OPTALGIN 500 MG TABLETTA

Az Optalgin 500mg tabletta felnőttek és 15éves, illetve ennél idősebb serdülők kezelésére javallott:

• sérüléseket vagy műtéti beavatkozásokat követő akut, súlyos fájdalmak

• kólikás fájdalmak

• tumoros fájdalmak

• egyéb akut vagy krónikus, súlyos fájdalmak esetén, ahol más terápiás módszerek nem javallottak

• magas és egyéb kezelésekre nem reagáló láz esetén.

Adagolás

Az adagot a fájdalom vagy a láz intenzitása, és az Optalgin 500 mg tablettára adott, az egyéni érzékenységtől függő válasz alapján kell meghatározni. Alapvető fontosságú, hogy a fájdalmat és a lázat csillapító legkisebb adagot kell választani.

Felnőttek és 15éves vagy annál idősebb serdülők (>53kg) legfeljebb 1000mg metamizolt szedhetnek, egyszeri adagban, ami naponta legfeljebb 4-szer, 6‑8óránként ismételhető, ami 4000mg maximális napi adagot jelent.

Az egyértelmű hatás 30‑60perccel a per os alkalmazás után várható.

Az alábbi táblázat az ajánlott egyszeri adagokat és a maximális napi adagokat mutatja, a testtömegtől vagy a kortól függően:

Az alkalmazás időtartama

Az alkalmazás időtartamát a kórállapot jellege és súlyossága határozza meg.

Különleges betegcsoportok

Idősek, legyengült betegek, és csökkent kreatinin-clearance-ű betegek

Időseknél, legyengült betegeknél, és csökkent-kreatinin clearance-ű betegeknél az adagot csökkenteni kell, mivel a metamizol bomlástermékeinek eliminációja meghosszabbodhat.

Máj- és vesekárosodás

Mivel károsodott vese-, illetve májfunkció esetén az eliminációs ráta csökken, kerülni kell a nagy dózisok ismételt alkalmazását. Rövid időtartamú alkalmazás esetén nem szükséges a dózis csökkentése. Ez idáig nincs elegendő tapasztalat a metamizol hosszú távú alkalmazására vonatkozóan, súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Gyermekek és serdülők

Az Optalgin 500 mg tabletta nem ajánlott 15 évesnél fiatalabb gyermekeknek, mivel egy tabletta 500mg fix mennyiségű metamizolt tartalmaz. Egyéb gyógyszerformák/hatáserősségek elérhetők, amelyek megfelelően adagolhatók kisebb gyermekeknek.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettákat egészben, megfelelő mennyiségű folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) kell lenyelni.

Az Optalgin 500mg tabletta nem alkalmazható az alábbi esetekben:

• a hatóanyaggal, pirazolon-, illetve pirazolidin-származékkal, például metamizol, propifenazon, fenazon vagy fenilbutazon hatóanyag-tartalmú gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység. Ideértve azon betegeket, akiknél pl. súlyos bőrreakciók alakultak ki e hatóanyagok bevételét követően (lásd 4.4 és 4.8 pont),

• a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• ismert analgetikum-asztma szindróma vagy analgetikum-intolerancia esetén, mely ismert csalánkiütéses/angiooedemás típusú, pl. olyan betegeknél, akik szalicilátokra, paracetamolra vagy más nem-narkotikus hatású fájdalomcsillapítókra, pl. diklofenákra, ibuprofénre, indometacinra vagy naproxénre bronchospasmussal vagy egyéb anaphylactoid típusú reakcióval reagálnak (pl. urticaria, rhinitis és angiooedema)

• Metamizol vagy más pirazolon- vagy pirazolidin-származék által indukált agranulocytosis az anamnézisben

• Károsodott csontvelőműködés vagy a vérképző rendszer betegségei

• örökletes glükóz-6-foszfát-dehidrogenázhiány esetén (haemolysis veszélye)

• akut intermittáló hepaticus porphyria esetén (porphyriás roham kockázata miatt)

• a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.6pont)

• 15éves életkor alatti gyermekek

Agranulocytosis

A metamizol alkalmazása agranulocytosist okozhat, ami halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.8 pont). Ez akkor is előfordulhat, ha előzőleg nem okozott komplikációt.

A metamizol által okozott agranulocytosis idioszinkráziás mellékhatás. Nem dózisfüggő, és a kezelés során bármikor, de akár még röviddel a kezelés abbahagyása után is kialakulhat.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha az alábbi, agranulocytosisra utaló tünetek bármelyikét (például lázat, hidegrázást, torokfájást vagy fájdalmas nyálkahártya-elváltozásokat, különösképpen a szájban, orrban, torokban, illetve a genitáliákon vagy az anális régióban) észlelik, akkor hagyják abba a gyógyszer alkalmazásást és azonnal forduljanak orvoshoz.

