SPEVIGO 150 MG OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SPEVIGO 150 MG
A Spevigo a generalizált pustulosus psoriasis (GPP) fellángolásának megelőzésére javallott felnőttek és 12 éves és idősebb gyermekek és serdülők számára.
A kezelést kizárólag a gyulladásos bőrbetegségek kezelésében tapasztalattal rendelkező orvosoknak szabad elkezdeniük és felügyelniük.
A kezelés elkezdhető a subcutan injekcióként adott előretöltött fecskendővel a GPP fellángolásának megelőzése érdekében vagy a spezolimab intravénás dózisával a GPP fellángolásának kezelésére (lásd a Spevigo 450 mg koncentrátum oldatos infúzióhoz készítmény alkalmazási előírását).
Adagolás
A GPP fellángolásának megelőzésére javasolt dózis felnőttek és legalább 12 éves, legalább 40 kg testtömegű gyermekek és serdülők esetében 600 mg subcutan adott telítő dózis (vagy négy 150 mg-os injekció, vagy két 300 mg-os injekció), amelyet 4 hetente 300 mg-os (vagy két 150 mg-os injekció, vagy egy 300 mg-os injekció) subcutan adagolás követ.
A Spevigo-t 40 kg-nál kisebb testtömegű betegek esetében nem vizsgálták. Farmakokinetikai modellezés és szimuláció alapján az ajánlott dózis a legalább 30 kg-os, de 40 kg-nál kisebb testtömegű, legalább 12 éves gyermekek és serdülők esetében 300 mg subcutan adott telítő dózis (vagy kettő 150 mg-os injekció, vagy egy 300 mg-os injekció), amelyet 4 hetente 150 mg-os (egy 150 mg-os injekció) subcutan adagolás követ (lásd 5.2 pont).
Egyéb GPP-kezelések spezolimabbal történő egyidejű alkalmazására vonatkozóan korlátozottan állnak rendelkezésre klinikai adatok. A spezolimab alkalmazása egyéb GPP-kezelésekkel együtt
nem javasolt, ezért fontolóra kell venni a korábbi GPP-kezelések fokozatos leállítását a kezelés megkezdésekor (lásd 4.4 és 4.5 pont).
GPP fellángolásának kezelése a GPP megelőzését célzó subcutan kezelés ideje alatt
A subcutan Spevigo-kezelés során a GPP fellángolását tapasztaló betegek esetében a fellángolás kezelhető intravénás Spevigo-val (lásd a Spevigo 450 mg koncentrátum oldatos infúzióhoz készítmény alkalmazási előírását).
A GPP megelőzését célzó subcutan kezelés megkezdése vagy újrakezdése a GPP fellángolásának intravénás kezelését követően
A Spevigo-val végzett intravénás kezelés után négy héttel subcutan Spevigo-kezelés kezdhető vagy újrakezdhető. A subcutan telítő dózis nem szükséges.
Kihagyott dózis
Kihagyott dózis esetében a dózist mihamarabb pótolni kell. Ezt követően az adagolást a szokásos tervezett időpontban kell folytatni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Nincs szükség dózismódosításra.
Vese- és májkárosodás
A spezolimabot hivatalosan nem vizsgálták ezen betegpopulációkban. Ezeknek az állapotoknak általában nincs klinikailag jelentős hatása a monoklonális antitestek farmakokinetikájára, és nincs szükség dózismódosításra.
Gyermekek és serdülők
A spezolimab biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták.
Az alkalmazás módja
Az injekció subcutan adagolandó a comb felső részébe vagy a has területére. Az előretöltött fecskendő nem injekciózható érzékeny, véraláfutásos, erythemás, bőrkeményedéses vagy heges bőrterületre. Ha közvetlenül egymás után több injekciót kell beadni, különböző beadási helyet kell választani az egyes injekcióknak, legalább 2 cm-es távolságra a másik injekció beadási helyétől.
Felnőttek és legalább 12 éves, legalább 40 kg testtömegű gyermekek és serdülők
A 600 mg-os telítő dózist (lásd az Adagolás című pontot) egészségügyi szakembernek kell beadnia.
További 300 mg-os subcutan dózisok esetében, amennyiben az egészségügyi szakember úgy ítéli meg, a subcutan injekciós technikára vonatkozó megfelelő képzést követően a beteg magának is beadhatja az előretöltött fecskendőt, vagy a gondviselője is elvégezheti a beadását.
