SOLISTAD 10 MG FILMTABLETTA

Hiperaktív hólyag szindrómában szenvedő betegek sürgető inkontinenciájának és/vagy gyakori vizelési ingerének, valamint sürgető vizelési ingerének tüneti kezelésére.

Adagolás

Felnőttek beleértve az időseket is

Az ajánlott adag naponta egyszer 5mg szolifenacin-szukcinát. Amennyiben szükséges, az adag napi egyszer 10mg szolifenacin-szukcinátra emelhető.

Vesekárosodás

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance>30ml/perc) szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása. A súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance≤30ml/perc) szenvedő betegek kezelését kellő körültekintéssel kell végezni, ezek a betegek nem kaphatnak naponta egyszer 5mg‑nál nagyobb adagot (lásd 5.2pont).

Májkárosodás

Enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. A közepesen súlyos májkárosodásban (Child–Pugh pontszám 7–9 között) szenvedő betegek kezelését kellő körültekintéssel kell végezni, ezek a betegek nem kaphatnak naponta egyszer 5mg‑nál nagyobb adagot (lásd 5.2pont).

A citokróm‑P450 3A4 erős gátlói

A szolifenacin maximális dózisát 5mg‑ra kell korlátozni, ha a kezelést ketokonazollal vagy más, erős CYP3A4‑gátló, pl. ritonavir, nelfinavir, itrakonazol terápiás adagjainak egyidejű alkalmazása mellett végzik (lásd 4.5pont).

Gyermekek és serdülők

A szolifenacin biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél és 18évesnél fiatalabb serdülőknél nem igazolták. Ezért a Solistad gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható.

Az alkalmazás módja

A Solistad‑ot szájon át, egészben kell bevenni és folyadékkal kell lenyelni. Étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.

• • A szolifenacin ellenjavallt olyan betegeknél, akik vizeletretencióban, súlyos emésztőrendszeri betegségben (beleértve a toxicus megacolont is), myasthenia gravisban vagy szűkzugú glaukómában szenvednek, illetve akiknél fennáll az ilyen állapotok kialakulásának kockázata.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Hemodialízis‑kezelésben részesülő betegeknél (lásd 5.2pont).

• Súlyos májkárosodásban szenvedőknél (lásd 5.2pont).

• Azoknál a betegeknél, akik közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvednek és akiket egyidejűleg a CYP3A4 erős inhibitoraival, pl. ketokonazollal kezelnek (lásd 4.5pont).

A gyakori vizelés lehetséges más okait (szívelégtelenség vagy vesebetegség) a Solistad-kezelés előtt ki kell vizsgálni. Húgyúti fertőzés jelenlétében megfelelő antibakteriális terápiát kell kezdeni.

A Solistad‑ot megfelelő elővigyázatossággal kell alkalmazni a következő állapotokban:

• vizeletretenció kockázatával járó, klinikailag jelentős hólyagürülési akadály esetén

• gastrointestinalis elzáródással járó betegségben

• ha fennáll a csökkent gastrointestinalis motilitás kockázata;

• súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≤30ml/perc, lásd 4.2 és 5.2pont), amikor a napi dózis nem haladhatja meg az 5mg‑ot

• közepesen súlyos májkárosodásban (Child–Pugh pontszám 7–9 között, lásd 4.2 és 5.2pont), amikor a napi dózis nem haladhatja meg az 5mg‑ot

• erős CYP3A4 inhibitorok, pl. ketokonazol (lásd 4.2 és 4.5pont) egyidejű alkalmazásakor

• hiatus herniaban/gastrooesophagealis reflux betegségben és/vagy azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan más gyógyszereket (pl. biszfoszfonátokat) is szednek, amelyek előidézhetik vagy súlyosbíthatják az oesophagitist

• autonóm neuropathiában

QT‑szakasz-megnyúlás és torsades de pointes eseteit figyelték meg olyan betegek esetében, akiknél olyan kockázati tényezők álltak fent, mint például már meglévő hosszú QT szindróma vagy hypokalaemia.

