SPEDRA 100 MG TABLETTA

Erectilis dysfunctio kezelése felnőtt férfiaknál.

A Spedra hatásának eléréséhez szexuális stimuláció szükséges.

Adagolás

Alkalmazása felnőtt férfiaknál

A javasolt adag 100 mg, melyet szükség szerint, a szexuális tevékenység előtt hozzávetőleg 15-30 perccel kell bevenni (lásd 5.1 pont). Az egyéni hatásosság és tolerálhatóság alapján az adag legfeljebb 200 mg-ra növelhető vagy 50 mg-ra csökkenthető. A maximális javasolt adagolási gyakoriság: naponta egyszer. A terápiás válaszhoz szexuális stimuláció szükséges.

Különleges betegcsoportok

Idősek (≥ 65 éves kor)

Idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására. 70 éves vagy idősebb betegek esetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre.

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance: ≥ 30 ml/perc) szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Súlyos vesekárosodásban (30 ml/perc értéknél alacsonyabb kreatinin-clearance) szenvedő betegeknél a Spedra ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont). A

III. fázisú vizsgálatokba bevont, enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance

≥ 30 ml/perc, de < 80 ml/perc) szenvedő betegek csökkent hatásosságot mutattak a normál

vesefunkciójúakhoz képest.

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C stádium) szenvedő betegeknél a Spedra alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont). Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban (Child–Pugh A vagy B osztály) szenvedő betegek kezelését a legkisebb hatásos adaggal kell elkezdeni, és az adagolást a tolerancia alapján kell módosítani.

Alkalmazása diabetesben szenvedő férfiaknál

Diabeteses betegeknél nincs szükség az adag módosítására.

Gyermekek és serdülők

A Spedra-nak a gyermekek és serdülők esetében nincs releváns alkalmazása az erectilis dysfunctio javallatban.

Alkalmazás más gyógyszereket szedő betegeknél

CYP3A4-gátlók egyidejű alkalmazása

Az avanafil és az erős CYP3A4-gátlók (köztük a ketokonazol, ritonavir, atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, nefazodon, nelfinavir, szakvinavir és telitromicin) egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 4.5 pont).

Az egyidejűleg közepesen erős CYP3A4-gátlókat (köztük az eritromicin, amprenavir, aprepitant, diltiazem, flukonazol, fozamprenavir és verapamil) kapó betegek esetében az avanafil legnagyobb ajánlott adagja nem haladhatja meg a 100 mg-ot, és az adagok közé legalább 48 órás szünetet kell beiktatni (lásd 4.5 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra. Amennyiben a Spedra-t étkezés közben veszik be, a hatás megjelenése

késhet az éhgyomorra bevett gyógyszer hatásának megjelenéséhez képest (lásd 5.2 pont).

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Szerves nitrát vagy nitrogén-monoxid-donorok (mint az amil-nitrit) bármely formáját szedő betegek

(lásd 4.5 pont).

Az 5-ös típusú foszfodiészteráz (PDE5) gátlók, így az avanafil együttadása guanilát-cikláz stimulátorokkal, például riociguáttal, ellenjavallt, mivel potenciálisan tünetekkel járó hypotensiós epizódok kialakulásához vezethet (lásd 4.5 pont).

Előzetesen fennálló cardiovascularis betegség esetén a Spedra felírása előtt a kezelőorvosnak

mérlegelnie kell a szexuális aktivitás potenciális cardialis kockázatát. Az avanafil alkalmazása ellenjavallt:

• olyan betegeknél, akik az elmúlt 6 hónapban myocardialis infarctusban, stroke-ban vagy életveszélyes arrhythmiában szenvedtek;

• nyugalmi hypotensióban (vérnyomás < 90/50 Hgmm) vagy hypertensióban (vérnyomás

  > 170/100 Hgmm) szenvedő betegeknél;

• instabil anginában, szexuális tevékenységre jelentkező anginában vagy a New York Heart Association szerinti 2. vagy annál magasabb stádiumba sorolt pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

Súlyos májkárosodásban (Child–Pugh C osztály) szenvedő betegek.

Súlyos vesekárosodásban (30 ml/perc értéknél alacsonyabb kreatinin-clearance) szenvedő betegek.

Olyan betegek, akiknek a féloldali látásvesztését nem arteritises eredetű elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION) okozta, függetlenül attól, hogy ez az epizód összefüggésben volt-e PDE5-gátló korábbi szedésével (lásd 4.4 pont).

