ROPUIDO 40 MG FILMTABLETTA

Hypercholesterinaemia kezelése

Primaer hypercholesterinaemiában (IIa típus, beleértve a heterozygota familiaris hypercholesterinaemiát) vagy kevert dyslipidaemiában (IIb típus) szenvedő felnőttek, serdülők és 6éves vagy idősebb gyermekek kiegészítő kezelésére javallott a diéta mellett, amikor a diétára és az egyéb, nem gyógyszeres kezelésekre (testmozgás, testtömegcsökkentés) nem alakul ki megfelelő válaszreakció.

Homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő felnőttek, serdülők és 6éves vagy idősebb gyermekek kiegészítő kezelésére a diéta és az egyéb lipidcsökkentő kezelések (pl. LDL‑aferezis) mellett, vagy abban az esetben, ha ezek a kezelések nem alkalmazhatók a betegnél.

Cardiovascularis események kialakulásának prevenciója

Major cardiovascularis események megelőzésére az egyéb kockázati tényezők csökkentésére irányuló kiegészítő terápiaként olyan betegek esetében, akiknél az első cardiovascularis események kialakulásának becsült kockázata magas (lásd 5.1pont).

A terápia megkezdése előtt a beteget hagyományos koleszterinszint‑csökkentő diétára kell állítani, amit a gyógyszeres kezelés ideje alatt is folytatni kell. Az adagot az aktuális terápiás irányelvek alapján, egyénre szabottan kell megállapítani a terápiás cél és a beteg válaszreakciójának függvényében.

A Ropuido filmtabletta a nap bármely szakában bevehető, étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül.

Adagolás

Hypercholesterinaemia kezelése

Az ajánlott kezdő adag naponta egyszer 5mg vagy 10mg szájon át a sztatinkészítményt korábban nem szedő vagy az egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitor-terápiáról átállított betegek esetében egyaránt. A kezdő dózis megválasztásakor figyelembe kell venni a beteg koleszterinszintjét és a későbbi cardiovascularis kockázat mértékét éppúgy, mint a mellékhatások lehetséges kockázatát (lásd alább). Szükség esetén az adag 4hét múlva a következő dózisszintre emelhető (lásd 5.1pont). Figyelembe véve, hogy az alacsonyabb dózisokhoz képest a 40mg‑os dózisok esetében nagyobb arányban számoltak be mellékhatások előfordulásáról (lásd 4.8pont), a 40mg‑os legmagasabb dózisra történő emelés csak azoknál a nagy cardiovascularis kockázatú, súlyos hypercholesterinaemiában (különösen a familiaris hypercholesterinaemiában) szenvedő betegeknél javallt, akiknél a 20mg‑os dózissal nem sikerült a terápiás célértéket elérni, és akiknél a későbbiekben rutinszerű ellenőrzést végeznek (lásd 4.4pont). A 40mg‑os dózis bevezetése esetén szakorvos felügyelete javasolt.

Cardiovascularis események kialakulásának prevenciója

A cardiovascularis események kockázatának csökkentésére irányuló vizsgálatban napi 20mg‑os dózist alkalmaztak (lásd 5.1pont).

Gyermekek és serdülők

Gyermekgyógyászati alkalmazását csak szakorvos végezheti.

Gyermekek és 6 – betöltött 18év közötti serdülők (Tanner‑skála szerint <II‑V.stádium)

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemia

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a szokásos kezdő adag napi 5mg.

• A 6 – betöltött 10éves, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél a szokásos dózistartomány naponta egyszer 5‑10mg, szájon át adva. A 10mg‑nál nagyobb dózisok biztonságosságát és hatásosságát ebben a betegcsoportban nem vizsgálták.

• A 10 – betöltött 18év közötti, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a szokásos dózistartomány naponta egyszer 5‑20mg, szájon át adva. A 20mg‑nál nagyobb dózisok biztonságosságát és hatásosságát ebben a betegcsoportban nem vizsgálták.

A dózist a gyermekkorú betegek egyéni válaszreakciója és toleranciája alapján kell titrálni, a gyermekek kezelésére vonatkozó ajánlások szerint (lásd 4.4pont). A rozuvasztatin-terápia megkezdése előtt a gyermekeket és a serdülőket hagyományos koleszterincsökkentő diétára kell állítani; ezt a diétát a rozuvasztatin-kezelés ideje alatt is folytatni kell.

Homozygota familiaris hypercholesterinaemia

A 6 – betöltött 18év közötti, homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél az ajánlott maximális adag naponta egyszer 20mg.