A teljes 300 mg-os dózishoz vagy két 150 mg-os előretöltött fecskendő tartalmának egymás után történő beadása szükséges, vagy egy 300 mg-os előretöltött fecskendőt kell beadni.
A részletes használati utasítás az adott betegtájékoztatóban található.
Legalább 12 éves, legalább 30 kg-os, de 40 kg-nál kisebb testtömegű gyermekek és serdülők:
A Spevigo-t egészségügyi szakembernek kell beadnia.
A 300 mg-os subcutan telítő dózishoz (lásd az Adagolás című pontot) vagy két 150 mg-os előretöltött fecskendő tartalmának közvetlenül egymás után történő beadása szükséges, vagy egy 300 mg-os előretöltött fecskendőt kell beadni.
További 150 mg-os dózis esetében egy 150 mg-os előretöltött fecskendő tartalmának beadása szükséges.
Nyomonkövethetőség
A biológiai gyógyszerek könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Fertőzések
A spezolimab növelheti a fertőzések kockázatát (lásd 4.8 pont).
Krónikus fertőzés vagy a kórelőzményben szereplő visszatérő fertőzés esetén a spezolimab felírása előtt fontolóra kell venni a kezelés esetleges kockázatait és várható klinikai előnyeit. Olyan betegeknél, akiknél bármilyen klinikailag jelentős aktív fertőzés áll fenn, a spezolimab-kezelés nem kezdhető el a fertőzés gyógyulásáig vagy megfelelő kezeléséig. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ha a spezolimab-kezelés során vagy azt követően klinikailag jelentős fertőzés jelei vagy tünetei jelentkeznek, forduljanak orvoshoz.
Ha a beteg a GPP-fellángolás megelőzésére Spevigo subcutan injekcióval végzett kezelés alatt áll és klinikailag jelentős aktív fertőzés alakul ki, akkor a Spevigo-kezelést le kell állítani. A kezelés újraindítása akkor fontolható meg, ha a fertőzés meggyógyul vagy megfelelően kezelt.
Kezelést megelőző tuberculosis szűrővizsgálat
A spezolimab-kezelés megkezdése előtt a betegeknél szűrővizsgálatot kell végezni egy esetleges tuberculosis- (tbc-) fertőzés kimutatására. A spezolimab ellenjavallt aktív tbc-fertőzés esetén (lásd 4.3 pont).
A spezolimab-kezelés megkezdése előtt a következő esetekben kell fontolóra venni a tbc elleni kezelést: látens tbc-ben szenvedő betegeknél, a kórelőzményben szereplő tbc esetén vagy olyan, aktív tbc-fertőzött betegekkel történt korábbi érintkezés esetén, akiknél nem igazolható, hogy megkapták a megfelelő kezelést. A spezolimab-kezelés során, illetve azt követően a betegeket figyelemmel kell kísérni, hogy nem jelentkeznek-e náluk az aktív tbc jelei és tünetei.
Túlérzékenységi reakciók
A monoklonális antitestek, így a spezolimab alkalmazása esetén is előfordulhatnak túlérzékenységi reakciók. A túlérzékenységi reakciók közé tartoznak olyan azonnali reakciók, mint az anaphylaxia, illetve olyan késleltetett reakciók, mint az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms, DRESS).
Azonnali túlérzékenységi reakciót, többek között anaphylaxiás reakciót jelentettek a spezolimabbal kezelt betegek esetében (lásd 4.8 pont).
Anaphylaxia vagy egyéb súlyos túlérzékenységi reakció jelei esetén a spezolimab-kezelést azonnal le kell állítani, és el kell kezdeni a megfelelő kezelést (lásd 4.3 pont).
Alkalmazása GPP azonnali, életveszélyes fellángolása esetén
A GPP fellángolásának kezelésére vonatkozó információkért olvassa el a Spevigo 450 mg
koncentrátum oldatos infúzióhoz készítmény alkalmazási előírását.
Nincs tapasztalat a spezolimab alkalmazásával kapcsolatban GPP azonnali, életveszélyes fellángolása vagy intenzív osztályon történő kezelést igénylő fellángolása esetén.
