QAIALDO 10 MG/ML BELSŐLEGES SZUSZPENZIÓ

Pangásos szívelégtelenséghez társuló refrakter ödéma; ascitesszel és ödémával járó májcirrózis, malignus eredetű ascites, nefrózis szindróma és essentialis hypertonia kezelése, valamint primer aldoszteronizmus diagnosztizálása és kezelése.

Újszülöttek, gyermekek és serdülők csak gyermekgyógyász szakorvos útmutatása mellett kezelhetők. Kevés gyermekgyógyászati adat áll rendelkezésre (lásd 5.1 és 5.2 pont).

Adagolás

Felnőttek

Pangásos szívelégtelenség ödémával

Szokásos dózis: 100 mg/nap. Nehezen kezelhető vagy súlyos esetekben a dózis fokozatosan napi 200 mg-ig emelhető. Ha az ödéma kontrollált, a szokásos fenntartó szint 75 mg/nap és 200 mg/nap között van.

Súlyos szívelégtelenség, adagolás a standard terápia mellett (New York Heart Association III-IV. osztály)

A randomizált Aldactone értékelő vizsgálat (RALES) alapján a standard terápiával együtt alkalmazott kezelést naponta egyszer 25 mg-os spironolakton dózissal kell kezdeni azoknál a betegeknél, akiknél a szérum káliumszintje ≤ 5,0 mEq/l és a szérum kreatininszintje ≤ 220 µmol/l. Azoknál a betegeknél, akik jól tolerálják a napi egyszeri 25 mg-ot, a dózis klinikailag indokolt esetben napi egyszeri 50 mg-ra növelhető. Azoknál a betegeknél, akik nem tolerálják a napi egyszeri 25 mg-ot, a dózis kétnaponta 25 mg-ra csökkenthető. A szérum káliumszintjének és a szérum kreatininszintjének ellenőrzésére vonatkozó útmutatást lásd a 4.4 pontban.

Ascitesszel és ödémával járó májcirrózis

Ha a vizelet Na⁺/K⁺ aránya 1,0 feletti, a dózis 100 mg/nap. Ha az arány 1,0 alatti, a dózis 200 mg/nap – 400 mg/nap. A fenntartó dózist egyénileg kell meghatározni.

Malignus eredetű ascites

A kezdő dózis általában 100 mg/nap és 200 mg/nap közötti. Súlyos esetekben a dózis fokozatosan

400 mg/napra emelhető. Ha az ödéma kontrollált, a fenntartó dózist egyénileg kell meghatározni.

Nefrózis szindróma

Szokásos dózis: 100 mg/nap–200 mg/nap. Nem igazolták, hogy a spironolakton gyulladáscsökkentő lenne, vagy befolyásolná az alapvető kórfolyamatot. Alkalmazása csak akkor javasolt, ha a glükokortikoidok önmagukban nem elég hatásosak.

Primer aldoszteronizmus diagnosztizálása és kezelése

A spironolakton kezdeti diagnosztikai lépésként alkalmazható a primer hiperaldoszteronizmus előzetes igazolására, amíg a betegek normál étrendet tartanak.

• Hosszú vizsgálat: A spironolaktont napi 400 mg-os dózisban kell alkalmazni 3–4 héten keresztül. A hypokalaemia és a hypertonia rendeződése előzetes bizonyítékként szolgál a primer hiperaldoszteronizmus diagnózisához.

• Rövid vizsgálat: A spironolaktont 4 napon át, napi 400 mg-os dózisban kell alkalmazni. Ha a szérum káliumszintje a spironolakton alkalmazása során nő, de a spironolakton-kezelés leállításakor csökken, mérlegelni kell a primer hiperaldoszteronizmus diagnózisának lehetőségét.

  Miután a hiperaldoszteronizmust egyértelműbb vizsgálati eljárásokkal igazolták, a műtétre való felkészülés céljából naponta 100–400 mg-os dózisban adható spironolakton. A műtétre alkalmatlannak ítélt betegeknél a spironolakton hosszú távú fenntartó kezelésként alkalmazható az adott beteg számára meghatározott legkisebb hatásos dózisban.