Ha a metamizolt lázcsillapítás céljából alkalmazzák, akkor lehet, hogy a kialakulóban lévő agranulocytosis néhány tünete észrevétlen maradhat. Hasonlóképpen az antibiotikumot kapó betegeknél a kezelés egyes tüneteket el is fedhet.

Agranulocytosisra utaló jelek és tünetek jelentkezésekor azonnal teljes vérképvizsgálatot (beleértve a kvalitatív vérképvizsgálatot is) kell végeztetni, és a kezelést az eredmények megérkeztéig abba kell hagyni. Igazolt agranulocytosis esetén a metamizol nem alkalmazható újra (lásd 4.3 pont).

Az Optalgin 500mg tabletta alkalmazása során felléphetnek ritka, de életveszélyes mellékhatások: anaphylaxiás shock (lásd 4.8pont).

A metamizolra anaphylaxiás reakciókkal reagáló betegeknél különösen magas annak a kockázata, hogy ugyanígy reagáljanak más nem narkotikus hatású fájdalomcsillapítókra.

A metamizolra anaphylaxiás shockkal vagy egyéb immunrendszer által közvetített reakciókkal (pl. agranulocytosissal) reagáló betegeknél különösen magas a kockázata annak, hogy ugyanígy reagáljanak egyéb pirazolon- vagy pirazolidin-származékra.

Azoknál a betegeknél, akik anafilaxiás vagy más immunológiai reakciót tapasztalnak más pirazolonokra, pirazolidinokra vagy egyéb nem narkotikus fájdalomcsillapítókra, különösen nagy a hasonló reakciók kialakulásának kockázata metamizollal.

Thrombocytopenia

Ha a thrombocytopenia jelei jelentkeznek, mint például fokozott hajlam a bőr és a nyálkahártyák vérzésére vagy bevérzésére (lásd 4.8 pont), a metamizol alkalmazását azonnal meg kell szakítani, és a vérképet (beleértve a differenciált vérképet) ellenőrizni kell. A kezelés megszakítását nem szabad elhalasztani, amíg a laboratóriumi vizsgálati eredmények rendelkezésre nem állnak.

Pancytopenia

Pancytopenia esetén a kezelést azonnal abba kell hagyni, és a teljes vérképet ellenőrizni kell a normálértékek visszaállásáig (lásd 4.8pont). A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy vér‑dyscrasiára utaló tünetek (pl. általános rossz közérzet, fertőzés, szűnni nem akaró láz, bőrvérzések, vérzés, sápadtság) jelentkezése esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.

Anaphylaxiás/ anaphylactoid reakciók

Az alkalmazás módjának megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy a metamizol parenterális alkalmazása az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók magasabb kockázatával jár.

A metamizollal szembeni potenciálisan súlyos anaphylaxiás/ anaphylactoid reakciók előfordulási esélye különösen magas az alábbi betegeknél:

• analgetikum-asztma szindróma, illetve csalánkiütéses/angiooedemás típusú analgetikum‑intolerancia (lásd 4.3pont),

• asthma bronchialéban szenvedő betegek, különösen az ezzel együttesen megjelenő rhinosinusitis polyposa esetén.

• krónikus urticariában szenvedő betegek esetén,

• színezőanyagokkal (pl. tartrazinnal) vagy tartósítószerekkel (pl. benzoátokkal) szembeni intolerancia,

• alkohol-intolerancia. Ilyen betegek már kismennyiségű szeszesital fogyasztására is tüsszögéssel, könnyezéssel és az arc erős kipirulásával reagálnak. Ez az alkohol-intolerancia korábban már meglévő, de nem diagnosztizált analgetikum-asztma szindrómát is jelezhet (lásd 4.3pont).

Ezek a reakciók főleg érzékeny betegeknél fordulnak elő. Ezért a metamizolt megfelelő körültekintéssel kell felírni asztmás és atópiás betegek esetén.

A metamizol alkalmazása előtt a betegeket a fent említetteknek megfelelően ki kell kérdezni. Az anaphylactoid reakciók fokozott kockázata esetén metamizol csak a lehetséges kockázatok és a várható terápiás előnyök gondos mérlegelését követően alkalmazható. Ha a metamizolt ilyen esetekben alkalmazzák, a betegeket szoros monitorozni kell és a sürgősségi ellátásnak elérhetőnek kell lennie.

