Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - PARLEKARV 25 MG/100 MG
Az optimális karbidopa/levodopa-dózist minden egyes betegnél gondos titrálással kell meghatározni. A karbidopa-levodopa aránya a Parlekarv tablettákban 1:4-hez (Parlekarv 25mg/100mg és Parlekarv 12,5mg/50mg).
Azoknál az adagoknál, amelyek nem kivitelezhetők ezzel a gyógyszerrel, egyéb levodopát és karbidopát tartalmazó gyógyszert kell alkalmazni.
Általános szempontok. Az adagolást az egyéni betegigényhez kell igazítani. Ez azt jelenti, hogy nem csak az adagot, hanem az alkalmazás gyakoriságát is az egyéni igényhez kell igazítani.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a karbidopa körülbelül 70–100mg napi dózisban gátolja a dopadekarboxiláz perifériás hatását. Az ennél kisebb karbidopa-adagokat kapó betegeknél nagyobb valószínűséggel fordulhat elő hányinger és hányás.
A Parlekarv alkalmazása idején a levodopa kivételével az egyéb antiparkinson gyógyszerek adása folytatható, de szükség lehet a gyógyszeradagok módosítására.
A szokásos kezdő dózis: Az ajánlott kezdő dózis egy 25mg/100mg-os Parlekarv tabletta naponta háromszor. Ebben az esetben a karbidopa napi adagja 75mg. Az adag növeléséhez az adagolási rendet úgy kell módosítani, hogy a beteg, szükség szerint naponta vagy kétnaponta egy tablettával többet vegyen be, amíg a teljes napi adag eléri a nyolc darab 25mg/100mg-os Parlekarv tablettának megfelelő mennyiséget.
A 12,5mg/50mg-os Parlekarv tabletta az egyéni betegigényeknek megfelelő dózis beállítására is alkalmazható.
Ha a 12,5mg/50mg-os Parlekarv tablettákat alkalmazzák, a kezelés indításakor napi három vagy négy tabletta adható. Ez az adagolási rend azonban nem feltétlenül biztosítja a karbidopa optimális, a beteg igényének megfelelő mennyiségét. Az adagot naponta vagy kétnaponta egy tablettával lehet növelni, amíg a teljes adag eléri a nyolc tablettát (napi négyszer két tabletta).
A terápiás válasz már egy napon belül és esetenként már akár egy dózis után is kialakulhat. A teljesen hatásos adagot általában hét napon belül el lehet érni. Ez hetekig vagy hónapokig tarthat, ha a levodopát monoterápiában alkalmazzák.
Fenntartó kezelés: A terápiát az egyéni igényeknek és az elérni kívánt terápiás válasznak megfelelően kell beállítani. A levodopa perifériás dopa-dekarboxilációjának optimális gátlásához legalább 70–100mg/nap karbidopa adag szükséges.
Szükség esetén a 25mg/100mg-os Parlekarv adagja naponta vagy kétnaponta egy tablettával növelhető, legfeljebb napi nyolc darab tablettára. A karbidopa 200mg-ot meghaladó napi teljes dózisával kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak.
A kezelés leállítása: Ha a Parlekarv-val történő kezelést átmenetileg abba kell hagyni, pl. altatás előtt, a szokásos napi adagot vissza kell állítani, amint a szájon át történő gyógyszerelés újra lehetségessé válik.
Gyermekek és serdülők
A gyógyszer biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták, ezért a Parlekarv alkalmazása 18éves kor alatt nem ajánlott.
Az alkalmazás módjaSzájon át történő alkalmazásra.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Ellenjavallt a karbidopa/levodopa egyidejű alkalmazása nem szelektív monoaminoxidáz- (MAO) gátlókkal. A MAO-gátlók alkalmazását a karbidopa/levodopa‑terápia megkezdése előtt legalább két héttel abba kell hagyni. A Parlekarv szelektív MAO-B-gátlókkal (pl. szelegilin-hidrokloriddal) való egyidejű alkalmazása megengedett az adott gyógyszerek gyártói által ajánlott adagokban (lásd 4.5pont Egyéb gyógyszerek).
A gyógyszer olyan állapotokban sem adható, amelyekben az adrenerg szerek ellenjavallottak, pl. phaeochromocytoma, hyperthyreosis, Cushing-szindróma vagy súlyos cardiovascularis betegségek esetén.
A karbidopa/levodopa nem alkalmazható zárt zugú glaucoma esetén.
A levodopa aktiválhatja a melanoma malignumot, ezért a karbidopa/levodopa nem adható olyan betegeknek, akiknél malignitás gyanúját felvető, nem diagnosztizált bőrelváltozás vagy melanoma szerepel a kórtörténetben.
A karbidopa/levodopa nem ajánlott gyógyszerek által előidézett extrapiramidális tünetek kezelésére.
A levodopához hasonlóan a karbidopa/levodopa is okozhat akaratlan mozgásokat és pszichiátriai zavarokat.
Ezek a hatások feltehetően a dopamin agyban megnövekedett koncentrációjának tulajdoníthatók, és a karbidopa/levodopa‑kezelés folytatása a tünetek kiújulását okozhatja. Ilyen esetben a dózis csökkentése válhat szükségessé. Minden beteget gondosan ellenőrizni kell a mentális elváltozások és az öngyilkossági késztetésekkel társuló depresszió korai jelei szempontjából. Elővigyázatosság szükséges azon betegeknél, akiknek kórtörténetében pszichózis szerepel vagy akik jelenleg pszichózisban szenvednek.
Elővigyázatossággal kell eljárni a pszichofarmakonok és a karbidopa/levodopa tabletta egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.5pont).
A karbidopa/levodopa‑terápiát elővigyázatosággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik súlyos szív- és érrendszeri betegségben, tüdőbetegségben, asthma bronchialéban, vesebetegségben vagy endokrin betegségben szenvednek, vagy ha a kórtörténetben peptikus fekély (a felső gastrointestinális vérzés kockázata miatt) vagy görcsrohamok szerepelnek.
A levodopához hasonlóan a karbidopa/levodopa alkalmazásakor is elővigyázatosággal kell eljárni olyan betegeknél, akiknek korábbi myocardialis infarctusból visszamaradt pitvari, nodális vagy kamrai ritmuszavaraik vannak. Ilyen esetekben a szívműködést különös gondossággal kell monitorozni a terápia megkezdésekor és az adag módosításakor.
Krónikus nyitott zugú glaucomában szenvedő betegeket megfelelő elővigyázatossággal lehet kezelni karbidopa/levodopa‑val, ha az intraocularis nyomás jól kontrollált, és a beteg intraocularis nyomását gondosan monitorozzák.
Neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető, izommerevséggel, emelkedett testhőmérséklettel, mentális elváltozásokkal és a szérum kreatin-kináz koncentrációjának emelkedésével jellemzett tünetegyüttesről számoltak be antiparkinson gyógyszerek hirtelen megvonásakor. Ezért a beteg állapotát körültekintően monitorozni kell a karbidopa/levodopa adagjának csökkentésekor, vagy a gyógyszer abbahagyásakor, különösen, ha a beteg neuroleptikumokat is kap.
Nappali aluszékonyság és elalvásos epizódok: Aluszékonyságot és elalvásos epizódokat figyeltek meg a levodopa alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8pont). Nagyon ritka esetekben nappali hirtelen elalvásos epizódokról számoltak be, és egyes esetekben a beteg nem volt tudatában az elalvásnak vagy semmilyen megelőző tünetet nem tapasztalt. A betegeket tájékoztatni kell erről, és azt kell tanácsolni nekik, hogy a levodopa-kezelés alatt elővigyázatosággal vezessenek gépjárművet vagy kezeljenek gépeket. Azoknak a betegeknek, akik aluszékonyságot és/vagy hirtelen elalvásos epizódokat tapasztaltak, kerülniük kell a gépjárművezetést és a gépek kezelését.
A levodopához hasonlóan, a hosszú távú terápia során javasolt rendszeres időközönként ellenőrizni a máj, a vérképző szervek, a szív- és érrendszer és a vese funkcióját (lásd 4.8pont).
Ha általános érzéstelenítés szükséges, a karbidopa/levodopa‑terápia addig folytatódhat, ameddig a betegnek megengedik, hogy folyadékot fogyasszon és szájon át gyógyszert vegyen be. Ha a terápiát ideiglenesen le kell állítani, az adagolás akkor kezdhető újra, ha a gyógyszert a beteg ismét képes szájon át bevenni.
Melanoma: Epidemiológiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy a melanoma kialakulásának kockázata a Parkinson-kórban szenvedő betegeknél magasabb (2-6-szor nagyobb), mint az általános populációban. Nem vizsgálták, hogy a megnövekedett kockázat a Parkinson-kórnak vagy más tényezőknek, például a Parkinson-kór kezelésére alkalmazott gyógyszereknek tulajdonítható-e.
Az említett okok miatt a betegnek és az egészségügyi szakembereknek ajánlott gyakran és rendszeresen ellenőrizni a beteg bőrét a melanoma jeleit illetően, ha a beteg karbidopa/levodopa‑t szed bármilyen javallatra. Ideális esetben szakorvosnak (például bőrgyógyásznak) időnként meg kell vizsgálnia a beteg bőrét.
A dopamin-diszregulációs szindróma (DDS) a karbidopa-levodopa kombinációval kezelt egyes betegeknél diagnosztizált addikciós zavar, amely a készítmény túlzott használatát eredményezi. A kezelés megkezdése előtt a betegeket és gondozóikat figyelmeztetni kell a DDS kockázataira (lásd még 4.8pont).
Impulzuskontroll-zavarok: A betegeket rendszeresen monitorozni kell az impulzuskontroll-zavarok kialakulása szempontjából (lásd 4.8pont). A betegeket és a gondozóikat tájékoztatni kell arról, hogy a dopamin-agonistákkal kezelt vagy egyéb dopaminerg kezelésben, úgymint a levodopát tartalmazó karbidopa/levodopa‑kezelésben részesülő betegeknél az impulzuskontroll-zavarokra jellemző viselkedésbeli tünetek alakulhatnak ki, beleértve a kóros játékszenvedélyt, fokozott libidót, hiperszexualitást, kényszeres költekezést vagy vásárlást, falási rohamokat és a kényszeres evést. Amennyiben ezen tünetek bármelyike kialakul, a kezelés felülvizsgálata javasolt.
Orthostaticus hypotensio: A karbidopa/levodopa orthostaticus hypotensio‑t okozhat. Ezért a karbidopa/levodopa-t óvatosan kell adni azoknak a betegeknek, akik egyéb, orthostaticus hypotensio‑t okozó gyógyszert szednek (lásd még 4.5 és 4.8pont).
Segédanyagok
A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Elővigyázatosság szükséges, ha a karbidopa/levodopa‑terápiával egyidejűleg az alábbiakban felsorolt gyógyszereket alkalmazzák:
Antidepresszánsok
A karbidopa/levodopa‑val kezelt betegeknél ellenjavalt a monoaminoxidáz-gátlók alkalmazása (lásd 4.3pont). Ritkán a triciklusos antidepresszánsok és a karbidopa/levodopa egyidejű alkalmazásakor mellékhatásokról számoltak be, ideértve a hypertensiot és a dyskinesiát.
Vérnyomáscsökkentő szerek
Tünetekkel járó posturalis hypotensio fordult elő, amikor karbidopa/levodopa‑t adtak a vérnyomáscsökkentőket szedő betegeknek. A karbidopa/levodopa-terápia indításakor szükségessé válhat a vérnyomáscsökkentő gyógyszer dózisának módosítása.
Vaspótló készítmények
Vizsgálatok kimutatták, hogy a karbidopa és/vagy levodopa biohasznosulása csökken, ha vas-szulfáttal vagy vas-glükonáttal együtt alkalmazták.
Ezért a karbidopa/levodopa és a vaspótló készítmények beadását a lehető leghosszabb időintervallummal kell elválasztani egymástól.
Antikolinerg szerek
Az antikolinerg szerek szinergikusan hathatnak a levodopával a tremor csökkentésére. Együttes alkalmazásuk azonban súlyosbíthatja a kóros akaratlan mozgásokat. Az antikolinerg szerek csökkenthetik a levodopa hatását azzal, hogy késleltetik a felszívódását. Szükség lehet a karbidopa/levodopa adagjának módosítására.
COMT-gátlók (tolkapon, entakapon)
A katechol-O-metiltranszferáz- (COMT) gátlók és a karbidopa/levodopa egyidejű alkalmazása növelheti a levodopa biohasznosulását. A Parlekarv adagjának módosítására lehet szükség.
Egyéb gyógyszerek
D2-dopaminreceptor-antagonista
A D2-dopaminreceptor-antagonisták (pl. fenotiazinok, butirifenonok és riszperidon) és az izoniazid csökkenthetik a levodopa terápiás hatását. Ezenkívül a fenitoin és a papaverin csökkentheti a Parkinson-kór kezelésére adott levodopa terápiás hatását. Az ilyen gyógyszerek és a karbidopa/levodopa egyidejű alkalmazása esetén a betegeket gondosan meg kell figyelni, hogy nem csökken-e a terápiás válasz.
A Parlekarv adható olyan parkinsonismusban szenvedő betegeknek, akik piridoxin-hidrokloridot (B6-vitamint) tartalmazó készítményeket szednek.
Az amantadin szinergikus hatást fejt ki a levodopával, és fokozhatja a levodopa mellékhatásait. Szükség lehet a karbidopa/levodopa adagjának módosítására.
A szimpatikomimetikumok fokozhatják a levodopa kardiovaszkuláris mellékhatásait.
A dopamin és más monoaminok hiányát okozó gyógyszerek (például reszerpin és tetrabenazin) és a karbidopa/levodopa egyidejű alkalmazása nem javasolt.
Súlyos orthostaticus hypotensio
A szelegilin és karbidopa-levodopa készítmény egyidejű alkalmazásával összefüggésben súlyos orthostaticus hypotensiot tapasztaltak, amely nem a karbidopa-levodopának tulajdonítható.
Mivel a levodopa és bizonyos aminosavak versengenek egymással, a fehérjében gazdag étrend csökkentheti a felszívódását.
Terhesség
Nem ismertek a karbidopa/levodopa terhes nőknél való alkalmazásának hatásai, de mind a levodopa és a karbidopa, mind a levodopa-kombinációk visceralis és csontrendszeri rendellenességeket okoztak nyulakban (lásd 5.3pont). Ezért a karbidopa/levodopa fogamzóképes nőknél történő alkalmazását megelőzően mérlegelni kell, hogy a lehetséges előnyök felülmúlják-e a terhesség során fellépő lehetséges kockázatokat.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a karbidopa kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az egyik vizsgálat szerint, amelyben a szoptató Parkinson-kóros anya levodopa-terápiában részesült, a levodopa kiválasztódik az anyatejbe. Mivel számos gyógyszer kiválasztódik az anyatejbe, és a gyermekre nézve súlyos mellékhatások kialakulása lehetséges, a szoptatás megszakításáról vagy a karbidopa/levodopa‑terápia abbahagyásáról kell dönteni, figyelembe véve a terápia előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
Preklinikai vizsgálatokban a karbidopa önálló vagy a levodopával történő együttes alkalmazása során termékenységre vonatkozó mellékhatásokat nem figyeltek meg. Lásd még 5.3pont.
A karbidopa/levodopa mellékhatásokat okozhat, például szédülést és aluszékonyságot, ami befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd még 4.8pont).
Azoknak a levodopát kapó betegeknek, akiknél aluszékonyság és/vagy hirtelen elalvásos epizódok jelentkeznek, azt kell tanácsolni, hogy kerüljék a gépjárművezetést és más olyan feladatok elvégzését (pl. gépek kezelését), ahol a csökkent reakcióképesség önmaguk vagy mások súlyos sérülésének vagy halálának kockázatát hordozza, amíg az ismételt elalvásos epizódok és az aluszékonyság megszűnik (lásd még 4.4pont).
A karbidopa/levodopa-terápiában részesülő betegeknél gyakran előforduló mellékhatásokat a dopamin neurofarmakológiai KIR hatásai okozzák. Ezek rendszerint az adag csökkentésével enyhülnek. A leggyakoribb mellékhatások a mozgászavarok, például a choreához hasonló izomtónuszavarok és más akaratlan mozgások, valamint a hányinger. Az izomrángás és a blepharospasmus az első jelei annak, hogy meg kell fontolni az adag csökkentését.
Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori(≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000) és nagyonritka(<1/10000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A klinikai vizsgálatokban vagy a klinikai alkalmazás során jelentett egyéb mellékhatások:
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nagyon gyakori | húgyúti fertőzések |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | leukopaenia, haemolyticus és nem haemolyticus anaemia, thrombocytopaenia, agranulocytosis |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Gyakori | étvágytalanság |
| Pszichiátriai zavarok | Gyakori | hallucinácó, öngyilkossági hajlammal társuló depresszió, zavart állapot, különös álmok |
| Nem gyakori | izgatottság | |
| Ritka | pszichotikus epizódok, például téveszmék és paranoia | |
| Nem ismert | dopamin-diszregulációs szindróma | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | mozgászavarok (például a choreára hasonlító zavarok), az izomtónus zavarai és egyéb kényszeres mozgások |
| Gyakori | lelassult mozgásos epizódok („on-off” jelenség), szédülés, az érzékelés zavarai, aluszékonyság, beleértve nagyon ritka esetekben a túlzott nappali aluszékonyságot és a hirtelen elalvásos epizódokat. | |
| Nem gyakori | ájulás | |
| Ritka | neurolepticus syndroma (lásd 4.4pont), demencia. Ritkán görcsrohamok fordultak elő a karbidopa/levodopa‑terápia alkalmazásakor, de ok-okozati kapcsolatot nem állapítottak meg. | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Gyakori | palpitatio |
| Ritka | szívritmuszavar | |
| Érbetegségek és tünetek | Gyakori | orthostaticus hatások, például hypotensiós epizódok |
| Ritka | hypertensio, vénagyulladás | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Gyakori | légszomj |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | hányinger, hányás, hasmenés |
| Ritka | gastrointestinalis vérzés, duodenalis ulcus, sötét színű nyál | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Nem gyakori | csalánkiütés |
| Ritka | viszketés, Henoch–Schönlein-purpura, alopecia, bőrkiütés, sötét színű izzadtság, angiooedema | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Nem gyakori | izomrángás |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Ritka | sötét színű vizelet |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyakori | mellkasi fájdalom |
MedDRA A levodopa-terápiával vagy karbidopa/levodopa kombinált terápiával kapcsolatban megfigyelt egyéb mellékhatások, amelyek akarbidopa/levodopa-terápiához társulhatnak, a következők:
| Szervrendszer | Mellékhatás |
| Jóindulatú, rosszindulatú vagy nem meghatározott neoplazmák (ideértve a cisztákat és polipokat is) | melanoma malignum (lásd 4.3 pont) |
| Pszichiátriai zavarok | álmatlanság, szorongás, euphoria, dezorientáció, bruxismus A dopamin-diszregulációs szindróma (DDS) a karbidopa-levodopa kombinációval kezelt egyes betegeknél diagnosztizált addikciós zavar. A DDS a motoros tünetek enyhítéséhez elegendőnél nagyobb dopaminerg-gyógyszeradagok utáni kényszeres vágyakozást jelenti. Ez időnként súlyos dyskinesiát okozhat (lásd 4.4pont). Impulzuskontroll-zavarok: A dopamin-agonistákkal és/vagy más dopaminerg kezelésekkel és ritka esetekben például levodopával, beleértve a karbidopa/levodopa‑t, kezelt betegeknél kóros játékszenvedély, megnövekedett szexuális vágy, hyperszexualitás, kényszeres költekezés vagy vásárlás, falásroham vagy kényszeres evés jelentkezhet (lásd 4.4pont). |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | az éberség zavara, nyugtalanság, keserű szájíz, gyengeség, fejfájás, látens Horner-szindróma aktiválódása, ataxia, fokozott kézremegés, zsibbadás |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | diplopia, homályos látás, tágult pupillák, szemgörcs, blepharospasmus |
| Érbetegségek és tünetek | hőhullámok, kipirulás |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | rekedtség, a légzés ritmusának megváltozása, csuklás |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | szájszárazság, fokozott nyáltermelés, nyelési nehézségek, hasi fájdalom és egyéb hasi tünetek, székrekedés, puffadás, gyomortáji panaszok, szúró érzés a nyelvben |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | fokozott izzadás |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | izomgörcsök, trismus |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | vizelet-retentio, vizelet-incontinentia |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | priapismus |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | asthenia, általános rossz közérzet, duzzadás, gyengeség, fáradtság, járási nehézségek |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | testtömeg-növekedés vagy -csökkenés A karbidopa és levodopa kombinált terápiában részesülő betegeknél a laboratóriumi értékek változásait észlelték, ezért ezek a karbidopa/levodopa‑kezelés esetében is előfordulhatnak. Ide tartoznak az emelkedett májfunkciós vizsgálati eredmények, például az alkalikus foszfatáz, GOT, GPT és laktát-dehidrogenáz, bilirubin, valamint a karbamid, kreatinin, húgysav és a pozitív Coombs-teszt. Csökkent hemoglobin- és hematokritérték, emelkedett szérumglükózszint, valamint fehérvérsejtek, baktériumok és vér a vizeletben szintén előfordult. A karbidopa-levodopa készítmények fals pozitív reakciókat okozhatnak a vizeletben lévő ketontestek mérésekor, ha tesztcsíkot használnak a ketonuria meghatározására. Ezt a reakciót nem befolyásolja a vizeletminta forralása. Glycosuria vizsgálatakor a glükóz-oxidáz módszerek fals negatív eredményt adhatnak. |
| Sérülés, mérgezés és az eljárással kapcsolatos szövődmények | elesések |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Toxicitás: A 2éves gyermeknek beadott 100mg nem okozott tüneteket aktív szén beadása után. Felnőttnek beadott 5g mérsékelt intoxikációt okozott.
Tünetek:
Hányinger, hányás, nyugtalanság, motoros nyugtalanság, izgatottság, dyskinesia, chorea-szerű mozgások, hallucinációk, görcsök, sinus tachycardia, hypertensio (melyet posturalis hypotensio követhet) és elektrolitzavarok.
Egyes esetekben rabdomiolízis és veseelégtelenség alakult ki.
Kezelés:
A karbidopa/levodopa akut túladagolásának kezelése általánosságban megegyezik a levodopa akut túladagolásának kezelésével, azonban a piridoxin nem ellensúlyozza hatékonyan a karbidopa/levodopa hatását.
El kell kezdeni az EKG-monitorozást, és a beteget gondosan figyelemmel kell kísérni az esetleges ritmuszavarok szempontjából. Szükség esetén megfelelő antiaritmiás terápiát kell kezdeni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a karbidopa/levodopa tablettán kívül a beteg más gyógyszereket is szedhetett. A mai napig nincs tapasztalat a dialízis alkalmazásáról, ezért annak jelentősége a túladagolás kezelésében nem ismert.
Farmakológiai tulajdonságok - PARLEKARV 25 MG/100 MG
Farmakoterápiás csoport: antiparkinson gyógyszerek, dopa és dopa származékok, ATC kód: N04BA02
Hatásmechanizmus
A karbidopa/levodopa a Parkinson-kór kezelésére alkalmas karbidopa, egy aromás aminosav-dekarboxiláz-gátló és a levodopa, a dopamin metabolikus prekurzorának kombinációja. A karbidopa/levodopa hatékonyan enyhíti a Parkinson-kór számos tünetét, különösen az izommerevséget és a bradykinesiát. A karbidopa/levodopa csökkenti a Parkinson-kórral gyakran társuló tremort, dysphagiát, sialorrhoeát és posturális instabilitást.
A Parkinson-kór tünetei a corpus striatum dopamin tartalékainak kiürülésével állnak kapcsolatban. A levodopa úgy enyhíti a Parkinson-kór tüneteit, hogy az agyban dopaminná dekarboxilálódik.
Szájon át történő alkalmazást követően a levodopa gyorsan dopaminná dekarboxilálódik az extracerebrális szövetekben, és csak kis mennyiségű levodopa kerül változatlan formában a központi idegrendszerbe. Ezért a megfelelő terápiás válasz eléréséhez rövid időközönként nagy levodopa-dózisok alkalmazása szükséges. Ez gyakran különböző mellékhatásokat okoz, amelyek közül néhányat az extracerebrális szövetekben képződő dopamin okoz.
A karbidopa, amely nem lépi át a vér-agy gátat, gátolja a levodopa dekarboxilációját az extracerebrális szövetekben, így több levodopa áll rendelkezésre az agyba történő szállításhoz és az azt követő dopaminná történő átalakuláshoz. Mivel a karbidopa/levodopa csökkenti a levodopa-monoterápia egyes mellékhatásait, a Parkinson-kór tüneteinek enyhítése a betegek nagyobb részénél lehetséges a karbidopa/levodopa-kezeléssel.
Farmakodinámiás hatások
A karbidopa dekarboxiláz-gátló hatása az extracerebrális szövetekre korlátozódik, ezért a karbidopa és a levodopa kombináció lehetővé teszi, hogy nagyobb mennyiségű levodopa jusson az agyba. A karbidopa és a levodopa egyidejű alkalmazásakor a levodopa plazmakoncentrációja lényegesen magasabb volt, mint az önmagában adott, azonos dózisú levodopa plazmakoncentrációja, míg a levodopa két fő metabolitjának, a dopaminnak és a homovanilinsavnak a plazmakoncentrációja jelentősen csökkent.
A karbidopa/levodopa karbidopa komponense nem csökkenti a levodopa KIR hatásai által okozott mellékhatásokat. Mivel a karbidopa/levodopa nagyobb mennyiségű levodopa bejutását teszi lehetővé az agyba, különösen, ha a hányinger és a hányás nem dóziskorlátozó tényező, a karbidopa/levodopa‑kezelés során alacsonyabb dózisszinteken és hamarabb jelentkezhetnek bizonyos, KIR eredetű mellékhatások, pl. dyskinesia, mint a levodopa-terápia során.
A 10–25mg-os orális adagokban adott piridoxin-hidroklorid (B6-vitamin) a levodopa antiparkinson hatását gyorsan visszafordítja.
Ismert, hogy a piridoxin-hidroklorid (B6-vitamin) gyorsítja a levodopa dopaminná történő metabolizmusát a perifériás szövetekben, de a karbidopa megakadályozza ezt a hatást. Nem tapasztalták a terápiás hatás megszűnését egy olyan vizsgálatban, amelyben a karbidopa és levodopa kombinációját kapó betegek napi 100–500mg piridoxint kaptak.
Gyermekek és serdülők
A gyermekek és serdülők kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 4.2pontban.
Felszívódás
Felezési idő. A levodopa felezési ideje a plazmában körülbelül 50perc. A karbidopa és a levodopa egyidejű alkalmazásakor a levodopa felezési ideje körülbelül 1,5 órára nyúlik.
A hatás kezdete standard adagok alkalmazásakor. A terápiás válasz már egy napon belül és esetenként már akár egy dózis után is kialakulhat. A teljes terápiás hatás általában hét napon belül jelentkezik.
Biotranszformáció
A karbidopa metabolizmusa. A radioaktívan jelölt karbidopa egészséges személyeknél és Parkinson-kórban szenvedő betegeknél való orális alkalmazásakor a radioaktivitás maximális plazmaszintjét egészséges személyeknél 2–4 órán belül, betegeknél pedig 1,5–5 órán belül érték el. A vizelettel és a széklettel mindkét csoportban megközelítőleg azonos mennyiség választódott ki.
A metabolitok egészséges alanyok és betegek vizeletében mért mennyiségének összehasonlítása azt mutatta, hogy a gyógyszer mindkét csoportban azonos mértékben metabolizálódott. Gyakorlatilag a módosulatlan hatóanyag 7 órán keresztül ürült a vizelettel, és a vizelettel ürített teljes radioaktivitás 35%-át tette ki. Ezt követően csak metabolitok ürültek. Hidrazinok jelenlétét nem figyelték meg.
Az emberi szervezetben megfigyelt metabolitok közé tartozik az α-metil-3-metoxi-4-hidroxi-fenilpropionsav és az α-metil-3,4-dihidroxi-fenilpropionsav. A vizsgálatokban ezek az ürített radioaktív metabolitok teljes mennyiségének 14%-át és 10%-át tették ki. Ezenkívül két kisebb metabolitot mutattak ki: a 3,4-dihidroxi-fenilacetont és az N-metilkarbidopát. Mindkettő a vizelettel ürülő metabolitok teljes mennyiségének kevesebb mint 5%-át tette ki. A módosulatlan karbidopa szintén kiválasztódott a vizelettel. Konjugátumok jelenlétét nem figyelték meg.
A levodopa metabolizmusa. A levodopa gyorsan felszívódik a gyomor-bélrendszerből és nagymértékben metabolizálódik. Több mint 30 metabolit képződhet, és főként dopamin, adrenalin és noradrenalin keletkezik, amik dihidroxifenil-ecetsavra, homovanilinsavra és vanilmandulasavra bomlanak a későbbi lépésekben. A 3-O-metil-dopa megjelenik a plazmában és a liquorban. Ennek jelentősége nem ismert.
Parkinson-kórban szenvedő betegeknél megfigyelték, hogy egyszeri adag radioaktív levodopa éhgyomorra történő alkalmazása után a radioaktivitás csúcsa a plazmában 0,5–2 órán belül alakul ki, és a radioaktivitás 4–6 órán keresztül mérhető marad.
A csúcskoncentrációkkal összefüggő radioaktivitás mintegy 30%-a katekolamin, 15%-a dopamin és 10%-a dopa formájában jelenik meg. A radioaktív vegyületek gyorsan kiválasztódnak a vizelettel, és a dózis egyharmada 2 órán belül kimutatható a vizeletben. A vizeletben a metabolitok 80-90%-a fenil-karbonsav, főként homovanilinsav. A 24 óra alatt visszanyert radioaktivitás 1–2%-a dopamin, kevesebb mint 1%-a pedig adrenalin, noradrenalin és módosulatlan levodopa.
A karbidopa hatása a levodopa metabolizmusára. Egészséges alanyokon végzett vizsgálatokban a karbidopa statisztikailag szignifikánsan növelte a plazma levodopa-koncentrációját a placebóhoz képest. A hatás akkor is megfigyelhető volt, amikor a karbidopát a levodopa előtt adták, és akkor is, amikor a két gyógyszert egyidejűleg alkalmazták. Az egyik vizsgálatban a karbidopa előzetes beadása körülbelül ötszörösére emelte a levodopa egyszeri adag beadásával elért koncentrációját a plazmában, és az időtartam, ameddig a levodopa koncentrációja mérhető volt a plazmában 4 óráról 8 órára hosszabbodott. Hasonló eredményeket értek el azokban a vizsgálatokban is, amelyekben a hatóanyagokat egyidejűleg adták be.
Az egyik vizsgálatban, amelyben Parkinson-kóros betegek karbidopát, majd ezt követően egyszeri adag törzsjelzett levodopát kaptak, a levodopából származó teljes plazma-radioaktivitás felezési ideje 3 óráról 15 órára hosszabbodott. A karbidopa legalább háromszorosára növelte a módosulatlan levodopából származó radioaktivitás arányát. A karbidopa előzetes adagolása csökkentette a dopamin és a homovanilinsav mennyiségét a plazmában és a vizeletben is.
Gyógyszerészeti jellemzők - PARLEKARV 25 MG/100 MG
kroszkarmellóz nátrium
magnézium-sztearát
kukoricakeményítő
mannitol
povidon
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
HDPE tartály, PP gyermekbiztonsági zárókupakkal.
Kiszerelés: 100 db tabletta
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható