SEDUXEN 5 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

Akut szorongásos reakciók és szorongásos betegségek esetén a súlyos szorongás, intenzív félelem, agitált állapot, feszültség alkalmi vagy átmeneti tüneti kezelése.

A benzodiazepinek csak akkor javallottak, ha a probléma súlyos, az egyén életvitelét akadályozza vagy szélsőségesen megnehezíti.

Akut alkoholmegvonási tünetcsoport, delirium tremens kiegészítő kezelése.

A vázizomzat különböző eredetű spastikus állapotainak (rigiditás, contractura, spinalis és supraspinalis interneuronalis sérüléseket követő és cerebralis eredetű spasmus, poliomyelitis, paraplegia, athetosis, hyperkinesis, stiff-man szindróma) oldása. Lokális traumák (sérülések, gyulladások) esetén adjuvánsként a reflektórikus izomgörcsök csillapítására.

Konvulziós kórképek, görcsállapotok adjuváns kezelése, beleértve az epilepsiás rohamok minden formáját (focalis, generalizált, status epilepticus, psychomotoros, petit mal, grand mal), az eclampsiát, a tetanust.

Sebészeti, diagnosztikus beavatkozások, cardioverzio előkészítése.

Narkózisban a narkotikumok adásának bevezetése, kiegészítése.

Adagolás

Az adagolást egyénileg kell meghatározni. A beteg állapotát, korát és a kezelésre adott választ figyelembe kell venni, ezért csak irányelvek adhatók. A betegek terápiára adott válaszában jelentkező nagy egyéni eltérések miatt a kezelést ajánlott az ésszerű legkisebb adagokkal kezdeni, majd a dózist fokozatosan emelni a kellően tolerált legalacsonyabb hatékony dózisig.

Felnőttek

Szorongás agitált állapot

10‑20mg im., súlyos tünetek esetén iv. (az im. és iv. adag kivételesen 30mg-ig emelhető). A kezelés folytatására napi 3‑4 alkalommal 10mg.

Status epilepticus és halmozott rohamok

Status epilepticus és halmozott rohamok esetén a kezdő adag iv. 10‑30mg, amit 1/2‑1 óra, majd 4 óra múlva lehet ismételni. A napi adag ne haladja meg a 80‑100mg-ot.

Amennyiben a rohamok megszűnnek vagy enyhülnek, úgy át lehet térni az im. alkalmazásra, aminek adagja 10mg 4‑6 óránként, szükség esetén több napon keresztül. Profilaktikusan az újabb rohamok megakadályozására 10mg im.

Akut alkoholmegvonás, delirium tremens

Az alkoholmegvonás tünetegyüttesének és a delirium tremens kiegészítő kezelésére: iv., im., kezdetben 10mg; ha szükséges, 5-10mg adható 3-4 órával később.

Műtétek és cardioversio előkészítésére

10mg-ig terjedő im. adagban 30 perccel a beavatkozás előtt.

Izomcontractura, rigiditas, spasmus, stiff-man syndroma

10mg-ig terjedő adagban im., vagy kezdetben iv. adással, amit napi 3‑4 alkalommal lehet ismételni, szükség szerint. Tetanus kezelése ennél nagyobb adagot tehet szükségessé.

Idős és lesoványodott betegek, valamint csökkent májfunkció esetében

A diazepám kiürülése jelentős mértékben (akár 3‑4-szeresen) meghosszabbodhat. Ilyenkor ajánlott alacsonyabb, kb. fele adaggal (max. 2,5mg) végezni a kezelést, ritkábban adagolva.

Gyermekek és serdülők

6 hónaposnál idősebb gyermekek adagját valamennyi indikációs területen egyedileg kell megállapítani az életkor, fejlettség, általános állapot és az egyéni reakció figyelembevételével.

Kényszerítő indikációkat (pl. epilepszia) leszámítva a diazepám alkalmazása gyermekeknél 6 éves korig nem ajánlott a felszívódás, az eloszlás és metabolizmus életkori eltéréseiből adódó biztonsági szempontok miatt.30 naposnál fiatalabb újszülöttek esetében a parenteralis adás hatékonysága nem bizonyított (lásd 4.4 pont).

