ROXITHROMYCIN-RATIOPHARM 150 MG FILMTABLETTA

Roxitromicinre érzékeny kórokozók által okozott, orálisan kezelhető fertőzések esetében:

• Fül-orr-garatfertőzések:

tonsillitis, pharyngitis, sinusitis, otitis media.

• Légúti fertőzések:

bronchitis, pneumoniák, krónikus obstructiv tüdőbetegségek és ehhez társuló másodlagos fertőzések, atípusos pneumonia.

• Genitalis infekciók:

Chlamydiák és Mycoplasmák által okozott urethritis, cervicitis, cervicovaginitis (kivéve a Gonococcus-fertőzéseket).

• Bőrfertőzések:

furunculosis, pyoderma, impetigo, erysipelas.

• Száj- és fog eredetű infekciók.

Adagolás

Felnőttek (40ttkg felett)

Az ajánlott napi adagja 300mg roxitromicin.

Roxithromycin-ratiopharm 150mg filmtabletta esetén: reggel és este 1-1filmtabletta (2-szer150mg roxitromicin).

Roxithromycin-ratiopharm 300mg filmtabletta esetén: napi 1filmtabletta (1-szer 300mg roxitromicin).

Májkárosodásban szenvedő betegek

150mg/nap roxitromicin adagolása javasolt.

Gyermekek és serdülők

40ttkg feletti gyermekeknél a felnőtt dózis – 2-szer150mg/nap – alkalmazható.

40ttkg alatti gyermekeknél a készítmény hatásosságát és biztonságosságát nem igazolták, ezért ebben a betegcsoportban nem alkalmazható.

Streptococcus-fertőzésekben a terápia időtartama a visszaesés és a késői szövődmények elkerülése érdekében 10napnál nem lehet rövidebb. Ugyanez vonatkozik urethritis, cervicitis és cervicovaginitis kezelésére.

Az alkalmazás időtartama

Az alkalmazás időtartama a klinikai és bakteriológiai lelethez igazodik.

A kezelést a tünetek megszűnése után még legalább 2napig folytatni kell.

A készítménnyel való kezelés – elegendő klinikai tapasztalat hiányában – 4hétnél tovább nem tarthat.

Az alkalmazás módja

A filmtablettákat összerágás nélkül bőséges folyadékkal, étkezés előtt negyedórával kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb makrolid antibiotikumokkal szembeni túlérzékenység.

• Vasoconstrictor hatású ergot alkaloidokkal történő egyidejű kezelés (lásd 4.5pont).

• Szűk terápiás ablakkal rendelkező gyógyszerekkel és a CYP3A4 enzim szubsztrátjaival (pl. asztemizol, ciszaprid, pimozid és terfenadin) történő egyidejű alkalmazás (lásd 4.4és 4.5pontok).

Figyelmeztetés

A végtagok lehetséges necrosisával járó súlyos érszűkületet („ergotismus”) jelentettek makrolid antibiotikumok és vasoconstrictor hatású ergot alkaloidok egyidejű alkalmazásakor. A roxitromicin rendelése előtt minden esetben meg kell győződni arról, hogy a beteg nem áll-e ezen alkaloidokkal való kezelés alatt (lásd 4.3 és 4.5pontok).

Súlyos hólyagos reakciók

Beszámoltak súlyos hólyagos bőrreakciók, például Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális nekrolízis, illetve akut generalizált exantematózus pusztulózis (AGEP) előfordulásáról a roxitromicin vonatkozásában. Amennyiben az AGEP, az SJS vagy a TEN jelei vagy tünetei (pl. progresszív bőrkiütés gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártyaléziókkal) jelentkeznek, a roxitromicin-kezelést abba kell hagyni.

Óvintézkedések

• Súlyos májkárosodásban a roxitromicin alkalmazása nem ajánlott.

• Enyhe-közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek a roxitromicint óvatossággal kell szedniük.

• Idős betegeknél dózismódosítás nem szükséges.

• A roxitromicin és metabolitjainak vesén keresztül történő kiválasztása a per os adag kb. 10%-át teszi ki. Veseelégtelenségben az adagolást nem szükséges változtatni.

• A QT-intervallum potenciális megnyúlását okozó gyógyszerek: óvatossággal kell eljárni, amikor a roxitromicint olyan betegeknek adják, akik egyéb, a QT-intervallumot potenciálisan megnyújtó gyógyszereket is szednek (lásd 4.5pont). Ide tartoznak az I.A osztályba (pl. kinidin, prokainamid, dizopiramid), valamint a III. osztályba (pl. dofetilid, amiodaron) tartozó antiarrhythmiás szerek, citaloprám, triciklusos antidepresszánsok, metadon, bizonyos antipszichotikumok (pl. fenotiazinok), fluorokinolonok (pl. moxifloxacin), bizonyos antifungalis szerek (pl. flukonazol, pentamidin) és bizonyos antivirális gyógyszerek (pl. telaprevir).

• Mint ahogy egyéb makrolidokról is ismert, a roxitromicin szintén súlyosbíthatja a myasthenia gravist.

