OXYTOCIN PANPHARMA 10 NE/ML OLDATOS INJEKCIÓ/INFÚZIÓ

Antepartum

• Szülés megindítása orvosi okokból.

• Szülés stimulációja hypotoniás inertia uteri esetén.

• Az Oxytoxin Panpharma alkalmazható terhesség korai szakaszában kiegészítő terápiaként is nem teljes, elkerülhetetlen, vagy megkésett abortusz esetén.

Postpartum

• Császármetszés során, már az újszülött megszületését követően.

• Postpartum atonia uteri és vérzés megelőzése és kezelése.

Szülésindítás és fájáserősítés: az oxitocin alkalmazását nem szabad elkezdeni a vaginális prosztaglandinok adását követő 6 órán belül. Az oxitocint intravénás (iv.) cseppinfúzióban kell alkalmazni, vagy ha lehetséges, változtatható sebességű infúziós pumpával. Cseppinfúzió esetén 5NE oxitocint kell adni 500ml fiziológiás elektrolitoldathoz (például 0,9%-os nátrium-klorid). Azoknál a betegeknél, akiknél a nátrium-klorid infúzió alkalmazása ellenjavallt, 5%-os dextróz oldat használható diluensként (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”). Az egyenletes keveredés érdekében az üveget vagy tartályt használat előtt többször meg kell fordítani.

A kezdő infúzió sebességet 1–4milliegység/perc értékre kell állítani (2–8 csepp/perc). Az infúzió sebessége fokozatosan emelhető legalább 20 perces időközönként és legfeljebb 1–2milliegységenként, amíg a normális szülésre jellemző fájásgyakoriság kialakul. A terminushoz közeli terhesség esetén ez gyakran megvalósítható 10milliegység/perc (20 csepp/perc) alatti infúzióval, és a javasolt maximális sebesség 20milliegység/perc (40 csepp/perc). Ha a szokásostól eltérően nagyobb infúziósebesség szükséges, ami az in utero magzati halál vagy a terhesség korai fázisában történő szülésindítás esetében előfordulhat, amikor a méh kevésbé érzékeny az oxitocinra, ajánlott egy magasabb koncentrációjú oxitocin oldat, például 10NE alkalmazása 500ml-ben.

Motoros infúziós pumpa használata esetén – amely kisebb térfogatokat adagol, mint a cseppinfúziónál megadott adagok-, az ajánlott adagolási tartományon belüli infúziós koncentrációt a pumpa használati előírásának megfelelően kell kiszámítani.

A kontrakciók gyakoriságát, erősségét és időtartamát, valamint a magzati szívritmust gondosan monitorozni kell az infúzió beadásának időtartama alatt. Az infúzió sebessége rendszerint csökkenthető amint a méhösszehúzódások megfelelő erősséget, (körülbelül 3-4 összehúzódás 10percenként) érnek el. Az uterus hiperaktivitása és/vagy magzati distressz esetén az infúzió alkalmazását azonnal meg kell szakítani.

Ha a terminus végén vagy annak közelében lévő nőknél összesen 5NE adagot tartalmazó infúzió beadása után nem jelentkeznek kontrakciók, ajánlott a szülésindítás felfüggesztése. A szülésindítás a következő napon megismételhető, 1–4 milliegység/perc sebességről indulva.

Nem teljes, elkerülhetetlen vagy abbamaradt abortusz: 5NE iv. infúzióban (5NE fiziológiás elektrolitoldatban hígítva és iv. cseppinfúzióban alkalmazva, vagy lehetőség szerint változtatható sebességű infúziós pumpával beadva 5 perc alatt), vagy 5–10NE im. szükség esetén, majd ezt követően 20–40milliegység/perc sebességű infúzió.

Császármetszés: 5NE iv. infúzióban (5NE fiziológiás elektrolitoldatban hígítva és iv. cseppinfúzióban alkalmazva, vagy lehetőség szerint változtatható sebességű infúziós pumpával beadva 5 perc alatt) közvetlenül a szülés után.

