SEGOSANA 75 MG KEMÉNY KAPSZULA

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás víruselleni szerek, neuraminidáz‑inhibitorok

ATC kód: J05AH02

Az oszeltamivir‑foszfát az oszeltamivir-karboxilát nevű aktív metabolit prodrugja. Az aktív metabolit az influenzavírus neuraminidáz enzimeinek szelektív inhibitora, amely enzimek a virion felszínén található glikoproteinek. A virális neuraminidáz enzim szükséges mind a vírus nem fertőzött sejtbe történő behatolásához, mind az újonnan keletkezett vírusrészecskék fertőzött sejtekből történő kiszabadulásához és a fertőző vírus további terjedéséhez a szervezetben.

Az oszeltamivir‑karboxilát invitro gátolja mind az influenzaA, mind az influenzaB neuraminidáz enzimeit. Az oszeltamivir‑foszfát invitro gátolja az influenzavírus-fertőzést és -replikációt. A peros adott oszeltamivir invivo gátolja az influenzaA és B vírus replikációját és patogenitását, állatokon kísérletesen előidézett influenzafertőzésben, olyan vérszint mellett, amelyet embernél naponta kétszer adott 75mg oszeltamivirrel érnek el.

Az oszeltamivir influenzaA és B elleni antivirális aktivitását egészséges önkénteseknél, kísérletesen előidézett influenza elleni hatás vizsgálatával igazolták.

Az oszeltamivir neuraminidáz enzimre vonatkozó IC50-értékei klinikailag izolált influenzaA esetén 0,1nM és 1,3nM közé estek, influenzaB esetén pedig az érték 2,6nM volt. Az influenzaB-re vonatkozóan magasabb (legfeljebb 8,5nM) medián IC50 értékeket figyeltek meg a publikált vizsgálatokban.

Klinikai vizsgálatok

Az influenzafertőzés kezelése

Ez a javallat a természetesen előforduló influenzában szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokon alapul, amelyeket elsősorban az influenzaA vírus okozott.

Az oszeltamivir csak az influenzavírus által okozott betegségek ellen hatásos. A statisztikai elemzések ezért csak az influenzával fertőzött egyénekre vonatkoznak. Az összesített, kezelt vizsgálati populációban, amely magába foglalta mind az influenza-pozitív, mind az influenza-negatív egyéneket (beválasztás szerinti, ITT populáció), a primer hatékonyság az influenza-negatív egyének számával arányosan csökkent. A teljes kezelt vizsgálati populációban az influenzafertőzést a bevont betegek 67%-ánál (tartomány: 46%‑74%) igazolták. Az idősek 64%-a, a krónikus szív- és/vagy légzőszervi betegségben szenvedőknek pedig 62%-a volt influenza-pozitív. Minden III. fázisú vizsgálatba kizárólag a helyi lakosság körében terjedő influenza idején vontak be betegeket.

Felnőttek és 13éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők:

A betegeket akkor vonták be a vizsgálatokba, ha a tünetek megjelenését követő 36órán belül jelentkeztek, ≥37,8°C-os lázuk volt, amelyet legalább egy légzőrendszeri tünet (köhögés, nasalis tünet vagy torokfájás) és legalább egy szisztémás tünet (myalgia, hidegrázás/izzadás, gyengeség, fáradtság, vagy fejfájás) kísért. A kezelési vizsgálatba bevont, napi kétszer 75mg oszeltamivirrel 5napig kezelt, influenza-pozitív felnőttek, valamint gyermekek és serdülők (n=2413) összesített analízise szerint, az influenzabetegség medián időtartama kb. egy nappal csökkent a placebocsoportban észlelt 5,2napról (95%-os CI 4,9–5,5nap) 4,2napra (95%-os CI 4,0–4,4nap; p≤0,0001).

Azoknak az alanyoknak az aránya, akiknél specifikus alsó légúti szövődmények (főleg bronchitis) fejlődtek ki, és antibiotikum-kezelést kaptak, a placebocsoportban észlelt 12,7%-ról (135/1063) 8,6%-ra (116/1350) csökkent az oszeltamivirrel kezelt populációban (p=0,0012).

Az influenza kezelése nagy kockázatnak kitett betegcsoportok esetén:

Az idősek (≥65év) és krónikus szív- és/vagy légzőszervi betegségben szenvedő betegek esetén, akiket naponta kétszer 75mg oszeltamivirrel kezeltek 5napig, influenzabetegség medián időtartama nem csökkent szignifikánsan. A láz összesített időtartama egy nappal csökkent az oszeltamivirrel kezelt csoportokban. Influenza-pozitív időseknél az oszeltamivir szignifikánsan csökkentette az antibiotikumokkal kezelt specifikus alsó légúti szövődmények (főleg bronchitis) előfordulási gyakoriságát, a placebocsoportban észlelt 19%-ról (52/268) 12%-ra (29/250) az oszeltamivirrel kezelt csoportban (p=0,0156).

Az influenza-pozitív, krónikus szív- és/vagy légúti betegségben szenvedő betegeknél az antibiotikumokkal kezelt alsó légúti szövődmények (főleg bronchitis) összesített előfordulási gyakorisága 17% (22/133) volt a placebocsoportban és 14% (16/118) az oszeltamivirrel kezelt csoportban (p=0,5976).

Influenza kezelése terhes nőknél:

Az oszeltamivir terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatosan nem végeztek kontrollos klinikai vizsgálatokat, ugyanakkor a forgalomba hozatalt követő és retrospektív megfigyeléses vizsgálatokból származó bizonyítékok ennél a betegcsoportnál a jelenlegi adagolási rend csökkent morbiditásban és mortalitásban megnyilvánuló előnyét igazolták. A farmakokinetikai elemzések eredményei alacsonyabb aktívmetabolit-expozíciót mutatnak, ennek ellenére terhes nőknél nem javasolt az influenza kezelésére vagy megelőzésére alkalmazott dózisok módosítása (lásd 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok, Különleges betegcsoportok).

