Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - PARIET 20 MG
Aktív nyombélfekély.
Aktív benignus gyomorfekély.
Gastro-oesophagealis reflux betegség tüneti kezelése (szimptomatikus GORB).
Erozív vagy ulceratív gastro-oesophagealis reflux betegség tüneti kezelése.
Gastro-oesophagealis reflux betegség hosszú távú kezelése (fenntartó kezelés).
Megfelelő antibakteriális kezeléssel kiegészítve:
-
peptikus fekélyben vagy krónikus gastritisben szenvedő betegek esetében a Helicobacter pylori eradikációjára.
-
Helicobacter pylori fertőzéssel összefüggő peptikus fekély gyógyítására és relapsusának megelőzésére.
Zollinger–Ellison-szindróma és más, a gyomor patológiás eredetű, fokozott savszekréciójának kezelése.
Adagolás
Felnőttek/idősek:
Aktív nyombélfekély és aktív benignus gyomorfekély:
A javasolt dózis naponta egyszer 20mg.
A legtöbb aktív nyombélfekélyes beteg 2-4héten belül meggyógyul. Néhány nehezen gyógyuló betegnek a gyógyulásig további 4hetes kiegészítő kezelésre lehet szüksége.
A legtöbb aktív benignus gyomorfekély 6héten belül meggyógyul. Néhány nehezen gyógyuló betegnek a gyógyulásig további 6hetes kiegészítő kezelésre lehet szüksége.
Gastro-oesophagealis reflux betegség tüneti kezelése (szimptomatikus GORB): Naponta egyszer 20mg oesophagitis esetén. Amennyiben 4hét elteltével a tüneteket nem sikerült befolyásolni, a beteg további kivizsgálása szükséges.
Erozív vagy ulceratív gastro-oesophagealis reflux betegség:
A javasolt dózis naponta egyszer 20mg, 4-8héten keresztül.
Gastro-oesophagealis reflux betegség hosszú távú kezelése (fenntartó kezelés): Naponta egyszer 20mg fenntartó dózis adható.
Helicobacter pylori eradikáció:
Gyomor-nyombélfekélyben vagy krónikus gastritisben Helicobacter pylori pozitivitás esetén a kórokozó eradikálására kombinált kezelést kell alkalmazni.
Az alábbi 7napos kombinációk egyike javasolt:
-
naponta kétszer 20mg Pariet filmtabletta + naponta kétszer 500mg klaritromicin és naponta kétszer 1g amoxicillin, vagy
-
naponta kétszer 20mg Pariet filmtabletta + naponta kétszer 500mg klaritromicin és naponta kétszer 400mg metronidazol.
A legjobb eradikációs eredményt, ami meghaladja a 90%-ot, akkor lehet elérni, ha a rabeprazolt klaritromicinnel és amoxicillinnel együtt alkalmazzák.
A fenti kombinációk bármelyikével történő Helicobacter pylori eradikáció azt eredményezte, hogy a nyombél- vagy gyomorfekély meggyógyult, anélkül, hogy további fekélyterápiára lett volna szükség.
(A Helicobacter pylori eradikációs terápia más komponenseivel kapcsolatos további információk az egyes készítmények alkalmazási előírásában találhatók.)
Zollinger–Ellison-szindróma és más, a gyomor patológiás eredetű, fokozott savszekréciójának kezelése:
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer 60mg. A további adagolást egyedileg, a beteg állapotától függően kell megállapítani. Néhány beteg esetében a napi dózis több részletben történő adása válhat szükségessé. A kezelést mindaddig folytatni kell, míg a beteg állapota szükségessé teszi.
Vese- és májkárosodás:
Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 4.4pont).
Gyermekek és serdülők:
A Pariet filmtabletta nem javasolt gyermekkorban, mivel nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat ebben a korcsoportban történő alkalmazásával kapcsolatban.
Az alkalmazás módja:
Azon javallatok esetében, amikor a Pariet filmtablettát naponta egyszer kell bevenni, célszerű azt reggel, étkezés előtt megtenni, jóllehet sem a napszak, sem az étkezés nem befolyásolja a rabeprazol aktivitását, azonban a beteg jobb együttműködését eredményezi a kezelés során.
Helicobacter pylori eradikáció esetén, amikor a Pariet filmtablettát két megfelelő antibiotikummal kombinációban alkalmazzák, naponta kétszer kell szedni.
