OPTALGIN NEO 500 MG TABLETTA

Az Optalgin Neo 15éves és idősebb serdülők, valamint felnőttek számára javallott az alábbi esetekben:

• sérüléseket vagy műtétet követő akut, súlyos fájdalmak

• kólika

• daganat okozta fájdalom

• egyéb akut vagy krónikus, súlyos fájdalmak, ahol más terápiás módszerek nem javallottak

• egyéb kezelésekre nem reagáló magas láz.

Adagolás

Az adagot a fájdalom erőssége, illetve a láz súlyossága, valamint annak alapján kell meghatározni, hogy az adott beteg miként reagál az Optalgin Neo tablettára.

Mindig a fájdalom, illetve láz csillapításához szükséges legkisebb adagot kell választani.

Felnőttek

Felnőttek, valamint 15éves vagy annál idősebb serdülők (>53kg) legfeljebb 1000mg metamizolt szedhetnek egyszeri adagban, ami naponta legfeljebb 4-szer, 6-8 óránként alkalmazható, ami 4000mg maximális napi adagot jelent.

Az egyértelmű hatás 30-60 perccel a per os alkalmazás után várható.

Az alábbi táblázat az ajánlott egyszeri adagokat és a maximális napi adagokat mutatja, a testtömegtől vagy a kortól függően:

A kezelés időtartama

Az alkalmazás időtartamát maga az állapot és annak súlyossága határozza meg.

Különleges betegcsoportok

Idősek, legyengült betegek és csökkent kreatinin-clearance-ű betegek

Időseknél, legyengült betegeknél és csökkent creatinin-clearance-ű betegeknél az adagot csökkenteni kell, mivel a metamizol bomlástermékeinek eliminációja meghosszabbodhat.

Máj- és vesekárosodás

Mivel máj- vagy vesekárosodás esetén az elimináció sebessége csökkent, a nagy adagok többszöri alkalmazását kerülni kell. Nincs szükség az adag csökkentésére, ha csak rövid ideig alkalmazzák. Ez idáig nincs elegendő tapasztalat a metamizol hosszú távú alkalmazására vonatkozóan súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Gyermekek és serdülők

Az Optalgin Neo 500 mg tabletta nem ajánlott 15 évesnél fiatalabb gyermekeknek, mivel egy tabletta 500mg mennyiségű metamizolt tartalmaz. Egyéb gyógyszerformák/hatáserősségek elérhetők, amelyek megfelelően adagolhatók kisebb gyermekeknek.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettákat nem szabad elrágni, és elegendő mennyiségű folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával, más pirazolonokkal, illetve pirazolidinekkel. Beleértve azon betegeket, akiknél pl. súlyos bőrreakciók alakultak ki ezen hatóanyagok alkalmazását követően (lásd 4.4 és 4.8 pont).

• A készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• Ismert analgeticum-asthma szindrómában vagy csalánkiütéses/angiooedemás típusú analgeticum‑intoleranciában szenvedők, vagyis olyan betegek, akik a szalicilátokra, paracetamolra vagy más, nem kábító hatású fájdalomcsillapítókra, pl. diklofenákra, ibuprofénre, indometacinra vagy naproxénre bronchospasmussal, illetve egyéb anafilaktoid típusú reakcióval (pl. urticaria, rhinitis, angiooedema) reagálnak.

• Metamizol vagy más pirazolon- vagy pirazolidin-származék által indukált agranulocytosis az anamnézisben

• Károsodott csontvelőműködés vagy a vérképző rendszer betegségei

• Örökletes glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány (haemolysis kockázata).

• Akut intermittáló hepaticus porphyria (porphyriás roham jelentkezésének kockázata).

• Terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6pont).

Agranulocytosis

A metamizol alkalmazása agranulocytosist okozhat, ami halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.8 pont). Ez akkor is előfordulhat, ha előzőleg nem okozott komplikációt.

A metamizol által okozott agranulocytosis idioszinkráziás mellékhatás. Nem dózisfüggő, és a kezelés során bármikor, de akár még röviddel a kezelés abbahagyása után is kialakulhat.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha az alábbi, agranulocytosisra utaló tünetek bármelyikét (például lázat, hidegrázást, torokfájást vagy fájdalmas nyálkahártya-elváltozásokat, különösképpen a szájban, orrban, torokban, illetve a genitáliákon vagy az anális régióban) észlelik, akkor hagyják abba a gyógyszer alkalmazásást és azonnal forduljanak orvoshoz.