Gyermekeknek az injekciót nagyon lassan (>3perc alatt), 0,25mg/ttkg-ot nem meghaladó adagban célszerű alkalmazni. Az egyszeri adag 2‑4 óra elteltével ismételhető. Egy nap alatt 3 egyszeri adagnál több csak tetanus és status epilepticus esetén adható.

Konvulzív kórképekben 0,2‑0,3mg/ttkg vagy 1,0mg/életév adagban iv. vagy im.

Status epilepticus és halmozott rohamok esetén a kezdő adag iv. 2‑10mg, amit 1/2‑1 óra, majd 4 óra múlva lehet ismételni. Amennyiben a rohamok megszűnnek vagy enyhülnek, úgy át lehet térni az im. alkalmazásra, aminek adagja 5mg 4‑6 óránként, szükség esetén több napon keresztül. Profilaktikusan az újabb rohamok megakadályozására 5mg im.

Egyéb indikációban 0,2mg/ttkg.

Az alkalmazás módja

Az im. injekciót mélyen az izomba kell adni.

Az iv. adagolás lassan történjék (legfeljebb 0,5ml félpercenként). A gyors beadás apnoét idézhet elő. Reanimációs felszerelésnek rendelkezésre kell állnia.

Kerülni kell a kisebb vénákba történő beadást. Extravazális vagy intraarteriális beadás mindenképpen kerülendő!

• A készítmény hatóanyagával, vagy egyéb benzodiazepin származékokkal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• súlyos légzési elégtelenség;

• súlyos májelégtelenség;

• alvási apnoe szindróma;

• myasthenia gravis;

• szűk zugú glaukóma és akut glaukómás roham;

• terhesség első trimesztere;

• szoptatás időszaka;

• alkohol- és egyéb pszichotróp szer intoxikáció.

• pszichotikus állapot kezelésére elsődleges szerként;

• depresszió és depresszióra visszavezethető szorongás kezelésére nem alkalmazható.

Az im. injekciót mélyen az izomba kell beadni.

Az iv. adagolás lassan történjék (legfeljebb 0,5ml félpercenként). A gyors beadás apnoét idézhet elő. Reanimatiós felszerelésnek rendelkezésre kell állnia.

Kerülni kell a kisebb vénákba történő bejuttatást. Extravasalis vagy intraarterialis adás mindenképpen elkerülendő!

Dependencia

A benzodiazepin alkalmazása fizikai és pszichikai függőség kialakulásához vezethet. A függőség kockázata növekszik az adag és a kezelés időtartamának növekedésével. Olyan betegek esetében magasabb a kockázat, akik korábban visszaéltek gyógyszerrel és/vagy alkohollal.

Fizikai függőség kialakulását követően a kezelés hirtelen befejezését elvonási tünetek kísérik. Ezek lehetnek: fejfájás, tremor, izomfájdalom, erős szorongás, feszültség, figyelemzavar, pszichomotoros nyugtalanság, alvászavarok, álmatlanság, konfúzió és ingerlékenység. Felléphet percepciózavar, szédülés, palpitáció, étvágytalanság, hányinger, hányás, verejtékezés, izom és hasi görcs, ritkán delírium és alkalmi görcsroham. Súlyos esetekben az alábbi tünetek léphetnek fel: deperszonalizáció, derealizáció, hyperacusis, végtagok zsibbadása és szúró fájdalma, fénytúlérzékenység, túlérzékenység zajra és fizikai érintésre, hallucinációk és epilepsziás rohamok.

A kezelés befejezése után, több napon át tartó elvonási tünetek jelentkezhetnek.

Reboundszorongás ésnyugtalanság

A kezelés befejezése után, rebound szindróma is előfordulhat rövid időszakra. Ez azt jelenti, hogy a benzodiazepin kezeléséhez vezető tünetek visszatérnek, illetve erősebb formában jelentkeznek. Ezt egyéb reakciók is kísérhetik, mint pl. hangulatváltozások, alvászavarok és nyugtalanság. Tekintettel arra, hogy a megvonási tünetek/rebound tünetek kockázata nagyobb a kezelés hirtelen megszakításakor, javasolt a dózisok fokozatos csökkentése.