• A máj- és veseműködés monitorozása, valamint a vérkép ellenőrzése ajánlott, különösen hosszú távú (azaz 2hétnél tovább tartó) kezelés során (lásd 4.8pont).

• Clostridium difficile-szerű megbetegedések: a roxitromicin-kezelés ideje alatt vagy azt követően fellépő hasmenés, különösen, ha az súlyos, tartós és/vagy véres, a pseudomembranosus colitis tünete lehet. Ha pseudomembranosus colitis gyanúja áll fenn, a roxitromicin-kezelést azonnal abba kell hagyni.

• Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek a gyógyszert nem szedhetik.

Gyermekek és serdülők

A roxitromicin szabad plazmakoncentrációjának 30‑60-szoros értékeinek klinikai alkalmazásával összevetve fiatal egyedekben végzett preklinikai vizsgálatokban csontvelő-károsodásokat figyeltek meg.

A szabad plazmakoncentráció 10‑15-szörös értékeinek terápiás alkalmazásával összehasonlítva nem figyeltek meg változásokat. Ezért 40ttkg feletti gyermekeknél testtömeg-kilogrammonként és naponta 5‑7,5mg dózis javasolt.

Segédanyagok

A készítmény glükózt tartalmaz. Ritkán előforduló glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek a készítményt nem szedhetik.

A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes".

Együttadása ellenjavallt

• Vasoconstrictor hatású ergot alkaloidok (lásd 4.3pont).

A roxitromicin gyenge CYP3A4 inhibitor:

• Asztemizol, ciszaprid, pimozid

Egyéb, a máj CYP3A izoenzimje által metabolizált gyógyszerek, mint az asztemizol, ciszaprid vagy pimozid egyidejű szedése a QT-intervallum megnyúlásával és/vagy szívritmuszavarral (jellemzően torsade de pointe-tal) társul, annak eredményeként, hogy az izoenzim jelentős inhibitoraival, ideértve bizonyos makrolid antibiotikumokat is, való kölcsönhatást követően szérumszintjük megemelkedik. Habár a roxitromicin nem vagy csupán korlátozott mértékben képes kötődni a CYP3A-hoz, és ezáltal meggátolni egyéb gyógyszerek ezen izoenzim által végzett metabolizmusát, a roxitromicin és a fenti gyógyszerek közötti klinikai interakció lehetősége sem nem állapítható meg, sem pedig nem zárható ki teljes bizonyossággal. Ezért a roxitromicin egyidejű szedése ezekkel a gyógyszerekkel ellenjavallt.

• Terfenadin

Bizonyos makrolidok befolyásolhatják a terfenadin farmakokinetikáját, ami a terfenadin szérumkoncentrációjának megemelkedését eredményezi. Ez súlyos ventricularis arrhythmiához, jellemzően torsade de pointes-hez vezethet. Habár ilyen reakciót nem mutattak ki roxitromicinnel, és korlátozott számú egészséges alanyokkal végzett vizsgálatok sem mutattak ki farmakokinetikai interakciót vagy releváns EKG-változást, a roxitromicin és terfenadin egyidejű alkalmazása ellenjavallt.

Együttadásuk nem javasolt

• A QT-intervallum potenciális megnyúlását okozó gyógyszerek

Óvatossággal kell eljárni, amikor a roxitromicint olyan betegeknek adják, akik egyéb, a QT‑intervallumot potenciálisan megnyújtó gyógyszereket is szednek (lásd 4.4pont). Ide tartoznak az I.A osztályba (pl. kinidin, prokainamid, dizopiramid), valamint a III. osztályba (pl. dofetilid, amiodaron) tartozó antiarrhythmiás szerek, citaloprám, triciklusos antidepresszánsok, metadon, bizonyos antipszichotikumok (pl. fenotiazinok), fluorokinolonok (pl. moxifloxacin), bizonyos antifungalis szerek (pl. flukonazol, pentamidin) és bizonyos antivirális gyógyszerek (pl. telaprevir).

• Warfarin és egyéb véralvadásgátlók

Bár egészséges önkénteseknél nem tapasztaltak kölcsönhatást warfarinnal, mindamellett a roxitromicinnel és K-vitamin antagonistákkal kezelt betegeknél észlelték a prothrombin idő vagy az International Noramlized Ratio (INR) – az infekciós epizóddal is magyarázható – növekedését. Célszerű az INR ellenőrzése a roxitromicinnel és K-vitamin antagonistákkal végzett kombinált terápia során.

• Dizopiramid

Egy in vitro vizsgálatban kimutatták, hogy a roxitromicin kiszoríthatja a protein kötésben lévő dizopiramidot. Ilyen hatás in vivo a szabad dizopiramid szérumszintjének növekedését eredményezheti. Következésképpen, az EKG, és ha lehetséges, a szérum dizopiramidszintjét ellenőrizni kell.