Postpartum méhvérzés prevenciója: a szokásos adag 5NE iv. infúzióban (5NE fiziológiás elektrolitoldatban hígítva és iv. cseppinfúzióban alkalmazva, vagy lehetőség szerint változtatható sebességű infúziós pumpával beadva 5 perc alatt), vagy 5–10NE im. a placenta megszületése után. Szülésindítás vagy fájáserősítés céljából történő alkalmazás esetén az infúzió adását nagyobb sebességgel kell folytatni a szülés harmadik szakaszában és az azt követő néhány órában.

Postpartum méhvérzés kezelése: 5NE iv. infúzió (5NE fiziológiás elektrolit oldatban hígítva és iv. cseppinfúzióban alkalmazva, vagy lehetőség szerint változtatható sebességű infúziós pumpával beadva 5 perc alatt), vagy 5–10NE im. súlyos esetekben, majd ezt követően 500ml elektrolitoldatban oldott 5–20NE oxitocin iv. infúzióban az atonia uteri kezeléséhez szükséges sebességgel adagolva.

Az alkalmazás módja: intravénás infúzióban vagy intramuscularis injekcióban.

Speciális betegpopulációk

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatokat. Óvatosság szükséges súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a vízretenció és az oxitocin felhalmozódásának lehetősége miatt (lásd 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések pont és 5.2 Farmakokinetika pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatokat. Májkárosodásban szenvedő betegeknél a farmakokinetikai változások nem valószínűek, mivel a metabolizmusában részt vevő oxitocináz enzim nem csak a májban található, szintje a placentában a várandósság alatt jelentősen emelkedik. Ezért az oxitocin metabolikus clearance-e májkárosodásban, valószínűleg nem eredményezi az oxitocin metabolikus clearance-ének jelentős változását.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél nem végeztek vizsgálatokat.

Idősek

Időseknél (65 év felett) nem végeztek vizsgálatokat.

Elővigyázatossági intézkedések a gyógyszer kezelése előtt/során, illetve az alkalmazás előtt/során

Szülésindításra vagy fájáserősítésre az oxitocin kizárólag iv. infúzió formájában alkalmazható (infúziós pumpán keresztül vagy cseppinfúzióban), intramuszkulárisan nem.

• Az oxitocinnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Hypertoniás méhkontrakciók, a szülőcsatorna mechanikus obstrukciója, magzati distressz, amennyiben a szülésre nem azonnal kerül sor.

Bármely állapot, amelyben a magzat vagy az anya szempontjából a spontán szülés nem ajánlott és/vagy a vaginális szülés ellenjavallt, pl.:

• jelentős cephalopelvicus téraránytalanság,

• a magzat kedvezőtlen fekvése,

• placenta praevia és vasa praevia,

• placenta leválás,

• elölfekvő vagy előesett köldökzsinór,

• a méh túlfeszülése vagy fenyegető uterusruptura például többes terhességben,

• polyhydramnion,

• grand multiparitás,

• nagyobb műtét eredményeként keletkezett hegesedés jelenléte az uterusban, beleértve a klasszikus császármetszést is.

Az oxitocin nem alkalmazható hosszan tartóan oxitocin-rezisztens fájásgyengeség, súlyos preeclampsiás toxaemia, illetve súlyos szív-érrendszeri rendellenességek esetén.

Az oxitocin alkalmazását nem szabad elkezdeni a vaginális prosztaglandinok adását követő 6 órán belül (lásd 4.5 pont, Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók).

Az oxitocin nem adható iv. bolus injekcióban, mert akut, rövid idejű hypotoniát okozhat, amelyet bőrpír és reflex tachycardia kísér.

Szülésindítás

Az oxitocinnal történő szülésindítás csak orvosilag szigorúan indokolt esetben kísérelhető meg. Az alkalmazásra kizárólag kórházi körülmények között és megfelelő szakképesítéssel rendelkező orvos felügyelete mellett kerülhet sor.

Cardiovascularis betegségek

Az oxitocint nagy elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik egy már korábban is fennálló szív-érrendszeri betegség (például hypertrophiás cardiomyopathia, szívbillentyű-betegség, és/vagy ischaemiás szívbetegség, pl. coronaria-spasmus) miatt hajlamosak a szívizom ischaemiára, hogy elkerüljük a vérnyomás és a szívritmus jelentős változásait ezeknél a betegeknél.

