SEVREDOL 10 MG FILMTABLETTA

Súlyos, más módon nem befolyásolható akut vagy krónikus fájdalmak csillapítása.

Adagolás

Felnőttek és serdülők

A dózis függ a fájdalom erősségétől és a korábban alkalmazott analgeticumtól. Súlyos fájdalom csillapítását általában 4 óránként 10 mg Sevredol filmtablettával kell kezdeni. A fájdalom erősségének fokozódása vagy tolerancia esetén emelni kell a dózist a szükséges mennyiségig.

Gyermekek és serdülők

Erős, más módon nem befolyásolható fájdalom csillapítására a legkisebb hatásos dózisban.

3-5 éves korban 4 óránként 5 mg.

6-12 éves korban 4 óránként 5-10 mg.

12 éves kor felett a felnőtt adagolás az irányadó.

1-3 éves gyermekek kezelésére a Sevredol filmtabletta nem alkalmas.

Gyermekek 1éves kor alatt:

A morfin biztonságosságára és hatásosságára vonatkozóan 1évnél fiatalabb gyermekeknél csak korlátozott adatok érhetők el.

Idősek

Gondos ellenőrzés, dóziscsökkentés szükséges.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A kezelés céljai és a kezelés leállítása

A Sevredol-kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállításának tervét, a fájdalomcsillapításról szóló ajánlásoknak megfelelően. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen kapcsolatot kell tartania, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a betegnek már nincs szüksége a Sevredol-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem kielégítő, mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4 pont).

A kezelés időtartama

A Sevredol nem alkalmazható a szükségesnél hosszabb ideig.

A dózis módosítása

• Fokozott orvosi felügyelet mellett, általában csökkentett dózisban adható vese- és májbetegeknek, hypothyreoidismus, mellékvese-elégtelenség, prostata-hypertrophia, shock vagy csökkent respiratorikus tartalék esetén.

• Olyan betegeknek, akik a Sevredol filmtablettát parenterálisan adott morfin helyett kapják, megfelelően emelt dózist kell rendelni az esetleg csökkenő analgetikus hatás kiegyenlítésére. A pontos dózis egyéni megítélést igényel.

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

- légzésdepresszió, kóma, obstruktiv légúti megbetegedések;

- akut májbetegségek;

- súlyos asthma bronchiale;

- egyidejű kezelés MAO-bénítókkal vagy ezek elvonását követő két héten belül;

• koponyasérülés;

- intracranialis nyomásfokozódás;

- paralyticus ileus;

- akut has;

- epegörcs /Oddi-sphincter tónusfokozódása!/;

- gátolt gyomorürülés;

- convulsióval járó betegségek, tudatzavar;

- akut alkoholintoxikáció.

Vesekő-betegség és phaeocromocytoma esetén a Sevredol filmtabletta alkalmazása nem javasolt.

A Sevredol filmtabletta csak fokozott óvatossággal adható:

• cor pulmonale,

• alvási apnoe,

• központi idegrendszeri depresszánsok együttadása (lásd alább és 4.5 pont),

• tolerancia, fizikai függőség és elvonás (lásd alább),

• opioidalkalmazási zavar,

• pszichológiai függés (függőség), visszaélési profil, anamnézisben a hatóanyaggal való befolyás és/vagy alkoholfogyasztás (lásd alább),

• koponyaűri elváltozások vagy bizonytalan eredetű korlátozott tudatszint,

• alacsony vérnyomás hipovolémiával,

• epeúti betegségek,

• hasnyálmirigy-gyulladás,

• súlyos vese- és májkárosodás, valamint hypopthyreosis esetén. Ilyen esetekben általában csökkentett dózisban adható.

• postoperatív, különösen hasi műtéteket követően. A morfin rontja a bélmotilitást és nem alkalmazható addig, amíg a normális bélműködés helyre nem áll.

• gyulladásos bélbetegségek,

• prostata hypertrophia,

• mellékvesekéreg-elégtelenség eseteiben,

• székrekedés esetén.

Légzésdepresszió

Opioid-túladagolás esetén a fő veszélyt a légzésdepresszió jelenti.

Alvással összefüggő légzészavarok

Az opioidok alvással összefüggő légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a centrális alvási apnoét (central sleep apnoea, CSA) és az alvással összefüggő hypoxaemiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggő módon növeli a CSA kockázatát. Az opioidok a már korábban kialakult alvási apnoe súlyosbodását is okozhatják (lásd 4.8 pont). A CSA-ban szenvedő betegeknél meg kell fontolni az opioidok összdózisának csökkentését.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

A morfin-kezeléssel összefüggésben beszámoltak akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amely életveszélyes vagy halálos is lehet. A legtöbb ilyen reakció a kezelés első 10 napja során jelentkezett. Tájékoztatni kell a betegeket az AGEP jeleiről és tüneteiről, és fel kell hívni a figyelmüket, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha ilyen tüneteket tapasztalnak.

Amennyiben e bőrreakciókra utaló jelek és tünetek jelennek meg, a morfin-kezelést le kell állítani, és más megfelelő kezelési lehetőséget kell mérlegelni.

Máj- és epebetegségek

A morfin az Oddi-sphincter működési zavarait és görcsét okozhatja, ami növeli az intrabiliaris nyomást és fokozza az epeúti tünetek és a pancreatitis kockázatát.

Azoknak a betegeknek, akik további fájdalomcsillapítást igénylő beavatkozáson esnek át (pl. sebészi beavatkozás, plexus blokád) a beavatkozást megelőző 4 órában a Sevredol filmtabletta nem adható. Amennyiben a Sevredol filmtabletta alkalmazása továbbra is indikált, a dózist az újabb posztoperatív igényeknek megfelelően kell beállítani.

Orális P2Y12-inhibitorral végzett trombocitaaggregáció-gátló kezelés

Az egyidejű P2Y12-inhibitor és morfin-kezelés első napján a P2Y12-inhibitor-kezelés csökkent hatásosságát figyelték meg (lásd 4.5 pont).

Opioidalkalmazási zavar (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)

Az opioidok, például a Sevredol ismétlődő alkalmazásakor tolerancia, valamint fizikai és/vagy pszichés függőség (dependencia) alakulhat ki.

A Sevredol ismétlődő alkalmazása opioidalkalmazási zavarhoz (Opioid Use Disorder, OUD) vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Sevredol készítménnyel való visszaélés (abúzus) vagy szándékos helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerepelnek szerhasználatból fakadó zavarok (beleértve az alkoholizmust is), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek személyes anamnézisében egyéb mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok) szerepelnek.

A Sevredol-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.

A betegeket monitorozni kell a kábítószer-kereső magatartás jelei tekintetében (pl. túl gyakori gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt.

A morfin csökkentheti a görcsküszöböt olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében epilepszia szerepel.

Akut mellkasi szindróma sarlósejtes betegségben szenvedő betegeknél

Az akut mellkasi szindróma és az érelzáródásos krízis alatt morfinnal kezelt, sarlósejtes betegségben szenvedő betegeknél a morfinhasználat közötti lehetséges összefüggés miatt az akut mellkasi szindróma tüneteinek szoros monitorozása indokolt.

Mellékvesekéreg-elégtelenség

Az opiát fájdalomcsillapítók reverzibilis mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhatnak, ami monitorozást és glükokortikoid-pótló terápiát tesz szükségessé. A mellékvesekéreg-elégtelenség tünetei közé tartozhat pl. a hányinger, hányás, az étvágycsökkenés, a kimerültség, a gyengeség, a szédülés vagy az alacsony vérnyomás.

Nemi hormonok csökkenése és prolaktinszint növekedése

Az opiát fájdalomcsillapítók hosszú távú használata a nemi hormon szintek csökkenésével és a prolaktinszint növekedésével járhat. A tünetek közé csökkent libidó, impotencia vagy amenorrhoea tartozik.

Különösen nagy dózisok esetében a morfin-dózis további növelésére sem reagáló hyperalgesia fordulhat elő. A morfin-dózis csökkentésére vagy az opiát váltására lehet szükség.

Központi idegrendszeri depresszánsok együttadása

A szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek egyidejű használatából adódó kockázat

A Sevredol és szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek és hasonló gyógyszerek egyidejű alkalmazása szedálást, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. E kockázatok miatt az ilyen szedatív gyógyszerekkel együtt történő felírás olyan betegek részére van fenntartva, akiknél nincs alternatív kezelési lehetőség. Ha szedatív gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazandó Sevredol felírásáról dönt az orvos, a lehető legkisebb hatásos dózist kell használni, és a lehető legrövidebbre kell szabni a kezelés időtartamát.

Fokozottan kell figyelemmel kísérni a légzésdepresszió és szedálás jeleit és tüneteit a betegeken. E tekintetben nyomatékosan javasolt tájékoztatni a betegeket és a gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd a 4.5 pont).

Más erős opioid agonistákhoz hasonlóan a morfin függőséget okozhat, és fokozott elővigyázatossággal kell használni olyan betegeknél, akik korábban alkohol- vagy drogfüggők voltak.

A rifampicin csökkentheti a morfin plazmakoncentrációját. A morfin fájdalomcsillapító hatását figyelemmel kell kísérni, a morfin dózisát pedig módosítani kell a rifampicinnel végzett kezelés alatt és után.

Pszichológiai függés [függőség], visszaélési profil, anamnézisben a hatóanyaggal való befolyás és/vagy alkoholfogyasztás.