Óvatossággal adandó

• Digoxin és egyéb szívglikozidok

Egy egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálat szerint a roxitromicin növelheti a digoxin abszorpcióját. Ez a hatás, hasonlóan más makrolidokhoz, nagyon ritkán szívglikozid-toxicitást eredményezhet. Ez olyan tünetekben nyilvánulhat meg, mint a hányinger, hányás, hasmenés, fejfájás vagy szédülés; a szívglikozid-toxicitás szintén kiválthat szív átvezetési zavarokat és/vagy szívritmuszavarokat. Következésképpen, a roxitromicinnel és digoxinnal vagy egyéb szívglikoziddal egyidejűleg kezelt betegeknél EKG vizsgálatot kell végezni, és amennyiben lehetséges, a szívglikozid szérumszintjét ellenőrizni kell. Ez kötelező, amennyiben a tünetek alapján szívglikozid-túladagolás gyanúja áll fenn.

Megfontolandó kombinációk

• A (napi 300mg) roxitromicin és (per os 15mg) midazolám együttadása 47%-kal megemelte a midazolám (érzékeny CYP3A4 szubsztrát) AUC-értékét, amely a midazolám hatásának fokozódásához vezethet.

• A teofillin egyidejű alkalmazásakor a teofillin plazmakoncentrációjának enyhe mértékű növekedését észlelték, ami azonban általában nem teszi szükségessé a szokásos dózis módosítását.

• A roxitromicin megemelheti a bromokriptin AUC-értékét és plazmakoncentrációját, amely az összetevő mellékhatásainak fokozott kockázatához vezethet.

• Egy a roxitromicin ciklosporin-expozíció alatti hatását értékelő klinikai vizsgálatban 8szívátültetésben részesült, legalább 1hónapon keresztül ciklosporint szedő beteg 150mg roxitromicint kapott naponta kétszer, 11napon keresztül. A roxitromicin a ciklosporin plazmakoncentrációjának 50%-os növekedését idézte elő, ami viszont fokozatosan csökkent a roxitromicin elhagyását követően.

• A roxitromicin megemelheti a rifabutin plazmakoncentrációját.

Egyéb

Nincs klinikailag jelentős interakció karbamazepinnel, ranitidinnel, alumínium- vagy magnézium‑hidroxiddal.

HMG-CoA-reduktáz-gátlók

Amennyiben a roxitromicint HMG-CoA-reduktáz-gátlóval (sztatin) kombinációban alkalmazzák, a sztatin-expozíció lehetséges fokozódása miatt fennáll az izommal kapcsolatos nemkívánatos események, mint pl. a rhabdomyolysis potenciális kockázata. Óvatossággal kell eljárni, amennyiben egy sztatint roxitromicinnel kombinálnak, valamint a beteget monitorozni kell a myopathia jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából.

Terhesség

Számos állatfajon, legfeljebb 200mg/ttkg/nap dózissal vagy a humán terápiás dózis 40-szeresével végzett vizsgálatban sem lehetett sem teratogén, sem foetotoxicus hatást kimutatni. Humán terhességben a roxitromicin biztonságosságát a magzatra nézve nem igazolták.

A roxitromicin alkalmazása terhesség ideje alatt nem ajánlott.

Szoptatás

A roxitromicin kis mennyiségben kiválasztódik a humán anyatejbe. Ezért a szoptatást vagy az anya kezelését abba kell hagyni, amennyiben szükséges.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy szédülés léphet fel. A látásélesség romlása és homályos látás befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont).

A mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerültek felsorolásra:

nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nem ismert: Felülfertőződés (tartós alkalmazáskor), Clostridium difficile által kiváltott colitis (pseudomembranosus colitis)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: Eosinophilia

Nem ismert: Agranulocytosis, neutropenia, thrombocytopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: Anafilaxiás sokk

Pszichiátriai kórképek

Nem ismert: Hallucináció, zavart tudatállapot (zavartság)

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Szédülés, fejfájás

Nem ismert: Paraesthesia, dysgeusia (az ízérzés zavara), ageusia, parosmia (a szaglás zavara), anosmia

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem ismert: Átmeneti hallásvesztés, hypacusis, vertigo és tinnitus

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek*

Nem ismert: QT-intervallum megnyúlás, kamrai tachycardia, torsade de pointes

* Egyéb makrolidokhoz hasonlóan, nagyon ritkán QT megnyúlás, kamrai tachycardia, torsade de pointes eseteit jelentették roxitromicin szedése kapcsán.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem ismert: Bronchospasmus

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Hányinger, hányás, dyspepsia (epigastricus fájdalom), hasmenés

Nem ismert: Véres hasmenés, hasnyálmirigy-gyulladás

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem ismert: Cholestaticus hepatitis (cholestaticus vagy hepatocellularis akut hepatitis)

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: Bőrkiütés

Nem gyakori: Erythema multiforme, csalánkiütés

Nem ismert: Angioödéma, purpura, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, akut generalizált exantematózus pusztulózis (AGEP)

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nem ismert: Emelkedett aszpartát‑aminotranszferáz-szint (ASAT), emelkedett alanin‑aminotranszferáz-szint (ALAT), emelkedett vér alkalikus-foszfatáz-szint, emelkedett bilirubin szérumkoncentráció

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem ismert: Látásélesség romlása, homályos látás

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Kezelés

Túladagolás esetén tüneti kezelés javasolt. Specifikus antidotum nem ismert.