Egyidejű alkalmazás egyéb GPP-kezelésekkel vagy immunszuppresszánsokkal
Az immunszuppresszánsokkal – beleértve a biológiai gyógyszereket is – kombinációban alkalmazott spezolimab biztonságosságát és hatásosságát nem értékelték szisztematikusan. A GPP fellángolásának prevenciójával foglalkozó klinikai vizsgálatban az egyéb GPP-kezeléseket le kellett állítani a spezolimab-kezelés megkezdése előtt, a legtöbb egyéb kezelés esetében (biológiai gyógyszerek, egyéb szisztémás immunmoduláló kezelések) kimosási időszakot is figyelembe véve; vagy a randomizáció napján (a prevenciót célzó spezolimab-kezelés megkezdésének napján) hagyták abba (lásd 5.1 pont).
A spezolimab egyéb GPP-kezelésekkel történő egyidejű alkalmazása nem javasolt. A GPP-fellángolásának megakadályozása céljából fontolóra kell venni a korábbi kezelések fokozatos leállítását a GPP-prevenciót célzó spezolimab-kezelés megkezdésekor. Ha szükséges, a kezelés során esetenként egyéb GPP-kezelések is alkalmazhatók (pl. rosszabbodás vagy fellángolás észlelhető) a kezelőorvos megítélése alapján.
Immunizáció
Nem ismert, hogy a spezolimab befolyásolja-e a vakcinák hatásosságát.
Nem áll rendelkezésre adat a fertőzés élő kórokozókat tartalmazó vakcinák általi esetleges másodlagos átviteléről spezolimab-kezelést kapó betegeknél (lásd 4.5 pont). Élő kórokozókat tartalmazó vakcina alkalmazása és a spezolimab-kezelés megkezdése között legalább 4 hétnek el kell telnie. A spezolimab-kezelés során és azt követően legalább 16 hétig nem adható élő kórokozókat tartalmazó vakcina.
A GPP fellángolásának megelőzését célzó spezolimab-kezelés indítása előtt megfontolandó a megfelelő immunizáció – jelenlegi immunizációs irányelvekkel összhangban történő – elvégzése.
Perifériás neuropathia
A perifériás neuropathia kockázata spezolimab alkalmazása esetén nem ismert. A spezolimabbal végzett klinikai vizsgálatokban jelentettek perifériás neuropathiás eseteket. Az orvosoknak figyelniük kell az olyan tünetekre, amelyek újonnan fellépő perifériás neuropathiára utalhatnak.
Ismert hatású segédanyagok
Poliszorbátok
Ez a gyógyszer 0,4 mg poliszorbát 20-at tartalmaz 1 ml-es előretöltött fecskendőnként és 0,8 mg poliszorbát 20-at tartalmaz 2 ml-es előretöltött fecskendőnként. A poliszorbátok allergiás reakciókat okozhatnak.
Nátrium
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz dózisonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. GPP-ben szenvedő betegeknél a spezolimab várhatóan nem okoz citokinek által mediált CYP-kölcsönhatásokat, mint „elkövető” (perpetrator).
Élő kórokozókat tartalmazó vakcinák nem adhatók a spezolimabbal egyidejűleg (lásd 4.4 pont).
Korlátozott a tapasztalat a spezolimab immunszuppresszánsokkal történő egyidejű alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.4 pont).
Terhesség
A spezolimab terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem, vagy csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok. Helyettesítő, egérspecifikus anti-IL36R monoklonális antitestet alkalmazó nem klinikai vizsgálatokban nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). Ismert, hogy a humán immunglobulin (IgG) átjut a placentáris barrieren. Elővigyázatosságból jobb, ha a spezolimab alkalmazását kerülik terhesség alatt.
Szoptatás
Nem áll rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy a spezolimab kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Embereknél az IgG antitestek a szülés utáni első pár napban választódnak ki az anyatejbe, majd szintjük rövid idő alatt alacsony értékre csökken. Következésképpen lehetséges, hogy az IgG antitestek a szülés utáni első pár napban átjutnak az újszülöttbe az anyatejjel. Ebben a rövid időszakban nem lehet kizárni az anyatejjel táplált csecsemőt érintő kockázatot. Ezen időszak után a spezolimab a szoptatás alatt is alkalmazható, ha klinikailag szükséges. Ha a kezelést a terhesség utolsó trimesztere előtt abbahagyták, a szoptatás közvetlenül a születés után elkezdhető.
