ONKOBEND 2,5 MG/ML POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ONKOBEND 2,5 MG/ML
Krónikus lymphoid leukaemia (Binet szerinti B vagy C stádium) első vonalbeli kezelésére olyan betegeknél, akiknél a fludarabin kombinációs kemoterápia nem alkalmazható.
Indolens non-Hodgkin-lymphomák kezelésére monoterápiában olyan betegeknél, akiknél a rituximab- vagy rituximab-tartalmú kezelés ideje alatt, vagy az azt követő 6 hónapon belül a betegség progrediált.
Myeloma multiplex (Durie–Salmon szerinti II. stádium progresszióval vagy III. stádium) első vonalbeli kezelésére prednizonnal kombinálva olyan 65 évesnél idősebb betegeknél, akik nem alkalmasak autológ őssejt-transzplantációra, és akiknél a diagnózis felállítása idején klinikailag megnyilvánuló neuropathia áll fenn, ami kizárja a talidomid- vagy bortezomib-tartalmú kezelést.
Adagolás
Krónikus lymphoid leukaemia kezelése monoterápiában
100mg/testfelület-m2 bendamusztin-hidroklorid az első és második napon, minden 4. héten adva, legfeljebb 6 alkalommal.
Rituximab-refrakter, indolens non-Hodgkin-lymphomák kezelése monoterápiában
120mg/testfelület-m2 bendamusztin-hidroklorid az első és második napon, minden 3. héten adva, legalább 6 alkalommal.
Myeloma multiplex
120-150mg/testfelület-m2 bendamusztin-hidroklorid az első és második napon, és 60mg/testfelület‑m2 prednizon iv. vagy per os az első 4 napon, minden 4. héten adva, legalább 3alkalommal.
Különleges betegcsoportok:
Májkárosodás
Farmakokinetikai adatok alapján enyhe májkárosodásban szenvedő betegek esetében (szérumbilirubin-szint <1,2mg/dl) nincs szükség a dózis módosítására. Közepesen súlyos májkárosodás esetén (szérumbilirubin-szint 1,2–3,0mg/dl) 30%-os dóziscsökkentés ajánlott.
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek (szérumbilirubin-szint >3,0mg/dl) kezelésével kapcsolatos adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 4.3 pont).
Vesekárosodás
Farmakokinetikai adatok alapján nincs szükség a dózis módosítására olyan betegek esetében, akiknek kreatinin-clearance-e >10ml/perc. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésével kapcsolatosan korlátozottak a tapasztalatok (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők esetében nincsenek tapasztalatok a bendamusztin-hidroklorid biztonságosságára és hatásosságára vonatkozóan. A rendelkezésre álló adatok alapján nem adható meg adagolási javaslat ebben a korcsoportban.
Idősek
Idős betegek esetében a dózismódosítás szükségességét semmi nem támasztja alá (lásd 5.2 pont).
Az alkalmazás módja
A gyógyszer alkalmazása előtti elkészítésére és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
30-60 perces időtartamú intravénás infúzióban kell beadni a készítményt (lásd 6.6 pont).
Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az infúzió kizárólag a kemoterápiás szerek alkalmazásában tapasztalatokkal rendelkező szakorvos felügyelete mellett alkalmazható.
A csontvelő csökkent működése összefüggésben van a kemoterápia indukálta fokozott hematológiai toxicitással. A kezelés nem kezdhető el, ha a leukocytaszám 3000/µl alá és/vagy a thrombocytaszám 75000/µl alá csökkent (lásd 4.3 pont).
Amennyiben a leukocytaszám 3000/µl alá, és/vagy a thrombocytaszám 75000/µl alá csökken, a kezelést le kell állítani vagy el kell halasztani. A kezelés akkor folytatható tovább, ha a leukocytaszám 4000/µl fölé és/vagy a thrombocytaszám 100000/µl fölé emelkedett.
A leukocyták és thrombocyták nadír (legalacsonyabb) szintje 14‑20nap után alakul ki és 3‑5hét után kezdenek újra termelődni. A kezelési szünetek alatt a vérkép szoros monitorozása ajánlott (lásd 4.4 pont).
Nem hematológiai toxicitás esetén a dóziscsökkentés mértékét az előző ciklusban tapasztalt legmagasabb CTC (Common Toxicity Criteria, általános toxicitási kritériumok) fokozat alapján kell meghatározni. Hármas fokozatú CTC toxicitás esetén a dózis 50%-os csökkentése, míg 4. fokozatú CTC toxicitás esetén a kezelés leállítása ajánlott.
