PULMICORT TURBUHALER 100 MIKROGRAMM/ADAG ADAGOLT INHALÁCIÓS POR

Asthma bronchiale. Fenntartó glükokortikoszteroid terápiáként javasolt alkalmazni.

Adagolás

Individuális.

Az inhalációs glükokortikoszteroid‑terápia kezdetekor, ill. súlyos asztmás betegeknek, amikor az orális glükokortikoszteroidok adagjának csökkentése vagy elvonása a cél, ajavasoltkezdő adag:

Gyermekeknek 6‑7éves korban:

100‑400mikrogramm naponta, 2‑4 részre elosztva. Napi egyszeri alkalmazás lehetséges, azaz a teljes napi adagot be lehet lélegezni vagy reggel, vagy este.

Gyermekeknek 7éves életkortól:

100‑800mikrogramm, 2‑4 részre elosztva. Maximum 400mikrogramm napi adag mellett a napi egyszeri alkalmazásra is lehetőség van.

Felnőtteknek:

A normál dózistartomány 200‑800mikrogramm/nap között van, 2‑4 részre elosztva.

Súlyos esetben 1600mikrogramm napi adag alkalmazására is szükség lehet. Maximum 400mikrogramm napi adag mellett a napi egyszeri alkalmazásra is lehetőség van.

A fenntartó adag mind felnőtteknek, mind gyermekeknek individuális. A kívánt klinikai hatás elérése után a fenntartó adagot fokozatosan arra a lehetséges legkisebb adagra kell csökkenteni, amellyel a beteg még egyensúlyban tartható.

Az egy adagban lévő gyógyszer mennyisége nagyon kevés, ezért a belégzés során különösebb ízt nem érez a beteg.

Egy adag alkalmazása után néhány órával lehet számítani a hatás megjelenésére. A teljes terápiás hatás azonban általában csak néhány hét után alakul ki.

A budezonid / Pulmicort Turbuhaler nem akut asztma kezelésére szolgál.

A klinikai vizsgálatokban tapasztaltak szerint, Turbuhaler használata mellett magasabb tüdődepozíció érhető el, mint az inhalációs aeroszolok esetében. Ennek köszönhetően stabil állapotú betegek esetében a Turbuhaler-re való áttéréskor a gyógyszeradag csökkentése is lehetővé válhat.

Olyan betegeknél, akiknél fokozottabb terápiás hatásra van szükség, a Pulmicort Turbuhaler nagyobb dózisban történő használata ajánlott a kombinált szteroid‑terápiával (orális+inhalációs szteroidok alkalmazásával) szemben, mivel inhalációs kezelés mellett kisebb a szisztémás mellékhatások veszélye.

Orális szteroid fenntartó terápiában részesülő betegek esetén

A Pulmicort Turbuhaler-rel lehetőség van az orális szteroidok helyettesítésére vagy azok adagjának jelentős csökkentésére, az asztma‑kontroll fenntartása mellett. Az orális szteroid‑kezelésről a Pulmicort Turbuhaler alkalmazására történő átálláskor fontos, hogy a betegek viszonylag stabil állapotban legyenek.

Az első 10napon nagy dózisban kell a Pulmicort Turbuhaler-t alkalmazni a régebb óta alkalmazott orális szteroid mellett. Ezután az orális szteroid készítmény adagját fokozatosan le kell csökkenteni (pl. havonta 2,5mg prednizolon, vagy azzal ekvivalens hatóanyag mennyiséggel) a lehető legalacsonyabb szintre.

A szisztémás (orális) szteroidok használata gyakran teljes mértékben kiváltható az inhalációs budezonid készítmény (Pulmicort Turbuhaler) alkalmazásával. A szisztémás szteroidok elvonásáról további információ a 4.4pontban található.

Máj‑ vagy vesekárosodásban szenvedő betegek esetén történő Pulmicort Turbuhaler alkalmazással kapcsolatban nincsenek kifejezetten erre vonatkozó adatok. Mivel azonban a budezonid elsősorban a májban metabolizálódik, súlyos májcirrhosisban szenvedő betegek erőteljesebb gyógyszerhatásnak vannak kitéve (feltételezhetően a készítmény elhúzódóbb hatásával kell számolni).

