ROCALTROL 0,25 MIKROGRAMM LÁGY KAPSZULA

Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, különösen haemodialysis kezelés alatt álló betegek osteodystrophiája.

Postoperativ hypoparathyreosis.

Idiopathiás hypoparathyreosis.

D-vitamin dependens (más néven pseudo-D-vitaminhiányos) rachitis.

Hypophosphataemiával járó D-vitamin rezisztens rachitis.

Denzitometriával vagy röntgenvizsgálattal is alátámasztott, diagnosztizált postmenopausás osteoporosis.

Adagolás

Általános irányelvek

Az optimális napi dózist a szérumkalciumszinttől függően kell meghatározni.

A terápiát mindig a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni, a dózis csak a szérumkalciumszint gondos monitorozása mellett emelhető (lásd „Betegmonitorozás”).

A készítmény optimális hatékonyságának előfeltétele a megfelelő mennyiségű kalciumbevitel a terápia kezdetekor. Ha ezt a mennyiséget a táplálkozás nem biztosítja, a kalciumpótlásáról gondoskodni kell a helyi irányelvek előírásainak megfelelően.

A készítmény alkalmazása következtében a kalciumfelszívódás a gastrointestinalis traktusból javul, így a kalciumbevitel néhány beteg esetében csökkenthető. Hypercalcaemiára hajlamos betegek alacsonyabb kalciumadagokat igényelhetnek, vagy nem is szükséges náluk kalciumpótlás.

Betegmonitorozás

A Rocaltrol-kezelés stabilizációs fázisa folyamán a szérumkalciumszintet legalább hetente kétszer ellenőrizni kell. Az optimális dózis elérése után a szérumkalciumszintet havonta kell ellenőrizni (vagy az egyes indikációknál megadott gyakorisággal). A szérumkalciumszint meghatározásához szükséges mintákat mandzsetta nélkül kell levenni).

Ha a szérumkalciumszint a normál értéket (9-11mg/100 ml, 2250-2750μmol/l) 1 mg/100 ml (250μmol/l) értékkel meghaladja, vagy a szérumkreatinin 120μmol/l-nél magasabb szintet ér el, a kezelést azonnal abba kell hagyni a kalciumszint rendeződéséig.

Szükség esetén a táplálékkal bevitt kalcium mennyiségét is mérsékelni kell. A hypercalcaemiás periódusok során a szérumkalcium- és foszfátszintet naponta kell ellenőrizni. A szérumszint normalizálódása után a kezelés 0,25μg-mal csökkentett napi dózissal folytatható. Meg kell becsülni a napi diétás kalciumbevitelt, és ha kell, a mennyiséget változtatni kell.

Különleges betegcsoportok

Postmenopausás osteoporosis: naponta 2-szer 0,25mikrogramm. A szérumkalcium- és kreatininszintet 4hét, 3 és 6 hónap múlva, ezután 6 hónaponként meg kell határozni.

Renalis osteodystrophiában szenvedő dializált betegek napi dózisa a kezelés kezdetén 0,25mikrogramm. Normocalcaemiás, vagy kis mértékben hypocalcaemiában szenvedő betegek esetében elegendő másnaponta 0,25 mikrogramm. Ha a klinikai és biokémiai paraméterek 2-4héten belül nem változnak kielégítően a kezdő adaggal, akkor a napi dózis 2-4hetenként 0,25 mikrogrammal emelhető a szérumkalciumszint legalább heti két alkalommal történő ellenőrzése mellett általában napi 0,5‑1,0mikrogramm dózisokig.

Per os, intermittáló terápia heti 2-3-szor, esténként adagolt 0,1 mikrogramm/ttkg Rocaltrol-lal hatékonynak bizonyult a folyamatos kezelésre nem reagáló osteodystrophiában szenvedő betegek esetében. A maximális kumulatív dózis ne haladja meg a heti 12 mikrogramm adagot.

