RAZARXO 10 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - RAZARXO 10 MG
Vénás thromboembolia (VTE) megelőzése elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél.
Mélyvénás thrombosis (MVT) és pulmonalis embolia (PE) kezelése, és a recidiváló MVT és PE megelőzése felnőtt betegeknél. (A hemodinamikailag instabil betegekkel kapcsolatban lásd 4.4pont.)
Adagolás
VTE megelőzése elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten áteső felnőtt betegeknél
A javasolt dózis naponta egyszer 10mg rivaroxabán szájon át. Az első dózist 6 – 10órával a műtét után kell bevenni, amennyiben a beteg hemosztázisa helyreállt.
A kezelés időtartama a vénás thromboembolia szempontjából fennálló egyéni kockázattól függ, amit az ortopéd sebészeti beavatkozás típusa határoz meg.
-
Nagy csípőízületi műtéten átesett betegek esetében a kezelés javasolt időtartama 5hét.
-
Nagy térdízületi műtéten átesett betegek esetében a kezelés javasolt időtartama 2hét.
Ha kimaradt egy adag, a beteg azonnal vegye be a Razarxo-t, majd másnap folytassa tovább a naponta egyszeri alkalmazást a korábbiaknak megfelelően.
MVT kezelése, PE kezelése és a recidiváló MVT és PE megelőzése
Az akut MVT vagy PE kezdeti kezelésére az ajánlott dózis az első három héten naponta kétszer 15mg, amelyet naponta egyszer 20mg követ a fenntartó kezelés és a recidiváló MVT és PE megelőzése céljából.
Rövid távú (legalább 3hónapos) terápia mérlegelendő azoknál a MVT-ban vagy PE-ban szenvedő betegeknél, akiknél jelentős átmeneti kockázati tényezők (például a közelmúltban történt nagyobb műtét vagy trauma) provokálták az MVT-t, illetve PE-t. Hosszú távú terápia mérlegelendő azoknál a betegeknél, akiknél a provokált MVT vagy PE nem áll összefüggésben jelentősebb átmeneti kockázati tényezőkkel, az MVT-t vagy PE-t nem kockázati tényezők provokálták, illetve kórelőzményükben recidiváló MVT vagy PE szerepel.
Amennyiben a recidiváló MVT és PE hosszú távú megelőző kezelése javallott (az MVT, illetve PE miatt alkalmazott, legalább 6hónapos terápia befejeződését követően), a javasolt dózis naponta egyszer 10mg. Azoknál a betegeknél, akiknél a recidiváló MVT, illetve PE kockázata magasnak tekinthető, például akiknél szövődményes kísérőbetegségek állnak fenn, vagy akiknél a hosszú távú megelőző kezelés alatt ismételten MVT vagy PE jelentkezett, naponta egyszer 10mg Razarxo alkalmazása mellett, a napi egyszeri 20mg Razarxo alkalmazását kell mérlegelni.
A terápia időtartamát és a dózist egyénre szabottan, a kezelésből származó előny vérzési kockázattal szembeni gondos mérlegelése után kell meghatározni (lásd 4.4pont).
| Időtartam | Adagolási rend | Napi összdózis | |
| Recidiváló MVT és PE megelőzése és kezelése | 1-21.nap | Naponta kétszer 15mg | 30mg |
| A 22.naptól kezdődően | Naponta egyszer 20mg | 20mg | |
| Recidiváló MVT és PE megelőzése | Az MVT-re, illetve PE-re alkalmazott legalább 6hónapos terápia befejeződését követően | Naponta egyszer 10mg vagy naponta egyszer 20mg | 10mg vagy 20mg |
A 15mg-os adagról a 21. napot követően a 20mg-os adagra való áttérés megkönnyítése érdekében az MVT/PE kezelésére szolgáló rivaroxabán az első 4 hét kezelését elindító kezdőcsomagban is elérhető.
Ha a naponta kétszer 15mg-os kezelési szakasz (1-21.nap) alatt kimarad egy adag, a beteg azonnal vegye be a Razarxo-t, mivel így biztosíthatja a 30mg Razarxo/nap bevitelét. Ebben az esetben egyszerre két darab 15mg-os tablettát is be lehet venni. A következő napon a betegnek folytatnia kell a szokásos, naponta kétszer 15 mgbevételét, az ajánlásnak megfelelően.
Ha a napi egyszeri adagolással végzett kezelési szakban kimarad egy adag, a beteg azonnal vegye be a Razarxo-t, majd másnap folytassa tovább a napi egyszeri alkalmazást az ajánlásnak megfelelően. Nem szabad ugyanazon a napon kétszeres adagot bevenni a kimaradt adag pótlására.
Átállás K-vitamin-antagonistáról (KVA) Razarxo-ra
Az MVT, PE, és az ismétlődés megelőzése miatt kezelt betegeknél a KVA-kezelést abba kell hagyni, és a Razarxo-kezelést el kell kezdeni, ha az INR (Nemzetközi Normalizált Ráta) ≤2,5.
KVA-ról Razarxo-ra történő átállításkor a betegeknél tévesen emelkedett INR-értéket lehet mérni a Razarxo bevétele után. Az INR nem alkalmas a Razarxo antikoaguláns aktivitásának mérésére, ezért nem szabad alkalmazni (lásd 4.5pont).
ÁtállásRazarxo-ról K-vitamin-antagonistára (KVA)
Razarxo-ról KVA-ra történő átállás során fennáll az elégtelen véralvadásgátlás lehetősége. Egy másik antikoagulánsra történő átállás alatt folyamatos, megfelelő véralvadásgátlást kell biztosítani. Megjegyzendő, hogy a Razarxo hozzájárulhat az INR emelkedéséhez.
A Razarxo-ról KVA-ra átálló betegeknél a rivaroxabánt és a KVA-t együtt kell adni addig, amíg az INR ≥2,0 nem lesz. Az átállási időszak első két napján a KVA hagyományos kezdeti dózisát kell alkalmazni, majd ezután az INR-nek megfelelően kell beállítani a KVA dózisát. Amíg a beteg a Razarxo-t és a KVA-t is szedi, az INR-vizsgálatot nem szabad az előző adag Razarxo bevételétől számított 24órán belül elvégezni, ezt közvetlenül a következő adag Razarxo bevétele előtt kell megtenni. Ha a beteg abbahagyta a Razarxo szedését, akkor az INR-vizsgálat az utolsó adag bevételét követő 24óra után biztonsággal végezhető (lásd 4.5 és 5.2pont).
Átállás parenterális antikoagulánsrólRazarxo-ra
Az aktuálisan parenterális antikoagulánssal kezelt betegek esetén a parenterális antikoaguláns adagolását abba kell hagyni, és a Razarxo-kezelést 0‑2órával azelőtt az időpont előtt kell elkezdeni, amikor a következő parenterális gyógyszer (pl. kis molekulatömegű heparinok) esedékes lenne, vagy a folyamatosan adagolt parenterális készítmény (pl. intravénásan adagolt, nem frakcionált heparin) abbahagyásakor kell megkezdeni.
Átállás Razarxo-ról parenterális antikoagulánsra
A parenterális antikoaguláns első adagját a következő Razarxo adag bevételének időpontjában kell beadni.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 15‑29ml/perc) szenvedő betegekkel kapcsolatban rendelkezésre álló, korlátozott számú klinikai adat azt jelzi, hogy a rivaroxabán plazmakoncentrációja jelentősen megemelkedik. Ezért a Razarxo-t az ilyen betegek esetében elővigyázatosan kell alkalmazni. Alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akik kreatinin-clearance-értéke <15ml/perc (lásd 4.4 és 5.2pont).
-
Elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten áteső felnőtt betegeknél VTE megelőzésére történő alkalmazása esetén nem szükséges a dózis módosítása enyhe vesekárosodásban (kreatinin-clearance 50‑80ml/perc) vagy mérsékelt fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance 30‑49ml/perc) szenvedő betegeknél (lásd 5.2pont).
-
MVT kezelésére, PE kezelésére és a recidiváló MVT és PE megelőzésére történő alkalmazása esetén nem szükséges a dózis módosítása enyhe vesekárosodásban (kreatinin-clearance 50‑80ml/perc) szenvedő betegeknél (lásd 5.2pont). Mérsékelt fokú (kreatinin-clearance 30‑49ml/perc) vagy súlyos (kreatinin-clearance 15‑29ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegek: a betegeket naponta kétszer 15mg-gal kell kezelni az első három héten. Ezután, amennyiben az ajánlott dózis naponta egyszer 20mg, a dózis napi egyszeri 20mg-ról napi egyszeri 15mg-ra való csökkentését meg kell fontolni, ha a beteg becsült vérzési kockázata nagyobb, mint a recidiváló MVT és PE kockázata. A 15mg alkalmazásának ajánlása farmakokinetikai modellezésen alapul, és nem vizsgálták ebben a klinikai környezetben (lásd 4.4, 5.1 és 5.2pont).
Amennyiben az ajánlott dózis naponta egyszer 10mg, ennek módosítása nem szükséges.
Májkárosodás
A Razarxo ellenjavallt olyan betegeknél, akik véralvadási zavarral és klinikailag jelentős vérzési kockázattal járó májbetegségben szenvednek, ideértve a Child-Pugh B és C stádiumú cirrhosisos betegeket is (lásd 4.3 és 5.2pont).
Idősek
Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2pont).
Testtömeg
Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2pont).
Nemi különbségek
Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2pont).
Gyermekek és serdülők
A rivaroxabán 10mg tabletta biztonságosságát és hatásosságát 0-18éves gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. A Razarxo 10mg tabletta alkalmazása ezért 18év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt.
Az alkalmazás módja
A Razarxo szájon át történő alkalmazásra való.
A tablettát étkezés közben vagy attól függetlenül is be lehet venni. (lásd 4.5 és 5.2pont).
Porrá tört tabletta
Azoknak a betegeknek, akik nem tudják egészben lenyelni a tablettát, a Razarxo tabletta közvetlenül a bevétel előtt porrá is törhető, és vízzel vagy almapürével keverve szájon át beadható.
A porrá tört Razarxo tablettát gyomorszondán keresztül is be lehet adni (lásd 5.2 és 6.6pont).
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Aktív, klinikailag jelentős vérzés.
Olyan laesio vagy állapot, amelyet jelentős kockázatúnak tartanak súlyos vérzés szempontjából. Ide tartozhatnak a fennálló vagy a közelmúltban kialakult gastrointestinalis fekélyek, magas vérzési kockázatú malignus neoplasmák jelenléte, agy- vagy gerincsérülés a közelmúltban, agy-, gerinc- vagy szemészeti műtét a közelmúltban, intracranialis vérzés a közelmúltban, ismert vagy gyanított oesophagus varicositás, arteriovenosus malformatiók, vascularis aneurysmák vagy nagy intraspinalis vagy intracerebralis vascularis rendellenességek.