Influenza kezelése gyermekeknél:

Egy vizsgálatban, amelyet egyébként egészséges (65% influenza-pozitív), 1‑12éves gyermekek (átlagéletkor 5,3év) bevonásával végeztek, akiknek lázuk volt (≥37,8°C), valamint vagy köhögtek, vagy náthásak voltak, az influenza-pozitív betegek 67%ának influenzaA fertőzése, 33%-ának influenzaB fertőzése volt. A tünetek fellépése után 48órán belül elkezdett oszeltamivir‑kezelés szignifikánsan, 1,5nappal (95%-os CI 0,6–2,2nap; p<0,0001) csökkentette a gyógyulásig (vagyis a normál egészségi állapot és aktivitás egyidejű visszatéréséig, a láz, köhögés és nátha megszűnéséig) eltelt időt a placebohoz viszonyítva. Az oszeltamivir csökkentette az akut otitis media előfordulását, a placebocsoportban észlelt 26,5%-ról (53/200) 16%-ra (29/183) az oszeltamivirrel kezelt gyermekek esetén (p=0,013).

Egy második vizsgálatot is végeztek 334, asthmás gyermekkel (6‑12évesek), akik közül 53,6% influenza-pozitív volt. Az oszeltamivirrel kezelt csoportban a betegség medián időtartama nem csökkent szignifikánsan. A 6.napra (a kezelés utolsó napja) a FEV1 10,8%-kal emelkedett az oszeltamivir‑csoportban, míg a placebocsoportban 4,7%-kal (p=0,0148).

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez az oszeltamivir vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően influenza esetén (lásd 4.2pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

Az 1évesnél fiatalabb csecsemőkre vonatkozó javallat az idősebb gyermekek hatásossági adatainak extrapolációján, az ajánlott adagolás pedig farmakokinetikai modellezés adatain alapul (lásd 5.2pont).

InfluenzaB‑fertőzés kezelése:

Az influenza-pozitív populációban összesen 15%-nak volt influenzaB‑fertőzése, az egyes vizsgálatokban ez az arány 1‑33% közé esett. A betegség medián időtartama az influenzaB-vel fertőzött betegek esetén nem különbözött szignifikánsan az egyes vizsgálatok kezelési csoportjai között. Az influenzaB-vel fertőzött 504beteg vizsgálatokból származó adatait összesítve értékelték. Az oszeltamivir az összes tünet megszűnéséig eltelt időt 0,7nappal (95%-os CI 0,1–1,6nap; p=0,022), a láz időtartamát (≥37,8°C), a köhögést és a náthát egy nappal (95%-os CI 0,4–1,7nap; p<0,001) csökkentette, a placeboval összehasonlítva.

Az influenza kezelése csökkent immunitású betegeknél:

Egy randomizált, kettős vak vizsgálat, amelyet az oszeltamivir biztonságosságának értékelésére és a rezisztens influenzavírus kialakulására kifejtett hatásának jellemzésére végeztek (elsődleges elemzés) influenzával fertőzött, csökkent immunitású betegekkel, beleértve 151felnőttet, 7serdülőt és 9gyermeket akiknél az oszeltamivir hatásosságát értékelték (másodlagos elemzés, nem elegendő a vizsgálat statisztikai ereje). A vizsgálatba bevontak szolid szervtranszplantáción [SOT] , vérképzőőssejt-transzplantáción [HSCT] átesett betegeket; olyan HIV-pozitív betegeket, akiknél a CD4+ sejtszám <500 sejt/mm³; szisztémás immunszuppresszív terápiában részesülő betegeket és malignus hematológiai betegségben szenvedő betegeket is. Ezeket a betegeket a tünetek megjelenésétől számított 96órán belül randomizálták a 10napig tartó kezelésre. A kezelési sémák a következők voltak: oszeltamivir a szokásos dózisban (75mg vagy a testtömeg alapján módosított dózis gyermekeknél) naponta kétszer (73felnőtt, 4serdülő és 4gyermek) vagy oszeltamivir kétszeres dózisban (150mg vagy testtömeg alapján módosított dózis gyermekeknél) naponta kétszer (78felnőtt, 3serdülő és 5gyermek).

Felnőtteknél és serdülőknél a tünetek megszűnéséig eltelt medián idő (TTRS) hasonló volt a szokásos dózisban részesülő csoportban (103,4óra [95%-os CI 75,4–122,7]) és a kétszeres dózisban részesülő csoportban (107,2óra [95%-os CI 63,9–140,0]). Gyermekeknél a tünetek megszűnéséig eltelt medián idő (TTRS) változó volt és értelmezését a minta kis mérete korlátozza. A másodlagos fertőzésben szenvedő felnőtt betegek aránya a szokásos dózisban részesülő csoportban és a kétszeres dózisban részesülő csoportban hasonló volt (8,2% vs. 5,1%). Gyermekeknél és serdülőknél a szokásos dózisban részesülő csoportban csak egy betegnél (egy serdülő) tapasztaltak másodlagos fertőzést (bakteriális sinusitis).

A farmakokinetikai és farmakodinámiás vizsgálatot súlyosan csökkent immunitású gyermekekkel végezték (≤12 év, n=30), akik szokásos (naponta kétszer 75 mg vagy a testtömeg alapján módosított) versus háromszoros (naponta kétszer 225 mg vagy a testtömeg alapján módosított) oszeltamivir dózist kaptak, 5 – 20 nap közötti adaptív adagolási periódus alkalmazásával, a vírus-ürítés időtartamától függően (a kezelés medián időtartama 9 nap volt). A szokásos dózisban részesülő csoportban nem jelentettek, a háromszoros dózisban részesülő csoportban 2 betegnél jelentettek másodlagos bakteriális fertőzést (bronchitis és sinusitis).

Az influenza prevenciója

Az oszeltamivir preventív hatásosságát a természetesen előforduló influenzabetegségben egy, az expozíciót követően, háztartásokban végzett posztexpozíciós prevenciós vizsgálatban és két, szezonális prevenciós vizsgálatban igazolták. Az összes ilyen vizsgálatban a hatásosságot elsődlegesen kifejező paraméter a laboratóriumi vizsgálattal igazolt influenza incidenciája volt. Az influenzajárványok virulenciája nem jósolható meg, és egy régión belül is, valamint évszakról évszakra is változik, ezért a kezelést igénylők száma (number needed to treat, NNT) egy-egy influenzaeset megelőzése céljából változó.

