SEVENALETTA 15 MG TABLETTA

Epilepszia:

• parciális epilepsziás rohamok (komplex parciális rohamok kevésbé jól reagálnak, absence rohamokra nem hat);

• barbiturát elvonás következtében fellépő epilepsziás rohamok;

• traumás fejsérülést követő epilepszia kezelése;

• szupratentoriális gliatumorok műtéte vagy besugárzása után kialakuló konvulziók megelőzése.

Epilepsziában: a tartós kezelés beállítása során egyénileg kell az adagot megállapítani, figyelembe véve az együtt adott egyéb antiepileptikumokat. A fenobarbitál maximális szérumszintje 4-7 nap alatt alakul ki.

A teljes napi adag egyszerre alkalmazható.

Felnőtteknek szokásos adagja napi 60-250 mg.

A teljes napi adag nem haladhatja meg a 600 mg-ot.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknek és serdülőknek a szokásos napi adag 3-6 mg/ttkg.

Vesekárosodás

Tartós hatású barbiturátok hosszú távú alkalmazása kerülendő, a rövid távú kezelés során az adagokat jelentősen csökkenteni kell.

Vesekárosodás esetén csökkenteni kell az adagot, a veseműködést rendszeresen ellenőrizni kell.

Súlyos vesekárosodás esetén a fenobarbitál alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban a kezdő adagokat csökkenteni kell és szükséges a májfunkciók rendszeres ellenőrzése. Súlyos májkárosodás esetén a fenobarbitál alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, illetve egyéb barbiturátokkal szembeni túlérzékenység;

• Addison kór;

• Súlyos máj-, vesekárosodás;

• Obstructióval, dyspnoe-val járó légzőszervi betegség;

• Akut intermittáló porphyria;

• Ismeretlen eredetű epileptiform rohamszaporulat.

• Kardiovaszkuláris elégtelenség.

• Szuicid hajlam.

• Amennyiben az anamnézisben drog- vagy alkohol abúzus szerepel.

• Terhesség.

• Szoptatás.

• Ismert pszichiátriai zavar.

Figyelmeztetések:

• Az antiepileptikus kezelés módosítása során adagolását fokozatosan (4-7 nap alatt) kell abbahagyni, status epilepticus kialakulásának veszélye miatt.

• Hozzászokást okozhat. Rendelése ellenjavallt az anamnézisből ismert, egyéb gyógyszerekkel szemben kialakult hozzászokás, illetve abúzus esetén.

• Tartós szedésének abbahagyásakor elvonási tünetek (lásd 4.8 pont) jelentkezhetnek.

• Tartós alkalmazása károsíthatja a kognitív funkciókat – ennek felismerése esetenként nagy gyakorlatot és szaktudást igényel.

• Alkalmazásának, illetve hatásának tartama alatt szeszes italt fogyasztani tilos!

Fogamzóképes korú nők

A fenobarbitál terhes nőknek adva magzati károsodást okozhat. A szülés előtti fenobarbitál expozíció körülbelül 2-3-szorosára növelheti a veleszületett rendellenességek kockázatát (lásd 4.6 pont).

Fenobarbitált nem szabad fogamzóképes korú nőknél alkalmazni, kivéve, ha az egyéb, alkalmas kezelési lehetőségek mérlegelését követően úgy ítélik meg, hogy a lehetséges előny meghaladja a kockázatokat. A fogamzóképes korú nőket teljeskörűen tájékoztatni kell a magzatra gyakorolt potenciális kockázatokról, ha a terhesség alatt fenobarbitált szednek.

A fogamzóképes korú nőknél a fenobarbitál-kezelés megkezdése előtt meg kell fontolni a terhességi teszt végzését a terhesség kizárására.

A fogamzóképes korú nőknek nagyon hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt és az utolsó dózis után még 2 hónapig. Az enzimindukció miatt a fenobarbitál az ösztrogént és/vagy progeszteront tartalmazó orális fogamzásgátló gyógyszerek terápiás hatását ronthatja. A fogamzóképes korú nőknek más fogamzásgátló módszerek alkalmazását kell javasolni (lásd 4.5 és 4.6 pont).

A terhességet tervező nőknek azt kell javasolni, hogy előzetesen konzultáljanak orvosukkal annak érdekében, hogy biztosított legyen a megfelelő tanácsadás, és megfelelő egyéb kezelési lehetőségeket lehessen megvitatni a fogamzás, illetve a fogamzásgátlás leállítása előtt.

A fogamzóképes korú nőknek azt kell tanácsolni, hogy haladéktalanul forduljanak kezelőorvosukhoz, ha teherbe esnek, vagy úgy gondolják, hogy terhesek lehetnek a fenobarbitál kezelés alatt.

Óvatossági intézkedések:

• Vese-, májbetegség, illetve légzéskárosodás fennállása esetén óvatosan, csökkentett adagban kell alkalmazni.

• Alkalmazása fokozott óvatosságot igényel az alábbi állapotokban: gyermek-, illetve időskor, legyengült állapot, akut fájdalom, depressziók.

• Életveszélyes bőr-reakciókat: Stevens-Johnson szindróma (SJS), toxikus epidermális nekrolízis (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma) jelentettek a fenobarbitál alkalmazása során.

• A betegeket tájékoztatni kell a bőr-reakciók esetleges jeleiről. Az SJS és TEN kialakulásának veszélye a kezelés első hetében a legnagyobb. A DRESS szindróma általában nem azonnal, hanem az adott gyógyszer bevétele után akár 2-8 héttel is jelentkezhet.

• Ha az SJS, TEN jelei, szimptómái (terjedő kiütés, gyakran nyálkás felületű elhalással) vagy a DRESS szindróma tünetei (tipikusan láz, bőrkiütés, lymphadenopathia, eosinophilia, leukocytosis, emelkedett májenzimszint, hepatitis, de többszervi érintettsége is lehet) jelentkeznek, a fenobarbitál alkalmazását abba kell hagyni. A tünetegyüttes a klinikai súlyosság széles spektrumát mutatja, és ritkán disseminalt intravascularis coagulatióhoz, illetve több-szervi elégtelenséghez vezethet. A túlérzékenység korai manifesztációja (pl. láz, lymphadenopathia) akkor is jelentkezhet, ha kiütés nem nyilvánvaló. Ilyen tünetek vagy panaszok fellépésekor a beteget azonnal ki kell vizsgálni, és a fenobarbitált azonnal le kell állítani, ha alternatív etiológiát nem lehet megállapítani.

• Az SJS, TEN és DRESS szindróma kialakulásának megakadályozására a legjobb a korai diagnózis és a gyanús gyógyszer szedésének abbahagyása. A korai abbahagyás adja a jobb prognózist.

• Ha a betegnél SJS, TEN vagy DRESS szindróma fejlődött ki fenobarbitál alkalmazása során, a fenobarbitál kezelést soha nem szabad újra kezdeni.

Terápiás koncentrációban befolyásolhatja az LDH és a pentobarbitál meghatározást.

Laboratóriumi kontroll: alkalmazásának ideje alatt a vérkép, protrombin idő, a máj- és vesefunkció időszakos ellenőrzése kötelező (az antikoaguláns dózis újbóli beállítására lehet szükség).

A Sevenaletta tabletta 60mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A fenobarbitál számos szer hatását csökkentheti azáltal, hogy a máj mikroszómális citokróm P-450 enzimrendszerének indukciója révén fokozza metabolizmusukat.

A különböző antiepileptikumok között összetett kölcsönhatás jöhet létre, aminek következtében a toxicitás fokozódhat. Ez a hatás nem jósolható meg előre, ezért kombinált kezelés alkalmazásakor tanácsos a plazmaszintek monitorozása.

Együttadás esetén a fenobarbitál csökkentheti az alábbi szerek hatását:

• Triciklusos antidepresszánsok (az antidepresszív hatás csökkenhet);

• Antipszichotikumok (klórpromazin, klórprotixen, klonazepam, haloperidol, mezoridazin, prometazin, tioridazin);

• Kumarin-származékok (az antikoaguláns hatás csökkenhet);

• Szteroidok (Addison-krízis alakulhat ki) és ösztrogének (orális fogamzásgátlók);

• Klóramfenikol, doxiciklin, szirolimusz, grizeofulvin, itrakonazol, metronidazol, ciklosporin, ciklofoszfamid, delavirdin, indinavir, szakvinavir;

• Egyes béta-blokkolók (pl. propranolol, metoprolol);

• Egyes vérnyomáscsökkentők (pl. centrálisan ható alpha2 receptor agonista guanfacin, melynek felezési ideje csökken)

• Tenipozid (clearance-e jelentősen fokozódik)

• Digitoxin;

• Teofillin;

• Ca-csatorna blokkolók (diltiazem, felodipin, nimodipin, verapamil);

• Antiaritmiás szerek (propafenon, kinidin, dizopiramid);

• Cimetidin (felszívódása csökken);

• Fenilbutazon (felezési ideje csökken);

• D-vitamin.