Amennyiben egy betegnél dózismódosításra van szükség, az adott betegre kiszámított csökkentett dózist az aktuális kezelési ciklus 1. és 2. napján kell beadni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Szoptatás.
Súlyos májkárosodás (szérumbilirubin-szint >3,0mg/dl).
Icterus.
Súlyos csontvelő-szuppresszió és súlyos vérképeltérések (leukocytaszám 3000/µl alá és/vagy thrombocytaszám 75000/µl alá csökkenése).
Nagy műtéti beavatkozás a kezelés megkezdése előtt kevesebb mint 30 nappal.
Infekciók, főleg, ha leukopeniával társulnak.
Sárgaláz elleni vakcináció.
Csontvelő-szuppresszió
A bendamusztin‑hidrokloriddal kezelt betegeknél csontvelő-szuppresszió léphet fel. A kezeléssel összefüggésben kialakult mieloszuppresszió esetén a leukocyta-, a neutrofil- és thrombocytaszámot és a hemoglobinszintet legalább hetente monitorozni kell. A terápia újabb ciklusának megkezdése előtt a következő paraméterek ajánlottak: >4000/µl leukocytaszám és/vagy >100000/µl thrombocytaszám.
Fertőzések
Bendamusztin-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban súlyos és halálos kimenetelű fertőzések fordultak elő, köztük olyan bakteriális (szepszis, pneumonia) és opportunista fertőzések, mint a Pneumocystis jirovecii pneumonia (PJP), a varicella–zoster vírus (VZV-) fertőzés és a cytomegalovírus- (CMV-) fertőzés. Bendamusztin alkalmazása kapcsán – főként rituximabbal vagy obinutuzumabbal kombinált kezelésekkel összefüggésben – multifokális progresszív leukoencephalopathia (MPL) eseteit jelentették, köztük fatális kimenetelű eseteket is. A bendamusztin-hidroklorid-kezelés, a kezelés befejezése után legalább 7-9hónapig tartó, elhúzódó lymphocytopeniát (<600/µl) és alacsony CD4-pozitív T-sejt-számot (T-helper sejtek) (<200/µl) okozhat. A lymphocytopenia és a CD4-pozitív T-sejt-szám csökkenése kifejezettebb lehet, ha a bendamusztin-hidrokloridot rituximabbal adják együtt. A bendamusztin-hidroklorid-kezelést követően a lymphocytopeniás és a CD4-pozitív T-sejt-szám csökkenését mutató betegek fogékonyabbak a(z) (opportunista) fertőzésekre. Alacsony CD4-pozitív T-sejt-szám (<200/µl) esetén mérlegelni kell a Pneumocystis jirovecii pneumonia- (PJP-) profilaxis alkalmazását. Minden beteget a kezelés végéig monitorozni kell, nem alakulnak-e ki náluk légúti jelek és tünetek. Javasolni kell a betegeknek, hogy haladéktalanul jelentsék a fertőzés új jeleit, köztük a láz vagy légúti tünetek kialakulását. Meg kell fontolni a bendamusztin-hidroklorid-kezelés megszakítását, amennyiben (opportunista) fertőzés jeleit észlelik.
A differenciáldiagnosztika során gondoljon az MPL lehetőségére is olyan betegek esetében, akiknél új vagy súlyosbodó neurológiai, kognitív vagy viselkedésbeli jelek vagy tünetek észlelhetők. Ha felmerül az MPL gyanúja, a megfelelő diagnosztikai protokoll szerint kell eljárni, és a kezelést fel kell függeszteni az MPL kizárásáig.
Hepatitis-B-vírus-reaktiváció
A hepatitis-B-vírus reaktivációja következett be a vírust krónikusan hordozó betegeknél azt követően, hogy bendamusztin-hidrokloriddal kezelték őket. Néhány esetben akut májelégtelenség vagy halál következett be. A bendamusztin-hidrokloriddal végzett kezelés megindítása előtt meg kell vizsgálni, hogy nem áll-e fenn HBV-fertőzés a betegeknél. Pozitív hepatitis-B-tesztet adó (beleértve az aktív fertőzéssel érintett) betegek kezelésének megkezdése előtt, valamint a kezelés során a HBV-fertőzésre pozitív eredményt adó betegeknél a májbetegségek és a hepatitis-B-fertőzés kezeléséhez értő szakorvossal kell konzultálni. Azoknál a HBV-hordozóknál, akiknek bendamusztin-hidroklorid-kezelésre lehet szüksége, a terápia során és annak befejezése után néhány hónapig gondos monitorozást kell végezni az aktív HBV-fertőzés jeleinek és tüneteinek észlelésére (lásd 4.8 pont).
