SILODOSIN STADA 4 MG KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SILODOSIN 4 MG
A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (benignus prostata hyperplasia – BPH) jeleinek és tüneteinek kezelése felnőtt férfiaknál.
Adagolás
Az ajánlott adag napi egy Silodosin STADA 8mg kapszula. Különleges betegcsoportok esetében napi egy Silodosin STADA 4mg kapszula javasolt (lásd alább).
Idősek
Idősek esetében nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2pont).
Vesekárosodás
Enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (CLCR ≥50 és ≤80 ml/perc között) nincs szükség az adagolás módosítására. Közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (CLCR≥30 és <50 ml/perc között) a javasolt kezdőadag napi 4mg, amely egyheti kezelés után, a beteg gyógyszerválaszától függően napi 8 mg-ra növelhető. Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (CLCR<30 ml/perc) a gyógyszer alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adagolás módosítására.
A gyógyszer alkalmazása súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem javasolt, mivel erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 4.4 és 5.2pont).
Gyermekek és serdülők
A Silodosin STADA-nak gyermekeknél és serdülőknél benignus prostata hyperplasiában nincs releváns alkalmazása.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A kapszulát étkezés közben, lehetőség szerint minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. A kapszulát nem szabad összetörni vagy szétrágni, hanem egyben, lehetőség szerint egy pohár vízzel kell bevenni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS)
Cataracta-műtét során IFIS‑t (a szűk pupilla szindróma egyik változata) észleltek néhány alfa1‑blokkoló-kezelés alatt álló, illetve előzőleg ilyen kezelésben részesült betegnél. Ez az eljárási szövődmények fokozott előfordulásához vezethet a műtét során.
A szilodoszin-kezelés megkezdése nem ajánlott azon betegek esetében, akiknél cataracta-műtétet terveznek. Az alfa1‑blokkolóval végzett kezelés felfüggesztése 1‑2héttel a cataracta-műtét előtt ajánlott, azonban a kezelés felfüggesztésének előnyeit, illetve a cataracta-műtét előtti kezelésmentes időszak hosszát még nem határozták meg.
A preoperatív vizsgálatok során a cataracta-műtétet végző orvosnak és a szemészeti csoportnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a cataracta-műtétre kerülő beteg szilodoszin-kezelés alatt áll‑e vagy állt‑e, annak érdekében, hogy megfelelő intézkedések álljanak készen, ha a műtét alatt IFIS lép fel.
Orthostaticus hatások
Az orthostaticus hatások előfordulása a szilodoszin alkalmazása során nagyon ritka. Ugyanakkor egyes betegek esetében vérnyomáscsökkenés léphet fel, amely ritkán ájuláshoz vezethet. Az orthostaticus hypotensio első jeleinek (pl. poszturális szédülés) észlelésekor a betegnek le kell ülnie vagy feküdnie, amíg a tünetek el nem múlnak. Orthostaticus hypotensióban szenvedő betegek esetében a szilodoszin alkalmazása nem javasolt.
Vesekárosodás
Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (CLCR<30 ml/perc) a szilodoszin alkalmazása nem javasolt (lásd 4.2 és 5.2pont).
Májkárosodás
Mivel súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre adatok, ezért a szilodoszin alkalmazása ezen betegeknél nem javasolt (lásd 4.2 és 5.2pont).
Prosztatakarcinóma
Mivel a BPH és a prosztatakarcinóma hasonló tünetekkel járhatnak és egyidejűleg is fennállhatnak, azon betegeket, akiknek feltételezhetően BPH‑juk van, a szilodoszin-kezelés megkezdés előtt a prosztatakarcinóma kizárása céljából meg kell vizsgálni. A kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt rendszeres időközönként rectalis digitalis vizsgálatot kell végezni, és amennyiben szükséges, meg kell határozni a prosztataspecifikus antigént (PSA).
A szilodoszin-kezelés az orgazmus során kibocsátott ondó mennyiségének csökkenéséhez vezet, amely átmenetileg befolyásolhatja a férfiak termékenységét. Ez a hatás a szilodoszin-kezelés abbahagyásával megszűnik (lásd 4.8pont).
Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A szilodoszin jelentős mértékben metabolizálódik, főleg a CYP3A4, az alkohol-dehidrogenáz és az UGT2B7 által. A szilodoszin a P-glikoproteinnek is szubsztrátja. Azon gyógyszerek, amelyek gátolják (mint például a ketokonazol, itrakonazol, ritonavir vagy ciklosporin) vagy indukálják (mint például a rifampicin, barbiturátok, karbamazepin, fenitoin) ezeket az enzimeket és transzportereket, befolyásolhatják a szilodoszin és annak aktív metabolitjainak plazmakoncentrációját.
Alfa‑blokkolók
Nem áll rendelkezésre elegendő információ arra vonatkozóan, hogy a szilodoszin más alfa‑adrenoreceptor antagonistákkal együtt alkalmazva biztonságos‑e. Ezért a gyógyszer más alfa‑adrenoreceptor antagonistákkal történő egyidejű alkalmazása nem javasolt.
CYP3A4‑gátlók
Egy interakciós vizsgálatban a szilodoszin maximális plazmakoncentrációjában 3,7‑szeres növekedést, továbbá a szilodoszin expozíciójában (azaz AUC) 3,1‑szeres növekedést észleltek, amennyiben a gyógyszerrel egyidejűleg erős CYP3A4‑gátlót (400mg ketokonazol) adtak be. A gyógyszer erős CYP3A4‑gátlókkal (mint például ketokonazol, itrakonazol, ritonavir vagy ciklosporin) történő egyidejű alkalmazása nem javasolt.
Amikor a szilodoszinnal egyidejűleg olyan közepesen erős CYP3A4‑gátlót alkalmaztak, mint például a diltiazem, a szilodoszin AUC‑jének hozzávetőlegesen 30%‑os növekedését figyelték meg, míg a szer Cmax értéke és felezési ideje nem változott. Ez a változás klinikailag nem releváns, ezért az adag módosítása nem szükséges.
PDE‑5‑gátlók
A szilodoszin és a maximális adagú szildenafil vagy tadalafil között csak minimális farmakodinámiás interakciót figyeltek meg. Egy 24fős, 45‑78év közötti személyek bevonásával végzett placebo-kontrollos vizsgálat során, a betegek a szilodoszinnal egyidejűleg 100mg szildenafilt, vagy 20mg tadalafilt kaptak, amely az orthostaticus próbák szerint (álló helyzetben illetve hanyatt fekve mért) nem indukált klinikailag jelentős szisztolés vagy diasztolés vérnyomáscsökkenést. A 65év feletti személyek esetében a különböző időpontokban tapasztalható átlagos csökkenés 5 és 15Hgmm (szisztolés), illetve 0 és 10Hgmm (diasztolés) volt. A pozitív eredményű orthostaticus próbák csak elenyésző mértékben voltak gyakoribbak az egyidejű alkalmazás során, ugyanakkor nem fordult elő tünetekkel járó orthostasis vagy szédülés. A szilodoszinnal egyidejűleg PDE‑5 gátlókat szedő betegeket a lehetséges mellékhatások miatt figyelemmel kell kísérni.
Vérnyomáscsökkentők
A klinikai vizsgálati programban számos beteg esetében egyidejűleg vérnyomáscsökkentő kezelést (többnyire a renin-angiotenzin rendszerre ható, béta-blokkoló, kalcium-antagonista és diuretikus szereket) alkalmaztak anélkül, hogy az orthostaticus hypotensio gyakoribb előfordulását észlelték volna. Mindemellett elővigyázatosság szükséges a vérnyomáscsökkentőkkel egyidejűleg történő alkalmazás megkezdésekor, és a betegeket a lehetséges mellékhatások miatt figyelemmel kell kísérni.
Digoxin
A P‑glikoprotein szubsztrátjaként ismert digoxin egyensúlyi koncentrációját nem befolyásolta szignifikánsan az egyidejűleg adott napi egyszeri 8mg szilodoszin. Nincs szükség az adagolás módosítására.
Terhesség és szoptatás
Nem értelmezhető, mivel a szilodoszin kizárólag férfiak kezelésére szolgál.
Termékenység
Klinikai vizsgálatok során csökkent mennyiségű ondóval járó vagy ondó nélküli ejakuláció előfordulását figyelték meg a szilodoszin-kezelés alatt (lásd 4.8pont), a szilodoszin farmakodinámiás tulajdonságai miatt. A kezelés megkezdése előtt a beteget tájékoztatni kell ezen, a férfiak termékenységét átmenetileg befolyásoló hatás lehetséges fellépéséről.