A naponta egyszer 5‑10mg javasolt kezdő adag függ az életkortól, a testtömegtől és a korábbi sztatin alkalmazástól. A dózist a gyermekkorú betegek egyéni terápiás válaszreakciója és toleranciája alapján kell titrálni a maximális – naponta egyszer 20mg‑os – adagig, a gyermekek kezelésére vonatkozó ajánlások szerint (lásd 4.4 pont). A rozuvasztatin-terápia megkezdése előtt a gyermekeket és a serdülőket hagyományos koleszterinszint‑csökkentő diétára kell állítani; ezt a diétát a rozuvasztatin-kezelés ideje alatt is folytatni kell.

Ebben a populációban a 20mg‑tól eltérő dózisokkal korlátozott a tapasztalat.

A 40mg‑os tabletta nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél.

6évesnél fiatalabb gyermekek

A készítmény alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát 6évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem vizsgálták. Ezért a Ropuido filmtabletta alkalmazása 6évesnél fiatalabb gyermekeknél nem javasolt.

Alkalmazása időseknél

70évesnél idősebb betegek számára kezdő dózisként 5mg javasolt (lásd 4.4pont). Az életkorra tekintettel egyéb dózismódosítás nem szükséges.

Adagolás veseelégtelenségben szenvedő betegeknél

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek (kreatinin‑clearance <60ml/perc) számára kezdő dózisként 5mg javasolt. A 40mg‑os dózis közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél ellenjavallt. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekél a Ropuido filmtabletta bármely dózisának alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2pont).

Adagolás májkárosodásban szenvedő betegeknél

A 7‑es és annál alacsonyabb Child‑Pugh pontszámú egyéneknél a rozuvasztatin szisztémás expozíciója nem volt fokozott. Ugyanakkor 8‑9‑es Child‑Pugh pontszámú egyéneknél a rozuvasztatin emelkedett szisztémás expozícióját figyelték meg (lásd 5.2pont). Ezeknél a betegeknél mérlegelni kell a vesefunkció vizsgálatát (lásd 4.4pont). A 9‑nél nagyobb Child‑Pugh pontszámú betegek rozuvasztatin-kezelésével kapcsolatosan nincs tapasztalat. Aktív májbetegségben szenvedő betegek számára a Ropuido filmtabletta adása ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Rassz

Fokozott szisztémás expozíciót tapasztaltak ázsiai egyéneknél (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pont). Az ázsiai származású betegek számára az ajánlott kezdő adag 5mg. Ezeknél a betegeknél a 40mg‑os dózis alkalmazása ellenjavallt.

Genetikai polimorfizmusok

Az SLCO1B1 (OATP1B1) c.521CC és az ABCG2 (BCRP) c.421AA genotípusokról bebizonyosodott, hogy ezekhez a genotípusokhoz megnövekedett rozuvasztatin-expozíció társul. Azoknál a betegeknél, akiknél ismert, hogy 521CC vagy c.421AA genotípusuk van, az általában ajánlott dózis fele és legfeljebb napi egyszeri 20mg Ropuido filmtabletta javasolt (lásd 4.4, 4.5 és 5.2pont).

Adagolás myopathia kialakulására hajlamosító tényezők esetén

Myopathia kialakulására hajlamosító tényezők esetén a betegek számára javasolt kezdő adag 5mg (lásd 4.4pont).

Ilyen esetben a 40mg‑os dózis alkalmazása egyes betegek számára ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Egyidejű terápia

A rozuvasztatin különböző transzportfehérjék szubsztrátja (pl. OATP1B1 és BCRP). A myopathia (beleértve a rhabdomyolysist) kockázata fokozódik, amikor a Ropuido filmtablettát egyidejűleg alkalmazzák bizonyos gyógyszerekkel, amelyek ezekkel a transzportfehérjékkel létrejövő interakció következtében megnövelhetik a rozuvasztatin plazmakoncentrációját (például ciklosporin és bizonyos proteáz‑inhibitorok, beleértve a ritonavir kombinációját atazanavirrel, lopinavirrel és/vagy tipranavirrel; lásd 4.4 és 4.5pont). Hacsak lehetséges, más kezelést kell megfontolni, és ha szükséges, mérlegelni kell a Ropuido-terápia átmeneti felfüggesztését. Azokban az esetekben, amikor ezeknek a gyógyszereknek az együttes alkalmazása elkerülhetetlen, az egyidejű kezelés előnyét és kockázatát, valamint a Ropuido adagolásának módosítását gondosan mérlegelni kell (lásd 4.5pont).

Az alkalmazás módja

Oralis alkalmazásra.

A Ropuido ellenjavallt a következő esetekben:

• a rozuvasztatinnal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• aktív májbetegség, beleértve a szérum transzaminázszint tartós, ismeretlen eredetű emelkedését, valamint bármilyen szérum transzaminázszint‑emelkedést, amennyiben az meghaladja a normálérték felső határának (ULN) háromszorosát;

• súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin‑clearance <30ml/perc);

• myopathiában szenvedő betegeknél;

• olyan betegeknél, akiket egyidejűleg szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kombinációjával kezelnek (lásd 4.5pont);

• ciklosporin egyidejű alkalmazásakor;

• terhesség és szoptatás ideje alatt, valamint olyan fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak megfelelő fogamzásgátló módszert.