Bőrreakciók
Számos esetben jelentettek bőrreakciókat. Ezen esetek között szerepelt bőrkiütés, súlyos bőrreakciók és bullosus exanthema. A bendamusztin-hidroklorid alkalmazása kapcsán Stevens–Johnson-szindróma (SJS) és toxicus epidermalis necrolysis (TEN), valamint az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel együtt fellépő gyógyszerreakció (DRESS) eseteiről számoltak be, amelyek közül néhány halálos kimenetelű volt. A gyógyszert felíró orvosnak a betegeket tájékoztatniuk kell e reakciók jeleiről és tüneteiről, és közölni kell velük, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha ilyen tüneteket tapasztalnak. Az esetek egy része akkor jelentkezett, amikor a bendamusztin-hidrokloridot más antineoplasiás szerrel együtt adták, ezért a pontos ok–okozati összefüggés bizonytalan. A kialakult bőrreakciók progrediálhatnak, és egyre súlyosabbá válhatnak a további kezelés során. Amennyiben a bőrreakciók progrediálnak, a bendamusztin-kezelést el kell halasztani vagy le kell állítani. Azokban az esetekben, amikor a súlyos bőrreakció és a bendamusztin-hidrokloriddal végzett kezelés között összefüggés feltételezhető, abba kell hagyni a kezelést.
Szívbetegség
A bendamusztin-hidrokloriddal történt kezelés időtartama alatt a szívbetegségben szenvedő betegeknél a vér káliumszintjének szigorú ellenőrzése szükséges és 3,5mEq/l-nél alacsonyabb káliumszintek esetén káliumpótlást kell alkalmazni, illetve EKG-t kell készíteni.
Bendamusztin-hidroklorid-kezeléssel kapcsolatban halálos kimenetelű myocardialis infarctust és szívelégtelenséget észleltek. Azokat a betegeket, akik egyidejűleg szívbetegségben szenvednek, vagy akiknek kórtörténetében szívbetegség szerepel, szigorú ellenőrzés alatt kell tartani.
Hányinger és hányás
A hányinger és hányás tüneti kezelésére antiemetikum adható.
Tumorlízis-szindróma
Klinikai vizsgálatokban részt vevő betegeknél a bendamusztin-kezeléssel összefüggő tumorlízis-szindróma (TLS) eseteiről számoltak be. A tumorlízis-szindróma rendszerint a bendamusztin‑hidroklorid első dózisát követő 48órán belül alakul ki, és beavatkozás nélkül akut veseelégtelenséghez és halálhoz vezethet. A megelőző intézkedések, például a megfelelő hidráltság fenntartása és a vérkémiai paraméterek, elsősorban a kálium- és húgysavszint szoros ellenőrzése, valamint a vér húgysavszintjét csökkentő szerek (allopurinol és raszburikáz) alkalmazása is megfontolandó a kezelés megkezdése előtt. Néhány esetben Stevens–Johnson-szindrómáról és toxicus epidermalis necrolysisről számoltak be bendamusztin és allopurinol egyidejű alkalmazása során.
Anaphylaxia
A klinikai vizsgálatok során a bendamusztin-hidroklorid infúziót követően gyakran számoltak be infúziós reakciókról. A tünetek általában enyhék, és szerepel közöttük a láz, hidegrázás, pruritus, valamint bőrkiütés. Ritkán súlyos anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók jelentkeztek. A terápia első ciklusát követően a betegeket ki kell kérdezni az infúziós reakcióra utaló tünetekkel kapcsolatban. Olyan betegek esetében, akiknél előzőleg jelentkeztek infúziós reakciók, a következő ciklusok alkalmával meg kell fontolni a súlyos reakciók kialakulását megakadályozó intézkedéseket, mint például antihisztaminok, lázcsillapítók és kortikoszteroidok adását.
Azoknál a betegeknél, akik 3. fokozatú vagy még súlyosabb allergiára utaló reakciókat tapasztaltak, általában nem próbálkoztak újbóli alkalmazással.
Nem melanoma típusú bőrrák
Klinikai vizsgálatokban a nem melanoma típusú bőrrákok (bazálsejtes és laphámsejtes carcinoma) megnövekedett kockázatát észlelték bendamusztint tartalmazó kezelésben részesült betegeknél. A bőr rendszeres vizsgálata javasolt minden betegnél, különösképpen azoknál, akiknél a bőrrák kockázati tényezői megállapíthatók.
Fogamzásgátlás
A bendamusztin-hidroklorid teratogén és mutagén.