Együttadás esetén a fenobarbitál hatását erősíthetik:

• vizeletet savanyító gyógyszerek,

• influenza vírus vakcina,

• interferon alfa (csökkenti a fenobarbitál metabolizmusát a májban),

• klóramfenikol,

• piperin,

• golgotavirág,

• illatos macskamenta.

Együttadás esetén a fenobarbitál hatását csökkenthetik:

• vizeletet lúgosító gyógyszerek,

• antacidumok,

• kolesztiramin (a fenobarbitált 1 órával korábban, vagy 4-6 órával később kell bevenni mint a kolesztiramint),

• antidepresszánsok, antipszichotikumok (a görcskészséget fokozzák, a konvulzív ingerküszöb leszállításával).

Egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal együtt adva: egymás hatását erősíthetik pl.:

• MAO-inhibítorok,

• metoxifluran (a fokozott enzim-indukció következtében metabolizmusa fokozódik, ami fokozott nephrotoxicitáshoz vezethet),

• szevofluran,

• alkohol.

Valproát

A valproáttal és a fenobarbitállal egyidejűleg kezelt betegeket ellenőrizni kell a hyperammonemia jeleire vonatkozólag. A jelentett esetek felében a hyperammonaemia tünetmentes volt, és nem vezet szükségszerűen klinikai encephalopathiához.

Terhességben nem adható.

(Alkalmazása az első trimeszterben fejlődési rendellenességet [végtag-, arc-deformitás, csípő dysplasia], a harmadik trimeszterben K-vitamin-hiányt, vérzést, hozzászokást és elvonási tüneteket okozhat az újszülöttben.)

Fogamzóképeskorúnők / Fogamzásgátlás

A fenobarbitált nem szabad fogamzóképes korú nőknél alkalmazni, kivéve, ha az alternatív megfelelő kezelési lehetőségek alapos mérlegelését követően a lehetséges előny meghaladja a kockázatokat.

A fogamzóképes korú nőknél a fenobarbitál‑kezelés megkezdése előtt meg kell fontolni a terhességi teszt végzését a terhesség kizárására.

A fogamzóképes korú nőknek nagy hatékonyságú fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a fenobarbitál‑kezelés alatt és az utolsó dózis után még 2 hónapig. Az enzimindukció miatt a fenobarbitál az ösztrogént és / vagy progeszteront tartalmazó orális fogamzásgátló gyógyszerek terápiás hatását ronthatja. A fogamzóképes korú nőknek más fogamzásgátló módszerek alkalmazását kell javasolni a fenobarbitál‑kezelés alatt, pl. a fogamzásgátlás két komplementer formáját, beleértve a barrier módszert, a nagyobb dózisú ösztrogént tartalmazó orális fogamzásgátlót, vagy egy nem hormonális méhen belüli eszközt (lásd 4.5 pont).

A fogamzóképes korú nőket tájékoztatni kell a fenobarbitál terhesség alatti használatával összefüggő lehetséges magzati károsodás kockázatáról és a terhesség megtervezésének fontosságáról, és meg kell győződni arról, hogy ezt a kockázatot, illetve a terhesség tervezésének fontosságát megértették.

A terhességet tervező nőknek azt kell javasolni, hogy előzetesen konzultáljanak orvosukkal, hogy sor kerülhessen szakorvosi tanácsadásra, és megvitathassák a megfelelő egyéb kezelési lehetőségeket a fogamzás, valamint a fogamzásgátlás leállítása előtt.

Az epilepszia elleni kezelést rendszeresen felül kell vizsgálni, különösen akkor, ha egy nő terhességet tervez.

Fogamzóképes korú nőknek azt kell tanácsolni, hogy haladéktalanul vegyék fel a kapcsolatot orvosukkal, ha teherbe esnek a fenobarbitál‑kezelés alatt, vagy úgy gondolják, hogy várandósok lehetnek.

Terhesség

Az epilepszia elleni gyógyszerekkel kapcsolatos kockázat általában

A görcsrohamok és az epilepsziaellenes kezelés által a magzatra gyakorolt esetleges kockázatokkal kapcsolatos szakorvosi szakvéleményt minden fogamzóképes korú nőnek meg kell adni, különösen a terhességet tervező, illetve a terhes nőknek.

Kerülni kell az epilepszia elleni gyógyszer (AED) hirtelen abbahagyását, mivel ez rohamokhoz vezethet, amelyek súlyos következményekkel járhatnak a nőre és a születendő gyermekre nézve is.

A monoterápiát előnyben kell részesíteni az epilepszia kezelésében terheseknél, amikor csak lehetséges, mivel a több antiepileptikummal végzett kezelés a veleszületett rendellenességek nagyobb kockázatával járhat, mint a monoterápia, az alkalmazott epilepszia elleni gyógyszertől függően.