Anterográd amnézia

A benzodiazepinek anterográd amnéziát okozhatnak. Ez az állapot leggyakrabban néhány órával a gyógyszer alkalmazása után jelentkezik.

Ezért a kockázat csökkentése érdekében biztosítani kell, hogy a beteg 7-8 órán keresztül megszakítás nélkül aludjon.

Paradox reakciók

A benzodiazepin alkalmazásakor olyan reakciók fordulnak elő, mint nyugtalanság, izgatottság, szorongás, ingerlékenység, agresszivitás, izomtónus fokozódása, téveszmék, dühroham, rémálom, álmatlanság, hallucinációk, pszichózis, nem megfelelő magatartás, illetve egyéb negatív magatartási formák. Ha ezek fellépnek, a gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni.

A fent említett reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő gyermekeknél vagy idős betegeknél.

A benzodiazepinek nem ajánlottak pszichotikus betegségek kezelésére.

A benzodiazepin vegyületeket nem szabad használni depresszióra visszavezethető szorongás vagy depresszió kezelésére (ezeknél a betegeknél fokozhatja az öngyilkosság gondolatát/kivitelezését).

Tartós használata esetén a májfunkció és a vérkép ellenőrzése ajánlott. A diazepámmal kezelt beteget figyelmeztetni kell a diazepám és az alkohol, valamint más pszichotróp szerek közötti szinergista kölcsönhatás jelentkezésére.

Opioidokkal való együttadás kockázata

A Seduxen és az opioidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt a nyugtató hatású gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek (vagy ezekkel rokon gyógyszerek), mint például az Seduxen, opioidokkal történő egyidejű felírását olyan betegeknek kell fenntartani, akiknél alternatív kezelési módok nem lehetségesek. Ha a Seduxen és opioidok együttes felírása mellett döntenek, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell, a lehető legrövidebb ideig alkalmazni (lásd az általános alkalmazás ajánlásait is a 4.2 pontban).

A betegeknél fokozottan ügyelni kell a légzésdepresszió és a szedáció jeleire és tüneteire. Ilyen esetben erősen ajánlott tájékoztatni a betegeket és gondozóikat (ha vannak), hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Különleges betegcsoportok:

Légzési elégtelenség, tudati vigilitás csökkenés esetén alkalmazását alaposan mérlegelni kell légzésdepresszió veszélye miatt.

Csökkent vese- és májműködésű betegek, krónikus légzési elégtelenségben szenvedők, idős vagy legyengült egyének esetében az adagolást fokozott körültekintéssel kell meghatározni, alacsony dózisok ritkább adása ajánlott.

Idős korban a benzodiazepinek iránti érzékenység fokozódik, a kiürülés elhúzódik, a szedatív hatások felerősödhetnek, ezért ilyenkor megnő a kognitív zavarok (memóriazavar) és a hipotónia (elesés) veszélye.

Benzodiazepin alkalmazása kerülendő, illetve egyéb terápiák hatástalansága esetén csak különös elővigyázatossággal és a beteg szoros utánkövetésével alkalmazható azon betegek esetében, akiknek anamnézisében kábítószer- vagy alkoholdependencia (akut megvonás kivételével), továbbá gyógyszerabúzus szerepel, mert esetükben magasabb a benzodiazepinfüggőség kialakulásának, illetve a gyógyszerrel való visszaélésnek a kockázata.

Akut alkoholmegvonás

A diazepám biztonságosan és hatásosan alkalmazható az akut alkoholmegvonás okozta tünetek kezelésére. A kezelés megkezdése előtt fontos a tünetek egyéb lehetséges okainak kizárása. A diazepám adása alkohol intoxikációban ellenjavallt. Az adagolt dózist minden esetben egyénileg, a tünetek súlyosságának függvényében kell meghatározni. A vitális paraméterek folyamatos monitorozása elengedhetetlen, szükség esetén intenzív terápiás kezelést ajánlott mérlegelni. A diazepám az alkoholmegvonás okozta tünetek kezelésére a rebound jelenség és a függőség kialakulásának kockázata miatt az első héten túl nem alkalmazható.

