OXYTOCIN 5 NE/ML OLDATOS INJEKCIÓ

Az Oxytocin injekció méhösszehúzódások kiváltására és fokozására szolgáló készítmény.

Antepartum alkalmazás:

Szülés megindítása

Orvosi okokból történő szülésmegindítás, például túlhordott terhesség, idő előtti burokrepedés, terhesség okozta hypertonia (preeclampsia) esetén.

Fájáserősítés

A szülés első és második szakában intravénás oxitocin infúzióval erősíteni lehet a fájásokat olyan esetekben, amikor a szülés elhúzódik vagy a méhösszehúzódások renyhék.

A terhesség korai szakaszai

Kiegészítő kezelésként a befejezetlen, elkerülhetetlen vagy abbamaradt vetélés kezelésére.

Postpartum alkalmazás:

Szülés utáni uterus atónia és vérzés megelőzésére, kezelésére hüvelyi szülés és császármetszés esetén (a gyermek születését követően).

Diagnosztikus alkalmazás:

A foeto-placentáris egység respiratorikus kapacitásának megállapítása a nagy kockázatú terhességekben (oxitocin terheléses teszt).

Adagolás

Az adagolást egyénileg kell meghatározni az anyai és a foetalis válaszon alapuló egyéni érzékenység alapján.

Az általános gyakorlat alapján különböző indikációkban a következő adagolás javasolt.

Szülésindítás és fájáserősítés

Az intravénás cseppinfúzió az egyedüli elfogadható alkalmazási mód szülésindítás és fájáserősítés esetén. Az infúzió sebességének pontos ellenőrzése elengedhetetlen. Az oxitocin biztonságos alkalmazása érdekében infúziós pumpával vagy más hasonló eszközzel történő alkalmazás és a méhkontrakciók, valamint a magzat szívműködésének monitorozása szükséges. Ha a méhösszehúzódások nagyon intenzívvé válnak, az infúziót azonnal le kell állítani, amelyet követően az uterus izomzatának oxitocin által kiváltott fokozott aktivitása hamarosan csökken.

Az oxitocin infúzió nem adható a vaginalis prosztaglandinok alkalmazását követő 6 órán belül.

Az oxitocint intravénás cseppinfúzió formájában kell adagolni, lehetőség szerint, állítható sebességű infúziós pumpával.

2,5 egység Oxytocint, 500ml dextrózoldatban (vagy normál sóoldatban) feloldva, 10csepp/perc sebességgel kell infundálni. Ez nagyjából 2,5mNE/perc-nek felel meg. A részletes adagolást lásd a táblázatban.

Postpartum méhvérzés csökkentése

Általános eljárás az oxitocinnal

10 egység im. Oxytocin beadása után iv. infúziót kell indítani.

Atoniás méh

Befejezetlen és elkerülhetetlen vetélés

Betöltött 16. terhességi hét után – amennyiben szükséges, intravénásan, 40 egység oxitocint kell adni 1liter folyadékban (normál só-, vagy Ringer laktát oldatban) oldva, hogy a magzati mellékrészek távozását elősegítsük.

Uteroplacentáris insufficiencia diagnosztizálása (oxitocin terheléses teszt)

Az intravénás infúziót 0,5 mE/perc sebességgel kell kezdeni, és a sebességet 20 percenként meg kell duplázni a hatékony dózis eléréséig (általában 5-6 mE/perc, maximum 20 mE/perc). Amikor 3 mérsékelt kontrakció - amelynek ideje 40-60 másodperc -jelentkezik egy tízperces intervallumban, az infundálást abba kell hagyni, és figyelni kell a késői, vagy variábilis magzati szívfrekvencia -deceleráció jelentkezését.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

Gyermekek körében nem végeztek vizsgálatokat.

Idősek

Időskorú (65 év feletti) betegek körében nem végeztek vizsgálatokat.

Veseelégtelenség

Veseelégtelenségben szenvedő betegek körében nem végeztek vizsgálatokat.

Májelégtelenség

Májelégtelenségben szenvedő betegek körében nem végeztek vizsgálatokat.

Az alkalmazás módja

Intravénás cseppinfúzió, vagy intramuscularis injekció.

Az oxitocint egyszerre csak egyféle parenterális formában, vagy intravénásan, vagy intramuscularisan szabad alkalmazni.