Ha a metamizolt lázcsillapítás céljából alkalmazzák, akkor lehet, hogy a kialakulóban lévő agranulocytosis néhány tünete észrevétlen maradhat. Hasonlóképpen az antibiotikumot kapó betegeknél a kezelés egyes tüneteket el is fedhet.

Agranulocytosisra utaló jelek és tünetek jelentkezésekor azonnal teljes vérképvizsgálatot (beleértve a kvalitatív vérképvizsgálatot is) kell végeztetni, és a kezelést az eredmények megérkeztéig abba kell hagyni. Igazolt agranulocytosis esetén a metamizol nem alkalmazható újra (lásd 4.3 pont).

Az Optalgin Neo ritka, de életveszélyes mellékhatásként sokkot okozhat (lásd 4.8pont).

Azon betegeknél, akik a metamizolra anafilaktoid reakciókkal reagálnak, különösen magas a kockázata annak, hogy ugyanígy reagálnak más, nem kábító hatású fájdalomcsillapítókra.

Azoknál a betegeknél, akiknél anafilaxiás vagy egyéb immunmediált reakciók (pl. agranulocytosis) jelentkeznek a metamizolra, különösen magas a kockázata annak, hogy ugyanígy reagálnak más pirazolonokra vagy pirazolidinekre.

Azon betegeknél, akik anaphylaxiás vagy más, immunrendszer által közvetített reakciókkal reagáltak egyéb pirazolonokra és pirazolidinekre vagy nem narkotikus fájdalomcsillapítókra, szintén magas a kockázata annak, hogy ugyanígy reagálnak a metamizolra (lásd 4.3 pont).

Thrombocytopenia

Ha a thrombocytopenia jelei, például fokozott vérzési kockázat és petechiák jelentkeznek a bőrön és a nyálkahártyákon (lásd 4.8 pont), a metamizol alkalmazását azonnal le kell állítani, és a teljes vérképet (beleértve a differenciált vérképvizsgálatot) ellenőrizni kell. Nem szabad a kezelés abbahagyását a laboratóriumi vizsgálati eredmények megérkezéséig halasztani.

Pancytopenia

Pancytopenia jelentkezésekor a kezelést azonnal abba kell hagyni, és a teljes vérképet ellenőrizni kell a normál értékek visszaállásáig (lásd 4.8pont). Minden beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy haematologiai rendellenességre utaló jelek és tünetek (pl. általános rossz közérzet, fertőzés, szűnni nem akaró láz, véraláfutások, vérzés, sápadtság) jelentkezése esetén azonnal forduljanak orvoshoz.

Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók

A metamizollal szembeni esetleg súlyos anafilaxiás/anafilaktoid reakciók előfordulásának esélye különösen megnövekszik azoknál a betegeknél, akik az alábbi állapotokban szenvednek:

• analgeticum-asthma-szindróma, illetve csalánkiütéses/angiooedemás típusú analgeticum-intolerancia (lásd 4.3pont);

• asthma bronchiale, különösen az ezzel együttesen megjelenő rhinosinusitis polyposa esetén;

• krónikus urticaria;

• színezőanyagokkal (pl. tartrazinnal) vagy tartósítószerekkel (pl. benzoátokkal) szembeni intolerancia;

• alkohol-intolerancia. Az ilyen betegek már kis mennyiségű szeszesital elfogyasztására is tüsszögéssel, könnyezéssel és az arc erős kipirulásával reagálnak. Ez az alkohol-intolerancia korábban már meglévő, de nem diagnosztizált analgeticum-asthma szindrómát is jelezhet (lásd 4.3pont).

Anafilaxiás sokk elsősorban az erre érzékeny betegeknél fordulhat elő. Különös elővigyázatosság szükséges az asthmában, illetve atópiában szenvedő betegeknél.

A metamizol alkalmazása előtt a betegeket a fent említetteknek megfelelően ki kell kérdezni. Az anafilaktoid reakciók fokozott kockázatának kitett betegeknél a metamizol csak a lehetséges kockázatok és a várható előnyök gondos mérlegelését követően alkalmazható. Ha a metamizolt ilyen esetekben alkalmazzák, a betegeket szoros orvosi ellenőrzés alatt kell tartani, és a sürgősségi ellátáshoz szükséges eszközöknek rendelkezésre kell állniuk.

Súlyos bőrreakciók

Metamizol-kezeléssel összefüggésben súlyos bőrreakciókról (SCARs), többek között Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN) és potenciálisan életveszélyes vagy halálos, eozinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) számoltak be.

A betegeket tájékoztatni kell a jelekről és tünetekről, és szoros megfigyelés alatt kell tartani őket a bőrreakciók észlelése érdekében.