A 40mg‑os dózis ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ilyen tényezők:

• közepesen súlyos vesekárosodás (kreatinin‑clearance <60ml/perc);

• hypothyreosis;

• a beteg kórtörténetében vagy a családi anamnézisben szereplő örökletes izombetegségek;

• egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitor vagy fibrát adása mellett jelentkezett izomkárosodás a kórtörténetben;

• alkoholabúzus;

• olyan esetek, amikor a rozuvasztatin plazmaszintek emelkedése következhet be;

• ázsiai betegek;

• fibrátok egyidejű alkalmazása.

(Lásd 4.4, 4.5 és 5.2pont.)

A vesére gyakorolt hatások

Magasabb dózisokkal, különösen 40mg rozuvasztatinnal kezelt betegeknél tesztcsíkkal kimutatott, többnyire tubuláris eredetű proteinuriát figyeltek meg, ami a legtöbb esetben átmeneti volt vagy csak időszakosan jelentkezett. Nem igazolták, hogy a proteinuria előre jelezné az akut vagy a progresszív vesebetegség kialakulását (lásd 4.8pont). A forgalomba hozatalt követő alkalmazás során a vesét érintő súlyos eseményeket nagyobb arányban jelentették 40mg‑os adag alkalmazása esetén. A 40mg‑os dózissal kezelt betegek rutinszerű követése során a vesefunkció ellenőrzése megfontolandó.

A vázizomzatra gyakorolt hatások

A vázizmokra gyakorolt hatásokról, például myalgiáról, myopathiáról és ritkán rhabdomyolysisről számoltak be rozuvasztatinnal kezelt betegeknél, valamennyi dózis, de különösen 20mg‑nál nagyobb adagok alkalmazásakor. Rhabdomyolysis nagyon ritka eseteit jelentették ezetimib és HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorok kombinációjának alkalmazásakor. Farmakodinámiás kölcsönhatás nem zárható ki (lásd 4.5pont), ezért együttes alkalmazáskor fokozott óvatossággal kell eljárni. A többi HMG‑CoA reduktáz-inhibitorhoz hasonlóan a forgalomba hozatalt követően jelentett, a rozuvasztatin adásával összefüggésbe hozható rhabdomyolysis‑esetek gyakorisága a 40mg‑os dózis esetében magasabb.

A kreatin‑kináz-érték ellenőrzése

A kreatin‑kináz- (CK) érték ellenőrzése kimerítő edzést követően vagy a CK‑érték növekedésének egyéb kézenfekvő oka esetén nem javasolt, mert a mérési eredmény értékelése félrevezető lehet. Amennyiben a kezelés megkezdése előtt a CK‑értékek jelentősen emelkedettek (>5×ULN), 5‑7napon belül kontroll vizsgálatot kell végezni. A kezelést nem szabad elkezdeni, ha az ismételt mérés megerősíti, hogy a kezelés előtti CK‑érték >5×ULN.

A kezelés előtt

Hasonlóan más HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorokhoz, a Ropuido filmtablettát csak fokozott óvatossággal szabad olyan betegeknek adni, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ilyen tényezők:

• vesekárosodás;

• hypothyreosis;

• a beteg kórtörténetében vagy a családi anamnézisben szereplő örökletes izombetegségek;

• egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitor vagy fibrát adása mellett jelentkezett izomkárosodás a kórtörténetben;

• alkoholabúzus;

• 70év feletti életkor;

• olyan esetek, amikor a plazmakoncentráció emelkedése következhet be (lásd 4.2, 4.5 és 5.2pont);

• fibrátok egyidejű alkalmazása.

Ezeknél a betegeknél a kezeléssel járó kockázatot a terápia lehetséges előnyével szemben mérlegelni kell, és ilyenkor klinikai monitorozás javasolt. Amennyiben a kezelést megelőzően a CK‑értékek jelentősen emelkedettek (>5×ULN), a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés ideje alatt

A beteget meg kell kérni, hogy azonnal jelezze, ha megmagyarázhatatlan eredetű izomfájdalom, izomgyengeség vagy izomgörcs lép fel, főleg, ha azt rosszullét vagy láz kíséri. Ezeknél a betegeknél a CK‑érték ellenőrzése szükséges. A kezelést abba kell hagyni, ha a CK‑érték kifejezetten emelkedett (>5×ULN), vagy ha az izomtünetek súlyossá válnak és a mindennapi tevékenység során panaszokat okoznak (akkor is, ha a CK‑érték ≤5×ULN). Ha a tünetek megszűnnek és a CK‑érték is normalizálódik, a legalacsonyabb dózisú Ropuido- vagy egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitor-kezelés újraindítása megfontolandó, szoros ellenőrzés mellett. Tünetmentes betegeknél a CK‑érték rutinszerű ellenőrzése nem szükséges. Nagyon ritkán beszámoltak immunmediált nekrotizáló myopathiáról (IMNM) a sztatin-kezelés – beleértve a rozuvasztatint is – alatt vagy után. Az IMNM‑t klinikailag proximális izomgyengeség és emelkedett szérum kreatin‑kináz-szint jellemzi, amelyek a sztatin-kezelés megszakítása ellenére is fennmaradnak.

Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8pont). A Ropuido alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint.

Klinikai vizsgálatokban kísérő kezelés mellett rozuvasztatinnal kezelt kis létszámú betegcsoportban nem igazolták a vázizmokat érintő mellékhatások gyakoribbá válását. Azonban az egyéb HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorokat és fibrinsav-származékokat, beleértve a gemfibrozilt, ciklosporint, nikotinsavat, azol-típusú antimikotikumokat, proteáz‑gátlókat és makrolid-típusú antibiotikumokat együtt szedő betegeknél a myositis és a myopathia előfordulási gyakoriságának a növekedését figyelték meg. A gemfibrozil egyes HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorokkal történő együttadása fokozza a myopathia kockázatát. Ezért a Ropuido és a gemfibrozil együttes alkalmazása nem javasolt. A Ropuido fibrátokkal vagy niacinnal kombinált alkalmazásával elérhető további lipidszintcsökkenés előnyével szemben gondosan mérlegelni kell ezen kombinációk alkalmazásának potenciális kockázatát. A 40mg‑os dózis fibrát egyidejű alkalmazása esetén ellenjavallt (lásd 4.5 és 4.8pont).

A Ropuido‑t tilos egyidejűleg alkalmazni szisztémásan adott fuzidinsavval vagy a fuzidinsav-kezelés abbahagyását követő 7napon belül. Azoknál a betegeknél, akiknél elkerülhetetlen a szisztémás fuzidinsav-kezelés, a sztatin-kezelést a fuzidinsav‑kezelés teljes időtartamára le kell állítani. A fuzidinsav és a sztatinok kombinációjával kezelt betegeknél beszámoltak rhabdomyolysis eseteiről (néhány esetben halálos kimenetellel) (lásd 4.5pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy amennyiben bármilyen izomgyengeséget, izomfájdalmat vagy izomérzékenységet tapasztalnak, azonnal forduljanak orvoshoz. A sztatin-kezelést a fuzidinsav utolsó adagjának beadása után hét nappal lehet újrakezdeni. Kivételes esetekben, amikor tartós fuzidinsav-kezelésre van szükség, például súlyos fertőzések kezelése esetén, a Ropuido és a fuzidinsav egyidejű alkalmazásának szükségességét csak eseti elbírálás alapján lehet mérlegelni, és kizárólag szoros orvosi felügyelet alatt végezhető.

A Ropuido‑t nem szabad olyan súlyos, akut állapotban alkalmazni, amelyben a myopathia gyanúja felmerül, vagy amely a rhabdomyolysis következtében fellépő veseelégtelenség kialakulására hajlamosít (pl. sepsis, hypotonia, nagyobb műtéti beavatkozás, trauma, súlyos metabolikus, endokrin‑ és elektrolitzavarok vagy nem kontrollált görcsrohamok).

Súlyos, bőrt érintő mellékhatások

A rozuvasztatin-kezeléssel kapcsolatban súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat jelentettek, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms DRESS) is, amely életveszélyes vagy halálos kimenetű is lehet. A beteget a gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, továbbá szoros felügyelet szükséges. Amennyiben ezen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek a Ropuido alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és más kezelés lehetőségét kell megfontolni.

Ha a betegnél súlyos mellékhatás – például SJS vagy DRESS – jelentkezik a Ropuido alkalmazása során, akkor ezeknél a betegnél a Ropuido-kezelés újrakezdése a későbbiekben is tilos.

A májra gyakorolt hatások

Hasonlóan más HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorokhoz, a Ropuido filmtablettát is fokozott óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak és/vagy akiknek a kórtörténetében májbetegség szerepel.

A kezelés megkezdése előtt, illetve a kezelés megkezdése után 3hónappal májfunkciós vizsgálatok elvégzése javasolt. A Ropuido adását abba kell hagyni, vagy az adagot csökkenteni kell, ha a szérum transzamináz‑értékek meghaladják a normálérték felső határának háromszorosát. A forgalomba hozatalt követően a májat érintő súlyos mellékhatásokat (amelyek főleg a hepaticus transzamináz‑értékek emelkedéséből álltak) nagyobb arányban jelentettek a 40mg‑os dózis mellett.