A retina ismert örökletes degeneratív betegségeiben szenvedő betegek.

Erős CYP3A4-gátlókat (köztük a ketokonazolt, ritonavirt, atazanavirt, klaritromicint, indinavirt, itrakonazolt, nefazodont, nelfinavirt, szakvinavirt és telitromicint) alkalmazó betegek (lásd 4.2 és 4.5 pont).

A gyógyszeres kezelés mérlegelése előtt fel kell venni a kórtörténetet, és fizikális vizsgálatot kell

végezni az erectilis dysfunctio diagnózisa és a lehetséges kiváltó okok meghatározása céljából.

Cardiovascularis állapot

Az erectilis dysfunctio bármilyen kezelése előtt az orvosnak fel kell mérnie betege cardiovascularis állapotát, mivel a szexuális aktivitás bizonyos cardialis kockázattal jár (lásd 4.3 pont). Az avanafil értágító tulajdonságokkal rendelkezik, amely a vérnyomás enyhe, átmeneti csökkenésével jár együtt (lásd 4.5 pont), és ennél fogva fokozza a nitrátok vérnyomáscsökkentő hatását (lásd 4.3 pont). Bal kamrai kiáramlási obstrukcióban (például aorta stenosis és idiopathiás hypertrophiás subaorticus stenosis) szenvedő betegek érzékenyen reagálhatnak az értágítók, beleértve a PDE5-gátlók, hatására.

Priapismus

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy 4 órás vagy annál hosszabb erekció (priapismus) észlelése esetén azonnal kérjenek orvosi segítséget. Amennyiben a priapismus nem részesül azonnali kezelésben, a penis szövete károsodhat és tartós potenciazavar alakulhat ki. A penis anatómiai deformitásával járó betegségekben (megtöretés, corpus cavernosum fibrosis vagy Peyronie-betegség) vagy priapismusra hajlamosító állapotokban (mint a sarlósejtes anaemia, myeloma multiplex vagy leukaemia) szenvedő betegeknél az avanafilt csak óvatosan szabad alkalmazni.

Látászavarok

Látászavarokat, beleértve a centralis serosus chorioretinopathiát (CSCR), és nem arteritises eredetű elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION) eseteit jelentették PDE5-gátlók szedésével kapcsolatban. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy hirtelen fellépő látászavar esetén hagyja abba a Spedra szedését, és azonnal forduljon orvoshoz (lásd 4.3 pont).

A vérzésre gyakorolt hatás

Emberi thrombocytákkal végzett in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a PDE5-gátlók önmagukban nincsenek hatással a thrombocyta-aggregációra, de szupraterápiás dózisban fokozzák a nitrogén-monoxid-donor nátrium-nitroprusszid thrombocyta-aggregáció gátló hatását. Úgy tűnik, hogy emberben a PDE5-gátlók önmagukban vagy acetilszalicilsavval kombinációban nem befolyásolják a vérzési időt.

Vérzékenységben vagy aktív peptikus fekélyben szenvedő betegek esetében nincsenek biztonságossági adatok az avanafil alkalmazásáról. Ezért ilyen betegeknél az avanafilt csak a haszon-kockázat gondos mérlegelése után szabad alkalmazni.

Halláscsökkenés vagy a hallás hirtelen elvesztése

A hallás hirtelen csökkenése vagy elvesztése esetén a betegnek azt kell tanácsolni, hogy hagyja abba a PDE5-gátlók (beleértve az avanafilt is) szedését, és haladéktalanul forduljon orvoshoz. Ezeket az eseményeket, melyeket fülzúgás és szédülés kísérhet, a PDE5-gátlók bevitelével időbeli összefüggésben jelentették. Nem megállapítható meg, hogy a fenti események közvetlen kapcsolatban állnak-e a PDE5-gátlók alkalmazásával vagy egyéb tényezőkkel.

Alfa-blokkolók egyidejű alkalmazása

Egyes betegnél az avanafil és az alfa-blokkolók egyidejű alkalmazása tünetekkel járó hypotensióhoz vezethet az additív értágító hatás miatt (lásd 4.5 pont). Az alábbiakat kell figyelembe venni:

• A Spedra elkezdése előtt az alfa-blokkoló terápiában részesülő betegnek stabilnak kell lennie. Az alfa-blokkoló terápia mellett haemodinamikai instabilitást mutató betegek esetében nagyobb a tünetekkel járó hypotensio kockázata avanafil egyidejű alkalmazásakor.

• Az alfa-blokkoló terápia mellett stabil betegeknél az avanafilt az 50 mg-os legalacsonyabb adaggal kell elkezdeni.

• Azoknál a betegeknél, akik már a Spedra optimális adagját szedik, az alfa-blokkoló kezelést a legkisebb adaggal kell megkezdeni. Az avanafilt szedő betegeknél az alfa-blokkoló adagjának lépcsőzetes emelése a vérnyomáscsökkenés további csökkenésével járhat.

• Az avanafil és az alfa-blokkolók egyidejű alkalmazásának biztonságát más tényezők is befolyásolhatják, beleértve az intravascularis volumendepléciót és az egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszert is.

CYP3A4-gátlók egyidejű alkalmazása

Az avanafil és az erős CYP3A4-gátlók, mint a ketokonazol és a ritonavir, egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pont).

Az erectilis dysfunctio egyéb kezeléseinek egyidejű alkalmazása

A Spedra és az egyéb PDE5-gátlók vagy az erectilis dysfunctio kezelésére szolgáló egyéb terápiák kombinációjának biztonságosságát és hatásosságát nem tanulmányozták. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a Spedra ilyen kombinációban nem szedhető.

Alkohol egyidejű alkalmazása

Az avanafillel kombinációban fogyasztott alkohol megnöveli a tünetekkel járó hypotensio lehetőségét (lásd 4.5 pont). A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy az avanafil és az alkohol egyidejű alkalmazása megnövelheti a hypotensio, a szédülés és az ájulás valószínűségét. A kezelőorvosnak tanácsot kell adnia arra vonatkozóan is, hogy mit tegyenek a betegek az orthostaticus hypotensio tüneteinek megjelenése esetén.

Nem tanulmányozott populációk

Az avanafilt nem értékelték gerincvelő-sérülés vagy egyéb neurológiai betegségek okozta erectilis

dysfunctióban szenvedő betegeknél, illetve súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő alanyoknál.

Az avanafillal való farmakodinámiás kölcsönhatás lehetősége

Nitrátok

Egészséges alanyokban a placebóhoz képest az avanafil fokozta a nitrátok hypotensiv hatását. Ez feltehetőleg a nitrátok és az avanafil által a nitrogén-monoxid/cGMP anyagcsereútra kifejtett kombinált hatás eredménye. Ennél fogva az avanafil alkalmazása ellenjavallt a szerves nitrát vagy nitrogén-monoxid-donorok (mint az amil-nitrit) bármely formáját alkalmazó betegeknél. Ha a beteg avanafilt vett be 12 órán belül, és életet veszélyeztető helyzetben orvosilag szükségesnek ítélik a nitrát kezelést, megnövekszik a vérnyomás jelentős és potenciálisan veszélyes csökkenésének valószínűsége. Ilyen körülmények között a nitrátok kizárólag szoros orvosi felügyelet mellett, megfelelő haemodinamikai ellenőrzés mellett alkalmazhatók (lásd 4.3 pont).

A szisztémás vérnyomást csökkentő gyógyszerek

Értágítóként az avanafil csökkentheti a szisztémás vérnyomást. Ha a Spedra-t a szisztémás vérnyomást csökkentő más gyógyszerkészítménnyel kombinációban alkalmazzák, az additív hatások tünetekkel járó hypotensiót (pl. szédülés, kábaság, ájulás vagy ájulás közeli érzés) okozhatnak. A III. fázisú klinikai vizsgálatok során „hypotensiós” eseményt nem, de időnkénti „szédüléses” epizódokat megfigyeltek (lásd 4.8 pont). A III. fázisú klinikai vizsgálatokban az „ájulás” egy-egy epizódját észlelték placebo-kezelés, illetve 100 mg avanafillel végzett kezelés mellett.

Az értágítók, többek között az avanafil, hatásaival szemben különös érzékenységet mutató betegek közé tartoznak a bal kamrai kiáramlási obstrukcióban (pl. aorta stenosis, idiopathiás hypertrophiás subaorticus stenosis), illetve a vérnyomás vegetatív szabályozásának súlyos elégtelenségében szenvedő betegek (lásd 4.4 pont).

Alfa-blokkolók

A doxazozinnal és tamszulozinnal fellépő haemodinamikai kölcsönhatásokat egészséges alanyokban vizsgálták egy két időszakot magában foglaló, keresztezett elrendezésű vizsgálatban. Stabil doxazozin-kezelést kapó betegeknél avanafil adagolása után az állva és fekve mért szisztolés vérnyomás átlagos maximális csökkenése a placebo-hatás levonását követően 2,5 Hgmm, illetve

6,0 Hgmm volt. Avanafil adagolását követően a 24 alany közül összesen 7 tapasztalt potenciálisan

klinikai jelentőségű értéket vagy csökkentést a kiindulási értékhez képest (lásd 4.4 pont).

Stabil tamszulozin-kezelést kapó betegeknél avanafil adagolása után az állva és fekve mért szisztolés vérnyomás átlagos maximális csökkenése a placebo-hatás levonását követően 3,6 Hgmm, illetve

3,1 Hgmm volt. Avanafil adagolását követően a 24 alany közül 5 tapasztalt potenciálisan klinikai

jelentőségű értéket vagy csökkentést a kiindulási értékhez képest (lásd 4.4 pont).

Vérnyomáscsökkentő szerek (nem alfa-blokkolók)

Klinikai vizsgálatban értékelték az avanafil által a kiválasztott vérnyomáscsökkentő szerek (amlodipin és enalapril) vérnyomáscsökkentő hatásának fokozására kifejtett hatást. Az eredmények szerint az avanafil egyidejű alkalmazása mellett a placebóhoz képest a fekve mért szisztolés vérnyomás átlagos maximális csökkenése 2/3 Hgmm az enalapril, illetve 1/-1 Hgmm volt az amlodipin esetében. A fekve mért szisztolés vérnyomás átlagos maximális csökkenése csak az enalapril és avanafil egyidejű alkalmazásakor mutatott statisztikailag szignifikáns különbséget, és az avanafil dózisa után 4 órával visszatért a kiindulási értékhez. Mindkét kohorszban egy-egy vizsgálati alany tapasztalt hypotensiós tünetek által nem kísért vérnyomáscsökkenést, amely a kialakulástól számított 1 órán belül megszűnt. Az avanafil nem befolyásolta az amlodipin farmakokinetikáját, de az amlodipin sorrendben 28, ill.

60%-kal megnövelte az avanafil maximális, ill. teljes expozícióját (lásd 4.4 pont).

Alkohol

Az avanafillel kombinációban fogyasztott alkohol megnöveli a tünetekkel járó hypotensio lehetőségét. Egy egészséges alanyokat vizsgáló, egyszeri dózisú, háromágú, keresztezett elrendezésű vizsgálatban a diasztolés vérnyomás átlagos maximális csökkenése szignifikánsan magasabb az alkohollal kombinációban alkalmazott avanafil esetében az egymagában alkalmazott avanafilhez (3,2 Hgmm) vagy alkoholhoz (5,0 Hgmm) viszonyítva (lásd 4.4 pont).

Az erectilis dysfunctio más kezelései

Az avanafil és egyéb PDE5-gátlók vagy az erectilis dysfunctio kezelésére szolgáló egyéb terápiák kombinációjának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták (lásd 4.4 pont).

Egyéb hatóanyagok hatása az avanafilre

Az avanafil a CYP3A4 szubsztrátja, és főként ezen az enzimen keresztül metabolizálódik. Vizsgálatok kimutatták, hogy a CYP3A4 enzimet gátló gyógyszerek megnövelhetik az avanafil expozícióját (lásd 4.2 pont).

CYP3A4-gátlók

A szelektív és nagyon hatékony CYP3A4-gátló ketokonazol (napi 400 mg) az egyetlen dózisban adott 50 mg avanafil Cmax, ill. expozíciós (AUC) értékét 3-szorosára, ill. 14-szeresére növelte, és megközelítőleg 9 órára nyújtotta az avanafil felezési idejét. A nagyon hatékony CYP3A4-gátló és CYP2C9-gátló ritonavir (napi kétszeri 600 mg) az egyetlen dózisban adott 50 mg avanafil Cmax, ill. expozíciós (AUC) értékét 2-szeresére, ill. 13-szorosára növelte, és megközelítőleg 9 órára nyújtotta az avanafil felezési idejét. A CYP3A4 egyéb erős gátlói (pl. itrakonazol, vorikonazol, klaritromicin, nefazodon, szakvinavir, nelfinavir, indinavir, atazanavir és telitromicin) várhatóan hasonló hatással rendelkeznének. Következésképpen, az avanafil és a hatékony CYP3A4-gátlók egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

A közepesen hatékony CYP3A4-gátló eritromicin (napi kétszeri 500 mg) az egyetlen dózisban adott 200 mg avanafil Cmax, ill. expozíciós (AUC) értékét 2-szeresére, ill. 3-szorosára növelte, és megközelítőleg 8 órára nyújtotta az avanafil felezési idejét. A CYP3A4 egyéb közepesen hatékony gátlói (pl. amprenavir, aprepitant, diltiazem, flukonazol, fozamprenavir és verapamil) várhatóan hasonló hatással rendelkeznének. Következésképpen, az egyidejűleg közepesen hatékony CYP3A4-

gátlókat szedő betegek esetében az avanafil legnagyobb ajánlott adagja 100 mg, amely 48 óránként legfeljebb egyszer alkalmazható (lásd 4.2 pont).

Bár a specifikus gyógyszerkölcsönhatásokat nem tanulmányozták, más CYP3A4-gátló, beleértve a grépfrútlét is, valószínűleg megnövelnék az avanafil expozícióját. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy az avanafil alkalmazása előtti 24 órában kerüljék a grépfrútlé fogyasztását.

CYP3A4 szubsztrát

Az amlodipin (napi 5 mg) az egyetlen dózisban adott 200 mg avanafil Cmax, ill. AUC értékét 28%-kal, ill. 60%-kal növelte meg. Az expozíció ilyen mértékű megváltozása nem tekinthető klinikailag jelentősnek. Az egyszeri adagban adott avanafil nem befolyásolta az amlodipin plazmaszintjét.

Bár az avanafil és a rivaroxaban, illetve apixaban (CYP3A4 szubsztrátok) specifikus kölcsönhatását nem tanulmányozták, nem várható kölcsönhatás.

Citokróm P450-induktorok

A CYP induktorok, különösen a CYP3A4 induktorok (pl. boszentán, karbamazepin, efavirenz, fenobarbital és rifampicin) által az avanafil farmakokinetikájára és hatásosságára kifejtett lehetséges hatásokat nem értékelték. Az avanafil és egy CYP induktor egyidejű alkalmazása nem javasolt, mert csökkentheti az avanafil hatásosságát.

Az avanafil hatása más gyógyszerekre

Citokróm P450 gátlás

Humán máj mikroszómákon végzett in vitro vizsgálatokban az avanafil elhanyagolható hajlamot mutatott arra, hogy gyógyszerkölcsönhatásba lépjen a CYP1A1/2, 2A6, 2B6 és 2E1 enzimekkel. Továbbá, az avanafil metabolitjai (M4, M16 és M27) is minimális mértékben gátolták a CYP 1A1/2, 2A6, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4 enzimeket. Az adatok alapján az avanafil várhatóan nem fejt ki jelentős hatást a fenti enzimek által metabolizált egyéb gyógyszerekre.

Mivel az in vitro adatok az avanafil és a CYP 2C19, 2C8/9, 2D6 és 3A4 enzimek között potenciális gyógyszerkölcsönhatást azonosítottak, további vizsgálatokat végeztek omeprazol, roziglitazon, ill. dezipramin alkalmazásával, ezek azonban nem mutattak klinikailag jelentős kölcsönhatást a CYP 2C19, 2C8/9, ill. 2D6 enzimekkel.

Citokróm P450 indukció

A CYP1A2, CYP2B6 és CYP3A4 enzimek avanafil általi potenciális indukciója, amelyet primer humán hepatocytákon vizsgáltak in vitro, a klinikailag releváns koncentrációk mellett nem mutatott lehetséges kölcsönhatást.

Transzporterek

Az avanafilre vonatkozó in vitro eredmények azt mutatják, hogy a számított intestinalis koncentrációnál alacsonyabb koncentrációban P-gp szubsztrátként, illetve ha a digoxin a P-gp szubsztrát, akkor P-gp inhibitorként viselkedhet Nem ismert, hogy az avanafil milyen mértékben léphet kölcsönhatásba más gyógyszerek P-gp-mediált transzportjával.

Klinikailag alkalmazott koncentrációkban, in vitro adatok alapján az avanafil a BCRP inhibitora lehet. Klinikailag alkalmazott koncentrációkban az avanafil nem inhibitora az OATP1B1-nek az OATP1B3-nak, az OCT1-nek, az OCT2-nek, az OAT1-nek az OAT3-nak és a BSEP-nek.

Az avanafil egyéb transzporterekre gyakorolt hatása nem ismert.

Riociguát

Preklinikai vizsgálatok alapján additív szisztémás vérnyomáscsökkentő hatás jön létre, ha

PDE5-gátlókat riociguáttal együtt adnak. Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a riociguát fokozza a PDE5-gátlók hypotensiv hatását. A vizsgált populációban nem volt bizonyíték arra nézve, hogy a kombinációnak kedvező klinikai hatása volna. A riociguát egyidejű alkalmazása

PDE5-gátlókkal, beleértve az avanafilt is, ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Terhesség

A Spedra nem javallt nők kezelésére.

Az avanafil terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre adat. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a terhességre, az embrió és a magzat fejlődésére, a szülés folyamatára vagy a születés utáni fejlődésre (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

Az avanafil szoptatás közben történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre adat.

Termékenység

Az avanafil egyszeri 200 mg-os orális adagja után egészséges önkéntesekben a spermiumok motilitásában és morfológiájában nem észleltek hatásokat.

Egészséges önkénteseken és enyhe erectilis dysfunctioban szenvedő felnőtt férfiakon végzett klinikai vizsgálat során, az avanafil 100 mg-os dózisának 26 héten keresztül, szájon át történő adagolása nem járt semmilyen, a spermiumok koncentrációjára, számára, mozgékonyságára vagy morfológiájára gyakorolt kedvezőtlen hatással.

A Spedra csekély mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mivel az avanafil klinikai vizsgálataiban szédülést és látászavart jelentettek, a betegeknek ki kell ismerniük, hogyan reagálnak a Spedra-ra, mielőtt gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.

A biztonságossági profil összefoglalása

A Spedra biztonságossági profilja a klinikai fejlesztési program során avanafillel kezelt

2566 vizsgálati alanyon alapul. A klinikai vizsgálatok során gyakori mellékhatás a fejfájás, a kipirulás, az orr és orrnyálkahártya vérbősége és a hátfájás voltak. Összességében az avanafillel kezelt alanyoknál a nemkívánatos események és mellékhatások gyakoribbak voltak a 25 alatti, tehát normál testtömegindexű alanyok körében.

A hosszú távú klinikai vizsgálatban a mellékhatásokat tapasztaló betegek százalékos aránya csökkent

az expozíció növekvő időtartamával.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban megfigyelt mellékhatásokat a

MedDRA gyakorisági kategóriák konvenciója szerint mutatja: nagyon gyakori (≥ 1/10),

gyakori(≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A más PDE5-gátlók mellett megfigyelt egyes mellékhatások leírása

Más PDE5-gátlók kapcsán nem arteritises elülső ischaemiás opticus neuropathia (NAION) kis számú esetét jelentették a forgalomba hozatal után és a klinikai vizsgálatokban. Az avanafil klinikai vizsgálatai során nem jelentettek ilyen eseteket (lásd 4.4 pont).

Más PDE5-gátlók kapcsán kis számú priapismus esetet jelentettek a forgalomba hozatal után és a klinikai vizsgálatokban. Az avanafil klinikai vizsgálatai során nem jelentettek ilyen eseteket.

Más PDE5-gátlók kapcsán kis számú haematuria, haematospermia és penis haemorrhagia esetet

jelentettek a forgalomba hozatal után és a klinikai vizsgálatokban.

A más PDE5-gátlók szedése mellett a forgalomba hozatalt követő időszakban jelentett hypotensiót, valamint a csökkent vérnyomás által gyakorta okozott tünetet, a szédülést jelentették az avanafil klinikai vizsgálataiban (lásd 4.5 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat az

V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Egyszeri legfeljebb 800 mg-os avanafil adagot adtak egészséges alanyoknak, és napi többszöri legfeljebb 300 mg-os dózist betegeknek. A mellékhatások hasonlóak voltak az alacsonyabb adag mellett észleltekhez, de az előfordulási arányok és a súlyosság megnövekedett.

Túladagolás esetén szükség szerint a szokásos tüneti kezelést kell alkalmazni. A vesedialízistől nem várható a clearance gyorsulása, mivel az avanafil erősen kötődik a plazmaproteinekhez, és nem ürül a vizelettel.