Az alkalmazás módja

A Turbuhaler helyes használatára vonatkozó utasítások:

A Turbuhaler olyan porinhaláló eszköz, amelyből a belégzés során keletkező légáramlás juttatja be a szájrészen keresztül a gyógyszerport a légutakba.

Ezért a beteget meg kell tanítani a készülék szájrészén keresztül történő erőteljes és mély belégzés módszerére. Ez külön hangsúlyt kell, hogy kapjon gyermekek esetén.

Figyelem! Fontos, hogy a beteget a következő utasításokkal lássa el:

• Olvassa el figyelmesen a készítmény csomagolásában található részletes betegtájékoztatót!

• Erőteljesen és mélyen lélegezzen be a szájrészen keresztül, ezzel tudja biztosítani, hogy a gyógyszer megfelelő mennyisége a tüdőbe jusson!

• Soha ne lélegezzen ki az eszköz szájrészén keresztül!

• Az előírt gyógyszeradag bevétele, azaz minden egyes inhalálás után öblítse ki a száját vízzel, mert ezzel csökkentheti a száj‑ és garatgombásodás esélyét.

A készítmény hatóanyagával szembeni túlérzékenység.

A budezonid nem az asztma akut epizódjainak kezelésére szolgál, ilyenkor rövidhatású inhalációs hörgőtágítóra van szükség.

Az inhalációs kortikoszteroid‑terápia alatt orális candidiasis jelentkezhet. Ez a fertőzés megfelelő gombaellenes szerrel történő kezelést igényelhet és néhány betegnél a kezelés megszakítását teheti szükségessé (lásd 4.2pont). A beteget figyelmeztetni kell arra, hogy az esetleges száj‑ és garatgombásodás elkerülése érdekében száját minden inhalálás után vízzel öblítse ki.

Szisztémás mellékhatások minden inhalációs kortikoszteroid esetében előfordulhatnak, különösen, ha azokat nagy dózisban hosszú időn át alkalmazzák. E hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb inhalációs kezelés esetén, mint per os adott kortikoszteroidok esetében. A lehetséges szisztémás mellékhatások közé tartozik a Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvese‑szuppresszió, gyermekek és serdülők növekedésbeli visszamaradása, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, a cataracta, a glaucoma, és ritkábban, egy sor pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél).

Fontos tehát, hogy az inhalációs kortikoszteroid adagját titráljuk arra a legalacsonyabb hatásos dózisra, amely jól kontrollálja az asztma tüneteit.

A csökkent májfunkció hatással van a kortikoszteroidok eliminációjára, alacsonyabb eliminációs sebességet és magasabb szisztémás expozíciót okozva. Kellő figyelmet kell fordítani a lehetséges szisztémás mellékhatásokra.

Ketokonazollal, itrakonazollal vagy más erős CYP3A4‑gátló tulajdonságú szerekkel történő együttes kezelést kerülni kell. Ha ez nem lehetséges, akkor az egymással feltehetőleg kölcsönhatásba lépő gyógyszerek alkalmazása közötti időtartamot a lehető leghosszabbra kell nyújtani (lásd 4.5pont).

Különös gondossággal kell eljárni Pulmicort Turbuhaler‑rel történő kezelés során a szisztémás szteroid‑terápiáról átállított betegek esetében, mivel az adrenális funkció zavarának kockázata jelentős ideig fennállhat. Nagydózisú sürgősségi kortikoszteroid‑terápiát igénylő, vagy hosszú távon maximális dózisú inhalációs szteroid‑terápiában részesülő betegek szintén a rizikócsoportba tartoznak. Ezeknél a betegeknél a stressz helyzetek az adrenális elégtelenség jeleit, tüneteit idézhetik elő. Kiegészítő szisztémás kortikoszteroid‑kezelés bevezetése megfontolandó stresszes helyzetekben vagy műtétek alkalmával.

Az orális szteroid‑terápiáról Pulmicort Turbuhaler-rel történő kezelésre való átálláskor a betegeknél egyes korábbi tünetek, mint pl. izom‑ és ízületi fájdalmak újból jelentkezhetnek. Ilyenkor szükségessé válhat az orális szteroid adagjának átmeneti emelése (visszaállítása). Ha (elszigetelt esetben) fáradékonyság, fejfájás, hányinger, hányás vagy hasonló tünetek jelentkeznek, általában feltételezhető, hogy elégtelen szteroid‑hatásról van szó.

A szisztémás szteroid‑terápiáról Pulmicort Turbuhaler‑terápiára átállított betegeknél néha megjelennek a szisztémás kezelés által korábban kontrollált allergiák, mint pl. a rhinitis és az ekcéma. Az allergiás tüneteket antihisztaminnal és/vagy lokális készítményekkel kezelni kell.

Aktív vagy lappangó tüdőtuberkulózisban, gombás vagy vírus által okozott légúti fertőzésekben szenvedő betegek esetén fokozott óvatosság szükséges.

Mint más inhalációs kezelés esetén is, paradox bronchospasmus léphet fel, az alkalmazás után azonnal fellépő zihálással és nehézlégzéssel. Ha ez bekövetkezik, az inhalációs budezonid‑kezelést azonnal fel kell függeszteni, a beteg állapotát meg kell vizsgálni és szükség esetén alternatív terápiát kell kezdeni.

A betegeket figyelmeztetni kell, hogy keressék fel kezelőorvosukat, ha a kezelés hatása általánosságban csökken, mert súlyos asztmás roham esetén az ismételt inhalációk nem késleltethetik más fontos terápia bevezetését. Hirtelen állapotromláskor rövid idejű orális szteroid‑kúrával kell kiegészíteni a kezelést.

Látászavar: A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a szürkehályog, a glaukóma vagy olyan ritka betegségek, mint a centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.

Gyermekek és serdülők

A növekedésre gyakorolt hatás

A hosszantartó inhalációs kortikoszteroid‑kezelésben részesülő gyermekek testmagasságát ajánlott rendszeresen ellenőrizni. Ha a növekedés lelassulna, a terápiát újra kell értékelni az inhalációs kortikoszteroid adagjának csökkentése érdekében. Gondosan mérlegelni kell a kortikoszteroid‑kezelés várható előnyét és a növekedés lassulásának lehetséges kockázatát. Megfontolandó továbbá a beteg beutalása gyermek‑tüdőgyógyász szakorvoshoz.

Más, asztma kezelésére alkalmazott gyógyszer egyidejű alkalmazásakor releváns kölcsönhatást nem figyeltek meg.

A budezonid metabolizmusa elsődlegesen a CYP3A4 közreműködésével történik. Ezért ennek az enzimnek az inhibitorai, pl. a ketokonazol és az itrakonazol, többszörösére emelhetik a budezonid szisztémás expozícióját, lásd 4.4pont. Mivel az adagolási javaslat összeállításához nincsenek adatok, a fenti gyógyszerek együttadását kerülni kell. Ha ez nem lehetséges, akkor a ketokonazol és a budezonid alkalmazása közötti időt a lehető leghosszabbra kell nyújtani, továbbá a budezonid adagjának csökkentése is megfontolandó.

Ezen interakcióval kapcsolatos korlátozott mennyiségű adat a nagydózisú inhalált budezonid vonatkozásában azt mutatja, hogy jelentős plazmaszint‑emelkedés fordulhat elő (átlagosan négyszeres), ha napi egyszeri 200mg itrakonazolt inhalált budezoniddal (1000mikrogramm egyszeri adag) együttesen alkalmaznak.

Nőknél ösztrogénnel és szteroid fogamzásgátlókkal való együttadásakor a kortikoszteroidok megemelkedett plazmaszintjéről, illetve fokozott hatásáról számoltak be, azonban ilyen hatást nem figyeltek meg a budezonid és az alacsony dózisú kombinált orális fogamzásgátlók egyidejű bevétele során.

Mivel a mellékvese‑funkció csökkenhet, a hipofízis‑elégtelenség kimutatására szolgáló ACTH‑stimulációs teszt hamis eredményt adhat (alacsony értékek).

Javasolt adagban a cimetidin enyhe és klinikailag jelentéktelen hatást gyakorol a per os bejuttatott budezonid farmakokinetikájára.

Terhesség

A budesonid terhesség alatt történő inhalációs alkalmazásából kifolyólag nem volt kimutatható a mellékhatások emelkedett kockázata a magzatra és az újszülöttre nézve sem a prospektív epidemiológiai vizsgálatok eredményeiből, sem a világszerte történő forgalmazása révén nyert adatokból.

Mind a magzat, mind pedig az édesanya számára fontos a terhesség alatt a megfelelő asztma-kezelés fenntartása. Mint minden más terhesség alatt alkalmazott gyógyszer esetében, a budesonid alkalmazásakor is mérlegelni kell az anya számára várható előnyöket a magzatot érintő kockázatokkal szemben.

Szoptatás

A budezonid kiválasztódik az anyatejbe. Terápiás adagban alkalmazva azonban nem feltételezhető, hogy bármilyen hatást gyakorolna a szoptatott csecsemőre. A budezonid alkalmazható szoptatás ideje alatt.

Asztmás szoptató anyák (napi kétszer 200 vagy 400mikrogramm) inhalációs budezoniddal történő fenntartó kezelése elhanyagolható szisztémás hatást eredményez a szoptatott csecsemőnél.

Egy farmakokinetikai vizsgálatban a becsült napi csecsemő adag 0,3%‑a volt a napi anyai adagnak mindkét dózisszinten, és a csecsemőben az átlagos plazmakoncentrációt az anyánál megfigyelt plazmakoncentráció‑érték 1/600 részének becsülték, teljes orális biohasznosulást feltételezve a csecsemőnél. A csecsemők plazmamintáinak budezonid koncentrációi minden esetben alacsonyabbak voltak, mint a meghatározási határ.

Az inhalációs budezonid adatokra és arra a tényre alapozva, hogy a budezonid a terápiás dózistartományokban lineáris farmakokinetikai tulajdonságokat mutat nasalis, inhalációs, orális és rectalis alkalmazás után, a budezonid terápiás dózisai mellett a szoptatott csecsemőnél várhatóan alacsony lesz az expozíció.

A Pulmicort Turbuhaler nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Klinikai vizsgálati, irodalmi és posztmarketing adatok alapján az alábbi táblázatban összefoglalt mellékhatások fordulhatnak elő a Pulmicort Turbuhaler alkalmazása során. A mellékhatások szervrendszerek és gyakoriság szerint kerültek csoportosításra. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000).

1.táblázat Mellékhatások szervrendszerek és gyakoriság szerint

*Gyermekeknél a rekedtség a „ritka”gyakorisági kategóriába tartozik.

Az inhalációs szteroidok alkalmazásakor a betegeknek minden belégzés után ki kell öblíteni a szájukat vízzel, a szájüreg és a torok Candida‑fertőzésének kockázata miatt.

Izolált esetekben szisztémás kortikoszteroid‑hatásra utaló jelek és tünetek megjelenhetnek, beleértve az adrenális funkció csökkenését, vagy a növekedésbeli elmaradást is.

Esetenként a szisztémás glükokortikoid mellékhatások jelei és tünetei jelentkezhetnek inhalált glükokortikoidok alkalmazásakor, mely valószínűleg függ az alkalmazott dózistól, az expozíció idejétől, a kezeléssel egyidejű vagy kezelést megelőző kortikoszteriod használattól, és az egyéni érzékenységtől.

Az inhalációs készítmények ritkán paradox bronchospasmust okozhatnak, amelynek mechanizmusa nem ismert.

13119 inhalációs budesonid kezelésben részesülő beteg és 7278 placebo-t alkalmazó beteg klinikai vizsgálati adatait összesítették. A szorongás gyakorisága 0,52% volt az inhalációs budesonid és 0,63% a placebo csoportban, míg a depresszió 0,67%-nak adódott az inhalációs budesonid csoportban és 1,15%-nak a placebo csoportban.

Gyermekek és serdülők

A gyermekek növekedésbeli elmaradásának kockázata miatt a növekedést monitorozni kell a 4.4pontban leírtak szerint.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A budezonid akut túladagolása várhatóan nem vet fel klinikai problémát, még kifejezetten nagy dózisok esetében sem. Nagy adagban való tartós használata esetén szisztémás glükokortikoid‑hatások – mint mellékvesekéreg‑túlműködés és a mellékvese‑működés gátlása jelentkezhetnek.