Súlyos bőrreakciók

Metamizol-kezeléssel összefüggésben súlyos bőrreakciókról (SCARs), többek között Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN) és potenciálisan életveszélyes vagy halálos, eozinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) számoltak be.

A betegeket tájékoztatni kell a jelekről és tünetekről, és szoros megfigyelés alatt kell tartani őket a bőrreakciók észlelése érdekében.

Ha ilyen reakciókra utaló jelek és tünetek jelennek meg, a metamizol adását azonnal le kell állítani, és semmikor nem szabad újrakezdeni (lásd a 4.3. pontot).

Hipotenzív reakciók

A metamizol hipotenzív reakciókat idézhet elő (lásd 4.8pont). Ezek a reakciók lehetnek dózisfüggőek, és valószínűbben alakulnak ki parenterális, mint per os kezelés esetén.

Az ilyen reakciók előfordulásának kockázata növekszik az alábbi esetekben:

• túl gyors intravénás injekciózás

• már előzetesen fennálló alacsony vérnyomás, folyadékhiány vagy dehidrált állapot, instabil vérkeringés vagy kialakulóban lévő keringési elégtelenség (pl. szívizominfarktus vagy többszörös trauma)

• magas láz.

Ennek megfelelően ilyen betegeknél az alkalmazás indikációját gondosan mérlegelni és a beteg állapotát szorosan monitorozni kell. Megelőző jellegű intézkedések (pl. a vérkeringés stabilizálása) válhatnak szükségessé a hipotenzív reakciók kockázatának csökkentése érdekében.

Olyan betegeknél, akiknél a vérnyomás csökkenését minden körülmény esetén el kell kerülni (pl. súlyos koszorúér-betegség vagy az agyat ellátó erek jelentős szűkülete), a metamizol csak a hemodinamikai paraméterek szoros monitorozása mellett alkalmazható.

Gyógyszer okozta májkárosodás

Metamizollal kezelt betegeknél a kezelés kezdetét követően néhány nappal, vagy néhány hónappal kialakuló, túlnyomórészt hepatocellularis jellegű akut hepatitis eseteit jelentették. A tünetek közé tartozott a májemzimszint-emelkedés (sárgasággal vagy a nélkül), a gyakran egyéb gyógyszer-túlérzékenységi reakciók (pl. bőrkiütés, vérdiszkrázia, láz és eozinofília), vagy az autoimmun hepatitisre jellemző tünetek kíséretében. A legtöbb beteg a metamizol-kezelés abbahagyása után felépült, ugyanakkor izolált esetekben beszámoltak májátültetést igénylő akut májelégtelenségről.

A metamizol által okozott májkárosodás mechanizmusa nem teljesen tisztázott, de az adatok immunoallergiás mechanizmusra utalnak.

A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy májkárosodásra utaló tünetek jelentkezése esetén forduljanak kezelőorvosukhoz. Ilyen esetekben a metamizol alkalmazását abba kell hagyni, és ellenőrizni kell a májfunkciót.

A metamizol nem alkalmazható újra azoknál a betegnél, akiknél metamizol-kezelés során jelentkezett olyan májkárosodás, amelynek egyéb okát nem sikerült meghatározni.

Vese- és májkárosodás

A vese-, illetve a májfunkció zavara esetén a metamizol csak a kockázatok és az előnyök gondos mérlegelését és megfelelő elővigyázatossági intézkedések foganatosítását követően alkalmazható (lásd 4.2pont).

Segédanyag

Nátrium

Ez a gyógyszer megközelítőleg 32,78 mg nátriumot tartalmaz tablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,64%-ának felnőtteknél.

Metabolizáló enzimek farmakokinetikai indukciója

A metamizol metabolizáló enzimeket indukálhat, beleértve a CYP2B6 és CYP3A4 enzimeket is.

A metamizol együttes alkalmazása bupropionnal, efavirenzzel, metadonnal, valproáttal,

ciklosporinnal, takrolimusszal vagy szertralinnal csökkentheti ezeknek a gyógyszerekenek a

plazmakoncentrációját, ami potenciálisan mérsékelheti ezeknek a gyógyszereknek a klinikai

hatásosságát. Ezért a metamizol együttes alkalmazásakor óvatosság szükséges; adott esetben a

klinikai válasz és/vagy a gyógyszerek szérumkoncentrációjának monitorozása is szükséges lehet.

A metamizol-nátrium és a klórpromazin egyidejű alkalmazása során súlyos hypothermia alakulhat ki.

Amennyiben a metamizolt metotrexát mellett alkalmazzák, különösen idős betegeknél, megnövekedhet a metotrexát hemotoxicitása, ezért ezt a gyógyszerkombinációt kerülni kell.