Az opioid fájdalomcsillapítók, beleértve az morfint is, alkalmazása esetén kialakulhat pszichés függőség (addikció).

A morfin más erős opioidokhoz hasonló abúzuspotenciállal rendelkezik. Látens vagy manifeszt szenvedélybetegség esetén fennáll a morfin-abúzus lehetősége, amely opioid-függőséghez vezethet.

Az Sevredol különös gondossággal alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében bármilyen szerrel való visszaélés (ideértve az alkoholizmust) vagy mentális zavar szerepel.

Parenterális formában nem alkalmazható. Ilyen alkalmazás súlyos nemkívánatos eseményhez vezet, ami halálos kimenetelű lehet.

Epeúti rendellenességek

A morfin epeúti nyomásnövekedést és görcsöt okozhat az Oddi-sphincterre gyakorolt hatása következtében, ezért az epeúti betegségekben szenvedő betegek tüneteinek esetleges súlyosbodását folyamatos megfigyelés alatt kell tartani morfin adása során.

Az opioidok hatnak a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengelyre, illetve hypothalamus-hypophysis-gonadális tengelyre. A szérum prolaktin szintje emelkedhet, míg a kortizol, ösztrogének és a tesztoszteron szintje csökkenhet. Ez társulhat alacsonyabb ACTH-, FSH- és LH-szintekkel. Ezek a hormonális változások klinikai tüneteket is okozhatnak.

A Sevredol 10 mg filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A Sevredol óvatosan alkalmazható műtétet megelőzően vagy azt követően 24 óráig.

A morfin egyidejű alkalmazása olyan gyógyszerekkel, amelyek a központi idegrendszerre hatnak, légzésdepresszióhoz, mély szedációhoz, kómához és halálhoz vezethet.

A központi idegrendszerre ható gyakorló gyógyszerek közé tartoznak többek között a következők: egyéb opioidok, szorongásgátlók, hipnotikumok és nyugtatók (beleértve a benzodiazepineket), antiepileptikumok (gabapentin vagy pregabalin), általános érzéstelenítők (ideértve a barbiturátokat), antipszichotikumok (ideértve a fenotiazinokat), antidepresszánsok, központi hatású vérzéscsillapítók és alkohol.

• A morfin nem adható együtt monoamin-oxidáz-inhibitorokkal vagy az ilyen kezelést követő két héten belül.

• Szedatív gyógyszerek, mint például benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek: Az opiátok és az olyan szedatív gyógyszerek együttes használata, mint például a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek, az additív központi idegrendszeri (KIR) depresszáns hatás miatt növelik a szedálás, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát. Az együttes használat dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

• Kevert agonista/antagonista hatású opioidok (pl. buprenorfin, nalbufin, pentazocin) nem alkalmazhatók olyan betegnél, akik már valaha kaptak tiszta opioid agonistát.

• Olyan gyógyszereknek, amelyeknek antikolinerg hatásai vannak (pl. antihisztaminok, egyes antiparkinzon szerek, hányáscsillapítók) morfinnal történő együttadása az antikolinerg hatások fokozódásához vezethet.

• A MAO-inhibitorok és opioid analgetikumok kölcsönhatása hyper- vagy hypotoniás krízissel járó központi idegrendszeri izgalmi állapotban vagy depressioban nyilvánulhat meg, ezért a két gyógyszer alkalmazása között 14 nap szünetet kell tartani (lásd 4.3 pont).

• A cimetidin gátolja a morfin metabolizmusát, így együtt alkalmazva a morfin plazmaszintje és a központi idegrendszeri mellékhatások fokozódhatnak.

• A rifampicin enziminduktor hatása miatt csökkentheti a morfin plazmakoncentrációját.

• A Sevredol filmtabletta alkalmazásának, illetve hatásának ideje alatt alkoholt fogyasztani tilos!

Morfinnal kezelt akut coronaria szindrómában szenvedő betegeknél az orális P2Y12-inhibitorral végzett trombocitaaggregáció-gátló kezelés során ez utóbbiak késleltetett és csökkent expozícióját figyelték meg. Ez az interakció összefügghet a csökkent gastrointestinalis motilitással, és más opioidokkal végzett kezelés esetén is fennáll. Ennek klinikai relevanciája ismeretlen, de az adatok azt mutatják, hogy P2Y12-gátlók csökkent hatékonyságának megvan a lehetősége a morfin és egy P2Y12-inhibitor együttes alkalmazásakor (lásd 4.4 pont). Azon akut coronaria szindrómában szenvedő betegekben, akiktől a morfin nem vonható meg és a gyors P2Y12-gátlás kritikus fontosságú, parenterális P2Y12-gátló alkalmazása mérlegelendő.

A készítmény használatát a lehető legnagyobb mértékben kerülni kell terhesség vagy szoptatás esetén.

Terhesség

A morfin átjut a placentán. Ismert, hogy opiát-függő anyáknak egészséges gyermekeik születnek, retrospective tehát arra következtethetünk, hogy a morfinnak humán vonatkozásban nincsenek teratogén és fötotoxikus hatásai. A terhességük alatt opiát fájdalomcsillapító kezelésben részesülő anyák újszülöttjeinél monitorozni kell a megvonási (absztinencia) szindróma jeleit. A kezelés opiát adásából és támogató kezelésből állhat.

A Sevredol filmtabletta az előny/kockázat mérlegelésével szükség esetén terhesség alatt alkalmazható.

Szoptatás

A morfin kiválasztódik az anyatejbe. A szoptatott csecsemőbe történő felszívódás légzésdepressziót okozhat, ezért szoptatás alatt morfint alkalmazni csak a csecsemő gondos megfigyelése mellett szabad, kizárólag akkor, ha feltétlenül szükséges.

A Sevredol filmtabletta az előny/kockázat mérlegelésével szükség esetén szoptatás alatt alkalmazható.

Termékenység

Állatkísérletek azt igazolják, hogy a morfin csökkentheti a termékenységet (lásd 5.3 pont, Preklinikai biztonsági adatok).

A psychomotoros teljesítményt befolyásolja, szedációt okoz, így alkalmazásának és hatástartamának ideje alatt a gépjárművezetés és/vagy baleseti veszéllyel járó munkavégzés tilos.

Szokásos dózisban alkalmazva a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, székrekedés, álmosság.

Hosszantartó terápia esetén az émelygés és hányinger nem gyakori, de ha előfordul, antiemeticummal ellensúlyozni lehet. Obstipatio esetén megfelelő étrend és/vagy laxativumok alkalmazása ajánlott.

A gyógyszer által okoztott mellékhatások gyakorisági kategóriáit az alábbiak szerint határozták meg:

Nagyon gyakori: ≥1/10

Gyakori: ≥1/100 – <1/10

Nem gyakori: ≥1/1000 – <1/100

Ritka: ≥1/10000 – <1/1000

Nagyon ritka: <1/10000

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A Sevredol filmtabletta rendszeres használata abúzushoz, dependenciához vezethet, ezért az alkalmazás leállítása lépcsőzetesen történjék, ez azonban elhanyagolható körülmény egy erős fájdalom hatékony kezelésében.

A kiválasztott mellékhatások leírása

Gyógyszerfüggőség és -megvonási (absztinencia) szindróma:

A Sevredol ismétlődő alkalmazása gyógyszerfüggőséghez vezethet, még terápiás dózisok esetén is. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4 pont).

Az opiát fájdalomcsillapítók használata fizikai és/vagy pszichológiai függőség vagy tolerancia kialakulásával járhat. Absztinencia-szindróma alakulhat ki, ha az opiát alkalmazását hirtelen megszakítják, vagy opioid antagonistákat alkalmaznak, illetve a megvonási szindróma néha a dózisok között tapasztalható. A kezelésre vonatkozóan lásd 4.4 pont.

A megvonás pszichés tünetei: dysphoriás hangulat, szorongás

A megvonás fizikai tünetei közé tartoznak a következők: fizikai fájdalmak, remegés, nyugtalanláb-szindróma, hasmenés, hasfájás, hányinger, influenzaszerű tünetek, tachycardia és mydriasis. A pszichológiai tünetek közé tartozik a dysphoriás hangulat, a szorongás és az ingerlékenység. A gyógyszerfüggőség gyakran jár „gyógyszer utáni sóvárgással”.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetei a szűk, ún. „tűhegy” pupilla, légzésdepresszió, aspirációs pneumónia, aspirációs tüdőgyulladás, szomnolencia és hypotensio. Súlyosabb esetben keringési zavar, mélyülő kóma léphet fel. Légzéselégtelenség miatt haláleset fordulhat elő.

Toxikus leukoencephalopathiát figyeltek meg morfin-túladagolás esetén.

Kezelés: 0,4 mg naloxont kell adni intravénásan. Ez 2-3 percenként megismételhető, vagy 2 mg naloxon 500 ml fiziológiás sóoldatban, illetve 5%-os glükóz-oldatban (0,004 mg/ml naloxon) infundálható. Az infúzió sebessége függ az előzőleg bolusban adott dózistól és attól, hogy a beteg hogyan reagál. Gyomormosásra 0,02%-os vizes kálium-permanganát-oldat alkalmazható.

Fontos a hypoxia megszüntetése, és szükség esetén asszisztált lélegeztetést kell biztosítani, valamint megfelelő folyadék- és elektrolitpótlást.