Azoknál a betegeknél, akik hypothyreosis vagy nephrosis szindróma miatt kialakult szekunder hypercholesterinaemiában szenvednek, a Ropuido-terápia megkezdése előtt az alapbetegség kezelése szükséges.

Rassz

Farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a fehér bőrűekhez képest ázsiaiaknál az expozíció fokozott (lásd 4.2, 4.3 és 5.2pont).

Proteáz-gátlók

A rozuvasztatin megnövekedett szisztémás expozícióját figyelték meg azoknál az egyéneknél, akik a rozuvasztatint különböző proteáz‑gátlók és ritonavir kombinációjával egyidejűleg kapták. Proteáz‑gátlókkal kezelt HIV betegeknél figyelembe kell venni mind a Ropuido alkalmazásával elérhető lipidszintcsökkenés előnyét, mind a fokozott rozuvasztatin plazmakoncentráció lehetőségét, amely proteáz‑gátlókkal kezelt betegeknél a Ropuido-kezelés megkezdésekor és dózisának feltitrálásakor fennáll. Bizonyos proteáz‑gátlókkal való együttes alkalmazás nem javasolt, kivéve, ha a Ropuido adagját módosítják (lásd 4.2 és 4.5pont).

Laktóz-intolerancia

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető

Interstitialis tüdőbetegség

Bizonyos sztatinok alkalmazása kapcsán – különösen hosszú ideig tartó terápia esetén – kivételes esetekben interstitialis tüdőbetegség előfordulásáról számoltak be (lásd 4.8pont). Erre jellemző a dyspnoea, a nem produktív köhögés és az általános egészségi állapot romlása (kimerültség, fogyás és láz). Ha felmerül a betegnél az interstitialis tüdőbetegség kialakulásának a gyanúja, a sztatin-kezelést abba kell hagyni.

Diabetes mellitus

Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a sztatin gyógyszercsoport megnöveli a vércukorszintet, valamint azoknál a betegeknél, akik a későbbi diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázatnak vannak kitéve, hyperglykaemiát okozhat, antidiabetikus kezelést szükségessé téve. A sztatinokkal végzett kezelés leállítása azonban nem indokolt, mivel a sztatinok vascularis betegségek kockázatainak csökkentéséből származó előnye meghaladja ezt a kockázatot. A hyperglykaemia kockázatának kitett betegeket (éhgyomri glükóz 5,6‑6,9mmol/l, BMI >30kg/m², emelkedett trigliceridszint, hypertonia) klinikai és biokémiai szempontból egyaránt monitorozni kell a nemzeti irányelveknek megfelelően.

A JUPITER vizsgálatban a bejelentett diabetes mellitus esetek összgyakorisága 2,8% volt a rozuvasztatin, és 2,3% placebo alkalmazása mellett, és többnyire azoknál a betegeknél lépett fel, akiknek az éhgyomri vércukorszintje 5,6‑6,9mmol/l között volt.

Gyermekek és serdülők

A rozuvasztatint szedő 6 – betöltött 18év közötti gyermekek és serdülők hosszbeli növekedésének (magasság), testtömegének, testtömegindexének (body mass index, BMI), valamint a másodlagos nemi jellegek Tanner‑skála szerinti értékelése két éves időtartamra korlátozódik. A két éves vizsgálati kezelést követően a növekedésre, a testtömegre, a BMI‑re vagy a nemi érésre gyakorolt hatást nem észleltek (lásd 5.1pont).

Egy klinikai vizsgálatban, amelyben gyermekek és a serdülők 52héten keresztül kaptak rozuvasztatint, gyakrabban figyelték meg a CK‑szintnek az ULN 10‑szeresét meghaladó emelkedését és izomtünetek jelentkezését mozgás vagy fokozott fizikai aktivitást követően, mint a felnőttek klinikai vizsgálataiban (lásd 4.8pont).

Az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek rozuvasztatinra gyakorolt hatása

Transzportfehérje‑gátlók: A rozuvasztatin bizonyos transzportfehérjék szubsztrátja, beleértve a hepaticus uptake transzporter OATP1B1‑et és efflux transzporter BCRP‑t. A Ropuido egyidejű alkalmazása olyan gyógyszerekkel, amelyek inhibitorai ezeknek a transzportfehérjéknek, a rozuvasztatin fokozott plazmakoncentrációját és a myopathia megnövekedett kockázatát eredményezheti (lásd 4.2, 4.4 és 4.5pont, 1.táblázat).

Ciklosporin: A rozuvasztatinés a ciklosporin egyidejű alkalmazása során a rozuvasztatin AUC‑értékek átlagosan hétszer magasabbak voltak az egészséges önkéntesekben megfigyelt értékekhez képest (lásd 1.táblázat). A Ropuido ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg ciklosporint kapnak (lásd 4.3pont). Az egyidejű alkalmazás nem befolyásolta a ciklosporin plazmakoncentrációit.

Proteáz‑inhibitorok: Bár az interakció pontos mechanizmusa nem ismert, proteáz‑inhibitorok egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin expozíció erőteljesen megnövekedhet (lásd 1.táblázat). Például egy egészséges önkéntesek bevonásával végzett farmakokinetikai vizsgálatban 10mg rozuvasztatin és két proteáz‑inhibitort tartalmazó kombinációs készítmény (300mg atazanavir/100mg ritonavir) együttadása a rozuvasztatin AUC‑értékének kb. 3‑szoros és Cmax értékének 7‑szeres emelkedését eredményezte. A Ropuido és néhány proteáz-inhibitor kombinációjának egyidejű alkalmazása megfontolható a Ropuido dózismódosítás gondos mérlegelése után, mely a rozuvasztatin expozíciójának várható megnövekedésén alapul (lásd 4.2, 4.4 és 4.5pont, 1.táblázat).

Gemfibrozil és egyéb lipidszintcsökkentő szerek: A rozuvasztatinés a gemfibrozil egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin Cmax és AUC értékei kétszeresére nőttek (lásd 4.4pont).

Specifikus gyógyszerinterakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján a fenofibráttal számottevő farmakokinetikai kölcsönhatás nem várható, bár farmakodinámiás kölcsönhatás előfordulhat. A gemfibrozil, a fenofibrát, egyéb fibrátok vagy a niacin (nikotinsav) lipidszintcsökkentő (1g/nap vagy ennél nagyobb) adagjai HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorokkal együtt adva növelik a myopathia kockázatát, valószínűleg azért, mert ezek önmagukban adva is myopathiát okozhatnak. A 40mg‑os dózis fibrátok egyidejű alkalmazásakor ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4pont). Ezeknél a betegeknél a kezdő dózisnak szintén 5mg‑nak kell lennie.

Ezetimib: A 10mg rozuvasztatinés 10mg ezetimib együttadása esetén hypercholesterinaemiában szenvedő egyéneknél a rozuvasztatin AUC‑értéke 1,2‑szeresére nőtt (1.táblázat). A Ropuido és az ezetimib között fellépő, mellékhatások formájában jelentkező farmakodinámiás kölcsönhatás nem zárható ki (lásd 4.4pont).

Antacidok: A rozuvasztatinés alumínium‑ és magnézium‑hidroxidot tartalmazó antacid szuszpenziók együttadása a rozuvasztatin plazmakoncentrációjának körülbelül 50%‑os csökkenéséhez vezetett. Ez a hatás mérséklődött, amikor az antacidot a rozuvasztatin bevétele után 2órával alkalmazták. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentőségét nem vizsgálták.

Eritromicin: A rozuvasztatin és az eritromicin együttes alkalmazásakor a rozuvasztatin AUC(0‑t) értéke 20%‑kal, Cmax értéke 30%‑kal csökkent. Az interakció oka az eritromicin által kiváltott fokozott bélmotilitás lehet.

Citokróm P450 enzimek:Invitro és invivo vizsgálatokból származó eredmények azt mutatják, hogy a rozuvasztatin a P450 izoenzimrendszernek se nem inhibitora, se nem induktora. Továbbá a rozuvasztatin ezeknek az izoenzimeknek gyenge szubsztrátja. Így a citokrómP450 mediált metabolizmus eredményeként gyógyszerinterakció nem várható. Nem figyeltek meg klinikai szempontból jelentős interakciót sem rozuvasztatin és flukonazol (CYP2C9 és CYP3A4 inhibitor), sem rozuvasztatin és ketokonazol (CYP2A6 és CYP3A4 inhibitor) között.

Tikagrelor: A tikagrelor befolyásolhatja a rozuvasztatin vesén át történő kiválasztását, ezáltal növelheti a rozuvasztatin akkumulációjának kockázatát. Bár a pontos mechanizmus nem ismert, néhány esetben a tikagrelor és a rozuvasztatin együttes alkalmazása a vesefunkció romlásához, megnövekedett CPK‑szinthez, és rhabdomyolysis kialakulásához vezetett.

A rozuvasztatin dózisának módosítását igénylő interakciók (lásd még 1.táblázat): Amikor a Ropuido egyidejű alkalmazása szükséges olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek ismerten fokozzák a rozuvasztatin‑expozíciót, a Ropuido dózisát módosítani kell. Napi egyszer 5mg Ropuido a javasolt kezdő adag, ha az expozíció (AUC) várható növekedése kb. 2‑szeres vagy nagyobb. A Ropuido maximális napi adagját úgy kell beállítani, hogy a várható rozuvasztatin‑expozíció valószínűleg ne haladja meg azt az értéket, amely a napi 40mg Ropuido interakciót kiváltó gyógyszer nélküli bevételekor alakul ki, például 20mg Ropuido dózis gemfibrozillel (1,9‑szeres növekedés) és 10mg Ropuido dózis atazanavir/ritonavir kombinációjával (3,1‑szeres növekedés).

Amennyiben a megfigyelés alapján a gyógyszer a rozuvasztatin AUC értékét kevesebb mint kétszeresére növeli, úgy a kezdő adagot nem szükséges csökkenteni, de a Ropuido dózis 20mg fölé emelése óvatosságot igényel.

A következő gyógyszerek/kombinációk rozuvasztatinnal egyidejűleg alkalmazva nem befolyásolták klinikai szempontból szignifikánsan az AUC értékét:

Aleglitazar 0,3mg, 7napig; fenofibrát 67mg napi háromszor, 7napig; flukonazol 200mg napi egyszer, 11napig; fozamprenavir 700mg/ritonavir 100mg napi kétszer, 8napig; ketokonazol 200mg napi kétszer, 7napig; rifampicin 450mg napi egyszer, 7napig; szilimarin (máriatövis‑kivonat) 140mg napi háromszor, 5napig.

A rozuvasztatin hatása az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre

K‑vitamin‑antagonisták: Hasonlóan más HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorokhoz, egyidejűleg K‑vitamin-antagonistákkal (pl. warfarinnal vagy egyéb kumarin-típusú antikoagulánssal) is kezelt betegeknél a rozuvasztatin-terápia megkezdése, vagy a dózis emelése az INR- (International Normalised Ratio) érték emelkedését okozhatja. A Ropuido leállítása vagy az adag csökkentése az INR-érték csökkenését okozhatja. Ilyen esetekben az INR megfelelő ellenőrzése szükséges.

Orális fogamzásgátlók/hormonpótló kezelés (HRT): A rozuvasztatin és egy orális fogamzásgátló egyidejű alkalmazása azt eredményezte, hogy az etinil‑ösztradiol AUC értéke 26%‑kal, a norgesztrel AUC értéke 34%‑kal emelkedett. Ezen plazmaszint emelkedéseket az orális fogamzásgátló dózisának kiválasztásakor figyelembe kell venni. Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok olyan betegekkel kapcsolatban, akik egyidejűleg részesültek hormonpótló kezelésben és kaptak Ropuido‑t, ezért hasonló hatás nem zárható ki. Ugyanakkor a klinikai vizsgálatokban részt vevő nőknél általánosan alkalmazták ezt a kombinációt, amit a betegek jól toleráltak.

Egyéb gyógyszerek:

Digoxin: A specifikus gyógyszerinterakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján digoxinnal klinikailag releváns interakció nem várható.

Fuzidinsav: A rozuvasztatinnal és fuzidinsavval interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A szisztémás fuzidinsav és a sztatinok egyidejű alkalmazása mellett a myopathia – a rhabdomyolysist is beleértve – kockázata megnövekedhet. Ennek az interakciónak a mechanizmusa (farmakodinámiás vagy farmakokinetikai, esetleg mindkettő) még nem tisztázott. Ezzel a kombinációval kezelt betegeknél előfordultak rhabdomyolysis‑esetek (néhány esetben halálos kimenetellel).

Azoknál a betegeknél, akiknél elkerülhetetlen a szisztémás fuzidinsav-kezelés, a Ropuido-kezelést a fuzidinsav-kezelés teljes időtartamára le kell állítani. Lásd még 4.4pont.

Gyermekek és serdülők: Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Az interakció mértéke a gyermekek és serdülők vonatkozásában nem ismert.

A Ropuido alkalmazása terhesség és szoptatás ideje alatt ellenjavallt.

Fogamzóképes nőknek megfelelő fogamzásgátló módszereket kell alkalmazniuk.

Terhesség:

Mivel a koleszterin és egyéb, a koleszterin‑bioszintézis során létrejövő termékek alapvetően fontosak a magzat fejlődéséhez, a HMG‑CoA‑reduktáz gátlásából eredő potenciális kockázat meghaladja a terápia előnyeit a terhesség ideje alatt. Állatkísérletekből a reproduktív toxicitásra vonatkozóan korlátozott eredmények állnak rendelkezésre (lásd 5.3pont). Amennyiben egy beteg a készítménnyel végzett kezelés alatt teherbe esik, a kezelést azonnal le kell állítani.

Szoptatás:

A szakirodalomban ismertetett jelentésekből rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat alapján a rozuvasztatin jelen van az anyatejben. A rozuvasztatin patkányokban kiválasztódik az állat tejébe. A rozuvasztatin hatásmechanizmusa miatt fennáll a mellékhatások kialakulásának a kockázata a csecsemőnél. A rozuvasztatin ellenjavallt szoptatás időszakában.

Termékenység:

A rozuvasztatin használata nincs ismert hatással a termékenységre.