Posztexpozíciós prevenció:

Olyan személyekkel végeztek vizsgálatot (12,6%-uk influenza elleni védőoltásban részesült), akik kapcsolatba kerültek egy influenzaszerű tüneteket mutató (index-eset) beteggel. Az index-eset tüneteinek megjelenése után két napon belül, naponta egyszer adott 75mg oszeltamivirral kezdtek kezelést, amelyet hét napig folytattak. Az influenzát a 377index-eset közül 163esetben igazolták. Az oszeltamivir szignifikánsan csökkentette a klinikai tünetekkel járó influenzaesetek előfordulási gyakoriságát az influenzás betegekkel kapcsolatba került személyeknél a placebocsoportban észlelt 24/200 (12%) esetről az oszeltamivir‑csoportban észlelt 2/205 (1%) esetre (92%-os csökkenés [95%-os CI 6–16; p≤0,0001]). A kezelendő betegek száma (NNT) valódi influenza-esetek kontaktszemélyeinél 10 (95%-os CI 9–12) , a teljes beválasztás szerinti populációban (ITT) pedig 16 (95%-os CI 15–19) volt, tekintet nélkül az index-eset infekcióstátuszára.

Az oszeltamivir hatásosságát a természetesen előforduló influenzás megbetegedés megelőzésében egy, háztartásokban végzett posztexpozíciós prevenciós vizsgálatban értékelték felnőtteknél, serdülőknél és 1‑12éves gyermekeknél, mind az index-esetek, mind a családon belüli kontaktok bevonásával. Az elsődleges hatásossági paraméter ebben a vizsgálatban a háztartásokban előforduló, laboratóriumilag igazolt és klinikai tünetekkel járó influenza incidenciája volt. Az oszeltamivir-prevenció 10napig tartott. A teljes populációban a laboratóriumilag igazolt, klinikai tünetekkel járó influenza incidenciája csökkent; 20% (27/136) volt a prevenciós kezelésben nem részesülő, és 7% (10/135) volt a prevenciós kezelésben részesülő betegcsoportban (62,7%-os csökkenés [95%-os CI 26,0–81,2; p=0,0042]). Az influenzával fertőzött index-esetek háztartásaiban az influenza incidenciája csökkent; 26% (23/89) volt a prevencióban nem részesülő és 11% (9/84) volt a prevencióban részesülő betegcsoportban (58,5%-os csökkenés [95%-os CI 15,6–79,6; p=0,0114]).

Egy 1–12éves gyermekek bevonásával végzett alcsoport-analízis szerint a laboratóriumilag igazolt, klinikai tünetekkel járó influenza incidenciája gyermekeknél szignifikánsan csökkent; 19% (21/111) volt a prevenciós kezelésben nem részesülő és 7% (7/104) volt a prevenciós kezelésben részesülő betegcsoportban (64,4%-os csökkenés [95%-os CI 15,8–85,0; p=0,0188]). Azoknál a gyermekeknél, akik a vizsgálat kezdetekor már nem ürítettek vírust, a laboratóriumilag igazolt influenza incidenciája a prevencióban nem részesülő csoportban észlelt 21%-ról (15/70) a prevencióban részesülőknél 4%-ra (2/47) csökkent (80,1%-os csökkenés [95%-os CI 22,0–94,9; p=0,0206]). Az NNT a teljes gyermekpopulációban 9 (95%-os CI 7–24) volt a teljes beválasztás szerinti populáció esetén (ITT) és 8 (95%-os CI 6, a felső határ nem megbecsülhető) volt a fertőzött index‑esetekkel (ITTII) kontaktusba került gyermekek esetén.

Az influenza posztexpozíciós prevenciója 1évesnél fiatalabb csecsemőknél, pandémia alatt:

A prevenciót pandémia idején, 0‑12hónapos csecsemők esetén nem tanulmányozták kontrollos klinikai vizsgálatokban. Az expozíció-szimuláció részleteit lásd az 5.2pontban.

Prevenció területen terjedő influenzajárvány alatt:

Két további vizsgálat (amelyben nem oltott, egyébként egészséges felnőtteknek 75mg oszeltamivirt adtak naponta egyszer 6hétig) összesített adatainak analízise kimutatta, hogy a klinikai tünetekkel járó influenza előfordulása szignifikánsan csökkent a placebocsoportban észlelt 25/519esetről (4,8%) 6/520esetre (1,2%) az oszeltamivir‑csoportban (76%-os csökkenés [95%-os CI1,6–5,7; p=0,0006]) egy közösségben kitört influenzajárvány alatt. Ebben a vizsgálatban az NNT 28 (95%-os CI 24–50) volt.

Egy idősotthonokban élő betegekkel végzett vizsgálatban, ahol a vizsgálat idején a résztvevők 80%-a kapott szezonális influenza elleni védőoltást, a 6hétig naponta egyszer adott 75mg oszeltamivir szignifikánsan csökkentette a klinikai tünetekkel járó influenzabetegség előfordulását a placebocsoportban észlelt 12/272esetről (4,4%) 1/276esetre (0,4%) az oszeltamivir‑csoportban (92%‑os csökkenés [95%-os CI1,5–6,6; p=0,0015]). Ebben a vizsgálatban az NNT 25 (95%-os CI 23–62) volt.

Influenza megelőzése csökkent immunitású betegeknél:

Egy kettős vak, placebokontrollos, randomizált vizsgálatban 475 csökkent immunitású betegnél (388parenchymás szervtranszplantált beteg [195placebo; 193oszeltamivir], 87haemopoeticus őssejt-transzplantált beteg [43placebo; 44oszeltamivir], egyéb immunszuppresszált beteg nem vett részt), köztük 18, 1‑12éves korú gyermeknél is a szezonális influenza megelőzését tanulmányozták. Ebben a vizsgálatban az elsődleges végpont a laboratóriumban igazolt, klinikai tünetekkel járó influenza gyakoriságának meghatározása volt, amelyet a vírus tenyésztésével és/vagy a hemagglutináció-gátló (HAI) antitestek mennyiségének 4-szeres növekedésével határoztak meg. A laboratóriumban igazolt, klinikai tünetekkel járó influenza gyakorisága a placebocsoportban 2,9% (7/238), az oszeltamivir‑csoportban 2,1% volt (5/237) (95%-os CI –2,3%-tól 4,1%-ig; p=0,772).