Bármely más antikoagulánssal való együttes kezelés, pl. nem frakcionált heparin (unfractionated heparin, UFH), kis molekulatömegű heparinok (enoxaparin, dalteparin, stb.), heparin származékok (fondaparinux, stb.), orális antikoagulánsok (warfarin, dabigatrán etexilát, apixabán stb.), kivéve abban a speciális esetben, ha az antikoaguláns terápia váltása történik (lásd 4.2pont), vagy ha az UFH-t olyan dózisban adják, amely egy centrális vénás vagy artériás kanül átjárhatóságának fenntartásához szükséges (lásd 4.5pont).
Véralvadási zavarral és klinikailag jelentős vérzési kockázattal járó májbetegség, beleértve a Child-Pugh-B és C stádiumú cirrhosisos betegeket is (lásd 5.2pont).
Terhesség és szoptatás (lásd 4.6pont).
A kezelési időszak teljes időtartama alatt az antikoagulációs gyakorlatnak megfelelő klinikai megfigyelés javasolt.
Vérzés kockázata
Más antikoagulánsokhoz hasonlóan a Razarxo-t szedő betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a vérzés jeleinek észlelése érdekében. Emelkedett vérzési kockázattal járó állapotok esetén ajánlott elővigyázatosan alkalmazni. A Razarxo alkalmazását abba kell hagyni, ha súlyos vérzés lép fel (lásd 4.9pont).
A klinikai vizsgálatok során gyakrabban észleltek nyálkahártyavérzést (azaz epistaxist, fogíny, gastrointestinalis, urogenitalis, beleértve a kóros hüvelyi vérzést vagy fokozott menstruációs vérzést is) és anaemiát a hosszú távú rivaroxabán-kezelés során, mint a KVA-kezelés esetén. Így a megfelelő klinikai megfigyelésen felül a haemoglobin/haematokrit-érték laboratóriumi vizsgálata értékes lehet az okkult vérzés detektálásában, és a nyilvánvaló vérzés klinikai jelentőségének számszerű maghatározásában, amennyiben szükségesnek ítélik.
Az alábbiakban részletezett betegcsoportok esetén fokozott a vérzés kockázata. Ezen betegek esetében a vérzéses szövődmények és az anaemia jeleinek és tüneteinek gondos monitorozása szükséges a kezelés megkezdésekor (lásd 4.8pont). Azoknál a betegeknél, akik Razarxo-t elektív csípő- vagy térdprotézis műtét után, VTE megelőzésre kapják, ez a betegek rendszeres fizikai vizsgálatával, a műtéti seb drenázs alapos ellenőrzésével és rendszeres hemoglobin-méréssel biztosítható. A hemoglobinszint vagy a vérnyomás bármely nem megmagyarázható esése esetén meg kell keresni a vérzés forrását.
Bár a rivaroxabán-kezelés alatt nem szükséges az expozíció rutinszerű monitorozása, kivételes helyzetekben a rivaroxabán-szintek kalibrált, kvantitatív anti-Xa faktor tesztekkel történő mérése hasznos lehet, amikor a rivaroxabán-expozíció ismerete segíthet a klinikai döntésekben, pl. túladagolás és sürgős műtét esetén (lásd 5.1 és 5.2pont).
Vesekárosodás
Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <30ml/perc) szenvedő betegeknél a rivaroxabán plazmaszintje jelentősen emelkedett (átlagosan 1,6-szeres ) lehet, ami a vérzés fokozott kockázatához vezethet. A Razarxo-t elővigyázatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik kreatinin-clearance-értéke 15‑29ml/perc között van. Alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akik kreatinin-clearance-értéke <15ml/perc (lásd 4.2 és 5.2pont). Olyan mérsékelt fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance-érték 30‑49ml/perc között), akik egyidejűleg a rivaroxabán plazmakoncentrációját növelő gyógyszereket kapnak a Razarxo elővigyázatosan alkalmazható (lásd 4.5pont).
Kölcsönhatások egyéb gyógyszerekkel
A Razarxo alkalmazása nem javasolt, ha a beteg egyidejűleg szisztémás azol típusú antimikotikum (pl. ketokonazol, itrakonazol, vorikonazol és pozakonazol) vagy HIV proteáz inhibitor (pl. ritonavir) kezelésben részesül. Ezek a hatóanyagok erősen gátolják a CYP3A4-et és a P-glikoproteineket (P-gp), ezáltal klinikailag jelentős mértékben növelhetik (átlagosan 2,6-szeresére) a rivaroxabán plazmakoncentrációját, ami fokozott vérzési kockázathoz vezethet (lásd 4.5pont).
Elővigyázatosan kell eljárni, ha a beteg egyidejűleg a véralvadást befolyásoló egyéb gyógyszereket szed, ilyenek a nemszteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID), acetilszalicilsav (ASA) és a trombocita-aggregáció gátlók vagy szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI) és a szerotonin-noradrenalin-visszavétel-gátlók (SNRI). Olyan betegek esetében, akiknél fennáll gyomor-, bélrendszeri fekély kockázata, megfontolható a megfelelő profilaktikus kezelés (lásd 4.5pont).
Egyéb vérzéses kockázati faktorok
A rivaroxabán alkalmazása – az egyéb antithrombotikus gyógyszerekhez hasonlóan – nem javasolt a vérzés szempontjából fokozott kockázatú betegek esetében, mint például:
-
veleszületett vagy szerzett vérzéses megbetegedések
-
nem kontrollált súlyos artériás hypertonia
-
egyéb, olyan aktív ulceratio mentes gastrointestinalis betegség, amely vérzési komplikációk kialakulásához vezethet (pl.: gyulladásos bélbetegség, oesophagitis, gastritis, gastrooesophagealis reflux betegség)
-
vascularis retinopathia
-
bronchiectasia vagy a kórelőzményben szereplő tüdővérzés.
Daganatos betegek
A rosszindulatú megbetegedésben szenvedő betegeknél egyidejűleg nagyobb lehet a vérzés és a trombózis kockázata. Az aktív stádiumban lévő rosszindulatú daganatos betegeknél az antitrombotikus kezelés egyedi előnyét mérlegelni kell a vérzés kockázatával szemben a tumor elhelyezkedése, az antineoplasztikus terápia és a betegség stádiumának függvényében. A gastrointestinalis vagy az urogenitalis területen elhelyezkedő tumorokhoz a rivaroxabán-terápia alatt megnövekedett vérzési kockázat társult.
Nagy vérzési kockázattal járó, rosszindulatú neoplazmás betegeknél a rivaroxabán alkalmazása ellenjavalt (lásd 4.3pont).
Műbillentyűvel élő betegek
A rivaroxabán nem alkalmazható thromboprophylaxis céljára olyan betegeknél, akik nemrég transzkatéteres aortabillentyű-pótláson (TAVR) estek át. A rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták műbillentyűvel élő betegeknél, ezért nincs adat annak alátámasztására, hogy a rivaroxabán megfelelő véralvadásgátlást biztosít ebben a betegcsoportban. A Razarxo-kezelés ezeknél a betegeknél nem javasolt.
Antifoszfolipid szindrómában szenvedő betegek
A direkt hatású orális antikoagulánsok (DOAC), köztük a rivaroxabán nem javasoltak olyan, korábban thrombosison átesett betegeknél, akik antifoszfolipid szindrómában szenvednek. Különösen tripla pozitív betegeknél (lupusz antikoaguláns, anti-kardiolipin antitestek és anti-béta-2-glikoprotein-I-antitestek) a DOAK-kezelés visszatérő thromboticus események nagyobb gyakoriságával társulhat a K-vitamin-antagonistákhoz képest.
Csípőtáji törés műtét
A rivaroxabán hatását nem vizsgálták beavatkozással járó klinikai vizsgálat keretében csípőtáji törés miatt műtéten átesett betegeknél, a hatásosság és biztonságosság értékelése érdekében.
Hemodinamikailag instabil PE betegek, vagy olyan betegek, akiknél thrombolysis vagy pulmonalis embolectomia szükséges
A Razarxo nem ajánlott a nem frakcionált heparin alternatívájaként olyan betegeknél, akik pulmonalis emboliában szenvednek és hemodinamikailag instabilak vagy thrombolysis vagy pulmonalis embolectomia lehet náluk szükséges, mert a rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát ezekben a klinikai szituációkban nem állapították meg.
Spinális/epidurális érzéstelenítés vagy punkció
Gerincközeli érzéstelenítés (spinális/epidurális érzéstelenítés) vagy spinális/epidurális punkció alkalmazásakor a thromboembóliás szövődmények megelőzésére véralvadásgátló gyógyszert szedő betegek esetében fennáll az epidurális vagy spinális haematoma kialakulásának veszélye, ami hosszú távú vagy maradandó bénulást eredményezhet. Ezen események kockázata fokozódik a posztoperatív időszakban állandó epidurális katéterek vagy a hemosztázist befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén. A kockázat szintén nő traumatizáló vagy ismételt epidurális vagy spinális punkciók esetén. A betegeket sűrűn kell monitorozni a neurológiai károsodás jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében (pl. alsó végtagi zsibbadás vagy gyengeség, a belek vagy a húgyhólyag funkciózavara). Neurológiai károsodás észlelése esetén sürgős diagnózis és kezelés szükséges. A gerincközeli beavatkozás előtt az orvosnak mérlegelnie kell a potenciális előny és kockázat arányát a thromboprofilaxis miatt antikoagulált illetve a későbbiekben antikoaguláns kezelésben részesülő betegek esetében.
A rivaroxabán és a gerincközeli (epidurális/spinális) érzéstelenítés vagy spinális punkció együttes alkalmazásából eredő vérzési kockázat mérsékelése érdekében figyelembe kell venni a rivaroxabán farmakokinetikai profilját. Epidurális katéter behelyezésére- vagy kivételére, illetve lumbálpunkció elvégzésére az az időszak a legmegfelelőbb, amikor a rivaroxabán antikoaguláns hatása alacsonyra tehető (lásd 5.2pont).
Az epidurális katéter eltávolítása előtt legalább 18órának kell eltelnie a rivaroxabán utolsó alkalmazása után. A katéter eltávolítását követően legalább 6órának kell eltelnie a rivaroxabán következő adagjának alkalmazása előtt.
Traumatizáló punkció esetén a rivaroxabán alkalmazását 24órával el kell halasztani.
Adagolási ajánlások invazív és műtéti beavatkozások előtt és után, az elektív csípő- vagy térdprotézis műtéteket kivéve
Amennyiben invazív vagy műtéti beavatkozás szükséges, a Razarxo 10mg filmtablettát legalább 24órával a beavatkozás előtt le kell állítani, ha ez lehetséges, és egybeesik az orvos klinikai megítélésével.
Ha a beavatkozást nem lehet elhalasztani, akkor mérlegelni kell a vérzés fokozott kockázatát a beavatkozás sürgősségével szemben.
A Razarxo szedését a lehető leghamarabb el kell kezdeni az invazív vagy műtéti beavatkozás után, amennyiben ezt az adott klinikai helyzet lehetővé teszi, illetve a kezelőorvos megítélése szerint megfelelő vérzéscsillapítást alkalmaztak (lásd 5.2pont).