Termékenység
A spezolimab humán termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Helyettesítő, egérspecifikus anti-IL36R monoklonális antitestet alkalmazó, egerekkel végzett vizsgálatokban nem igazoltak az IL36R-antagonizmus következtében fellépő direkt vagy indirekt káros hatásokat a termékenység tekintetében (lásd 5.3 pont).
A Spevigo nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a fertőzések (33,3%) voltak, ebből 3 betegnél jelentettek súlyos fertőzést (3,2%) (lásd Kiválasztott mellékhatások leírása).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A spezolimab klinikai vizsgálatokban történő alkalmazása során és a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások felsorolása az 1. táblázatban látható. A mellékhatások a MedDRA szerinti szervrendszerek és az alábbiakban meghatározott gyakorisági kategóriák szerint kerültek feltüntetésre: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka
(≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
4. táblázat: Mellékhatások
| Szervrendszer | Mellékhatások | Gyakoriság |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Fertőzésa) | Nagyon gyakori |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenységb) | Nem ismert |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Pruritus | Gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | A tű beszúrásának helyén fellépő reakciók | Nagyon gyakoric) |
| Fáradtság | Gyakori |
a) A leggyakrabban jelentett fertőzés a húgyúti fertőzés (gyakori) és a felső légúti fertőzés (nagyon gyakori) volt
b) A nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokból származó adatok alapján
c) Az Effisayil 1 vizsgálatban nem jelentették
Kiválasztott mellékhatások leírása
Fertőzések
Az Effisayil 1 vizsgálat 1 hetes placebokontrollos periódusában a spezolimabbal kezelt betegek 17,1%-ánál jelentettek fertőzést, ezzel szemben a placebót kapó betegeknél ez az arány 5,6% volt. Az Effisayil 1 vizsgálatban egy (1) betegnél (2,9%) jelentettek súlyos fertőzést (húgyúti fertőzést) a spezolimabbal kezelt csoportban, míg a placebocsoportban ilyen nem fordult elő. Az Effisayil 2 vizsgálat legfeljebb 48 hétig tartó placebokontrollos időszakában a Spevigo-val kezelt betegek
33,3%-ánál, a placebót kapó betegek szintén 33,3%-ánál jelentettek fertőzéseket. Az Effisayil 2 vizsgálatban a Spevigo-csoport 3 betegénél (3,2%) jelentettek súlyos fertőzéseket, míg a placebocsoportban ilyen nem fordult elő.
A spezolimabbal végzett klinikai vizsgálatokban megfigyelt fertőzések általában enyhék vagy közepesen súlyosak voltak, és nem voltak jellemző kórokozók vagy fertőzés típusok.
Túlérzékenység
A túlérzékenység magában foglalja az azonnali túlérzékenységi reakciót, beleértve az anaphylaxiás reakciót. Azonnali szisztémás túlérzékenységi reakciót jelentettek a nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően.
A tű beszúrásának helyén fellépő reakciók
A tű beszúrásának helyén fellépő reakciók közé tartozik a tű beszúrásának helyén megjelenő bőrpír, duzzanat, fájdalom, induratio, melegség, hámlás, papula, viszketés, bőrkiütés és csalánkiütés. A tű beszúrásának helyén fellépő reakciók jellemzően enyhék vagy közepesen súlyosak voltak.
Gyermekek és serdülők
A serdülőkre vonatkozó rendelkezésre álló adatok korlátozottak. Az Effisayil 2 vizsgálatba nyolc, GPP-ben szenvedő, 14-17 éves serdülőkorú beteget vontak be (lásd 5.1 pont). Összességében a spezolimabbal kezelt serdülők (n = 6) biztonságossági profilja megfelelt a felnőtteknél tapasztalt biztonságossági profilnak, és új biztonságossági aggályok nem merültek fel.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A spezolimab klinikai vizsgálatokban alkalmazott legmagasabb intravénás vagy subcutan dózisa 1200 mg volt. Az egyszeri vagy ismételt, legfeljebb 1200 mg-os dózis alkalmazása esetén megfigyelt mellékhatások összhangban voltak a spezolimab ismert biztonságossági profiljával.
Túladagolás esetén a betegnél javasolt figyelni a mellékhatások jeleinek és tüneteinek jelentkezését, és szükség esetén megfelelő tüneti kezelést kell alkalmazni.