A szövődmények kockázatcsökkenésére vonatkozóan nem végeztek specifikus vizsgálatokat.

Oszeltamivir-rezisztencia

Klinikai vizsgálatok:

A csökkent érzékenységű vagy nyilvánvalóan oszeltamivir-rezisztens influenzavírusok megjelenésének kockázatát a Roche által szponzorált klinikai vizsgálatokban tanulmányozták. A kezelés során az oszeltamivir-rezisztens vírustörzsek kialakulása gyakoribb volt gyermekeknél, mint felnőtteknél; a gyakoriság a felnőtteknél megfigyelt kevesebb mint 1%-tól az 1évesnél fiatalabb csecsemőknél megfigyelt 18%-ig terjedt. Az oszeltamivir-rezisztens vírust hordozó gyermekek általában hosszabb ideig terjesztették a vírust, mint a fogékony vírusokat hordozó egyének. A kezelés hatására kialakuló oszeltamivir-rezisztencia azonban nem volt hatással a terápiás válaszra és nem okozta az influenza tüneteinek elhúzódását.

Összességében az oszeltamivir-rezisztencia gyakoribb előfordulása volt megfigyelhető azoknál a csökkent immunitású felnőtt betegeknél és serdülőknél, akiknél 10napon keresztül a szokásos oszeltamivir-dózist vagy a készteres oszeltamivir-dózist alkalmazták [14,5% (10/69) a szokásos dózist alkalmazó csoportban és 2,7% (2/74) a kétszeres dózist alkalmazó csoportban], összehasonlítva a más vizsgálatokból származó, oszeltamivir‑kezelésben részesülő, egyébként egészséges felnőttekre és serdülőkre vonatkozó adatokkal. Azoknak a felnőtteknek a többsége, akiknél rezisztencia alakult ki, transzplantáción átesett beteg volt (8/10beteg a szokásos dózisban és 2/2beteg a kétszeres dózisban részesülő csoportban). Az oszeltamivir‑rezisztens vírussal fertőzött betegek többsége az influenzavírus Atípusával fertőződött meg, és ezeknek a betegeknek elhúzódó vírusfertőzésük volt.

Az oszeltamivir-kezelésben részesülő csökkent immunitású gyermekeknél (≤12 év) megfigyelt oszeltamivir-rezisztencia incidenciája a két vizsgálatban rezisztenciára értékelve 20,7% (6/29) volt. 6csökkent immunitású gyermeket azonosítottak, akiknél a kezeléshez kötődött az oszeltamivir-rezisztencia kialakulása; 3gyermek szokásos dózist, a másik 3gyermek magas (kétszeres, illetve háromszoros) dózist kapott. Többségüknek akut lymphoid leukémiája volt és 5évesek, vagy annál fiatalabbak voltak.

Az oszeltamivir‑rezisztencia incidenciája a klinikai vizsgálatokban

* teljes genotípus-meghatározást nem végeztek minden vizsgálatban.

Influenza profilaxis

Az oszeltamivir alkalmazásakor kialakuló gyógyszer-rezisztenciára mind ez idáig nincs bizonyíték azokból a klinikai vizsgálatokból, amelyekben az oszeltamivirt az expozíció után (7napig), az egy háztartáson belül élőknél az expozíciót követően (10napig) vagy szezonális prevencióra (42napig) normál immunműködésű egyéneknek adták. Egy 12hetes profilaktikus vizsgálat során nem észleltek rezisztenciát csökkent immunitású egyéneknél.

Klinikai és megfigyeléses adatok:

Oszeltamivir‑expozícióban nem részesült betegektől származó, izolált influenzaA és B vírusokban oszeltamivir iránti csökkent invitro érzékenységgel összefüggő, természetes mutációkat azonosítottak. Rezisztens vírustörzseket oszeltamivir‑kezelésben részesült, csökkent immunitású és normál immunműködésű betegekből is izoláltak. A kezelés során az oszeltamivir‑rezisztens vírus kifejlődésének kockázata nagyobb a csökkent immunitású betegeknél és fiatal gyermekeknél.

Megállapították, hogy az oszeltamivirrel kezelt betegekből izolált oszeltamivir‑rezisztens vírusok és oszeltamivir‑rezisztens laboratóriumi influenzavírus-törzsek N1- és N2-neuraminidáz‑mutációkat tartalmaznak. A rezisztens mutációk általában vírusaltípus‑specifikusak. 2007 óta a szezonális H1N1-törzsekben megtalálható, természetesen előforduló, H275Y mutációhoz köthető rezisztencia szórványosan észlelhető. Az ilyen vírusok oszeltamivir iránti érzékenysége és az adott vírus előfordulásának gyakorisága szezonálisan és földrajzilag változónak mutatkozik. 2008-ban az Európában terjedő H1N1-influenza-izolátumok >99%-ában a H275Y mutáció megtalálható volt. A 2009-es H1N1-influenza („sertésinfluenza”) szinte egységesen érzékeny volt oszeltamivirre, és mind a terápiás, mind a profilaktikus alkalmazás esetén csak szórványosan jelentettek rezisztens eseteket.

Általános információk

Felszívódás

Az oszeltamivir‑foszfát (prodrug) peros alkalmazása után az oszeltamivir gyorsan felszívódik az emésztőcsatornából és – főként a májban lévő – észterázok hatására nagymértékben alakul át az aktív metabolittá (oszeltamivir‑karboxilát). A peros dózis legalább 75%-a aktív metabolit formájában éri el a szisztémás keringést. A prodrug-expozíció kevesebb mint 5% az aktív metabolitéhoz viszonyítva. Mind a prodrug, mind az aktív metabolit plazmakoncentrációja arányos a dózissal és független az étkezéssel történő alkalmazástól.

Eloszlás

Embernél az oszeltamivir‑karboxilát átlagos eloszlási térfogata dinamikus egyensúlyi állapotban 23liter, mely az extracelluláris folyadék térfogatának felel meg. Mivel a neuraminidáz-aktivitás extracelluláris, az oszeltamivir‑karboxilát eljut minden olyan helyre, ahol a szervezetben influenzavírus található.