Idősek
Az életkor előrehaladtával fokozódhat a vérzés kockázata (lásd 5.2pont).
Bőrreakciók
A forgalomba hozatalt követően a rivaroxabán használatával összefüggésben súlyos bőrreakciókról számoltak be, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist és a DRESS szindrómát is (lásd 4.8pont). A betegeknél ezeknek a reakcióknak vélhetően a kezelés korai szakaszában van a legnagyobb kockázata: az esetek túlnyomó többségében a reakció kezdete a kezelés első heteire esett. A rivaroxabán-kezelést súlyos bőrreakció (pl. terjedő, intenzív és/vagy hólyagképződéssel járó) vagy bármilyen más, mucosalis laesiókkal járó túlérzékenységi reakció első megjelenésekor abba kell hagyni!
A segédanyagokkal kapcsolatos információk
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
CYP3A4 és P-gp inhibitorok:
A rivaroxabán ketokonazollal (400mg naponta egyszer) vagy ritonavirrel (600mg naponta kétszer) történő egyidejű alkalmazása a rivaroxabán átlagos AUC-értékének 2,6-szeres /2,5-szeres növekedéséhez, és a rivaroxabán átlagos Cmax értékének 1,7-szeres /1,6-szeres növekedéséhez vezetett, ami a gyógyszer farmakodinámiás hatásainak jelentős növekedésével társult és fokozott vérzési kockázathoz vezethet. Ezért a Razarxo alkalmazása nem javasolt egyidejű szisztémás azol típusú antimikotikumok, például ketokonazol, itrakonazol, vorikonazol és pozakonazol vagy HIV proteáz inhibitor kezelésben részesülő betegek esetén. Ezek a hatóanyagok a CYP3A4 és a P-gp erős gátlói (lásd 4.4pont).
Azok a hatóanyagok, amelyek a rivaroxabánnak csak az egyik eliminációs útvonalát (akár a CYP3A4‑et vagy a P-gp-t) gátolják erősen, feltételezhetően kisebb mértékben fokozzák a rivaroxabán plazmakoncentrációját. A klaritromicin (napi kétszer 500mg dózisban) például, ami erős CYP3A4 inhibitornak és közepes P-gp inhibitornak tekinthető, az átlagos rivaroxabán AUC 1,5-szeres és a Cmax 1,4-szeres emelkedését okozta. A klaritromicinnel való interakció a legtöbb betegnél valószínűleg klinikailag nem jelentős, de potenciálisan jelentős lehet a magas kockázatú betegeknél. (Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében: lásd 4.4pont).
A CYP3A4-et és a P-gp-t közepes mértékben gátló eritromicin (500mg naponta háromszor) alkalmazása a rivaroxabán átlagos AUC- és Cmax-értékének 1,3-szeres növekedéséhez vezetett. Az eritromicinnel való interakció a legtöbb betegnél valószínűleg klinikailag nem jelentős, de potenciálisan jelentős lehet a magas kockázatú betegeknél.
Enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél az eritromicin (naponta háromszor 500mg) az egészséges veseműködésű vizsgálati alanyokhoz képest 1,8-szeres emelkedést idézett elő a rivaroxabán átlagos AUC-értékében, és 1,6-szeres emelkedést a Cmax-értékében. Közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél az eritromicin az egészséges veseműködésű vizsgálati alanyokhoz képest 2,0-szeres emelkedést idézett elő a rivaroxabán átlagos AUC-értékében, és 1,6-szeres emelkedést a Cmax-értékében. Az eritromicin és a vesekárosodás hatása additív (lásd 4.4pont).
A flukonazol (naponta egyszer 400mg), amely közepes erősségű CYP3A4-gátlónak tekinthető, a rivaroxabán átlagos AUC-érték 1,4-szeres emelkedéséhez és az átlagos Cmax-érték 1,3-szeres növekedéséhez vezetett. A flukonazollal való interakció a legtöbb betegnél valószínűleg klinikailag nem jelentős, de potenciálisan jelentős lehet a magas kockázatú betegeknél. (Vesekárosodás esetén lásd a 4.4pontot.)
Mivel korlátozott klinikai adatok állnak rendelkezésre a dronedaronnal kapcsolatban, a rivaroxabánnal történő együttes adása kerülendő.
Antikoagulánsok
Enoxaparin (40mg egyszeri dózis) és rivaroxabán (10mg egyszeri dózis) együttes alkalmazása során additív hatás volt megfigyelhető a Xa faktor gátlása terén, ez azonban nem befolyásolta a véralvadási teszteket (PI, aPTI). Az enoxaparin nem befolyásolta a rivaroxabán farmakokinetikai jellemzőit.
A fokozott vérzési kockázat miatt elővigyázatosan kell eljárni, ha a betegek egyidejűleg egyéb antikoaguláns kezelésben is részesülnek (lásd 4.3 és 4.4pont).
NSAID-k / thrombocita-aggregáció-gátlók
A vérzési idő nem nyúlt meg klinikailag jelentős mértékben rivaroxabán (15mg) és 500mg naproxén együttes alkalmazását követően. Azonban lehetnek olyan egyének, akiknél kifejezettebb a farmakodinámiás válasz.
A rivaroxabánt 500mg acetilszalicilsavval együtt adva nem volt megfigyelhető klinikailag szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinámiás kölcsönhatás.
A klopidogrel (300mg telítő dózis, majd 75mg fenntartó dózis) nem mutatott farmakokinetikai kölcsönhatást a rivaroxabánnal (15mg), de a betegek egy csoportjában a vérzési idő jelentős megnyúlását figyelték meg, ami nem volt összefüggésbe hozható a thrombocita-aggregációval, a P-szelektin vagy a GPIIb/IIIa-receptor szintekkel.
Megfelelő körültekintéssel kell eljárni, ha a beteg egyidejűleg NSAID-kat (beleértve az acetilszalicilsavat) és thrombocita-aggregáció-gátlókat szed, mert ezek a készítmények jellemzően fokozzák a vérzési kockázatot (lásd 4.4pont).
SSRI-k/SNRI-k
Mint más antikoagulánsok esetén, SSRI-k vagy SNRI-k egyidejű alkalmazásakor fokozott vérzési kockázat állhat fenn a betegeknél, ezeknek a gyógyszereknek a thrombocytákra gyakorolt, jelentett hatása miatt. A rivaroxabán klinikai programjában történt egyidejű alkalmazásukkor a súlyos, illetve nem súlyos, klinikailag jelentős vérzések számszerűen magasabb előfordulási gyakoriságát figyelték meg az összes kezelési csoportban.
Warfarin
A betegek átállítása a K-vitamin-antagonista wafarinról (INR: 2,0‑3,0) rivaroxabánra (20mg) vagy rivaroxabánról (20mg) warfarinra (INR: 2,0‑3,0) az additív hatásnál jelentősebb mértékben megnövelte a protrombin időt/INR-t (Neoplastin) (akár 12-es INR-értéket is meg lehet figyelni), míg az aPTI-re gyakorolt hatás, a Xa faktor aktivitására kifejtett gátlás és az endogén trombin potenciál tekintetében additív hatást észleltek.
Ha az átállási szakaszban a rivaroxabán farmakodinámiás hatásának vizsgálata kívánatos, akkor erre az anti-Xa faktor aktivitás, a PiAI és a HepTest alkalmazható, mivel ezeket a próbákat nem befolyásolja a warfarin. A warfarin utolsó adagja utáni negyedik napon minden próba (ideértve a PI, aPTI, az anti-Xa faktor aktivitás és az ETP) kizárólag a rivaroxabán hatását mutatta.
Amennyiben az átállási szakaszban a warfarin farmakodinámiás hatásának vizsgálata kívánatos, akkor az INR-mérés a rivaroxabán Ctrough-értékénél használható (a rivaroxabán előző bevétele után 24órával), mivel ezt a rivaroxabán ebben az időpontban minimálisan befolyásolja.
A warfarin és a rivaroxabán között nem figyeltek meg farmakokinetikai interakciót.
CYP3A4 induktorok
A rivaroxabán és az erős CYP3A4 induktor rifampicin együttes alkalmazása a rivaroxabán átlagos AUC-értékének körülbelül 50%-os csökkenéséhez vezetett, a farmakodinámiás hatások párhuzamos csökkenése mellett. A rivaroxabán együttes alkalmazása egyéb CYP3A4 induktorokkal (pl. fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál vagy közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum)) ugyancsak a rivaroxabán plazmakoncentrációjának csökkenéséhez vezethet. Ezért a CYP3A4 erős induktoraival történő együttes alkalmazást kerülni kell, kivéve akkor, ha a betegnél szorosan monitorozzák a thrombosis okozta panaszokat és tüneteket.
Egyéb egyidejűleg alkalmazott kezelések
Nem volt megfigyelhető klinikailag szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinámiás kölcsönhatás a rivaroxabán midazolammal (CYP3A4 szubsztrát), digoxinnal (P-gp szubsztrát) vagy atorvasztatinnal (CYP3A4 és P-gp szubsztrát) vagy omeprazol (protonpumpagátló) történő együttes alkalmazásakor. A rivaroxabán nem inhibitora és nem induktora egyetlen fő CYP izoformának sem, mint például a CYP3A4.
Ételekkel nem volt megfigyelhető klinikailag jelentős kölcsönhatás (lásd 4.2pont).
Laboratóriumi paraméterek
Az alvadási paramétereket (pl. PI, aPTI, Heparin-teszt) a rivaroxabán a hatásmechanizmusa alapján várható módon befolyásolja (lásd 5.1pont).
Terhesség
A rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát terhes nőknél nem igazolták. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont). A potenciális reproduktív toxicitás, a készítmény típusából következő vérzésveszély miatt, valamint abból a tényből adódóan, hogy a rivaroxabán átjut a placentán a Razarxo alkalmazása a terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont).
Fogamzóképes korban lévő nőknek a rivaroxabán-kezelés során hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazni a teherbe esés elkerülése érdekében.
Szoptatás
A rivaroxabán biztonságosságát és hatásosságát szoptató nőknél nem igazolták. Állatkísérletekből származó adatok azt jelzik, hogy a rivaroxabán kiválasztódik az anyatejbe. Ezért a Razarxo alkalmazása ellenjavallt szoptatás alatt (lásd 4.3pont). El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől.
Termékenység
Nem végeztek specifikus, a humán termékenységre kifejtett hatásokat értékelő vizsgálatokat rivaroxabánnal. Egy patkányokkal végzett vizsgálatban nem észleltek a hím és nőstény fertilitásra gyakorolt hatásokat (lásd 5.3pont).
A rivaroxabán kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Jelentettek mellékhatásként ájulást (gyakoriság: nem gyakori) és szédülést (gyakoriság: gyakori) (lásd 4.8pont). Azok a betegek, akik ilyen mellékhatásokat tapasztalnak, nem vezethetnek gépjárművet, és nem kezelhetnek gépeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A rivaroxabán biztonságosságát tizenhárom, pivotális III. fázisú vizsgálatban értékelték (lásd 1.táblázat).