  Esszenciális hypertonia

  Szokásos dózis: 50 mg/nap–100 mg/nap, amely nehezen kezelhető vagy súlyos esetekben 2 heti időközönként, 200 mg/nap dózisig fokozatosan növelhető. A kezelést 2 hétig vagy hosszabb ideig kell folytatni, mivel előfordulhat, hogy ezen időpont előtt nem alakul ki megfelelő válasz. A dózist ezt követően a beteg terápiás válaszának megfelelően kell beállítani.

  Különleges betegcsoportok

  Idősek

  A kezelést ajánlott a legkisebb dózissal kezdeni, és a maximális előny eléréséhez szükséges mértékben a dózist feltitrálni. Körültekintően kell eljárni súlyos máj- és vesekárosodás esetén, amely megváltoztathatja a spironolakton metabolizmusát és kiürülését.

  Vese- és májkárosodás

  Enyhe vesekárosodásban szenvedő (glomerulusfiltrációs ráta [GFR] 60–90 ml/perc) betegeknél a

  legkisebb dózissal kell kezdeni. A szérum káliumszintjét és a vesefunkciót gondosan monitorozni kell.

  A spironolakton súlyos vesekárosodásban (GFR < 30 ml/perc) szenvedő felnőtt betegeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

  A spironolakton közepesen súlyos (GFR 30 – < 60 ml/perc) vagy súlyos (GFR < 30 ml/perc)

  vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4 pont).

  Mivel a májkárosodás csökkentheti a spironolakton és metabolitjai kiürülését, a májkárosodásban szenvedő betegeknél a legkisebb dózissal kell a kezelést elindítani, és lassan kell feltitrálni. A betegek állapotát monitorozni kell a dózisfüggő mellékhatások észlelése érdekében (lásd 4.4 pont).

  Gyermekek és serdülők

  A kezelést a legkisebb dózissal kell kezdeni, és a terápiás válasz és a tolerancia alapján kell módosítani (lásd 4.3 és 4.4 pont).

  Diuresis pangásos szívelégtelenség, ascites, ödéma és nefrózis szindróma esetén:

• újszülöttek: naponta 1–2 mg/ttkg, 1–2 adagra osztva;

• csecsemők vagy gyermekek és serdülők (egy hónapostól 18 éves korig): naponta 1–3 mg/ttkg, 1–2 adagra osztva (maximum 200 mg naponta).

  Primer hiperaldoszteronizmus; rezisztens ascites:

  • újszülöttek: naponta legfeljebb 7 mg/ttkg alkalmazható;

  • csecsemők vagy gyermekek és serdülők (1 hónapostól 18 éves korig): naponta legfeljebb

    9 mg/ttkg (összesen legfeljebb napi 400 mg) alkalmazható.

    Újszülöttek, gyermekek és serdülők csak gyermekgyógyász szakorvos útmutatása mellett kezelhetők. Kevés gyermekgyógyászati adat áll rendelkezésre (lásd 5.1 és 5.2 pont).

    Az alábbi gyermekgyógyászati táblázat a dózis (mg) és térfogat (ml) átváltását mutatja be, a kétféle szájfecskendő használata esetén; életkor, testtömeg és előírt dózis szerinti bontásban.

    1. táblázat: A dózis (mg) és a térfogat (ml) átváltása szájfecskendő használatakor. Napi adagok vannak megadva.

       Életkor (év)	Testtömeg* (kg)	Dózis†
       		1 mg/ttkg		2 mg/ttkg		3 mg/ttkg
       		mg	ml	mg	ml	mg	ml
       0	3,3	3,3	0,3	6,6	0,7	9,9	1,0
       1 hónap	4,5	4,5	0,5	9,0	0,9	13,5	1,4
       2 hónap	5,6	5,6	0,6	11,2	1,1	16,8	1,7
       3 hónap	6,4	6,4	0,6	12,8	1,3	19,2	1,9
       4 hónap	7,0	7,0	0,7	14,0	1,4	21,0	2,1
       5 hónap	7,5	7,5	0,8	15,0	1,5	22,5	2,3
       6 hónap	7,9	7,9	0,8	15,8	1,6	23,7	2,4
       1,0	9,6	9,6	1,0	19,2	1,9	28,8	2,9
       1,5	10,9	10,9	1,1	21,8	2,2	32,7	3,3
       2,0	12,2	12,2	1,2	24,4	2,4	36,6	3,7
       3,0	14,3	14,3	1,4	28,6	2,9	42,9	4,3
       4,0	16,3	16,3	1,6	32,6	3,3	48,9	4,9
       5,0	18,3	18,3	1,8	36,6	3,7	54,9	5,5
       6,0	20,5	20,5	2,1	41,0	4,1	61,5	6,2
       7,0	22,9	22,9	2,3	45,8	4,6	68,7	6,9
       8,0	25,4	25,4	2,5	50,8	5,1	76,2	7,6
       9,0	28,1	28,1	2,8	56,2	5,6	84,3	8,4

