PARACETAMOL KABI 10 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ

A Paracetamol Kabi 10mg/ml oldatos infúzió (a továbbiakban Paracetamol Kabi) javallott

• mérsékelt fájdalom rövid távú kezelésére, kiváltképpen műtéti beavatkozást követően,

• láz rövid távú kezelésére,

amikor az intravénás alkalmazási mód klinikailag indokolt, mert sürgős fájdalom- vagy lázcsillapításra van szükség és/vagy más alkalmazási módra nincs lehetőség.

Intravénás alkalmazásra.

A 100ml koncentrátumot tartalmazó üveg vagy zsák kizárólag felnőttek, serdülők és 33kg testtömeget meghaladó gyermekek kezelésére szolgál.

A 10ml koncentrátumot tartalmazó ampulla és az 50ml koncentrátumot tartalmazó üveg vagy zsák kifejezetten az időre született újszülöttek, csecsemők, kisgyermekek és gyermekek (33kg testtömeg alatt) kezelésére szolgál.

Adagolás

A dózis a beteg testtömegétől függ (kérjük, olvassa el az alábbi adagolási táblázatot):

* Koraszülöttek: Koraszülöttekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre biztonságossági és hatásossági adatok (lásd 5.2pont).

**Maximális napi dózis: A fenti táblázat szerinti maximális napi dózisok azokra a betegekre vonatkoznak, akik nem kapnak egyéb paracetamol-tartalmú készítményeket, ezért, ha a beteg más paracetamol-tartalmú gyógyszert is kap, a dózisokat az ilyen készítmények figyelembe vételével kell módosítani.

***Az ennél kisebb testtömegű betegeknél kisebb gyógyszertérfogat alkalmazása szükséges.

• Normális veseműködés mellett (a creatinin-clearance >50ml/perc) az egyes alkalmazások közötti minimális időtartamnak legalább 4órának kell lennie.

• Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 10–50ml/perc) az egyes alkalmazások közötti minimális időtartamnak legalább 6órának kell lennie.

• Hemodialízisre szoruló betegeknél (a creatinin-clearance <10ml/perc) az egyes alkalmazások között legalább 8óra teljen el.

• Krónikus vagy kompenzált májbetegségben, májkárosodásban, alkoholizmusban, krónikus alultápláltságban (alacsony szintű máj‑glutationtartalék), dehidrációban, Meulengracht–Gilbert-szindrómában szenvedő felnőtteknél és 50kg-nál kisebb testtömeg esetén a napi maximális dózis nem haladhatja meg a 3g‑ot (lásd 4.4pont).

• 24óra alatt 4‑nél több dózis nem alkalmazható.

Az alkalmazás módja

A milligramm (mg) és milliliter (ml) összetévesztéséből adódó adagolási hibák – amelyek véletlen túladagolást és halált okozhatnak – elkerülése végett ügyelni kell a Paracetamol Kabi felírására és alkalmazására. A dózist helyesen kell megadni és elkészíteni. A készítmény felírásakor mind a teljes dózist mg-ban, mind a teljes volument meg kell adni. Ügyelni kell a dózis pontos kimérésére és beadására.

Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Minden fel nem használt készítményt meg kell semmisíteni.

A készítményt alkalmazás előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaz-e szemcséket, és nem színeződött-e el.

A paracetamol oldatot 15perces intravénás infúzióként kell beadni.

10kg‑os vagy annál kisebb testtömegű betegek:

• A gyógyszer ennél a populációnál alkalmazandó kis térfogata miatt sem az üvegampullát, sem az injekciós üveget, sem az infúziós zsákot nem szabad az infúziókhoz hasonló módon felakasztani.

• A beadandó térfogatot fel kell szívni az ampullából, az injekciós üvegből vagy infúziós zsákból, majd 0,9%‑os nátrium‑klorid- vagy 5%‑os glükóz-oldattal fel kell hígítani, maximum tízszeres térfogatra (egy térfogategység Paracetamol Kabi 10mg/ml oldatos infúzió-t elegyítve a fenti izotóniás oldatok kilenc térfogategységével), és a kész hígítást 15perc alatt kell beadni.

• A gyermek testtömegének és az alkalmazni kívánt térfogatnak megfelelően 5ml-es vagy 10ml‑es fecskendőt kell alkalmazni. A térfogat azonban dózisonként soha nem haladhatja meg a 7,5ml‑t.

• Az alkalmazónak el kell olvasnia az alkalmazási előírásban található adagolási ajánlásokat.

A Paracetamol Kabi 10mg/ml oldatos infúzió alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.

• A hatóanyaggal, a propacetamol-hidrokloriddal (a paracetamol prodrugja) vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

• Súlyos májkárosodás (Child-Pugh >9).

Figyelmeztetések

FENNÁLL AZ ADAGOLÁSI HIBÁK KOCKÁZATA

Legyen körültekintő, hogy elkerülhesse a milligramm (mg) és milliliter (ml) összekeverése miatti adagolási hibákat, amelyek következménye véletlen túladagolás vagy halál is lehet (lásd 4.2pont).