Farmakológiai tulajdonságok - SPEVIGO 150 MG
Farmakoterápiás csoport: immunszuppresszánsok, interleukin-inhibitorok, ATC kód: L04AC22 Hatásmechanizmus
A spezolimab egy humanizált immunglobulin-G1 (IgG1) alcsoportba tartozó antagonista monoklonális antitest, amely a humán interleukin 36 receptor (IL36R) jelátviteli útvonalat gátolja. A spezolimab IL36R-kötődése megakadályozza az IL36R saját ligandumai (IL36 α, β és γ) általi későbbi aktiválását, valamint a proinflammatorikus útvonalak downstream aktiválását.
Farmakodinámiás hatások
A GPP-ben szenvedő betegeknél az intravénás spezolimab-kezelés után a kiindulási értékekhez képest az 1. héten a C-reaktív protein (CRP), az IL6, a T-helper sejtek (Th1/Th17) mediálta citokinek, a keratinociták által mediált gyulladásos markerek, a neutrofil mediátorok és a proinflammatorikus citokinek csökkent szintje volt mérhető a szérumban és a bőrben, és ezek összefüggésben álltak a csökkent klinikai súlyossággal is. A biomarkerek szintjének ez a csökkenése még kifejezettebb volt az utolsó mérés alkalmával, az Effisayil 1 vizsgálat 8. hetében.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Effisayil 2 (1368-0027)
A subcutan adagolt spezolimab hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, IIb fázisú vizsgálatban (Effisayil 2) értékelték olyan felnőttek és serdülők esetében, akiknek az anamnézisében az ERASPEN kritériumok alapján diagnosztizált GPP fordult elő az IL36RN mutációs státuszától függetlenül, és akiknek korábban legalább két, közepesen súlyos–súlyos intenzitású GPP-fellángolásuk volt. A betegeket abban az esetben randomizálták, ha a szűréskor és a randomizációkor a GPPGA szerinti összpontszámuk 0 vagy 1 volt. A betegeknek a randomizációt megelőzően vagy annak során abba kellett hagyniuk a GPP kezelésére alkalmazott szisztémás és topicalis terápiát. A betegek kórtörténetében szerepelnie kellett az egyidejűleg alkalmazott GPP-
kezelés során történő fellángolásnak, vagy ezen egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek dózisának csökkentésekor vagy alkalmazásának abbahagyásakor jelentkező fellángolásnak.
A vizsgálat elsődleges végpontja a GPP első fellángolásáig eltelt idő volt, a 48. héttel bezáróan (definíció szerint a GPPGA pustulaképződési alpontszám ≥ 2 és a GPPGA összpontszám ≥ 2-vel történő növekedése a kiindulási értékhez képest). A fő másodlagos végpont legalább egy GPP-fellángolás előfordulása volt a 48. héttel bezáróan. A 48. héten további másodlagos végpontok voltak a PSS (psoriasis tünetskála, Psoriasis Symptom Scale) és a DLQI (dermatológiai életminőségi index, Dermatology Quality of Life Index) pontszám első romlásáig (definíció szerint az összpontszám kiindulási értékhez képest mért 4 pontos emelkedése) eltelt időtartamok.
Összesen 123 beteget randomizáltak (1:1:1:1 arányban) a négy kezelési kar között (lásd 2. táblázat).
2. táblázat: Az Effisayil 2 kezelési karjai
| Telítő dózis | További dózisok | |
| spezolimab | 600 mg subcutan | 4 hetente 300 mg subcutan |
| spezolimab | 600 mg subcutan | 12 hetente 300 mg subcutan |
| spezolimab | 300 mg subcutan | 12 hetente 150 mg subcutan |
| Placebo | subcutan alkalmazás | 4 hetente subcutan alkalmazás |
A vizsgálati populáció 38,2%-ban férfiakból és 61,8%-ban nőkből állt. Az átlagéletkor 40,4 év (tartomány:14–75) volt 8 (6,5%) serdülőkorú beteggel (kezelési karonként 2); a betegek 64,2%-a volt ázsiai és 35,8%-a fehér bőrű. A vizsgálatba bevont betegek GPPGA pustulaképződési alpontszáma
1 (28,5%) vagy 0 (71,5%), GPPGA összpontszámuk 1 (86,2%) vagy 0 (13,8%) volt. A randomizációkor a betegek 74,8%-a részesült GPP elleni szisztémás kezelésben, amelyet a randomizált vizsgálati kezelés elkezdésekor abbahagytak.