QT-szindróma

Az oxitocin körültekintéssel adandó ismert „hosszú QT-szindróma” vagy ehhez kapcsolódó tünetek esetén, illetve olyan betegeknek, akik a QT-szakaszt ismerten megnyújtó gyógyszereket szednek (lásd 4.5 pont, Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók).

Ha az oxitocint szülésindításra vagy fájáserősítés céljából alkalmazzák:

• Kizárólag intravénás infúzióként alkalmazható, intravénás bolus injekcióban nem szabad alkalmazni.

• Magzati distressz és magzathalál: az oxitocin túlzott adagokban való alkalmazása az uterus túlstimulálását eredményezi, amely magzati distresszt, asphyxiát és halált vagy uterus hypertoniát, tetániás kontrakciókat vagy méhrepedést okozhat. A magzati szívverés és az uterus motilitás (kontrakciók gyakorisága, erőssége és időtartama) monitorozása alapvető fontosságú, hogy az adagot az egyéni válaszhoz lehessen igazítani.

• Cephalopelvicus téraránytalanság határesete, másodlagos inertia uteri, enyhe vagy közepes fokú terhességi hypertonia vagy szívbetegség, 35 év feletti életkor, valamint az anamnézisben az uterus alsó szegmensében végzett császármetszés eseteiben fokozott körültekintéssel kell eljárni.

• Disszeminált intravascularis coagulatio: Ritka esetekben a szülés gyógyszeres indítása a méhizomzatot tonizáló gyógyszerekkel, többek között oxitocinnal növeli a szülés utáni disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) kockázatát. A kockázat a gyógyszeres indítással és nem egy adott hatóanyaggal hozható összefüggésbe. A kockázat különösen fokozott, ha a nőnél további DIC-re hajlamosító tényezők vannak, mint a 35 éves vagy az a feletti életkor, a terhesség alatti komplikációk és a 40 hétnél idősebb gesztációs kor. Ezen nőknél az oxitocint vagy bármely egyéb hasonló gyógyszert nagy körültekintéssel kell alkalmazni, és az orvosnak a DIC első tüneteire meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket.

• Az oxitocin nem alkalmazható fájáserősítésre a szülés első és második szakaszában, ha a méhnyak nem tágult ki vagy merev (cervixruptura vagy magzati hypoxia kockázata).

• Az oxitocin nem alkalmazható egyidejűleg parenterálisan és intranazálisan (spray formájában).

Intrauterin halálozás

Intrauterin magzatelhalás esetén, és/vagy meconiummal festett magzatvíz megjelenése esetén a viharos fájásokat el kell kerülni, mivel ez magzatvíz embóliát okozhat.

Vízmérgezés

Mivel az oxitocin enyhe antidiuretikus hatással rendelkezik, az elkerülhetetlen vagy megkésett vetélés kezelésekor, vagy a szülés utáni vérzés ellátásakor nagy adagokban, tartósan, nagy mennyiségű folyadékkal iv. alkalmazva hyponatraemiával társuló vízmérgezést okozhat. Az antidiuretikus hatás és az intravénás folyadékbevitel együttesen túlzott folyadéktelítettséget okozhat, ami az akut pulmonalis oedema hemodinamikai formájához vezethet hyponatraemia nélkül. Ezeknek a ritkán előforduló szövődményeknek az elkerülése érdekében a következő elővigyázatossági intézkedéseket kell betartani, ha hosszú ideig nagy dózisú oxitocin adására kerül sor: elektrolit tartalmú diluenst kell alkalmazni (nem dextrózt), az infundált folyadék mennyiségét alacsonyan kell tartani (az oxitocint magasabb koncentrációban alkalmazva, mint ami a terminus végi szülés esetén szülésindításra vagy fájáserősítésre ajánlott adag), a szájon keresztüli folyadékfogyasztást korlátozni kell, folyadékegyensúly ábrát kell vezetni, és az elektrolitegyensúly zavarának gyanúja esetén meg kell határozni a szérum elektrolitokat.

