SOPHTENSIF 1,5 MG RETARD FILMTABLETTA

Esszenciális hypertonia kezelésére javasolt felnőtteknél.

Adagolás

Naponta (24 óránként), lehetőleg reggel, egy tabletta egészben és nem összerágva, vízzel bevéve.

Nagyobb adagok mellett az indapamid antihipertenzív hatása nem nő, viszont a szaluretikus hatás fokozódik.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás (lásd 4.3 és 4.4 pont)

Súlyos veseelégtelenség esetén (ha a kreatinin-clearance <30 ml/perc) a készítmény alkalmazása ellenjavallt.

A tiazid- és rokon diuretikumok csak akkor fejtik ki teljesen hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak kismértékben beszűkült.

Májkárosodás (lásd 4.3 és 4.4 pont):

Súlyos májkárosodás esetén a kezelés ellenjavallt.

Idősek(lásd 4.4 pont)

Időskorú betegek esetében a plazma kreatininszintet a kor, a testsúly és a nem függvényében korrigálni kell. Időskorú betegek csak akkor kezelhetők Sophtensif 1,5mg retard filmtablettával, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan beszűkült.

Gyermekek és serdülők

A Sophtensif 1,5mg retard filmtabletta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• A készítmény hatóanyagával vagy más szulfonamidokkal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos veseelégtelenség.

• Hepaticus encephalopathia vagy a májfunkció súlyos zavara.

• Hypokalaemia.

Különleges figyelmeztetések

Csökkent májfunkció esetén a tiazid csoportba tartozó diuretikumok hepaticus encephalopathiát okozhatnak, különösen az elektrolit-háztartás zavara esetén. Amennyiben ez következik be, a diuretikum alkalmazását azonnal abba kell hagyni.

Fényérzékenység

Fényérzékenységi reakciókkal járó esetekről számoltak be tiazid- és tiaziddal rokon diuretikumok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakció jelentkezik, ajánlatos a kezelés megszakítása. Ha ismételt diuretikus kezelés szükséges, a napfénynek, vagy a mesterséges UVA fénynek kitett területeket javasolt védeni.

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma:

A szulfonamid vagy szulfonamid származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zártzugú glaucomát eredményezhet.

Segédanyagok

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem alkalmazható.

Alkalmazással kapcsolatos különleges óvintézkedések

Víz- és elektrolit-egyensúly

• Plazma nátrium:

A plazma nátriumszintjét a kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően rendszeres időközökben mérni kell. A plazma nátriumszintjének csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, ezért a rendszeres ellenőrzés alapvetően szükséges. Idős és májcirrózisban szenvedő betegek esetében még gyakrabban kell ellenőrizni a plazma nátriumszintet. (lásd 4.8 és 4.9 pont). Bármilyen diuretikus kezelés okozhat hyponatraemiát, néha nagyon súlyos következményekkel. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotensióhoz vezethet. Az egyidejű kloridion-vesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolikus alkalózist okozhat: ezen hatás előfordulása és mértéke alacsony.

• Plazma kálium:

A káliumszint csökkenése és a hypokalaemia a tiazid- és rokon vegyületeinek fő mellékhatása.

A hypokalaemia kialakulását (≤3,4mmol/l) meg kell előzni bizonyos magas rizikójú betegcsoportok esetében, mint pl. az idősek, alultápláltak és/vagy több gyógyszert szedők, asciteses és ödémás cirrhoticus betegek, koszorúér-betegségben és szívelégtelenségben szenvedők esetében. Ezekben az esetekben a hypokalaemia fokozza a digitálisz-készítmények kardiotoxicitását és az arrhythmiák előfordulásának kockázatát.

Megnyúlt QT-intervallummal rendelkező egyének szintén hajlamosak arrhythmiára, függetlenül attól, hogy az veleszületett vagy iatrogen eredetű. A hypokalaemia és a bradycardia is hajlamosító tényező a súlyos arrhythmiák fellépésére, különösen az esetlegesen halálos torsade de pointes kialakulására.

Az összes fenti esetben a plazma káliumszint gyakori ellenőrzése szükséges a kezelés alatt. A plazma káliumszint első mérését a kezelés elkezdése utáni első hét során kell elvégezni.

A hypokalaemia észlelése esetén azt korrigálni kell. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.

• Plazma magnézium:

A tiazidok és a velük rokon diuretikumok – többek között az indapamid – bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8 pont).

• Plazma kalcium

A tiazid- és a vele rokon diuretikumok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztását, emiatt a plazma kalciumszint enyhe és átmeneti emelkedését okozhatják. Valódi hypercalcaemia a korábban fel nem ismert hyperparathyreosis következménye lehet.

A kezelést a mellékpajzsmirigy-funkció vizsgálata előtt fel kell függeszteni.

Vércukor

Diabeteses betegek esetében, különösen hypokalaemia jelenlétében, fontos a vércukor ellenőrzés.

Húgysav

Hyperuricaemiás betegek esetében fokozódhat a köszvényes rohamra való hajlam.