Az oxitocin nem alkalmazható szülés megindítására vagy szülés elősegítésére olyan esetekben, amikor a hüvelyi szülés ellenjavallt. Idetartoznak az alábbi esetek, de nem csak ezekre korlátozódik:

• súlyos téraránytalanság;

• a magzat kedvezőtlen fekvése, amely beavatkozás nélkül lehetetlenné teszi a spontán szülést (harántfekvés),

• placenta praevia, vasa praevia

• köldökzsinór megjelenése vagy prolapsusa

Az oxitocin injekció alkalmazása a következő esetekben ellenjavallt:

• olyan esetekben fellépő foetalis distress, amikor a szülés még nem időszerű;

• hypertonia uteri;

• a készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

Az Oxytocin injekció nem alkalmazható hosszabb ideig oxitocinrezisztens inertia uteri, súlyos pre-eclamptikus toxaemia vagy súlyos anyai cardiovascularis rendellenesség esetén.

Az Oxytocin injekció adását nem szabad a vaginalis prosztaglandinok beadását követő 6 órán belül elkezdeni (lásd 4.5 pont).

Szokatlan eseteket kivéve az oxitocin alkalmazása az alábbi esetekben nem javasolt:

• koraszülés,

• téraránytalanság határesetei,

• korábbi nagy műtét, melyet a cervixen vagy az uteruson végeztek, beleértve a császármetszést is,

• az uterus túlfeszülése,

• grand multiparitás,

• invazív cervix carcinoma.

Az Oxytocin nem alkalmazható a szülés megindítására, ha a magzat koponyája vagy medencéje még nem illeszkedett be.

A fent felsorolt esetekben a különböző tényezők változékonysága és kombinációja miatt a "szokatlan eset" megítélése az orvos feladata. Alkalmazás előtt gondosan mérlegelni kell az oxitocin nyújtotta lehetséges előnyöket, és szembe kell állítani az uterus hypertonia és tetaniás spasmus kialakulásának kockázatával, ami ritka, de potenciálisan mégis előforduló oxitocin mellékhatás.

Az oxitocint szülésindításra és fájáserősítésre csak intravénásan lehet alkalmazni megfelelő orvosi felügyelet mellett, kórházban. Minden beteget, aki oxitocin infúziót kap, folyamatosan kell obszerválni. Az obszervációt olyan személy végezze, aki jól ismeri a készítményt és a készítmény alkalmazásakor esetlegesen fellépő komplikációkat. Komplikációk jelentkezése esetén megfelelően képzett szakorvosnak azonnal elérhetőnek kell lennie.

A komplikációk elkerülése céljából az oxitocin alkalmazásakor folyamatosan monitorozni kell:

• a méhkontrakciókat,

• a magzati és anyai szívfrekvenciát, valamint

• az anya vérnyomását.

Uterus hiperaktivitás észlelésekor az oxitocin alkalmazását azonnal fel kell függeszteni; az uterus kontrakciók oxitocin indukálta fokozódása a készítmény alkalmazásának felfüggesztését követően általában rövid időn belül csökken.

Ha megfelelően alkalmazzák, akkor az oxitocin a normális szüléshez hasonlóan fokozza a méhösszehúzódásokat. A nem megfelelő alkalmazás során fellépő uterus túlstimulálás veszélyt jelent mind az anyára, mind pedig a magzatra. Még megfelelő adagolás és felügyelet mellett is előfordulhatnak hypertoniás méhösszehúzódások azoknál a szülő nőknél, akik túlérzékenyek oxitocinra.

Intrauterin magzatelhalás esetén, és/vagy meconiummal festett magzatvíz jelenlétében, viharos fájásokat el kell kerülni, mivel ez magzatvíz embóliát okozhat.

Cardiovascularis rendellenességek

Az oxitocint nagy elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik egy már korábban is fennálló szív-érrendszeri betegség (például hypertrophiás cardiomyopathia, szívbillentyű-betegség, és/vagy koszorúér-spazmussal járó ischaemiás szívbetegség) miatt hajlamosak a szívizom ischaemiára, hogy elkerüljük a vérnyomás és a szívritmus jelentős változásait ezeknél a betegeknél.

Az oxitocin körültekintéssel adandó ismert „hosszú QT-szindróma” vagy ehhez kapcsolódó tünetek esetén, illetve olyan betegeknek, akik a QT szakaszt ismerten megnyújtó gyógyszereket szednek (lásd 4.5 pont).

Leírtak anyai halált - amelynek oka túlérzékenységi reakció, subarachnoidealis vérzés, illetve uterus ruptura volt -, illetve különböző okok miatt fellépő magzati halált, olyan esetekben, amikor a készítményt szülésindítás vagy fájáserősítés céljára használták parenteralisan a szülés első és második szakaszában.