A metamizol csökkentheti az együttesen alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációt gátló hatását, ezért ez a kombináció óvatossággal alkalmazható azoknál a betegeknél, akik az acetilszalicilsavat kis adagban, kardioprotektív céllal szedik.

A pirazolon-származékok csoportja ismerten kölcsönhatásba léphet orális antikoagulánsokkal, kaptoprillel, lítiummal, methotrexáttal és triamterennel, valamint befolyásolhatja a vérnyomáscsökkentők és a vizelethajtók hatásosságát. Nem ismert, hogy a metamizol milyen mértékben idéz elő ilyen kölcsönhatásokat.

Kölcsönhatás a laboratóriumi vizsgálatokkal

A metamizol-kezelés során a Trinder- vagy a Trinder-szerű reakciókon alapuló laboratóriumi vizsgálatokkal (például a kreatinin, a triglicerid, a HDL-koleszterin vagy a húgysav szérumkoncentrációjának meghatározása) való kölcsönhatásról számoltak be.

Terhesség

A metamizol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.

Az első trimeszterben metamizol-expozíciónak kitett terhes nőkre (n = 568) vonatkozó nyilvános adatok alapján, teratogén vagy embriotoxikus hatást nem azonosítottak. Bizonyos esetekben a metamizol egyszeri adagjai elfogadhatók az első és a második trimeszterben, ha egyéb terápiás alternatíva nincs. Ugyanakkor, a metamizol alkalmazása általában nem ajánlott az első és a második trimeszterben. A harmadik trimeszterben történő alkalmazás fetotoxicitással (vesekárosodás és ductus arteriosus constrictio) társult, ezért a metamizol alkalmazása a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A harmadik trimeszterben figyelmetlenségből alkalmazott metamizol esetén a magzatvizet és a ductus arteriosust ultrahanggal és echokardiográfiával ellenőrizni kell.

Bár a metamizol csak gyenge prosztaglandin-inhibitor, nem zárható ki a perinatális szövődmények lehetősége az anyai és gyermeki thrombocyta-aggregáció csökkenése miatt.

A metamizol átjut a placentán.

Állatkísérletekben a metamizol reproduktív toxicitást váltott ki, de nem volt teratogén (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

A metamizol bomlástermékei jelentős mennyiségben kiválasztódnak az anyatejbe és a szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért, a metamizol ismételt alkalmazását különösen kerülni kell szoptatás alatt. A metamizol egyszeri alkalmazása esetén az anyatej gyűjtése és kidobása javasolt az adag alkalmazását követően, 48 órán át.

Az ajánlott dózistartományban nem ismeretesek a koncentráló-, illetve a reakcióképességet károsító hatások. Azonban elővigyázatosságból, legalább is nagyobb adagok esetén, a károsító hatás lehetőségét figyelembe kell venni, és a beteg nem kezelhet gépeket, nem vezethet, és nem végezhet baleseti kockázattal járó tevékenységeket. Ez különösen vonatkozik az alkohollal való egyidejű alkalmazásra.

A mellékhatások gyakoriságának értékelésére az alábbi gyakorisági kategóriákat alkalmazták:

A metamizol fő mellékhatásai a túlérzékenységi reakciókból származnak. A legjelentősebbek a sokk és az agranulocytosis. Ezek a reakciók ritkán vagy nagyon ritkán fordulnak elő, de életveszélyesek, és akkor is előfordulhatnak, ha a metamizolt korábban szövődmények nélkül adták.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: leukopenia

Nagyon ritka: agranulocytosis, beleértve a halálos kimenetelű eseteket is, illetve thrombocytopenia

Nem ismert: aplasticus anaemia, pancytopenia, beleértve a halálos kimenetelű eseteket is.

Ezek a reakciók akkor is kialakulhatnak, ha a metamizol-nátriumot korábban problémamentesen alkalmazták (lásd 4.4 pont).

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: anaphylactoid, illetve anaphylaxiás reakciók*.

Nagyon ritka: analgetikum-asztma szindróma. Analgetikum-asztma szindrómában szenvedő betegeknél az intolerancia reakciók tipikusan asztmás rohamok formájában jelentkeznek.

Nem ismert: anaphylaxiás shock*.

* Ezek a reakciók parenteralis használat során jelentkezhetnek, és súlyosak, illetve életveszélyesek lehetnek, néha halálos kimenetellel. Ezek akkor is előfordulhatnak, ha a metamizolt már előzőleg szövődmények nélkül alkalmazták.

A gyógyszerekre adott ilyen reakciók előfordulhatnak injekció beadása során, közvetlenül az alkalmazást követően vagy órákkal később is; azonban az esetek többségében a beadást követő első óra során jelentkeznek.