A beteget figyelmeztetni kell arra, hogy a tablettát nem szabad szétrágni vagy eltörni, hanem kevés vízzel, egészben kell lenyelni.
A készítmény hatóanyagával, szubsztituált benzimidazolokkal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Szoptatás (lásd 4.6 és 5.3 pont).
A rabeprazol-kezelésre adott tüneti válasz nem zárja ki a gyomor vagy oesophagealis malignitás meglétét, ezért a malignitás lehetőségét a Pariet-terápia megkezdése előtt ki kell zárni.
Hosszantartó kezelés során (több mint egy év) a betegeket rendszeres ellenőrzés alatt kell tartani.
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a filmtablettát egyben kell lenyelni, nem szabad szétrágni vagy eltörni.
Az enyhe és közepes fokú májkárosodásban szenvedő és a kor, illetve nem tekintetében ugyanilyen összetételű kontrollcsoportba tartozó betegek körében végzett vizsgálat során semmi sem utalt a gyógyszerbiztonsággal kapcsolatos jelentős problémára. Azonban súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelésével kapcsolatban nem áll rendelkezésre klinikai adat, ezért fokozott óvatosság szükséges ezen betegek Pariet filmtablettával történő kezelése során.
A Pariet és atazanavir egyidejű adása nem ajánlott (lásd 4.5pont).
Protonpumpa‑gátlókkal végzett kezelés esetén, így a Pariet esetében is emelkedhet a gastrointestinalis fertőzések, mint például a Salmonella, Campylobacter, Clostridium difficile okozta fertőzés kockázata (lásd 5.1pont).
A protonpumpa‑gátlók főként nagy dózisok és hosszú távú alkalmazás során (több mint 1év), mérsékelten növelhetik a csípő-, csukló- és gerinctörések kockázatát, főként idősekben, vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb ismert kockázati tényezők is fennállnak. Megfigyeléses vizsgálatok szerint a protonpumpa‑gátlók 10‑40%-kal növelik meg a törések kockázatát. A kockázatnövekedéshez részben egyéb kockázati tényezők is hozzájárulhatnak. Az osteoporosis kockázatának kitett betegeknek az érvényes klinikai irányelveknek megfelelő ellátásban, valamint megfelelő D‑vitamin és kalcium bevitelben kell részesülniük.
A legalább 3hónapon, és a legtöbb esetben egy éven keresztül protonpumpa‑gátlókkal, mint például rabeprazollal kezelt betegekben súlyos hypomagnesaemiáról számoltak be. A hypomagnesaemia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint például kimerültség, tetánia, delírium, convulsio, szédülés, kamrai ritmuszavar, mely tünetek gyakran észrevétlenül kezdődnek és eleinte figyelmen kívül hagyják őket. A legtöbb érintett betegben a hypomagnesaemia javult a magnéziumpótló terápia, és a protonpumpa‑gátlókkal való kezelés abbahagyása hatására.
Az orvosnak fontolóra kell venni a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszú távú protonpumpa‑gátló terápiában részesülnek, vagy egyidejűleg digoxint, vagy olyan gyógyszereket szednek, melyek hypomagnesaemiát okozhatnak (pl.: diuretikumok).
Rabeprazol és metotrexát egyidejű alkalmazása
Irodalmi adatok alapján a protonpumpa‑gátlók és a metotrexát (elsősorban nagy dózisban alkalmazva; lásd metotrexát alkalmazási előírása) együttes alkalmazásakor a metotrexát és/vagy metabolitjának vérszintje emelkedhet és elnyúlhat, ami metotrexát-toxicitáshoz vezethet. A metotrexát nagy dózisú alkalmazásakor a protonpumpa‑gátló kezelés átmeneti megszakítása megfontolható egyes betegeknél.
Szubakut bőr lupus erythematosus (SCLE)
A protonpumpa‑gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen, ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint, ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni a Pariet adagolásának leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa‑gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa‑gátlók használata esetén is.
Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt zavaró hatás
A megnövekedett kromogranin‑A (CgA)-szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Ezen kölcsönhatás elkerülése érdekében a Pariet-kezelést legalább 5nappal a CgA-mérés előtt fel kell függeszteni (lásd 5.1pont). Amennyiben a CgA- és gasztrinszintek az eredeti mérés után nem térnek vissza a referenciatartományba, a protonpumpa‑gátló kezelés felfüggesztése után 14nappal meg kell ismételni a mérést.