       *Fiúkra vonatkozó 50 percentilis érték a WHO (0–10 éves) növekedési táblázataiból

       †A legfeljebb 10 mg-os dózisokat az 1 ml-es szájfecskendővel kell felszívni. A 10 mg-nál nagyobb dózisokat az 5 ml-es szájfecskendővel vagy a két fecskendő kombinációjával (szürke mezők a táblázatban) kell felszívni.

       Az alkalmazás módja

       A spironolaktont étkezés közben kell bevenni.

       Ez a gyógyszer szájon át alkalmazandó. Alkalmazás előtt alaposan fel kell rázni az üveget, hogy a szuszpenzió újra diszpergálódjon.

       A belsőleges szuszpenzió előírt dózisának pontos kiméréséhez két adagolófecskendő áll rendelkezésre (egy 1 ml-es fecskendő, valamint egy 5 ml-es fecskendő).

       A kisebb, 1 ml-es fecskendő a legfeljebb 10 mg-os dózisok kimérésére alkalmazható. A fecskendő

       0,1 ml-es beosztású, amely lehetővé teszi a milligrammonkénti adagolást.

       A nagyobb, 5 ml-es fecskendő a 10 mg-nál nagyobb dózisok kimérésére alkalmazható. A fecskendő 0,2 ml-es (2 mg) beosztású, valamint 1 ml-nél és 2,5 ml-nél is beosztások találhatók rajta. 10 mg spironolaktont tartalmaz milliliterenként.

       Az egészségügyi szakembernek tájékoztatnia kell a beteget vagy gondozóját, hogy melyik fecskendőt kell használni a gyógyszer megfelelő mennyiségének beadásához.

       Az egészségügyi szakembernek azt kell tanácsolnia a betegnek vagy a gondozónak, hogy helyezze a fecskendő végét a szájba, az orca belseje felé, és óvatosan fecskendezze ki a tartalmát. Annak érdekében, hogy a dózis pontosan és következetesen a gyomorba juthasson, minden spironolakton-dózis bevétele után vizet kell inni.

       Nyelészavarban nem szenvedő felnőtteknél megfelelőbb és kényelmesebb lehet szilárd, szájon át alkalmazandó készítmények alkalmazása.

A spironolakton felnőtteknél valamint gyermekeknél és serdülőknél az alábbi esetekben ellenjavallt:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• akut veseelégtelenség, súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc), anuria;

• közepesen súlyos (GFR 30 – < 60 ml/perc) vagy súlyos (GFR < 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők esetében;

• Addison-kór;

• hyperkalaemia (> 5,5 mEq/l);

• eplerenon egyidejű alkalmazása.

A spironolakton nem adható együtt más káliummegtakarító diuretikumokkal, és a káliumpótlókat nem szabad spironolaktonnal együtt rutinszerűen alkalmazni, mivel hyperkalaemia alakulhat ki.

A folyadék- és elektrolit-háztartás monitorozása

Az ezzel a készítménnyel kezelt betegeknél rendszeres ellenőrzés szükséges a folyadék- és elektrolit-háztartás monitorozásával. A hyperkalaemia, a hyponatremia és a vér karbamid nitrogén (BUN) szintjének lehetséges átmeneti emelkedésének lehetősége miatt a szérum elektrolitok rendszeres ellenőrzése ajánlott, különösen időseknél és/vagy azoknál, akik már vese- vagy májkárosodásban szenvednek.

A készítményt csak különös körültekintéssel szabad alkalmazni időseknél vagy olyan betegeknél, akiknél húgyúti elzáródás állhat fenn, vagy az elektrolit-háztartás labilitását okozó betegségük van.

A spironolakton más káliummegtakarító diuretikumokkal, angiotenzinkonvertáló enzim- (ACE) inhibitorokkal, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, angiotenzin II-antagonistákkal, aldoszteron-antagonistákkal, heparinnal, alacsony molekulatömegű heparinnal vagy más, hyperkalaemiát okozó gyógyszerekkel vagy betegségekkel, káliumpótlókkal, káliumban gazdag étrenddel vagy káliumtartalmú sópótlókkal egyidejű alkalmazása súlyos hyperkalaemiához vezethet (lásd 4.5 pont).

Hyperkalaemia vesekárosodásban szenvedő betegeknél is előfordulhat. Előfordulhatnak szívritmuszavarok, amelyek néha halálosak lehetnek.

Egyes dekompenzált májcirrózisban szenvedő betegeknél még normális vesefunkció esetén is beszámoltak reverzibilis hyperchloraemiás metabolikus acidózisról, amely általában hyperkalaemiával együtt jelentkezik.

Más diuretikumokkal kombinációban végzett alkalmazáskor dilúciós hyponatraemia jelentkezhet (lásd

A gyógyszer alkalmazását érintő kölcsönhatások

A kálium-anyagcserét érintő kölcsönhatások

Az ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszerek (pl. lizinopril, valzartán, indometacin) spironolaktonnal történő egyidejű alkalmazása súlyos hyperkalaemiát okozhat.

Ezenfelül a trimetoprim/szulfametoxazol (ko-trimoxazol) és spironolakton egyidejű alkalmazása klinikailag releváns hyperkalaemiát okozhat.

Mivel az ACE-gátlók csökkentik az aldoszteron termelődését, ezért ezeket nem szabad rutinszerűen spironolaktonnal együtt alkalmazni, különösen jelentős vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Hyperkalaemiás metabolikus acidózisról számoltak be olyan betegeknél, akik ammónium-kloriddal vagy kolesztiraminnal egyidejűleg kaptak spironolaktont.

A spironolakton natriuretikus hatását csökkentő kölcsönhatások

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, mint az acetilszalicilsav, az indometacin és a mefenaminsav a prosztaglandinok intrarenális szintézisének gátlása miatt gyengíthetik a diuretikumok natriuretikus hatásosságát, és bizonyítottan gyengíthetik a spironolakton diuretikus hatását.

Más gyógyszerek alkalmazását befolyásoló kölcsönhatások

A karbenoxolonnal történő egyidejű alkalmazást kerülni kell.

A spironolakton csökkenti a lítium renális clearance-ét, ezáltal növeli a lítiumtoxicitás kockázatát. Spironolakton egyidejű alkalmazásakor rendszeresen ellenőrizze a lítiumszintet.

A spironolakton az androgénreceptorhoz kötődik, és növelheti a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét az abirateronnal kezelt prosztatarákos betegeknél. Abirateronnal történő egyidejű alkalmazás nem javasolt.

Előfordul más diuretikumok és vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatásának potencírozása, és lehet, hogy azok dózisát körülbelül 50%-kal csökkenteni kell, amikor a kezelési rendet spironolaktonnal egészítik ki, és ezután szükség szerint kell beállítani. Szívglikozidokkal történő egyidejű alkalmazás esetén szükség lehet e gyógyszerek dózisának módosítására.

Kimutatták, hogy a spironolakton növeli a digoxin felezési idejét. Arról számoltak be, hogy a spironolakton növeli a szérum digoxin-koncentrációját, és befolyásol bizonyos szérumból végzett digoxin-meghatározásokat. A digoxint és spironolaktont kapó betegeknél a digoxin-választ nem a szérum digoxin-koncentrációjával, hanem más eszközökkel kell monitorozni, kivéve, ha az alkalmazott digoxin-meghatározásról igazolták, hogy azt a spironolakton-terápia nem befolyásolja. Ha a digoxin dózisának módosítása szükségesnek bizonyul, a betegek állapotát gondosan figyelemmel kell kísérni a digoxin-hatás felerősödésének vagy csökkenésének jeleinek észlelése érdekében.

A spironolakton csökkenti az erek válaszkészségét a noradrenalinra.

Körültekintően kell eljárni, ha a betegeknél a spironolakton-kezelés ideje alatt regionális vagy általános anesztéziát alkalmaznak.

A spironolakton fokozza a fenazon metabolizmusát.

A fluorimetriás vizsgálatokban a spironolakton befolyásolhatja a hasonló fluoreszcenciás jellemzőkkel rendelkező vegyületek becslését.

A spironolakton csökkentheti a mitotán plazmaszintjét a mitotánnal kezelt, mellékvesekéreg-karcinómában szenvedő betegeknél, és emiatt nem szabad mitotánnal együtt alkalmazni.

Terhesség

A spironolaktonnal terhes nőknél nem végeztek vizsgálatokat.

Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A Qaialdo alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Szoptatás

A kanrenon kiválasztódik a humán anyatejbe. A Qaialdo szoptatás alatt nem alkalmazható. Termékenység

Az állatokon végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a spironolakton csökkentheti a termékenységet (lásd 5.3 pont).

Egyes betegeknél aluszékonyságról és szédülésről számoltak be. A gépjárművezetés vagy gépek kezelése során elővigyázatosság javasolt, amíg a kezdeti kezelésre adott választ nem határozták meg.

A biztonságossági profil összefoglalása

A spironolakton leggyakoribb mellékhatásai a következők: hyperkalaemia, amelyet a betegek 17,5%-ánál jelentettek, különösen vesekárosodásban szenvedő, vagy egyidejűleg ACE-gátlókat vagy angiotenzin II-antagonistákat kapó betegek esetében; gynaecomastia és emlőfájdalom, amelyekről a férfiak 9%-ánál számoltak be.

A klinikai vizsgálatokban a következő nemkívánatos hatásokat figyelték meg és jelentették a spironolaktonnal végzett kezelés során a következő gyakorisággal: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka

(< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az alábbi

1. táblázatban a mellékhatások a MedDRA szerinti szervrendszeri csoportoknak és gyakorisági kategóriáknak megfelelően szerepelnek. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

2. táblázat: A mellékhatások táblázatos felsorolása

* A spironolakton alkalmazásával összefüggésben gynaecomastia alakulhat ki. Kialakulása a jelek szerint összefügg mind a dózissal, mind a kezelés időtartamával, és általában reverzibilis, ha a gyógyszer alkalmazását leállítják. Enyhe emlőmegnagyobbodás ritka esetekben visszamaradhat.

** A klinikai vizsgálatokban az emlőfájdalmat gyakrabban jelentették férfiaknál, mint nőknél.

*** Arrhythmia, mellkasi fájdalom, hányinger, diarrhoea, paraesthesia, gyengeség, petyhüdt bénulás vagy izomspazmus, és klinikailag nehéz lehet megkülönböztetni a hypokalaemiától. Az EKG-változások a káliumzavar legkorábbi specifikus jelei.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan hasonló a felnőttekéhez. Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Az akut túladagolás tünete lehet az álmosság, a mentális zavartság, a hányinger, a hányás, a szédülés, a diarrhoea, illetve a makulopapulózus vagy eritémás bőrkiütés. Dehydratio előfordulhat.

Hyponatraemia vagy hyperkalaemia jelentkezhet, de nem valószínű, hogy ezek a hatások akut túladagoláshoz társulnak. A hyperkalaemia tüneteit lásd a 4.8 pontban.

Kezelés

Nem azonosítottak specifikus antidotumot. A spironolakton alkalmazását abba kell hagyni. Javulás várható a gyógyszer megvonását követően. Indokolt lehet általános szupportív intézkedések alkalmazása, beleértve a folyadék- és elektrolitpótlást is. Hyperkalaemia esetén csökkenteni kell a káliumbevitelt, és káliumürítő diuretikumokat, reguláris inzulinnal együtt intravénásan glükózt vagy szájon át ioncserélő gyantákat kell adni.