A nőknek nem szabad teherbe esniük a kezelés alatt. A férfibetegeknek nem szabad gyermeket nemzeniük a kezelés alatt és azt követően még 6hónapig. Az irreverzibilis infertilitás lehetősége miatt a bendamusztin-hidroklorid-kezelést megelőzően javasolt tanácsot kérni a spermiumok konzerválására vonatkozóan.
Extravasatio
Extravasatio esetén az infúziót azonnal le kell állítani. Rövid visszaszívást követően a tűt el kell távolítani, majd az érintett terület szöveteit hűteni kell. A kart fel kell emelni. Egyéb kiegészítő kezelések alkalmazása, mint pl. a kortikoszteroid adása, nem jár egyértelmű előnyökkel.
In vivo interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
A bendamusztin-hidroklorid és mieloszuppresszív szerek kombinációja esetén a bendamusztin‑hidroklorid és/vagy az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek csontvelőre kifejtett hatása fokozódhat. Bármilyen kezelés, amely csökkenti a beteg performance-státuszát, vagy károsítja a csontvelőműködést, fokozhatja a bendamusztin-hidroklorid toxicitását.
A bendamusztin-hidroklorid kombinációja ciklosporinnal vagy takrolimusszal fokozott immunszuppresssziót és a limfoproliferáció kialakulásának kockázatát eredményezheti.
A citosztatikumok csökkenthetik az élő vírussal történő vakcinációt követő antitestképződést és fokozhatják a fertőzések kialakulásának kockázatát, mely halálos kimenetelű is lehet. Ez a kockázat nagyobb azoknál, akik már immunszupprimáltak az alapbetegségük miatt.
A bendamusztin metabolizmusában a citokróm P450 (CYP) 1A2 izoenzim is szerepet játszik (lásd 5.2pont), ezért CYP1A2-inhibitorokkal, mint pl. a fluvoxamin, ciprofloxacin, aciklovir és cimetidin, fennáll az interakció kialakulásának lehetősége.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
Nem áll rendelkezésre elegendő adat a bendamusztin-hidroklorid alkalmazására vonatkozóan terhes nők esetében. Nem klinikai vizsgálatokban a bendamusztin-hidroklorid embrió- és magzatelhalást okozott, illetve teratogén és genotoxikus volt (lásd 5.3 pont). A bendamusztin-hidrokloridot nem szabad alkalmazni a terhesség alatt, kivéve, ha ez mindenképpen szükséges. Az anyát tájékoztatni kell a magzatot érintő kockázatról. Amennyiben a bendamusztin-hidroklorid-kezelés feltétlenül szükséges a terhesség alatt, vagy ha a terhesség a kezelés időtartama alatt jön létre, a beteget tájékoztatni kell a születendő gyermeket érintő kockázatokról és az anyát szigorú ellenőrzés alatt kell tartani. A genetikai tanácsadás lehetőségét meg kell fontolni.
Termékenység/fogamzásgátlás
A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a bendamusztin-hidroklorid-terápia előtt és közben.
A bendamusztin-hidrokloriddal kezelt férfiaknak a kezelés ideje alatt és a kezelés befejezését követően még 6hónapig nem ajánlott a gyermeknemzés. A bendamusztin-hidroklorid által okozott irreverzibilis infertilitás lehetősége miatt javasolt tanácsot kérni a spermiumok konzerválására vonatkozóan.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a bendamusztin kiválasztódik-e az anyatejbe, ezért a szoptatás időtartama alatt a bendamusztin-hidroklorid alkalmazása kontraindikált (lásd 4.3 pont). A bendamusztin-hidroklorid-kezelés alatt a szoptatást abba kell hagyni.
A bendamusztin-hidroklorid nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ataxia, perifériás neuropathia és aluszékonyság előfordulásáról számoltak be a bendamusztin-hidroklorid-kezelés során (lásd 4.8 pont). A beteget tájékoztatni kell arról, hogy ha ilyen tüneteket észlel, kerülje az olyan potenciálisan veszélyes tevékenységeket, mint a gépjárművezetés és a gépek kezelése.
A bendamusztin-hidroklorid leggyakoribb mellékhatásai hematológiai mellékhatások (leukopenia, thrombopenia), dermatológiai toxicitások (allergiás reakciók), általános tünetek (láz), gastrointestinalis tünetek (hányinger, hányás).