Fundusmirigypolipok
A protonpumpa-gátlók tartós használata, beleértve a rabeprazolt is, összefüggésben lehet a fundusmirigypolipok fokozott kockázatával. A legtöbb fundusmirigypolip tünetmentes. Azok a betegek, akiknél nagy vagy fekélyes polipok alakulnak ki, gastrointestinalis vérzés vagy vékonybél-elzáródás kockázatának lehetnek kitéve. A kezelendő állapotnak megfelelően a protonpumpa-gátlóval végzett kezelésnél a legalacsonyabb dózist kell használni a legrövidebb időtartamban.
Vesekárosodás
A rabeprazollal kezelt betegeknél akut tubulointerstitialis nephritist (TIN) figyeltek meg, amely a rabeprazol-terápia során bármikor jelentkezhet (lásd 4.8pont). Az akut tubulointerstitialis nephritis veseelégtelenségbe progrediálhat.
TIN gyanúja esetén a rabeprazol-kezelést le kell állítani, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő kezelést.
Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A rabeprazol lebomlása, mint a protonpumpa-gátlók csoportjának többi tagja is, a citokróm P450 (CYP450) hepaticus gyógyszermetabolizáló rendszeren keresztül megy végbe. Humán máj mikroszómákon végzett in vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a rabeprazol a CYP450 (CYP2C19 és CYP3A4) izoenzimeken metabolizálódik.
Az egészséges személyeken végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a rabeprazolnak nincs klinikailag jelentős interakciója más, a CYP450 rendszeren keresztül metabolizálódó vizsgált gyógyszerrel, beleértve a warfarin, fenitoin, teofillin vagy diazepám hatóanyagokat (függetlenül attól, hogy gyors vagy lassú diazepám‑metabolizálókról volt e szó).
Kombinációs terápia antibiotikumokkal – 16 egészséges önkéntes kapott 20mg rabeprazolt, 1000mg amoxicillint, 500mg klaritromicint vagy a három hatóanyag kombinációját (rabeprazol, amoxicillin, klaritromicin – RAC) egy négy utas, keresztezett vizsgálatban. A klaritromicin és az amoxicillin esetében az AUC és a Cmax hasonlóak voltak a kombinált terápiában a monoterápiához viszonyítva. A rabeprazol esetében az AUC és a Cmax 11%-kal, illetve 34%-kal növekedett, a 14-hidroxiklaritromicin (a klaritromicin aktív metabolitja) esetében 42%-kal, illetve 46%-kal növekedett a kombinált terápia alatt a monoterápiához képest. Ezek az expozíciónövekedések nem voltak klinikailag jelentősek.
A rabeprazol jelentősen és tartósan gátolja a gyomorsav-szekréciót. Azon vegyületekkel, melyek felszívódása pH függő lehet, az interakció lehetőségét tanulmányozták. A rabeprazol együttadása ketokonazollal, illetve digoxinnal megközelítőleg 30% ketokonazolszint-csökkenést és 22% digoxinszint-növekedést okozott egészséges emberben. A beteg monitorozása szükségessé válhat, ha ezeket, vagy más pH függő felszívódású gyógyszereket a Pariet filmtablettával együtt szedi az adagolás módosítása érdekében.
Atazanavir
300mg atazanavir/100mg ritonavir és omeprazol (naponta egyszer 40mg), vagy 400mg atazanavir és lanzoprazol (naponta egyszer 60mg) együttes alkalmazása az atazanavir-expozíció jelentős csökkenését eredményezte, egészséges önkénteseknél. Az atazanavir felszívódása pH függő. Habár a rabeprazollal való együttes alkalmazást nem vizsgálták, hasonló eredmények várhatók más protonpumpa-gátlók esetében. Ezért a protonpumpa-gátlók, beleértve a rabeprazolt nem adhatók együtt atazanavirral.
Az antacidok és a Pariet filmtabletta együttes alkalmazása során fellépő interakció tanulmányozására tervezett farmakokinetikai vizsgálatban nem tapasztaltak klinikailag jelentős kölcsönhatást alumínium‑hidroxid géllel vagy magnézium-hidroxiddal.
Étellel nem tapasztaltak klinikailag fontos interakciót Japánban, alacsony zsírtartalmú étellel végzett vizsgálatban. A rabeprazolt magas zsírtartalmú étellel együtt adva a rabeprazol felszívódásának ideje 4órával vagy azt meghaladóan megnyúlhat, mindamellett a Cmax, illetve a felszívódás mértéke (AUC) változatlan marad.