Az enyhébb reakciók jellemzően a bőrön és a nyálkahártyákon jelentkeznek (pl. viszketés, égő érzés, vörösség, csalánkiütés, duzzanat), nehézlégzés és ritkábban emésztőrendszeri panaszok (pl. hányinger, dyspepsia, hányás). Az ilyen enyhe reakciók súlyossá válhatnak generalizált csalánkiütésekkel, súlyos angiooedemával (benne gégeödémával), súlyos bronchospasmussal, szívritmuszavarokkal, vérnyomáseséssel (néha a vérnyomás ezt megelőző emelkedésével) és keringési shockkal.

Analgeticus asztmás szindrómában szenvedő betegeknél az intolerancia jellemzően asztmás rohamok formájában jelentkezik.

A sokk első jelei esetén, mint például hideg verejték, kábultság, szédülés, bőrelszíneződés, szív körüli kellemetlen érzés, a szükséges sürgősségi intézkedéseket kell tenni.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem ismert: Kounis-szindróma

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: hypotoniás reakciók a gyógyszer szedése alatt vagy azt követően. Ezek lehetnek farmakológiai eredetűek, és nem hozhatók összefüggésbe az anaphylactoid vagy anaphylaxiás reakciók egyéb tüneteivel. Ezek a reakciók súlyos vérnyomáseséshez vezethetnek.

Dózistól függően, kritikus vérnyomásesés jelentkezhet hyperpyrexia esetében, további túlérzékenységi reakciók tünetei nélkül.

Emésztőrendszeri tünetek:

Nem ismert: Gyomor-bélrendszeri vérzéses eseteket jelentettek.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem ismert: Gyógyszer okozta májkárosodás, beleértve az akut hepatitist, sárgaságot, emelkedett májenzimszinteket (lásd 4.4 pont).

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: fix gyógyszerkiütés

Ritka: bőrkiütés (egyéb exanthemák)

Nagyon ritka: Stevens–Johnson-szindróma vagy toxicus epidermalis necrolysis fordulhat elő (lásd 4.4 pont)

Nem ismert: Eozinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) (lásd 4.4 pont)

A metamizol-kezeléssel kapcsolatban súlyos bőrreakciókról, köztük Stevens-Johnson szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN) és eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) számoltak be (lásd 4.4 pont).

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nagyon ritka: a veseműködés akut károsodása, ami nagyon ritkán proteinuriával, oliguriával, anuriával vagy akut vesekárosodással, akut interstitialis nephritissel járhat.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

A vizelet vörösre színeződését jelentették, ez a metamizol ártalmatlan metabolitjának a rubazonsavnak tulajdonítható, amely alacsony koncentrációban van jelen.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás tünetei:

Akut túladagolások esetén émelygést, hányást, hasi fájdalmat, vesekárosodást/akut veseelégtelenséget (pl. interstitialis nephritis formájában) és – ritkábban – központi idegrendszeri tüneteket (szédülést, álmosságot, comát, convulsiókat) és vérnyomásesést figyeltek meg, amely esetenként shockhoz és tachycardiához vezetett.

Nagyon nagy adagok alkalmazása után a rubazonsav kiválasztódása vörösre színezheti a vizeletet.

Túladagolás esetén alkalmazandó kezelés:

A metamizolnak nincs specifikus antidotuma. Ha a metamizol bevétele röviddel korábban történt, megkísérelhető a felszívódás csökkentése elsődlegesen méregtelenítő intézkedésekkel (például gyomormosás) vagy felszívódást gátló módszerekkel (pl. aktív szénnel). A fő metabolit (4‑N‑metilamino‑antipirin) hemodialízissel, hemofiltrációval, hemoperfúzióval, illetve plazmaszűréssel eltávolítható.

Az intoxikáció kezelése, valamint a súlyos szövődmények megelőzése általános és speciális intenzív, rendszeres orvosi felügyeletet és kezelést igényel.

Azonnali intézkedések a súlyos túlérzékenységi reakciók (shock) fellépése esetén:

Azonnal abba kell hagyni a metamizol alkalmazását a túlérzékenység első jeleire (például bőrreakciók, úgymint urticaria, kipirulás, nyugtalanság, fejfájás, izzadás, hányinger). A vénás hozzáférés biztosítása szükséges. Az általános sürgősségi intézkedéseken kívül, mint Trendelenburg helyzetbe történő helyezés, szabad légutak biztosítása és oxigén adása, szimpatomimetikumok alkalmazására, volumenpótlásra vagy glükokortikoidok alkalmazására lehet szükség.

Az érvényes irányelveknek megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell kezdeményezni.