Ha ilyen reakciókra utaló jelek és tünetek jelennek meg a metamizol adását azonnal le kell állítani, és semmikor nem szabad újrakezdeni (lásd a 4.3 pontot).

Egyszeri hypotoniás reakciók

A metamizol hypotoniás reakciókat idézhet elő (lásd 4.8pont). Ezek a reakciók dózisfüggők lehetnek. Nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a metamizol parenterális beadása során, mint enterális alkalmazáskor. Előfordulásuk kockázata növekszik az alábbi esetekben is:

• már előzetesen fennálló alacsony vérnyomás, folyadékhiányos vagy dehidrált állapot, instabil vérkeringés vagy kialakulóban lévő keringési elégtelenség esetén (pl. myocardialis infarctus vagy polytrauma miatt);

• magas lázban szenvedő betegeknél.

Ezért az ilyen betegeknél a javallatot gondosan mérlegelni kell, és a beteg állapotát szorosan monitorozni kell. Megelőző intézkedések (pl. a vérkeringés stabilizálása) válhatnak szükségessé a hypotoniás reakciók kockázatának csökkentése érdekében.

A metamizol csak a haemodinamikai paraméterek szoros monitorozása mellett alkalmazható olyan betegeknél, akiknél feltétlenül el kell kerülni a vérnyomás csökkenését, pl. súlyos koszorúér-betegség vagy az agyat ellátó erek jelentős szűkülete esetén.

Gyógyszer okozta májkárosodás

Metamizollal kezelt betegeknél a kezelés kezdetét követően néhány nappal, vagy néhány hónappal kialakuló, túlnyomórészt hepatocellularis jellegű akut hepatitis eseteit jelentették. A tünetek közé tartozott a májemzimszint-emelkedés (sárgasággal vagy a nélkül), a gyakran egyéb gyógyszer-túlérzékenységi reakciók (pl. bőrkiütés, vérdiszkrázia, láz és eozinofília), vagy az autoimmun hepatitisre jellemző tünetek kíséretében. A legtöbb beteg a metamizol-kezelés abbahagyása után felépült, ugyanakkor izolált esetekben beszámoltak májátültetést igénylő akut májelégtelenségről.

A metamizol által okozott májkárosodás mechanizmusa nem teljesen tisztázott, de az adatok immunoallergiás mechanizmusra utalnak.

A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy májkárosodásra utaló tünetek jelentkezése esetén forduljanak kezelőorvosukhoz. Ilyen esetekben a metamizol alkalmazását abba kell hagyni, és ellenőrizni kell a májfunkciót.

A metamizol nem alkalmazható újra azoknál a betegnél, akiknél metamizol-kezelés során jelentkezett olyan májkárosodás, amelynek egyéb okát nem sikerült meghatározni.

Vese- és májkárosodás

Vese- illetve májfunkció-zavarban szenvedő betegeknél a metamizol csak a kockázatok és előnyök gondos mérlegelését követően, továbbá megfelelő elővigyázatossággal alkalmazható (lásd 4.2pont).

Laboratóriumi vizsgálatokkal létrejövő kölcsönhatások

A metamizollal végzett kezelés során a Trinder- vagy Trinderhez hasonló reakciókon alapuló laboratóriumi vizsgálatokkal (mint pl. kreatinin-, triglicerid-, HDL-koleszterin- vagy húgysav szérumkoncentráció meghatározása) létrejövő interferenciáról számoltak be.

Segédanyag

Nátrium

Ez a gyógyszer 1,42mmol (vagyis 32,7mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 1,6%-ának felnőtteknél.

Metabolizáló enzimek farmakokinetikai indukciója:

A metamizol metabolizáló enzimeket indukálhat, beleértve a CYP2B6-ot és CYP3A4 enzimeket is.

A metamizol együttes alkalmazása bupropionnal, efavirenzzel, metadonnal, valproáttal, ciklosporinnal, takrolimusszal vagy szertralinnal csökkentheti ezeknek a gyógyszereknek a plazmakoncentrációját, ami potenciálisan mérsékelheti ezeknek a gyógyszereknek a klinikai hatásosságát. Ezért a metamizol együttes alkalmazásakor óvatosság szükséges; adott esetben a klinikai válasz és/vagy a gyógyszerek szérumkoncentrációjának monitorozása is szükséges lehet.

Metamizol és klórpromazin egyidejű alkalmazása súlyos hypothermiához vezethet.

Amennyiben a metamizolt metotrexáttal együtt alkalmazzák, megnövekedhet a metotrexát haematotoxicitása, különösen az idős betegeknél. Ennek megfelelően ezt a gyógyszerkombinációt kerülni kell.

