QUOFENIX 450 MG TABLETTA

A Quofenix felnőttek számára az alábbi fertőzések kezelésére javallott:

• a bőr és bőrstruktúrák akut bakteriális fertőzéseinek (acute bacterial skin and skin structure infections, röviden: ABSSSI),

• területen szerzett pneumonia (community-acquired pneumonia, CAP),

  ha az ezen fertőzések kezelésére általában javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek (lásd 4.4 és 5.1 pont).

  Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

Adagolás

A delafloxacin ajánlott adagolása 12 óránként 450 mg per os alkalmazva, és a kezelés teljes időtartama ABSSSI esetén 5–14 nap, CAP esetén pedig 5–10 nap, az orvos megítélése szerint. A delafloxacin tablettát étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is be lehet venni.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Nem szükséges a dózis módosítása. Mivel a delafloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozik, a 60 évnél idősebb betegek esetén a súlyos ínszalag rendellenességek (beleértve az ínszalagszakadást is) előfordulásának kockázata fokozott (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Nincs szükség a dózis módosítására sem enyhe, sem közepes vagy súlyos fokú vesekárosodás esetén (lásd 4.4 és 5.2 pont). A Quofenix nem javasolt végstádiumú vesebetegségben (End Stage Renal Disease, röviden: ESRD) szenvedő betegek esetében.

Májkárosodás

Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Quofenix ellenjavallt gyermekek és serdülők számára (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettákat le kell nyelni, étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehetők. A betegnek elegendő mennyiségű folyadékot kell innia a Quofenix bevételekor.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A fluorokinolon vagy kinolon típusú antibakteriális gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység. Fluorokinolonok alkalmazásával összefüggő ínbetegségek, rendellenességek az anamnézisben. Terhesség, fogamzásgátlást nem alkalmazó szülőképes korú nőbeteg, és szoptatás (lásd 4.6 pont). Gyermekek vagy 18 év alatti, növekedésben lévő serdülők (lásd 4.2 pont).

A delafloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad delafloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

Fogamzásgátlás

Fogamzóképes korú nők esetében a kezelés ideje alatt hatékony fogamzásgátló módszert kell

alkalmazni (lásd 4.6 pont).

Aortaaneurysma és dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval, vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és -dissectio (pl. vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és e billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg

szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal

forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has

vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A delafloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A delafloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Központi idegrendszeri hatások

A fluoronikolonok alkalmazása összefüggében áll a központi idegrendszeri (central nervous system, röviden: CNS) reakciók, beleértve konvulziók, intrakraniális nyomásfokozódás (beleértve a pseudotumor cerebrit) és a toxikus psychosis emelkedett kockázatával. A fluorokinolonok okozhatnak továbbá olyan CNS reakciókat, mint az idegesség, agitáltság, álmatlanság, szorongás, rémálmok, paranoia, szédülés, zavartság, remegés, hallucinációk, depresszió, és szuicid gondolatok és cselekedetek. Ezek a mellékhatások már az első dózist követően felléphetnek. Amennyiben a delafloxacinnal kezelt betegnél fellépnek ezek a mellékhatások, a delafloxacin- kezelést azonnal le kell állítani, és meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket. A delafloxacint ismert vagy gyanított CNS betegségek esetén (pl. súlyos cerebrális arteriosclerosis, epilepsia), vagy egyéb olyan rizikófaktorok megléte esetén, melyek rohamokhoz vezethetnek, vagy csökkentik a rohamkészség küszöbét, csak akkor szabad alkalmazni, ha a terápia előnyei meghaladják a kockázatokat.

Myasthenia gravis exacerbációja

A fluorokinolonoknak neuromusculáris kapcsolatot gátló hatása van, és fokozhatják az izom- gyengeséget myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében. Post-marketing jelentések myasthenia gravisban szenvedő betegek fluorokinolon kezelésével összefüggésben olyan súlyos mellékhatásokról számoltak be, mint az elhalálozás vagy a légzéstámogatás szükségessé válása. A delafloxacin alkalmazása myasthenia gravisban szenvedő betegek esetén nem javasolt.