Disszeminált intravascularis coagulatio:

A szülés méh-tonizáló szerekkel történő gyógyszeres megindítása bizonyos ritka esetekben növeli a szülés utáni disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) kockázatát. Maga a gyógyszeres megindítás és nem a konkrét hatóanyag kapcsolódik ehhez a kockázathoz. A kockázat különösen fokozott, ha a nőnél további DIC-re hajlamosító tényezők vannak, amilyenek a 35 éves kor vagy az a feletti, terhesség alatti komplikációk (pl. terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás, pajzsmirigy alulműködés) és a 40 hétnél idősebb gesztációs kor. Ezen nőknél az oxitocint vagy bármely egyéb alternatív gyógyszert óvatossággal kell alkalmazni, és az orvosnak figyelnie kell a DIC jeleire.

Víz intoxikáció:

Mivel az oxitocin rendelkezik némi antidiuretikus hatással, a hosszan tartó iv. adminisztráció nagy dózisban nagy mennyiségű folyadékkal adva, inkomplett és abbamaradt vetélés vagy a szülés utáni vérzés kezelése céljából, hyponatraemiával összefüggésbe hozható vízmérgezést okozhat. Az oxitocin antidiuretikus hatása, és az iv. folyadékbevitel folyadéktúltelítettséget okozhat, ami az akut tüdő oedema hyponatraemia nélküli hemodinamikai formájához vezethet.

Hogy elkerülje ezeket a ritka szövődményeket, a következő óvintézkedéseket kell betartani, nagy dózisú oxitocin hosszú idejű beadása esetén: elektrolit tartalmú oldószert kell használni (nem dextróz); infúziós folyadék térfogatát alacsonyan kell tartani (az oxitocin ajánlottnál magasabb koncentrációban történő beadásával a várt időben történő szülés elősegítése céljából); folyadékbevitelt szájon korlátozni kell; folyadék-egyensúlyt tartani kell, és a szérum elektrolitok mérése szükséges, amikor az elektrolit egyensúly gyanúja felmerül.

Anaphylaxiás sokk latexallergiában szenvedő nők esetében:

Anaphylaxiás sokk kialakulásáról számoltak be oxitocin adását követően latexre allergiás nők esetében. Az oxitocin és a latex között fennálló szerkezeti hasonlóság miatt a latexallergia/- intolerancia az anaphylaxiás sokk komoly kockázatot jelentő hajlamosító tényezője lehet az oxitocin alkalmazását követően.

Profilaktikus / megelőző intézkedések

Az Oxytocin nem adható iv. bólus injekcióként, mivel akut, rövid ideig tartó alacsony vérnyomást okozhat, kipirulás és reflex tachycardia mellett.

Az oxitocint egyszerre csak egyféle parenteralis formában, vagy intravénásan, vagy intramuscularisan szabad alkalmazni.

Segédanyagok

A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Ez a készítmény kis mennyiségű – kevesebb mint 100 mg per adag– etanolt (alkohol) tartalmaz.

Egyidejű alkalmazása ellenjavallt

Prosztaglandinok és analógjaik

A vaginalisan alkalmazott prosztaglandinok adását követő 6 órán belül az Oxytocin nem adható (lásd 4.3 pont).

Az oxitocin egyidejű alkalmazása egyéb szülést vagy abortuszt megindító készítménnyel (prosztaglandinok) méh hypertoniához (fokozott izomtónus) és repedéshez, illetve a méh vagy a méhnyak sérüléséhez vezethet, pl. prosztaglandinok növelhetik az oxitocin serkentő hatását a méh izomzatára.

Vaginalis prosztaglandinok és Oxytocin nem szándékos egyidejű alkalmazása esetén (6 órán belül) a következő paramétereket kell szigorúan ellenőrizni:

• sav-bázis egyensúly,

• az összehúzódások gyakorisága, hossza és erőssége,

• magzati szívfrekvencia,

• anyai pulzus és vérnyomás,

• nyugalmi méhizom tónus

• bevitt és ürített folyadék egyenlege.

Egyidejű alkalmazása nem javasolt

A QT szakaszt megnyújtó gyógyszerek esetében

Az Oxytocint potenciálisan arrhythmogénnek kell tekinteni, különösen a Torsades de Pointes egyéb kockázati tényezőivel rendelkező betegek esetében, mint például a QT-intervallumot meghosszabbító gyógyszerek vagy a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).

Caudalis blokk anaesthesia - vazokonstriktorok

Az Oxytocin növelheti a vazokonstriktorok és szimpatomimetikumok érösszehúzó hatásait, még a helyi érzéstelenítőkben alkalmazottak esetében is. Súlyos hypertonia előfordulhat, ha az oxitocint a caudalis érzéstelenítéssel együtt alkalmazott vazokonstriktor anyagok beadása után 3-4 órával alkalmazzák.

Inhalációs anesztetikumok (például ciklopropán, halotán, szevoflurán, deszflurán, enflurán)

Az inhalációs anesztetikumok lazító hatást gyakorolnak a méhre és jelentős mértékben gátolják a méh tónusát, ezáltal csökkenthetik az oxitocin méhtónust fokozó hatását. Emellett azt is jelentették, hogy oxitocinnal való együttes alkalmazásuk szívritmuszavarokat okoz.

A ciklopropán, az enflurán, a halotán és az izoflurán anesztézia módosíthatja az oxitocin cardiovascularis hatásait, így váratlan eredmények, például hypotonia jelentkezhet. Emelkedett atrioventricularis ritmusú anyai sinus bradycardiát is észleltek, amikor az oxitocint ciklopropán anesztéziával egyidejűleg alkalmazták.

Terhesség

Állatokon nem végeztek oxitocinnal reprodukciós vizsgálatokat. A készítménnyel szerzett széleskörű tapasztalatok, továbbá az oxitocin kémiai és farmakológiai tulajdonságai alapján nem várható, hogy megfelelő indikációban alkalmazva magában hordozza a fejlődési rendellenességek kialakulásának rizikóját (szülés megindításakor és elősegítésekor). A terhesség első trimeszterében az oxitocin kizárólag spontán, vagy indukált abortusz esetén alkalmazható.

Szoptatás

Az oxitocin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe.

Az oxitocinnak azonban nincsenek káros hatásai újszülöttekben, mivel a tápcsatornába jutva gyorsan inaktiválódik.

Az oxitocin nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Az alábbi táblázatban szereplő mellékhatások a klinikai vizsgálatok eredményein, valamint a forgalomba hozatalt követő jelentéseken alapulnak. Az oxitocin forgalomba hozatalát követő tapasztalataiból származó nemkívánatos hatások spontán esettanulmányokból és irodalomban leírt esetekből származnak. Mivel ezeket a reakciókat önként jelentik egy bizonytalan méretű populációból, nem lehet megbízhatóan megbecsülni a gyakoriságukat.

1. táblázat: Anyai mellékhatások

2. táblázat Mellékhatások magzatnál/újszülöttnél:

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az oxitocin maximális dózisát nem állapították meg.

Az oxitocint a tápcsatorna proteolitikus enzimjei inaktiválják. Ezért nem szívódik fel a bélből, és nem valószínű, hogy lenyelve mérgező hatása lenne.

Az oxitocin túladagolása alapvetően az uterus oxitocinra való érzékenységének a függvénye, amely független a készítmény hatóanyaga iránti túlérzékenységtől. Hiperstimuláció erős (hypertoniás) vagy hosszú (tetaniás) kontrakciókkal, vagy a kontrakciók között 15-20 vízmm-es vagy ennél nagyobb alaptónussal viharos szüléshez, uterus rupturához, cervicalis és vaginalis laceratióhoz, postpartum haemorrhagiához, uteroplacentaris hypoperfusiohoz, a magzati szívhangok deceleratiojához, magzati hypoxiához, hypercapniához és halálhoz vezethet.

Súlyos mellékhatásként a vízmérgezés során görcsök léphetnek fel - amit az oxitocin antidiuretikus hatása idéz elő - olyan esetben, ha hosszú ideig nagy dózisban (40-50 ml/perc) történik a készítmény alkalmazása. A vízmérgezés kezelése az oxitocin infúzió adásának felfüggesztéséből, a folyadékbevitel megszorításából, diuretikumok, iv. hypertoniás sóoldat alkalmazásából, az elektrolit-háztartás rendezéséből, a görcsök barbiturátokkal történő oldásából, és a comatosus beteg szakképzett ápolásából áll.

Ha a túladagolás jelei vagy tünetei jelentkeznek az oxitocin folyamatos iv. adagolása során, az infúziót azonnal le kell állítani, és oxigént kell adni az anyának. Vízmérgezés esetén elengedhetetlen a folyadékbevitel korlátozása, a diurézis elősegítése, az elektrolit egyensúly helyreállítása és az esetlegesen előforduló görcsök ellenőrzése. Kóma esetén szabad légutakat kell biztosítani a szokásos intézkedések megtételével, amelyeket tudattalan beteg ellátásakor alkalmaznak.