Hypoparathyreosis és rachitis: szokásos kezdő dózis naponta 0,25 mikrogramm, reggel alkalmazva. Szükség esetén az adag emelése a fentiek szerint (2-4hetente) történik. E periódus folyamán a szérumkalciumszintet legalább hetente kétszer meg kell határozni. Amennyiben hypercalcaemia lép fel, a kezelést azonnal abba kell hagyni a kalciumszint rendeződéséig. A betegeket figyelmeztetni kell a táplálékkal bevitt kalcium csökkentésére.

Ha a hypoparathyreosis felszívódási zavarral jár együtt, nagyobb dózisok alkalmazása válhat szükségessé.

Hypoparathyroidismusban szenvedő terhes nő nagyobb dózist igényelhet a gestatio második felében, amit postpartum vagy lactatio során csökkenteni kell. (Lásd 4.4pont.)

Idősek

Nem szükséges dózismódosítás. A szérumkalcium- és kreatininszint monitorozása az általános irányelvek szerint történik.

Gyermekek

A Rocaltrol biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták, ezért nincs az adagolásra vonatkozó javaslat. Gyermekeknél a kalcitriol (Rocaltrol) kapszula alkalmazásával szerzett tapasztalat korlátozott.

Az alkalmazás módja

A kapszulákat egészben, egy kevés vízzel kell bevenni.

A készítmény hatóanyagával, a kalcitriollal (vagy más, ugyanebbe a farmakoterápiás csoportba tartozó gyógyszerrel) vagy a kapszula 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Hypercalcaemiával járó minden megbetegedés.

Toxikus D-vitamin-hatások fennállása.

Szoros összefüggés van a kalcitriol-kezelés és a hypercalcaemia kifejlődése között.

A kalciumpótlásra vonatkozó diétás előírásokat szigorúan be kell tartani, és kalcium-tartalmú készítményeket nem szabad ellenőrzés nélkül szedni, mert a kalciumbevitel hirtelen fokozása (pl. tejtermékfogyasztás nagymértékű emelkedése) hypercalcaemiát válthat ki. A betegeket és családtagjaikat figyelmeztetni kell, hogy az előírt diétát szigorúan be kell tartani, és fel kell világosítani őket a hypercalcaemia tüneteiről.

Ha a szérumkalciumszint a normál értéket (9-11 mg/100 ml, 2250-2750µmol/l) 1mg/100 ml (250µmol/l) értékkel, meghaladja, vagy a szérumkreatinin 120µmol/l-nél nagyobb szintet ér el, a kezelést azonnal abba kell hagyni a kalciumszint rendeződéséig (lásd 4.2pont).

A kalcitriol-kezelés különösen indokolt krónikus veseelégtelenségben, ill. haemodialysis kezelés alatt álló betegeknél, akiknél az 1-alfa-hidroxiláció zavart szenved.

Postmenopausás osteoporosisban a Rocaltrol-kezelés akkor javasolt, ha a 7-dehidrokoleszterin D3‑vitaminná történő átalakulása a bőrben nem kielégítő (elégtelen napfény-hatás), ha a Ca⁺⁺ felszívódás valamely okból zavart szenved, ill. ha a konvencionális hormon szubsztitúciós terápia kontraindikált vagy a beteg a hormonkezelést nem tolerálja.

A kalcitriol emeli a szérum szervetlen foszfátszintjét. Míg ez kívánatos hypophosphataemiás betegeknél, a veseelégtelenségben fennáll az ectopiás kalcifikáció veszélye. Ilyen esetekben a plazma foszfátszintet a normál szinten kell tartani (2–5 mg/100 ml, 0,65–1,61 mmol/l) megfelelő foszfátkötő anyagok alkalmazásával és alacsony foszfáttartalmú diétával.

A szérumkalcium és -foszfát szorzata (Ca×P) nem lehet nagyobb, mint 70mg²/dl².

D-vitamin-rezisztens rachitis (familiaris hypophosphataemia) esetén per os foszfát-terápia folytatandó, de a fokozott intestinális foszfát felszívódás csökkentheti a foszfát igényt.

Rendszeresen elvégzendő laboratóriumi vizsgálatok: szérumkalcium-, foszfor-, magnézium- és alkalikus foszfatáz meghatározás, illetve a kalcium- és foszfáttartalom-meghatározása a 24 órás vizeletben. A kezelés stabilizációs fázisában a szérumkalciumszintet legalább hetente kétszer meg kell határozni (lásd 4.2pont).

Immobilizált betegek, pl. műtét után lévő betegek, különösen hajlamosak hypercalcaemiára.

Minthogy a kalcitriol a leghatásosabb D-vitamin metabolit, más D-vitamin-készítmény nem adható együtt Rocaltrollal, mert D-hipervitaminózis fejlődhet ki.

Ha a beteget ergokalciferol (D2 vitamin)-kezelésről kalcitriolra állítják át, hónapokba telhet, míg a vér ergokalciferol szintje normalizálódik (lásd 4.9pont).

Normál veseműködésű betegeknek a kezelés ideje alatt kerülniük kell a dehidrációt, megfelelő folyadékbevitel szükséges.

Normál veseműködésű betegeken a krónikus hypercalcaemia emelkedett kreatininszinttel járhat együtt.

Minthogy a kalcitriol a leghatásosabb D-vitamin-metabolit, más D-vitamin-készítmény nem adható együtt Rocaltrollal, mert D-hipervitaminózis fejlődhet ki.

Ha a beteget ergokalciferol(D2‑vitamin)‑kezelésről kalcitriolra állítják át, hónapokba telhet, míg a vér ergokalciferol szintje normalizálódik.

A kalciumpótló diéta előírásait szigorúan be kell tartani és további kalcium-tartalmú készítményeket ellenőrzés nélkül nem szabad szedni.

Tiazid diuretikumok egyidejű bevétele a hypercalcaemia kockázatát növelheti.

Digitáliszt szedő betegekben a kalcitriol helytelen adagolása esetén a hypercalcaemia arrhythmiát válthat ki (lásd 4.4pont).

Funkcionális antagonizmus áll fenn a kalcium felszívódást elősegítő D-vitamin-analógok és az ezt gátló kortikoszteroidok között.

Magnézium-tartalmú gyógyszerek (pl. antacidok) hypermagnesaemiát idézhetnek elő krónikus dialízis alatt álló betegekben, ők nem szedhetnek ilyen gyógyszereket Rocaltrol terápia folyamán.

Minthogy a Rocaltrol befolyásolja a foszfát transzportot a bélben, a vesékben és a csontokban, a foszfátkötő anyagok dózisát a szérumfoszfát-koncentrációjának megfelelően kell beállítani (normál értékek: 2 – 5 mg/100 ml, vagy 0,65 – 1,62 mmol/l).

D-vitamin-rezisztens rachitisben (familiaris hypophosphataemia) a betegeknek folytatniuk kell a per os foszfát terápiát. Figyelembe kell azonban venni, hogy a kalcitriol fokozhatja a bélből a foszfát felszívódást, ezért szükséges lehet a foszfát-pótlás módosítása.

Az epesav-megkötők, úgymint kolesztiramin és szevelamer csökkenthetik a zsírban oldódó vitaminok bélből történő felszívódását, így gátolhatják a kalcitriol felszívódását is.

Terhesség

A D-vitamin közel fatális, szájon át adott dózisa terhes nyulaknál a magzat supravalvularis aortaszűkületetét okozta. Nem bizonyítható, hogy a D-vitamin teratogén embereknél, még nagyon nagy dózisban sem. A Rocaltrol terhesség ideje alatt csak az előny/kockázat gondos mérlegelésével alkalmazható.

Szoptatás

Az exogén kalcitriol valószínűleg bejut az anyatejbe. Tekintettel az anyánál kialakuló lehetséges hypercalcaemiára és a szoptatott csecsemőknél esetleg kialakuló mellékhatásokra, a Rocaltrol szedése alatt csak az anya és a csecsemő szérum kalcium szintjének monitorozása mellett lehet szoptatni.

A jelentett nemkívánatos események farmakodinámiás profilja alapján a Rocaltrol feltételezhetően biztonságos, vagy nem valószínű, hogy károsan befolyásolja ezeket a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Klinikai vizsgálatok

Az alábbiakban felsorolt mellékhatások a Rocaltrol-lal végzett klinikai vizsgálatokból szerzett adatokat és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatokat összegzik.

