SELINCRO 18 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SELINCRO 18 MG
A Selincro az alkoholfogyasztás csökkentésére javallott azoknál a felnőtt, alkoholfüggő betegeknél, akiknél magas az alkoholfogyasztás kockázati szintje (DRL: drinking risk level, lásd 5.1 pont), ugyanakkor nincsenek fizikális megvonási tüneteik, és nem igényelnek azonnali detoxikálást.
A Selincro-t csak a terápiás adherenciára és az alkoholfogyasztás csökkentésére irányuló folyamatos pszichoszociális támogatás mellett szabad felírni.
A Selincro alkalmazását csak olyan betegeknél szabad elkezdeni, akiknél a kezdeti állapotfelmérés után két héttel is magas marad az alkoholfogyasztás kockázati szintje.
Adagolás
A kezdő viziten felmérendő a beteg klinikai státusza, az alkoholfüggőség és – a beteg elmondása alapján – az alkoholfogyasztás mértéke. Ezután a beteget meg kell kérni, hogy körülbelül két héten át vezessen naplót az alkoholfogyasztásáról.
A következő vizitnél – a terápiás adherenciára és az alkoholfogyasztás mérséklésére irányuló pszichoszociális beavatkozás mellett – a Selincro-kezelés azoknál betegeknél kezdhető meg, akiknél ezután a kéthetes időszak után továbbra is magas maradt az alkoholfogyasztás kockázati szintje (lásd 5.1 pont).
A Selincro-t szükség szerint kell szedni: a beteg azokon a napokon, amelyeken úgy ítéli meg, hogy fennáll az alkoholfogyasztás veszélye, lehetőség szerint 1-2 órával az alkoholfogyasztás várható ideje előtt vegyen be egy tablettát. Amennyiben a beteg a Selincro előzetes bevétele nélkül kezd alkoholt fogyasztani, úgy a lehető leghamarabb be kell vennie egy tablettát.
A Selincro maximális adagja napi egy tabletta. A Selincro-t étkezéstől függetlenül be lehet venni (lásd
5.2 pont).
A pivotális vizsgálatokban a legnagyobb mértékű javulást az első 4 hétben észlelték. A beteg terápiára adott válasza és a gyógyszeres kezelés szükségessége rendszeres időközönként (például havonta) ellenőrizendő (lásd 5.1 pont). A kezelőorvos folytassa tovább beteg javulásának értékelését az alkoholfogyasztás csökkenése, az általános állapot javulása, a terápiás adherencia és az összes lehetséges mellékhatás alapján. A Selincro randomizált, kontrollos klinikai vizsgálataiból
6-12 hónapos időszakra vonatkozó eredmények állnak rendelkezésre. A Selincro egy éven túli felírása esetén óvatosság javasolt.
Különleges betegcsoportok
Idősek (≥ 65 éves kor)
Ebben a betegpopulációban nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Vesekárosodás
Az enyhe vagy középsúlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Az enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A Selincro biztonságosságát és hatásosságát 18 évnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem
igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok (lásd 5.1 pont). Az alkalmazás módja
A Selincro szájon át alkalmazandó.
A filmtablettát egészben kell lenyelni.
A filmtablettát nem szabad feldarabolni vagy összetörni, mert a nalmefén a bőrrel való közvetlen érintkezés esetén bőrérzékenységet válthat ki (lásd 5.3 pont).
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Opioid agonistával (úgymint opioid fájdalomcsillapítóval, szubsztituciós terápiaként alkalmazott opioid agonistával (pl.metadon) vagy parciális agonistával (pl. buprenorfin)) kezelt betegek (lásd 4.4 pont).
Olyan betegek, akiknél jelenleg vagy nemrégiben opioid addikció áll vagy állt fenn.
Akut opioid megvonási tünetektől szenvedő betegek.
Olyan betegek, akikről feltételezhető, hogy nemrégiben opioidot használtak.