Egyidejű alkalmazás során a metamizol csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav thrombocyta‑aggregációt gátló hatását. Emiatt a kardioprotektív célból alacsony dózisú acetilszalicilsavat szedő betegeknek a metamizolt csak különös óvatossággal szabad adni.

A metamizol csökkenheti a bupropion koncentrációját a vérben. Ebből következően metamizol és bupropion egyidejú alkalmazásakor körültekintően kell eljárni.

A pirazolonok osztályába tartozó vegyületek ismerten kölcsönhatásba léphetnek az orális antikoagulánsokkal, kaptoprillel, lítiummal és triamterennel, valamint befolyásolhatják a vérnyomáscsökkentők és a vizelethajtók hatásosságát. Nem ismert, hogy a metamizol milyen mértékben idéz elő szintén ilyen kölcsönhatásokat.

Terhesség

A metamizol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.

Az első trimeszterben metamizol-expozíciónak kitett terhes nőkre (n = 568) vonatkozó nyilvános adatok alapján, teratogén vagy embriotoxikus hatást nem azonosítottak. Bizonyos esetekben a metamizol egyszeri adagjai elfogadhatók az első és a második trimeszterben, ha egyéb terápiás alternatíva nincs. Ugyanakkor, a metamizol alkalmazása általában nem ajánlott az első és a második trimeszterben. A harmadik trimeszterben történő alkalmazás fetotoxicitással (vesekárosodás és ductus arteriosus constrictio) társult, ezért a metamizol alkalmazása a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A harmadik trimeszterben figyelmetlenségből alkalmazott metamizol esetén a magzatvizet és a ductus arteriosust ultrahanggal és echokardiográfiával ellenőrizni kell.

A metamizol átjut a placentán.

Állatkísérletekben a metamizol reproduktív toxicitást váltott ki, de nem volt teratogén (lásd 5.3pont).

Szoptatás

A metamizol bomlástermékei jelentős mennyiségben kiválasztódnak az anyatejbe és a szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért, a metamizol ismételt alkalmazását különösen kerülni kell szoptatás alatt. A metamizol egyszeri alkalmazása esetén az anyatej gyűjtése és kidobása javasolt az adag alkalmazását követően, 48órán át.

Az ajánlott dózistartományban nem ismertek a koncentrálóképességet, illetve a reakcióképességet károsító hatások. Óvintézkedésként azonban – legalábbis a nagyobb adagok alkalmazása esetén – figyelembe kell venni a képességek gyengülésének lehetőségét, ezért a betegek ilyenkor nem kezelhetnek gépeket, nem vezethetnek gépjárműveket, illetve nem végezhetnek egyéb, veszéllyel járó tevékenységeket.

Mindez különösen fontos alkohol egyidejű fogyasztásakor.

A nemkívánatos hatások gyakoriságának becsléséhez az alábbi kategóriákat alkalmazzák:

nagyon gyakori (≥1/10)

gyakori (≥1/100 – <1/10)

nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

ritka (≥1/10000 – <1/1000)

nagyon ritka (<1/10000)

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A metamizol fő mellékhatásai a túlérzékenységi reakciókból erednek. A legjelentősebb a sokk és az agranulocytosis. Ezek a reakciók ritkán vagy nagyon ritkán fordulnak elő, de életveszélyesek, és akkor is felléphetnek, ha a metamizolt korábban problémamentesen alkalmazták.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: leukopenia

Nagyon ritka: agranulocytosis, beleértve a fatális kimenetelű eseteket és thrombocytopeniás eseteket is

Nem ismert: aplasticus anaemia, pancytopenia, beleértve a fatális kimenetelű eseteket is.

Ezek a reakciók akkor is kialakulhatnak, ha a metamizolt korábban komplikációmentesen alkalmazták (lásd 4.4 pont).

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: anafilaktoid vagy anafilaxiás reakciók*

Nagyon ritka: analgeticum-asthma szindróma

Az analgeticum-asthma szindrómás betegeknél az intolerancia jellemzően asthmás roham formájában jelentkezik.

Nem ismert: anafilaxiás sokk*

*Ezek a reakciók elsősorban a metamizol parenterális beadása során jelentkeznek, és súlyosak, életveszélyesek, valamint egyes esetekben végzetesek is lehetnek. Akkor is előfordulhatnak, ha előzőleg már szövődmények nélkül alkalmazták a metamizolt.

