeztetettek.

A szomatropin-kezelés megkezdése előtt, a Prader–Willi-szindrómás (PWS) betegeket felső légúti obstrukció, alvási apnoe és légúti fertőzések irányában ki kell vizsgálni.

Amennyiben a felső légúti obstrukció vizsgálata során patológiás elváltozásokat figyelnek meg, akkor a növekedési hormonnal végzett terápia elkezdése előtt, a légzéssel kapcsolatos probléma kezelése és megoldása érdekében a gyermeket fül-orr-gégész szakorvoshoz kell utalni.

Az alvási apnoét a növekedésihormon-terápia megkezdése előtt szakmailag elfogadott módszerekkel, például polysomnographiával vagy éjszakai oxymetriával fel kell mérni, és alvási apnoe gyanúja esetén a beteget megfigyelés alatt kell tartani.

Ha a szomatropin-terápia során felső légúti obstrukció tünetei jelentkeznek (beleértve a horkolás megjelenését vagy fokozódását), a kezelést meg kell szakítani és új fül-orr-gégészeti vizsgálatot kell végezni a betegen.

Minden Prader–Willi-szindrómás (PWS) betegnél ki kell zárni az alvási apnoét, illetve apnoe gyanúja esetén a beteget monitorozni kell.

A betegeknél folyamatosan monitorozni kell a légúti fertőzés jeleit, a fertőzést a lehető leghamarabb

diagnosztizálni és agresszíven kezelni kell.

Növekedésihormon-kezelés előtt és alatt a testtömeget minden Prader–Willi-szindrómás (PWS) betegnél hatékony módszerrel kontrollálni kell.

A felnőttek, illetve a PWS-ben szenvedő betegek hosszú távú kezeléséről kevés tapasztalat áll

rendelkezésre.

A gesztációs korhoz viszonyítva kicsinek születettek (SGA)

A gesztációs korhoz képest kicsinek született gyermekek/serdülők esetén a növekedési zavart

magyarázó egyéb egészségügyi okokat a kezelés előtt ki kell zárni.

Gesztációs korhoz képest kicsinek született gyermekek/serdülők (SGA) kezelésének megkezdése előtt, majd azt követően évenként mérni kell az éhgyomri inzulin- és a vércukorszintet. Azoknál a betegeknél, akiknél a diabetes mellitus kockázata fokozott (családi előzmény, elhízás, súlyos inzulinrezisztencia, acanthosis nigricans) orális glükóztolerancia tesztet (OGTT) kell végezni. Ha a diabetes nyilvánvaló, növekedésihormon nem adható.

A kezelés elkezdése előtt és azt követően évenként kétszer ajánlott az IGF-I szint mérése a gesztációs

korhoz képest kicsinek született gyermekeknél/serdülőknél (SGA). Ha az ismételt mérésnél az IGF-I

szint meghaladja a referencia korra és pubertás státuszra vonatkoztatott +2 SD értéket, az IGF-I / IGFBP-3 arányt lehet a dózisbeállításnál figyelembe venni.

Kevés a tapasztalat a gesztációs korhoz képest kicsinek született gyermekek (SGA) pubertás kezdetéhez közeli időszakában elkezdett kezeléséről. Ezért a pubertás kezdetéhez közel nem ajánlatos a kezelés megindítása. Silver-Russel szindrómás betegek növekedésihormon-kezeléséről kevés tapasztalat áll rendelkezésre.

A növekedési hormonnal kezelt, gesztációs korhoz képest kicsinek született gyermek/serdülők (SGA) már elért testmagasság-növekedése némileg elveszhet, ha a kezelést a végső testmagasság elérése előtt abbahagyják.

Krónikus veseelégtelenség

Krónikus veseelégtelenségben a kezelés megkezdése előtt a normálérték 50%-a alatt kell lennie a vesefunkciónak. A növekedési zavar igazolásához a növekedési ütemet a kezelés megkezdése előtt egy éven át figyelemmel kell kísérni. Ezen időszak alatt a veseelégtelenség konzervatív kezelését (mely magában foglalja az acidosis, a hyperparathyreosis, valamint a tápláltsági állapot ellenőrzését) el kell kezdeni, és a kezelés időtartama alatt mindvégig folytatni kell.

Vesetranszplantáció esetén a kezelést abba kell hagyni.

Az Omnitrope készítménnyel kezelt, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek végső

testmagasságára vonatkozó adatok ezidáig nem állnak rendelkezésre.

Omnitrope 5 mg/1,5 ml oldatos injekció benzil-alkoholt tartalmaz:

Ez a gyógyszer 9 mg benzil-alkoholt tartalmaz milliliterenként. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat.

Újszülöttek esetében a benzil-alkohol intravénás alkalmazása összefüggésbe hozható súlyos nemkívánatos eseményekkel és halállal (zihálás szindróma). A benzil-alkohol toxicitást okozó legalacsonyabb mennyisége nem ismert.

Tájékoztassa a szülőket vagy a törvényes gondviselőt, hogy kisgyermekeknél (3 évesnél

fiatalabbaknál) egy hétnél hosszabb ideig ne alkalmazzák orvos vagy gyógyszerész engedélye nélkül.