Az alábbi táblázat a bendamusztin-hidroklorid-kezelés során kapott adatokat tartalmazza.
| MedDRA szervrendszer | Nagyon gyakori (≥1/10) | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori(≥1/1000 – <1/100) | Ritka (≥1/10000 –<1/1000) | Nagyon ritka(<1/10000) | Nem ismert(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Fertőzés m.n.m.*, beleértve az opportunista fertőzést (pl. herpes zoster, cytomegalo-vírus, hepatitis-B) | Pneumocystis jirovecii pneumonia | Szepszis | Elsődleges atípusos pneumonia | ||
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | Tumorlízis-szindróma | Myelodysplasiás szindróma, akut myeloid leukaemia | ||||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Leukopenia m.n.m.*, thrombocytopenia, lymphopenia | Vérzés, anaemia, neutropenia | Pancytopenia | Csontvelő-elégtelenség | Haemolysis | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenység m.n.m.* | Anaphylaxiás reakció, anaphylactoid reakció | Anaphylaxiás sokk | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás | Insomnia, szédülés | Somnolentia, aphonia | Dysgeusia, paraesthesia, perifériás szenzoros neuropathia, antikolinerg szindróma, neurológiai rendellenességek, ataxia, encephalitis | ||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Cardialis dysfunctio, mint pl. palpitatio, angina pectoris; arrhythmia | Pericardialis effusio, myocardialis infarctus, szívelégtelenség | Tachycardia, | Pitvarfibrillá-ció | ||
| Érbetegségek és tünetek | Hypotensio, hypertensio | Akut keringési elégtelenség | Phlebitis | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Pulmonalis dysfunctio | Tüdőfibrózis | Pneumonitis, pulmonalis alveolaris vérzés | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hányinger, hányás | Hasmenés, székrekedés, stomatitis | Haemorrhagiás oesophagitis, gastrointesti-nalis haemorrhagia | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Alopecia, bőrbetegségek m.n.m.*, csalánkiütés | Erythema, dermatitis, pruritus, maculopapulosus bőrkiütés, hyperhidrosis | Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (TEN), eosinophyliával valamint szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)** | |||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Amenorrhoea | Infertilitás | ||||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Veseelégte-lenség, nephrogen diabetes insipidus | |||||
| Máj-és epebetegségek, illetve tünetek | Májelégtelen-ség | |||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nyálkahártya-gyulladás, fáradtság, láz | Fájdalom, hidegrázás, dehidráció, anorexia | Többszervi elégtelenség | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Csökkent hemoglobin-szint, emelkedett kreatininszint, emelkedett húgysavszint | Emelkedett GOT- (ASAT-) szint, emelkedett GPT- (ALAT-) szint, emelkedett alkalikusfoszfatáz-szint, emelkedett bilirubinszint, hypokalaemia |
* másként nem meghatározott
** Rituximabbal kombinálva.
Kiválasztott nemkívánatos hatások leírása
Izolált esetekben beszámoltak véletlen extravascularis alkalmazást követő necrosisról, illetve tumorlízis-szindrómáról, valamint anaphylaxiáról.
Alkiláló szerekkel (köztük bendamusztinnal) kezelt betegeknél fokozott a myelodysplasiás szindróma és az akut myeloid leukaemia kockázata. A másodlagos malignus betegség évekkel a kemoterápia befejezése után is kialakulhat.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A 3hetenként egyszer 30perces infúzióban adott bendamusztin-hidroklorid maximálisan tolerálható dózisa (MTD) 280mg/m2 volt.
CTC szerinti 2‑es fokozatú, ischaemiás EKG‑eltéréseknek megfelelő cardialis események fordultak elő, amelyeket dózislimitáló tényezőnek tekintettek.
Egy másik vizsgálat során, ahol a bendamusztin-hidrokloridot minden 3. hét 1. és 2. napján 30 perces infúzióban adagolták, az MTD 180mg/m2 volt. A dózislimitáló toxicitás a 4. fokozatú thrombocytopenia volt. Ennél a kezelési sémánál nem fordult elő dózislimitáló cardialis toxicitás.
Teendők túladagolás esetén
Nincs specifikus antidotum. A hematológiai mellékhatások mérséklése érdekében tett hatékony ellenintézkedésként csontvelő‑átültetés végezhető és transzfúzió (thrombocyta, vörösvértest‑koncentrátum) adható, illetve haemopoeticus növekedési faktorok alkalmazhatók.
A bendamusztin-hidroklorid és metabolitjai kis mértékben dializálhatók.