Összességében tizenkilenc III. fázisú vizsgálatban 69608 felnőtt, illetve kettő II. fázisú és kettő III. fázisú vizsgálatban 488 gyermek- és serdülő korú beteg kapott rivaroxabánt.
1. táblázat: A vizsgált betegek száma, a napi összdózis és a kezelés maximális időtartama a felnőtt, valamint gyermek és serdülőkorú betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatokban
| Javallat | Betegek száma* | Napi összdózis | A kezelés maximális időtartama |
| Vénás thromboembolia (VTE) megelőzése elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten áteső felnőtt betegeknél | 6097 | 10mg | 39nap |
| VTE megelőzése akut belgyógyászati betegségben szenvedő betegeknél | 3997 | 10mg | 39nap |
| Mélyvénás trombózis (MVT), pulmonáris embólia (PE) kezelése, és a recidíva megelőzése | 6790 | 1-21. nap: 30mg A 22. naptól: 20mg Legalább 6hónap elteltével: 10mg vagy 20mg | 21hónap |
| A VTE kezelése és a VTE kiújulásának megelőzése újszülötteknél és 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél a hagyományos véralvadásgátló kezelés megkezdését követően | 329 | A testtömeghez igazított dózis, amelynek célja olyan expozíciót elérni, mely hasonló az MVT miatt napi egyszer 20 mg rivaroxabánnal kezelt felnőtteknél megfigyelthez | 12hónap |
| Stroke és systemás embolisatio megelőzése nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél | 7750 | 20mg | 41hónap |
| Atherothromboticus események megelőzése akut coronaria szindrómát (ACS) követően | 10225 | 5mg, illetve 10 mg ASA-val vagy ASA-val és klopidogrellel vagy tiklopidinnel együtt alkalmazva | 31hónap |
| Atherothromboticus események megelőzése CAD/PAD-ben szenvedő betegeknél | 18244 | 5mg ASA-val együtt vagy 10mg önmagában alkalmazva | 47hónap |
| 3256** | 5mg ASA-val együtt alkalmazva | 42hónap |
* Legalább egy dózis rivaroxabánt kapott betegek
** A VOYAGER PAD vizsgálatból származó adat
Rivaroxabánnal kezelt betegeknél a leggyakrabban jelentett mellékhatás a vérzés volt (2.táblázat) lásd még 4.4pont, valamint alább a „Kiválasztott mellékhatások leírása” cím alatt). A leggyakrabban jelentett vérzések közé az epistaxis (4,5%), illetve a gyomor- és bélrendszeri vérzések (3,8%) tartoztak.
2. táblázat: A vérzés* és az anaemia eseteinek aránya a felnőtt, valamint a gyermek és serdülőkorú betegekkel végzett, befejezett III. fázisú vizsgálatokban
| Javallat | Bármilyen vérzés | Anaemia |
| VTE megelőzése elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten áteső felnőtt betegeknél | A betegek 6,8%-a | A betegek 5,9%-a |
| VTE megelőzése akut belgyógyászati betegségben szenvedő betegeknél | A betegek 12,6%-a | A betegek 2,1%-a |
| MVT, PE kezelése, és a recidíva megelőzése | A betegek 23%-a | A betegek 1,6%-a |
| A VTE kezelése és a VTE kiújulásának megelőzése érett újszülötteknél és 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél a hagyományos véralvadásgátló kezelés megkezdését követően | A betegek 39,5%-a | A betegek 4,6%-a |
| Stroke és systemás embolisatio megelőzése nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél | 100betegévenként 28 | 100betegévenként 2,5 |
| Atherothromboticus események megelőzése ACS-t követően | 100betegévenként 22 | 100betegévenként 1,4 |
| Atherothromboticus események megelőzése CAD/PAD-ben szenvedő betegeknél | 100betegévenként 6,7 | 100betegévenként 0,15** |
| 100betegévenként 8,38# | 100betegévenként 0,74***# |
* A rivaroxabánnal végzett valamennyi vizsgálatban az összes vérzéses eseményt regisztrálják, jelentik és elbírálják.
** A COMPASS vizsgálatban alacsony az anaemia incidencia, mivel a nemkívánatos események regisztrálása tekintetében szelektív megközelítést alkalmaztak.
*** A nemkívánatos események regisztrálása tekintetében szelektív megközelítést alkalmaztak.
# A VOYAGER PAD vizsgálatból származó adat.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél rivaroxabánnal kapcsolatosan jelentett mellékhatások gyakorisága az alábbi, 3.táblázatban került összefoglalásra, szervrendszeri kategóriák (MedDRA alapján) és gyakoriság szerint.
A gyakoriságok meghatározása:
nagyon gyakori (≥1/10)
gyakori (≥1/100–<1/10)
nem gyakori (≥1/1000–<1/100)
ritka (≥1/10000–<1/1000)
nagyon ritka (<1/10000)
nem ismert: (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
3. táblázat: A felnőtt betegeknél aIII. fázisú vizsgálatokból, illetve a forgalomba hozatalt követő alkalmazás* során jelentett; valamint két II. fázisú és két III. fázisú, gyermekgyógyászati betegekkel végzett vizsgálat során jelentett összes mellékhatás
| Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | ||||
| Anaemia (a megfelelő laboratóriumi paraméterekkel) | Thrombocytosis(beleértve a vérlemezkeszám emelkedését)A, thrombocytopenia | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | ||||
| Allergiás reakció, allergiás dermatitis, angiooedema és allergiás oedema | Anaphylaxiás reakció, beleértve az anaphylaxiás sokkot is | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | ||||
| Szédülés, fejfájás | Cerebralis és intracranialis vérzés, ájulás | |||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | ||||
| Szemvérzés (beleértve a kötőhártyavérzést is) | ||||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | ||||
| Tachycardia | ||||
| Érbetegségek és tünetek | ||||
| Hypotonia, haematoma | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | ||||
| Orrvérzés, haemoptoe | Eozinofil pneumonia | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||||
| Fogínyvérzés, gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést) gastrointestinalis és hasi fájdalom, dyspepsia, hányinger, székrekedésA, hasmenés, hányásA | Szájszárazság | |||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | ||||
| Emelkedett transzaminázszint | Májkárosodás, emelkedett bilirubinszint, emelkedett alkalikus foszfatáz-szintA, emelkedett GGT-szintA | Sárgaság, konjugált bilirubinszint emelkedés (a GPT egyidejű emelkedésével vagy anélkül), cholestasis, hepatitis (beleértve a hepatocellularis károsodást is) | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ||||
| Pruritus (beleértve a generalizált pruritus nem gyakori eseteit), kiütések, ecchymosis, bőrvérzés és subcutan vérzés | Urticaria | Stevens–Johnson-szindróma /toxicus epidermalis necrolysis, DRESS szindróma | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | ||||
| VégtagfájdalomA | Hemarthrosis | Izomvérzés | A vérzés következtében kialakuló kompartment szindróma | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | ||||
| Húgyúti vérzés (beleértve a haematuriát és a menorrhagiát is B), vesekárosodás (beleértve a vér kreatinin- és karbamidszintjének emelkedését) | Veseelégtelen-ség/ akut veseelégtelenség, amely hypoperfusiót okozó vérzés miatt alakult ki, antikoagulánsokkal összefüggő nephropathia | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||||
| LázA, perifériás oedema, csökkent általános erőnlét és energia (beleértve a fáradtságot, astheniát is) | Rossz közérzet (beleértve a gyengeséget is) | Lokalizált oedema A | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | ||||
| Emelkedett LDH-szintA, emelkedett lipázszintA, emelkedett amilázszintA, | ||||
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | ||||
| Orvosi beavatkozást követő vérzés (beleértve a posztoperatív anaemiát és a sebvérzést is), contusio, sebváladékozásA | Vascularis pseudoaneu-rysma C | |||
A vénás thromboembolia (VTE) megelőzése esetén figyelték meg elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél
B az MVT, a PE kezelése és az rekurrencia megelőzése esetén figyelték meg nagyon gyakori mellékhatásként <55 éves nőknél
C nem gyakori mellékhatásként figyelték meg ACS-t követő atherothrombotikus események megelőzése során (percutan coronaria beavatkozást követően)
* A kiválasztott III. fázisú vizsgálatok esetén nemkívánatos események regisztrálása tekintetében előre meghatározott szelektív megközelítést alkalmaztak. A vizsgálatok elemzése alapján a mellékhatások incidenciája nem növekedett, és új mellékhatást nem azonosítottak.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Farmakológiai hatásmechanizmusa miatt a rivaroxabán alkalmazása kapcsolatba hozható bármely szövetből vagy szervből származó okkult vagy nyilvánvaló vérzés kockázatának növekedésével, ami posthaemorrhagiás anaemiához vezethet. A panaszok, a tünetek és a súlyosság (beleértve a halálos kimenetelt is) ilyenkor a vérzés és/vagy anaemia helyének és fokának, illetve kiterjedésének megfelelően változnak (lásd 4.9pont, „A vérzés kezelése”). A klinikai vizsgálatok alatt gyakrabban észleltek nyálkahártyavérzést (epistaxis, fogíny, gastrointestinalis, urogenitalis, beleértve a kóros hüvelyi vérzést vagy fokozott menstruációs vérzést is) és anaemiát a hosszú távú rivaroxabán-kezelés során, mint a KVA kezelés mellett. Így a megfelelő klinikai megfigyelésen felül a haemoglobin/haematokrit-érték laboratóriumi vizsgálata értékes lehet az okkult vérzés detektálásában és a nyilvánvaló vérzés klinikai jelentőségének számszerű meghatározásában, amennyiben szükségesnek ítélik. A vérzések kockázata bizonyos betegcsoportokban megnövekedhet, pl. a nem beállított, súlyos artériás hypertoniában szenvedő és/vagy egyidejűleg hemosztázist befolyásoló gyógyszerekkel kezelt betegek (lásd „Vérzés kockázata”, 4.4pont). A menstruációs vérzés erősödhet és/vagy elhúzódhat. A vérzéses szövődmények gyengeség, sápadtság, szédülés, fejfájás vagy megmagyarázhatatlan duzzanat dyspnoe és megmagyarázhatatlan sokk formájában jelentkeznek. Bizonyos esetekben, az anaemia következtében cardialis ischaemiára jellemző mellkasi fájdalom vagy angina pectoris tüneteit figyelték meg.
A súlyos vérzés ismert másodlagos szövődményeit, mint kompartment szindrómát vagy a hipoperfúzió következtében fellépő veseelégtelenséget vagy az antikoagulánsokkal összefüggő nephropathiát jelentettek a rivaroxabánnal kapcsolatban. Ezért a vérzés lehetőségét minden antikoagulált beteg állapotának értékelésekor figyelembe kell venni.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Ritka esetekben, legfeljebb 1960mg-mal történő túladagolásról számoltak be. Túladagolás esetén a beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani vérzéses szövődmény vagy más mellékhatás szempontjából (lásd „Vérzés kezelése” szakaszt). A korlátozott felszívódás és a „plafonhatás” következtében 50mg-os vagy afeletti szupraterápiás dózisban alkalmazott rivaroxabán esetében nem számítanak az átlagos plazmakoncentráció további növekedésére.