Clostridioides difficile fertőzés

Clostridioides difficile infekciót jelentettek majdnem minden szisztémás antibakteriális szerrel folytatott terápiával összefüggésben, ennek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet. A Clostridioides difficile fertőzésre minden hasmenéssel jelentkező beteg esetében

gondolni kell. Ha felmerül a gyanúja vagy igazolást nyer a Clostridioides difficile fertőzés, a delafloxacin-terápiát meg kell szakítani, és a megfelelő szupportív intézkedések mellett a C. difficile célzott antibakteriális kezelését fontolóra kell venni.

A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek Clostridioides difficile fertőzés gyanújakor ellenjavalltak.

Túlérzékenységi reakciók

A delafloxacinra vagy egyéb fluorokinolonokra ismerten allergiás betegek számára a Quofenix alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Súlyos, olykor halálos kimenetelű allergiás (anaphylaxiás) reakciókat jelentettek flourokinolon típusú antibiotikummal kezelt betegek esetén. A delafloxacin- terápia megkezdését megelőzően körültekintően tájékozódni kell korábbi, egyéb kinolon, vagy fluorokinolon típusú antibiotikumokra adott allergiás reakciókról. Amennyiben a delafloxacinra anaphylaxiás reakció alakul ki, a terápiát azonnal fel kell függeszteni, és a betegnek megfelelő ellátásban kell részesülnie.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Súlyosan károsodott vesefunkciójú betegek esetében a biztonságos és hatásos dózisra vonatkozó javaslatokat nem igazolták klinikai vizsgálatokkal, ezek farmakokinetikai modellezésen alapulnak. Delafloxacin az ilyen betegnél kizárólag akkor alkalmazható, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatot. A terápiára adott klinikai választ és a vesefunkciót szorosan monitorozni kell ezen betegek esetében.

Súlyos vesekárosodásban és alacsony testtömegű betegeknél orális delafloxacin alkalmazása a szisztémás expozíció növekedéséhez vezethet. A Quofenix nem javasolt ESRD-ben szenvedő betegek számára.

Korlátozott klinikai adatok

A két nagyobb ABSSSI klinikai vizsgálatban a kezelt fertőzések csak a cellulitisre/erysipelasra, tályogokra és sebfertőzésekre korlátozódtak. Egyéb típusú bőrfertőzéseket nem vizsgáltak. A toxikus sokkos, neutropeniás (neutrophil szám <500 sejt/mm³) és súlyosan immunszuprimált betegeket kizárták a vizsgálatból. 75 év feletti betegek vonatkozásában a tapasztalat korlátozott.

A CAP-populáció azonban idősebb volt, mint az ABSSSI-ben vizsgált (az alanyok 48,3%-a volt

65 éves vagy idősebb, 23,9%-uk pedig 75 éves vagy idősebb). A CAP-vizsgálatban a betegek 90,7%- ának CURB-65 pontszáma ≤2 volt. A betegek 69,3%-át azonban a PORT III osztályba sorolták, és a betegek 30,7%-ának a PORT pontszáma > III volt.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A delafloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Felülfertőződés

A fluorokinolonra nem érzékeny kórokozók okozhatnak felülfertőződést a delafloxacin alkalmazása mellett. Ha másodlagos fertőzés jelenik meg a terápia során, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.

Dysglykaemia

Mint minden kinolon típusú antibiotikum esetén, vércukor eltéréseket jelentettek, beleértve a hypo- és a hyperglykaemiát is (lásd 4.8 pont), elsősorban egyidejűleg orális antidiabetikum (pl. glibenklamid)

vagy insulin terápiában részesülő cukorbetegek esetén. Hypoglykaemiás coma eseteit is jelentették. Cukorbetegeknél a vércukorszint szoros monitorozása javasolt.

Nincs rendelkezésre álló adat súlyos, comához, vagy halálhoz vezető delafloxacin alkalmazásával

összefüggő hypoglykaemiás esetekről. Súlyos bullózos bőrreakciók

Bullózus bőrreaciókkal, mint Stevens–Johnson-szindrómával, vagy toxicus epidermalis necrolysissel járó eseteket jelentettek egyéb fluorokinolon típusú antibiotikumok esetében. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ha bőr és/vagy nyálkahártya reakciók lépnek fel náluk, haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz mielőtt folytatnák a kezelést.