A leggyakrabban jelentett mellékhatás a hypercalcaemia volt.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A mellékhatásokat az 1.táblázat mutatja be szervrendszerek és abszolút gyakoriság szerint csoportosítva. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10000 - <1/1000); nagyonritka(<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

1.táblázat: A Rocaltrol (kalcitriol) kezelésben részesülő betegeknél jelentkező mellékhatások összefoglalása

Minthogy a kalcitriol D-vitamin-hatásokat/aktivitást fejt ki, a D-vitamin-túladagolással megegyező tünetek jelentkezhetnek, pl. hypercalcaemia-szindróma vagy kalcium intoxicatio (a hypercalcaemia súlyosságától és időtartamától függően) (lásd 4.2és4.4pontok). Esetenként az akut tünetek közé tartozik az étvágytalanság, fejfájás, hányinger, hányás, hasi fájdalom, gyomortájéki fájdalom és székrekedés.

A kalcitriol rövid biológiai felezési ideje miatt a farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a kezelés abbahagyása után az emelkedett szérumkalcium-szintek normalizálódása néhány napon belül bekövetkezik, sokkal gyorsabban, mint a D3-vitamin-készítményekkel történő kezelés esetén.

A krónikus hatások közé tartozhat az izomgyengeség, testtömegcsökkenés, érzészavarok, láz, szomjúság, polydipsia, polyuria, dehydratio, apathia, késleltetett növekedés és húgyúti fertőzések.

Hypercalcaemia és hyperphosphataemia (> 6 mg/100 ml-es értékű vagy > 1,9 mmol/l-es értékű) egyidejű fennállása esetén röntgenfelvétellel kimutatható lágyrész meszesedés (calcinosis) fordulhat elő.

Érzékeny egyéneknél túlérzékenységi reakciók alakulhatnak ki, úgymint: bőrkiütés, erythema, pruritus és urticaria.

Laboratóriumi eltérések

Egészséges veseműködésű betegeknél a krónikus hypercalcaemia a szérumkreatinin-szint emelkedésével járhat.

Forgalomba hozatal utáni tapasztalatok

A Rocaltrol minden indikációban történő klinikai alkalmazása során 15 év alatt nagyon kevés mellékhatást jelentettek és az egyes mellékhatások, még a hypercalcaemia is, 0,001%-ban, vagy annál ritkábban fordultak elő.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Tünetek nélküli hypercalcaemia kezelését lásd a 4.2pontban.

Mivel a kalcitriol egy D-vitamin-származék, a túladagolás tünetei ugyanazok, mint a D-vitamin-túladagolásé. Rocaltrollal egyidejűleg történő nagy dózisú kalcium- és foszfátbevitel esetén, hasonló tünetek jelentkezhetnek. A szérumkalcium és -foszfát szorzata (Ca×P) nem lehet nagyobb, mint 70mg²/dl². A dializáló oldatban lévő magas kalciumszint elősegítheti a hypercalcaemia kifejlődését.

A D-vitamin-intoxicatio akut tünetei: étvágytalanság, fejfájás, hányinger, hányás, hasi fájdalom, gyomortájéki fájdalom, székrekedés.

Krónikus tünetek: dystrophia (gyengeség, testtömegcsökkenés), érzészavarok, láz és szomjúságérzés, polyuria, dehidratio, apátia, csökkent növekedés és húgyúti fertőzések.

A hypercalcaemia következménye a vesekéreg, a szívizom, a tüdők és a hasnyálmirigy metasztatikus meszesedése.

Kezelés

Véletlen túladagolás terápiája: Azonnal gyomormosás vagy hánytatás a további felszívódás meggátlására. Folyékony paraffin adagolása a székletürítés meggyorsítására. A szérumkalciumszint többszöri ellenőrzése. Ha tartósan fennáll a magas szérumkalciumszint, foszfátokat és kortikoszteroidokat lehet adagolni, és megfelelő vizeletürítésről kell gondoskodni.

Magasabb szintű hypercalcaemia (>3,2 mmol/l) vesekárosodáshoz vezethet, különösen, ha a vér foszfátszintje normál vagy emelkedett vesekárosodás következtében.