RUBOPHEN 500 MG TABLETTA

Felnőtteknek és 6 évesnél idősebb gyermekeknek és serdülőknek javasolt lázcsillapításra, különböző eredetű fájdalmak – fejfájás, fogfájás, reumatikus és izomfájdalmak, menstruációs fájdalmak, idegi eredetű fájdalom, ízületi fájdalmak – csillapítására.

Adagolás

Felnőttek

Az ajánlott egyszeri adag 500-1000 mg (1-2 db 500 mg-os tabletta).

Legfeljebb naponta négyszer ismételhető 4 óra elteltével.

Maximális napi adag: 8 tabletta (4000 mg).

Gyermekek és serdülők

6 év-8 év: 250-500 mg (fél-1 tabletta) legfeljebb naponta 3-szor.

Maximális napi adag: 3 tabletta (1500 mg).

9 év-14 év: 500 mg (1 tabletta) legfeljebb naponta 4-szer.

14 év fölött a szokásos felnőtt adagok alkalmazhatók.

Maximális napi adag: 4 tabletta (2000 mg).

Idősek

A szokásos felnőtt adagok alkalmazhatóak.

Krónikus, stabil májkárosodás

Krónikus, stabil májkárosodásban szenvedő betegek esetén a dózist csökkenteni, az egyes adagok bevétele között eltelt időt pedig növelni kell.

Ha a fájdalom több mint 5 napig tart, vagy a láz több mint 3 napig tart, ha a készítmény nem elég hatékony, vagy ha bármilyen egyéb tünet jelentkezik, a kezelés csak orvossal való konzultációt követően folytatható.

A fenti maximális napi adagok rövid ideig tartó kezelés esetén (gyermekeknek és serdülőknek 5, felnőtteknek 10 nap) alkalmazandók, ennél hosszabb ideig csak gondos ellenőrzés mellett javasolható a szedése.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát étkezés után bőséges folyadékkal kell bevenni.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos vese- és/vagy májkárosodás

Akut májbetegség, vírusos hepatitis

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány (haemolyticus anaemia)

6 éves kor alatt

Más paracetamol-tartalmú készítmények együttes alkalmazásakor ügyelni kell arra, hogy a paracetamol összdózisa ne haladja meg a maximális egyszeri, ill. napi adagot.

Paracetamol tartalma miatt kizárólag orvosi javaslatra alkamazható:

• enyhe vagy közepes hepatocelluláris elégtelenség,

• krónikus alkoholizmus vagy a közelmúltban lezajlott alkoholmegvonás,

• alacsony glutationszint,

• Gilbert-szindróma esetén.

Rendszeres vagy hosszú ideig történő alkalmazása során, valamint vese- vagy/és májműködés zavarai esetén a betegek szoros orvosi felügyelete szükséges.

Az előírt adagot nem szabad túllépni!

Alkalmazás idején az alkoholfogyasztás tilos.

Ha a glomeruláris filtrációs ráta értéke kevesebb, mint 10ml/perc, a két gyógyszerbevétel közötti időt 4óráról 8órára kell emelni. Ha a glomeruláris filtrációs ráta értéke 10‑50ml/perc, a két gyógyszerbevétel között legalább 6órának kell eltelnie.

A paracetamol befolyásolhatja egyes laboratóriumi vizsgálatok eredményét:

• a szérumhúgysavszint foszfor-volfrámsavval történő meghatározást,

• a vér heparin- és teofillin-szintjének meghatározását,

• a vércukorszint glükóz-oxidáz-peroxidázzal történő meghatározását,

• és a vizelet aminosavszintjének meghatározást.

Tartós kezelés és/vagy nagy adagok alkalmazása máj- és vesekárosodáshoz vezethet, valamint megváltozhat a vér alakos elemeinek száma.

A mellékhatás-bejelentések alapján a paracetamol alkalmazásával kapcsolatban ismertté vált, hogy hepatotoxicitás alakulhat ki terápiás adagok, különösen 4 g/nap-os dózis alkalmazása mellett, vagy rövid távú kezelés után is, illetve olyan betegeknél, akiknél korábban nem állt fenn májkárosodás. A túladagolás lehetősége nagyobb nem cirrhoticus alkoholos májbetegségben. A hepatotoxicitás klinikai tünetei és a laboratóriumi értékekben történő változások a gyógyszer bevétele után 48‑72órával jelentkezhetnek.

Óvatosság ajánlott olyan betegek esetében, akik érzékenyek az acetilszalicilsavra vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre (NSAID-ok) (lásd 4.5 pont).

