SPIRONOLACTONE ORION 25 MG TABLETTA

• Krónikus szisztolés szívelégtelenség kezelése (NYHA III–IV.stádium), a standard terápia kiegészítésére;

• nephrosis okozta oedemák kezelése, ha más oedema elleni kezelések nem hatnak, és különösen hyperaldosteronismus gyanúja esetén;

• dekompenzált májcirrhosissal vagy portalis hypertoniával, illetve egyéb májbetegséggel társuló ascites és oedema kezelése, ha más oedema elleni kezelések nem hatnak, és különösen hyperaldosteronismus gyanúja esetén;

• hypertonia kezelése, kiegészítő kezelésként olyan betegeknél, akik nem reagálnak megfelelően az egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre;

• primer hyperaldosteronismus.

Gyermekek kezelése csak gyermekorvos irányításával történjen. Korlátozott számú gyermekgyógyászati adat áll rendelkezésre (lásd5.1 és 5.2pont).

Adagolás

A napi adagot vagy egy adagként, vagy kétfelé osztva lehet bevenni. A tablettákat étkezés közben kell bevenni (a jobb felszívódás érdekében). A kezelés ideje alatt monitorozni kell a szérum elektrolit- és kreatininkoncentrációját (lásd 4.4pont).

Felnőttek:

• krónikus szívelégtelenség (NYHA III–IV.stádium): A súlyos szívelégtelenségben (NYHAIII–IV.) szenvedő betegek kezdő dózisa általában napi 25mg, a szokásos kezelés mellett alkalmazva azon betegeknél, akiknél a szérum káliumszintje ≤5mmol/l és a szérum kreatininszintje ≤220mikromol/l. Ha folyadékretenció jelentkezik és az a kezelés kezdete után 8héttel még mindig jelen van, valamint ha a szérum káliumszintje <5mmol/l marad, a spironolakton dózisa napi egyszer 50mg‑ra növelhető. A kálium és kreatinin szintjét értékelni kell 1héttel később. Ha a szérum káliumszintje 5,5mmol/l‑re vagy a szérum kreatininszintje 220mikromol/l fölé emelkedik, a spironolakton dózisát másnaponta 25mg‑ra kell csökkenteni vagy az alkalmazását le kell állítani. A kálium és kreatinin szérumszintjének monitorozására vonatkozó javaslatokat lásd 4.4pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések: „Hyperkalaemia krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél” részében.

• oedemás állapotok: A szokásos dózis naponta 25–100mg. Súlyos esetekben a dózis napi 200mg‑ra emelhető. Súlyos oedemás állapotok esetén, például májcirrhosissal összefüggésben, rövid ideig napi 200–400mg adása is indokolt lehet.

• hypertonia kezelése: A szokásos dózis naponta 50–100mg. A teljes terápiás hatás általában 2héten belül elérhető, amit a dózis módosításakor figyelembe kell venni.

• primer hyperaldosteronismus kezelése: a műtétet megelőzően napi 100–400mg. Ha nem kerül sor műtétre, a terápiás dózist a legkisebb hatásos dózisra kell csökkenteni.

Idősek:

• a dózis módosítására általában nincs szükség, kivéve ha a beteg vese- vagy májkárosodásban szenved.

Gyermekek és serdülők:

• oedema gyermekeknél: A kezdő napi dózis 1‑3mg/ttkg, több adagra elosztva. A dózist a terápiás válasz és a tolerancia szerint kell meghatározni (lásd4.3 és 4.4pont).

Gyermekek kezelése csak gyermekorvos irányításával történjen. Korlátozott számú gyermekgyógyászati adat áll rendelkezésre (lásd5.1 és 5.2pont).

Vesekárosodás (lásd még 4.4pont):

• óvatosan kell eljárni a spironolakton alkalmazásakor közepesen súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance: 30–50ml/perc) szenvedő betegeknél.

• spironolakton nem adható súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin‑clearance kevesebb mint 30ml/perc) szenvedő betegeknek.

Májkárosodás (lásd még 4.4pont):

• a spironolakton metabolizmusa és eliminációja májkárosodás esetén elhúzódó. Májkárosodás esetén nincs szükség a kezdeti dózis módosítására.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A spironolakton ellenjavallt felnőtteknél és gyermekeknél a következő esetekben:

• a spironolaktonnal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység;

• hyperkalaemia;

• hyponatraemia;

• Addison-krízis;

• akut és krónikus vesekárosodás; kreatinin-clearance kevesebb mint 30ml/perc;

• anuria;

• porphyria.