Ciklosporin humán máj mikroszómákon végzett invitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a rabeprazol IC50=62µM koncentrációval gátolta a ciklosporin metabolizmusát, mely koncentráció 50-szer magasabb, mint a 20mg rabeprazollal, 14napig kezelt egészséges önkénteseknél mért Cmax. A gátlás foka hasonló az omeprazoléhoz ekvivalens koncentrációknál.
Metotrexát
Esetleírások, publikált populációs farmakokinetikai vizsgálatok, illetve retrospektív elemzések alapján a protonpumpa‑gátlók és a metotrexát (elsősorban nagy dózisban alkalmazva; lásd metotrexát alkalmazási előírása) együttes alkalmazásakor a metotrexát és/vagy metabolitjának, a hidroxi-metotrexátnak a vérszintje emelkedhet és elnyúlhat. Azonban metotrexát és protonpumpa‑gátlók együttes adásával kapcsolatban formális interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
Terhesség
A terhes nőkkel kapcsolatos epidemiológiai adatok nagy része (több mint 1000expozíció kimenetele) a súlyos veleszületett rendellenességek tekintetében nem mutat jelentősen megnövekedett kockázatot.
Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont). A Pariet-et csak akkor szabad terhesség alatt alkalmazni, ha a kezelésből származó lehetséges előny nagyobb, mint a lehetséges magzati mellékhatásokkal kapcsolatban fennálló bizonytalanság.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a rabeprazol kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Nem végeztek vizsgálatokat szoptató anyákkal. A rabeprazol viszont megjelenik a patkány emlőváladékban. Éppen ezért a Pariet filmtabletta nem alkalmazható a szoptatás időszakában.
Termékenység
Patkányokkal és nyulakkal végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak arra utaló bizonyítékot, hogy a rabeprazol-nátrium csökkentené a termékenységet vagy káros hatást fejtene ki a magzatra, bár patkányok esetében a placentán keresztül kismértékben bekerül a magzatba (lásd 5.3pont).
A farmakodinámiás tulajdonságok és a mellékhatás profil alapján valószínűtlen, hogy a Pariet befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban álmosság, szédülés jelentkezése esetén nem szabad gépjárművet vezetni vagy gépet kezelni.
A rabeprazollal elvégzett, kontrollált klinikai vizsgálatok során leggyakrabban jelentett mellékhatások a fejfájás, hasmenés, hasi fájdalom, asthenia, flatulencia, bőrkiütés, és szájszárazság voltak. A klinikai vizsgálatok során tapasztalt mellékhatások többsége enyhe, vagy középsúlyos és múló jellegű volt.
A következő mellékhatásokat klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően jelentették.
A mellékhatások gyakoriságát az alábbiak szerint jelöljük:
-
Gyakori: (≥1/100 - <1/10)
-
Nem gyakori: (≥1/1 000 - <1/100)
-
Ritka: (≥1/10000 - <1/1000)
-
Nagyon ritka: (<1/10000)
-
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | fertőzés | ||||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | neutropenia, leukopenia, thrombocytopenialeukocytosis | ||||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenység1,2 | ||||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | anorexia | hyponatraemia, hypomagnesaemia4 | |||
| Pszichiátriai kórképek | insomnia | idegesség | depresszió | zavartság | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás, szédülés | álmosság | |||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | látászavar | ||||
| Érbetegségek és tünetek | perifériás oedema | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | köhögés, pharyngitis, rhinitis | bronchitis, sinusitis | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés, hányás, hányinger, hasi fájdalom, székrekedés, flatulencia fundusmirigypolipok (benignus) | dyspepsia, szájszárazság, öklendezés | gastritis, stomatitis, ízérzés-zavar | mikroszkópos vastagbél-gyulladás (colitis) | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | hepatitis, icterus, hepaticus encephalopathia3 | ||||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | bőrkiütés, erythema2 | viszketés, verejtékezés, hólyagos bőrreakciók2 | erythema multiforme, toxikus epidermalis necrolysis (TEN), Stevens–Johnson-szindróma (SJS) | szubakut bőr lupus erythematosus (lásd 4.4 pont). | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | nem specifikus fájdalom, hátfájás | myalgia, lábikragörcsökarthralgia, csípő-, csukló- vagy gerinctörések4 | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | húgyúti fertőzés | Tubulointerstitialis nephritis (amely veseelégtelenségbe progrediálhat) | |||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | gynaecomastia | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | asthenia, influenzaszerű tünetek | mellkasi fájdalom, hidegrázás, láz | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | emelkedett májenzimek értékek3 | testtömeg-növekedés |