Az oszeltamivir‑karboxilát humán plazmaproteinekhez való kötődése elhanyagolható (kb. 3%).

Biotranszformáció

Az oszeltamivir nagymértékben alakul át oszeltamivir‑karboxiláttá – elsősorban a májban megtalálható – észterázok által. Invitro vizsgálatok azt mutatták, hogy sem az oszeltamivir, sem az aktív metabolitja nem szubsztrátja vagy inhibitora a legfontosabb citokróm P450 izoenzimeknek. Invivo egyik vegyület esetében sem mutattak ki a metabolizmus 2.fázisában keletkező konjugált származékot.

Elimináció

A felszívódott oszeltamivir elsősorban (>90%) oszeltamivir‑karboxiláttá alakulva eliminálódik. Tovább nem metabolizálódik és a vizelettel választódik ki. Az oszeltamivir‑karboxilát plazma-csúcskoncentrációja a legtöbb embernél 6‑10órás felezési idővel csökken. Az aktív metabolit teljes mértékben a vesén keresztül ürül. A renalis clearance (18,8l/óra) meghaladja a glomerulusfiltrációs ráta értékét (7,5l/óra), ami arra utal, hogy tubuláris szekréció is történik a glomerulusfiltráción kívül. A per os adott, izotóppal jelzett dózis kevesebb mint 20%-a eliminálódik a széklettel.

Egyéb különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

1évesnél fiatalabb csecsemők:

Az oszeltamivir farmakokinetikáját, farmakodinámiáját és biztonságosságát két, nyílt elrendezésű, nem kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyekben 1évesnél fiatalabb, influenzafertőzésben szenvedő gyermekeket vizsgáltak (n=135). Az aktív metabolit testtömeg szerint korrigált kiürülési sebessége egy éves kor alatt az életkorral csökkent. A metabolit‑expozíciók szintén nagyobb változatosságot mutatattak fiatalabb csecsemőknél. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a 3mg/ttkg dózis 0‑12hónapos csecsemőknél olyan prodrug- és metabolit‑expozíciót eredményez, amelyek hatásosak és biztonsági profiljuk hasonló a jóváhagyott dózist alkalmazó idősebb gyermekeknél és felnőtteknél tapasztaltakhoz (lásd 4.1 és 4.2pont). A jelentett mellékhatások megfeleltek az idősebb gyermekeknél megállapított biztonságossági profilnak.

1évesnél fiatalabb csecsemők poszt-expozíciós influenza-prevenciójára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. 12évesnél fiatalabb gyermekeknél a közösségben terjedő influenzajárvány prevenciójára nem végeztek vizsgálatokat.

Az influenza poszt-expozíciós prevenciója 1évesnél fiatalabb csecsemőknél, pandémia alatt:

A napi egyszeri 3mg/ttkg-os dózis adagolásának szimulációja 1évesnél fiatalabb csecsemőknél olyan expozíciót mutatott, amely ugyanabba vagy magasabb tartományba esett, mint amit napi egyszeri 75mg dózis adagolása esetén felnőtteknél tapasztaltak. Az 1évesnél fiatalabb csecsemők kezelésénél (napi kétszer 3mg/ttkg dózis adagolása esetén) mért expozíció ezt nem haladja meg, és várhatóan hasonló biztonságossági profilt eredményez (lásd 4.8pont). 1évesnél fiatalabb csecsemők profilaxisára vonatkozóan nem végeztek klinikai vizsgálatokat.

Csecsemők és 1éves vagy annál idősebb gyermekek:

Az oszeltamivir farmakokinetikáját csecsemőknél és 1‑16éves gyermekeknél és serdülőknél egyszeri adagolású farmakokinetikai vizsgálatokban értékelték. A többszörös adagolás farmakokinetikáját kis számú gyermek bevonásával vizsgálták, akik egy klinikai hatásossági vizsgálatban vettek részt. A fiatalabb gyermekek mind az prodrugot, mind az aktív metabolitot gyorsabban ürítették ki, mint a felnőttek, ami alacsonyabb expozíciót eredményezett egy adott mg/ttkg-ra számított dózis esetén. A 2mg/ttkgos dózisok hasonló oszeltamivir‑karboxilát-expozíciót eredményeztek, mint a felnőtteknél alkalmazott egyszeri 75mg-os dózis (kb. 1mg/ttkg) Az oszeltamivir farmakokinetikája 12éves vagy annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél hasonló a felnőttekéhez.

Idősek

Hasonló oszeltamivir‑dózisokat adva az aktívmetabolit-expozíció dinamikus egyensúlyi állapotban 25-35%-kal magasabb volt az időseknél (65‑78 év), mint a 65évesnél fiatalabb felnőtteknél. Idősek esetén ugyanazokat a felezési időket tapasztalták, mint fiatal felnőtteknél. Az expozíció és a tolerabilitás alapján idősek esetén nem szükséges a dózis módosítása, kivéve, ha a beteg igazoltan közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenved (kreatinin-clearance 60ml/perc alatt) (lásd 4.2pont).

Vesekárosodás

Különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknek 5napon át, napi kétszer 100mg oszeltamivir‑foszfát adása után megfigyelhető volt, hogy az oszeltamivir‑karboxilát‑expozíció fordítottan arányos a csökkenő vesefunkcióval. Az adagolást lásd a 4.2pontban.

Májkárosodás

Invitro vizsgálatok szerint az oszeltamivir‑expozíció várhatóan nem nő jelentősen, és várhatóan az aktívmetabolit‑expozíció sem csökken jelentősen a májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2pont).

Terhes nők

Egy összesített populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatja, hogy az oszeltamivir „4.2 Adagolás és alkalmazás” pontban ismertetett adagolási rendje terhes nőknél (mindhárom trimeszterben átlagosan 30%-kal) alacsonyabb aktívmetabolit‑expozíciót eredményez a nem terhesek nőkkel összehasonlítva. Az alacsonyabb becsült expozíció azonban továbbra is a gátló koncentráció (IC95-érték) felett és számos influenzavírus-törzs kezelésének terápiás tartományában marad. Ezen felül, a megfigyeléses vizsgálatokból származó bizonyítékok a jelenlegi adagolási rend előnyét mutatják ebben a betegcsoportban. Ennek megfelelően, terhes nőknél nem javasolt dózismódosítás az influenza kezelése vagy profilaxisa során (lásd 4.6pont „Termékenység, terhesség és szoptatás”).