Tájékoztassa a terhes vagy szoptató betegeket, hogy a nagy mennyiségű benzil-alkohol felhalmozódhat a szervezetükben és mellékhatásokat okozhat (úgynevezett „metabolikus acidózist”).

Tájékoztassa a máj- vagy vesebetegségben szenvedő betegeket, hogy nagy mennyiségű benzil-alkohol felhalmozódhat a szervezetükben és mellékhatásokat okozhat (úgynevezett „metabolikus acidózist”).

Nátriumtartalom

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag

„nátriummentes”.

Glükokortikoidok egyidejű alkalmazása gátolja az Omnitrope növekedést serkentő hatását. Az ACTH- hiányban szenvedő betegeknél a glükokortikoid pótló terápia megfelelő beállításáról kell gondoskodni, hogy a növekedésgátló hatás ne érvényesüljön.

A növekedésihormon csökkenti a kortizon kortizollá való átalakulását, és manifesztálhatja a korábban nem diagnosztizált centrális hypoadrenalismust vagy hatástalaníthatja az alacsony glükokortikoid helyettesítő dózisokat (lásd 4.4 pont).

Az orális ösztrogénpótló terápiában részesülő nőknél a terápiás cél eléréséhez nagyobb adag

növekedési hormonra lehet szükség (lásd 4.4 pont).

Növekedésihormon-elégtelenségben szenvedő felnőtteken végzett interakciós vizsgálat adatai szerint, a szomatropin adagolása növelheti a citokróm P450 izoenzimek által metabolizált vegyületek clearance-ét. A citokróm P450 3A4 által metabolizált vegyületek clearance-e (pl. nemi hormonok, kortikoszteroidok, görcsgátlószerek és ciklosporin) nagymértékben megnőhet, ezen vegyületek alacsonyabb plazmaszintjét eredményezve. Klinikai jelentősége nem ismeretes.

A diabetes mellitusban, illetőleg pajzsmirigy-rendellenességben szenvedő betegekre vonatkozóan lásd még a 4.4 pontot, az orális ösztrogénpótló kezelésben részesülő betegekre vonatkozóan a 4.2 pontot.

Terhesség

A szomatropin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatokkal végzett vizsgálatokból nem áll rendelkezésre elegendő adat a reprodukciós toxicitás megítéléséhez (lásd 5.3 pont). A szomatropin alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Szoptatás

Szoptató nőkkel nem végeztek klinikai vizsgálatokat szomatropint tartalmazó gyógyszerekkel. Nem ismert, hogy a szomatropin kiválasztódik-e a humán anyatejbe, bár az intakt fehérje felszívódása a csecsemő gyomor-bélrendszeréből teljes mértékben valószínűtlen. Ezért szoptató nők Omnitrope- kezelését körültekintően kell végezni.

Termékenység

Termékenységgel kapcsolatos vizsgálatokat nem végeztek az Omnitrope-pal.

Az Omnitrope nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

1. A biztonságossági profil összefoglalása

   A növekedésihormon-hiányban szenvedő betegekre jellemző az extracelluláris volumenhiány. A szomatropin-kezelés megkezdésével ez a deficit igen gyorsan helyreáll. Nagyon gyakoriak a folyadékretencióval kapcsolatos mellékhatások, mint a perifériás ödéma és az arthralgia; a musculoskeletalis merevség, a myalgia és a paraesthesia gyakori. Ezek a kezelés első hónapjaiban megjelenő mellékhatások általában enyhék, közepes fokúak, majd spontán módon vagy a dózis csökkentésével megszűnnek.

   Ezen mellékhatások előfordulási gyakorisága összefügg az alkalmazott dózissal, valamint a beteg életkorával, és valószínűleg fordítottan arányos a növekedésihormon-hiány kialakulásának időpontjával.

   Az Omnitrope antitestképződést váltott ki a betegek 1%-ánál. Ezeknek az antitesteknek a kötődési

   képessége alacsony volt, és kialakulásuk nem járt klinikai változásokkal, lásd 4.4 pont.

2. A mellékhatások táblázatos felsorolása

   Az 1. táblázat mutatja be a mellékhatásokat szervrendszerek és a következő gyakorisági kategóriák

   szerint osztályozva: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori

   (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) a jelzett állapotok mindegyikére vonatkozóan.