Súlyos, bőrt érintő nemkívánatos mellékhatások (SCAR): életveszélyes bőrreakciókat, Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és toxikus epidermalis necrolysist (TEN) jelentettek a paracetamol alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8pont). A betegek figyelmét fel kell hívni a bőrreakciók jeleire és tüneteire, és szoros monitorozásuk szükséges a bőrreakciók tekintetében. Amennyiben az SJS és TEN jelei vagy tünetei jelentkeznek (nagy kiterjedésű, gyakran hólyagosodással, hámlással járó bőrkiütés), a Rubophen-kezelést azonnal abba kell hagyni, és orvoshoz kell fordulni.

Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist (HAGMA) jelentettek egyes olyan, súlyos betegségben (pl. súlyos vesekárosodás, sepsis) szenvedő, vagy egyes alultáplált, illetve egyéb ok (pl. krónikus alkoholizmus) miatt glutationhiányban szenvedő betegeknél, akiket hosszú időn keresztül kezeltek terápiás dózisú paracetamollal, illetve akiket paracetamol és flukloxacillin kombinációjával kezeltek. Ha piroglutamát-acidózis miatt kialakuló HAGMA gyanúja merül fel, a paracetamol alkalmazásának azonnali leállítása és szoros monitorozás javasolt. A vizelet 5-oxoprolin-szintjének ellenőrzése célszerű lehet a piroglutamát-acidózis – mint a HAGMA mögöttes okának – azonosításához olyan betegek esetében, akiknél több kockázati tényező is fennáll.

Fokozott figyelemmel alkalmazandó

• májenzim-induktorokkal, pl. bizonyos antiepilepsziás gyógyszerekkel (fenobarbitál, glutetimid, fenitoin, karbamazepin, topiramát), szalicilamiddal, rifampicinnel és alkohollal (a metabolizmus indukciója a paracetamol hepatotoxikus oxidatív metabolitjának felszaporodását okozza; amennyiben ennek a metabolitnak a meghaladja a normál glutationkötő kapacitást, hepatotoxicitás alakul ki).

• nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel (fokozza a májkárosodás kockázatát).

• MAO-gátlókkal (izgatottságot, magas testhőmérsékletet okozhat).

• klóramfenikollal (ennek lebomlása megnyúlik, toxicitása nő).

• antikoagulánsokkal (protrombinidő megnő); a paracetamol fokozhatja a vérzések kialakulásának kockázatát a warfarint és más K-vitamin-antagonistákat szedő betegeknél. K‑vitamin-antagonistákat és paracetamolt szedő betegeket monitorozni kell a megfelelő véralvadási faktorok és a vérzékenység kialakulása tekintetében.

• doxorubicinnel (a májkárosodás veszélye nő).

• kolesztiraminnal (csökkentheti a paracetamol felszívódását).

• káva-tartalmú (kávacserjéből, Piper methysticumból készült) gyógyhatású szerekkel (a májkárosodás veszélye nő).

• a kelátképző gyanta csökkentheti a paracetamol felszívódását a bélrendszerben, és egyidejű bevétel esetén potenciálisan csökkenti annak hatását. Lehetőség szerint több mint 2 óra teljen el a két gyógyszer bevétele között.

• az inzulin hatását a paracetamol nagy adagokban gátolhatja.

• a paracetamol fokozhatja a vas(II)-ionok felszívódását.

• grépfrút vagy ebből készült ital fokozhatja a paracetamol lebomlását a májban.

Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).

Terhesség

A terhes nőkre vonatkozó nagy mennyiségű adat nem utal sem malformációt előidéző, sem foetalis/neonatalis toxicitásra. A méhen belül paracetamol-expozícióban részesült gyermekek idegrendszeri fejlődésével foglalkozó epidemiológiai vizsgálatok eredményei nem egyértelműek. Amennyiben azt klinikailag szükségesnek tartják, a paracetamol adható a terhesség alatt, de a legalacsonyabb hatásos adagban, a lehető legrövidebb ideig és a lehetséges legkisebb gyakorisággal kell alkalmazni.

Szoptatás

Per os alkalmazás esetén a paracetamol kiválasztódik az anyatejbe, de klinikailag nem jelentős mennyiségben.

A rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján a paracetamol terápiás adagokban alkalmazható szoptatás alatt.

A készítmény nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A nemkívánatos hatások előfordulásának osztályozására a következő (MedDRA szerinti) terminológiát használtuk:

nagyon gyakori (≥1/10)

gyakori (≥1/100 – <1/10)

nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

ritka (≥1/10000 – <1/1000)

nagyon ritka (<1/10000)

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka:

• thrombocytopenia, neutropenia, leukopenia

Nem ismert:

• methaemoglobinaemia, agranulocytosis

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert:

• anafilaxiás sokk, angioneurotikus oedema

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem ismert:

• emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nagyon ritka:

• asthma bronchiale

Nem ismert:

• bronchospasmus

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka:

• epigastrialis fájdalom

• hányinger, hányás

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka:

• sárgaság

Nem ismert:

• nagy dózisok, főleg hosszú időn át tartó alkalmazása esetén toxikus májkárosodás fordulhat elő – igen nagy adagok esetén esetleg halálos kimenetelű májkárosodás (irreverzibilis szövetnekrózis) is előfordulhat. A májkárosodás korai tünetei: sápadtság, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi fájdalom, fokozott izzadás és gyengeség. Alkoholfogyasztás mellett a májkárosító hatás kifejezettebb.