Csökkent immunitású betegek

Populációs farmakokinetikai elemzések azt mutatják, hogy az oszeltamivir‑kezelésben (a 4.2pont „Adagolás és alkalmazás” részben leírtak szerint) részesülő csökkent immunitású, felnőtt és gyermek, serdülő (< 18 év) betegek az aktív metabolit magasabb (körülbelül 5% - 50%) várható expozíciójának vannak kitéve, a hasonló kreatinin‑clearance-szel rendelkező, nem csökkent immunitású betegekhez képest. Azonban, az aktív metabolit széles biztonsági profilja következtében a betegeknél nincs szükség a dózis módosítására csökkent immunitású státusz miatt. Ugyanakkor, csökkent immunitású, vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózist módosítani kell a 4.2pont „Adagolás és alkalmazás” részben leírtak szerint.

A csökkent immunitású betegeknél végzett két vizsgálatból származó farmakokinetikai és farmakodinámiás analízisek azt mutatták, hogy nem értek el további jelentős előnyt a magasabb expozíciónak kitett betegeknél, összehasonlítva a szokásos dózis alkalmazása után elért expozíciónak kitett betegekkel.

Kapszulatöltet

hidegen duzzadó keményítő kukoricakeményítő

povidon K30

kroszkaramellóz‑nátrium

talkum

nátrium‑sztearil‑fumarát

Kapszulahéj

zselatin

titán‑dioxid (E171)

sárga vas‑oxid (E172)

vörös vas‑oxid (E172)

fekete vas‑oxid (E172)

Jelölőfesték

Black ink TEK SW 9008:

sellak

propilénglikol

tömény ammóniaoldat

fekete vas‑oxid (E172)

kálium‑hidroxid

Nem értelmezhető.

3év

Gyógyszertárban készített szuszpenzió

10 napig legfeljebb 25°C-on tárolandó.

Legfeljebb 30°C-on tárolandó.

A gyógyszertárban elkészített szuszpenzióra vonatkozó tárolási előírásokat lásd a 6.3pontban.

10db kemény kapszula PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Extemporeelőállítható gyógyszerforma

Amennyiben az oszeltamivir por belsőleges szuszpenzióhoz nem kapható

Azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, valamint felnőtteknél, akik nem tudják lenyelni a kapszulát vagy alacsonyabb dózisra van szükségük, a kereskedelmi forgalomban kapható oszeltamivir 6mg/ml por belsőleges szuszpenzióhoz készítmény alkalmazása részesítendő előnyben. Amennyiben a kereskedelmi forgalomban levő oszeltamivir por belsőleges szuszpenzióhoz nem elérhető, akkor a gyógyszerész elkészítetheti a szuszpenziót (6mg/ml) az oszeltamivir kapszulákból vagy a betegek is elkészíthetik a szuszpenziót otthon, ugyancsak a kapszulákból.

Az otthoni elkészítés helyett inkább a gyógyszertári elkészítés javasolt. Az otthoni elkészítésre vonatkozó információk a Segosana kapszulák betegtájékoztatójának „Az oszeltamivir-szuszpenzió otthoni elkészítése” című pontjában található.

A gyógyszertárban elkészített készítmény bevételéhez és az otthoni elkészítéshez szükséges folyamatokhoz is megfelelő térfogatú és beosztású fecskendőket kell biztosítani. A helyes mennyiségeket lehetőleg mindkét esetben meg kell jelölni a fecskendőkön.

Gyógyszertári elkészítés

A 6mg/ml-es szuszpenzió gyógyszertárban, kapszulákból történő elkészítése

Felnőttek, serdülők, valamint csecsemők és 1évesnél idősebb gyermekek, akik nem tudják lenyelni az egész kapszulát

Ez az eljárás leírja, hogyan kell elkészíteni a 6mg/ml szuszpenziót, amely egy beteg 5napos kezelésére vagy 10napos profilaxisára elegendő gyógyszer. Csökkent immunitású betegeknél a kezelés szükséges időtartama 10nap.

A gyógyszerész a 75mg-os oszeltamivir kapszulákból, tartósítószerként 0,05m/V% nátrium‑benzoátot tartalmazó víz hozzáadásával készítheti el a 6mg/ml-es szuszpenziót.

Először számolja ki a beteg számára az 5napos kezeléshez vagy 10napos profilaxishoz szükséges teljes térfogatot. A szükséges teljes térfogatot a beteg testtömege határozza meg az alábbi táblázatban feltüntetetett ajánlások szerint. Annak érdekében, hogy legfeljebb 10adaghoz (5napos kezelésre napi kétszeri adagolással) szükséges pontos térfogat felszívása lehetséges legyen, az elkészítéskor a táblázat mérési veszteséget mutató oszlopát kell figyelembe venni.

Csökkent immunitású betegnek számolja ki a beteg számára a 10napos kezelés elkészítéséhez és kiadásához szükséges teljes mennyiséget. A szükséges teljes mennyiséget az alábbi táblázat mutatja a csökkent immunitású betegek számára és azt a beteg testtömege határozza meg. Annak érdekében, hogy legfeljebb 20adaghoz (10napos kezelésre napi kétszeri adagolással) szükséges pontos térfogat felszívása lehetséges legyen, az elkészítéskor a táblázat oszlopa által mutatott mérési veszteséget figyelembe kell venni.

Az elkészítendő 6mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió mennyisége, a beteg testtömegétől függően

az 5 napos kezeléshez vagy a 10 napos prevenciós kezeléshez

*A felhasznált kapszula hatáserősségétől függően

Az elkészítendő 6 mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió mennyisége, a beteg testtömegétől függően a 10 napos kezeléshez csökkent immunitású betegeknek

Második lépésként, az alábbi táblázat segítségével számolja ki, hogy hány kapszula és mennyi vivőanyag (tartósítószerként 0,05m/V% nátrium‑benzoátot tartalmazó víz) szükséges a 6mg/ml koncentrációjú gyógyszertári szuszpenzió teljes térfogatának elkészítéséhez (a fenti táblázat szerint):

A 6mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió teljes mennyiségének elkészítéséhez szükséges kapszulák száma és a vivőanyag mennyisége (az 5 napos kezeléshez vagy a 10 napos prevenciós kezeléshez)

*Ilyen hatáserősségű kapszula felhasználásával a célkoncentráció nem érhető el, ezért kérjük, más hatáserősségű kapszulát használjon.

** A Segosana készítményből ezek a hatáserősségek nem állnak rendelkezésre, egyéb oszeltamivir-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

A 6 mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió teljes mennyiségének elkészítéséhez szükséges kapszulák száma és a vivőanyag mennyisége (10 napos kezeléshez csökkent immunitású betegeknek)

* Ilyen hatáserősségű kapszula felhasználásával a célkoncentráció nem érhető el; ezért kérjük, más hatáserősségű kapszulát használjon.

** A Segosana készítményből ezek a hatáserősségek nem állnak rendelkezésre, egyéb oszeltamivir-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

Harmadik lépésként az alábbi leírást követve készítse el a 6mg/ml koncentrációjú szuszpenziót az oszeltamivir-kapszulákból:

1. Egy megfelelő méretű üvegedénybe tegye bele a meghatározott mennyiségű, tartósítószerként 0,05m/V% nátrium‑benzoátot tartalmazó vizet.

2. Nyissa fel a meghatározott darabszámú oszeltamivir-kapszulát és valamennyi kapszula tartalmát öntse közvetlenül az üvegedényben lévő, tartósítószert tartalmazó vízbe.

3. Egy erre alkalmas keverő eszközzel 2percig keverje.

(Megjegyzés: a gyógyszer hatóanyaga, az oszeltamivir‑foszfát könnyen oldódik vízben. Az oszeltamivir kapszula néhány, vízben oldhatatlan segédanyaga miatt alakul ki a szuszpenzió.)

4. Öntse át a szuszpenziót egy borostyán színű üvegbe vagy borostyán színű, polietilén‑tereftalátból (PET) készült palackba. A folyadék kiömlésének elkerülése céljából használjon tölcsért.

5. Zárja le a palackot egy gyermekbiztonsági záras kupakkal.

6. Tegyen egy tájékoztató címkét a palackra a következő szöveggel: „Használat előtt óvatosan felrázandó”.

(Megjegyzés: a légbuborék-képződés minimalizálása érdekében a gyógyszertári szuszpenziót alkalmazás előtt óvatosan kell felrázni.)

7. Hívja fel a szülő vagy a gondozó figyelmét, hogy a kezelés befejezése után minden megmaradt anyagot meg kell semmisíteni. Ennek feltüntetése egy, a palackra ragasztott kiegészítő címkével vagy a gyógyszertári címkén szereplő utasítások kiegészítésével javasolt.

8. Ragassza fel a palackra a megfelelő lejárati dátummal ellátott címkét a tárolási utasításoknak megfelelően (lásd 6.3pont).

Tegyen egy gyógyszertári címkét a palackra, amelyen szerepel a beteg neve, az adagolási útmutató, a lejárati dátum, a gyógyszer neve, valamint a helyi gyógyszertári szabályozás által megkövetelt egyéb információ. A megfelelő adagolási útmutatót az alábbi táblázat tartalmazza.

Az oszeltamivir-kapszulákból gyógyszertárban előállított 6mg/ml-es szuszpenzió adagolási útmutatója 1éves vagy annál idősebb betegeknek

* Csökkent immunitású betegeknél (≥1 év) a kezelés ajánlott időtartama 10 nap. További információkért lásd a Különleges betegcsoportok, Csökkent immunitású betegek fejezetet.

A gyógyszertári szuszpenziót egy, beosztásokkal ellátott, kis mennyiségű szuszpenzió kimérésére alkalmas szájfecskendővel együtt adja ki. Lehetőleg minden betegnek jelölje meg a szájfecskendőn a megfelelő adaghoz (fenti adagolási útmutató szerint) tartozó beosztást.

A gondozónak a keserű íz elfedése érdekében a megfelelő adagot azonos mennyiségű, édes, folyékony élelmiszerrel, pl. cukros vízzel, csokoládésziruppal, cseresznyesziruppal, desszertöntettel (mint karamell vagy tejkaramell) kell összekevernie.

1évesnél fiatalabb csecsemők

Ez az eljárás leírja, hogyan kell elkészíteni a 6mg/ml‑es szuszpenziót, amely egy beteg 5napos kezelésére vagy 10napos profilaxisára elegendő gyógyszer. Csökkent immunitású betegeknél a kezelés szükséges időtartama 10 nap.

A gyógyszerész a 75mg-os oszeltamivir kapszulákból tartósítószerként 0,05m/V% nátrium‑benzoátot tartalmazó víz hozzáadásával készítheti el a 6mg/ml-es szuszpenziót.

Először számolja ki a beteg számára elkészítendő elegy teljes térfogatát. A szükséges teljes térfogatot a beteg testtömege határozza meg az alábbi táblázat szerint. Annak érdekében, hogy legfeljebb 10adaghoz (5napos kezelésre napi kétszeri adagolással) szükséges pontos térfogat felszívása lehetséges legyen, az elkészítéskor a táblázat mérési veszteséget mutató oszlopát kell figyelembe venni.

Csökkent immunitású betegnek számolja ki a beteg számára a 10 napos kezelés elkészítéséhez és kiadásához szükséges teljes mennyiséget. A szükséges teljes mennyiséget az alábbi táblázat mutatja a csökkent immunitású betegek számára és azt a beteg testtömege határozza meg. Annak érdekében, hogy legfeljebb 20 adaghoz (10 napos kezelésre napi kétszeri adagolással) szükséges pontos térfogat felszívása lehetséges legyen, az elkészítéskor a táblázat oszlopa által mutatott mérési veszteséget figyelembe kell venni.