Veseműködés és diuretikumok

A tiazid- és rokon diuretikumok akkor hatásosak teljes mértékben, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan csökkent (a plazma kreatininszint felnőttben 25mg/l azaz 220mikromol/l alatti). Időskorban ezt a plazma kreatininértéket az életkor, a testsúly és a nem függvényében korrigálni kell.

A diuretikus kezelés elkezdése víz- és nátriumvesztést okoz, ami másodlagos hypovolaemiához, ennek révén pedig a glomerulus filtráció csökkenéséhez vezet. Ez a vér karbamid- és a plazma kreatininszint emelkedéséhez vezethet.

Normál veseműködésű egyéneknél ennek az átmeneti funkcionális veseelégtelenségnek nincs következménye, azonban súlyosbíthatja a már fennálló veseelégtelenséget.

Sportolók

A sportolók figyelmét fel kell hívni arra, hogy ez a gyógyszer olyan hatóanyagot tartalmaz, ami pozitív doppingteszt-eredményt adhat.

Nem javasolt kombinációk

Lítium:

A túladagolás jeleivel járó emelkedett plazma lítiumszint, hasonlóan ahhoz, ami sómentes diéta mellett jelentkezik (csökkent lítium-kiválasztás a vizeletben). Ha diuretikum alkalmazása mégis szükséges, a plazma lítiumszint gondos ellenőrzése és az adag megfelelő módosítása szükséges.

Fokozott óvatosságot igénylő kombinációk

Torsade de pointes-t kiváltó gyógyszerek:

- Ia. csoportú antiaritmiás szerek (kinidin, hidrokinidin, dizopiramid),

- III. csoportú antiaritmiás szerek: (amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid),

- egyes antipszichotikumok: fenotiazinok(klorpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluoperazin), benzamidok (amiszulprid, szulpirid, szultoprid, tiaprid), butirofenonok (droperidol, haloperidol),

- egyebek: bepridil, ciszaprid, difemanil, eritromicin iv, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, moxifloxacin, vinkamin iv.

A ventricularis arrhythmia, különösen a torsade de pointe kockázata fokozott (a hypokalaemia kockázati tényező). A hypokalaemiát ezen kombináció elkezdése előtt ellenőrizni és korrigálni kell. A klinikai állapot, a plazma elektrolitszintek és az EKG-monitorozás szükséges.

Olyan gyógyszereket kell alkalmazni, amelyeknek nincs az a hátrányos tulajdonsága, hogy hypokalaemia esetén torsade de pointes-t okoznak.

Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID), (szisztémás alkalmazáskor), beleértve a szelektív COX‑2‑gátlókat, szalicilsav nagy dózisban (≥3g/nap):

Az indapamid vérnyomáscsökkentő hatását csökkenthetik.

Dehidrált betegekben akut veseelégtelenség kockázata (csökkent glomerulus filtráció). A beteget hidrálni, a kezelés kezdetekor a vesefunkciót ellenőrizni kell.

Angiotenzin-konvertáló enzim- (ACE) gátlók:

Hirtelen vérnyomáscsökkenés és/vagy akut veseelégtelenség kockázata abban az esetben, ha az ACE‑gátló‑kezelést már fennálló nátriumhiány jelenlétében kezdik el (különösen arteria renalis stenosisban szenvedő betegeknél).

Hypertonia esetében, ha a korábbi diuretikus kezelés nátriumhiányt okozott, a szükséges teendő:

- vagy 3 nappal az ACE-gátló-kezelés megkezdése előtt állítsa le a diuretikum adását, majd, ha szükséges, kezdje újra egy hypokalaemiát okozó diuretikum adását,

- vagy az ACE-gátlót alacsony kezdő dózisban adja és az adagot fokozatosan emelje.

Pangásos szívelégtelenség esetén nagyon kis dózisú ACE-gátlóval indítsa a kezelést, lehetőleg az egyidejűleg adott, hypokalaemiát okozó diuretikum dózisának csökkentése után.

Valamennyi esetben az ACE-gátló-kezelés első heteiben a vesefunkció (plazma kreatininszint) monitorozása szükséges.

Hypokalaemiát okozó egyéb készítmények: (intravénás) amfotericin B, (szisztémásan alkalmazott) glüko‑és mineralokortikoidok, tetrakozaktid, bélfalizgató hashajtók:

A hypokalaemia fokozott veszélye (additív hatás).

A plazma káliumszint ellenőrzése, szükség esetén korrekciója.

Különösen fontos egyidejű digitálisz-kezelés esetén. Nem-bélfalizgató hashajtók alkalmazása.

Baklofén:

Fokozott antihipertenzív hatás.

A beteg hidrálása, a kezelés kezdetétől a vesefunkció ellenőrzése szükséges.

Digitálisz-készítmények:

A hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia hajlamosít a digitálisz toxicitás kialakulására.

Ellenőrizni kell a plazma kálium- és magnéziumszintjét, valamint az EKG-t, és szükség szerint módosítani kell a kezelést.

Egyéb körültekintést igénylő kombinációk

Káliummegtartó diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamteren):

Bár ezek a racionális kombinációk egyes betegek számára hasznosak, hypokalaemia, vagy hyperkalaemia (különösen veseelégtelenségben vagy diabetesben szenvedő betegeknél) előfordulhat. A plazma káliumszintet és az EKG-t ellenőrizni kell, és ha szükséges, a terápián változtatni kell.

Metformin:

A metformin indukálta laktátacidózis kockázata fokozott a diuretikumokkal, különösképp kacsdiuretikumokkal kapcsolatosan fellépő funkcionális veseelégtelenség lehetősége miatt. Ne használja a metformint, ha a plazma kreatininszint magasabb, mint 15mg/l (135mikromol/l) férfiakban, vagy magasabb, mint 12mg/l-t (110mikromol/l) nőkben.

Jódtartalmú kontrasztanyagok:

Diuretikum okozta dehidráció fennállása esetén fokozott az akut veseelégtelenség rizikója, főleg akkor, ha nagy dózisú jódtartalmú kontrasztanyagot alkalmaznak. A jódtartalmú készítmény beadása előtt rehidrálás szükséges.

Imipramin jellegű antidepresszánsok, neuroleptikumok:

Az antihipertenzív hatás és az orthostaticus hypotonia kockázata fokozott (additív hatás).

Kalciumsók:

A vizelettel való kalciumürítés csökkenése miatt fennáll a hypercalcaemia kockázata.

Ciklosporin, takrolimusz:

Fennáll a megnövekedett plazma keratininszint kockázata. Ez még víz-/nátriumdepléció hiányában sem jár a keringő ciklosporinszint változásával.

Kortikoszteroidok, tetrakozaktid (szisztémás alkalmazás):

Csökkent az antihipertenzív hatás (kortikoszteroidok következtében fokozott víz-/nátriumretenció).

Terhesség

Az indapamid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű (kevesebb, mint 300 terhességből származó) információ áll rendelkezésre. A terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazott elhúzódó tiazid‑expozíció csökkentheti az anyai plazmavolument és az uteroplacentalis vérellátást, ami foetoplacentalis ischaemiát idézhet elő, s ezáltal károsíthatja a magzati fejlődést.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

Az indapamid alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt alatt.

Szoptatás

Az indapamidnak, illetve metabolitjainak humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. Szulfonamid-származékokkal szembeni túlérzékenység és hypokalaemia is felléphet. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

Az indapamid a tiazid-típusú diuretikumokkal rokon vegyület, melyekről ismert, hogy hatásukra a laktáció csökkenhet vagy megszűnhet.

Az indapamidot szoptatás ideje alatt nem szabad alkalmazni.

Termékenység

Nőstény és hím patkányokkal végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3pont). A humán fertilitásra gyakorolt hatás nem valószínűsíthető.

A Sophtensif 1,5 mg retard filmtabletta nem befolyásolja az éberséget, de a vérnyomáscsökkenés miatt egyedi esetekben eltérő reakciók jelentkezhetnek, különösen a kezelés kezdetekor, vagy amikor egyéb antihipertenzív szerrel kombinálják.

Ennek eredményeként csökkenhet a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képesség.

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypokalaemia, elsősorban dermatológiai túlérzékenységi reakciók az allergiás- és asztmatikus reakciókra hajlamos egyéneknél és maculopapularis kiütések.

A nemkívánatos hatások táblázatos felsorolása

Az eddig jelentett mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági felosztást követi:

nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 to <1/10); nem gyakori (≥ 1/1,000 to < 1/100); ritka (≥1/10,000 to <1/1,000); nagyon ritka (≥1/100,000 to <1/10,000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem határozható meg).

Az 1,5mg-os és 2,5mg-os indapamid-adagot összehasonlító II. és III. fázisú vizsgálatok során a plazma káliumszintjének elemzése az indapamid dózisfüggő hatását mutatta ki:

• 1,5mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4mmol/l) a betegek 10%-ánál észleltek, illetve <3,2mmol/l értéket a betegek 4%-ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,23mmol/l volt.

• 2,5mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4mmol/l) a betegek 25%-ánál észleltek, illetve <3,2mmol/l értéket a betegek 10%-ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,41mmol/l volt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül

Tünetek

Kimutatták, hogy az indapamid legfeljebb 40mg-ig, a terápiás dózis 27-szereséig, nem okoz toxicitást.

Az akut mérgezés tünetei főként a víz- és elektrolit-egyensúly zavaraiból erednek (hyponatraemia, hypokalaemia). Klinikailag jelentkezhet hányinger, hányás, hypotensio, görcsök, vertigo, álmosság, confusio, polyuria, vagy oliguria, ami anuriáig fokozódhat (a hypovolaemia miatt).

Kezelés

Kezdeti intézkedések közé tartozik a bevett gyógyszer gyors eliminálása gyomormosással és/vagy aktív szén adásával, amit a víz- és elektrolit-egyensúly helyreállítása követ, megfelelő speciális centrumokban.