PERGOVERIS 150 NE/75 NE POR ÉS OLDÓSZER OLDATOS INJEKCIÓHOZ

A Pergoveris súlyos LH- és FSH-hiányban szenvedő felnőtt nők esetében a tüszőérés serkentésére javallott.

A Pergoveris-kezelést a meddőségi problémák kezelésében jártas orvos felügyeletével kell elkezdeni. Adagolás

Az LH és az FSH egyidejű hiánya következtében anovulatiós nőbetegek esetében a Pergoveris-kezelés célja a tüszőérés, majd humán koriongonadotropin (hCG) alkalmazását követően az érés végső fázisának serkentése. A Pergoveris-t naponta adott injekciós kúraként kell alkalmazni. Amennyiben a nőbeteg amenorrhoeás, és endogén ösztrogén-elválasztása csekély mértékű, a kezelés bármikor elkezdhető.

A javasolt adagolás napi egy injekciós üveg Pergoveris adásával kezdődik. Kevesebb mint napi egy injekciós üveg alkalmazása esetén az alfa-lutropin elégtelen mennyisége miatt a kívánt follikuláris válasz elmaradhat (lásd 5.1 pont).

A kezelést a beteg reakciói alapján kell egyénre szabni, az ultrahangvizsgálattal meghatározott tüszőméret és az ösztrogénválasz mértéke alapján.

Ha növelni kell az FSH adagját, ezt lehetőleg 7-14 napos időközönként és 37,5-75 NE dózisemeléssel célszerű elvégezni egy engedélyezett alfa-follitropin-készítménnyel. Elfogadható lehet egyetlen ciklusban legfeljebb 5 hétre növelni a stimulációs kezelés időtartamát.

Optimális hatás elérésekor 24-48 órával a legutolsó Pergoveris injekció beadása után 250 mikrogramm r-hCG-t vagy 5000 NE-10 000 NE hCG-t kell adni egyszeri alkalommal. A hCG beadásának napján és az azt követő napon a betegnek célszerű nemi életet élnie. Alternatív megoldásként intrauterin inseminatio vagy más, orvosilag asszisztált reprodukciós kezelés végezhető az adott klinikai eset orvosi megítélése alapján.

Megfontolandó a luteális fázis hormonális támogatása, hiszen az ovuláció után a luteotrop aktivitású hormonok (LH/hCG) hiánya a corpus luteum idő előtti elsorvadásához vezethet.

Túlzott mértékű hatás elérésekor abba kell hagyni a kezelést, és a hCG-injekciót sem szabad beadni. A kezelést a következő menstruációs ciklusban újra kell kezdeni, a korábbi ciklusban alkalmazott dózisnál kisebb FSH-adaggal (lásd 4.4 pont).

Különleges betegcsoportok

Idősek

A Pergoverisnek idős populációban nincs releváns alkalmazása. A gyógyszer biztonságosságát és hatásosságát idősek esetében nem igazolták.

Vese- vagy májkárosodás

A gyógyszer biztonságosságát, hatásosságát és farmakokinetikáját vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem igazolták.

Gyermekek és serdülők

Ennek a gyógyszernek gyermekek esetén nincs releváns alkalmazása. Az alkalmazás módja

A Pergoveris subcutan alkalmazásra való. Az első injekciót közvetlen orvosi felügyelet mellett kell beadni. A port közvetlenül használat előtt, a mellékelt oldószerben kell feloldani. Öninjekciózással történő alkalmazását kizárólag kellően motivált, megfelelően betanított, illetve olyan betegek végezhetik, akik tanácsot tudnak kérni egy szakembertől.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó további utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A Pergoveris nem alkalmazható:

• a készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén;

• a hypothalamus és az agyalapi mirigy daganata esetén;

• a nem polycystás ovarium-betegség eredetű, illetve ismeretelen eredetű petefészek- megnagyobbodás vagy petefészekciszta esetén;

• ismeretlen eredetű nőgyógyászati vérzés esetén;

• petefészek-, méh- vagy emlő-carcinoma esetén.

  Pergoveris-t tilos alkalmazni, ha hatásos válasz nem érhető el:

• primer ovarium-elégtelenségben;

• a nemi szervek terhességgel összeegyeztethetetlen rendellenességei esetén;

• az uterus terhességgel összeegyeztethetetlen fibroid daganatai esetén.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni.