Az elkészítendő 6mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió mennyisége, a beteg testtömegétől függően

(az 5 napos kezeléshez vagy a 10 napos prevenciós kezeléshez)

*A felhasznált kapszula hatáserősségétől függően

Az elkészítendő 6 mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió mennyisége, a beteg testtömegétől függően (a 10 napos kezeléshez csökkent immunitású betegeknek)

Második lépésként az alábbi táblázat segítségével számolja ki, hogy hány kapszula és mennyi vivőanyag (tartósítószerként 0,05m/V% nátrium‑benzoátot tartalmazó víz) szükséges a 6mg/ml koncentrációjú gyógyszertári szuszpenzió teljes térfogatának elkészítéséhez (a fenti táblázat szerint):

A 6mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió teljes mennyiségének elkészítéséhez szükséges kapszulák száma és a vivőanyag mennyisége (az 5 napos kezeléshez vagy a 10 napos prevenciós kezeléshez)

*Ilyen hatáserősségű kapszula felhasználásával a célkoncentráció nem érhető el; ezért kérjük, más hatáserősségű kapszulát használjon.

** A Segosana készítményből ezek a hatáserősségek nem állnak rendelkezésre, egyéb oszeltamivir-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

A 6 mg/ml-es gyógyszertári szuszpenzió teljes mennyiségének elkészítéséhez szükséges kapszulák száma és a vivőanyag mennyisége (a 10 napos kezeléshez csökkent immunitású betegeknek)

* Ilyen hatáserősségű kapszula felhasználásával a célkoncentráció nem érhető el; ezért kérjük, más hatáserősségű kapszulát használjon.

** A Segosana készítményből ezek a hatáserősségek nem állnak rendelkezésre, egyéb oszeltamivir-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

Harmadik lépésként az alábbi leírást követve készítse el a 6mg/ml-es szuszpenziót az oszeltamivir kapszulákból:

1. Egy megfelelő méretű üvegedénybe tegye bele a meghatározott mennyiségű, tartósítószerként 0,05m/V% nátrium‑benzoátot tartalmazó vizet.

2. Nyissa fel a meghatározott darabszámú oszeltamivir-kapszulát és valamennyi kapszula tartalmát öntse közvetlenül az üvegedényben lévő, tartósítószert tartalmazó vízbe.

3. Egy erre alkalmas keverő eszközzel 2percig keverje.

(Megjegyzés: a gyógyszer hatóanyaga, az oszeltamivir‑foszfát könnyen oldódik vízben. Az oszeltamivir kapszula néhány, vízben oldhatatlan segédanyaga miatt alakul ki a szuszpenzió.)

4. Öntse át a szuszpenziót egy borostyán színű üvegbe vagy borostyán színű, polietilén‑tereftalátból (PET) készült palackba. A folyadék kiömlésének elkerülése céljából használjon tölcsért.

5. Zárja le a palackot egy gyermekbiztonsági záras kupakkal.

6. Tegyen egy tájékoztató címkét a palackra a következő szöveggel: „Használat előtt óvatosan felrázandó”.

(Megjegyzés: a légbuborék-képződés minimalizálása érdekében a gyógyszertári szuszpenziót alkalmazás előtt óvatosan kell felrázni.)

7. Hívja fel a szülő vagy a gondozó figyelmét, hogy a kezelés befejezése után minden megmaradt anyagot meg kell semmisíteni. Ennek feltüntetése egy, a palackra ragasztott kiegészítő címkével vagy a gyógyszertári címkén szereplő utasítások kiegészítésével javasolt.

8. Ragassza fel a palackra a megfelelő lejárati dátummal ellátott címkét a tárolási utasításoknak megfelelően (lásd 6.3pont).

Tegyen egy gyógyszertári címkét a palackra, amelyen szerepel a beteg neve, az adagolási útmutató, a lejárati dátum, a gyógyszer neve, valamint a helyi gyógyszertári szabályozás által megkövetelt egyéb információ. A megfelelő adagolási útmutatót alábbi táblázat tartalmazza.

Az oszeltamivir-kapszulákból gyógyszertárban előállított 6mg/ml-es szuszpenzió adagolási útmutatója 1évesnél fiatalabb csecsemők számára

* Csökkent immunitású csecsemőknél (0-12 hónap) a kezelés ajánlott időtartama 10 nap. További információkért lásd a Különleges betegcsoportok, Csökkent immunitású betegek fejezetet.

A gyógyszertári szuszpenziót egy, beosztásokkal ellátott, kis mennyiségű szuszpenzió kimérésére alkalmas szájfecskendővel együtt adja ki. Lehetőleg minden betegnek jelölje meg a szájfecskendőn a megfelelő adaghoz (fenti adagolási útmutatók szerint) tartozó beosztást.

A gondozónak a keserű íz elfedése érdekében a megfelelő adagot azonos mennyiségű, édes, folyékony élelmiszerrel, pl. cukros vízzel, csokoládésziruppal, cseresznyesziruppal, desszertöntettel (mint karamell vagy tejkaramell) kell összekevernie.

Otthoni elkészítés

Amennyiben a kereskedelmi forgalomban kapható oszeltamivir por belsőleges szuszpenzióhoz nem beszerezhető, akkor oszeltamivir-kapszulákból elkészített, gyógyszertári szuszpenziót kell használni (a részletes utasításokat lásd fent). Ha kereskedelmi forgalomban lévő szuszpenzió és a gyógyszertári szuszpenzió sem beszerezhető, akkor az oszeltamivir-szuszpenzió elkészíthető otthon.

Ha a megfelelő hatáserősségű kapszula beszerezhető a szükséges adaghoz, a kapszula szétnyitásával, majd tartalmának legfeljebb 1teáskanálnyi, megfelelően édesített élelmiszerrel történő összekeverésével beadható. A keserű íz elfedhető pl. cukros vízzel, csokoládésziruppal, cseresznyesziruppal, desszertöntettel (pl. karamella- vagy tejkaramellöntet). Az elegyet össze kell keverni és a betegnek az egészet be kell adni. Elkészítése után az elegyet azonnal be kell venni.

Ha csak a 75mg-os kapszula szerezhető be, és 30 mg-os vagy 45 mg-os adagra van szükség, az oszeltamivir szuszpenzió elkészítéshez további lépések szükségesek. Részletes leírás az oszeltamivir-kapszula betegtájékoztatójának „Az oszeltamivir-szuszpenzió otthoni elkészítése” című pontjában található.

Megjegyzés:  (egy keresztes).

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).