A spironolakton ellenjavallt közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél.

A Spironolactone Orion‑kezelés ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell a szérum elektrolit-koncentrációját és a vesefunkciót.

Az ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszerek és a spironolakton együttes alkalmazása súlyos hyperkalaemiát okozhat.

A hyperkalaemia kockázata fokozott időseknél, valamint vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél, továbbá a spironolakton és ACE‑inhibitorok vagy angiotenzinII-receptor-blokkolók (ARB‑k) vagy más diuretikumok együttes alkalmazása esetén. Ezeknél a betegeknél gondosan ellenőrizni kell a szérum káliumkoncentrációját (lásd még 4.5pont).

A hyperkalaemia halálos kimenetelű is lehet. Kritikus fontosságú a szérum káliumszintjének ellenőrzése és beállítása a spironolakton-kezelésben részesülő, krónikus szívbetegségben szenvedő betegeknél. Kerülni kell más káliummegtakarító diuretikumok alkalmazását. Kerülni kell a szájon át alkalmazott káliumpótlók alkalmazását olyan betegeknél, akik szérum káliumszintje >3,5mmol/l. A kálium és a kreatinin szintjének monitorozását javasolt a spironolakton-kezelés megkezdése vagy dózis emelése után egy héttel elvégezni, majd havonta az első 3hónapban, negyedévente egy évig, azt követően pedig 6havonta. A szérum káliumszintjének >5mmol/l és a szérum kreatininszintjének >220mikromol/l értéke esetén le kell állítani vagy meg kell szakítani a kezelést.

Nem javasolt a káliumpótló szerek, káliumot tartalmazó sópótlók és káliumgazdag étrend alkalmazása a hyperkalaemia kockázata miatt (lásd még 4.5pont).

Májcirrhosisban szenvedő betegeknél hyperkalaemiával járó hypochloraemiás metabolikus acidosist jelentettek a spironolakton szedése alatt a normál vesefunkció ellenére. A májcirrhosisban szenvedő betegek állapotát, akárcsak más betegekét, akiknél fennáll az acidosis kockázata, gondosan monitorozni kell.

Különös elővigyázatosság javasolt vesekárosodásban szenvedő diabeteses betegeknél.

Az ascites kezelésekor óvatosság javasolt, hogy napi körülbelül 1kg‑nál nagyobb mértékben ne csökkenjen a beteg testtömege (a fokozott diuresis miatt).

Pepticus fekélyben szenvedő betegeknél a spironolakton gátolhatja a fekély gyógyulását, ezért csak gondos megítélés után alkalmazható.

Állatkísérletekben a spironolakton tumornövekedést okozott, illetve stimulált. A gyógyszer alkalmazásának mérlegelésekor ezt figyelembe kell venni. A hatás ugyanolyan jellegű hormonális elváltozásoknak lehet köszönhető, mint a spironolakton humán adagolásakor (lásd 5.3pont).

Gyermekek és serdülők

Káliummegtakarító diuretikumok elővigyázatosan alkalmazandók enyhe vesekárosodában és hypertoniában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a hyperkalaemia kockázata miatt. (A spironolakton ellenjavallt közepeses súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél; lásd4.3pont).

Segédanyagok

A Spironolactone Orion tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A sprionolakton csökkenti az egyéb diuretikumok által okozott hypokalaemia kockázatát, így szükség esetén kombinálható más diuretikummal.

Elővigyázatosság javasolt spironolakton-kezelésben részesülő betegek érzéstelenítése során. A spironolakton csökkenti a noradrenalin keringésre gyakorolt hatásait. Erősítheti a nem depolarizáló izomrelaxánsok hatását.

A spironolakton más hypertonia elleni gyógyszerekkel szinergista hatással rendelkezik.

A spironolakton káliumpótlókkal (káliumot tartalmazó ásványianyag-készítmények, káliumban gazdag étrend vagy konyhasópótlók), más káliummegtakarító diuretikumokkal, ACE‑gátlókkal, ARB‑kkel, aldoszteron-blokkolókkal, heparinnal vagy alacsony molekulatömegű heparinnal való együttes alkalmazásakor súlyos hyperkalaemia is kialakulhat (lásd 4.4pont).

A spironolakton és ACE‑gátlók együttes alkalmazása lehetséges NYHAIII. vagy IV.stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, amennyiben ez a kombináció hatásosnak bizonyul, és ha a szérum kálium- és kreatininszintjét szorosan monitorozzák.