A Silodosin STADA kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegek figyelmét fel kell hívni a poszturális hypotensióhoz kapcsolódó tünetek (mint például szédülés) lehetséges előfordulására, és elővigyázatosságra kell őket inteni a gépjárművezetéssel, illetve gépek kezelésével kapcsolatban mindaddig, amíg a szilodoszin rájuk gyakorolt hatását ki nem tapasztalják.
A biztonságossági profil összefoglalása
A szilodoszin biztonságosságát négy, II. és III.fázisú, kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálat során (931beteg kapott napi 8mg szilodoszint, míg 733beteg kapott placebót), valamint két hosszú távú, nyílt, meghosszabbított vizsgálatban értékelték. Összesen 1581beteg kapott napi 8mg szilodoszint, beleértve 961beteget, akiket legalább 6hónapig és 384beteget, akiket 1évig kezeltek.
A placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok és a hosszú távú használat során a leggyakrabban jelentett szilodoszinnal kapcsolatos mellékhatások az ejakulációs rendellenességek voltak, mint a retrográd ejakuláció és az anejakuláció (az ejakulációs termék nagyon kis mennyiségű vagy teljességgel hiányzik), amelynek előfordulása 23% volt. Ez átmenetileg befolyásolhatja a férfiak termékenységét. A kezelés végeztével ez néhány napon belül rendeződik (lásd 4.4pont).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázatban, az összes klinikai vizsgálat során jelentett olyan mellékhatások, amelyeknél ésszerű oki összefüggés áll fenn, a MedDRA szervrendszer és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül az észlelt mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| Immun-rendszeri betegségek és tünetek | Allergiás típusú reakciók, beleértve az arcduzza-natot, nyelv-duzzanatot és a pharynge-alis oedemát1 | |||||
| Pszichiátriai kórképek | Csökkent libido | |||||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés | Ájulás Eszmélet-vesztés1 | ||||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Tachycardia1 | Palpitatio1 | ||||
| Érbetegségek és tünetek | Orto-sztatikus hypotensio | Hypotensio1 | ||||
| Légző-rendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Orr-dugulás | |||||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hasmenés | Émelygés Szájszárazság | ||||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények1 | |||||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Bőrkiütés1 Viszketés1 Csalánkiütés1 Gyógyszer okozta kiütés1 | |||||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Ejakulációs rendellenes-ségek, többek között retrográd ejakuláció, anejakuláció | Erectilis dysfunctio | ||||
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | Intra-operatív floppy iris szindróma |
1 – a forgalomba hozatalt követő alkalmazás során, világszerte kapott spontán jelentésekből származó mellékhatások (a gyakoriságokat az I-IV. fázisú klinikai és nem intervenciós vizsgálatok során jelentett eseményekből számították).
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Orthostaticus hypotensio
Az orthostaticus hypotensio előfordulása a placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok során szilodoszin mellett 1,2%, míg placebo mellett 1,0% volt. Az orthostaticus hypotensio néha ájuláshoz vezethet (lásd 4.4pont).
Intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS)
Cataracta-műtét során IFIS‑ról számoltak be (lásd 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A szilodoszint egészséges férfiakon napi 48 mg-os maximális adagban vizsgálták. Az adagkorlátozó mellékhatás a poszturális hypotensio volt. Amennyiben a gyógyszer bevétele nem régen történt, a hánytatás vagy a gyomormosás megfontolandó. Amennyiben a szilodoszin túladagolása hypotensióhoz vezet, kardiovaszkuláris rendszert támogató kezelést kell biztosítani. Valószínűtlen, hogy a dialízis jelentős előnnyel járna, mivel a szilodoszin fehérjekötődése jelentős (96,6%).
Farmakológiai tulajdonságok - SILODOSIN 4 MG
Farmakoterápiás csoport: urológiai készítmények, alfa‑adrenoreceptor antagonisták, ATCkód:G04CA04
Hatásmechanizmus
A szilodoszin nagyon szelektív az alfa1A‑adrenoreceptorokra, amelyek elsősorban az emberi prosztatában, a hólyagalapon, a hólyagnyakban, a prosztata tokjában és a pars prostatica urethrae-ban (a húgycső prosztatai szakasza) találhatók meg. Ezen az alfa1A-adrenoreceptorok gátlása a szövetekben található simaizmok elernyedéséhez vezet, ezáltal csökken a húgyhólyag kimeneti ellenállása anélkül, hogy a detruzor simaizomzatának kontraktilitása megváltozna. Ez javítja a jóindulatú prosztata hyperplasiával összefüggő tárolási (irritatív) és vizeletürítési (obstruktív) tüneteket (alsó húgyúti tünetek) is.
A szilodoszin jóval kisebb affinitással rendelkezik a α1B-adrenoreceptorok iránt, amelyek elsősorban a kardiovaszkuláris rendszerben találhatók. In vitro körülmények között kimutatták, hogy a szilodoszin az alfa1A:alfa1B kötődési aránya (162:1) rendkívül magas.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Egy, a szilodoszin napi egyszeri 4 vagy 8mg‑os adagjával végzett, II.fázisú, dóziskereső, kettős vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat során az Amerikai Urológus Társaság (American Urologic Association – AUA) által alkalmazott tüneti indexpontszám nagyobb mértékű javulását tapasztalták 8 mg szilodoszin (-6,8±5,8, n=90; p=0,0018) és 4mg szilodoszin (-5,7±5,5, n=88; p=0,0355) alkalmazása esetén, a placebóhoz (-4,0±5,5, n=83) képest.
Két III.fázisú placebo-kontrollos, az Egyesült Államokban végzett és egy placebo- és aktív-kontrollos Európában végzett klinikai vizsgálat során, több mint 800közepestől súlyos fokúig terjedő BPH‑s tüneteket mutató (Nemzetközi prosztata-tünetpontszám (International Prostate Symptom Score – IPPS, kiindulási érték ≥13) beteg kapott napi egyszer 8 mg szilodoszint. A vizsgálatokban a négyhetes, placebóval végzett bevezető fázisban a placebóra nem reagáló betegeket randomizálták, majd ennek megfelelően vonták be a vizsgálati kezelésbe. A szilodoszinnal kezelt betegek esetében minden vizsgálatban nagyobb csökkenést észleltek a BPH tárolási (irritatív) és a vizeletürítési (obstruktív) tüneteinek tekintetében a placebóhoz képest, amint azt a 12hetes kezelés után végzett felmérés kimutatta. A vizsgálatok beválasztás szerinti (intent-to-treat) populációjában észlelt adatai az alábbi táblázatban láthatók:
| Vizs-gálat | Kezelési csoport | Beteg-szám | IPSSÖsszpontszám | IPSSIrritatív tünetek | IPSSObstruktív tünetek | ||||
| Kiindu-lási érték (±SD) | Változás a kiindulási értékhez képest | Különb-ség (95%‑os KI) vs placebo | Változás a kiindulási értékhez képest | Különb-ség (95%‑os KI) vs placebo | Változás a kiindulási értékhez képest | Különb-ség (95%‑os KI) vs placebo | |||
| US‑1 | Szilodoszin Placebo | 233 228 | 22±5 21±5 | -6,5 -3,6 | -2,8* (-3,9, -1.7) | -2,3 -1,4 | -0,9* (-1,4, -0,4) | -4,2 -2,2 | -1,9* (-2,6, -1,2) |
| US‑2 | Szilodoszin Placebo | 233 229 | 21±5 21±5 | -6,3 -3,4 | -2,9* (-4,0, -1,8) | -2,4 -1,3 | -1,0* (-1,5, -0,6) | -3,9 -2,1 | -1,8* (-2,5, -1,1) |
| Europe | Szilodoszin Tamsulosin Placebo | 371 376 185 | 19±4 19±4 19±4 | -7,0 -6,7 -4,7 | -2,3* (-3,2, -1,4) -2,0* (-2,9, -1,1) | -2,5 -2,4 -1,8 | -0,7° (-1,1, -0,2) -0,6° (-1,1, -0,2) | -4,5 -4,2 -2,9 | -1,7* (-2,2, -1,1) -1,4* (-2,0, -0,8) |
* p<0,001 vs Placebo; p=0,002 vs Placebo
Az Európában végzett, aktív-kontrollos klinikai vizsgálat során a napi egyszeri 8 mg szilodoszin nem bizonyult kevésbé hatásosnak, mint a napi egyszeri 0,4mg tamszulozin. A protokoll szerinti populációban, a kezelések közötti korrigált átlagos különbség (95%‑os KI esetén) az IPSS összpontszám tekintetében 0,4 (-0,4 és 1,1 között) volt. A reagáló betegek (azaz az IPSS összpontszám legalább 25%‑os javulása) aránya szignifikánsan magasabb volt a szilodoszin (68%) és a tamszulozin (65%) csoportban a placebo csoporthoz (53%) képest.
Ezen kontrollos vizsgálatok hosszútávú, nyílt, meghosszabbított fázisában, melynek során a betegek legfeljebb 1 évig szilodoszint kaptak, a szilodoszin által a 12hetes kezelési időszak során előidézett tünetjavulás maradandónak bizonyult 1éven keresztül.
Egy Európában végzett, IV. fázisú klinikai vizsgálatban – amelyben az IPSS átlagos kiindulási összpontszáma 18,9 volt – 77,1% volt a szilodoszinra reagálók aránya (amit a kiindulási IPSS összpontszámban bekövetkezett legalább 25%-os változás alapján értékeltek). A férfiaknak szóló ICS kérdőívek (International Continence Society male questionnaire) kiértékelése alapján a betegek megközelítőleg fele számolt be a vizsgálat kezdetekor a betegek által legzavaróbbnak tartott tünetek javulásáról (pl. nocturia, gyakori, illetve csökkent sugarú vizeletürítés, sürgető vizelési inger, a vizelet elcseppenése a vizelés végén és a hólyag nem teljes kiürülése).
Egyetlen szilodoszinnal végzett klinikai vizsgálat során sem figyelték meg a hanyatt fekvő helyzetben mért vérnyomás szignifikáns csökkenését.
Napi egyszeri 8mg, illetve 24mg szilodoszinnak a placebóval összehasonlítva nem volt statisztikailag szignifikáns hatása az EKG‑intervallumokra vagy a kardiális repolarizációra.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a szilodoszin vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől BPH esetén (lásd 4.2pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
A szilodoszin és fő metabolitjainak farmakokinetikáját felnőtt, BPH‑ban szenvedő, illetve ilyen szempontból egészséges férfiakon vizsgálták, a szer napi 0,1-48 mg-os egyszeri és többszöri adagjának beadása után. Ebben az adagolási tartományban a szilodoszin farmakokinetikája lineáris. Egyensúlyi állapotban, a plazmában található fő metabolittal, a szilodoszin-glükuroniddal (KMD‑3213G) kapcsolatos expozíció körülbelül 3‑szoros az alapvegyülethez képest. A szilodoszin és annak glükuronidja a kezelés 3. és 5.napja után éri el az egyensúlyi állapotát.
Felszívódás
A szájon át alkalmazott szilodoszin jól felszívódik és a felszívódás dózisarányos. Az abszolút biológiai hasznosulás hozzávetőlegesen 32%.
A Caco‑2 sejtekkel végzett in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a szilodoszin a P‑glikoprotein szubsztrátja.
A táplálék hozzávetőlegesen 30%‑kal csökkenti a Cmax‑értéket, hozzávetőlegesen 1órával meghosszabítja a tmax‑értéket és csak kis mértékben befolyásolja az AUC‑értéket.
A célkorcsoportban (n=16, átlagéletkor: 55±8 év) lévő egészséges férfiak részvételével, a szer 7napon keresztül, napi egyszeri, 8 mg-os adag közvetlenül reggeli után, szájon át történő alkalmazásával a következő farmakokinetikai paramétereket kapták: Cmax 87 ± 51 ng/ml (SD), tmax 2,5 óra (tartomány: 1,0-3,0), AUC 433 ± 286 ng • óra/ml.
Eloszlás
A szilodoszin eloszlási térfogata 0,81 l/ttkg, és 96,6%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez. A szer nem kerül be a vérsejtekbe.
A szilodoszin-glükuronid fehérjekötődése 91%‑os.
Biotranszformáció
A szilodoszin jelentős metabolizmuson esik át a glükuronidálás során (UGT2B7), az alkohol- és aldehid-dehidrogenáz által és az oxidatív útvonalakon, főleg a CYP3A4‑en keresztül. Kimutatták, hogy a plazmában található fő metabolit, a szilodoszin glükuronnal konjugált formája (KMD‑3213G) in vitro körülmények között is aktív, elnyújtott felezési ideje van (körülbelül 24óra) és a plazmakoncentrációja a szilodoszinhoz képest hozzávetőlegesen négyszer magasabb. Az in vitro adatok azt jelzik, hogy a szilodoszinnak nincs gátló vagy indukáló potenciálja a citokróm P450 enzimrendszerekre.
Elimináció
A 14C izotóppal jelzett szilodoszin szájon át történő alkalmazását követően, a hét nap után visszanyert radioaktivitás a vizeletben hozzávetőlegesen 33,5% és a székletben hozzávetőlegesen 54,9% volt. A szilodoszin test-clearance‑e körülbelül 0,28l/óra/ttkg volt. A szilodoszin főleg metabolitjai formájában választódik ki, nagyon kis mennyisége változatlan formában található meg a vizeletben. Az alapvegyület és glükuronidjának terminális felezési ideje hozzávetőlegesen 11, illetve 18óra.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A szilodoszinnal és fő metabolitjaival kapcsolatos expozíció nem változik jelentősen az életkor függvényében, még 75éves életkor feletti betegekben sem.
Gyermekek és serdülők
A szilodoszint nem vizsgálták 18évesnél fiatalabb betegekben.
Májkárosodás
Egy egyszeri dózisú vizsgálatban a szilodoszin farmakokinetikája kilenc, közepes fokú májkárosodásban szenvedő beteg esetében (Child‑Pugh-pontérték: 7‑9), kilenc egészséges önkéntessel összehasonlítva, nem módosult. Az ebből a vizsgálatból származó eredményeket elővigyázatossággal kell értékelni, mivel a bevont betegek normális biokémiai értékekkel rendelkeztek, amelyek normális metabolikus működésre utalnak, és közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegként való osztályozásuk az ascites és a hepaticus encephalopathia megléte alapján történt.
A szilodoszin farmakokinetikáját súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták.
Vesekárosodás
Egy egyszeri dózisú vizsgálat során, az enyhétől (n=8) a közepes fokig (n=8) terjedő vesekárosodásban szenvedő betegek szilodoszinnal (nem kötött forma) történő expozíciójára vonatkozóan, a normális vesefunkcióval rendelkező önkéntesekhez (n=8) képest, a Cmax-érték (1,6‑szeres) és az AUC‑érték (1,7‑szeres) átlagos növekedését figyelték meg. A súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek (n=5) esetében az expozíció növekedése 2,2‑szeres volt a Cmax‑érték, míg 3,7‑szeres az AUC‑érték tekintetében. A fő metabolitokkal, azaz a szilodoszin-glükuroniddal és a KMD3293‑mal szembeni expozíció is növekedett.
Egy III.fázisú klinikai vizsgálat során a plazmaszintek monitorozása azt mutatta, hogy az össz‑szilodoszin szint 4 hetes kezelést követen nem változott enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (n=70) a normális vesefunkciójú betegekhez képest (n=155), miközben a koncentrációértékek átlagosan megduplázódtak a közepes fokú vesekárosodásban szenvedőknél (n=7).
Az összes klinikai vizsgálatba bevont beteg biztonságossági adatainak áttekintése során nem találták azt, hogy a normális vesefunkcióval rendelkező betegekhez képest (n=955) az enyhe fokú vesekárosodásban szenvedők (n=487) fokozott biztonságossági kockázatnak lennének kitéve a szilodoszinnal végzett kezelés során (mint például a szédülékenység vagy az orthostaticus hypotensio fokozódása). Ennek megfelelően, enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására. Mivel csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban (n=35), ezért az alacsonyabb, 4mg‑os kezdőadag ajánlott ilyen esetben. Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Silodosin STADA alkalmazása nem ajánlott.
Gyógyszerészeti jellemzők - SILODOSIN 4 MG
A kapszula tartalma
Mannit (E421)
Hidegen duzzadó (kukorica) keményítő
Nátrium-laurilszulfát
Glicerin-dibehenát (E471)
Kapszulahéj
Silodosin STADA 4mg kemény kapszula
Zselatin
Titán-dioxid (E171)
Sárga vas-oxid (E172)
Silodosin STADA 8mg kemény kapszula
Zselatin
Titán-dioxid (E171)
Fekete jelölőfesték
Sellak (E904)
Propilénglikol (E1520)
Tömény ammóniaoldat (E527)
Fekete vas-oxid (E172)
Kálium-hidroxid (E525)
A kapszulák alumínium-PVC/PE/PVDC buborékcsomagolásban dobozban kerülnek forgalomba.
10db, 30db, 50db és 100db kemény kapszulát tartalmazó csomagolások.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.