A gyógyszerre adott ilyen reakciók bekövetkezhetnek az injektálás alatt, közvetlenül a beadás után, de kialakulhatnak órákkal később is. Az esetek többségében azonban az alkalmazást követő egy órán belül bekövetkeznek.

Az enyhébb reakciók tipikusan bőr-, illetve nyálkahártyatünetek (pl. viszketés, égő érzés, kipirosodás, csalánkiütés és duzzanat), nehézlégzés és ritkábban emésztőrendszeri panaszok (pl. nausea, dyspepsia, hányás) formájában jelentkeznek. Az ilyen, enyhébb reakciók súlyosabb formát ölthetnek, generalizált csalánkiütéssel, súlyos angiooedemával (beleértve a gégeoedémát), súlyos bronchospasmussal, cardialis arrhythmiával, vérnyomáseséssel (melyet néha vérnyomásemelkedés előz meg) és keringési sokkal. Az analgeticum-asthma szindrómás betegeknél az intolerancia jellemzően asthmás roham formájában jelentkezik.

A sokk első jelei, például hideg verejtékezés, szédülés, bizonytalanság, kellemetlen érzés a szív környékén, a bőr elszíneződése esetén meg kell tenni a szükséges sürgősségi intézkedéseket.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem ismert: Kounis-szindróma

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: hypotoniás reakciók a gyógyszer alkalmazása során vagy azt követően, amelyek farmakológiai eredetűek lehetnek, és nem járnak együtt az anafilaktoid vagy anafilaxiás reakciók egyéb tüneteivel. Ezek a reakciók ritkán súlyos vérnyomáseséshez vezetnek.

Az adagtól függően a vérnyomás kritikus mértékű csökkenése hyperpyrexia fennállásakor is bekövetkezhet, a túlérzékenység további jelei nélkül.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: gastrointestinalis vérzés

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem ismert: gyógyszer okozta májkárosodás, beleértve az akut hepatitist, sárgaságot, emelkedett májenzimszinteket (lásd 4.4 pont).

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nemgyakori: fix gyógyszer-exanthema

Ritka: bőrkiütés (maculo-papularis exanthema)

Nagyon ritka: Stevens–Johnson-szindróma (SJS) vagy toxicus epidermalis necrolysis (TEN)

Nem ismert: eozinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)

Metamizol-kezeléssel összefüggésben súlyos bőrreakciókról, többek között Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN) és az eozinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) számoltak be (lásd a 4.4 pontot).

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nagyon ritka: a vesefunkció akut károsodása, amely nagyon ritkán proteinuriához, oliguriához vagy anuriához, illetve akut veseelégtelenséghez, valamint akut interstitialis nephritishez vezethet.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Beszámoltak a vizelet vörös elszíneződéséről. Ez a metamizol egyik alacsony koncentrációban jelenlévő, ártalmatlan metabolitjának, a rubazonsavnak tulajdonítható.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Akut túladagoláskor émelygést, hányást, hasi fájdalmat, vesekárosodást/akut veseelégtelenséget (pl. interstitialis nephritis formájában) és – ritkábban – központi idegrendszeri tüneteket (szédülést, álmosságot, kómát, görcsöket), továbbá vérnyomásesést figyeltek meg, amely esetenként sokkhoz és tachycardiához vezetett.

Nagyon nagy adagok alkalmazása után a rubazonsav kiválasztódása vörösre színezheti a vizeletet.

Terápiás beavatkozások

A metamizolnak nincs specifikus antidotuma. Ha a metamizol bevétele után csak rövid idő telt el, megkísérelhető a felszívódás csökkentése az elsődleges detoxifikáló módszerekkel (pl. gyomormosás) vagy a felszívódást csökkentő eljárásokkal (pl. aktív szénnel). A fő metabolit (4‑N‑metilamino‑antipirin) hemodialízissel, hemofiltrációval, hemoperfúzióval, illetve plazmaszűréssel eltávolítható.

Az intoxikáció kezelése, valamint a súlyos szövődmények megelőzése általános és speciális intenzív ellátást és megfigyelést igényelhet.

Azonnali intézkedések súlyos túlérzékenységi reakciók (sokk) esetén

A metamizol-kezelést a túlérzékenység első jelére le kell állítani (pl. olyan bőrreakciók, mint az urticaria és bőrpír, nyugtalanság, fejfájás, verejtékezési rohamok, hányinger). Vénás bemenetet kell biztosítani. A szokásos sürgősségi intézkedések, mint pl. a Trendelenburg-helyzet kialakítása mellett szükségessé válhat az átjárható légutak fenntartása, oxigén alkalmazása, szimpatomimetikumok, plazma-expanderek vagy glükokortikoidok adása is.