A Ropuido gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásának meghatározására irányuló vizsgálatot nem végeztek. Ugyanakkor farmakodinámiás tulajdonságai alapján nem valószínű, hogy a Ropuido befolyásolná ezeket a képességeket. Gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy a terápia időtartama alatt szédülés előfordulhat.

A rozuvasztatin alkalmazásakor tapasztalt mellékhatások rendszerint enyhék és átmenetiek.

A kontrollos klinikai vizsgálatok során a rozuvasztatinnal kezelt betegek kevesebb mint 4%‑a esett ki a vizsgálatokból mellékhatások miatt.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő táblázat a rozuvasztatin klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő széles körű tapasztalatokból származó adatok alapján meghatározott mellékhatásprofilját szemlélteti. Az alább felsorolt mellékhatások osztályozása gyakoriság és szervrendszer (System Organ Class, SOC) szerint történt.

A mellékhatások előfordulási gyakoriságának osztályozása a következő rendszer szerint történt: gyakori(≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10000‑<1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

2.táblázat: Mellékhatások a klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok adatai alapján

A többi HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorhoz hasonlóan, a gyógyszermellékhatások incidenciája dózisfüggő tendenciát mutat.

A vesére kifejtett hatások: A rozuvasztatinnal kezelt betegeknél tesztcsíkkal igazolt, többnyire tubuláris eredetű proteinuriát figyeltek meg. A vizeletben megjelenő proteinmennyiség nullától vagy a nyomokban előforduló szinttől a kétkeresztes vagy ennél magasabb értékig bekövetkező emelkedését a kezelés valamely időpontjában a 10mg‑os és 20mg‑os napi adag mellett a betegek kevesebb mint 1%‑ánál, a 40mg‑os napi adag esetén a betegek körülbelül 3%‑ánál észlelték. Kismértékben gyakrabban fordult elő a nulláról, illetve nyomokban előforduló értékről egy keresztre történő változás a 20mg‑os napi dózis alkalmazásakor. A legtöbb esetben a terápia folytatása mellett a proteinuria spontán csökken, vagy megszűnik. A klinikai vizsgálatokból származó adatok áttekintése és a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalat alapján nincs ok‑okozati kapcsolat a proteinuria és az akut vagy súlyosbodó veseműködési elégtelenség között.

A rozuvasztatinnal kezelt betegeknél haematuriát figyeltek meg és a klinikai vizsgálatokból származó adatok azt mutatják, hogy ennek gyakorisága alacsony.

A vázizomzatra kifejtett hatások: Vázizmokra gyakorolt hatásokról, például myalgiáról, myopathiáról (beleértve a myositist is) és ritkán akut veseelégtelenséggel járó vagy anélkül jelentkező rhabdomyolysisről számoltak be bármilyen dózisú rozuvasztatin-kezelés esetén, különösen a 20mg‑nál nagyobb adagok alkalmazásakor.

A rozuvasztatint szedő betegeknél megfigyelték a CK‑értékek dózisfüggő emelkedését; ez az esetek többségében enyhe, tünetmentes és átmeneti volt. Amennyiben a CK‑érték megemelkedik (>5×ULN), a kezelést le kell állítani (lásd 4.4pont).

A májra kifejtett hatások: Hasonlóan más HMG‑CoA‑reduktáz‑gátlókhoz, a rozuvasztatint szedő betegek kis csoportjában is megfigyelték a szérum transzamináz‑értékek dózisfüggő emelkedését; ez az esetek nagy részében enyhe, tünetmentes és átmeneti volt.

Bizonyos sztatinok alkalmazása mellett az alábbi mellékhatásokról számoltak be:

• szexuális diszfunkció;

• kivételes esetekben interstitialis tüdőbetegség, főleg hosszú távú terápia mellett (lásd 4.4pont).

A rhabdomyolysis esetek, a súlyos vesetünetek és a súlyos májtünetek (főként transzaminázszint‑emelkedés) jelentési gyakorisága a 40mg‑os dózis alkalmazásakor magasabb.

Gyermekek és serdülők: Egy 52hetes, gyermekek és serdülők körében végzett klinikai vizsgálatban a felnőttekhez képest gyakrabban figyelték meg a kreatin‑kináz‑szint emelkedését (>10×ULN) és izomtünetek jelentkezését testmozgást vagy fokozott fizikai aktivitást követően (lásd 4.4pont). Egyébként a rozuvasztatin biztonságossági profilja gyermekek és serdülők esetében a felnőttekéhez hasonló volt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás esetén nincs specifikus kezelés. Túladagolás esetén a beteget tüneti kezelésben kell részesíteni, és amennyiben szükséges, ezt támogató kezeléssel kell kiegészíteni. A májfunkciót és a CK‑értékeket monitorozni kell. Nem valószínű, hogy a hemodialízis hatásos lenne.