1 Beleértve: arcduzzanat, hypotonia és dyspnoe.
2 Az erythema, a bullás reakciók és a túlérzékenységi reakciók rendszerint megszűntek a kezelés abbahagyása után.
3 Cirrhosisban szenvedő betegeknél ritkán beszámoltak hepatikus encephalophatiáról. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében tanácsos körültekintően eljárni, amikor első ízben kezdik meg Pariet-kezelésüket.
4 Lásd 4.4pont.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A szándékos vagy véletlen túladagolással kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak ez idáig. Az ismert expozíció legmagasabb értéke nem haladta meg a napi kétszer 60mg-ot, illetve a naponta egyszer 160mg‑ot. A hatások minimálisak, az ismert mellékhatás profilba illőek, további orvosi beavatkozás nélkül reverzibilisek.
Kezelés
Nincs specifikus ellenszere. A rabeprazol nagymértékben kötődik a fehérjékhez, és ezért nem könnyen dializálható. Mint minden túladagolás esetén, tüneti kezelést kell alkalmazni és általános támogató intézkedéseket kell bevezetni.
Farmakológiai tulajdonságok - PARIET 20 MG
Farmakoterápiás csoport: Savtermelés zavarával járó betegségek gyógyszerei
ATC kód: A02B C04
Hatásmechanizmus
A rabeprazol az antiszekréciós szerek, szubsztituált benzimidazolok csoportjába tartozik, és nem mutat antikolinerg vagy H2-antagonista tulajdonságot, de gátolja a gyomorsav-szekréciót a H+/K+-ATP-áz enzim (sav vagy proton pumpa) specifikus gátlásával. A hatás dózisfüggő és a kiváltó ingertől függetlenül mind a bazális, mind a stimulált savszekréció gátlásához vezet. Állatkísérletek azt mutatják, hogy a rabeprazol alkalmazása után gyorsan eltűnik mind a plazmából, mind a gyomor mucosából. Minden beadott dózis után a rabeprazol, mint gyenge bázis, gyorsan felszívódik, és a parietalis sejtek savas környezetében koncentrálódik. A rabeprazol protonálás révén az aktív szulfonamid formájává alakul át, majd a protonpumpa szabad ciszteinjeivel reakcióba lép.
Antiszekréciós aktivitás
20mg rabeprazol peros alkalmazása után az antiszekréciós hatás kezdete 1órán belül, míg a maximális hatás 2-4óra elteltével alakul ki. Az alap savkiválasztás és az étel stimulálta savkiválasztást gátló hatás 23órával a rabeprazol első dózisának bevétele után 69%-os, illetve 82%-os, és a gátló hatás 48órán keresztül megmarad.
A rabeprazol savkiválasztásra gyakorolt gátló hatása az ismételt napi egyszeri adagolással kissé nő és 3nap után eléri az egyensúlyi állapotot. A gyógyszer megvonásakor a szekréciós aktivitás 2-3napon belül normalizálódik.
A bármilyen okból csökkent gyomor aciditás, ideértve a protonpumpa‑gátlókkal, mint például a rabeprazollal való kezelés növeli a normálisan a gastrointestinalis rendszerben jelen levő baktériumok számát. Protonpumpa‑gátlókkal végzett kezelés esetén emelkedhet a gastrointestinalis fertőzések, mint például Salmonella, Campylobacter, Clostridium difficile okozta fertőzés kockázata.
A Helicobacter pylori fertőzés összefügg a peptikus betegségekkel, beleértve a nyombélfekélyt és a gyomorfekélyt is. Ilyen betegeknél a Helicobacter pylori-t, mint a gastritis és a fekély kialakulásában fontos szerepet játszó tényezőt kell figyelembe venni. Újabb adatok szintén arra utalnak, hogy a Helicobacter pylori és a gyomor carcinoma között okozati összefüggés van.