Gyermekek és serdülők

Kényszerítő indikációkat (pl. epilepszia) leszámítva a diazepám alkalmazása 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem ajánlott az eloszlás és metabolizmus életkori eltéréseiből adódó biztonságossági szempontok miatt.

30 naposnál fiatalabb újszülöttek esetében a parenteralis adás hatékonysága nem bizonyított.

Glaukóma

A diazepám zárt zugú glaukómában és glaukómás rohamok esetén ellenjavallt, nyílt zugú glaukóma esetén viszont megfelelő kezelés mellett alkalmazható.

Segédanyagok

A Seduxen injekció propilénglikolt, metil-parahidroxibenzoátot és propil-parahidroxibenzoátot, nátrium-biszulfitot és etanolt tartalmaz.

• propilénglikol

  • A diazepám injekció 600mg propilénglikolt tartalmaz ampullánként (2ml).

  • Az alkohol-dehidrogenáz bármely szubsztrátjával, pl etanollal történő egyidejű alkalmazás súlyos mellékhatásokat okozhat 5 éven aluli gyermekeknél.

  • Károsodott vese- vagy májműködésű betegeknél orvosi megfigyelés szükséges, mivel a propilénglikolnak tulajdonított olyan mellékhatásokat jelentettek, mint pl. a vesefunkciós zavar (akut tubularis necrosis), veseelégtelenség vagy májfunkciós zavar.

  • Bár nem mutatták ki a propilénglikol reproduktív vagy fejlődési toxicitást okozó hatását állatokban és emberben, átjuthat a magzatba, és kimutatható az anyatejben. Emiatt a propilénglikol terhes vagy szoptató anyáknál történő alkalmazását minden esetben egyedileg kell elbírálni.

• metil-parahidroxibenzoát és propil-parahidroxibenzoát

  • Allergiás reakciókat (amelyek esetleg csak később jelentkeznek) és kivételes esetekben hörgőgörcsöt okozhat.

• nátrium-diszulfit, trinátrium-citrát

  • A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz ampullánként (2ml), azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

  • A nátrium-diszulfit ritkán súlyos túlérzékenységi reakciókat és hörgőgörcsöt okozhat.

• etanol

  • Ez a készítmény legfeljebb 200mg etanolt tartalmaz ampullánként (2ml). Alkoholprobléma esetén a készítmény ártalmas. Terhes vagy szoptató nők, gyermekek és magas rizikófaktorú betegek (pl.: májbetegség vagy epilepszia) esetén a készítmény alkalmazása megfontolandó.

Egyéb pszichotróp (pl. anxiolitikumok, altatók, antipszichotikumok, antidepresszívumok) és anticonvulsiv gyógyszerek, narkózis gyógyszerei, narkoanalgetikumok, szedatív antihisztaminok a Seduxen hatását potenciálhatják.

Az alkohol felerősíti a gyógyszer szedatív hatását. Ez befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.7 pont).

A diazepám – főként tartós alkalmazás mellett – kölcsönhatásba léphet a citokróm CYP3A és CYP2C19 enzimen metabolizálódó gyógyszerekkel (pl. cimetidin, ketokonazol, flukonazol, itrakonazol, vorikonazol, fluvoxamin, fluoxetin, omeprazol, izoniazid, diszulfiram, amprenavir, ritonavir), ennek során a diazepám clearance-e csökken, szedatív hatása erősödhet és megnyúlhat.

Enziminduktor hatású készítmények (pl. rifampicin), közöttük antiepileptikumok (pl. karbamazepin, fenitoin) gyorsíthatják a diazepám eliminációját.