Bár az Effisayil 2 vizsgálatban 3 adagolási rendet vizsgáltak, a GPP fellángolásának megelőzésére az ajánlott adagolási rend 600 mg subcutan adott telítő spezolimab-dózis, majd ezt követően 4 hetente subcutan adagolt 300 mg-os kezelés (lásd 4.2 pont). Az alább összefoglalt eredmények az ajánlott adagolási rendre vonatkoznak.
A fellángolást tapasztaló betegek legfeljebb két, 900 mg-os intravénás spezolimab-dózist kaphattak nyílt elrendezésben (lásd 4.2 pont). A spezolimab ajánlott dózisával kezelt kar 2 (6,7%) betege és a placebokar 15 (48,4%) betege részesült fellángolás elleni intravénás kezelésben.
A spezolimab ajánlott dózisával végzett kezelés a placebóhoz képest statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett az elsődleges és a fő másodlagos végpont esetében (lásd 3. táblázat).
3. táblázat: A GPP első fellángolásáig eltelt idő és legalább egy GPP-fellángolás előfordulása a
48. hétig (Effisayil 2)
| Placebo | Ajánlott spezolimab-dózis | |
| Vizsgált betegek száma, n | 31 | 30 |
| GPP-fellángolásban szenvedő betegek, n (%)* | 16 (51,6) | 3 (10,0) |
| Az első fellángolásig eltelt időre vonatkozó relatív hazárd (hazard ratio, HR)** a placebóhoz képest (95%-os CI) | 0,16(0,05; 0,54) | |
| p-érték*** | 0,0005 | |
| A GPP-fellángolás előfordulására vonatkozó kockázatkülönbség a placebóhoz képest (95%-os CI) | -39,0%(-62,1; -15,9) | |
| p-érték**** | 0,0013 | |
* A GPP súlyosbodásának kezelésére használt intravénás spezolimab-kezelés vagy a vizsgáló által elrendelt standard ellátás alkalmazását tekintették a GPP-fellángolás kezdetének
** Cox-regressziós modell a randomizációkor folyamatban lévő, GPP elleni szisztémás gyógyszeralkalmazással rétegezve
*** Log-rang próba a randomizációkor folyamatban lévő, GPP elleni szisztémás gyógyszeralkalmazással rétegezve, egyoldalas p-érték
**** Cochran–Mantel–Haenszel-teszt többszörös imputációt követően, a randomizációkor folyamatban lévő, GPP elleni szisztémás gyógyszeralkalmazással rétegezve, egyoldalas p-érték
A spezolimab ajánlott subcutan dózisának a placebóhoz képest mért hatásossága röviddel a randomizációt követően megfigyelhető volt és fennállt a 48. hétig (lásd 1. ábra).
1. ábra: A GPP első fellángolásáig eltelt idő a 48. hétig (Effisayil 2)
A kezelés hatását mind az elsődleges, mind a fő másodlagos végpontra vonatkozóan megfigyelték az összes beteg esetében, függetlenül az IL36RN mutációs státusztól.
A placebokaron a GPP súlyosbodásának – melyet GPP-fellángolásnak ítéltek meg – kezelésére egy serdülőkorú beteg kapott a vizsgáló által elrendelt standard ellátást. Az ajánlott dózisú spezolimab-kar egyik serdülőkorú betege sem tapasztalt GPP-fellángolást.
A GPP súlyosbodásának megelőzése a PSS és a DLQI szempontjából is megfigyelhető volt, amint azt a PSS-re vonatkozó 0,42 (95%-os CI 0,20; 0,91) értékű relatív hazárd, illetve a DLQI-re vonatkozó 0,26 (95%-os CI 0,11; 0,62) értékű relatív hazárd is szemlélteti.
Immunogenitás
Az Effisayil 1 vizsgálatban a spezolimabbal intravénásan kezelt GPP-ben szenvedő betegek 46%-ánál alakultak ki gyógyszerellenes antitestek (anti-drug antibody; ADA). Az ADA-pozitív betegek többségénél neutralizáló antitestek is kialakultak. Az Effisayil 2 vizsgálatban a spezolimab többszöri subcutan dózisának alkalmazását követően a betegek 41%-ánál alakultak ki ADA-k. Az ADA-pozitív betegek többségénél neutralizáló antitestek is kialakultak.
A spezolimab clearance-értéke az ADA-titer növekedésével párhuzamosan nőtt.