Az acetilszalicilsav (nem thrombosisgátló dózisban) és gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID‑ok) kombinációban adva késleltethetik a spironolakton metabolitjainak eliminációját, gyengítve a spironolakton diuretikus hatását és esetleges hyperkalaemiát okozva.

A warfarin hatásossága csökkenhet a spironolakton‑kezelés alatt.

A digoxin clearance‑e csökken és a felezési ideje nő a spironolakton‑kezelés alatt. A digoxin és a spironolakton együttes alkalmazásakor óvatosság javasolt, mivel a spironolakton bizonyos mértékig befolyásolhatja a szérum digoxinszintjének meghatározását.

A lítium eliminációja változhat a spironolakton alkalmazása során, és javasolt a gyógyszer-koncentráció monitorozása.

A takrolimusz hyperkalaemiát okozhat, amit a spironolakton fokozhat. Együttes alkalmazásnál gondosan monitorozni kell a szérum káliumkoncentrációját.

Az ismerten hyperkalaemiát okozó egyéb gyógyszerek mellett a trimetoprim/szulfametoxazol (ko‑trimoxazol) spironolaktonnal történő együttes adása is klinikailag jelentős hyperkalaemiát okozhat.

A spironolakton metabolitjai fluoreszcensek, így egyes fluorometriás mérések (pl. a kortizol meghatározása) helytelen eredményt adhatnak.

A spironolakton csökkentheti a mitotán plazmaszintjét a mitotánnal kezelt, mellékvesekéreg-karcinómában szenvedő betegeknél, és emiatt nem szabad mitotánnal együtt alkalmazni.

A spironolakton kötődik az androgén-receptorhoz és növelheti a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét abirateronnal kezelt prosztatadaganatos betegeknél. Együttadása abirateronnal nem javasolt.

Terhesség

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a spironolakton terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatokkal végzett vizsgálatok a spironolakton antiandrogén hatásához kapcsolódó reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont).

A diuretikumok csökkenthetik a placenta perfúzióját, ezáltal megváltoztathatják az intrauterin növekedést, így ezért nem javasoltak a terhesség alatt a hypertonia és ödéma standard terápiájaként.

A spironolakton nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha a lehetséges előnyök meghaladják a kockázatot.

Szoptatás

A kanrenon (a spironolakton fontos és aktív metabolitja) kiválasztódik az anyatejbe. Nincs elegendő információ a spironolakton újszülöttre/csecsemőre gyakorolt hatásának megítéléséhez.

A spironolakton nem alkalmazható szoptatás alatt. A spironolakton alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy kezelést szakítják meg /halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

A spironolakton csökkentette a termékenységet nőstény egereknél (lásd 5.3pont).

Jelentkezhet szédülés és fáradtság, amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, különösen a kezelés elején, valamint a dózis módosítása után.

A súlyos hyperkalaemia lehetőségét figyelembe kell venni, különösen hosszú távú alkalmazás esetén. Májcirrhosisban szenvedő betegeknél előfordult hyperchloraemiás metabolikus acidosis. A nagy dózisú spironolakton-kezelés hyponatraemiát és dehydratiót okozhat. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a spironolakton tovább károsíthatja a vesefunkciót. Ha egyértelmű a kreatinin koncentrációjának emelkedése, a spironolakton‑kezelést abba kell hagyni. A spironolakton‑kezelés alatt a húgysav koncentrációja bizonyos mértékben csökkenhet. Az idegrendszeri nemkívánatos hatások, mint a zavartság, fejfájás és apathia főként a májcirrhosisban szenvedő betegeknél fordulnak elő.

A mellékhatások gyakoriságának meghatározása az alábbi:

nagyon gyakori (≥1/10);

gyakori (≥1/100–<1/10);

nem gyakori (≥1/1000–<1/100);

ritka (≥1/10000–<1/1000);

nagyon ritka (<1/10000);

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A spironolakton akut túladagolása fáradtságot, zavartságot, hányást, ataxiát, szédülést, bőrkiütést és hasmenést okozhat. A krónikus túladagolás hyperkalaemiát és hyponatraemiát okozhat. Egyetlen 625mg‑os dózis enyhe intoxicatiót okozott a gyomor kiürülése után. A túladagolás vészhelyzeti ellátása aktív szén adásával végezhető, szükség esetén megismételve. Ha a túladagolás csak rövid idővel korábban történt és a bevett spironolakton mennyisége jelentős, akkor megfontolható a gyomor kiürítése gyomormosással. A túladagolás kezelése főként tüneti jellegű; a szívműködés, az elektrolitegyensúly és a vesefunkció monitorozása indokolt. A spironolaktonnak nincs ismert specifikus antidotuma.