Általános ajánlások

A Pergoveris erős gonadotropin-hatású anyagot tartalmaz, mely enyhe, de akár súlyos mellékhatásokat is előidézhet, és kizárólag a meddőséget okozó kórfolyamatokat jól ismerő és a kezelésükben jártas orvosok alkalmazhatják.

A kezelés megkezdése előtt tisztázni kell a pár meddőségének okát, továbbá értékelni kell a terhesség esetleges ellenjavallatait. A betegeket elsősorban a hypothyreosis, a mellékvesekéreg-elégtelenség és a hyperprolactinaemia szempontjából kell értékelni, illetve megfelelő, célzott kezelést kell alkalmazni.

A gonadotropin-kezelés némi időráfordítást követel az orvosoktól és a munkájukat segítő egészségügyi dolgozóktól, továbbá azt, hogy megfelelő ellenőrző lehetőségek álljanak rendelkezésre. Nőbetegek kezelésekor a Pergoveris biztonságos és hatékony alkalmazása érdekében a petefészek reakciójának monitorozásához rendszeres időközönként ultrahangvizsgálatot kell végezni, önmagában, illetve előnyösebb a szérum ösztradiolszintjének meghatározásával kombinálva. Az FSH/LH-ra adott válasz betegenként különbözhet, egyeseknél elégtelennek bizonyulhat. A kezelést mindig a terápiás célkitűzésnek megfelelő, legalacsonyabb hatásos dózissal kell végezni.

Porphyria

A porphyriában szenvedő betegeket, vagy azokat, akiknek családi anamnézisében ez a betegség előfordul, a Pergoveris-kezelés alatt szorosan monitorozni kell. Ezeknél a betegeknél a Pergoveris növelheti az akut porphyriás rohamok kialakulásának kockázatát. Az állapot rosszabbodása vagy első jelentkezése a kezelés megszakítását teheti szükségessé.

Ovarium hyperstimulációs szindróma (OHSS)

Bizonyos mértékű petefészek-megnagyobbodás az ellenőrzött ovarium-stimuláció várható hatása. Gyakrabban fordul elő polycystás ovarium syndromás nőknél, és rendszerint kezelés nélkül visszafejlődik.

A petefészek szövődménymentes megnagyobbodásától eltérően az OHSS olyan állapot, amelyre a progresszivitás jellemző. A petefészek jelentős megnagyobbodásán kívül a szérum szexuálszteroidhormon-szintjei is magasak; ezen kívül az érpermeabilitás fokozódása következtében peritonealis, pleuralis, illetve ritkán pericardialis folyadékgyülem alakulhat ki.

Az OHSS súlyos eseteiben a következő tünetek észlelhetők: hasi fájdalom és puffadás; a petefészek jelentős megnagyobbodása; testtömeg-gyarapodás; dyspnoe; oliguria; gyomor- bélrendszeri panaszok, mint émelygés, hányás és hasmenés.

A kivizsgálás hypovolaemiára, haemoconcentratióra, elektrolitegyensúly-zavarra, ascitesre, haemoperitoneumra, pleuralis folyadékgyülemre hydrothoraxra vagy heveny légzési elégtelenségre és thromboemboliás eseményekre deríthet fényt.

Nagyon ritkán a súlyos OHSS ovarium torsióval vagy thromboemboliás eseményekkel, mint pl. tüdőembóliával, ischaemiás stroke-kal vagy myocardialis infarctussal szövődhet.

Az OHSS kialakulását eredményező független kockázati tényezők közé tartozik a fiatal életkor, az alacsony testtömeg, polycystás ovarium syndroma, nagyobb dózisú exogén gonadotrop hormon beadása, a magas abszolút vagy gyorsan emelkedő szérum-ösztradiolszint (> 900 pg/ml vagy

> 3300 pmol/l anovulatióban), korábbi OHSS-epizódok és a fejlődő ovarialis folliculusok nagy száma (3 folliculus ≥ 14 mm átmérővel anovulatio esetén).

A Pergoveris és az FSH ajánlott adagolásának, valamint adagolási rendjeinek betartása minimálisra csökkentheti az ovarium hyperstimuláció kockázatát. A kockázati tényezők korai felismerése érdekében a stimulációs ciklusok ultrahangvizsgálattal történő monitorozása, illetve az ösztradiolszint mérése javasolt.

Bizonyíték van arra, hogy a hCG kulcsszerepet játszik az OHSS kiváltásában, illetve arra, hogy a tünetegyüttes súlyosabb és elhúzódóbb lehet, ha terhesség alakul ki. Ennek megfelelően, ha az OHSS tünetei jelentkeznek, úgymint > 5500 pg/ml vagy > 20 200 pmol/l szérum-ösztradiolszint és/vagy a folliculusok száma összesen ≥ 40, javasolt mellőzni a hCG beadását, és azt tanácsolni a betegnek, hogy legalább 4 napon keresztül tartózkodjék a nemi élettől vagy használjon barrierelvű fogamzásgátló eszközt. Az OHSS olykor gyorsan (24 órán belül) vagy néhány nap alatt progrediálhat, és súlyos szövődménnyé válhat. Leggyakrabban a hormonkezelés befejezése után alakul ki és a kezelést követő kb. hetedik-tizedik napon éri el maximumát. Az OHSS a következő havivérzés kezdetekor általában spontán megszűnik. Ezért a hCG beadása után legalább 2 hétig figyelemmel kell kísérni a beteg állapotát.

Súlyos OHSS kialakulásakor abba kell hagyni a gonadotropin-kezelést (ha ez még nem történt meg). A beteget kórházba kell utalni, és el kell kezdeni az OHSS szakszerű kezelését. Ez a tünetcsoport polycystás ovarium-betegségben szenvedő nőknél gyakrabban fordul elő.

Amennyiben OHSS kockázata feltételezhető, meg kell fontolni a kezelés leállítását. Ovarium-torzió

Más gonadotropinokkal történő kezelés után a petefészek megcsavarodásáról számoltak be. Ez kapcsolatban lehet más rizikótényezőkkel, mint például OHSS, terhesség, korábbi hasi műtét, kórelőzményben szereplő ovarium-torzió, korábbi vagy jelenlegi ovarium cysta és polycystás ovarium szindróma. A petefészek csökkent vérellátása miatti károsodás korai diagnózissal és az azonnali detorzióval csökkenthető.

Többes terhesség

Ovuláció-indukciós kezelésben részesülő betegeknél a természetes fogamzáshoz képest gyakoribb a többes terhesség és szülés. Ez az esetek zömében ikerterhesség.Többes terhességben, különösen, ha nagy számú magzat fejlődik, fokozott az anyai és a perinatalis szövődmények kockázata. A többes terhesség kockázatának csökkentése érdekében ajánlatos gondosan monitorozni a petefészek válaszát.

A betegeket a kezelés elkezdése előtt figyelmeztetni kell a többes terhesség kialakulásának kockázatára. Ha a többes terhesség kockázata feltételezhető, meg kell fontolni a kezelés leállítását.

A terhesség elvesztése

A tüszőérés serkentésével végzett ovuláció-indukció esetén a terhesség az általános népességben észlelhetőnél gyakrabban ér véget spontán vetéléssel vagy az abortusz más formájával.

Méhen kívüli terhesség

A kórelőzményben szereplő méhkürt-betegség esetén fokozott a méhen kívüli terhesség kockázata, akár spontán, akár a meddőség kezelése során következik be a fogamzás. Az asszisztált reprodukciós technológiák (ART) alkalmazását követően a méhen kívüli terhesség prevalenciája a megfigyelések szerint magasabb, mint az átlagpopulációban.

A reproduktív rendszer daganatai

A több alkalommal végzett meddőségi kezelésben részesült nőbetegeknél a petefészek és más reproduktív szervek jó- és rosszindulatú daganatainak kialakulásáról is beszámoltak. Egyelőre nem ismert, hogy a gonadotropin-kezelés fokozza-e az említett daganatok kialakulásának kockázatát a meddő nőbetegek csoportjában.

Veleszületett rendellenességek

ART alkalmazása után valamivel gyakoribbak a veleszületett rendellenességek, mint spontán fogamzást követően. Feltételezik, hogy ez a különbség a szülők tulajdonságaira (pl. az anya életkorára, a hímivarsejtek jellemzőire) és a többes terhességekre vezethető vissza.

Thromboemboliás szövődmények

Nőknél a nemrégiben lezajlott vagy éppen zajló thromboemboliás kórképek vagy a thromboemboliás események veszélyét közismerten fokozó rizikófaktorok, mint egyéni vagy családi kórelőzmény, thrombophilia vagy súlyos obesitas (testtömegindex > 30 kg/m²) fennállása esetén a

gonadotropin-kezelés tovább fokozhatja a kockázatot. Ebben az esetben a gonadotropin-kezelés várható előnyeit a lehetséges veszélyekkel együtt kell mérlegelni. Megjegyzendő azonban, hogy terhességben és OHSS-ben egyaránt eleve fokozott a thromboemboliás események kialakulásának veszélye.

Nátriumtartalom

A Pergoveris kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag

„nátriummentes”.

A Pergoveris-t nem lehet egyazon injekcióban más gyógyszerrel összekeverve beadni, kivéve az alfa-follitropint, amiről klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy egyidejű beadása nem befolyásolja jelentősen a hatóanyagok aktivitását, stabilitását, farmakokinetikai, illetve farmakodinámiás tulajdonságait.

Terhesség

A Pergoverisnek terhesség ideje alatt nincs releváns alkalmazása. A rendelkezésre álló, korlátozott számú, exponált terhességek adatai szerint a kontrollált ovarium-stimulációt követően az

alfa-follitropinnak és az alfa-lutropinnak nincs a terhességre, az embrionális vagy a foetalis fejlődésre, a szülésre vagy a postnatalis fejlődésre gyakorolt mellékhatása. Állatkísérletek nem igazolták, hogy ezeknek a gonadotropinoknak teratogén hatása lenne. A klinikai adatok nem elegendőek arra, hogy terhesség alatti alkalmazása esetén kizárják a Pergoveris teratogén hatását.

Szoptatás

A szoptatás ideje alatt a Pergoveris alkalmazása nem javallott. Termékenység

A Pergoveris alkalmazása terméketlenség esetén javallott (lásd 4.1 pont).

A Pergoveris nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban közölt mellékhatások: fejfájás, petefészekciszta és lokális reakciók az injekció beadásának helyén (pl. fájdalom, bőrpír, véraláfutás, duzzanat és/vagy irritáció az injekció beadásának helyén). Enyhe vagy közepesen súlyos OHSS-t gyakran jeleztek, és ezt a stimulációs eljárás természetéből következő kockázatnak kell tekinteni. A súlyos OHSS nem gyakori (lásd 4.4 pont).

A thromboembolia nagyon ritkán fordulhat elő, általában súlyos OHSS-hez kapcsolódóan (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatásokat az alábbiakban soroltuk fel a MedDRA szervrendszer szerinti osztályozása és a gyakorisági kategóriák szerint. A használt gyakorisági kategóriák meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka

(≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: Közepes vagy súlyos túlérzékenységi reakciók beleértve az anaphylaxiás reakciókat és a sokkot.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Fejfájás

Érbetegségek és tünetek

Nagyon ritka: Thromboembolia, általában súlyos OHSS kíséretében.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nagyon ritka: Asthma exacerbatiója vagy súlyosbodása.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Hasi fájdalom és puffadás, hasi diszkomfortérzés, émelygés, hányás, hasmenés.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Petefészekciszta

Gyakori: Emlőfájdalom, kismedencei fájdalom, enyhe-közepesen súlyos OHSS (beleértve a kapcsolódó tüneteket).

Nem gyakori: Súlyos OHSS (beleértve a kapcsolódó tüneteket) (lásd 4.4 pont). Ritka: A súlyos OHSS szövődménye.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori: Az injekció helyén fellépő, enyhétől súlyosig terjedő reakciók (pl. fájdalom, erythema, haematoma, véraláfutás, duzzanat és/vagy irritáció az injekció helyén).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A Pergoveris túladagolásának következményei nem ismertek. Azonban az OHSS kialakulásának lehetősége fennáll, amelyről további leírás a 4.4 pontban található.

Kezelés

Tüneti kezelés.