Farmakológiai tulajdonságok - ONKOBEND 2,5 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, alkiláló szerek, ATC-kód: L01AA09
A bendamusztin-hidroklorid egy egyedi hatással rendelkező tumorellenes alkiláló szer. Daganatellenes és citotoxikus hatása azon alapul, hogy alkilálással keresztkötéseket hoz létre az egyszálú és kétszálú DNS-ek között. Ennek eredményeként, a DNS-mátrixfunkciók, valamint a DNS-szintézis és -javítás károsodik. A bendamusztin-hidroklorid daganatellenes hatását különböző humán tumorsejtvonalakon (emlőcarcinoma, nem kissejtes és kissejtes tüdőcarcinoma, ovariumcarcinoma és a különböző leukaemiák) végzett in vitro vizsgálatok és különböző, egér, patkány és humán eredetű kísérleti tumormodellekkel (melanoma, emlőcarcinoma, sarcoma, lymphoma, leukaemia és a kissejtes tüdőcarcinoma) végzett in vivo vizsgálatok igazolták.
A bendamusztin‑hidroklorid a humán tumorsejtvonalakban az egyéb alkilálószerektől eltérő aktivitásprofilt mutatott. A hatóanyag a humán tumorsejtvonalakban nem mutatott, vagy csak nagyon kismértékű keresztrezisztenciát mutatott a különböző rezisztencia mechanizmusok révén, ami ‑ legalábbis részben ‑ a viszonylag perzisztens DNS-interakciónak köszönhető.
Továbbá a klinikai vizsgálatok során azt is kimutatták, hogy nincs teljes keresztrezisztencia a bendamusztin és az antraciklinek, alkiláló szerek vagy a rituximab között. E tekintetben azonban, csak kevés beteget vizsgáltak.
Krónikus lymphoid leukaemia
A krónikus lymphoid leukaemia indikációban történő alkalmazást egyetlen, a bendamusztint a klórambucillal összehasonlító nyílt vizsgálat támasztja alá. Ebben a prospektív, multicentrikus, randomizált vizsgálatban 319, korábban nem kezelt, de kezelést igénylő, a krónikus lymphoid leukaemia Binet B vagy C stádiumában szenvedő beteget választottak be. Az 1. és 2. napon első vonalbeli kezelésként iv. alkalmazott bendamusztin-hidroklorid (BEN) 100mg/m2 dózisát hasonlították össze a klórambucil (CLB) 0,8mg/kg 1. és 15. napon alkalmazott dózisával, 6 cikluson át, mindkét karban. A betegek allopurinolt kaptak a tumorlízis-szindróma megelőzése érdekében.
A BEN-kezelésben részesült betegeknél szignifikánsan hosszabb progressziómentes túlélési medián időt mértek, mint a CLB-kezelést kapó betegeknél (21,5 versus 8,3hónap, p<0,0001, a legutóbbi utánkövetés szerint).
Az összesített túlélésben nem volt statisztikailag szignifikáns különbség (a medián időt nem érte el).
A remisszió időtartamának mediánja 19hónap volt a BEN-nel és 6hónap a CLB-vel kezelt betegeknél (p<0,0001). A mindkét kezelési karon elvégzett biztonságossági értékelés nem tárt fel sem váratlan természetű, sem váratlan gyakoriságú nemkívánatos hatást. A BEN dózisát a betegek 34%‑ánál csökkentették. A BEN-kezelést a betegek 3,9%-ánál szakították meg allergiás reakciók miatt.
Indolens non-Hodgkin-lymphomák
Az indolens non-Hodgkin-lymphomákban való indikációját két, nem kontrollos, II. fázisú vizsgálat támasztja alá.
A kulcsfontosságú (pivotális), prospektív, multicentrikus nyílt vizsgálatban 100, a rituximab monoterápiára vagy kombinált kezelésre nem reagáló, indolens B-sejtes non-Hodgkin-lymphomás beteget kezeltek BEN-nel monoterápiában. A betegeknél előzőleg alkalmazott kemoterápiás vagy biológiai kezelések számának mediánja 3 volt. Az előző, rituximab-tartalmú kezelések számának mediánja 2 volt. A betegek nem reagáltak a rituximab-kezelésre vagy betegségük progrediált a kezelést követő 6hónapon belül. A BEN dózisa 120mg/m2 volt iv. alkalmazva az 1. és 2. napon, amit legalább 6cikluson keresztül terveztek alkalmazni. A kezelés időtartamát a terápiás válasz határozta meg (6 ciklust terveztek). Az összesített válaszarány 75% volt, ebből 17% teljes remisszió (TR) és 58% részleges remisszió, amit egy független felülvizsgáló bizottság értékelt. A remisszió medián időtartama 40hét volt. A BEN-t ebben a dózisban és kezelési rend szerint alkalmazva általában jól tolerálták.