A nyugtató hatású gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek (vagy ezekkel rokon gyógyszerek), mint például a Seduxen, opioidokkal történő egyidejű alkalmazása fokozza a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt. Ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor a gyógyszer dózisát és az alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Egyéb izomrelaxánsokkal együtt adva a hatás kiszámíthatatlan, apnoe veszélye áll fenn.

A diazepám fokozza a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Amennyiben moxonidinnel együtt adják, a diazepám szedatív hatása fokozódik. Alfa-agonisták -lofexidin, izomlazítók- baklofén vagy tizanidin, az antiemeticum nabilon és gastrointestinalis stimuláns cizaprid szintén növeli a szedatív hatást.

A teofillin alacsony dózisban csökkenti a benzodiazepinek nyugtató hatását.

Diazepám csökkentheti a levodopa hatását.

A benzodiazepinek fokozhatják a klozapin nemkívánatos/toxikus hatását. Kezelés: fontolja meg a benzodiazepin adagjának csökkentését (vagy lehetőség szerinti elhagyását) a klozapin-kezelés megkezdése előtt.

A benzodiazepinek fokozhatják a nátrium-oxibát központi idegrendszeri depresszáns hatását.

Terhesség

Egyes vizsgálati eredmények szerint a terhesség első trimeszterében a benzodiazepinek - így például a diazepám - fokozzák a malformációk előfordulásának esélyét, ezért a terhesség ezen időszakában alkalmazásuk ellenjavallt. A terhesség későbbi szakaszában történt benzodiazepin expozíció az újszülöttben központi idegrendszeri gátlást és légzésdepressziót okozhat.

Amennyiben a készítményt fogamzóképes korú nőnek írják fel, figyelmeztetni kell a beteget arra, hogy ha terhességet kíván vállalni vagy felmerül a terhesség lehetősége, a gyógyszer szedésének felfüggesztésével kapcsolatban forduljon kezelőorvosához.

Azoknál az újszülötteknél, akiknek az anyja a terhesség késői szakában vagy a szülésnél kivételes orvosi okból nagy dózisban diazepámot kapott, hypothermia, hypotonia (izomtónus gyengeség) és légzési depresszió várható, a vegyület farmakológiai hatásának köszönhetően.

Továbbá, azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség utolsó szakaszában hosszantartó benzodiazepin kezelésben részesült anyáktól születtek, fizikai függőség alakulhat ki, és a szülést követően fennállhat az elvonási tünetek jelentkezésének a veszélye.

Ezért a Seduxen injekció alkalmazásáról az orvosnak az előny/kockázat gondos mérlegelése alapján egyedileg kell döntenie.

Szoptatás

Szoptatás időszakában alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont), mivel átjut az anyatejbe.

Termékenység

A termékenységre vonatkozóan humán adat nem áll rendelkezésre.

A benzodiazepinek gyengíthetik az ítélőképességet és megnyújthatják a reakcióidőt, így hátrányosan befolyásolhatják a járművezetői és a munkavégző képességet.

Alkalmazásának első szakaszában járművet vezetni vagy baleseti veszéllyel járó tevékenységet (pl. gépkezelés, magasban végzett munka) végezni tilos a bejuttatást követő 12-24 órán belül, mivel ez potenciálisan veszélyes a gyógyszer hatása alatt. A továbbiakban egyedileg határozandó meg a korlátozás mértéke az eliminációs idő figyelembevételével, ami különösen idősekben, vese- és májbetegekben a többszörösére nyúlhat. Alkalmazásának, ill. hatásának időtartama alatt tilos az alkoholfogyasztás.

A leggyakoribb mellékhatások (például: a fáradékonyság, álmosság, izomgyengeség) dózisfüggőek. Az esetek többségében néhány nap alatt spontán megszűnnek, vagy az adag csökkentésével kivédhetők.

Az alábbi táblázatban összefoglalt nemkívánatos mellékhatások egyaránt alapulnak klinikai vizsgálati eredményeken és forgalomba hozatalt követő bejelentéseken. A diazepám forgalomba hozatalát követő tapasztalatokból megismert nemkívánatos gyógyszerhatások spontán esetjelentésekből és az irodalomból származnak. Mivel ezek a mellékhatás-bejelentések önkéntesek, és egy ismeretlen méretű populációból származnak, az előfordulásuk gyakoriságát nem lehet megbízhatóan felbecsülni.