Súlyos májkárosodásban (Child-Pugh osztályozás) szenvedő betegek. Súlyos vesekárosodásban (eGFR<30 ml/perc/1,73 m2) szenvedő betegek.
A közelmúltban (hallucinációkkal, görcsrohammal és delirium tremens-szel járó) akut alkohol megvonási szindrómán átesett betegek.
A Selincro nem olyan betegeknek való, akiknél a terápiás cél az azonnali absztinencia. Az alkoholfogyasztás csökkentése a teljes absztinencia felé vezető út köztes célkitűzése.
Opioid alkalmazás
Amennyiben Selincro-t szedő betegnek sürgősségi helyzetben opioidot kell adni, a kívánt hatás eléréséhez szükséges opioid mennyisége a szokásosnál nagyobb lehet. A beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, figyelve az opioid alkalmazás miatt fellépő légzésdepresszió tüneteire, illetve más mellékhatásokra is.
Amennyiben sürgösségi helyzetben opioid alkalmazása válik szükségessé, az adagot mindig egyénileg kell beállítani. Amennyiben szokatlanul nagy dózisra van szükség, úgy szoros megfigyelés szükséges.
A Selincro szedését a várható opioid kezelés (például egy elektív műtét során alkalmazott opioid fájdalomcsillapítás) alkalmazása előtt 1 héttel átmenetileg abba kell hagyni.
A gyógyszert felíró orvosnak tájékoztatnia kell a beteget arról, hogy amennyiben opioid kezelésre lesz szüksége, fontos közölnie az őt ellátó egészségügyi szakemberrel, hogy mikor vett be utoljára Selincro-t.
Óvatosság szükséges opioidtartalmú gyógyszerek (pl. köhögéscsillapítók, opioid fájdalomcsillapítók) együttadásakor (lásd 4.5 pont).
Társbetegségek
Pszichiátriai kórképek
Klinikai vizsgálatokban pszichiátriai hatásokról számoltak be (lásd 4.8 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél a pszichiátriai tünetek fellépése nem a Selincro-kezelés megkezdésével függ össze és/vagy akiknél a tünetek nem átmenetiek, a gyógyszert felíró orvosnak mérlegelnie kell, hogy azok milyen más okokra vezethetők vissza, és fel kell mérnie, hogy szükséges-e a Selincro-kezelés folytatása.
Instabil pszichiátriai kórképekben szenvedő betegek körében a Selincro-t nem vizsgálták. Óvatosság szükséges, ha a Selincro-t pszichiátriai társbetegségben (például major depresszív zavarban) szenvedő beteg számára rendelik.
Az alkohol- és szerfüggőknél megnövekedett öngyilkossági kockázatot – függetlenül attól, hogy
kíséri-e depresszió vagy sem – a nalmefén szedése nem csökkenti.
Görcsrohammal járó betegségek
Korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre azokról a betegekről, akiknek a kórtörténetében görcsrohammal járó betegségek fordultak elő, beleértve az alkoholmegvonáshoz társuló görcsrohamokat is.
Ezeknél a betegeknél az alkoholfogyasztás csökkentését célzó kezelés elindításakor óvatosság ajánlott.
Vese- és májkárosodás
A Selincro jelentős mértékben a májban metabolizálódik, és elsősorban vizelettel ürül. Ezért óvatosság szükséges, például gyakoribb kontroll javasolt, ha a Selincro-t enyhe vagy középsúlyos máj-, illetve enyhe vagy középsúlyos vesekárosodásban szenvedő beteg számára rendelik.
Óvatosság szükséges, amikor a Selincro-t olyan betegek számára rendelik, akiknek az ALAT- vagy az ASAT-szintje a normálérték felső határának háromszorosát meghaladó mértékben megemelkedett, mivel az ilyen betegeket a gyógyszer klinikai fejlesztési programjából kizárták.
Idősek (≥65 éves kor)
Korlátozott mennyiségű klinikai adat áll rendelkezésre a Selincro 65 éves és idősebb alkoholfüggő betegeknél történő alkalmazásával kapcsolatban.
Óvatosság szükséges, amikor a Selincro-t 65 éves és idősebb beteg számára rendelik (lásd 4.2 és
5.2 pont).
Egyéb
Óvatosság szükséges, ha a Selincro-t egy erős UGT2B7-inhibitorral adják együtt (lásd 4.5 pont).
Laktóz
Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
In vivo interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
Az in vitro vizsgálatok alapján a nalmefén, illetve metabolitjai, valamint a leggyakoribb CYP450 és UGT enzimeken vagy membrántranszportereken keresztül metabolizálódó, egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek között nem várható klinikailag releváns interakció. Erős UGT2B7 enzim inhibitor gyógyszerek (pl. diklofenák, flukonazol, medroxiprogeszteron-acetát, meklofenamát) együttadása jelentősen növelheti a nalmefén-expozíciót. Eseti alkalmazásnál ez valószínűleg nem okoz problémát, potens UGT2B7 inhibitor gyógyszer hosszú távú együttadását megkezdve azonban a nalmefén expozíció növekedésének lehetősége nem zárható ki (lásd 4.4 pont). Egy UGT induktor (pl. dexametazon, fenobarbitál, rifamipicin, omeprazol) együttadása épp ellenkezőleg, szubterápiás nalmefén plazmakoncentrációt eredményezhet.
Selincro és opioid agonista készítmények (pl. egyes köhögéscsillapítók és meghűlés elleni gyógyszerek, bizonyos hasmenés elleni gyógyszerek és opioid fájdalomcsillapítók) együttadásakor előfordulhat, hogy a betegnél az opioid agonista hatás nem érvényesül.
A nalmefén és az alkohol között nincs klinikailag releváns farmakokinetikai kölcsönhatás. A nalmefén alkalmazása után kismértékben romlani látszik a kognitív és a pszichomotoros teljesítmény.
Ugyanakkor a nalmefén és alkohol együttes hatása nem haladja meg a külön-külön alkalmazás mellett
tapasztalható hatások összegét.
Selincro alkohollal történő egyidejű bevétele nem véd az alkohol okozta intoxikáció kialakulásával
szemben.
Terhesség
A nalmefén terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ (kevesebb, mint 300 terhességi vizsgálati eredmény) áll rendelkezésre.
Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A Selincro alkalmazása nem javallt terhesség alatt.
Szoptatás
A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok a nalmefén / a nalmefén metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Nem ismert, hogy a nalmefén kiválasztódik-e a humán anyatejbe.
Az anyatejjel táplált újszülött gyermekre/csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
A nalmefén alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a Selincro-kezelést / tartózkodnak a Selincro-kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
A patkányokon nalmefénnel végzett termékenységi vizsgálatokban nem tapasztaltak a fertilitásra, párosodásra, vemhességre vagy a sperma paraméterekre kifejtett hatásokat.
A nalmefén adását követően előfordulhatnak mellékhatások, így figyelemzavar, látáskárosodás, szokatlan érzés, hányinger, szédülés, aluszékonyság, álmatlanság és fejfájás (lásd 4.8 pont). E hatások többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt, a kezelés kezdetén lépett fel, és csak rövid ideig tartott.
Ennek következtében a Selincro kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, és a betegek részéről elővigyázatosság szükséges, különösen a Selincro-kezelés kezdetén.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az 1. táblázat három olyan randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat alapján kalkulálva mutatja a mellékhatások gyakoriságát, amelyekben az alkoholfüggő betegek szükség szerinti adagolásban kaptak Selincro-t.
A leggyakoribb mellékhatás a hányinger, szédülés, álmatlanság és fejfájás volt.
E hatások többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt, a kezelés kezdetén lépett fel, és csak rövid ideig tartott.
A klinikai vizsgálatokban zavart állapotról, ritkábban hallucinációkról, illetve disszociatív zavarról is beszámoltak. E reakciók többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt, a kezelés kezdetén lépett fel, és csak rövid ideig (néhány órától néhány napig) tartott. A mellékhatások többsége a kezelés folytatása esetén megszűnt, és ismételt alkalmazás esetén már nem tért vissza. Bár ezek az események általában rövid ideig tartottak, alkoholos pszichózis, alkohol megvonási szindróma vagy társuló pszichiátriai betegség megnyilvánulásai is lehettek.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 -
<1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Táblázat A. mellékhatások gyakorisága
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Anyagcsere- és táplálkozásibetegségek és tünetek | Gyakori | Csökkent étvágy |
| Pszichiátriai kórképek | Nagyon gyakori | Álmatlanság |
| Gyakori | Alvászavar | |
| Zavartság | ||
| Nyugtalanság | ||
| Csökkent libidó (ideértve a libidó elvesztését is) | ||
| Nem gyakori | Hallucináció (ideértve az auditoros,taktilis, vizuális és szomatikus hallucinációkat is) | |
| Disszociatív zavar | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Szédülés |
| Fejfájás | ||
| Gyakori | Aluszékonyság | |
| Remegés | ||
| Figyelemzavar | ||
| Paraesthesia | ||
| Hypaesthesia | ||
| Szembetegségek és szemészetitünetek | Nem ismert | Látáskárosodás (főként átmeneti) |
| Szívbetegségek és a szívvelkapcsolatos tünetek | Gyakori | Tachycardia |
| Palpitációk | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Hányinger |
| Gyakori | Hányás | |
| Szájszárazság | ||
| Hasmenés | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | Fokozott verejtékezés |
| Nem ismert | Angiooedema | |
| Urticaria | ||
| Pruritus | ||
| Kiütés | ||
| Erythema | ||
| A csont- és izomrendszer, valaminta kötőszövet betegségei és tünetei | Gyakori | Izomgörcsök |
| Nem ismert | Myalgia | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Nem ismert | Priapismus |
| Általános tünetek, az alkalmazáshelyén fellépő reakciók | Gyakori | Fáradtság |
| Gyengeség | ||
| Rossz közérzet | ||
| Rendellenesség érzése | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Gyakori | Testsúlycsökkenés |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság
részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Kóros játékszenvedélyben szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban napi 90 mg-ig terjedő adagban 16 héten át vizsgálták a nalmefént. Egy interstitiális cystitisben szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban 20 beteg több mint 2 éven át kapott napi 108 mg nalmefént. Beszámoltak egyszeri
450 mg nalmefén bevételéről, melyet nem kísért a vérnyomás, a szívfrekvencia, a légzésszám és a hőmérséklet változása sem.
Ezekben az esetekben semmilyen szokatlan mellékhatást sem észleltek, jóllehet a tapasztalatok korlátozottak.
A túladagolás esetén a beteg megfigyelése és tüneti kezelés javasolt.
Farmakológiai tulajdonságok - SELINCRO 18 MG
Farmakoterápiás csoport: Az idegrendszer egyéb gyógyszerei, gyógyszerek alkoholfüggőség
kezelésére;
ATC kód: N07BB05
Hatásmechanizmus
A nalmefén határozott μ-, δ- és κ-receptor hatással rendelkező opioid rendszer modulátor.
-
In vitro vizsgálatokban igazolták, hogy a nalmefén a μ és δ receptorokon antagonista, a κ receptoron pedig részleges agonista hatással rendelkező szelektív opioid receptor ligand.
-
In vivo vizsgálatokban kimutatták, hogy a nalmefén – valószínűleg a kortiko-mezolimbikus funkciók modulálásával – csökkenti az alkoholfogyasztást.
A nem klinikai és a klinikai vizsgálatokból, valamint a szakirodalomból származó adatok sem utalnak arra, hogy a Selincro-nak bármilyen függőséget vagy abúzust kiváltó potenciálja lenne.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Alkoholfüggőségben (DSM-IV) szenvedő betegeknél két hatásossági vizsgálatban értékelték a Selincro alkoholfogyasztást csökkentő hatásosságát. Kizárásra kerültek azok a betegek, akiknél a kórelőzményben delirium tremens, hallucináció, görcsroham, jelentős pszichiátriai társbetegség vagy jelentős májfunkciós rendellenesség fordult elő, illetve akiknél a szűrés vagy a randomizáció idején jelentős testi megvonási tüneteket tapasztaltak. Az alkoholfogyasztás kockázati szintje a szűrés idején a bevont betegek többségénél (80%) magas vagy nagyon magas volt (a WHO kockázati besorolása [DRL] alapján ez a férfiaknál >60 g/nap, míg a nőknél >40 g/nap alkohol fogyasztást jelent), és e betegek 65%-ánál a kockázati szint a szűrés és randomizáció közötti időszakban is a magas vagy nagyon magas maradt.
Mindkét vizsgálat randomizált, kettős-vak, párhuzamos elrendezésű és placebo-kontrollos volt.
A Selincro-csoportba tartozó betegeket 6 havi kezelést követően újra randomizálták, és ők a kifutási periódusban további egyhónapos placebo- vagy Selincro-kezelésben részesültek. A Selincro hatásosságát egy egyéves randomizált, kettős-vak, párhuzamos elrendezésű, placebo-kontrollos vizsgálatban is értékelték. A vizsgálatokban összesen 1941 beteg vett részt, akik közül 1144 részesült szükség szerint adagolt 18 mg Selincro-kezelésben.
A kezdő vizitnél a klinikai státuszt, szociális helyzetet és – a beteg elmondása alapján – a páciens alkoholfogyasztási szokásait mérték fel. Ezután az alkoholfogyasztási kockázat szintjét az 1-2 hét elteltével sorra kerülő randomizációs vizit alkalmával újraértékelték, majd a terápiás adherenciára és az alkoholfogyasztás csökkentésére irányuló pszichoszociális intervencióval (BRENDA) kiegészítve
kezdték meg a Selincro-kezelést. Szükség szerinti adagolva a betegek végeredményben átlagosan körülbelül a vizsgálati napok felében vettek be Selincro-t.
A Selincro hatásosságát két elsődleges végpont alapján értékelték: egyrészt a vizsgálat megkezdéséhez képest a 6. hónapra azon napok havi számában bekövetkezett változás, amelyeken jelentős mértékű alkoholfogyasztás történt (HDD: heavy drinking days), másrészt a vizsgálat megkezdéséhez képest a
hónapra a naponta elfogyasztott alkohol mennyiségében (TAC: total alcohol consumption) bekövetkezett változás. Definíció szerint férfiaknál a napi ≥ 60 g-ot, nőknél a napi ≥ 40 g-ot meghaladó mértékű tiszta alkohol fogyasztását tekintették jelentős mértékűnek.
Néhány betegnél nem farmakológiai hatások következtében a jelentős alkoholfogyasztással kísért napok (HDD) száma és a naponta elfogyasztott alkohol mennyisége (TAC) már az kezdő (szűrő) vizit és a randomizáció közti időszakban jelentősen csökkent.
A szűrés és a randomizáció közötti időszakban az 1. (n = 579) és 2. (n = 655) vizsgálatban a teljes populáció 18%, illetve 33%-ánál csökkent jelenős mértékben az alkoholfogyasztás. Az alkoholfogyasztást tekintve a vizsgálat megkezdésekor a magas vagy nagyon magas kockázatú (magas vagy nagyon magas DRL) csoportban a kezdő vizit (szűrés) és randomizáció között időszakban a nem farmakológiai hatások következtében a betegek 35%-a tapasztalt javulást. A randomizáció idejét elérve ezek a betegek már olyan csekély mennyiségű alkoholt fogyasztottak, hogy a további javulásra már csak minimális lehetőség maradt („padló hatás”). Épp emiatt utólag (post hoc) már csak azokat a betegeket sorolták a célpopulációba, akik a randomizáció idején még mindig a magas vagy nagyon magas kockázati csoportba tartoztak. A kezelés hatása ebben a post hoc populációban kifejezettebb volt, mint az összpopulációban.
A Selincro klinikai hatásosságát és klinikai relevanciáját azoknál a betegeknél értékelték, akiknél az alkoholfogyasztás kockázati szintje a szűrés és randomizáció időpontjában magas vagy nagyon magas volt. A vizsgálat megkezdésekor a betegeknél átlagosan havi 23, jelentős alkoholfogyasztással kísért nap (HDD) fordult elő (ami a betegek 11%-ánál volt havonta 14 napnál kevesebb), és a páciensek naponta átlagosan 106 g alkoholt fogyasztottak. Az alkoholfüggőségi skála (Alkohol Dependence Scale) alapján az alkoholfüggőség mértéke a betegek többségénél alacsony, illetve közepes mértékű volt (a betegek 55%-a kapott 0-13 közötti pontszámot, illetve 36%-a 14-21 közötti pontszámot).
Post-hoc hatásossági analízis azoknál a betegeknél, akiknél a randomizációnál mért magas vagy nagyon magas alkoholfogyasztás kockázati szint fennmaradt
Az első vizsgálatban a Selincro-csoportban magasabb volt a vizsgálatból kilépő betegek aránya, mint a placebo-csoportban (50% vs. 32%). A kiindulási HDD a Selincro (n = 171) és a placebo (n = 167) csoportban egyaránt havi 23 nap volt. A vizsgálatban bennmaradó betegeknél, akiknél a 6. hónapban a hatásosságot értékelték, a HDD a Selincro-csoportban (n = 85) havi 9 nap, míg a placebo-csoportban (n = 114) havi 14 nap volt. A kiindulási TAC a Selincro-csoportban (n = 171) napi 102 gramm, a placebo-csoportban (n = 167) pedig napi 99 gramm volt. A vizsgálatban bennmaradó betegeknél, akiknél a 6. hónapban a hatásosságot értékelték, a TAC a Selincro-csoportban (n = 85) napi 40 gramm, míg a placebo-csoportban (n = 114) napi 57 gramm volt.
A második vizsgálatban a Selincro-csoportban magasabb volt a vizsgálatból kilépő betegek aránya,
mint a placebo-csoportban (30% vs.28%). A kiindulási HDD a Selincro-csoportban (n = 148) havi
23 nap, míg a placebo-csoportban (n = 155) havi 22 nap volt. A vizsgálatban bennmaradó betegeknél, akiknél a 6. hónapban a hatásosságot értékelték, a HDD a Selincro-csoportban (n = 103) havi 10 nap, a placebo-csoportban (n = 111) pedig havi 12 nap volt. A kiindulási TAC a Selincro-csoportban
(n = 148) napi 113 gramm, a placebo-csoportban (n = 155) pedig napi 108 gramm volt. A vizsgálatban bennmaradó betegeknél, akiknél a 6. hónapban a hatásosságot értékelték, a TAC a Selincro-csoportban (n = 103) napi 44 gramm, míg a placebo-csoportban (n = 111) napi 52 gramm volt.
A két vizsgálat összesített adatai alapján végzett reszponder analízis eredményeit a 2. táblázat mutatja.
Táblázat 2. Az összesített reszponder analízis eredményei az alkoholfogyasztás alapján a szűrés és randomizáció alkalmával magas vagy nagyon magas kockázatú (DRL) betegeknél
Válasza Placebo Nalmefén Esélyhányados p-érték
(95% CI)
| TAC R70b | 19,9% | 25,4% | 1,44 (0,97; 2,13) | 0,067 |
| 0-4 HDDc | 16,8% | 22,3% | 1,54 (1,02; 2,35) | 0,040 |
-
A vizsgálatból kilépő betegeket az analízisben non-reszponderként kezelték
-
A TAC kiinduláshoz viszonyított >70%-os csökkenése a 6. hónapra (28 napos periódusokkal)
-
Havonta 0-4 HDD a 6. hónapra (28 napos periódusokkal)
Az egyhónapos kifutási periódusban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a Selincro-ról.
1 éves vizsgálat
Ebben a vizsgálatban összesen 665 beteg vett részt. A vizsgálat kezdetén a betegek 52%-ánál az alkoholfogyasztás kockázati szintje a magas vagy nagyon magas volt, további 52%-nál (vagyis a teljes betegpopuláció 27%-nál) pedig a randomizáció idejére is magas vagy nagyon magas maradt. Ebben a post-hoc célpopulációban a nalmefénnel kezelt csoportban több beteg hagyta abba kezelést (45%), mint a placebo-csoportban (31%). A kiindulási HDD a Selincro-csoportban (n = 141) és a placebo- csoportban (n = 42) egyaránt havi 19 nap volt. A vizsgálatban bennmaradó betegeknél, akiknél egy év elteltével a hatásosságot értékelték, a HDD a Selincro-csoportban (n = 78) havi 5 nap, míg a placebo- csoportban (n = 29) havi 10 nap volt. A kiindulási TAC a Selincro-csoportban (n = 141) napi
100 gramm, míg a placebo-csoportban (n = 42) napi 101 gramm volt. A vizsgálatban bennmaradó betegeknél, akiknél egy év elteltével a hatásosságot értékelték, a TAC a Selincro-csoportban (n = 78) napi 24 gramm, míg a placebo-csoportban (n = 29) napi 47 gramm volt.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a Selincro vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől az alkoholfüggőség kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
Egyszeri 18,06 mg orális alkalmazása után a nalmefén gyorsan felszívódik, körülbelül 1,5 óra után éri el 16,5 ng/ml-es csúcskoncentrációt (Cmax), és az expozíciója (AUC) 131 ng*h/ml.
A nalmefén abszolút orális biohasznosulása 41%. Magas zsírtartalmú étel fogyasztása a teljes expozíciót (AUC) 30%-kal, míg a csúcskoncentrációt (Cmax) 50%-kal növeli, a csúcskoncentráció eléréséig eltelt időt (tmax) pedig 30 perccel megnyújtja (a tmax 1,5 óra). Nem valószínű, hogy ennek a változásnak klinikai jelentősége lenne.
Eloszlás
A fehérjéhez kötött nalmefén aránya a plazmában átlagosan körülbelül 30%. A becsült megoszlási
térfogat (Vd/F) körülbelül 3200 l.
PET (Pozitron Emissziós Tomográfia) vizsgálatban nyert lefedettségi adatok szerint 18,06 mg nalmefén egyszeri és ismételt adagolása után 3 órán belül 94-100%-os receptor lefedettség mutatható ki, ami arra utal, hogy a nalmefén könnyen átjut a vér-agy gáton.
Biotranszformáció
Orális alkalmazást követően a nalmefén nagymértékű, gyors metabolizmus révén átalakul a fő metabolittá, nalmefén 3-O-glükuroniddá. Az átalakításért elsődlegesen az UGT2B7, kisebb mértékben az UGT1A3 és az UGT1A8 enzim felelős. A nalmefén kisebb része szulfatálás révén nalmefén 3-O- szulfáttá, míg a a CYP3A4/5 révén nornalmefénné alakul át. A nornalmefén tovább konvertálódik nornalmefén 3-O-glükuroniddá és nornalmefén 3-O-szulfáttá. A nalmefénéhez hasonló potenciállal
rendelkező nalmefén 3-O-szulfát kivételével a metabolitok feltehetőleg nem fejtenek ki jelentős farmakológiai hatást az emberi opioid receptorokon. A nalmefén 3-O-szulfát koncentrációja azonban a nalmefén koncentrációjának kevesebb, mint 10%-a, ezért kevéssé valószínű, hogy számottevően hozzájárulna a nalmefén farmakológiai hatásához.
Elimináció
A nalmefén fő clearance mechanizmusa a glükuronid konjugáció útján történő metabolizmus, majd a nalmefén és metabolitjai számára a fő eliminációs út a vesén keresztül történő kiürülés. A teljes dózis 54%-a nalmefén 3-O-glükuronid formájában a vizelettel ürül, amelyben a nalmefén és annak többi metabolitja egyenként kevesebb, mint 3%-ban vannak jelen.
A nalmefén orális clearance-e (CL/F) 169 l/h-ra, a terminális felezési ideje 12,5 órára becsülhető. Az eloszlási, metabolikus és exkréciós adatok arra utalnak, hogy a nalmefén hepatikus exkréciós aránya magas.
Linearitás/nem-linearitás
A nalmefén farmakokinetikája a 18,06-72,24 mg dózistartományban a dózistól független, lineáris profilt mutat, dinamikus egyensúlyi vagy ahhoz közeli állapotban a Cmax 4,4-szeres és az AUC0-tau 4,3-szeres emelkedésével.
A nalmefén farmakokinetikája férfiaknál és nőknél, fiataloknál és időseknél, illetve a különböző etnikai csoportokban lényegében nem különbözik.
A testméret ugyan kismértékben befolyásolni látszik a nalmefén clearance-t (a testméret
növekedésével a clearance is nő), nem valószínű azonban, hogy ennek klinikai jelentősége lenne.
Vesekárosodás
Az egyszeri adagban per os alkalmazott 18,06 mg nalmefén a becsült glomeruláris filtrációs ráta szerinti besorolás alapján enyhe, mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében nagyobb nalmefén expozíciót eredményezett, mint az egészséges embereknél. A nalmefén AUC értéke enyhe, mérsékelt, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél sorrendben 1,1-szer, 1,4-szer, illetve 2,4-szer volt magasabb. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél ezen túlmenően a Cmax és eliminációs felezési idő növekedés mértéke legfeljebb 1,6-szoros volt. A tmax értékében a csoportok egyikében sem figyeltek meg klinikailag jelentős változást. A súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a fő inaktív metabolit, a nalmefén 3-O-glükuronid AUC értéke legfeljebb 5,1-szer, a Cmax értéke pedig legfeljebb 1,8-szor volt magasabb (lásd 4.3 és 4.4 pont). .
Májkárosodás
Az enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél egyszeri dózisban alkalmazott 18,06 mg nalmefén az egészséges egyénekben mérhetőhöz viszonyítva megnövelte az expozíciót. Enyhe májkárosodásban szenvedő betegek esetében az expozíció 1,5-szeresére nőtt, és az orális clearance körülbelül 35%-kal csökkent. Középsúlyos májmájkárosodásban szenvedő betegeknél az expozíció 2,9-szeresére nőtt az AUC és 1,7-szeresére a Cmax vonatkozásában, míg az orális clearance körülbelül 60%-kal csökkent. Sem a tmax, sem az eliminációs felezési idő vonatkozásában nem észleltek semmilyen klinikailag releváns változást egyik betegcsoportnál sem.
Súlyos májkárosodában szenvedő betegek orális nalmefén kezeléséről nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Idősek
Orális adagolással nem folytattak specifikus vizsgálatot a 65 éves és idősebb betegeknél. Egy intravénás adagolással folytatott vizsgálat arra utalt, hogy az idős betegeknél észlelt farmakokinetika lényegében nem különbözik a nem idős felnőtt betegeknél észlelttől (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - SELINCRO 18 MG
Tablettamag
Mikrokristályos cellulóz Vízmentes laktóz Kroszpovidon, A típus Magnézium-sztearát
Tabletta bevonat
Hipromellóz Makrogol 400 Titán-dioxid (E171)
Buborékcsomagolás: Átlátszó PVC/PVdC-alumínium buborékcsomagolások kartondobozokban
7, 14, 28, 42, 49 és 98 db filmtablettát tartalmazó kiszerelések
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.