• citolitikus májgyulladás, ami akut májkárosodáshoz vezethet.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka:

• erythema, urticaria, bőrkiütés

Nagyon ritka:

• orrnyálkahártya-duzzanat,

• nagyon ritkán súlyos bőrreakciók eseteit jelentették, mint pl. toxikus epidermalis necrolysis (TEN), Stevens–Johnson-szindróma (SJS), akut generalizált exanthemás pustulosis (lásd 4.4pont)

Nem ismert:

• fix gyógyszerkiütés

• túlérzékenységi reakciók (bőrvörösség, bőrkiütés, viszketés, nyálkahártyatünetek)

Ha a fenti tünetek közül legalább egy előfordul, a gyógyszer alkalmazását végleg abba kell hagyni.

Néhány kiválasztott mellékhatás leírása

Emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis

Piroglutamát-acidózis miatt kialakuló emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózist figyeltek meg egyes olyan, paracetamolt alkalmazó betegek esetében, akiknél kockázati tényezők álltak fenn (lásd 4.4pont). Ezeknél a betegeknél az alacsony glutationszint következtében piroglutamát-acidózis léphet fel.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Akut túladagolás (7,5 g-nál nagyobb adag) súlyos máj- és vesekárosodást, továbbá vérképzőrendszeri elváltozást okozhat. A túladagolás tünetei az első 24 órában: sápadtság, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi fájdalom, fokozott izzadás és gyengeség.

Idősek, kisgyermekek, májbetegségben szenvedő betegek, krónikus alkoholizmus vagy krónikus alultápláltság, valamint egyidejű, enzimindukáló gyógyszerekkel történő kezelés esetén fokozott a paracetamol-mérgezés kockázata, beleértve a halálos kimenetelt is.

A paracetamol túladagolása citolitikus májgyulladást okozhat, amely a májsejtek elégtelen működéséhez vezet. Súlyos mérgezésben gastrointestinalis vérzés, metabolikus acidózis, encephalopathia, kóma, haemorrhagia, hypoglykaemia, agyi oedema kialakulásához és halálhoz vezethet. A paracetamol-túladagolással összefüggésben disseminalt intravascularis coagulatio eseteit figyelték meg. 12-48 órával az akut túladagolás után a transzamináz-, LDH- és bilirubinszintek emelkedése figyelhető meg.

A túladagolás pancreatitist, akut veseelégtelenséget és pancytopeniát is okozhat. Akut tubularis necrosissal járó akut veseelégtelenség még súlyos májkárosodás hiányában is kialakulhat, melyre a deréktáji fájdalom, haematuria és a proteinuria utalhat. Arrhythmiákról és a glükózanyagcsere rendellenességeiről is beszámoltak.

Kezelés

Paracetamol-túladagolás esetén azonnali kezelés szükséges. A figyelemfelkeltő korai tünetek hiányának ellenére is a betegeket sürgősen kórházba kell utalni azonnali orvosi megfigyelésre. A tünetek hányingerre vagy hányásra korlátozódhatnak, és nem minden esetben jelzik a túladagolás, valamint a szervkárosodás kockázatának súlyosságát.

A túladagolást követő 1 órán belül megfontolandó az aktív szén adása. A plazma paracetamol-szintjét a bevétel után 4órával vagy később lehet megmérni (a korábbi mérési eredmények nem megbízhatóak). N-acetilcisztein a paracetamol bevételétől számított első 24 órán belül alkalmazható, habár a bevétel után 8 órával fejti ki maximális védőhatását. Az antidotum hatékonysága ezen idő után meredeken csökken.

Felnőtteknek, serdülőknek és gyermekeknek az N-acetilciszteint általában intravénásan, 5%-os glükóz infúzióban, 150mg/ttkg kezdő dózisban adják, 15perc alatt. Ezután a további adag 50mg/ttkg 5%‑os glükóz infúzióban 4óra alatt, később 100mg/ttkg a kezelés megkezdésétől számított 16‑20órán belül. Az acetilcisztein orálisan is adható a mérgező adag paracetamol bevételét követő első 10órában, 70‑140mg/ttkg adagban naponta háromszor.

Ha szükséges, a betegnek intravénásan kell bejuttatni az N-acetilciszteint a fent megadott adagolási séma szerint. Ha hányás nem jelentkezik, orális metionin adása megfelelő alternatíva lehet a kórházon kívüli területi ellátásban. A kezelés egyéb módjait a klinikai tünetek súlyossága, jellege és lefolyása határozza meg az általános sürgősségi ellátás protokollja szerint.