PIRSEO 8 MG KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - PIRSEO 8 MG
A jóindulatú prosztata‑megnagyobbodás (benignus prosztatahiperplázia – BPH) okozta enyhe és közepesen súlyos jelek és tünetek kezelése felnőtt férfiaknál.
Adagolás
Az ajánlott adag napi egy Pirseo 8mg kapszula. Bizonyos betegcsoportok esetében napi egy 4mg szilodoszin hatóanyag-tartalmú kapszula javasolt (lásd Vesekárosodás alább).
Idősek
Idősek esetében nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2pont).
Vesekárosodás
Enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (CLCR ≥50 és ≤80ml/perc között) nincs szükség az adag módosítására. Közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (CLCR≥30 és <50ml/perc között) az ajánlott kezdő adag napi 4mg, amely egyheti kezelés után, a beteg terápiás válaszától függően napi 8mg‑ra emelhető. Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (CLCR <30ml/perc) a gyógyszer alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2pont).
Mivel a közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek kezdő adagja nem biztosítható a Pirseo 8mg kemény kapszulával, ezért másik, 4mg-os hatáserősségű készítményt kell alkalmazni.
Májkárosodás
Enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adag módosítására.
A gyógyszer alkalmazása súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem javasolt, mivel erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 4.4 és 5.2pont).
Gyermekek és serdülők
A Pirseo‑nak gyermekeknél és serdülőknél a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (benignus prosztatahiperplázia – BPH) javallata esetén nincs releváns alkalmazása.
Az alkalmazás módja
Oralis alkalmazásra.
A kapszulát étkezés közben, lehetőség szerint minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. A kapszulát nem szabad összetörni vagy szétrágni, hanem egyben, lehetőség szerint egy pohár vízzel kell bevenni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS)
Cataracta‑műtét során IFIS‑t (a szűkpupilla-szindróma egyik változata) észleltek néhány α1‑blokkoló kezelés alatt álló, illetve előzőleg ilyen kezelésben részesült betegnél. Ez az eljárási szövődmények fokozott előfordulásához vezethet a műtét során.
A szilodoszin‑kezelés megkezdése nem ajánlott azoknál a betegeknél, akiknél cataracta‑műtétet terveznek. Az α1‑blokkolóval végzett kezelés felfüggesztése 1‑2héttel a cataracta‑műtét előtt ajánlott, azonban a kezelés felfüggesztésének előnyeit, illetve a cataracta‑műtét előtti kezelésmentes időszak hosszát még nem határozták meg.
Annak érdekében, hogy gondoskodni lehessen a műtét alatti IFIS kezelését célzó intézkedésekről, a preoperatív kivizsgálás során a cataracta‑műtétet végző szemsebésznek és a szemész kezelőorvosoknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a cataracta‑műtétre kerülő beteg szilodoszin‑kezelés alatt áll‑e vagy állt‑e.
Ortosztatikus hatások
Az ortosztatikus hatások előfordulása a szilodoszin alkalmazása során nagyon ritka. Ugyanakkor egyes betegek esetében vérnyomáscsökkenés léphet fel, amely ritkán ájuláshoz vezethet. Az orthostaticus hypotonia első jeleinek (pl. poszturális szédülés) észlelésekor a betegnek le kell ülnie vagy feküdnie, amíg a tünetek el nem múlnak. Ortosztatikus hipotóniában szenvedő betegek esetében a szilodoszin alkalmazása nem javasolt.
Vesekárosodás
Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (CLCR <30ml/perc) a szilodoszin alkalmazása nem javasolt (lásd 4.2 és 5.2pont).
Májkárosodás
Mivel súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre adatok, ezért a szilodoszin alkalmazása ezeknél a betegeknél nem javasolt (lásd 4.2 és 5.2pont).
Prosztatakarcinóma
Mivel a BPH és a prosztatakarcinóma hasonló tünetekkel járhatnak és egyidejűleg is fennállhatnak, azokat a betegeket, akiknek feltételezhetően BPH‑juk van, a szilodoszin‑kezelés megkezdés előtt a prosztatakarcinóma kizárása céljából ki kell vizsgálni. A kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt rendszeres időközönként rectalis digitalis vizsgálatot kell végezni, és amennyiben szükséges, meg kell határozni a prosztataspecifikus antigént (PSA).
A szilodoszin‑kezelés az orgazmus során kibocsátott ondó mennyiségének csökkenéséhez vezet, amely átmenetileg befolyásolhatja a férfiak termékenységét. Ez a hatás a szilodoszin‑kezelés abbahagyásával megszűnik (lásd 4.8pont).
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A szilodoszin jelentős mértékben metabolizálódik, főleg a CYP3A4, az alkohol‑dehidrogenáz és az UGT2B7 által. A szilodoszin a P‑glikoproteinnek is szubsztrátja. Azon gyógyszerek, amelyek gátolják (mint például a ketokonazol, itrakonazol, ritonavir vagy ciklosporin) vagy indukálják (mint például a rifampicin, barbiturátok, karbamazepin, fenitoin) ezeket az enzimeket és transzportereket, befolyásolhatják a szilodoszin és annak aktív metabolitjainak plazmakoncentrációját.
Alfa‑blokkolók
Nem áll rendelkezésre elegendő információ arra vonatkozóan, hogy a szilodoszin más α‑adrenoreceptor-antagonistákkal együtt alkalmazva biztonságos‑e. Ezért a gyógyszer más α‑adrenoreceptor-antagonistákkal történő egyidejű alkalmazása nem javasolt.
CYP3A4 gátlók
Egy interakciós vizsgálatban a szilodoszin maximális plazmakoncentrációjában 3,7‑szeres növekedést, továbbá a szilodoszin‑expozícióban (azaz AUC) 3,1‑szeres növekedést észleltek, amennyiben a gyógyszerrel egyidejűleg erős CYP3A4‑gátlót (400mg ketokonazol) adtak be. A gyógyszer erős CYP3A4‑gátlókkal (például ketokonazol, itrakonazol, ritonavir vagy ciklosporin) történő egyidejű alkalmazása nem javasolt.
Amikor a szilodoszinnal egyidejűleg olyan közepes erősségű CYP3A4‑gátlót alkalmaztak, mint például a diltiazem, a szilodoszin AUC‑értékének hozzávetőlegesen 30%‑os növekedését figyelték meg, míg a szer Cmax‑értéke és felezési ideje nem változott. Ez a változás klinikailag nem releváns, ezért az adag módosítása nem szükséges.
PDE‑5 gátlók
A szilodoszin és a maximális adagú szildenafil vagy tadalafil között csak minimális farmakodinámiás interakciót figyeltek meg. Egy 24fős, 45‑78év közötti személyek bevonásával végzett placebokontrollos vizsgálat során a szilodoszinnal egyidejűleg 100mg szildenafilt vagy 20mg tadalafilt kaptak a betegek, amely az ortosztatikus próbák szerint (álló, illetve hanyatt fekvő helyzetben mérve) nem indukált klinikailag jelentős szisztolés vagy diasztolés vérnyomáscsökkenést. A 65év feletti személyek esetében a különböző időpontokban tapasztalható átlagos csökkenés 5 és 15Hgmm (szisztolés), illetve 0 és 10Hgmm (diasztolés) volt. A pozitív eredményű ortosztatikus próbák csak elenyésző mértékben voltak gyakoribbak az egyidejű alkalmazás során, ugyanakkor nem fordult elő tünetekkel járó ortosztázis vagy szédülés. A szilodoszinnal egyidejűleg PDE‑5 gátlókat szedő betegeknél a lehetséges mellékhatások előfordulását ellenőrizni kell.
Vérnyomáscsökkentők
A klinikai vizsgálati programban számos beteg esetében egyidejűleg vérnyomáscsökkentő kezelést (többnyire a renin‑angiotenzin rendszerre ható, béta‑blokkoló, kalciumantagonista és diuretikus szerek) alkalmaztak anélkül, hogy az orthostaticus hypotonia gyakoribb előfordulását észlelték volna. Mindemellett elővigyázatosság szükséges vérnyomáscsökkentőkkel egyidejű alkalmazásának megkezdésekor, és a betegeknél a lehetséges mellékhatások előfordulását ellenőrizni kell.
Digoxin
A P‑glikoprotein szubsztrátjaként ismert digoxin dinamikus egyensúlyi koncentrációját nem befolyásolta jelentősen az egyidejűleg adott napi egyszeri 8mg szilodoszin. Nincs szükség az adagolás módosítására.
Terhesség és szoptatás
Nem értelmezhető, mivel a szilodoszin kizárólag férfiak kezelésére szolgál.
Termékenység
Klinikai vizsgálatok során a szilodoszin farmakodinámiás tulajdonságaiból eredően csökkent mennyiségű ondóval járó vagy ondó nélküli ejakuláció előfordulását figyelték meg a szilodoszin‑kezelés alatt (lásd 4.8pont). A kezelés megkezdése előtt a beteget tájékoztatni kell ezen, a férfiak termékenységét átmenetileg befolyásoló hatás lehetséges fellépéséről.
A Pirseo kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegek figyelmét fel kell hívni a posturalis hypotoniához kapcsolódó tünetek (mint például szédülés) lehetséges előfordulására, és elővigyázatosságra kell őket inteni a gépjárművezetéssel, illetve a gépek kezelésével kapcsolatban mindaddig, amíg a szilodoszin rájuk gyakorolt hatását meg nem tapasztalják.
A biztonságossági profil összefoglalása
A szilodoszin biztonságosságát négy, II. és III.fázisú, kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálat során (931beteg kapott napi 8mg szilodoszint, míg 733beteg kapott placebót), valamint két hosszú távú, nyílt, meghosszabbított vizsgálatban értékelték. Összesen 1581beteg kapott napi 8mg szilodoszint, beleértve 961beteget, akiket legalább 6hónapig és 384beteget, akiket 1évig kezeltek.
A placebo‑kontrollos klinikai vizsgálatok és a hosszú távú használat során a leggyakrabban jelentett szilodoszinnal kapcsolatos mellékhatások az ejakulációs rendellenességek voltak, például a retrográd ejakuláció és az anejakuláció (csökkent térfogatú ejakulátum vagy az ejakulátum hiánya), melyek előfordulása 23% volt. Ez átmenetileg befolyásolhatja a férfiak termékenységét. A kezelés végeztével ez néhány napon belül rendeződik (lásd 4.4pont).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat mutatja be az összes klinikai vizsgálat, valamint a forgalomba hozatalt követő alkalmazás kapcsán világszerte jelentett olyan mellékhatásokat, amelyeknél ésszerű oki összefüggés áll fenn, MedDRA szervrendszerek és gyakoriság szerint felsorolva: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül az észlelt mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Szervrendszeri kategória | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Allergiás típusú reakciók, beleértve az arcduzzanatot, nyelvduzzanatot és a pharyngealis oedemát1 | |||||
| Pszichiátriai kórképek | Csökkent libido | |||||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés | Ájulás Eszmélet-vesztés1 | ||||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Tachycardia1 | Palpitatio1 | ||||
| Érbetegségek és tünetek | Orthostaticus hypotonia | Hypotonia1 | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Orrdugulás | |||||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hasmenés | Émelygés Szájszárazság | ||||
| Máj‑ és epebetegségek illetve tünetek | Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények1 | |||||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Bőrkiütés1 Viszketés1 Csalánkiütés1 Gyógyszer okozta kiütés1 | |||||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Ejakulációs rendellenes-ségek, többek között retrográd ejakuláció, anejakuláció | Erectilis dysfunctio | ||||
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | Intraopera‑tív floppy iris szindróma |
1 a forgalomba hozatalt követő alkalmazás során, világszerte kapott spontán jelentésekből származó mellékhatások (a gyakoriságokat az I‑IV. fázisú klinikai és nem intervenciós vizsgálatok során jelentett eseményekből számították).
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Orthostaticus hypotonia
Az orthostaticus hypotonia előfordulása a placebo‑kontrollos klinikai vizsgálatok során szilodoszin mellett 1,2%, míg placebo mellett 1,0% volt. Az orthostaticus hypotonia néha ájuláshoz vezethet (lásd 4.4pont).
Intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS)
Cataracta‑műtét során IFIS‑ról számoltak be (lásd 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A szilodoszint egészséges férfiaknál, napi 48mg‑os maximális adagban vizsgálták. Dóziskorlátozó mellékhatás volt a posturalis hypotonia. Amennyiben a gyógyszer bevétele nem régen történt, a hánytatás vagy a gyomormosás megfontolandó. Amennyiben a szilodoszin túladagolása hypotoniához vezet, cardiovascularis támogató kezelést kell biztosítani. Nem valószínű, hogy a dialízis jelentős előnnyel járna, mivel a szilodoszin fehérjekötődése jelentős (96,6%).
Farmakológiai tulajdonságok - PIRSEO 8 MG
Farmakoterápiás csoport: urológiai készítmények, alfa‑adrenoreceptor antagonisták, ATC kód: G04CA04.
Hatásmechanizmus
A szilodoszin nagyon szelektív az α1A‑adrenoreceptorokra, amelyek elsősorban az emberi prosztatában, a hólyagalapon, a hólyagnyakban, a prosztata tokjában és a pars prostatica urethrae‑ban (a húgycső prosztatában futó szakasza) találhatók meg. Ezen α1A‑adrenoreceptorok gátlása a szövetekben található simaizmok elernyedéséhez vezet, ezáltal csökken a húgyhólyagkimenet ellenállása anélkül, hogy a detrusor simaizomzatának kontraktilitása megváltozna. Ez javítja a jóindulatú prosztatahiperpláziával összefüggő tárolási (irritatív) és vizeletürítési (obstruktív) tüneteket (alsó húgyúti tünetek) is.
A szilodoszin jóval kisebb affinitással rendelkezik a α1B‑adrenoreceptorok iránt, amelyek elsősorban a cardiovascularis rendszerben találhatók. Invitro körülmények között kimutatták, hogy a szilodoszin α1A:α1B kötődési aránya (162:1) rendkívül magas.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Egy, a szilodoszin napi egyszeri 4 vagy 8mg‑os adagjával végzett, II.fázisú, dóziskereső, kettős vak, placebo‑kontrollos klinikai vizsgálat során az Amerikai Urológiai Társaság (American Urologic Association – AUA) által alkalmazott tüneti indexpontszám nagyobb mértékű javulását tapasztalták 8mg szilodoszin (‑6,8±5,8, n=90; p=0,0018) és 4mg szilodoszin (‑5,7±5,5, n=88; p=0,0355) alkalmazása esetén, a placebóhoz (‑4,0 ± 5,5, n=83) képest.
Két III.fázisú placebokontrollos, az Egyesült Államokban végzett és egy placebo‑ és aktív‑kontrollos Európában végzett klinikai vizsgálat során több mint 800, közepestől súlyos fokúig terjedő BPH‑s tüneteket mutató (Nemzetközi prosztata tünetpontszám (International Prostate Symptom Score – IPPS, kiindulási érték ≥13) beteg kapott napi egyszer 8mg szilodoszint. A vizsgálatokban a négyhetes, placebóval végzett bevezető fázisban a placebóra nem reagáló betegeket randomizálták a vizsgálati kezelés alkalmazására. A szilodoszinnal kezelt betegek esetében minden vizsgálatban nagyobb csökkenést észleltek a BPH tárolási (irritatív) és a vizeletürítési (obstruktív) tüneteinek tekintetében a placebóhoz képest, amint azt a 12hetes kezelés után végzett felmérés kimutatta. A vizsgálatok beválasztás szerinti (intent‑to‑treat) populációjában észlelt adatai az alábbi táblázatban láthatók:
| Vizsgálat | Kezelési csoport | Beteg‑szám | IPSSÖsszpontszám | IPSSIrritatív tünetek | IPSSObstruktív tünetek | ||||
| Kiindulási érték (±SD) | Változás a kiindulási értékhez képest | Különbség (95%‑os KI) vs. placebo | Változás a kiindulási értékhez képest | Különbség (95%‑os KI) vs. placebo | Változás a kiindulási értékhez képest | Különbség (95%‑os KI) vs. placebo | |||
| US‑1 | Szilodoszin | 233 | 22 ± 5 | ‑6,5 | ‑2,8* (‑3,9; ‑1,7) | ‑2,3 | ‑0,9* (‑1,4; ‑0,4) | ‑4,2 | ‑1,9* (‑2,6; ‑1,2) |
| Placebo | 228 | 21 ± 5 | ‑3,6 | ‑1,4 | ‑2,2 | ||||
| US‑2 | Szilodoszin | 233 | 21 ± 5 | ‑6,3 | ‑2,9* (‑4,0; ‑1,8) | ‑2,4 | ‑1,0* (‑1,5; ‑0,6) | ‑3,9 | ‑1,8* (‑2,5; ‑1,1) |
| Placebo | 229 | 21 ± 5 | ‑3,4 | ‑1,3 | ‑2,1 | ||||
| Európa | Szilodoszin | 371 | 19 ± 4 | ‑7,0 | ‑2,3* (‑3,2; ‑1,4) ‑2,0* (‑2,9; ‑1,1) | ‑2,5 | ‑0,7° (‑1,1; ‑0,2) ‑0,6° (‑1,1; ‑0,2) | ‑4,5 | ‑1,7* (‑2,2; ‑1,1) ‑1,4* (‑2,0; ‑0,8) |
| Tamszulozin | 376 | 19 ± 4 | ‑6,7 | ‑2,4 | ‑4,2 | ||||
| Placebo | 185 | 19 ± 4 | ‑4,7 | ‑1,8 | ‑2,9 | ||||
* p <0,001 vs. placebo; ° p = 0,002 vs. placebo
Az Európában végzett, aktív kontrollos klinikai vizsgálat során a napi egyszeri 8mg szilodoszin nem bizonyult kevésbé hatásosnak, mint a napi egyszeri 0,4mg tamszulozin. A protokoll szerinti populációban a kezelések közötti korrigált átlagos különbség (95%‑os KI esetén) az IPSS összpontszám tekintetében 0,4 (‑0,4 és 1,1 között) volt. A reagáló betegek (azaz az IPSS összpontszám legalább 25%‑os javulása) aránya szignifikánsan magasabb volt a szilodoszin‑ (68%) és a tamszulozin‑(65%) csoportban a placebocsoporthoz (53%) képest.
Ezen kontrollos vizsgálatok hosszú távú, nyílt, meghosszabbított fázisában, melynek során a betegek legfeljebb 1évig szilodoszint kaptak, a szilodoszin által a 12hetes kezelési időszak során előidézett tünetjavulás 1éven keresztül fennmaradt.
Egy Európában végzett, IV.fázisú klinikai vizsgálatban – amelyben az IPSS átlagos kiindulási összpontszáma 18,9 volt – 77,1% volt a szilodoszinra reagálók aránya (amit a kiindulási IPSS összpontszámban bekövetkezett legalább 25%‑os változás alapján értékeltek). A férfiaknak szóló ICS kérdőívek (International Continence Society male questionnaire) kiértékelése alapján a betegek megközelítőleg fele számolt be a vizsgálat kezdetekor a betegek által legzavaróbbnak tartott tünetek javulásáról (pl. nycturia, gyakori, illetve csökkent sugarú vizeletürítés, sürgető vizelési inger, a vizelet elcseppenése a vizelés végén és a hólyag nem teljes kiürülése).
Egyetlen szilodoszinnal végzett klinikai vizsgálat során sem figyelték meg a hanyatt fekvő helyzetben mért vérnyomás szignifikáns csökkenését.
A szilodoszin naponta egyszeri 8mg‑os, illetve 24mg‑os adagban placebóval összehasonlítva nem gyakorolt statisztikailag szignifikáns hatást az EKG intervallumokra vagy a szív repolarizációjára.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a szilodoszin-tartalmú referenciakészítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől BPH esetén (lásd 4.2pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
A szilodoszin és fő metabolitjainak farmakokinetikáját felnőtt, BPH‑ban szenvedő, illetve ilyen szempontból egészséges férfiakon vizsgálták, a hatóanyag napi 0,1‑48mg‑os egyszeri és ismételt adagjának beadása után. Ebben az adagolási tartományban a szilodoszin farmakokinetikája lineáris.
Dinamikus egyensúlyi állapotban a plazmában található fő metabolit, a szilodoszin‑glükuronid (KMD‑3213G) tekintetében az expozíció körülbelül 3‑szoros az alapvegyülethez képest. A szilodoszin és annak glükuronidja a kezelés 3. és 5.napja után éri el a dinamikus egyensúlyi állapotot.
Felszívódás
A szájon át alkalmazott szilodoszin jól felszívódik és a felszívódás dózisarányos. Az abszolút biológiai hasznosulás hozzávetőlegesen 32%.
Caco‑2 sejtekkel végzett invitro vizsgálatok kimutatták, hogy a szilodoszin a P‑glikoprotein szubsztrátja. A táplálékfelvétel hozzávetőlegesen 30%‑kal csökkenti a Cmax‑értéket, hozzávetőlegesen 1órával meghosszabbítja a tmax‑értéket, és csak kismértékben befolyásolja az AUC‑értéket.
A célkorcsoportba tartozó egészséges férfiaknál (n=16, átlagéletkor: 55±8év) naponta egyszer, közvetlenül reggeli után, orálisan beadott 8mg‑os adag 7napon keresztül történt alkalmazását követően a következő farmakokinetikai paramétereket kapták: Cmax: 87±51ng/ml (SD), tmax: 2,5óra (tartomány: 1,0‑3,0), AUC: 433±286ng • óra/ml.
Eloszlás
A szilodoszin eloszlási térfogata 0,81l/kg, és 96,6%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez. A hatóanyag nem kerül be a vérsejtekbe.
A szilodoszin‑glükuronid fehérjekötődése 91%‑os.
Biotranszformáció
A szilodoszin a glükuronidáció során (UGT2B7), az alkohol‑ és aldehid‑dehidrogenáz által és az oxidatív útvonalakon, főleg a CYP3A4‑en keresztül jelentős metabolizmuson esik át. Kimutatták, hogy a plazmában található fő metabolit, a szilodoszin glükuronnal konjugált formája (KMD‑3213G) invitro körülmények között is aktív, elnyújtott felezési ideje van (körülbelül 24óra) és a plazmakoncentrációja a szilodoszinhoz képest hozzávetőlegesen négyszer magasabb. Az invitro adatok azt jelzik, hogy a szilodoszinnak nincs gátló vagy indukáló potenciálja a citokróm P450 enzimrendszerekre.
Elimináció
A 14C izotóppal jelölt szilodoszin szájon át történt alkalmazását követően a hét nap után visszanyert radioaktivitás a vizeletben hozzávetőlegesen 33,5% és a székletben hozzávetőlegesen 54,9% volt. A szilodoszin test‑clearance‑e körülbelül 0,28l/óra/kg volt. A szilodoszin főleg metabolitjai formájában választódik ki, nagyon kis mennyisége változatlan formában található meg a vizeletben. Az alapvegyület és glükuronidjának terminális felezési ideje hozzávetőlegesen 11, illetve 18óra.
Különleges betegpopulációk
Idősek
A szilodoszin és fő metabolitjai tekintetében az expozíció nem változik jelentősen az életkor függvényében, még 75év feletti egyéneknél sem.
Gyermekek és serdülők
A szilodoszint 18évesnél fiatalabb betegeknél nem vizsgálták.
Májkárosodás
Egy egyszeri dózis alkalmazásával végzett vizsgálatban kilenc, közepes fokú májkárosodásban szenvedő beteg esetében (Child‑Pugh‑pontérték: 7‑9) nem módosult a szilodoszin farmakokinetikája kilenc egészséges önkéntessel összehasonlítva. Az ebből a vizsgálatból származó eredményeket elővigyázatossággal kell értékelni, mivel a bevont betegek normális biokémiai értékekkel rendelkeztek, amelyek normális metabolikus működésre utalnak, és közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegként való osztályozásuk az ascites és a hepaticus encephalopathia fennállása alapján történt.
A szilodoszin farmakokinetikáját súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták.
Vesekárosodás
Egy egyszeri dózis alkalmazásával végzett vizsgálatban az enyhétől (n=8) a közepes fokúig (n=8) terjedő vesekárosodásban szenvedő betegek szilodoszin‑expozíciója (nem kötött forma) során a a Cmax‑érték (1,6‑szeres) és az AUC‑érték (1,7‑szeres) átlagos növekedését figyelték meg normális veseműködésű önkéntesekhez (n=8) képest. A súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek (n=5) esetében az expozíció növekedése 2,2‑szeres volt a Cmax‑érték, míg 3,7‑szeres az AUC‑érték tekintetében. A fő metabolitokkal, azaz a szilodoszin‑glükuroniddal és a KMD‑3293‑mal szembeni expozíció is növekedett.
Egy III.fázisú klinikai vizsgálat során a plazmaszintek monitorozása azt mutatta, hogy az össz‑szilodoszin-szint 4hetes kezelést követen nem változott enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (n=70) a normális veseműködésű betegekhez képest (n=155), miközben a koncentrációértékek átlagosan megduplázódtak a közepes fokú vesekárosodásban szenvedőknél (n=7).
Az összes klinikai vizsgálatba bevont beteg biztonságossági adatainak áttekintése alapján nem merült fel, hogy a normális veseműködésű betegekhez képest (n=955) az enyhe fokú vesekárosodásban szenvedők (n=487) fokozott biztonságossági kockázatnak (mint például a szédülékenység vagy az orthostaticus hypotonia fokozódása) lennének kitéve a szilodoszinnal végzett kezelés során. Ennek megfelelően, enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására. Mivel csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban (n=35), ezért alacsonyabb, 4mg‑os kezdő adag ajánlott ilyen esetben. Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Pirseo alkalmazása nem ajánlott.
Gyógyszerészeti jellemzők - PIRSEO 8 MG
A kapszula tartalma
mannit (E421)
hidegen duzzadó kukoricakeményítő
nátrium‑lauril-szulfát
glicerin‑dibehenát (E471)
Kapszulahéj
zselatin
titán‑dioxid (E171)
Fekete jelölőfesték
sellak (E904)
propilénglikol (E1520)
tömény ammóniaoldat (E527)
fekete vas‑oxid (E172)
kálium‑hidroxid (E525)
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A kapszulák PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban, dobozba csomagolva kerülnek forgalomba.
Kiszerelés: 30db kemény kapszula.