A rabeprazol invitro bactericid hatást mutatott a Helicobacter pylori-val szemben. A Helicobacter pylori rabeprazollal és antimikróbás szerekkel történő eradikációja a mucosalis laesiók nagy arányú gyógyulását eredményezi. Kontrollált, randomizált klinikai vizsgálatokból merített tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyomor-nyombélfekélyes betegek 1hétig tartó napi kétszeri 20mg rabeprazollal és két (megfelelő dózisban adott) antibiotikummal, pl. klaritromicinnel és amoxicillinnel vagy klaritromicinnel és metronidazollal történő kezelése 80% feletti Helicobacter pylori eradikációs arányt eredményez. Mint várható volt, egyrészt szignifikánsan alacsonyabb eradikációs arányra utaló trend alakult ki az alap metronidazol rezisztens Helicobacter pylori-val rendelkező betegek esetében, másrészt kialakult egy, a másodlagos rezisztencia kifejlődésére mutató trend is. Ezért figyelembe kell venni a rezisztencia prevalenciájára vonatkozó helyi adatokat és a helyi terápiás irányelveket a Helicobacter pylori eradikációs kombinációs terápia kiválasztásakor. Azonkívül perzisztens infekcióban szenvedő betegeknél az antibakteriális szerrel szembeni esetleges másodlagos rezisztencia kifejlődését számításba kell venni, mikor az új, ismételt kezelésről döntenek.
Szérum gasztrin hatás
Klinikai vizsgálatokban a betegeket napi egyszeri 10mg vagy 20mg rabeprazol nátriummal kezelték 43hónapon át. A szérum gasztrinszint az első 2-8hét alatt, válaszul a savszekréciót gátló hatásra, megemelkedett, és stabil maradt a kezelés folytatása során. A kezelés befejezése után a gasztrin értékek rendszerint 1-2héten belül a normál értékre tértek vissza.
8hétig rabeprazolt vagy összehasonlító kezelést kapott, több mint 500beteg antrumából és fundusából származó gyomorbiopszia mintái nem mutattak elváltozást az ECL-sejt hisztológia, a gastritis foka, az atrophiás gastritis előfordulási gyakorisága, az intestinalis metaplasia vagy a Helicobacter pylori fertőzés megoszlása szempontjából. Több mint 250beteg 36hónapos folyamatos kezelése során nem találtak eltérést a kiindulási értékekhez viszonyítva.
Egyéb hatások
Ez ideig nem tapasztaltak a rabeprazollal kapcsolatosan a központi idegrendszerre, cardiovascularis és légzőrendszerre kifejtett szisztémás hatást. A 2hétig peros adott 20mg rabeprazol nem befolyásolta a pajzsmirigyfunkciót, a szénhidrát-metabolizmust vagy a parathyreoid hormonok, kortizol, ösztrogén, tesztoszteron, prolaktin, kolecisztokinin, szekretin, glükagon, follikulus stimuláló hormon (FSH), luteinizáló hormon (LH), renin, aldoszteron vagy szomatotrop hormon keringési szintjét.
A szekréciót gátló gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a savszekréció csökkenésére adott válaszként a szérum gasztrinszint emelkedik. A gyomor csökkent aciditása miatt a CgA is emelkedik. A megnövekedett CgA-szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait.
A rendelkezésre álló, publikált bizonyítékok arra utalnak, hogy a protonpumpa‑gátlókat a CgA-mérések előtt 5-14nappal fel kell függeszteni. Ez lehetővé teszi, hogy a protonpumpa‑gátló kezelést követően esetleg hamisan emelkedett CgA-szint visszatérjen a referenciatartományba.
Felszívódás
A Pariet filmtabletta egy rabeprazol-nátriumot tartalmazó, bélben oldódó (gyomorsav-rezisztens) tabletta. Ez a gyógyszerforma azért szükséges, mert a rabeprazol sav hatására bomlik. A rabeprazol felszívódása tehát csak azután kezdődik meg, miután a filmtabletta elhagyta a gyomrot. A felszívódás gyors, és a rabeprazol plazma csúcskoncentrációja 20mg-os dózis bevételét követően megközelítőleg 3,5óra múlva alakul ki. 10-40mg dózistartományban a rabeprazol plazma csúcskoncentráció (Cmax) és a görbe alatti terület (AUC) lineárisan alakul. A peros adott 20mg-os dózis abszolút biohasznosulása (az intravénás alkalmazáshoz viszonyítva) kb. 52% a nagymértékű preszisztémás metabolizmusnak köszönhetően. A biohasznosulás nem növekedett ismételt adagolás esetén. Egészséges egyénekben a plazma felezési idő megközelítőleg 1óra (0,7 – 1,5óra), a teljes test clearance 283±98ml/perc-re tehető. Sem az elfogyasztott étel, sem az adagolásra választott napszak nem befolyásolja a rabeprazol felszívódását.