Az indikációt egy másik, 77 beteg bevonásával végzett prospektív, multicentrikus, nyílt vizsgálat is alátámasztotta. A beteghalmaz még heterogénebb volt: indolens vagy transzformált B-sejtes non-Hodgkin-lymphomában szenvedő, a rituximab monoterápiára vagy kombinált kezelésre nem reagáló betegek részvételével. A betegek nem reagáltak a rituximab-kezelésre vagy betegségük progrediált a kezelést követő 6hónapon belül, vagy nemkívánatos hatást tapasztaltak egy korábbi rituximab-kezelés során. A betegeknél előzőleg alkalmazott kemoterápiás vagy biológiai kezelések számának mediánja 3volt. Az előző, rituximab-tartalmú kezelések számának mediánja 2 volt. Az összesített válaszarány 76% volt, a válaszadás időtartamának mediánja pedig 5hónap volt (29 [95%-os CI 22,1–43,1] hét).
Myeloma multiplex
Egy prospektív, multicentrikus, randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálatban 131, előrehaladott (Durie–Salmon szerinti II. stádium progresszióval, vagy III. stádium) myeloma multiplexben szenvedő beteg vett részt.
Első vonalbeli kezelésként alkalmazott bendamusztin-hidroklorid és prednizon kombinációját (BP) hasonlították össze melfalán és prednizon kombinációs kezeléssel (MP). A tolerálhatóság mindkét karon megfelelt az adott gyógyszer biztonságossági profiljának, ugyanakkor szignifikánsan több dóziscsökkentést hajtottak végre a BP‑karon. Az alkalmazott dózis vagy 150mg/m² iv. bendamusztin‑hidroklorid volt az 1. és 2.napon vagy 15mg/m² iv. melfalán az 1.napon, mindkettő prednizonnal kombinációban. A kezelés időtartamát a terápiás válasz határozta meg, és átlagosan 6,8ciklust kaptak a BP-csoportban és 8,7 ciklust az MP-csoportban.
A BP‑kezelésben részesülő betegeknél hosszabb volt a progressziómentes túlélés medián időtartama, mint az MP‑vel kezelt betegeknél (15 [95%-os Cl: 12‑21] versus 12 [95%-os Cl: 10‑14]hónap) (p=0,0566). A terápia hatástalanná válásáig eltelt medián idő 14hónap volt BP-kezelés mellett és 9hónap MP-kezelés mellett. A remisszió időtartama 18hónap volt a BP-kezelést kapó csoportban és 12hónap az MP-csoportban. Az összesített túlélésben nem volt szignifikáns különbség (35hónap a BP-csoportban versus 33hónap az MP‑csoportban). A tolerálhatóság mindkét karon megfelelt az adott gyógyszer biztonságossági profiljának, ugyanakkor szignifikánsan több dóziscsökkentést hajtottak végre a BP-karon.
Eloszlás
Az eliminációs felezési idő (t1/2béta) 120mg/testfelület-m2 dózisú, 30 perces iv. infúzió alkalmazását követően 28,2perc volt, 12 alany esetében.
A 30 perces iv. infúzió beadása után a centrális eloszlási térfogat 19,3l volt. Intravénás bólus injekciót követően steady state körülmények között az eloszlási térfogat 15,8‑20,5l volt.
A vegyület több mint 95%-a kötődik a plazmafehérjékhez (elsősorban albuminhoz).
Biotranszformáció
A bendamusztin metabolizmusának fő útvonala a monohidroxi- és dihidroxi-bendamusztinná történő hidrolízis. Az N-dezmetil-bendamusztin és a gamma-hidroxi-bendamusztin metabolitok a citokróm P450 (CYP) 1A2 izoenzimet magában foglaló májmetabolizmus által képződnek. A bendamusztin metabolizmusának egy másik fontos útvonala a glutation-konjugáció. A bendamusztin in vitro körülmények között nem gátolja a CYP 1A4, CYP 2C9/10, CYP 2D6, CYP 2E1 vagy CYP 3A4 izoenzimeket.
Elimináció
A 120mg/testfelület-m2 dózisú, 30 perces iv. infúzió alkalmazását követően 12 személynél az átlagos teljes clearance 639,4ml/perc volt. 24óra alatt a beadott adag 20%-a választódott ki a vizeletben. A metabolitok az alábbi mennyiségi sorrendben ürülnek: monohidroxi-bendamusztin> bendamusztin> dihidroxi‑bendamusztin> oxidált metabolit> N‑dezmetil‑bendamusztin. Az epével elsősorban a poláris metabolitok ürülnek.