Vesekárosodás

Óvatosan kell eljárni a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az esetleges vízretenció és az oxitocin esetleges akkumulációja miatt (lásd 4.2 Adagolás és alkalmazás pont, valamint 5.2 Farmakokinetika pont).

Anafilaxiás sokk latexallergiában szenvedő nők esetében

Anafilaxiás sokk kialakulásáról számoltak be oxitocin adását követően latexre allergiás nők esetében. Az oxitocin és a latex között fennálló szerkezeti hasonlóság miatt a latexallergia/- intolerancia az anafilaxiás sokk komoly kockázatot jelentő hajlamosító tényezője lehet az oxitocin alkalmazását követően.

Ez a gyógyszerkészítmény kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Kölcsönhatások, amelyek esetén az együttes alkalmazás nem javasolt

Prosztaglandinok és analógjaik

A prosztaglandinok és analógjaik fokozzák az uterus izomzatának kontrakcióját, ezért az oxitocin erősítheti a prosztaglandinok méhkontrakciókra gyakorolt hatását, és ez fordítva is igaz (lásd 4.3 pont, Ellenjavallatok).

A QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerek

Az oxitocint potenciálisan arrhythmogénnek kell tekinteni, különösen olyan betegek esetében, akiknél a Torsades de Pointes más kockázati tényezői is fennállnak, mint például a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerek szedése vagy a kórelőzményben szereplő megnyúlt QT-szindróma (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Kölcsönhatások, amelyeket figyelembe kell venni

Inhalációs anaesthetikumok

Az inhalációs érzéstelenítők (pl. ciklopropán, halotán, szevoflurán, dezflurán) ellazítják a méh izomzatát és jelentős mértékben csökkentik a méh tónusát, ezáltal csökkenthetik az oxitocin oxitocikus hatását. Ezek oxitocinnal való egyidejű alkalmazása során szívritmuszavarok kialakulásáról is beszámoltak.

Vasoconstrictorok/sympathomimeticumok

Az oxitocin fokozhatja a vazokonstriktorok és szimpatomimetikumok vazopresszor hatását, még a helyi érzéstelenítőkben található hatóanyagok esetében is.

Kaudális anaestheticumok

Az oxitocin fokozhatja a szimpatomimetikus vasoconstrictor hatóanyagok összehúzó hatását, ha kaudális blokkérzéstelenítés alatt vagy után alkalmazzák.

Szigorúan az orvos által meghatározott, indokolt esetben lehet csak a szülést oxitocinnal megindítani.

Terhesség

Ezzel a gyógyszerrel rendelkezésre álló széleskörű tapasztalatok szerint, valamint kémiai szerekezete, és farmakológiai tulajdonságai alapján nem várható a magzati rendellenességek kockázata, ha a javallatokban meghatározott esetekben alkalmazzák.

Szoptatás

Az oxitocin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Nem várható azonban, hogy az oxitocin káros hatást gyakorol az újszülöttre, mert a tápcsatornába kerül, ahol gyorsan inaktiválódik.

Termékenység

A javallatok miatt nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Mivel az uterus érzékenysége nagymértékben változó, egyes esetekben az egyébként alacsonynak számító dózis is uteruskontrakciót válthat ki. A szülésindítás vagy fájáserősítés céljából alkalmazott iv. oxitocin túl nagy dózisának alkalmazása a méh túlstimulálását eredményezi, amely magzati distresszt, asphyxiát és a magzat halálát okozhatja, vagy uterus hypertoniát (fokozott izomtónus), tetániás kontrakciókat, lágyszövet sérülést, illetve méhrepedést.

Több NE mennyiségnek megfelelő oxitocin-dózisok rapid iv. bolus injekciója akut, rövid ideig tartó hypotoniát eredményezhet kipirulással, és reflex tachycardiával (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Ezek a gyors hemodinamikai változások myocardialis ischaemiát okozhatnak, különösen olyan betegeknél, akiknél szív-érrendszeri betegség áll fenn. Több NE mennyiséget kitevő oxitocin-adagok rapid iv. bolus injekciója QTc-megnyúlást is eredményezhet.

A szülés uterustonizáló gyógyszerekkel, többek között oxitocinnal történő gyógyszeres megindítása ritkán növeli a szülés utáni disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) kockázatát (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Vízmérgezés

Nagy dózisú oxitocin és nagy mennyiségű elektrolitmentes folyadékkal való egyidejű, hosszú időtartamú alkalmazásakor anyai és magzati hyponatraemiával járó vízmérgezésről számoltak be

(lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Az oxitocin antidiuretikus hatásának és az iv. folyadékbevitelnek a kombinációja folyadék-túlterhelést okozhat, ami az akut pulmonális oedema hyponatraemia nélküli hemodinamikai formájának kialakulásához vezethet (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

A vízmérgezés tünetei közé tartozik:

1. Fejfájás, anorexia, nausea, hányás és hasi fájdalom.

2. Letargia, álmosság, eszméletvesztés és grand mal típusú rohamok.

3. Alacsony szérumelektrolit-koncentráció.

A mellékhatások (1. és 2. táblázat) gyakorisági kategóriák szerint vannak felsorolva, a leggyakoribb az első, és az alábbi megegyezés szerint kerültek megadásra: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), beleértve az egyedülálló eseteket is, nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az alábbi táblázatokban felsorolt mellékhatások klinikai vizsgálatok eredményei és forgalomba hozatalt követő bejelentések alapján kerültek megállapításra.

Az oxitocin forgalomba hozatalt követően gyűjtött mellékhatásai spontán bejelentésekből és irodalmi esetekből származnak. Mivel ezeket a reakciókat egy bizonytalan méretű populációból jelentették önkéntes alapon, a gyakoriságukat nem lehet megbízható módon megbecsülni, ezért az nem ismertként kerül kategorizálásra.

A mellékhatások felsorolása a MedDRA szervrendszerek szerinti csoportosítását követi. Az egyes szervrendszeri kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

1. táblázat Anyai mellékhatások

Szervrendszer	Mellékhatás
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Ritka: anaphylaxiás/anaphylactoid reakció nehézlégzéssel és hypotoniával; anaphylaxiás/anaphylactoid sokk
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori: fejfájás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Gyakori: tachycardia, bradycardia Nem gyakori: arrhythmia Nem ismert: myocardialis ischaemia, QTc-megnyúlás az elektrokardiogrammon
Érbetegségek és tünetek	Nem ismert: hypotonia, vérzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori: nausea, hányás
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Ritka: bőrkiütés Nem ismert: angio-ödéma
A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek	Nem ismert: uterus hypertonia, a méh tetániás kontrakciói, uterus ruptura
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem ismert: vízmérgezés, anyai hyponatraemia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem ismert: akut pulmonalis oedema
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nem ismert: kipirulás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert: disszeminált intravascularis coagulatio

2. táblázat Magzati/újszülött kori mellékhatások

Szervrendszer	Mellékhatás
A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek	Nem ismert: magzati distressz, asphyxia és halál
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem ismert: neonatalis hyponatraemia

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az oxitocin letális dózisa nincs meghatározva. Az oxitocint az emésztőrendszer proteolitikus enzimei inaktiválják, így az nem szívódik fel a bélből, és a bevitelt követően valószínűleg nem okoz toxikus hatásokat.

A túladagolás tünetei és következményei a 4.4 pontban (Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések) és a 4.8 pontban (Nemkívánatos hatások, mellékhatások) vannak leírva. Emellett az uterus túlstimulációja miatt a placenta leválását és/vagy magzatvíz embolizációt jelentettek.

Kezelés: ha az oxitocin folyamatos iv. alkalmazása során a túladagolás tünetei jelentkeznek, az infúziót azonnal meg kell szakítani, és az anyának oxigént kell adni. Vízmérgezés esetén alapvető fontosságú a folyadékbevitel korlátozása, a diurézis fokozása, a megfelelő elektrolit egyensúly és az esetleg előforduló görcsök kezelése. Kóma kialakulása esetén szabad légutat kell biztosítani az eszméletlen beteg ellátásában alkalmazott rutin beavatkozások segítségével.