Rendelkezésre áll egy specifikus, hatás-visszafordító szer (andexanet alfa), amely a rivaroxabán farmakodinámiás hatását antagonizálja (lásd andexanet alfa gyógyszeralkalmazási előírás).
A rivaroxabán túladagolása esetén aktív orvosi szén alkalmazása mérlegelhető a gyógyszer felszívódásának csökkentésére.
Vérzés kezelése
Amennyiben vérzéses szövődmény lép fel egy rivaroxabánnal kezelt betegnél, akkor a rivaroxabán következő alkalmazását szükség szerint el kell halasztani vagy a kezelést fel kell függeszteni. A rivaroxabán felezési ideje körülbelül 5 és 13óra között van (lásd 5.2pont). A kezelést a vérzés súlyosságának és lokalizációjának függvényében, személyre szabottan kell végezni. Szükség esetén megfelelő tüneti kezelés alkalmazható, úgymint mechanikus kompresszió (pl. súlyos orrvérzés esetén), műtéti vérzéscsillapítás a megfelelő vérzéscsillapító eljárásokkal, folyadékpótlás és hemodinamikai támogatás, vérkészítmények (a kialakult anaemia vagy coagulopathia függvényében vörösvértest-koncentrátum vagy friss fagyasztott plazma) vagy thrombocyta-transzfúzió.
Ha a vérzés a fent említett intézkedésekkel sem állítható meg, akkor megfontolandó vagy a specifikus, a Xa-faktor inhibitorok hatását visszafordító szer (andexanet alfa) alkalmazása, amely antagonizálja a rivaroxabán farmakodinámiás hatását, vagy egy a specifikus prokoaguláns szer, úgymint protrombinkomplex-koncentrátum (PCC), aktivált protrombinkomplex-koncentrátum (APCC), vagy rekombináns VIIa faktor (r-FVIIa) alkalmazása. Azonban jelenleg nagyon korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre ezen készítmények rivaroxabánnal kezelt betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban. Az ajánlás korlátozott számú nem klinikai adaton is alapul. A vérzéses állapot javulásától függően megfontolandó a rekombináns VIIa faktor ismételt adása és a dózis beállítása. Súlyos vérzés esetén fontolóra kell venni egy véralvadási szakértővel történő konzultációt, amennyiben helyileg elérhető (lásd 5.1pont).
A protamin-szulfát és a K-vitamin várhatóan nem befolyásolják a rivaroxabán antikoaguláns hatását. A rivaroxabánnal kezelt egyéneknél korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre a tranexámsavval és nincsenek tapasztalatok az aminokapronsavval és az aprotininnel kapcsolatban. A rivaroxabánt kapó betegek esetében a szisztémás haemostaticum dezmopresszin alkalmazásának hasznossága tudományosan nem megalapozott, és ezzel kapcsolatban tapasztalatok sincsenek. A plazmafehérjékhez való nagyfokú kötődése miatt a rivaroxabán várhatóan nem dializálható.
Farmakológiai tulajdonságok - RAZARXO 10 MG
Farmakoterápiás csoport: Antithrombotikus gyógyszerek, Xa faktor direkt inhibitorai, ATC kód: B01AF01
Hatásmechanizmus
A rivaroxabán a Xa faktor nagy szelektivitású közvetlen inhibitora, ami orális biohasznosulást mutat.
A Xa faktor gátlása megszakítja az intrinsic és extrinsic véralvadási kaszkád útvonalakat, gátolva mind a trombinképződést, mind a vérrögök kialakulását. A rivaroxabán nem gátolja a trombint (aktivált II. faktor) és nem mutattak ki hatást a vérlemezkékre.
Farmakodinámiás hatások
Embernél a Xa faktor dózisfüggő gátlását figyelték meg. A rivaroxabán –szoros összefüggésben a plazmakoncentrációkkal (az r érték 0,98-dal egyenlő) – dózisfüggő módon befolyásolja a protrombinidőt (PI), ha Neoplastint használnak a vizsgálathoz. Más reagensek ettől eltérő eredményt adhatnak. A PI eredményét másodpercekben kell megadni, mivel a nemzetközi normalizált arány (International Normalised Ratio – INR) csak a kumarin származékokra van kalibrálva és validálva, és nem alkalmazható egyéb antikoagulánsokra. A nagy ortopéd sebészeti beavatkozáson átesett betegek esetében a PI (Neoplastin) 5/95 percentilis értéke 2 – 4órával a tabletta bevétele után (azaz a maximális hatás időpontjában) 13 és 25másodperc között változott (a műtét előtti kiindulási értékek 12 és 15másodperc között vannak).
Egy egészséges felnőttekkel (n=22) végzett klinikai farmakológiai vizsgálat során, melyben a rivaroxabán farmakodinámiás hatásának reverzibilitását vizsgálták, két különböző típusú protrombinkomplex-koncentrátum (PCC), egy 3 faktoros PCC (II, IX és X faktorok) és egy 4 faktoros PCC (II, VII, IX és X faktorok) egyszeri adagjainak (50 NE/ttkg) hatását értékelték.. . A 3 faktoros PCC a Neoplastin reagenssel meghatározott átlag PI-t 30 percen belül körülbelül 1,0 másodperccel csökkentette, míg a 4 faktoros PCC körülbelül 3,5 másodperccel. A 3 faktoros PCC ugyanakkor nagyobb és gyorsabb általános hatást fejtett ki az endogén trombinképződésben kialakult változások visszafordítására, mint a 4 faktoros PCC (lásd 4.9 pont).
Az aktivált parciális thromboplasztinidő (aPTI) és a HepTest megnyúlása szintén dózisfüggő; ezek azonban nem javasoltak a rivaroxabán farmakodinámiás hatásának értékelésére. A rivaroxabán kezelés során nem szükséges a véralvadási paraméterek monitorozása a klinikai gyakorlatban.
Ugyanakkor, amennyiben klinikailag szükséges, a rivaroxabán-szinteket kalibrált kvantitatív anti-Xa faktor tesztekkel lehet mérni (lásd 5.2pont).
Klinikai hatásosság és biztonságosság
VTE megelőzése elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten áteső felnőtt betegeknél
A rivaroxabán klinikai programot arra tervezték, hogy kimutassa a rivaroxabán hatékonyságát a VTE, azaz proximalis és distalis mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembolia (PE) megelőzésében olyan betegeknél, akik nagy alsó végtagi ortopédsebészeti műtéten estek át. A kontrollált, randomizált, kettős vak RECORD III. fázisú klinikai vizsgálati program keretében több mint 9500beteget (7050teljes csípőprotézis műtét és 2531teljes térdprotézis műtét) vizsgáltak.
Napi egyszeri 10mg rivaroxabán legalább 6órával a műtét után történő alkalmazását hasonlították össze napi egyszeri 40mg enoxaparin 12órával a műtét előtt elkezdett alkalmazásával.
A rivaroxabán mindhárom III. fázisú vizsgálatban (lásd 4. táblázat) jelentősen csökkentette az összes VTE (bármilyen venográfiásan kimutatott vagy szimptomatikus MVT, nem halálos PE és halál) és a súlyos VTE (proximális MVT, nem halálos PE és VTE okozta halál) előfordulási arányát, melyek az előre meghatározott elsődleges és fő másodlagos hatékonysági végpontok voltak. Továbbá a tüneteket okozó VTE (tüneteket okozó MVT, nem halálos PE, VTE okozta halál) előfordulási aránya mindhárom vizsgálatban alacsonyabb volt a rivaroxabánnal kezelt betegeknél, mint az enoxaparinnal kezelteknél.
A fő biztonságossági végpont (nagyfokú vérzés) esetében a 10mg rivaroxabán kezelésben részesülő betegek arányai hasonlóak voltak a 40mg enoxaparint használókéval.
4. táblázat: III. fázisú klinikai vizsgálatokból származó hatékonysági és biztonságossági eredmények
| RECORD 1. | RECORD 2. | RECORD 3. | |||||||||
| Vizsgált populáció | 4541 teljes csípőízületi protézis beültetésen átesett beteg | 2509 teljes csípőízületi protézis beültetésen átesett beteg | 2531 teljes térdízületi protézis beültetésen átesett beteg | ||||||||
| A kezelés dózisa és időtartama a műtét után | Rivaroxabán Enoxaparin p 10mg 40mg naponta naponta egyszer egyszer 35±4 nap 35±4 nap | Rivaroxabán Enoxaparin p 10mg 40mg naponta naponta egyszer egyszer 35±4 nap 12±2 nap | Rivaroxabán Enoxaparin p 10mg 40mg naponta naponta egyszer egyszer 12±2 nap 12±2 nap | ||||||||
| Összes VTE | 18 (1,1%) | 58 (3,7%) | <0,001 | 17 (2,0%) | 81 (9,3%) | <0,001 | 79 (9,6%) | 166 (18,9%) | <0,001 | ||
| Súlyos VTE | 4 (0,2%) | 33 (2,0%) | <0,001 | 6 (0,6%) | 49 (5,1%) | <0,001 | 9 (1,0%) | 24 (2,6%) | 0,01 | ||
| Tüneteket okozó VTE | 6 (0,4%) | 11 (0,7%) | 3 (0,4%) | 15 (1,7%) | 8 (1,0%) | 24 (2,7%) | |||||
| Nagyfokú vérzések | 6 (0,3%) | 2 (0,1%) | 1 (0,1%) | 1 (0,1%) | 7 (0,6%) | 6(0,5%) | |||||
A III. fázisú vizsgálatok összesített eredményeinek elemzése alátámasztotta a különálló vizsgálatokból származó adatokat az összes VTE, a súlyos VTE és a tüneteket okozó VTE esetében a napi egyszeri 10mg rivaroxabán és a napi egyszeri 40mg enoxaparin összehasonlítása során.
A RECORD III. fázisú vizsgálati programon túlmenően egy, a forgalomba hozatal engedélyezése utáni, beavatkozással nem járó, nyitott elrendezésű, kohort (XAMOS) vizsgálatot végeztek 17413, csípő- vagy térdtáji nagy ortopédsebészeti műtéten átesett beteggel, annak érdekében, hogy a rivaroxabánt valós élethelyzetben hasonlítsák össze egyéb gyógyszeres thrombosis profilaxissal (standard kezelés). Tüneteket okozó VTE a rivaroxabán csoportban (n=8778) 57 (0,6%) betegnél és a standard kezelés csoportban 88 (1,0%) betegnél fordult elő (n=8635; HR 0,63; 95%-os CI 0,43-0,91); biztonságossági populáció. Jelentős vérzés a rivaroxabán csoportban 35 (0,4%) betegnél és a standard kezelés csoportban 29 (0,3%) betegnél fordult elő (HR 1,10; 95%-os CI 0,67-1,80). Tehát a vizsgálat eredményei konzisztensek voltak a pivotális randomizált vizsgálatok eredményeivel.
MVT, PE kezelése és a recidiváló MVT és PE megelőzése
A rivaroxabán klinikai programját úgy tervezték meg, hogy igazolja a rivaroxabánnak az akut MVT és PE kezdeti és folyamatos kezelésében, valamint a visszatérés megelőzésében mutatott hatásosságát.
Több mint 12800 beteget értékeltek négy randomizált, kontrollos, III. fázisú klinikai vizsgálatban (Einstein DVT, Einstein PE, Einstein Extension és Einstein Choice), továbbá elvégezték az Einstein DVT és Einstein PE vizsgálatok egy előre meghatározott összesített elemzését is. Az összesített, kombinált kezelési időtartam minden vizsgálat esetében legfeljebb 21hónap volt.
Az Einstein DVT-ben 3449, akut MVT-ban szenvedő betegnél vizsgálták a MVT kezelését és a recidiváló MVT és PE megelőzését (a tünetekkel járó PE-ban szenvedő betegeket kizárták ebből a vizsgálatból). A vizsgálatban résztvevő orvos klinikai megítélése alapján a kezelés időtartama 3, 6 vagy 12hónap volt.
Az első három hétben az akut MVT kezelésére naponta kétszer 15mg rivaroxabánt adtak. Ezt 20mg rivaroxabán követte, naponta egyszer.
Az Einstein PE-ben 4832, akut PE-ben szenvedő betegnél vizsgálták a PE kezelését és a recidiváló MVT és PE megelőzését. A vizsgálatot végző orvos klinikai megítélése alapján a kezelés időtartama 3, 6 vagy 12hónap volt.
Az első három hétben az akut PE kezelésére naponta kétszer 15mg rivaroxabánt adtak. Ezt 20mg rivaroxabán követte, naponta egyszer.
Mind az Einstein DVT, mind az Einstein PE vizsgálatban az összehasonlító kezelés legalább 5napig alkalmazott enoxaparinból állt, amelyet K-vitamin-antagonistával történő kezeléssel kombináltak addig, amíg a PI/INR a terápiás tartományba nem került (≥2,0). A kezelést K-vitamin-antagonistával folytatták, amelynek a dózisát úgy állították be, hogy biztosítsa a 2,0 - 3,0-ás terápiás tartományba eső INR-értéket.
Az Einstein Extension vizsgálatban 1197 MVT-ban vagy PE-ban szenvedő betegnél értékelték a recidiváló MVT és PE megelőzését. A vizsgálatban résztvevő orvos klinikai megítélése alapján a kezelés időtartama további 6 vagy 12hónap volt azoknál a betegeknél, akik befejeztek egy vénás thromboembolia miatti, 6 vagy 12hónapos kezelést. A napi egyszeri 20mg rivaroxabánt hasonlították össze placebóval.
Az Einstein DVT, PE és Extension vizsgálatban ugyanazokat az előre meghatározott elsődleges és másodlagos hatásossági végpontokat alkalmazták. Az elsődleges hatásossági végpont a tünetekkel járó, visszatérő VTE volt, amely meghatározás szerint a recidiváló MVT vagy fatális vagy nem fatális PE által alkotott összetett végpont volt. A meghatározás szerint a másodlagos hatásossági végpont a recidiváló MVT, a nem fatális PE és az összmortalitás által alkotott összetett végpont volt.
Az Einstein Choice vizsgálatban a fatális PE, illetve nem fatális, tünetekkel járó recidiváló MVT, illetve PE megelőzését vizsgálaták 3396, igazolt, tünetekkel járó MVT-on és/vagy PE-n átesett betegnél, akik befejezték a 6‑12hónapos antikoaguláns kezelést. Azokat a betegeket, akiknél folyamatos terápiás dózisú antikoaguláció javallata állt fenn, kizárták a vizsgálatból. A kezelés időtartama az egyén randomizálásnak dátumától függően legfeljebb 12hónap volt (medián: 351nap). A naponta egyszer adott 20mg rivaroxabánt és a naponta egyszer adott 10mg rivaroxabánt 100mg acetilszalicilsav napi egyszeri alkalmazásával hasonlították össze.
Az elsődleges hatásossági végpont a tünetekkel járó, visszatérő VTE volt, amely meghatározás szerint a recidiváló MVT vagy fatális vagy nem fatális PE által alkotott összetett végpont volt.
Az Einstein DVT vizsgálatban (lásd 5.táblázat) a rivaroxabánról igazolták, hogy az elsődleges hatásossági végpont tekintetében non-inferior az enoxaparin/KVA-hoz képest (p<0,0001 [non-inferioritási próba]; relatív hazárd: 0,680 [0,443 – 1,042], p=0,076 [szuperioritási próba]). Az előre meghatározott nettó klinikai előny (elsődleges hatásossági végpont plusz a súlyos vérzéses események) tekintetében 0,67-es relatív hazárdról ([95% CI: 0,47 – 0,95], névleges p-érték: p=0,027) számoltak be a rivaroxabán javára. A kezelési időtartam átlagosan 189 nap volt, amely alatt az INR-értékek az idő átlagosan 60,3% ában – a 3 hónaposra tervezett kezelések alatt az idő 55,4% ában, a 6 hónaposra tervezett kezelések alatt az idő 60,1% ában és a 12 hónaposra tervezett kezelések alatt az idő 62,8% ában – a terápiás tartományba estek. Az enoxaparin/KVA csoportban nem volt egyértelmű összefüggés az átlagos TTR - értékei (Time in Target INR Range, INR céltartomány 2,0 - 3,0) és a visszetérő MVT incidenciája (interakciós P=0,932) között, azonos méretű tercilisekben mérve. Az átlagok alapján mért legmagasabb tercilisben a rivaroxabán relatív hazárdja a warfarinhoz képest 0,69 volt (95% CI: 0,35 - 1,35).
Az elsődleges biztonságossági végpontokra vonatkozó előfordulási arányok (súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzéses események), valamint a másodlagos biztonságossági végpontok (súlyos vérzéses események) hasonlóak voltak mindkét kezelési csoportban.
5. táblázat: A III. fázisú Einstein DVT vizsgálat hatásossági és biztonságossági eredményei
| Vizsgálati populáció | 3449, tünetekkel járó, akut mélyvénás thrombosisban szenvedő beteg | |
| Terápiás dózis és kezelési időtartam | Rivaroxabána)3, 6 vagy 12hónapN=1731 | Enoxaparin/KVAb)3, 6 vagy 12hónapN=1718 |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE* | 36 (2,1%) | 51 (3,0%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 20 (1,2%) | 18 (1,0%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 14 (0,8%) | 28 (1,6%) |
| Tünetekkel járó PE és MVT | 1 (0,1%) | 0 |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 4 (0,2%) | 6 (0,3%) |
| Súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 139 (8,1%) | 138 (8,1%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 14 (0,8%) | 20 (1,2%) |
a) Naponta kétszer 15mg rivaroxabán 3hétig, utána naponta egyszer 20mg
b) Legalább 5napig enoxaparin, KVA-val átfedésben, utána KVA
* p <0,0001 (non-inferioritás az előre meghatározott 2,0 relatív hazárdhoz); relatív hazárd: 0,680 (0,443 – 1,042), p=0,076 (szuperioritás)
Az Einstein PE vizsgálatban (lásd 6. táblázat) a rivaroxabánról igazolták, hogy az elsődleges hatásossági végpont tekintetében non-inferior az enoxaparin/KVA-hoz képest p=0,0026 (non‑inferioritási próba); relatív hazárd: 1,123 (0,749-1,684)). Az előre meghatározott nettó klinikai előny (elsődleges hatásossági végpont plusz a súlyos vérzéses események) tekintetében 0,849-es relatív hazárdról számoltak be ((95%-os CI: 0,633-1,139), névleges p-érték p=0,275). A kezelési időtartam átlagosan 215nap volt, amely alatt az INR-értékek átlagosan 63%-ban (a 3 hónaposra tervezett kezelések alatt az idő 57% ában, a 6 hónaposra tervezett kezelések alatt az idő 62% ában, illetve a 12 hónaposra tervezett kezelések alatt az idő 65% ában) a terápiás tartományba estek. Az enoxaparin/KVA csoportban nem volt egyértelmű összefüggés az azonos méretű tercilisekben az átlagos TTR-értékei (Time in Target INR Range, INR céltartomány 2,0‑3,0) és a visszatérő VTE incidenciája (interakciós p=0,082) között. A legnagyobb átlagú tercilisben a rivaroxabán relatív hazárdja a warfarinhoz képest 0,642 volt (95%-os CI: 0,277‑1,484).
Az elsődleges biztonságossági végpontokra vonatkozó előfordulási arányok (súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzéses események) valamivel alacsonyabbak voltak a rivaroxabán kezelési csoportban (10,3% (249/2412)), mint az enoxaparin/KVA kezelési csoportban (11,4% (274/2405)). A másodlagos biztonságossági végpontok (súlyos vérzéses események) előfordulása alacsonyabb volt a rivaroxabán kezelési csoportban (1,1% (26/2412)), mint az enoxaparin/KVA kezelési csoportban (2,2% (52/2405)), a relatív hazárd 0,493 volt (95%-os CI: 0,308–0,789).
6.táblázat: A III. fázisú Einstein PE vizsgálat hatásossági és biztonságossági eredményei
| Vizsgálati populáció | 4832 tünetekkel járó, akut pulmonalis emboliában szenvedő beteg | |
| Terápiás dózis és kezelési időtartam | Rivaroxabána)3, 6 vagy 12hónapN=2419 | Enoxaparin/VKAb)3, 6 vagy 12hónapN=2413 |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE* | 50 (2,1%) | 44 (1,8%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 23 (1,0%) | 20 (0,8%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 18 (0,7%) | 17 (0,7%) |
| Tünetekkel járó PE és MVT | 0 | 2 ( <0,1%) |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 11 (0,5%) | 7 (0,3%) |
| Súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 249 (10,3%) | 274 (11,4%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 26 (1,1%) | 52 (2,2%) |
a) Naponta kétszer 15mg rivaroxabán 3hétig, utána naponta egyszer 20mg
b) Legalább 5napig enoxaparin, KVA-val átfedésben, utána KVA
* p<0,0026 (non-inferioritás az előre meghatározott 2,0 relatív hazárdhoz); relatív hazárd: 1,123 (0,749–1,684)
Elvégezték az Einstein DVT és Einstein PE vizsgálatok eredményének egy előre meghatározott, összesített elemzését (lásd 7.táblázat).