Mivel a betegek többségénél az Effisayil 1 vizsgálat során nem fordult elő újabb fellángolás, ezért olyan betegek ismételt kezelésével kapcsolatban, akiknél ADA termelődött (n = 4), korlátozott adatok állnak rendelkezésre. Jelenleg nem ismert, hogy van-e összefüggés a spezolimabbal szemben
termelődött ADA jelenléte és a spezolimab – a fellángolás kezelésében mutatott – hatásosságának fenntartása között. Az Effisayil 2 vizsgálatban a spezolimab subcutan adagolását követően az ADA jelenlétének nem volt egyértelmű hatása a hatásosságra vagy a biztonságosságra.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a 12 évesnél fiatalabb gyermekek esetén eltekint a Spevigo vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a generalizált pustulosus psoriasis kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Egészséges alanyoktól, GPP-ben szenvedő betegektől és egyéb betegségekben szenvedő betegektől gyűjtött adatok alapján populációs farmakokinetikai modellt dolgoztak ki. Egyszeri intravénás
900 mg-os dózis után a populációs PK-modell alapján a becsült AUC0‑∞- (95%-os CI) érték 4750 (4510; 4970) mikrogramm×nap/ml, a Cmax- (95%-os CI) érték pedig 238 (218;
256) mikrogramm/ml volt egy tipikus, GPP-ben szenvedő, ADA-negatív betegnél. A spezolimab 600 mg-os subcutan telítő dózisának alkalmazását követően 4 hetente adagolt 300 mg-os subcutan spezolimab-dózis után az átlagos (CV%) dinamikus egyensúlyi állapotbeli mélyponti koncentráció 33,4 mikrogramm/ml (37,6%) és 42,3 mikrogramm/ml (43,0%) közötti tartományban volt.
Felszívódás
Egészséges önkénteseknél a spezolimab egyszeri subcutan dózisát követő plazma-csúcskoncentráció 5,5–7,0 nappal az adagolást követően alakult ki. A hasi területre történő subcutan beadást követően nagyobb dózisok esetében az abszolút biohasznosulás kissé magasabb volt, az alábbi becsült értékekkel: 150 mg esetében 58%, 300 mg esetében 65% és 600 mg esetében 72%. A rendelkezésre álló korlátozott adatok alapján a comb esetében mért abszolút biohasznosulás körülbelül 85% volt a spezolimab 300 mg-os subcutan dózisának alkalmazását követően.
Egyetlen 300 mg-os spezolimab-dózis – vagy egy 300 mg-os injekcióban, vagy két 150 mg-os
injekcióban – hasba történő subcutan beadása után a biohasznosulás hasonló volt a két kezelésnél.
Eloszlás
A populációs farmakokinetikai elemzés alapján a jellemző eloszlási térfogat dinamikus egyensúlyi állapotban 6,4 l volt.
Biotranszformáció
A spezolimab metabolikus útvonalát nem jellemezték. Humanizált IgG1 monoklonális antitestként a spezolimab várhatóan – az endogén IgG-hez hasonlóan – kis peptidekre és aminosavakra bomlik le katabolikus útvonalakon keresztül.
Elimináció
A populációs PK-modell alapján a lineáris dózistartományban (0,3–20 mg/ttkg) a spezolimab clearance-értéke (95%-os CI) egy tipikus, GPP-ben szenvedő, ADA-negatív, 70 kg testtömegű betegnél 0,184 l/nap volt. A terminális felezési idő 25,5 nap volt.
Linearitás/nonlinearitás
Intravénás adagolás esetén a spezolimab lineáris farmakokinetikát mutatott, az egyszeri 0,3–
20 mg/ttkg dózistartományon belül az expozíció dózisarányos növekedésével. Mind a clearance (CL), mind a terminális felezési idő a dózistól független volt. Az egyszeri subcutan dózis beadását követően a spezolimab-expozíció a 150 mg – 600 mg dózistartományon belül a dózisarányosnál kissé jobban emelkedett a magasabb dózisoknál megfigyelt emelkedett biohasznosulás következtében.