   1. táblázat

   Szervrend szeri kategória	Nagyon gyakori (≥1/10)	Gyakori(≥1/100 – <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 – < 1/100)	Ritka(≥1/10 000 – <1/1000)	Nagyon ritka (<1/10 000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezés re álló adatokból nem állapíthatómeg)
   Jó-,rosszindula tú és nem meghatáro zott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokatis)			(Gyermekek) Leukaemia†
   Endokrin betegségek és tünetek						Pajzsmirigy alulműködés e (hypothyreosis)**
   Anyagcser e- és táplálkozás i betegségekés tünetek						(Felnőttek ésgyermekek)II. típusú diabetes mellitus
   Idegrendsz eri betegségek és tünetek		(Felnőttek)Paraesthesia* (Felnőttek) Carpalis alagút szindróma	(Gyermekek) Jóindulatú koponyaűri nyomásfokoz ódás (Gyermekek) Paraesthesia*			(Felnőttek) Jóindulatú koponyaűri nyomásfoko zódás (Felnőttek és gyermekek)Fejfájás
   A bőr és a bőr alatti szövet betegségeiés tünetei			(Gyermekek) Bőrkiütés**, Viszketés**, Csalánkiütés**			(Felnőttek) Bőrkiütés**, Viszketés**, Csalánkiütés**
   A csont- ésizomrendsz er,	(Felnőttek)	(Felnőttek)Myalgia*(Felnőttek)	(Gyermekek) Myalgia*			(Gyermekek)

   Szervrend szeri kategória	Nagyon gyakori (≥1/10)	Gyakori(≥1/100 – <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 – < 1/100)	Ritka(≥1/10 000 – <1/1000)	Nagyon ritka (<1/10 000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezés re álló adatokból nem állapíthatómeg)
   valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Arthral gia*	Musculoskel etalis merevség* (Gyermekek)Arthralgia*				Musculoskel etalis merevség*
   A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolato s betegségekés tünetek			(Felnőttek és gyermekek) Gynaecomast ia
   Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	(Felnőtt ek) Periféri ás oedema*	(Gyermekek)Az injekció beadásának helyén fellépő reakció$	(Gyermekek) Perifériás oedema*			(Felnőttek és gyermekek) Arc- oedema* (Felnőttek) Az injekció beadásának helyén fellépőreakció$
   Laboratóri umi és egyéb vizsgálatokeredménye i						(Felnőttek és gyermekek) A vér kortizolszintj e csökkent‡

   *Ezek a mellékhatások általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak, a kezelés első hónapjaiban jelentkeztek, majd spontán módon vagy az adag csökkentésére elmúltak. E mellékhatások incidenciája összefüggésben áll az alkalmazott dózissal és a betegek életkorával, és valószínűleg fordított relációban van a betegek életkorával a növekedésihormon-hiány fellépésekor.

   **A forgalomba hozatalt követően azonosított gyógyszermellékhatás (ADR).

   $ Az injekció beadási helyén fellépő átmeneti reakciókról számoltak be gyermekeknél.

   ‡ A klinikai jelentőség nem ismert.

   † Növekedésihormon-hiányban szenvedő, szomatropinnal kezelt gyermekeknél számoltak be róla, de az incidencia hasonlónak tűnik, mint a növekedésihormon-hiányban nem szenvedő gyermekeknél.

3. Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Csökkent szérumkortizolszint

Beszámoltak arról, hogy a szomatropin csökkenti a szérum kortizolszintjét, amely valószínűleg a szállítófehérjék befolyásolása vagy a megnövekedett hepaticus clearance révén jön létre. Ezen felfedezés klinikai jelentősége korlátozott lehet. Ugyanakkor a terápia megkezdése előtt a kortikoszteroid-pótló kezelést optimalizálni kell.

Prader–Willi-szindróma

A forgalomba hozatalt követően beszámoltak Prader–Willi-szindrómában szenvedő, szomatropinnal

kezelt betegeknél a hirtelen halál ritka eseteiről, bár ok-okozati összefüggést nem igazoltak.

Leukaemia

Leukaemiás eseteket (ritkán vagy nagyon ritkán) jelentettek növekedésihormon-hiányos, szomatropinnal kezelt gyermekeknél, valamint szerepeltek ilyen esetek a forgalomba hozatalt követő alkalmazással kapcsolatos adatok között. Ugyanakkor nincs bizonyíték a leukaemia fokozott kockázatára hajlamosító tényezők, például az agyi vagy koponya-besugárzás hiányában.

Epiphyseolysis capitis femoris és Legg–Calvé–Perthes-kór

Epiphyseolysis capitis femorisról és Legg–Calvé–Perthes-kórról számoltak be GH-val kezelt gyermekeknél. Epiphyseolysis capitis femoris gyakrabban fordul elő endokrin betegségekben, míg a Legg–Calvé–Perthes-kór alacsony növésnél gyakoribb. Ugyanakkor nem ismert, hogy ez a két kórkép gyakoribb-e vagy sem a szomatropinnal történő kezelés alatt. Ezekre a diagnózisokra gondolni kell olyan gyermekeknél, akiknél csípő- vagy térdízületi diszkomfort vagy fájdalom áll fenn.

Egyéb gyógyszermellékhatások

Az egyéb gyógyszermellékhatások a szomatropin gyógyszerosztály hatásainak tekinthetők, mint például a csökkent inzulinérzékenység okozta lehetséges hyperglykaemia, csökkent szabadtiroxin-szint és a benignus intracranialis hypertensio.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek:

Az akut túladagolás először hypoglykaemiát, azt követően pedig hyperglykaemiát eredményezhet.

A hosszan tartó túladagolás a növekedésihormon-többlet ismert hatásaival megegyező tüneteket

eredményezhet.