7.táblázat: A III. fázisú Einstein DVT és PE vizsgálatok összesített hatásossági és biztonságossági eredményei
| Vizsgálati populáció | 8281 tünetekkel járó, akut mélyvénás trombózisban vagy pulmonalis emboliában szenvedő beteg | |
| Terápiás dózis és kezelési időtartam | Rivaroxabána)3, 6 vagy 12hónapN=4150 | Enoxaparin/VKAb)3, 6 vagy 12hónapN=4131 |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE* | 86 (2,1%) | 95 (2,3%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 43 (1,0%) | 38 (0,9%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 32 (0,8%) | 45 (1,1%) |
| Tünetekkel járó PE és MVT | 1 ( <0,1%) | 2 ( <0,1%) |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 15 (0,4%) | 13 (0,3%) |
| Súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 388 (9,4%) | 412 (10,0%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 40 (1,0%) | 72 (1,7%) |
a) Naponta kétszer 15mg rivaroxabán 3hétig, utána naponta egyszer 20mg
b) Legalább 5napig enoxaparin, KVA-val átfedésben, utána KVA
* p<0,0001 (non-inferioritás az előre meghatározott 1,75 relatív hazárdhoz); relatív hazárd: 0,886 (0,661–1,186)
Az előre meghatározott nettó klinikai előny (elsődleges hatásossági végpont plusz a súlyos vérzéses események) tekintetében az összesített elemzés során 0,771-es relatív hazárdról számoltak be ((95%‑os CI: 0,614-0,967), névleges p-érték p = 0,0244).
Az Einstein Extension vizsgálatban (lásd 8.táblázat) az elsődleges és másodlagos hatásossági végpontok tekintetében a rivaroxabán szuperiornak bizonyult a placebóhoz képest. Az elsődleges biztonságossági végpont (súlyos vérzéses események) tekintetében nem szignifikánsan, de számszerűen magasabb előfordulási arányokat észleltek a naponta egyszer 20mg rivaroxabánnal kezelt betegeknél a placebóval kezeltekhez képest. A másodlagos biztonságossági végpont (súlyos vagy klinikailag jelentős, nem súlyos vérzéses események) tekintetében a naponta egyszer 20 mg rivaroxabánnal kezelt betegeknél magasabb arányokat észleltek a placebóval kezelt megfigyeltekhez képest.
8.táblázat: A III. fázisú Einstein Extension vizsgálat hatásossági és biztonságossági eredményei
| Vizsgálati populáció | 1197beteg folytatta a kezelést a visszatérő vénás thromboembolia megelőzésére | |
| Terápiás dózis és kezelési időtartam | Rivaroxabána)6 vagy 12hónapN=602 | Placebo6 vagy 12hónapN=594 |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE* | 8 (1,3%) | 42 (7,1%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 2 (0,3%) | 13 (2,2%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 5 (0,8%) | 31 (5,2%) |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 1 (0,2%) | 1 (0,2%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 4 (0,7%) | 0 (0,0%) |
| Klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 32 (5,4%) | 7 (1,2%) |
a) Naponta egyszer 20mg rivaroxabán
* p <0,0001 (szuperioritás); relatív hazárd: 0,185 (0,087 – 0,393)
Az Einstein Choice vizsgálatban (lásd 9.táblázat) az elsődleges hatásossági végpont tekintetében a rivaroxabán 20mg és 10mg egyaránt szuperiornak bizonyult a 100mg acetilszalicilsavhoz képest. Az elsődleges biztonságossági végpont (súlyos vérzéses események) tekintetében a naponta egyszer adott 20mg, illetve 10mg rivaroxabánnal kezelt betegek adatai hasonlóak voltak a 100mg acetilszalicilsavval kezeltekéhez.
9.táblázat: A III. fázisú Einstein Choice vizsgálat hatásossági és biztonságossági eredményei
| Vizsgálati populáció | 3396beteg folytatta a visszatérő vénás thromboembolia megelőző kezelését | ||
| Terápiás dózis | Rivaroxabán 20mg naponta egyszerN = 1107 | Rivaroxabán 10mg naponta egyszerN = 1127 | ASA 100mg naponta egyszerN = 1131 |
| Medián kezelési időtartam [interkvartilis tartomány] | 349 [189 - 362] nap | 353 [190 - 362] nap | 350 [186 - 362] nap |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE | 17 (1,5%)* | 13 (1,2%)** | 50 (4,4%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő PE | 6 (0,5%) | 6 (0,5%) | 19 (1,7%) |
| Tünetekkel járó, recidiváló MVT | 9 (0,8%) | 8 (0,7%) | 30 (2,7%) |
| Fatális PE/haláleset, amelynél nem lehet kizárni a PE-t | 2 (0,2%) | 0 | 2 (0,2%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE, MI, stroke vagy nem központi idegrendszeri embólia | 19 (1,7%) | 18 (1,6%) | 56 (5,0%) |
| Súlyos vérzéses esemény | 6 (0,5%) | 5 (0,4%) | 3 (0,3%) |
| Klinikailag jelentős, nem súlyos vérzés | 30 (2,7%) | 22 (2,0%) | 20 (1,8%) |
| Tünetekkel járó, visszatérő VTE vagy súlyos vérzéses (nettó klinikai előny) | 23 (2,1%)+ | 17 (1,5%)++ | 53 (4,7%) |
* p<0,001 (szuperioritás) rivaroxabán 20mg naponta egyszer vs. ASA 100mg naponta egyszer; HR=0,34 (0,20–0,59)
** p<0,001 (szuperioritás) rivaroxabán 10mg naponta egyszer vs. ASA 100mg naponta egyszer; HR=0,26 (0,14–0,47)
+ Rivaroxabán 20mg naponta egyszer vs. ASA 100mg naponta egyszer; HR=0,44 (0,27–0,71), p=0,0009 (névleges érték)
++ Rivaroxabán 10mg naponta egyszer vs. ASA 100mg naponta egyszer; HR=0,32 (0,18–0,55), p<0,0001 (névleges érték)
A III. fázisú EINSTEIN vizsgálaton túl egy prospektív, beavatkozással nem járó, nyílt kohorsz vizsgálatot (XALIA) végeztek központosított kiértékeléssel, beleértve a recidiváló MVT-t, a jelentős vérzést és a halált is. 5142, akut MVT-s beteget vontak be, hogy a klinikai gyakorlatban vizsgálják a rivaroxabán standard antikoagulációs terápiához viszonyított, hosszú távú biztonságosságát. A jelentős vérzés, a recidiváló MVT és az összmortalitás a rivaroxabán esetében sorrendben 0,7%, 1,4% és 0,5% volt. Különbségek voltak a betegek kiindulási jellemzőiben, köztük az életkorban, a daganatos megbetegedésben és a beszűkült vesefunkcióban. A kiindulásbeli jellemzők különbségeinek korrigálására egy előre meghatározott hajlamossági pontszám („propensity score”) szerint végzett elemzést használtak, de a fennmaradó zavaró tényezők mindezek ellenére is befolyásolhatják az eredményeket. A rivaroxabánt és a standard kezelést összehasonlító korrigált relatív hazárdok a súlyos vérzés, a visszatérő VTE és a teljes halálozás tekintetében sorrendben 0,77 (95%-os CI: 0,40–1,50), 0,91 (95%-os CI: 0,54–1,54) és 0,51 (95%-os CI: 0,24–1,07) voltak.
Ezek a klinikai gyakorlatból származó megfigyelések konzisztensek az ebben az indikációban megállapított biztonságossági profillal.
A forgalombahozatali engedély kiadása utáni, beavatkozással nem járó vizsgálatban négy országban több mint 40000, daganatos betegségek szempontjából negatív anamnézisű betegnél rivaroxabánt rendeltek az MVT és a PE kezelésére vagy megelőzésére. A kórházi kezeléshez vezető, tünetekkel járó, vagy klinikailag nyilvánvaló VTE, illetve thromboemboliás események 100betegévre vetített előfordulási aránya 0,64-től (95%-os CI: 0,40–0,97; egyesült királyságbeli adatok) 2,30-ig (95%-os CI: 2,11–2,51; németországbeli adatok) terjedő tartományban mozgott. Kórházi kezelést igénylő vérzések a következő esemény/100betegév arányban fordultak elő: 0,31 (95%-os CI: 0,23–0,42) intracranialis vérzések; 0,89 (95%-os CI: 0,67–1,17) gasztrointesztinális vérzések; 0,44 (95%-os CI: 0,26–0,74) urogenitalis vérzések és 0,41 (95%-os CI: 0,31–0,54) egyéb vérzések.
Nagy kockázatú, tripla pozitív antifoszfolipid szindrómában szenvedő betegek
Egy vizsgáló által szponzorált, randomizált, nyílt, multicentrikus vizsgálatban, amelyben a végpont értékelése vakon történt, a rivaroxabánt warfarinnal hasonlították össze olyan, trombózison átesett betegeknél, akiknél antifoszfolipid szindrómát diagnosztizáltak és a nagy volt a thromboemboliás események kockázata (pozitív mindhárom antifoszfolipid-teszt: lupusz antikoaguláns, antikardiolipin antitestek és anti-béta-2-glikoprotein-antitestek). 120 beteg bevonását követően a vizsgálatot a tervezettnél korábban leállították, mivel a rivaroxabán-karon kezelt betegeknél több nemkívánatos esemény fordult elő. Az átlagos utánkövetés 569nap volt. 59beteget randomizáltak 20mg rivaroxabán (<50ml/perc kreatinin-clearance (KrCl) esetén 15mg), 61beteget pedig a warfarin kezelésre (INR: 2,0‑3,0). A rivaroxabán-kezelésre randomizált betegek 12%-ánál jelentkezett thromboemboliás esemény (4 ischaemiás stroke és 3 myocardialis infarctus). A warfarin-kezelésre randomizált betegeknél nem számoltak be eseményekről. Súlyos vérzés jelentkezett 4 betegnél (7%) a rivaroxabán-csoportban és 2 betegnél (3%) a warfarin-csoportban.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a rivaroxabán hatóanyagtartalmú referencia gyógyszer vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a thromboemboliás események megelőzésében (lásd 4.2pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A rivaroxabán gyorsan felszívódik, csúcskoncentrációját (Cmax) 2‑4órával a tabletta bevétele után éri el.
A rivaroxabán orális alkalmazását követően a felszívódás majdnem teljes, és a 2,5mg-os, illetve 10mg-os dózist tartalmazó tabletta esetén az orális biohasznosulás az éhgyomri/étkezés utáni állapottól függetlenül magas (80-100%). Az étellel együtt történő bevétel nem befolyásolja a rivaroxabán AUC- vagy Cmax-értékeket 2,5mg, illetve 10mg dózis mellett. A rivaroxabán 2,5mg-os, illetve 10mg-os tabletta, étkezés alatt vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.
A rivaroxabán farmakokinetikája napi 15mg-ig megközelítőleg lineáris. Nagyobb dózisokban a rivaroxabán a kioldódás által korlátozott felszívódást mutat, a dózis növelésével csökkenő biológiai hozzáférhetőséggel és felszívódási sebességgel. Ez a jelenség éhgyomri állapotban kifejezettebb, mint táplálkozást követően. A rivaroxabán farmakokinetikájának mérsékelt a szórása, az egyének közötti variabilitás (CV%) 30%-tól 40%-ig terjedő tartományban mozog, kivéve a műtét napját és a következő napot, amikor az expozíciós variabilitás magas (70%).