Testtömeg
A spezolimab koncentrációi alacsonyabbak voltak nagyobb testtömegű betegeknél és magasabbak az alacsonyabb testtömegű betegek esetében. A spezolimabot 164 kg-nál nagyobb testtömegű, GPP-ben szenvedő betegek esetében nem vizsgálták. Farmakokinetikai modellezés és szimuláció alapján az ajánlott dózis legalább 12 éves, legalább 30 kg-os, de 40 kg-nál kisebb testtömegű gyermekek és serdülők esetén a felnőttek és legalább 12 éves, legalább 40 kg testtömegű gyermekek és serdülők ajánlott dózisának a fele (lásd 4.2 pont).
A csökkentett adagolási rendet kapó, legalább 30 kg-os, de 40 kg-nál kisebb testtömegű betegeknél az expozíció várhatóan hasonló a GPP vizsgálatokban megfigyelthez.
Idősek/nem/rassz
Populációs farmakokinetikai elemzések alapján a kor, a nem és a rassz nincs klinikailag releváns hatással a spezolimab farmakokinetikájára.
Máj- és vesekárosodás
Monoklonális antitestként a spezolimab várhatóan nem eliminálódik a májon vagy a vesén keresztül. A máj- vagy vesekárosodás spezolimab farmakokinetikájára kifejtett hatását nem vizsgálták hivatalos vizsgálatban.
Populációs PK elemzés alapján az enyhe májkárosodás és az enyhe vagy közepes fokú vesekárosodás nem befolyásolja a spezolimab szisztémás expozícióját.
Gyermekek és serdülők
A spezolimab farmakokinetikáját nem vizsgálták 14 év alatti gyermekeknél és serdülőknél.
A spezolimab serdülőknél megfigyelt plazma-farmakokinetikája összehangban volt a felnőtteknél megfigyeltekkel.
Gyógyszerészeti jellemzők - SPEVIGO 150 MG
nátrium-acetát-trihidrát (E262)
tömény ecetsav (E260) (a pH beállításához) szacharóz
arginin-hidroklorid poliszorbát 20 (E432) injekcióhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.
Nem fagyasztható! Ne használja fel a Spevigo előretöltött fecskendőt, ha az korábban fagyasztva volt, még kiolvadás után sem!
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Spevigo 150 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben
Felhasználás előtt a 150 mg-os előretöltött fecskendő legfeljebb 14 napon keresztül, legfeljebb 25 °C hőmérsékleten tárolható, amennyiben a fénytől való védelem érdekében a tárolás az eredeti csomagolásban történik. A 150 mg-os előretöltött fecskendőt ki kell dobni, ha 14 napnál tovább tárolták legfeljebb 25 °C-os hőmérsékleten.
Spevigo 300 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben
Felhasználás előtt a 300 mg-os előretöltött fecskendő legfeljebb 14 napon keresztül, legfeljebb 30 °C hőmérsékleten tárolható, amennyiben a fénytől való védelem érdekében a tárolás az eredeti csomagolásban történik. A 300 mg-os előretöltött fecskendőt ki kell dobni, ha 14 napnál tovább tárolták legfeljebb 30 °C-os hőmérsékleten.
Automatikus biztonsági tűvédővel, meghosszabbított ujjperemmel, dugattyúrúddal és (szilikonozott, bevont butil gumi-) dugóval összeszerelt előretöltött fecskendő.
Spevigo 150 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben
Kiszerelés: 2 db előretöltött fecskendő.
Spevigo 300 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben
Kiszerelés: 1 db előretöltött fecskendő.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Az előretöltött fecskendőket az injekció beadása előtt 15-30 perccel ki kell venni a hűtőszekrényből és a dobozból, hogy szoba-hőmérsékletűre (legfeljebb 25 °C) melegedjenek. Az előretöltött fecskendőket ne tegye ki közvetlen napfénynek.
Általánosan alkalmazott különleges óvintézkedések
Alkalmazás előtt ajánlott vizuálisan ellenőrizni minden előretöltött fecskendőt. Az oldatnak tisztának vagy enyhén opálosnak, színtelennek vagy halvány barnássárgának kell lennie. Az oldat tartalmazhat néhány áttetsző vagy fehér, a készítményből származó részecskét. A Spevigo nem alkalmazható, ha az oldat zavaros vagy elszíneződött, illetve nagy vagy színes részecskéket tartalmaz.
Ne használja az előretöltött fecskendőket, ha azokat leejtették vagy sérültnek tűnnek. Ne távolítsa el addig a kupakot, amíg készen nem áll a beadásra.
Mindegyik előretöltött fecskendő kizárólag egyszeri alkalmazásra való.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.