¹Az injekcióval kapcsolatos további mellékhatások:

Irodalmi adatok szerint benzodiazepinek intravénás (infúziós) alkalmazásával thrombophlebitises tünetek összefüggésbe hozhatók.

Főleg nem eléggé lassan, vagy nem eléggé tág vénába beadott diazepám injekciót követően vénathrombosis, phlebitis, helyi irritáció, duzzanat, ritkábban érelváltozások jelentkezhetnek.

Véletlen intraarterialis bejuttatást követő nekrózisról számoltak be. Extravazális beadásnál a szöveti irritáció lehetősége nem zárható ki, im. adás esetén helyi fájdalom, ritkán erythemával kísérve jelentkezhet.

Egyes mellékhatások leírása

Álmosság, érzelmi fásultság, csökkent éberség, zavartság, fáradtság, fejfájás, szédülés. izomgyengeség, ataxia vagy kettős látás: ezek a jelenségek legfőképp a kezelés kezdetekor jelentkeznek és az ismételt alkalmazás során rendszerint megszűnnek. Alkalmanként egyéb nemkívánatos hatásokat is jelentettek, mint például gastrointestinalis zavarokat, a libidó megváltozását, és bőrreakciókat.

Amnézia

Terápiás adagolás mellett anterográd amnézia előfordulhat, aminek kockázata az adag emelésével nő. Az amnéziát okozó hatás helytelen viselkedéssel társulhat (lásd 4.4 pont).

Depresszió

Egy előzetesen fennálló depresszió felszínre kerülhet a benzodiazepinek alkalmazása közben.

Pszichiátriai és „paradox” reakciók

Ismert, hogy a benzodiazepinnel, illetve benzodiazepinszerű gyógyszerekkel való kezelés kapcsán nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, érzéki csalódások, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, helytelen viselkedés, és egyéb nemkívánatos magatartásformák előfordulhatnak. Ezen készítmény esetében ezek a tünetek eléggé súlyosak lehetnek. Nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő gyermekeknél és időseknél.

Függőség

A gyógyszer alkalmazása (még terápiás dózisban is) fizikai függőség kialakulásához vezethet: a terápia abbahagyása elvonási, vagy ún. „rebound” tüneteket okozhat (lásd 4.4 pont). Pszichés függőség is előfordulhat. Beszámoltak a benzodizepinekkel való abúzusról is.

Megvonási tünetek

Az elvonási tünetek enyhébb esetekben tremor, pszichomotoros nyugtalanság, álmatlanság, szorongás, fejfájás, figyelemzavar. Felléphet irritabilitás, percepciózavar, szédülés, palpitáció, étvágytalanság, hányinger, hányás, verejtékezés, izom- és hasi görcs, ritkán delirium és alkalmi görcsroham.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás esetén központi idegrendszeri depresszió jelentkezhet izomgyengeség, zavartság, tudati vigilitáscsökkenés tüneteivel, ritkán paradox izgalommal. Extrém túladagolás comát, areflexiát, keringés- és légzésdepressziót, apnoét válthat ki. A beteg keringési, légzési értékeit, veseműködését folyamatosan ellenőrizni kell.

Általános tüneti és szupportív kezelést kell alkalmazni, ami magába foglalja a légutak biztosítását, intravénás folyadékkezelést, szükség esetén mesterséges lélegeztetést és a keringés támogatását, értónust fokozó gyógyszer adását. Flumazenil mint speciális benzodiazepin receptor antagonista alkalmazható.

Benzodiazepinnel - így Seduxen injekcióval - kezelt epilepsziás, vagy benzodiazepin-függő betegnél flumazenil alkalmazásakor epilepsziás roham jelentkezésének lehetősége miatt elővigyázatosság indokolt.

Dialízis csekély hatású a diazepám túladagolása esetén.