Megfelelő per os fájdalomcsillapító kezelés alkalmazása javasolt, amint ez az alkalmazási mód lehetővé válik.

A túladagolás veszélyének elkerülése érdekében ellenőrizni kell, hogy az egyéb alkalmazott gyógyszerek nem tartalmaznak-e paracetamolt, vagy propacetamol-hidrokloridot.

Az ajánlottnál nagyobb dózisok nagyon súlyos májkárosodás kockázatával járnak. A máj károsodására utaló klinikai jelek és tünetek (beleértve a fulmináns hepatitist, májelégtelenséget, cholestaticus hepatitist, citolitikus hepatitist) először általában két nappal, de legfeljebb 4-6nappal a készítmény alkalmazása után jelentkeznek. Az antidotummal történő kezelést azonnal meg kell kezdeni (lásd 4.9pont).

A paracetamol súlyos bőrreakciókat okozhat. A betegek figyelmét fel kell hívni a bőrreakciók korai tüneteire, és a gyógyszer alkalmazását bőrpír vagy túlérzékenység egyéb tünetének első megjelenésekor meg kell szakítani.

Elővigyázatosság ajánlott, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel együtt alkalmazzák, mivel jelentős a kockázata az emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis (high anion gap metabolic acidosis, HAGMA) kialakulásának, különösen a súlyos vesekárosodásban, sepsisben vagy malnutrícióban szenvedő betegek esetében, főleg akkor, ha a maximális napi paracetamol-dózisokat kapják.

Paracetamol és flukloxacillin egyidejű adását követően a sav-bázis zavarok – elsősorban a HAGMA – megjelenésének észlelése érdekében szoros ellenőrzés javasolt, amelybe beletartozik a vizelet 5-oxoprolin tartalmának ellenőrzése is.

A paracetamol alkalmazásának befejezése után is végzett flukloxacillin-kezelés esetén javasolt meggyőződni arról, hogy HAGMA jelei nem mutatkoznak, mivel flukloxacillin fenntarthatja a HAGMA klinikai tüneteit (lásd 4.5pont).

Minden injekciós üvegben vagy zsákban lévő oldatos infúzióra vonatkozik, hogy a légembólia elkerülése érdekében szoros ellenőrzés szükséges, főleg az infúzió befejezésekor (lásd 6.6 pont).

A paracetamolt a következő esetekben kell különös óvatossággal alkalmazni:

• Rendellenes májműködés és enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás (Child–Pugh ≤9)

• Hepatobiliaris zavarok

• Meulengracht–Gilbert-szindróma (öröklött, nem hemolitikus sárgaság)

• Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance ≤ 30ml/perc), lásd 4.2 és 5.2pontok

• Alkoholizmus

• Krónikus alultápláltság (alacsony máj-glutationtartalék)

• Teljes parenterális táplálás (TPN)

• Enziminduktorok használata

• Hepatotoxikus anyagok használata

• Örökletes glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban (favizmus) szenvedő betegeknél előfordulhat hemolitikus anaemia a glutationtartalék lehetséges csökkenése miatt a paracetamol alkalmazását követően.

• Dehidrált állapot

Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt hatás:

A paracetamol befolyásolhatja a foszfor-volfrámsavas módszerrel végzett húgysavvizsgálatokat és a glükóz-oxidáz-peridoxidázzal végzett vércukormeghatározást.

• A probenecid majdnem felére csökkenti a paracetamol-clearance-t azáltal, hogy meggátolja annak glükuronsavval történő konjugációját. Probenecid egyidejű alkalmazása esetén aparacetamol dózisának csökkentését meg kell fontolni.

• A szalicilamid megnövelheti a paracetamol eliminációs felezési idejét.

• Enzimindukáló szereket, egyebek között pl. rifampicint, barbiturátokat, triciklusos antidepresszánsokat, izoniazidot, bizonyos antiepileptikumokat (karbamazepint, fenitoint, fenobarbitált, primidont) alkalmazó betegeknél a paracetamol metabolizmusa elégtelen.

• Egyidejűleg alkoholt vagy enziminduktor hatású gyógyszereket alkalmazó betegeknél elszigetelten előforduló váratlan hepatotoxicitásról számoltak be (lásd 4.9pont).

• Paracetamol és klóramfenikol egyidejű alkalmazása a klóramfenikol hatásának meghosszabbodásához vezethet.

• Paracetamol és AZT (zidovudin) együttes alkalmazása során megnő a neutropenia kockázata.

• A paracetamol egyidejű alkalmazása orális fogamzásgátlókkal csökkentheti a paracetamol eliminációs felezési idejét.

• A paracetamol (4g naponta legalább 4napon keresztül) és orális antikoaguláns egyidejű alkalmazása az INR (International Normalized Ratio) értékek kismértékű változásához vezethet. Ebben az esetben az INR értékek szorosabb ellenőrzése szükséges az együttes szedés ideje alatt, valamint 1hétig a paracetamol-kezelés abbahagyása után.

• Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4pont).

Terhesség

Paracetamol intravénás adásával kapcsolatban klinikai tapasztalat korlátozottan áll rendelkezésre; azonban paracetamol per os terápiás dózisokban terhes nőknek történő adására vonatkozó, nagy mennyiségű adat nem utal sem malformatiót előidéző, sem foetalis/neonatalis toxicitásra.

A méhen belül paracetamol-expozícíóban részesült gyermekek idegrendszeri fejlődésével foglalkozó epidemiológiai vizsgálatok eredményei nem egyértelműek. Amennyiben azt klinikailag szükségesnek tartják, a paracetamol adható terhesség alatt, de a legalacsonyabb hatékony dózisban, a lehető legrövidebb ideig és a lehetséges legkisebb gyakorisággal kell alkalmazni.

Szoptatás

Szájon át történő alkalmazás esetén a paracetamol kis mennyiségben választódik ki az anyatejbe. Nemkívánatos hatásról anyatejjel táplált csecsemők esetében nem számoltak be. Ezek alapján a Paracetamol Kabi a szoptatás időszakában alkalmazható.

A Paracetamol Kabi nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A mellékhatások besorolása a következő gyakorisági kategóriákon alapszik:

Nagyon gyakori ≥1/10

Gyakori ≥1/100‑<1/10

Nem gyakori ≥1/1000‑<1/100

Ritka ≥1/10000‑<1/1000

Nagyon ritka <1/10000

Nem ismert A gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg

Mint minden paracetamol-tartalmú készítménynél, a mellékhatások ritkák, vagy nagyon ritkák. Részletezésüket az alábbi táblázat tartalmazza:

^⁎Nagyon ritkán anafilaxiás sokk, urticaria, bőrkiütés formájában megnyilvánuló túlérzékenységi reakciókat jelentettek, ilyen esetekben a kezelést meg kell szakítani.

^⁎⁎Forgalomba hozatal utáni tapasztalat paracetamol és flukloxacillin egyidejű adásakor; általában kockázati faktorok fennállásakor (lásd 4.4pont).

^⁎⁎⁎Nagyon ritkán előforduló súlyos bőrreakciókat jelentettek, ilyen esetekben a kezelést meg kell szakítani.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Fennáll a májkárosodás veszélye (beleértve a fulmináns hepatitist, májelégtelenséget, cholestaticus hepatitist, citolitikus hepatitist), különösen időseknél, fiatal gyermekeknél, májbetegeknél, alkoholizmusban szenvedőknél, krónikus alultápláltság esetében, illetve azon betegeknél, akik enziminduktor hatású szereket kapnak. A túladagolás halálos kimenetelű is lehet ezekben az esetekben.

A túladagolás tünetei

A tünetek általában az első 24 órában megjelennek, és a következők: hányinger, hányás, étvágytalanság, sápadtság és hasi fájdalom.

Túladagolás, 7,5g vagy nagyobb paracetamol-dózis egyszeri alkalmazása felnőttek esetében, és 140mg/ttkg egyszeri adagolása gyermekek és serdülők esetében máj-cytolysist okoz, ami teljes és irreverzibilis nekrózist idézhet elő, és ennek következtében hepatocellularis insufficientiához, metabolikus acidózishoz és encephalopathiához vezethet. Ez kómát okozhat, amely néha halálos kimenetelű lehet. Egyidejűleg a hepatikus transzamináz- (GOT, GPT), laktát-dehidrogenáz- és bilirubinszintek megemelkednek, valamint a protrombinszint csökkenése figyelhető meg az adagolástól számított 12‑48órán belül.

A májkárosodás nyilvánvaló klinikai tünetei általában két nap után jelennek meg, és a 4-6.napon érik el a maximumot.

A túladagolás kezelése

• A beteget azonnal kórházba kell vinni.

• A kezelés megkezdése előtt a túladagolást követő legrövidebb időn belül vérmintát kell venni aplazma paracetamol-koncentrációjának meghatározására.

• A kezelés magában foglalja az antidotum, N-acetilcisztein (NAC) adagolását per os, illetve intravénás úton, lehetőleg még a 10.óra előtt. NAC adagolása a 10.óra után is nyújt bizonyos védelmet, de ilyen esetekben hosszantartó kezelésre van szükség.

• Tüneti kezelés.

• A máj működését ellenőrző vizsgálatokat kell végezni a kezelés kezdetén, majd azt követően 24óránként. A legtöbb esetben a hepatikus transzaminázok szintje egy-két hét elteltével normalizálódik, és a májműködés teljesen helyreáll. Mindemellett nagyon súlyos esetekben májtranszplantációra lehet szükség.

• A haemodialysis csökkentheti a plazma paracetamol-koncentrációját, a hatás azonban korlátozott.