Eloszlás
A rabeprazol megközelítőleg 97%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció és elimináció
Emberben a tioéter (M1) és a karboxilsav (M6) a fő plazmametabolit, míg a kisebb metabolitok, mint a szulfon (M2), a dezmetil-tioéter (M4) és a merkaptursav (M5) rendelkezik kevés antiszekréciós aktivitással, de ez nem jelenik meg a plazmában. 14C-vel jelzett, egyszeri peros 20mg rabeprazol dózis után a gyógyszer változatlan formában nem jelent meg a vizeletben. Az alkalmazott dózis megközelítőleg 90%-a távozott a vizelettel, főleg két metabolit formájában: merkaptursav konjugátumként (M5) és karboxilsav konjugátumként (M6), továbbá két ismeretlen metabolitként.
A dózis maradéka a széklettel távozott.
Kor, nem
A rabeprazol eliminációja valamelyest csökken idős korban. Hét napig tartó, napi 20mg rabeprazol dózist követően az AUC kb. a kétszeresére nőtt, a Cmax 60%-kal, a t½ megközelítőleg 30%-kal nőtt egészséges önkéntesekhez viszonyítva. Mindeközben semmi sem utalt a rabeprazol akkumulációjára.
Egyszeri 20mg dózis alkalmazása után – figyelembe véve a testtömeget és a magasságot – nincs szignifikáns különbség a nemek között a farmakokinetikai paraméterek tekintetében.
Veseelégtelenség
Stabil, végállapotú, fenntartó hemodialízist igénylő vesebetegségben szenvedőknél (kreatinin-clearance ≤5ml/perc/1,73m2) a rabeprazol hasonló eloszlást mutatott, mint egészséges önkéntesekben. Az AUC és a Cmax paraméter ezekben a betegekben 35%-kal alacsonyabb volt, mint egészséges önkéntesekben. A rabeprazol átlagos felezési ideje egészséges önkéntesekben 0,82óra, míg betegekben a hemodialízis alatt 0,95óra és a hemodialízis után 3,6óra volt. A gyógyszer-clearance a fenntartó hemodialízist igénylő vesebetegekben megközelítőleg kétszeres volt az egészséges önkéntesekhez viszonyítva.
Májkárosodás
Enyhe és közepes fokú krónikus májkárosodás szenvedő betegeknél egyszeri 20mg rabeprazol dózis után a rabeprazol AUC megduplázódott, míg a felezési idő 2-3-szoros lett az egészséges önkéntesekhez viszonyítva. Mindamellett, 7napon át, napi 20mg dózisban adott rabeprazol esetén a felezési idő csak 1,5‑szeresére, míg a Cmax csak 1,2-szeresére nőtt. Májkárosodásban a rabeprazol felezési ideje 12,3óra az egészséges önkéntesek 2,1órás felezési idejével szemben. A farmakodinámiás válasz (gyomor pH ellenőrzés) hasonló volt a két csoportban.
CYP2C19 polimorfizmus
Hét napos, napi 20mg rabeprazol adagolást követően a CYP2C19 lassú metabolizálók AUC és t½ értékei megközelítőleg 1,9-szeres és 1,6-szeres növekedést mutattak az extenzíven metabolizálók megfelelő paramétereihez viszonyítva, míg a Cmax csak 40%-kal nőtt.
Gyógyszerészeti jellemzők - PARIET 20 MG
Tablettamag:
alacsony szubsztitúciós fokú hidroxipropil-cellulóz
hidroxipropil-cellulóz
mannit (E421)
magnézium-oxid
magnézium-sztearát
Filmbevonat:
magnézium-oxid
etilcellulóz
Gyomornedv-ellenálló bevonat:
hipromellóz-ftalát
diacetilezett monogliceridek
talkum
titán-dioxid (E171)
karnaubaviasz
sárga vas-oxid (E172)
piros jelölőfesték [fehér sellak, vörös vas-oxid (E172), glicerin zsírsav-észter]
7, 14 vagy 28 db filmtabletta Al//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.