Májkárosodás
Azoknál a betegeknél, akiknél a tumoros beszűrődések 30‑70%-ban érintették a májat (szérumbilirubin-szint <1,2mg/dl), a farmakokinetikai jellegzetességek nem változtak. A cmax, tmax, AUC, t1/2béta, eloszlási térfogat és a clearance tekintetében szignifikánsan nem különböztek azoktól a betegektől, akik normális máj- és vesefunkcióval rendelkeztek. A bendamusztin AUC-je és teljestest-clearance-e fordítottan korrelál a szérumbilirubin-szinttel.
Vesekárosodás
Azoknak a betegeknek, akiknek a kreatinin-clearance-e >10ml/perc, (beleértve a dialízisfüggő betegeket is), a cmax, tmax, AUC, t1/2béta, eloszlási térfogat és a clearance értékei szignifikánsan nem különböztek a normál máj- és vesefunkcióval rendelkező betegek értékeitől.
Idősek
A farmakokinetikai vizsgálatokba 84éves korig vontak be vizsgálati alanyokat. A magasabb életkor nem befolyásolja a bendamusztin farmakokinetikáját.
Gyógyszerészeti jellemzők - ONKOBEND 2,5 MG/ML
3 év
A port az injekciós üveg felnyitását követően azonnal fel kell oldani.
Az elkészített koncentrátumot azonnal hígítani kell 0,9%-os nátrium-klorid oldattal.
Oldatos infúzió
Feloldás és hígítás után a kémiai és fizikai stabilitása 25°C-on / 60%-os relatív páratartalom mellett 3,5órán, illetve 2°C‑8°C közötti hőmérsékleten, polietilén zsákokban 2 napon át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból az oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Az injekciós üveg a fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
10 ml-es és 50 ml-es, I-es típusú barna injekciós üveg gumidugóval és alumínium lepattintható kupakkal.
5 db 25mg bendamusztin-hidrokloridot tartalmazó, 10 ml-es injekciós üveg.
1 db 100mg bendamusztin-hidrokloridot tartalmazó, 50 ml-es injekciós üveg.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A készítmény kezelése során kerülni kell az anyag belélegzését, bőrre, illetve nyálkahártyára kerülésének lehetőségét (védőkesztyűt, védőszemüveget, védőruházatot és arcmaszkot kell viselni). A vegyülettel szennyezett testrészt alaposan le kell mosni vízzel és szappannal, a szemet ki kell mosni fiziológiás sóoldattal. Lehetőség szerint ajánlatos folyadékkal szemben impermeábilis, abszorbens eldobható fóliával fedett speciális biztonsági munkaasztalon (lamináris légáramlás biztosítása mellett) dolgozni. A szennyeződött használati tárgyak citosztatikus hulladéknak számítanak. A citosztatikus anyagok megsemmisítésére vonatkozó nemzeti iránymutatásokat figyelembe kell venni.
A személyzet terhes tagjai nem dolgozhatnak citosztatikumokkal.
Az oldatos infúzióhoz való koncentrátum elkészítéséhez a port vízzel fel kell oldani, 9mg/ml koncentrációjú (0,9%‑os) nátrium‑klorid oldatos injekcióval kell hígítani, majd intravénás infúzióként kell beadni. Aszeptikus technikát kell alkalmazni.
1. Feloldás
Az „ONKOBEND 2,5mg/ml por oldatos infúzióhoz való koncentrátum” 25mg bendamusztint tartalmazó injekciós üvegének tartalmát 10ml injekcióhoz való vízben kell feloldani, majd fel kell rázni.
Az „ONKOBEND 2,5mg/ml por oldatos infúzióhoz való koncentrátum” 100mg bendamusztint tartalmazó injekciós üvegének tartalmát 40ml injekcióhoz való vízben kell feloldani, majd fel kell rázni.
Az így elkészített koncentrátum 2,5mg bendamusztin-hidrokloridot tartalmaz milliliterenként, tiszta, színtelen oldat formájában.
2. Hígítás
Amint az oldat letisztult (általában 5-10 perc után), a bendamusztin-hidroklorid ajánlott teljes dózisának megfelelő mennyiséget hígítsa fel 0,9% NaCl-oldattal úgy, hogy a végső térfogat körülbelül 500 ml legyen.
Az ONKOBEND-et 0,9%-os NaCl-oldaton kívül más injekciós oldattal nem szabad hígítani.
3. Beadás
A kapott oldatot 30-60 perces intravénás infúzióban kell beadni.
Az injekciós üveget csak egyszeri alkalommal szabad felhasználni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható