PENTAGLOBIN 50 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ

Súlyos bakteriális infekciók adjuváns kezelésére, az egyidejű antibiotikus kezelés kiegészítéseként.

Immunglobulin szubsztitúció immunszupprimált, illetve súlyos, szekunder antitesthiány-szindrómában szenvedő (legyengült immunrendszerű és immunszupprimált) betegeknél.

Adagolás

Az adagolást a beteg immunstátusza és a betegség súlyossága alapján kell meghatározni. A testtömeg alapján meghatározott dózist alacsony testtömegű vagy túlsúlyos betegeknél módosítani kell. A következő adagolási ajánlások támpontként szolgálnak:

Bakteriális fertőzések

Újszülöttek, csecsemők, gyermekek és felnőttek

Az ajánlott dózis 5ml (0,25g)/ttkg/nap, 3egymást követő napon. A klinikai lefolyástól függően ismételt alkalmazás lehet szükséges.

Immunglobulin szubsztitúciós terápia

Gyermekek és felnőttek

Az ajánlott dózis 3–5ml (0,15–0,25g)/ttkg. Szükség esetén az alkalmazás hetente ismételhető.

A dózisra vonatkozó ajánlásokat a következő táblázat foglalja össze:

Májkárosodás

Nincs rendelkezésre álló bizonyíték arra vonatkozólag, hogy dózismódosításra lenne szükség.

Vesekárosodás

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4pont.

Idősek

Nem szükséges a dózismódosítás, hacsak klinikailag nem indokolt, lásd 4.4pont.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

A Pentaglobin-t beadás előtt szoba- vagy testhőmérsékletűre kell melegíteni és intravénásan a következő infúziós sebességgel kell beadni:

Mellékhatás esetén az infúzió beadási sebességét csökkenteni kell vagy az infúziót le kell állítani.

Példák a dózis, az infúzió beadási sebességének és idejének kiszámítására

• A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulinokkal), vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd4.4 és 6.1pont).

• Szelektív IgA-hiányban szenvedő betegek, akikben IgA-ellenes antitestek termelődtek. Esetükben ugyanis az IgA-t tartalmazó készítmény beadása anaphylaxiát okozhat.

Nyomonkövethetőség

A biológiai gyógyszerek nyomonkövethetőségének javítása érdekében a beadott készítmény kereskedelmi nevét és a gyártási tétel számát egyértelműen dokumentálni kell.

Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A lehetséges szövődmények gyakran elkerülhetők, ha megbizonyosodnak arról, hogy a beteg:

• nem érzékeny humán normál immunglobulinokkal szemben; ehhez eleinte alacsony infúziósebességet kell alkalmazni (0,4 ml/ttkg/óra).

• az infúzió teljes beadási ideje alatt gondosan felügyelik a beteget bármilyen tünetre vonatkozóan. Az első infúzió teljes beadási ideje alatt, majd a befejezését követő egy órában kórházi vagy ellenőrzött egészségügyi körülmények között végzett megfigyelés szükséges a lehetséges mellékhatások jeleinek észlelésére, valamint annak biztosítása érdekében, hogy probléma előfordulása esetén azonnali sürgősségi kezelést lehessen adni, különösen azoknál a betegeknél, akik első alkalommal kapnak humán normál immunglobulint, vagy akik eddig más IVIg készítményt kaptak, illetve akiknél az előző kezelés óta hosszabb idő telt el. Minden más betegnél legalább 20perces megfigyelés szükséges az infúzió beadását követően.

Az IVIg beadása során minden beteg esetében szükséges

• a megfelelő folyadékbevitel az IVIg-infúzió megkezdése előtt,

• a vizeletmennyiség ellenőrzése,

• a szérumkreatinin-szint meghatározása,

• a kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazásának kerülése (lásd 4.5 pont).

Mellékhatások észlelésekor az infúzió sebességét csökkenteni kell, vagy az infúziót le kell állítani. A szükséges kezelés a mellékhatás természetétől és súlyosságától függ.

Infúzióval összefüggő reakció

Bizonyos mellékhatások (pl. fejfájás, rohamokban jelentkező kipirulás, hidegrázás, myalgia, zihálás, tachycardia, derékfájdalom, hányinger, hypotensio) az infúzió sebességével függhetnek össze. A 4.2pontban megadott javasolt infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A betegeket szorosan monitorozni kell, és körültekintően meg kell figyelni, hogy van-e valamilyen tünetük az infúzió ideje alatt.

Mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő

• olyan betegeknél, akik először kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritka esetekben, amikor más humán normál immunglobulin készítményre váltottak, vagy ha túl sok idő telt el az előző infúzió óta.

• olyan betegeknél, akiknek aktív (fennálló) fertőző betegségük vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladásuk van.

Túlérzékenység

A túlérzékenységi reakciók ritkák.

Anaphylaxia olyan betegeknél is kialakulhat,

• akiknél az IgA-szint nem detektálható, és akikben IgA ellenes antitestek termelődnek.

• akik jól tolerálták az előző humán normál immunglobulin-kezelést.

Sokk esetén a sokkterápia irányelvei követendők.

Thromboembolia

Klinikai bizonyítékok vannak az immunglobulinok intravénás alkalmazása (IVIg) és a thromboemboliás események, mint például a myocardialis infarctus, a cerebrovascularis történés (a stroke-ot is beleértve), a tüdőembolia és a mélyvénás thrombózisok közötti összefüggésre. A nagy mennyiségben beáramló immunglobulinok feltehetően a vér viszkozitásának relatív növekedéséhez vezetnek a kockázatnak kitett betegeknél. Fokozott körültekintéssel kell eljárni immunglobulinok rendelésekor és az immunglobulin-infúzió beadásakor elhízott betegek, valamint olyan betegek esetében, akiknél már eleve fennállnak a thrombotikus események kockázati tényezői (például magasabb életkor, hipertónia, diabetes mellitus és ismert érrendszeri betegség vagy thrombotikus események előfordulása a kórelőzményben, szerzett vagy öröklött thrombophilia, tartós immobilizáció, súlyos hypovolaemia, a vér fokozott viszkozitásával járó betegségek).

Azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a thromboemboliás mellékhatások kialakulásának kockázata, az IVIg készítményeket a lehető legalacsonyabb infúziós sebességgel és a lehető legalacsonyabb dózisban kell alkalmazni.

Akut veseelégtelenség

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél heveny veseelégtelenség eseteiről számoltak be. A legtöbb esetben azonosíthatóak voltak a kockázati tényezők, mint például fennálló veseelégtelenség, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúly, egyidejűleg alkalmazott nephrotoxikus gyógyszer vagy 65 év feletti életkor.

Az IVIg infúzió beadása előtt a vesefunkciót jelző paramétereket ki kell értékelni, különösen azoknál a betegeknél, akiknél úgy ítélik meg, hogy fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata, és ezt az ellenőrzést megfelelő időközönként meg kell ismételni. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegeknél az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisban kell beadni.

Vesekárosodás esetén mérlegelendő az IVIg‑terápia leállítása.

Bár sok törzskönyvezett, különböző összetevőket, például szacharózt, glükózt és maltózt tartalmazó IVIg készítmény alkalmazása kapcsán számoltak be beszűkült veseműködésről és akut veseelégtelenségről, a teljes esetszámnak azonban aránytalanul nagy részét képezték azok a készítmények, amelyek stabilizátorként szacharózt tartalmaztak. A kockázatnak kitett betegeknél mérlegelhető az ilyen segédanyagokat nem tartalmazó IVIg készítmények alkalmazása. A Pentaglobin szacharózt és maltózt nem, viszont glükózt tartalmaz (lásd a Pentaglobin glükózt tartalmaz részt).

Asepticus meningitis szindróma (AMS)

AMS előfordulásáról számoltak be IVIg‑kezelésben részesülő betegek esetében. A szindróma általában az IVIg‑kezelés utáni néhány órától 2 napig terjedő időszakban alakul ki. A liquor cerebrospinalis (cerebrospinal fluid, CSF) vizsgálata gyakran ad pozitív eredményt, több ezer sejt/mm³ mértékű pleocytosissal, amelyet túlnyomórészt a granulocyta‑sejtvonal tesz ki, akár több száz mg/dl mértékben emelkedett proteinszinttel. AMS gyakrabban fordulhat elő nagy dózisú (2 g/ttkg) IVIg‑kezelés kapcsán.

Azoknak a betegeknek, akik erre utaló jeleket és tüneteket produkálnak, alapos neurológiai vizsgálaton kell átesniük, beleértve a CSF vizsgálatokat, a meningitis egyéb lehetséges okainak kizárása céljából.

Az IVIg-kezelés abbahagyása az AMS következmények nélküli remisszióját eredményezte néhány napon belül.

Haemolitikus anaemia

Az intravénás immunglobulinok (IVIg készítmények) vércsoport antitesteket tartalmazhatnak, amelyek hemolizinként viselkednek, és in vivo a vörösvértestek (vvt.) felszínét immunglobulinnal befedve pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs-teszt), illetve ritkán hemolízist idézhetnek elő. Az IVIg-kezelés következtében kialakulhat haemolitikus anaemia a fokozott vvt-szekvesztráció miatt. Az IVIg-kezelésben részesülőknél monitorozni kell a hemolízis okozta panaszokat és klinikai tüneteket (lásd 4.8pont).

Neutropenia/Leukopenia

A neutrophilszám átmeneti csökkenését és/vagy neutropeniás epizódokat, néha súlyos eseteket jelentettek, IVIg-gel történő kezelést követően. Ez jellemzően az IVIg beadását követő órákban vagy napokban következik be, és 7–14napon belül spontán rendeződik.

Transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás(TRALI)

Az IVIg-et kapó betegeknél néhány esetben akut nem kardiogén pulmonalis oedemát jelentettek [Transfusion-related acute lung injury (TRALI)]. A TRALI jellemzője a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy a transzfúzió beadását követő 6órán belül alakulnak ki, gyakran 1–2órán belül. Ezért az IVIg-et kapó betegeket pulmonalis mellékhatások tekintetében monitorozni kell, és ilyen mellékhatások előfordulása esetén az IVIg infúziót azonnal le kell állítani. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív ellátást igényel.

Kölcsönhatások a szerológiai vizsgálatokkal

Az immunglobulin beadása után a beteg vérében a passzívan átvitt különböző antitestek vérszintjének átmeneti megemelkedése miatt a szerológiai vizsgálatok álpozitív eredményt adhatnak.

A vörösvértest antigénekhez kötődő antitestek (pl. A, B, D) passzív átvitele megzavarhatja bizonyos vörösvértestek elleni antitestek szerológiai vizsgálatait, például a direkt antiglobulin tesztet (DAT, direkt Coombs-teszt).

Átvihető fertőző ágensek

Az emberi vérből és plazmából készült gyógyszerek alkalmazásából eredő fertőzés megelőzésére irányuló standard intézkedések közé tartozik a donorok szelektálása, minden egyes levett vér, valamint a plazma-pool specifikus infekciós markerekre történő szűrése, valamint a vírusok inaktiválására/eltávolítására irányuló hatékony lépések beiktatása az előállítás folyamatába. Mindezek ellenére az emberi vérből és plazmából készült gyógyszerek alkalmazásakor a fertőző ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki teljes mértékben. Ez érvényes az eddig ismeretlen vagy újonnan felbukkanó vírusokra és egyéb patogénekre is.

Az alkalmazott intézkedések hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusokkal, például a humán immundeficiencia vírussal (HIV), a hepatitis B vírussal (HBV) és a hepatitis C vírussal (HCV) szemben.

Az alkalmazott intézkedések a burokkal nem rendelkező vírusok, például a hepatitis A vírus (HAV) és/vagy a parvovírus B19 esetében korlátozott hatékonyságúak lehetnek.

A klinikai tapasztalat igazolta, hogy a HAV vagy a parvovírus B19 immunglobulinokkal történő transzmissziója nem áll fenn, és azt is feltételezik, hogy az antitest összetétel fontos tényező a vírusbiztonság tekintetében.

A Pentaglobin glükózt tartalmaz:

1ml oldatos infúzió 25mg glükózt tartalmaz (megfelel kb. 0,0021 szénhidrát egységnek). A (70kg testtömegű) felnőttek megközelítőleg kb. 350ml-es napi adagja 8,75g glükózt tartalmaz, ami körülbelül 0,735 szénhidrát egységnek felel meg. Ezt a diabetes mellitusban szenvedő betegeknél figyelembe kell venni.

A Pentaglobin nátriumot tartalmaz:

A Pentaglobin 0,078mmol/ml (1,79mg/ml) nátriumot (a konyhasó fő összetevője) tartalmaz. A (70kg testtömegű) felnőttek körülbelül 350ml-es napi adagja 27,3mmol (627,6mg) nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel kb. 31%-ának felnőtteknél.

Gyermekek és serdülők

Az infúziós reakciók, a túlérzékenységi vagy az allergiás reakciók klinikai megjelenése újszülötteknél és csecsemőknél eltérhetnek a más életkori csoportokban jelentett tüneteket és jeleket tekintve, lásd 4.8 pont.

Élő, attenuált vírusvakcinák

Az immunglobulin beadását követő legalább 6 héten, de legfeljebb 3 hónapon át csökkent lehet az élő, attenuált vírusvakcinák, például a kanyaró, rózsahimlő, mumpsz és bárányhimlő elleni oltás hatékonyága. A gyógyszer alkalmazását követően élő, attenuált vírusvakcinával legkorábban 3 hónap elteltével lehet oltani. Kanyaróoltás esetén ez az intervallum akár 1 év is lehet, ezért a kanyaróoltásra váró betegek antitest státuszát meg kell vizsgálni.

Kacsdiuretikumok

Együttadása kacsdiuretikumokkal kerülendő.

Gyermekek és serdülők

A felnőtteknél felsorolt kölcsönhatások feltételezhetően gyermekeknél és serdülőknél is felléphetnek.

Terhesség

Ennek a gyógyszernek humán terhesség során történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokkal nem igazolták, ezért terhes nőknél csak kellő elővigyázatossággal alkalmazható. Az intravénásan alkalmazott IgG készítmények igazoltan átjutnak a placentán, a harmadik trimeszterben fokozott mértékben. A pentaglobin IgA-t és IgM-et is tartalmaz. Kimutatták, hogy az anyai IgA kisebb mértékben jut át a placentán, mint az IgG. Általában az IgM nem jut át a placentán releváns mennyiségben. Ez változhat a szülőcsatornára átterjedő fertőzések esetén, ahol az immunglobulinok mindhárom osztályának transplacentalis átvitele a fertőzés mértékének növekedésével növekszik. Az immunglobulinokkal szerzett klinikai tapasztalat arra utal, hogy nem várható a terhesség lefolyására vagy a magzatra és az újszülöttre gyakorolt káros hatás.

Szoptatás

Ennek a gyógyszernek humán terhesség során történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokkal nem igazolták, ezért szoptató anyáknak csak kellő elővigyázatossággal adható. Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Anyatejjel táplált újszülött gyermekekre/csecsemőkre kifejtett negatív hatás nem várható.

Termékenység

Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok alapján nem várhatók káros hatások a termékenységre nézve.

A Pentaglobin kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha a beteg a kezelés során mellékhatásokat észlel, meg kell várnia, amíg azok elmúlnak, mielőtt gépjárművet vezetne vagy gépeket kezelne.

A biztonságossági profil összefoglalása

A humán normál immunglobulinok okozta mellékhatások (csökkenő gyakoriság szerinti sorrendben) a következők (továbbá lásd 4.4pont):

• hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, alacsony vérnyomás és középsúlyos deréktáji fájdalom;

• reverzibilis haemolyticus reakciók; különösen az A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán) transzfúziót igénylő haemolyticus anaemia;

• (ritkán) hirtelen vérnyomásesést, vagy egy-egy esetben anaphylaxiás sokkot is okozhat, akkor is, ha a korábbi alkalmazás során nem jelentkeztek túlérzékenységi reakciók;

• (ritkán) tranziens bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – a gyakoriság ismeretlen);

• (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, mint pl. myocardialis infarctus, stroke, pulmonalis embolia, mélyvénás thrombosis;

• reverzibilis asepticus meningitis esetei;

• megnövekedett szérum kreatininszint esetei és/vagy akut veseelégtelenség előfordulása;

• transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei.

Az átvihető fertőző ágensekkel kapcsolatos biztonságossági információkra vonatkozóan lásd a 4.4pontot.

Az 1. táblázat azon mellékhatásokat mutatja, amelyeket a Pentaglobinnal végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban figyeltek meg, a 2. táblázat pedig azon mellékhatásokat, amelyeket a forgalomba hozatalt követően jelentettek.

A mellékhatásokat a következő gyakorisági kategóriák alapján értékelték: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 –<1/100); ritka (≥1/10000 –<1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: Kontrollos vizsgálatok során jelentett mellékhatások

2. táblázat: A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások (a gyakoriság nem ismert, a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Gyermekek és serdülők

Habár az újszülöttek és csecsemők korcsoportjában a mellékhatások természete és gyakorisága általában hasonló, mint a más korcsoportokban tapasztalhatóak (pl. infúziós reakciók, anaphylaxiás reakciók, túlérzékenység), a jelentett tünetek és jelek klinikai megjelenését illetően azonban mégis különböznek, és akár a következő tünetekkel is járhatnak: pl. szívritmuszavar (tachycardia vagy bradycardia), tachypnoe, csökkent oxigénszaturáció, bőrszín elváltozása, beleértve a sápadtságot és/vagy cyanosist, és hypotonia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás folyadék túlterheléshez, valamint hiperviszkozitáshoz vezethet, különösen a kockázatnak kitett betegek körében, beleértve a csecsemőket, az idős pácienseket vagy a szívelégtelenségben szenvedő, illetve a beszűkült veseműködésű betegeket (lásd 4.4 pont).