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek

Azok a betegek, akiknek családi anamnézisben szerepel a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiány, vagy ténylegesen ebben a kórképben szenvednek, hajlamosak lehetnek haemolytikus reakcióval reagálni az egyéb kinolonokkal végzett terápiára. Ezért a delafloxacin elővigyázatossággal alkalmazható ilyen betegeknél.

Segédanyagok

Ez a gyógyszerkészítmény tablettánként 39 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által

ajánlott felnőttkori maximális napi 2 g nátrium-bevitel 2%-ának.

Egyéb gyógyszerek hatása a delafloxacinra

Kelát-képző hatóanyagok antacidok, szukralfát, fém kationok, multivitaminok

A fluorokinolonok alkáliföldfémekkel és átmeneti fémkationokkal kelátot képeznek. A delafloxacin szájon át történő egyidejű adagolása alumíniumot vagy magnéziumot tartalmazó savmegkötő savokkal, szukralfáttal, fémkationokkal, például vassal, vagy vasat vagy cinket tartalmazó multivitaminokkal, vagy két- és háromértékű kationokat tartalmazó készítményekkel, például didanozin tartalmú készítményekkel (pufferolt tabletták belsőleges szuszpenzióhoz vagy – gyermekeknél és serdülőknél való alkalmazásra szolgáló – por belsőleges oldathoz) jelentősen befolyásolhatják a delafloxacin felszívódását, ami a kívántnál jóval alacsonyabb szisztémás koncentrációkat eredményezhet. Ezért a delafloxacint legalább 2 órával ezen gyógyszerek bevétele előtt vagy 6 órával azután kell bevenni.

Fogamzóképes korú nők

Fogamzóképes korban lévő nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt.

Terhesség

A delafloxacin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Humán adatok hiányában és a humán terápiás expozícióra vonatkozó nem-klinikai vizsgálatok adatai alapján a delafloxacin alkalmazása ellenjavallt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy a delafloxacin vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló állatkísérletek során nyert farmakokinetikai/toxikológiai adatok a delafloxacinnak

/metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Az anyatejjel táplált

csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

A delafloxacin alkalmazásának ideje alatt a szoptatás ellenjavallt. Termékenység

A delafloxacin hatását a termékenységre humán vonatkozásban nem vizsgálták. Delafloxacinnal folytatott nem klinikai vizsgálatok patkányok esetében nem mutattak káros hatást a termékenységre vagy a reprodukciós aktivitásra (lásd 5.3 pont).

A Quofenix közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Néhány mellékhatás (pl. szédülés, fejfájás, látásproblémák) csökkenthetik a koncentráló- és reagáló képességet, ezért kockázatot jelenthet olyan helyzetekben, amikor a beteg gépjárművet vezet, vagy gépeket kezel, vagy egyéb olyan tevékenységet végez, amely mentális éberséget és koordinációt igényel.

A biztonságossági profil összefoglalása

A per os és intravenás delafloxacin-expozíciónak kitett ABSSSI-ben (2. és 3. fázisú klinikai vizsgálatokban) vagy CAP-ben szenvedő betegeknél (3. fázisú klinikai vizsgálatokban) a jelentett leggyakoribb mellékhatások a hasmenés (5,86%), a hányinger (5,47%) és a transzaminázszint- emelkedés (hypertransaminasaemia) (2,85%) voltak; ezek enyhék vagy közepesen súlyosak voltak.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

Négy összehasonlító 2. és 3. fázisú ABSSSI-vizsgálatban és egy 3. fázisú CAP-vizsgálatban az alábbi mellékhatásokat azonosították, a preferált megnevezés, az érintett szervrendszer és gyakoriságuk alapján osztályozva. A feltüntetett gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - ≤ 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - ≤ 1/1000), nagyon ritka

(≤ 1/10 000).

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

* Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat), memória- és koncentrációromlás, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

** Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A klinikai vizsgálatokban a legmagasabb orális adag napi 1600 mg volt; a betegek, akik ezt a dózist kapták nem tapasztaltak mellékhatást, és nem volt említésre méltó laboratóriumi eltérésük sem a vizsgálat során. A delafloxacin túladagolásának terápiája obszervációból és általános szupportív intézkedésekből áll.