PROTONEXA 15 MG GYOMORNEDV-ELLENÁLLÓ KEMÉNY KAPSZULA

• Duodenális- és gyomorfekély kezelése

• Reflux oesophagitis kezelése

• Reflux oesophagitis profilaxisa

• Helicobacter pylori (H. pylori) eradikációja, kombinációban a megfelelő antibiotikummal, Hpylori jelenlétével összefüggő fekélyekben

• Tartós NSAID-kezeléssel kapcsolatos benignus gyomor- és nyombélfekély kezelése

• Tartós NSAID-kezeléssel kapcsolatos benignus gyomor- és nyombélfekély profilaxisa arra hajlamos betegekben

• Tüneteket okozó gastroesophageális reflux betegség

• Zollinger-Ellison szindróma

Az optimális hatás eléréséhez a Protonexa-t naponta egyszer kell alkalmazni reggel, kivétel, ha H. pylori eradikáció a cél, ilyenkor naponta kétszer, reggel és este. A kapszulát minimum 30 perccel étkezés előtt (lásd 5.2 pont) kell folyadékkal, egészben lenyelni.

Olyan betegeknél, akiknél nyelési nehézség áll fenn, javasolt a klinikai vizsgálatok és tapasztalatok alapján a kapszula kinyitása és a benne lévő granulumoknak kevés vízben, alma/paradicsomlében vagy kevés joghurtban, almapürében való elkeverése. Nazogasztrikus szondán át való bejuttatás szintén a kapszulák kinyitásával és a benne lévő granulumoknak 40 ml almalében való elkeverésével valósítható meg (lásd 5.2. pont). Az ilyen módon elkészített keveréket vagy szuszpenziót azonnal fel kell használni.

Duodenális fekély kezelése: naponta 1-szer 30 mg, 2 héten át. Amennyiben a beteg ezen időtartam alatt nem válik tünetmentessé, a kezelést újabb 2 hétig kell folytatni ugyanilyen dózis mellett.

Gyomorfekély kezelése: naponta 1-szer 30 mg, 4 héten át. A fekély általában 4 hét alatt gyógyul, de ha a beteg ezen időtartam alatt nem válik tünetmentessé, a kezelés újabb 4 hétre meghosszabbítható ugyanilyen dózis mellett.

Reflux oesophagitis kezelése: javasolt adag 1-szer 30 mg naponta, 4 héten át. Amennyiben a beteg ezen időtartam alatt nem válik tünetmentessé, a kezelés újabb 2 hétre meghosszabbítható ugyanilyen dózis mellett.

Reflux oesophagitis profilaxis: 1-szer 15 mg. Ha szükséges, ez napi 1-szer 30 mg-ra növelhető.

Helicobacter pylorieradikációja: A megfelelő terápiás gyógyszerkombináció kiválasztásánál figyelembe kell venni a baktérium rezisztenciára, a kezelés időtartamára (leggyakrabban 7, ritkábban 14 napos kezelés) és az antibiotikum kezelésekre vonatkozó terápiás ajánlásokat.

Hét napon át napi 2-szer 30 mg lanzoprazol, a következő kombinációkban bizonyult hatásosnak:

klaritromicin 2-szer 250-500 mg + amoxicillin 2-szer 1 g naponta, vagy

klaritromicin 2-szer 250 mg + metronidazol 2-szer 400-500 mg naponta.

A legjobb (akár 90%-ot is elérő) eradikációs arányt a klaritromicin - lanzoprazol és amoxicillin vagy metronidazol kombinációjával tapasztalták.

Hat hónappal a sikeres eradikáció után a reinfekció kockázata alacsony, így a relapszus is valószínűtlen.

A napi 2-szer 30 mg lanzoprazol, 2-szer 1 g amoxicillin és 2-szer 400-500 mg metronidazol kombinációt szintén vizsgálták. A fenti kombináció alkalmazásakor azonban alacsonyabb eradikációs arányt tapasztaltak a klaritromicin kombinációhoz viszonyítva. A fenti kombináció ezért csak azon betegeknél használható, akiknél klaritromicint tartalmazó kezelés nem alkalmazható és a metronidazol iránti rezisztencia veszélye kicsi.

Tartós NSAID-kezeléssel összefüggő benignus gyomorfekély és duodenális fekély kezelése: naponta

1-szer 30 mg, 4 héten át. Amennyiben a beteg ezen időtartam alatt nem válik tünetmentessé, a kezelés újabb 4 hétig folytatható. Azon betegeknél, akiknél egyéb kockázati tényező is fennáll vagy a már kialakult fekély gyógyulása nehézkes, hosszabb kezelési időre és/vagy nagyobb dózis alkalmazására lehet szükség.

Tartós NSAID kezeléssel összefüggő gyomor- és duodenális fekély profilaxisa, fekély kialakulására hajlamos betegeknél (pl.: 65 év feletti életkor, anamnézisben gyomor- vagy duodenális fekély):

1-szer 15 mg, ha nem elegendő, maximálisan napi 1-szer 30 mg-ra emelhető.

Tüneteket okozó gastro-oesophagealis reflux betegség: 15 - 30 mg ajánlott naponta. A tünetek általában rövid idő alatt enyhülnek. A dózist egyedileg kell megállapítani. Amennyiben napi 1-szer 30 mg hatására a tünetek 4 héten belül nem enyhülnek, további vizsgálatok javasoltak.

Zollinger-Ellison szindróma: Ajánlott kezdő dózis 1-szer 60 mg naponta. Az adagolást és a kezelés időtartamát egyénileg kell megállapítani, és fenntartani, amíg indokolt. A napi maximális dózis 180mg. Ha a szükséges napi adag meghaladja a 120 mg-ot, 2 részletben kell alkalmazni.

Csökkent máj- és vesefunkció:

Csökkent vesefunkció esetén dózismódosítás nem szükséges.

Mérsékelt vagy súlyos májbetegség esetén a lanzoprazol rendszeres orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható, és a napi dózis 50%-os csökkentése javasolt.

Idős kor:

A lanzoprazol clearance csökkenéséből adódóan dózismódosítás válhat szükségessé. Időseknél a napi 1-szer 30 mg dózis túllépése nem ajánlott, hacsak a klinikai tünetek ezt nem indokolják.

Gyermekpopuláció:

Gyermekek esetében kevés tapasztalat áll rendelkezésre ezért a lanzoprazol alkalmazása gyermekkorban nem javasolt.

A készítmény hatóanyagával vagy bármely, a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Atazanavir mellett a lanzoprazol nem alkalmazható (lásd 4.5. pont).

Hasonlóan a többi fekélyellenes kezeléshez, a lanzoprazol kezelés előtt is ki kell zárni a rosszindulatú gyomordaganat lehetőségét, mivel a kezelés elfedheti a tüneteket és késleltetheti a diagnózis felállítását.

A lanzoprazolt óvatosan kell alkalmazni mérsékelt vagy súlyos májkárosodás esetén (lásd 4.2 és 5.2 pont).

A lanzoprazolnak köszönhető csökkent savtermelés miatt nőhet azon baktériumok száma a gyomorban, amelyek fiziológiásan is megtalálhatóak a gasztrointesztinális traktusban. A lanzoprazol kezelés kis mértékben növelheti a gasztrointesztinális fertőzések, mint pl. Salmonella és Campylobacter veszélyét.

Gasztro-duodenális fekély esetén a H. pylori fertőzés veszélyét is, mint etiológiai tényezőt figyelembe kell venni.

Amennyiben a lanzoprazolt antibiotikumokkal való kombinációban alkalmazzák H. pylori eradikációjára, ezen antibiotikumokra vonatkozó utasításokat is figyelembe kell venni.

Mivel korlátozott számú adat áll rendelkezésre a lanzoprazol biztonságosságáról 1 évnél hosszabb kezelés esetében, ezért ilyen betegeknél a kezelés szükségességének és a kockázat/haszon arányának rendszeres felülvizsgálata szükséges.

Igen ritka esetekben colitis fordult elő lanzoprazolt szedő betegeknél. Ezért súlyos és/vagy folyamatos hasmenés esetén a lanzoprazol kezelés felfüggesztése megfontolandó.

Folyamatos NSAID kezelés alatti peptikus fekély kialakulásának megelőzésére lanzoprazol kezelés ajánlott a magas kockázatú betegcsoportokban (pl. anamnézisben korábbi gasztrointesztinális vérzés, perforáció vagy fekély, idős kor, olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása, amelyek növelik a felső gasztrointesztinális traktusban előforduló mellékhatások valószínűségét [pl. kortikoszteroidok, antikoagulánsok], súlyos társbetegség vagy a NSAID készítmény maximális napi dózisának hosszú távú alkalmazása).

Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

A protonpumpa-gátlók főként nagy adagok és hosszú távú alkalmazás során (több mint 1 év), mérsékelten növelhetik a csípő-, csukló- és gerinctörések kockázatát, főként idősekben, vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb ismert kockázati tényezők is fennállnak. Megfigyeléses vizsgálatok szerint a protonpumpa-gátlók 10-40 %-kal növelik meg a törések kockázatát. A kockázatnövekedéshez részben egyéb kockázati tényezők is hozzájárulhatnak. Az oszteoporózis kockázatának kitett betegeknek az érvényes klinikai irányelveknek megfelelő ellátásban, valamint megfelelő D-vitamin és kalcium bevitelben kell részesülniük.

Hipomagnezémia

A legalább 3 hónapon, és a legtöbb esetben egy éven keresztül protonpumpa-gátlókkal, mint például

lanzoprazollal kezelt betegekben súlyos hipomagnezémiáról számoltak be. A hipomagnezémia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint például kimerültség, tetánia, delírium, konvulzió, szédülés, kamrai ritmuszavar, mely tünetek gyakran észrevétlenül kezdődnek és eleinte figyelmen kívül hagyják őket. A legtöbb érintett betegben a hipomagnezémia javult a magnéziumpótló terápia, és a protonpumpa-gátlókkal való kezelés abbahagyása hatására.

Az orvosnak fontolóra kell venni a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszú távú protonpumpa-gátló terápiában részesülnek, vagy egyidejűleg digoxint, vagy olyan gyógyszereket szednek, melyek hipomagnezémiát okozhatnak (pl.: diuretikumok).

A lanzoprazol hatása más gyógyszerekre

Gyógyszerek, amelyek felszívódása pH függő

A lanzoprazol befolyásolhatja azoknak a gyógyszereknek felszívódását, amelyek biohasznosulása jelentősen függ a gyomor pH-jától.

Atazanavir:

Klinikai vizsgálattal kimutatták, hogy a lanzoprazol (60 mg naponta egyszer) és 400 mg atazanavir együttadása egészséges önkéntesekben az atazanavir szint nagymértékű csökkenését eredményezte (körülbelül 90%-os csökkenés az AUC és Cmax értékekben). Ezért a lanzoprazol és atazanavir együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Ketokonazol és itrakonazol:

A ketokonazol és itrakonazol gasztrointesztinális traktusból való felszívódását a gyomorsav jelenléte elősegíti. Lanzoprazol alkalmazása terápiás szint alatti ketokonazol és itrakonazol koncentrációt eredményezhet, ezért együttes alkalmazásuk kerülendő.

Digoxin:

Lanzoprazol és digoxin együttes alkalmazása megemelheti a digoxin plazmaszintjét. Ezért a digoxin plazmaszintjét monitorozni kell, illetve módosítani kell a digoxin dózisát a lanzoprazol kezelés kezdetekor és befejezésekor.

Citokróm P450 enzimrendszeren át metabolizálódó gyógyszerek

A lanzoprazol növelheti a CYP3A4 enzimen metabolizálódó gyógyszerek plazma szintjét. Ezért óvatosság szükséges, ha a lanzoprazolt olyan gyógyszerekkel kombináljuk, amelyek ezen az enzimen metabolizálódnak és szűk terápiás ablakkal rendelkeznek.

Teofillin:

A lanzoprazol csökkenti a teofillin plazmaszintjét, miáltal csökkenhet az adott dózistól remélt klinikai hatás. Óvatosság szükséges a két gyógyszer kombinációjakor.

Takrolimusz:

A lanzoprazol megemeli a takrolimusz plazma szintjét (CYP3A és P-glikoprotein szubsztrát). Lanzoprazol adására 81%-kal megnő takrolimusz átlagos szintje. Ezért tanácsos a takrolimusz plazma- koncentrációjának monitorozása a lanzoprazol kezelés kezdetekor és befejezésekor.

P-glikoproteinnel transzportálódó gyógyszerek

In vitro a lanzoprazol gátolta a P-glikoprotein transzport fehérjét. Ennek a klinikai jelentősége nem ismert.

Egyéb gyógyszereknek a lanzoprazolra kifejtett hatása

A CYP2C19 enzim gátló gyógyszerek

Fluvoxamin:

Lanzoprazol és a CYP2C19 enzim gátló fluvoxamin együttes alkalmazásakor a lanzoprazol plazmakoncentrációja négyszeresére növekszik, ezért megfontolandó a dózis csökkentése.

CYP2C19 és CYP3A4 enzim indukáló gyógyszerek

CYP2C19 és CYP3A4 enziminduktorok, mint a rifampicin és az orbáncfű (Hypericum perforatum) jelentős mértékben csökkenthetik a lanzoprazol plazmakoncentrációját.

Egyéb gyógyszerek

Szukralfát/ antacidumok

Szukralfát/ antacidumok csökkenthetik a lanzoprazol biohasznosulását, ezért a lanzoprazolt ezen gyógyszerek alkalmazása után legalább 1 órával kell bevenni.

A lanzoprazol és NSAID-ok között klinikailag jelentős interakciót nem mutattak ki, habár valódi interakciós vizsgálatok nem történtek.

Terhesség

A lanzoprazol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

A lanzoprazol alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a lanzoprazol kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok a lanzoprazol kiválasztódását igazolták az anyatejbe.

A lanzoprazol alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől-figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.

Ha mellékhatásként szédülés, vertigo, látászavar vagy aluszékonyság fordul elő, az ronthatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A lanzoprazollal való túladagolás következményeiről nem állnak rendelkezésre humán adatok (habár az akut toxicitása valószínűleg gyenge), következésképpen kezelésre vonatkozó útmutatások sem adhatók. Klinikai vizsgálatokban a napi 180 mg lanzoprazol orálisan és 90 mg intravénásan való adása sem okozott jelentős mellékhatásokat.

A lanzoprazol túladagolás lehetséges tüneteiről, lásd 4.8. pontot.

Túladagolás gyanúja esetén a beteg monitorozása szükséges. A lanzoprazol hemodialízissel érdemi módon nem eliminálható. Ha szükséges, a gyomor kiürítése, orvosi szén és tüneti terápia ajánlott.