SPIRON 50 MG TABLETTA

Káliummegtakarító diuretikumok; aldoszteron-antagonista.

• Primer hyperaldosteronismus, amennyiben műtét nem javallt.

• Oedema és/vagy ascites szekunder hyperaldosteronismussal együtt járó betegségek esetében.

Adagolás

Az adagolást egyénileg, a hyperaldosteronismus súlyosságának és lefolyásának függvényében kell beállítani.

Felnőttek

Kezdő adag: 100‑200mg spironolakton/nap 3‑6napon keresztül.

Ha a hatás nem megfelelő, a dózist legfeljebb napi 400mg spironolaktonra lehet emelni. Fenntartó adagnak általában 50‑100mg spironolakton, de legfeljebb 100‑200mg spironolakton elegendő. A fenntartó adagot szükség szerint naponta, minden 2. vagy minden 3.napon kell bevenni.

Gyermekek és serdülők

Kezdő adag: 5napon keresztül naponta 3mg/ttkg spironolakton. A dózis a klinikai hatás beálltáig szükség esetén legfeljebb 9mg/ttkg-ra emelhető. A dózist a további kezelés során a hatás megtartása mellett amennyire lehet, csökkenteni kell.

Az alkalmazás módja

A tablettát összerágás nélkül, elegendő folyadékkal kell bevenni.

A kezelés időtartama

A kezelés időtartamáról a kezelőorvos határoz. A terápiát a lehető legrövidebb időn belül be kell fejezni. A hosszabb időn keresztül tartó kezelés szükségességét rendszeresen felül kell bírálni. Gyermekeket 30napnál tovább nem szabad a Spiron tablettával kezelni.

• A készítmény hatóanyagával (spironolakton) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Anuria.

• Akut veseelégtelenség.

• Súlyos veseelégtelenség (a kreatinin-clearance 1,73m² testfelszínre számítva 30ml/perc alatt, ill. a szérumkreatinin értéke 1,8mg/dl felett van).

• Hyperkalaemia.

• Hyponatraemia.

• Terhesség (lásd 4.6pont).

Fokozott orvosi ellenőrzés szükséges:

• a veseműködés enyhe fokú csökkenése (a szérumkreatinin értéke 1,2mg/dl és 1,8mg/dl között, ill. a kreatinin-clearance 60ml/perc és 30ml/perc között van) esetén;

• olyan betegeknél, akik alapbetegségük következtében acidosisra és/vagy hyperkalaemiára hajlamosak (pl. diabetes mellitus);

• hypotonia;

• hypovolaemia esetén.

Általában nem szabad spironolakton terápiával együtt káliumpótlást végezni sem gyógyszerek, sem káliumban gazdag étrend formájában.

Spironolakton és káliummegtakarító diuretikumok, kálium-szubsztituensek, ACE-gátlók vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) egyidejű alkalmazásakor életveszélyes hyperkalaemia alakulhat ki. Ezért a fenti gyógyszerek spironolaktonnal való kombinálása általában nem javasolt.

A Spiron tablettával végzett kezelés mellett rendszeresen ellenőrizni kell a szérum nátrium, szérum kálium, szérum kreatinin értékeket és a sav-bázis egyensúlyt.

Minden diuretikus terápiában részesülő beteg esetében figyelni kell a folyadék- és elektrolit-háztartás zavarára, például hypomagnesaemiára, hyponatraemiára, hypochloraemiás alkalózisra és hyperkalaemiára. A szérum és a vizelet elektrolit meghatározás különösen abban az esetben fontos, amikor a beteg erősen hány vagy parenterális folyadékpótlást kap. A folyadék- és elektrolit-háztartási zavarok figyelmeztető jelei és tünetei függetlenül a kiváltó októl: gyengeség, álmosság, izomfájdalmak vagy izomgörcsök, izomfáradtság, a végtagok petyhüdt bénulása, alacsony vérnyomás és gyomor-bélrendszeri zavarok, úgymint hányinger és hányás. Hyperkalaemia előfordulhat károsodott vesefunkciójú betegeknél vagy olyan betegeknél, akiknél túlzott a kálium bevitele és a szív szabálytalan működését okozhatja, mely halálos is lehet. Éppen ezért kálium-pótlást általában nem szabad spironolaktonnal együtt alkalmazni.

Az olyan gyógyszerek, melyekről ismert, hogy hyperkalaemiát okoznak spironolaktonnal együtt alkalmazva súlyos hyperkalaemiát okozhatnak (lásd 4.5pont).