A rivaroxabán felszívódása a gyomor-bélrendszerben történő felszabadulásának helyétől függ. Amikor a rivaroxabán granulátum a vékonybél proximális részében szabadul fel, az AUC-érték 29%-os és a Cmax-érték 56%-os csökkenéséről számoltak be a tablettához képest. Az expozíció tovább csökken, ha a rivaroxabán a vékonybél disztális részében vagy a colon ascendensben szabadul fel. Ezért a rivaroxabán gyomortól disztálisan történő beadását kerülni kell, mert ez csökkent felszívódást, és ennek következtében csökkent rivaroxabán-expozíciót eredményezhet.
A biohasznosulás (AUC és Cmax) az egész tablettáéhoz hasonló volt, amikor 20mg rivaroxabánt almapürében elkevert porrá tört tabletta formájában, szájon át adtak be, illetve amikor vízben szuszpendálva, gyomorszondán át alkalmazták, és utána folyékony táplálékot adtak. A rivaroxabán előre kiszámítható, dózisarányos farmakokinetikai profiljából adódóan a vizsgálatból származó biohasznosulási eredmények valószínűleg az alacsonyabb rivaroxabán dózisokra is érvényesek.
Eloszlás
A plazmafehérjékhez való kötődése embernél magas, hozzávetőlegesen 92 %‑95 %, közülük a fő kötő komponens a szérum albumin. Eloszlási térfogata közepes, a Vss értéke hozzávetőlegesen 50liter.
Biotranszformáció és elimináció
Az alkalmazott rivaroxabán dózis kb. 2/3 része bomlik le metabolikusan, melynek fele a vesén keresztül, másik fele a széklettel ürül ki a szervezetből. Az alkalmazott dózis fennmaradó 1/3 része közvetlenül, változatlan, aktív formában ürül ki a vesén keresztül a vizeletben, főként aktív renális kiválasztás révén.
A rivaroxabán a CYP3A4, a CYP2J2 és a CYP enzimektől független mechanizmusok útján metabolizálódik. A morfolinon rész oxidatív lebontása és az amid-kötések hidrolízise a biotranszformáció fő támadáspontjai. In vitro vizsgálatok alapján a rivaroxabán a P-gp (P-glikoprotein) és Bcrp (emlő carcinoma rezisztencia fehérje) transzporter-fehérjék szubsztrátja.
A változatlan formájú rivaroxabán a legfontosabb vegyület a humán plazmában, fő vagy aktív keringő metabolitok jelenléte nélkül. A rivaroxabán körülbelül 10l/óra mértékű szisztémás clearance-értékkel az alacsony clearance-értékkel rendelkező anyagok csoportjába tartozik. 1mg-os dózis intravénás beadása után a felezési idő körülbelül 4,5óra. Oralis beadást követően az eliminációt a felszívódás sebessége korlátozza. A rivaroxabán plazmából történő eliminációja 5‑9órás terminális felezési idővel történik fiataloknál, míg idősek esetében a terminális felezési idő 11‑13óra.
Különleges betegcsoportok
Nemek közötti különbségek
A férfi és női betegek között nem volt klinikailag jelentős különbség sem a farmakokinetikai tulajdonságokban, sem a farmakodinámiás hatásokban.
Idősek
Idős betegeknél a fiatal betegeknél magasabb plazmakoncentrációk fordultak elő, az átlagos AUC-értékek körülbelül 1,5-szer voltak magasabbak, főleg a csökkent (látszólagos) teljes és renális clearance miatt. Nem szükséges a dózis módosítása.
Különböző testtömeg-kategóriák
Szélsőséges testtömegértékek (<50kg vagy >120kg) csak kis mértékben befolyásolták a rivaroxabán plazmakoncentrációit (kevesebb mint 25%-ban). Nem szükséges a dózis módosítása.
Etnikai különbségek
A rivaroxabán farmakokinetikájában és farmakodinámiájában nem volt megfigyelhető klinikailag jelentős etnikai különbség a kaukázusi, afroamerikai, spanyol, japán, illetve kínai betegek között.
Májkárosodás
Enyhe májkárosodásban szenvedő cirrhosisos betegek (Child Pugh A stádium) esetében csak kismértékű változások voltak a rivaroxabán farmakokinetikájában (átlagosan 1,2-szeres növekedés a rivaroxabán AUC-értékeiben), melyek megközelítően hasonlóak voltak a vonatkozó egészséges kontrollcsoport értékeihez. Közepes fokú májkárosodásban szenvedő cirrhosisos betegekben (Child Pugh B stádium) a rivaroxabán átlagos AUC-értékei jelentős mértékben növekedtek (2,3-szeresére) az egészséges önkéntesekhez képest. A nem kötött AUC-érték 2,6-szeres emelkedését figyelték meg. Ezeknél a betegeknél a rivaroxabán renalis kiválasztása is csökkent volt, a mérsékelt fokú vesekárosodásban szenvedő betegekhez hasonlóan. Nem állnak rendelkezésre adatok súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél történő alkalmazásról.
A Xa faktor gátlása 2,6-szeresére nőtt közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges önkéntesekhez lépest; a PI megnyúlása ehhez hasonlóan 2,1-szeres volt. A közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek érzékenyebbek a rivaroxabánra, ami a koncentráció és a PI között közvetlenebb farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggést eredményez.
A rivaroxabán ellenjavallt véralvadási zavarral és klinikailag jelentős vérzési kockázattal járó májbetegségben szenvedő betegek esetében, ideértve a cirrhosisos, Child-Pugh B és C stádiumú betegeket is (lásd 4.3pont).
Vesekárosodás
A rivaroxabán expozíciójának növekedése korrelált a vesefunkció csökkenésével, amit a kreatinin-clearance mérésével értékeltek. Enyhe (kreatinin-clearance 50‑80ml/perc), mérsékelt fokú (kreatinin-clearance 30‑49ml/perc) és súlyos (kreatinin-clearance 15‑29ml/perc) vesekárosodásban szenvedő egyének esetén a rivaroxabán megfelelő plazmakoncentrációi (AUC) 1,4-, 1,5- illetőleg 1,6-szeresre nőttek. Az ennek megfelelő növekedés a farmakodinámiás hatásokban kifejezettebb volt. Enyhe, mérsékelt fokú és súlyos vesekárosodásban szenvedő egyének esetén a Xa faktor teljes gátlásának megfelelő értékek 1,5-, 1,9- és 2,0-szeresére nőttek az egészséges önkéntesekhez képest; a PI megnyúlásának értékei ehhez hasonlóan 1,3-, 2,2- és 2,4-szeresre nőttek. Nem állnak rendelkezésre adatok olyan betegek esetén, akik kreatinin-clearance-értéke <15ml/perc.
A plazmafehérjékhez való nagyfokú kötődése miatt a rivaroxabán várhatóan nem dializálható.
Alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akiknek kreatinin-clearance-értéke <15ml/perc. A rivaroxabán elővigyázatosan alkalmazható olyan betegeknél, akiknek kreatinin-clearance-értéke 15‑29ml/perc között van (lásd 4.4pont).
Betegektől származó farmakokinetikai adatok
Azoknál a betegeknél, akik a VTE megelőzésére kapnak napi egyszer 10mg rivaroxabánt, a koncentrációk mértani átlaga (90%-os előrejelzési intervallummal) 2-4órával és körülbelül 24órával az adag bevétele után (amely durván megfelel az adagolási intervallum maximális és minimális koncentráció-értékeinek) sorrendben 101 (7‑273) és 14 (4‑51) mikrogramm/l-nek adódott.
A farmakokinetika/farmakodinámia közötti összefüggés
Különböző, széles tartományt felölelő dózisok (5‑30mg naponta kétszer) beadását követően vizsgálták a rivaroxabán plazmakoncentrációja és számos farmakodinamikai végpont (Xa faktor gátlás, protrombin idő - PI, aktivált parciális thromboplasztin idő - aPTI, Heptest) közötti farmakokinetikai/farmakodinamikai (FK/FD) összefüggést. A rivaroxabán koncentrációja és a Xa faktor aktivitása közötti összefüggést legjobban egy Emax modell írta le. A PI esetében a lineáris metszési modell általában jobban írta le az adatokat. A PI meghatározásához alkalmazott különböző reagensektől függően a görbe meredeksége jelentős eltéréseket mutatott. Ha a PI idő meghatározása Neoplastin reagenssel történt, a PI kiindulási értéke körülbelül 13másodperc volt, a meredekség pedig 3‑4másodperc/(100mikrogramm/l). A II. és III. fázisú vizsgálatok során elvégzett FK/FD elemzések eredményei egybevágtak az egészséges alanyok körében kapott adatokkal. A betegek esetében a kiindulási Xa-faktor-szintet és PI időt befolyásolta a sebészeti beavatkozás, ami azt eredményezte, hogy különbség volt a műtét utáni napon, illetve az egyensúlyi állapot kialakulása után felvett koncentráció-PI idő görbe meredekségében.
Gyermekek és serdülők
A biztonságosságot és hatásosságot gyermekeknél és legfeljebb 18év alatti serdülőknél nem igazolták VTE elsődleges megelőzésének indikációjában.
Gyógyszerészeti jellemzők - RAZARXO 10 MG
Tablettamag:
mannit
mikrokristályos cellulóz
makrogol
poloxamer
nátrium-lauril-szulfát
kroszkarmellóz-nátrium
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
nátrium-sztearil-fumarát
Filmbevonat:
hipromellóz
makrogol
titán-dioxid (E171)
vörös vas-oxid (E172)
10, 15, 30, 60, 90 és 100db filmtabletta átlátszó PVC/PVDC/PVC fólia//Al fólia buborékcsomagolásban és dobozban.
10×1, 30×1, 60×1, 90×1 és 100×1 db filmtabletta adagonként perforált átlátszó PVC/PVDC/PVC fólia//Al fólia buborékcsomagolásban és dobozban.
14, 28, 42, 56, 98db filmtabletta naptár jelzéses, átlátszó PVC/PVDC/PVC fólia//Al fólia buborékcsomagolásban és dobozban.
Minden doboz betegemlékeztető kártyát is tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Porrá tört tabletta
A rivaroxabán tabletta porrá törhető és 50ml vízben szuszpendálható, majd a szuszpenziót be lehet adni nasogastricus szondán vagy tápláló gyomorszondán át, miután ellenőrizték, hogy a szonda vége a gyomorban helyezkedik-e el. Utána a szondát át kell öblíteni vízzel. A rivaroxabán felszívódása a hatóanyag felszabadulásának helyétől függ, ezért a rivaroxabán beadását a gyomor utáni bélszakaszba el kell kerülni, ez ugyanis csökkent felszívódáshoz, következésképpen pedig csökkent hatóanyag expozícióhoz vezethet. A 10mg-os tabletta alkalmazása után közvetlenül nem szükséges enterális táplálás.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./1 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).