A biztonságosságot és hatásosságot még nem igazolták a neurogén eredetű detrusor-hiperaktivitásban szenvedő betegeknél.

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Néhány szolifenacin-szukcináttal kezelt betegnél légúti elzáródással járó angiooedemát jelentettek. Angiooedema jelentkezésekor a szolifenacin-szukcinátot le kell állítani és megfelelő terápiát kell kezdeni, és/vagy megfelelő intézkedéséket kell foganatosítani.

Néhány szolifenacin-szukcináttal kezelt betegnél anaphylaxiás reakciót jelentettek. Azoknál a betegeknél, akiknél anaphylaxiás reakció alakul ki, a szolifenacin alkalmazását azonnal le kell állítani és megfelelő terápiát kell kezdeni és/vagy megfelelő intézkedéséket kell foganatosítani.

A szolifenacin maximális hatását legkorábban 4hét elteltével lehet megállapítani.

Farmakológiai kölcsönhatások

Más antikolinerg tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek egyidejű alkalmazása kifejezettebb terápiás hatást és nemkívánatos hatásokat eredményezhet. A Solistad-kezelés leállítását követően kb. egy hét szünetet kell tartani, mielőtt egy másik antikolinerg-terápiát kezdenének. Kolinerg receptor agonisták egyidejű alkalmazásakor csökkenhet a szolifenacin terápiás hatása.

A szolifenacin csökkentheti a gastrointestinalis traktus motilitását fokozó gyógyszerek, pl. a metoklopramid, és ciszaprid hatását.

Farmakokinetikai kölcsönhatások

In vitro vizsgálatok alapján a szolifenacin terápiás koncentrációban nem gátolja a CYP1A1/2, 2C9, 2C19, 2D6 vagy 3A4 humán mikroszomális májenzimeket. Ezért nem valószínű, hogy a szolifenacin megváltoztatja az ezen CYP enzimeken metabolizálódó gyógyszerek clearance‑ét.

Más gyógyszerek hatása a szolifenacin farmakokinetikájára

A szolifenacint a CYP3A4 enzim metabolizálja. Az erős CYP3A4‑gátló ketokonazol (200mg/nap) egyidejű alkalmazásakor a szolifenacin AUC‑értéke kétszeresére nőtt, míg 400mg/nap ketokonazol háromszorosra növelte a szolifenacin AUC‑értékét. Ezért a szolifenacin maximális dózisát 5mg‑ra kell korlátozni minden olyan esetben, ha ketokonazollal, vagy más erős CYP3A4‑gátlók (pl. ritonavir, nelfinavir, itrakonazol) terápiás dózisával alkalmazzák együtt (lásd 4.2pont).

Szolifenacin és egy erős CYP3A4‑gátló egyidejű alkalmazása ellenjavallt súlyos vesekárosodásban vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Az enzimindukció a szolifenacin és metabolitjainak farmakokinetikájára gyakorolt hatását, valamint más, nagyobb affinitású CYP3A4‑szubsztrátok szolifenacin expozícióra gyakorolt hatását nem vizsgálták. Mivel a szolifenacint a CYP3A4 metabolizálja, ezért létrejöhet farmakokinetikai interakció más, nagyobb affinitású CYP3A4‑szubsztrátokkal (pl. verapamil, diltiazem) és CYP3A4‑induktorokkal (pl. rifampicin, fenitoin, karbamazepin).

A szolifenacin hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára

Orális fogamzásgátlók

A szolifenacin szedése során nem találtak farmakokinetikai interakciót a szolifenacin és a kombinált orális fogamzásgátlók (etinil-ösztradiol/levonorgesztrel) között.

Warfarin

A szolifenacin szedése nem változtatta meg sem az R‑warfarin, sem az S‑warfarin farmakokinetikáját, sem azok protrombinidőre kifejtett hatását.

Digoxin

A szolifenacin szedése nem gyakorolt hatást a digoxin farmakokinetikájára.

Terhesség

Szolifenacin-kezelés alatt teherbe esett nőkkel kapcsolatos klinikai adatok nem állnak rendelkezésre. Az állatkísérletek nem utalnak a termékenységre, az embrionális/magzati fejlődésre vagy a szülésre gyakorolt közvetlen, káros hatásokra (lásd 5.3pont). A potenciális humán kockázat nem ismert. Körültekintően kell eljárni, ha a gyógyszert terhes nőknek rendelik.

Szoptatás

Nincsenek hozzáférhető adatok arról, hogy a szolifenacin kiválasztódik‑e az emberi anyatejbe. Egereknél a szolifenacin és/vagy metabolitjai kiválasztódtak az anyatejbe és a fejlődés dózisfüggő elmaradását okozták az újszülött egereknél (lásd 5.3pont). A szolifenacin szoptatás alatt nem alkalmazható.

Mivel más antikolinerg vegyületekhez hasonlóan, a szolifenacin is okozhat homályos látást, illetve ritkábban aluszékonyságot és fáradtságot (lásd 4.8pont), ezért negatívan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

a) A biztonságossági profil összefoglalása

A szolifenacin farmakológiai hatásai miatt a szolifenacin nemkívánatos antikolinerg hatásokat okozhat, amelyek (általában) enyhék vagy közepesen súlyosak. A nemkívánatos antikolinerg hatások gyakorisága dózisfüggő. A szolifenacin-kezeléssel kapcsolatosan jelentett leggyakoribb mellékhatás a szájszárazság volt, ami a napi 5mg‑mal kezelt betegek 11%‑ánál, a 10mg‑mal kezeltek 22%‑ánál, míg a placebóval kezelt betegek 4%‑ánál fordult elő. A szájszárazság rendszerint enyhe volt, és csak ritkán vezetett a terápia felfüggesztéséhez. Általánosságban elmondható, hogy a gyógyszer tolerálhatósága nagyon magas volt (megközelítően 99%) és a szolifenacinnal kezelt betegek mintegy 90%‑a fejezte be a teljes 12hetes vizsgálati időszakot.

b) A mellékhatások táblázatos felsorolása

*A forgalomba hozatalt követő vizsgálatok során észlelt mellékhatások.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A szolifenacin túladagolása potenciálisan súlyos antikolinerg hatásokat okozhat. Az egy betegnek véletlenül adott legmagasabb szolifenacin dózis 280mg volt, amit 5óra alatt adtak be, és amely a mentális állapot megváltozásához vezetett, de nem volt szükség hospitalizációra.

Kezelés

Szolifenacin túladagolás esetén a beteget aktív szénnel kell kezelni. A gyomormosás hasznos lehet, ha a túladagolást követően 1órán belül történik, a hánytatás azonban kerülendő.

Más antikolinerg gyógyszerekhez hasonlóan, a tüneteket az alábbi szerint lehet kezelni:

• Súlyos centrális antikolinerg hatások, mint a hallucinációk vagy kifejezett izgatottság: fizosztigminnel vagy karbakollal kezelendők.

• Konvulziók vagy kifejezett izgatottság: ezeket benzodiazepinekkel kell kezelni.

• Légzési elégtelenség: mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni.

• Tachycardia: béta‑blokkolókkal kezelendő.

• Vizeletretenció: katéterezéssel kezelendő.

• Mydriasis: pilokarpin szemcseppel és/vagy a beteg sötét szobában történő elhelyezésével kezelendő.

Más antimuszkarin gyógyszerhez hasonlóan túladagolás esetén különös figyelmet kell fordítani azokra a betegekre, akiknél ismerten fennáll a QT‑szakasz-megnyúlás veszélye (vagyis hypokalaemia, bradycardia a kórtörténetben és olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása, amelyek QT‑szakasz-megnyúlást okoznak) és akik releváns, már meglévő kardiológiai megbetegedésben szenvednek (úgymint myocardialis ischaemia, arrhythmia, pangásos szívelégtelenség).