Néhány beteg esetében reverzibilis hyperchloraemiás metabolikus acidózisról számoltak be, mely általában együtt járt hyperkalaemiával. Dilúciós hyponatraemiát okozhat vagy súlyosbíthatja azt.

A spironolakton-kezelés átmeneti karbamidszint emelkedést okozhat, különösen olyan betegek esetében, akiknek vesekárosodásuk van. A spironolakton enyhe acidosist okozhat.

Ha csökkent vesefunkció mellett a szérum kreatinin-értékek 1,2 és 1,8mg/dl között, ill. a kreatinin‑clearance 1,73m² testfelületre vetítve 60ml/perc alatt van, valamint a készítményt egyéb olyan készítményekkel kombinálva adják, amelyek emelhetik a káliumszintet, akkor a szérum káliumszintet gyakran kell ellenőrizni (lásd 4.5pont).

A spironolakton megzavarhatja a diagnosztikai vizsgálatokat (pl. digoxin-RIA) (lásd 4.5pont).

Segédanyagok

Laktóz

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes".

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők spironolaktonnal való kombinálása hyperkalaemiát okozhat (lásd 4.4pont).

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő (pl. acetilszalicilsav, indometacin) egyidejű szedése gyengítheti a spironolakton diuretikus hatását.

A spironolakton káliumsókkal (pl. kálium-klorid), olyan gyógyszerekkel, amelyek a kálium‑kiválasztást mérséklik (káliummegtakarító diuretikumok, mint amilyen a triamteren vagy az amilorid), vagy ACE-gátlókkal való együttes alkalmazásakor emelkedhet a szérum káliumszint, akár adott körülmények között súlyos, életveszélyes hyperkalaemia is kialakulhat (lásd 4.3pont).

ACE-gátlók, furoszemid és spironolakton egyidejű alkalmazásakor akut veseelégtelenség jelentkezhet.

A spironolakton és a karbenoxolon kölcsönösen befolyásolhatják egymás hatását. Az édesgyökér nagyobb mennyiségben e tekintetben hasonlóan hat, mint a karbenoxolon.

A szakirodalomban számos tanulmányban beszámoltak egy lehetséges interferenciáról a radioimmunoassay módszerrel meghatározott digoxin és a spironolakton vagy metabolitjai esetében. Sem az interferencia (mely assay-specifikus is lehet) mértéke, sem potenciális klinikai jelentősége nem került teljes mértékben felderítésre.

Digoxin és spironolakton egyidejű szedése emelheti a vér digoxin szintjét.

Neomicin lassíthatja a spironolakton reszorpcióját.

Egyéb hyperkalaemiát okozó gyógyszerek, pl. trimetoprim/szulfametoxazol (ko-trimoxazol) spironolaktonnal történő együttes adása klinikailag releváns hyperkalaemiát eredményezhet.

A spironolakton kötődik az androgénreceptorhoz és növelheti a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét abirateronnal kezelt prosztatadaganatos betegeknél. Együttadása abirateronnal nem javasolt.

A spironolakton csökkentheti a mitotán plazmaszintjét a mitotánnal kezelt, mellékvesekéreg-karcinómában szenvedő betegeknél, és emiatt nem szabad mitotánnal együtt alkalmazni.

Terhesség

A Spiron tabletta, mivel embernél antiandrogén hatások bizonyítottak, terhesség alatt nem alkalmazható. Állatkísérletekben a hím utódok genitáliáinak elnőiesedése, valamint a nőstény és hím utódok endokrin zavarának jelei jelentkeztek.

Szoptatás

A spironolakton anyatejbe való kiválasztására vonatkozóan nincsenek adatok. Igazolt a kanrenoát főmetabolit jelenléte (tej/plazma koncentrációarány 0,7) (lásd 5.3pont).

Amennyiben spironolakton-kezelés szükséges a szoptatás ideje alatt, a szoptatást abba kell hagyni és a csecsemőt más módon kell táplálni.

Ez a gyógyszer a reakciókészséget előírás szerint való használat esetén is oly mértékben megváltoztathatja, hogy az utcai közlekedésben való aktív részvétel képességét, a munkagépek kezelését vagy a biztos testtartás nélküli munkavégzést befolyásolja. Ez fokozottan érvényes a kezelés elején, dózisemeléskor és készítményváltáskor, valamint alkohollal kölcsönhatásban.

A mellékhatások gyakorisága a következőképpen van csoportosítva: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 –<1/100), ritka (≥1/10000 –<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: spironolakton indukálta antitestek által létrejött thrombopenia, májcirrhosis esetén eosinophilia és agranulocytosis jelentkezett..

Endokrin betegségek és tünetek

A spironolakton nőknél hirsutismust és hangmélyülést, férfiaknál magasabb hangot és impotenciát okozhat.

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: zavartság.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: fejfájás, álmosság, ataxia.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem kívánt mértékben csökkenhet a vérnyomás. Orthostaticus regulációs zavarokat írtak le.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: gyomor-bélpanaszok (émelygés, hányás, diarrhoea, gastrointestinalis görcsök), gyomornyálkahártya-vérzések és gastrointestinalis ulcusok jelentkezhetnek.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: májenzimértékek emelkedésével járó hepatotoxicitás, szövettanilag kimutatott hepatitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Egyes esetekben bőrpír, urticaria, maculopapularis kiütés vagy erythematosus eruptio, erythema anulare, valamint lupus erythematodesre és lichen ruber planusra emlékeztető bőrelváltozások. Esetenként alopeciát figyeltek meg.

Nem ismert: pemphigoid.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Esetenként osteomalacia előfordulásáról számoltak be.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem ismert: vesekárosodás.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Gyakori: férfiaknál reverzíbilis gynaecomastia

Nem ismert: férfiaknál impotencia, nők esetében mastodynia, amenorrhea, szabálytalan menstruáció, köztesvérzések.

Ezeknek a mellékhatásoknak a kialakulása dózisfüggő.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Gyakori: főleg beszűkült veseműködésnél életveszélyes hyperkalaemia, ami szívritmuszavarokat és hyperkalaemiás paralysist okozhat.

Hyponatraemia elsősorban spironolakton mellett nagymennyiségű vízbevitelt követően jelentkezhet. Az elektrolit-háztartás változásai cardialis arrhythmiák, fáradtság, általános izomgyengeség, izomgörcsök (pl. lábikragörcsök) vagy szédülés formájában figyelhetők meg.

A spironolakton emelkedett vér kloridszint mellett metabolikus acidosist indukálhat, vagy ronthatja azt. Emelkedhet a vizelettel ürülő nitrogéntartalmú anyagok aránya. Esetenként a húgysavszint emelkedését figyelték meg.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Elektrolitzavarok (hyperkalaemia) következményeként elsősorban somnolentia és zavartság jelentkezik. A szíven ingerképző és ingervezetési zavarok (pl. AV-blokk, pitvarremegés, kamrafibrilláció, szívmegállás), valamint EKG-elváltozások (megnyúlt T-hullámok és a QRS-szakasz kiszélesedése) jelentkezhetnek.

Terápia

Hyperkalaemia terápiája:

Fenyegető hyperkalaemia esetén azonnal intenzív kezelést kell kezdeni.

Az intra- és extracelluláris nátrium-koncentráció normalizálása

Nátrium-hidrogén-karbonát közvetlenül emeli a sejtek kálium-felvételét: 50‑100ml 1mólos (8,4%-os) nátrium-hidrogén-karbonát-oldat iv. infúzió (hatás beállása: néhány perc múlva; hatástartam: több óra).

Különösen segíti a kálium sejtekbe áramlását a glükóz: pl. 200ml 25%-os (1,4mol/l) glükóz oldat és 25I.E. altinzulin (1I.E. altinzulin / 2g glükóz) iv. 30-60perc alatt beadva (hatástartam: több óra).

Az esetleges káliumfelesleg eliminációja

A fenti intenzív beavatkozások után a szervezetből a felesleges káliumot tartós kezeléssel kell eliminálni. Ha a renális kiválasztás nem emelkedik (pl. furoszemid injekcióval), akkor lehet választani az extrarenális eliminációt. Ilyen esetben kationcserélő gyanták (pl. resonium A vagy kalcium-resonium) orális adása javasolt: a gyanta 1g-ja a béllumenben cca. 1mmol káliumot köt meg. A megkötött kálium a széklettel távozik.

Ha a fenti beavatkozásokkal az extracelluláris kálium-koncentráció nem normalizálható, akkor elkerülhetetlen a peritonealis vagy a haemodialízis.

Specifikus antidotum nem ismert.