Terhesség

A fenobarbitállal kapcsolatos kockázatok

A fenobarbitál emberben átjut a placentán. Állatkísérletek (irodalmi adatok) reprodukciós toxicitást mutattak rágcsálókban (lásd 5.3 pont).

A metaanalízis és a megfigyeléses vizsgálatok adatai azt mutatták, hogy a súlyos rendellenességek kockázata körülbelül 2-3-szor nagyobb, mint az általános populációban a súlyos rendellenességek kockázata (ami 2-3%). A kockázat dózisfüggő; azonban nincs olyan dózis, ami nem jelent kockázatot. A fenobarbitál monoterápia a veleszületett súlyos rendellenességek, köztük az ajak- és szájpadhasadék, valamint a szív- és érrendszeri rendellenességek fokozott kockázatával jár. Különböző szervrendszereket érintő egyéb rendellenességekről, köztük hypospadiasisról, arcfejlődési zavarokról, velőcső záródási zavarokról, craniofacialis fejlődési zavarokról (microcephalia), ujjfejlődési rendellenességekről is beszámoltak.

Egy regisztrációs vizsgálat adatai arra utalnak, hogy a lamotrigin monoterápiával összehasonlítva nő a terhességi életkor szempontjából kis születési súly vagy csökkent testhosszúság kockázata.

A terhesség alatt fenobarbitál hatásnak kitett gyermekek körében idegrendszeri fejlődési rendellenességekről számoltak be. A terhesség alatt fenobarbitálnak kitett gyermekek idegrendszeri fejlődési rendellenességeinek kockázatával kapcsolatos vizsgálatok ellentmondásosak, és a kockázat nem zárható ki. A preklinikai vizsgálatok szintén jelentettek káros idegrendszer-fejlődési hatásokat (lásd 5.3 pont).

A fenobarbitált terhesség alatt nem szabad alkalmazni, csak ha más lehetséges kezelési lehetőségek mérlegelését követően úgy ítélik meg, hogy a lehetséges előny meghaladja a kockázatokat.

Ha a fenobarbitál-kezelés újraértékelését követően más kezelési lehetőség nem megfelelő, akkor a fenobarbitál legalacsonyabb hatásos dózisát kell alkalmazni. A nőt teljeskörűen tájékoztatni kell a fenobarbitál terhesség alatti alkalmazásával kapcsolatos kockázatokról és ezeket a kockázatokat meg kell értenie.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazva megvonásos tünetek jelentkezhetnek az újszülöttben, beleértve a szedációt, a hipotóniát és a szopási rendellenességeket.

A fogamzás előtt és a terhesség alatt a fenobarbitált szedő betegeknek megfelelő folsav pótlásra van szükségük.

Anyatejbe kiválasztódik. Szoptatás időszakában nem adható.

Foetotoxicitás: prenatálisan adagolva a magzati károsodás, esetleg agyi tumorok kockázata fokozódik.

Alkalmazásának és pszichomotoros teljesítményt befolyásoló hatásának tartama alatt járművet vezetni, gépeket üzemeltetni, illetve balesetveszéllyel járó munkát végezni tilos.

A nemkívánatos hatások gyakoriság szerinti besorolására az alábbi kifejezések szolgálnak:

gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Elvonási tünetek: súlyosak, akár fatálisak is lehetnek. Az enyhébb tünetek az utolsó adag bevétele után 8-12 órával jelentkeznek: szorongás, izomrángások, kézremegés, gyengeség, szédülés, hányinger, hányás, álmatlanság, ortosztatikus hypotonia. Az elvonás után 16 órán belül konvulziók, delírium alakulhat ki. A major tünetek akár 5 nap múlva is megjelenhetnek. Az elvonási tünetek általában 15 napos időszak után csökkennek.

Laboratóriumi vizsgálatok alapján felvetődött, hogy DNS-károsító hatása lehet.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A fenobarbitál tartós hatású barbiturát, amely akutan toxikus lehet. 2-10 g-os adag halálhoz vezethet.

Tünetek

A betegek 6%-ában erythemás majd bevérzett bullák jelenhetnek meg, főként a nyomásnak kitett területeken. Hányinger, hányás, hasmenés és/vagy székrekedés, nystagmus, ataxia, beszédzavar, átmeneti pupilla szűkületet követő pupillatágulat (anoxia), fáradékonyság, motoros és szellemi működések meglassulása, légzési-keringési elégtelenség, veseelégtelenség, kóma.

Kezelés

Gyomor kiürítése, keringés, légzés, veseműködés támogatása, elektrolit-háztartás rendezése, intenzív-szupportív kezelés.