SUGAMMADEX MYLAN 100 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SUGAMMADEX 100 MG/ML
A rokurónium vagy vekurónium által előidézett neuromuscularis blokád felfüggesztése felnőtteknél.
A gyermekgyógyászati populáció számára: a szugammadex kizárólag a rokurónium indukálta blokád rutinszerű felfüggesztésére ajánlott gyermekek és serdülők esetében, születéstől a 18. életév betöltéséig.
Adagolás
A szugammadexet kizárólag aneszteziológus alkalmazhatja, vagy alkalmazása kizárólag
aneszteziológus felügyelete mellett végezhető.
Megfelelő neuromuscularis monitorozási technika javasolt a neuromuscularis blokád megszűnésének ellenőrzésére (lásd 4.4 pont).
A szugammadex javasolt adagja a felfüggeszteni kívánt neuromuscularis blokád szintjétől függ. A javasolt adag nem függ az anesztetikum adagolási rendjétől.
A szugammadex rokurónium vagy vekurónium által előidézett, különböző szintű neuromuscularis
blokád felfüggesztésére alkalmazható:
Felnőttek
Rutinszerű felfüggesztés:
Egy 4 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott, ha a rokurónium vagy vekurónium indukálta blokádot követően a regeneráció során elért poszttetániás érték (post-tetanic counts – PTC) legalább 1-2. A T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam körülbelül 3 perc (lásd
5.1 pont).
A 2 mg/ttkg-os szugammadex-adag akkor ajánlott, ha a rokurónium vagy vekurónium indukálta blokádot követően a spontán regeneráció legalább a T2 ismételt megjelenéséig eljut. A T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam körülbelül 2 perc (lásd 5.1 pont).
A szokásos felfüggesztés javasolt adagjának alkalmazásakor a rokurónium esetén kissé rövidebb lesz a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam, mint a vekurónium indukálta neuromuscularis blokád esetén (lásd 5.1 pont).
Rokurónium indukálta blokád azonnali felfüggesztése:
Ha a rokurónium alkalmazása után klinikailag az azonnali felfüggesztésre van szükség, akkor egy
16 mg/ttkg-os szugammadex-adag javasolt. Ha 16,0 mg/ttkg-os szugammadex-adagot adnak be három perccel az egy bólusban beadott, 1,2 mg/ttkg-os rokurónium-bromid adag után, a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatérése körülbelül 1,5 perces medián időtartam alatt várható (lásd 5.1 pont).
Nincsenek olyan adatok, amelyek alapján javasolható lenne a szugammadex javasolt alkalmazása a vekurónium indukálta blokád azonnali felfüggesztésére.
A szugammadex ismételt alkalmazása:
Abban a kivételes helyzetben, ha a posztoperatív időszakban a neuromuscularis blokád ismét kialakulna (lásd 4.4 pont), a szugammadex 4 mg/ttkg-os adagjának megismétlése javasolt a kezdetben alkalmazott 2 mg/ttkg-os vagy 4 mg/ttkg-os dózis beadása után. A második adag szugammadex beadását követően a beteget szigorú megfigyelés alatt kell tartani, és meg kell bizonyosodni arról, hogy a neuromuscularis funkció tartósan helyreállt-e.
A rokurónium vagy vekurónium ismételt alkalmazása szugammadex beadása után:
A rokurónium vagy vekurónium – szugammadexszel történő felfüggesztés utáni – ismételt
alkalmazására vonatkozó várakozási időket lásd a 4.4 pontban.
Különleges betegcsoportra vonatkozó további információk
Vesekárosodás:
A szugammadex alkalmazása súlyos vesekárosodás esetén (beleértve a dialízist igénylő betegeket is
(CrCl < 30 ml/perc)) nem ajánlott (lásd 4.4 pont).
Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok nem nyújtanak elegendő biztonságossági információt, mely alátámasztaná a szugammadex alkalmazását ezeknél a betegeknél (lásd még 5.1 pont).
Enyhe és közepes fokú vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance ≥ 30 és < 80 ml/perc): a javasolt
adag ugyanaz, mint a vesekárosodás nélküli felnőtteknél.
Idősek:
A rokurónium indukálta blokádot követően a szugammadex T2 visszatérésekor történő alkalmazása után a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam felnőtteknél (18-64 év) 2,2 perc, idős felnőtteknél (65-74 év) 2,6 perc és nagyon idős felnőtteknél (75 év és a felett) 3,6 perc volt. Noha a regenerációhoz szükséges idő időseknél valamelyest hosszabb, ugyanazt az adagolási ajánlást kell követni, mint felnőtteknél (lásd 4.4 pont).
Elhízott betegek:
Elhízott betegeknél, beleértve a kórosan elhízott betegeket (testtömegindex ≥ 40 kg/m2) is, a szugammadex adagjának az aktuális testtömegen kell alapulnia. Ugyanazt az adagolási ajánlást kell követni, mint felnőtteknél.
Májkárosodás:
Májkárosodásban szenvedő betegekkel nem végeztek vizsgálatokat. Elővigyázatosság szükséges a szugammadex súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében történő alkalmazásának mérlegelésekor, vagy ha a májkárosodást coagulopathia kíséri (lásd 4.4 pont).
Enyhe és közepes fokú májkárosodás esetén: mivel a szugammadex főként renalisan választódik ki, az
adag módosítására nincs szükség.
Gyermekek és serdülők (születéstől a 18. életév betöltéséig)
Sugammadex Mylan 100 mg/ml gyermekgyógyászati betegeknél a pontosabb adagolás érdekében 10 mg/ml-re hígítható (lásd 6.6 pont).
Rutinszerű felfüggesztés:
Egy 4 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott a rokurónium indukálta blokád felfüggesztésére, ha a regeneráció során elért PTC legalább 1-2.
Egy 2 mg/ttkg-os adag ajánlott a rokurónium indukálta blokád felfüggesztésére a T2 visszatérésekor (lásd 5.1 pont).
Azonnali felfüggesztés:
Gyermekek és serdülők esetében az azonnali felfüggesztést nem vizsgálták. Az alkalmazás módja
A szugammadexet intravénásan, egyszeri bólus injekcióban kell beadni. A bólus injekciót gyorsan, 10 másodpercen belül, a már meglévő infúziós szerelék csövébe kell beadni (lásd 6.6 pont).
A szugammadexet a klinikai vizsgálatok során csak egyszeri bólus injekció formájában adták be.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A neuromuscularis blokádot követő, szokásos posztanesztetikus gyakorlatnak megfelelően ajánlott a beteg megfigyelése a közvetlen posztoperatív időszakban a kellemetlen események jelentkezése miatt, ideértve a neuromuscularis blokád visszatérését is.
A légzésfunkció ellenőrzése a regeneráció során:
A neuromuscularis blokád felfüggesztését követően a megfelelő spontán légzés helyreállásáig a betegeknél kötelező a légzéstámogatás. Még akkor is, ha a neuromuscularis blokádból történő regeneráció teljes, a peri- és posztoperatív időszakban alkalmazott egyéb gyógyszerek képesek deprimálni a légzésfunkciót, és ezért a légzés támogatására még később is szükség lehet.
Amennyiben a neuromuscularis blokád az extubációt követően visszatér, megfelelő ventilációt kell
biztosítani.
A neuromuscularis blokád visszatérése:
Rokuróniummal vagy vekuróniummal kezelt vizsgálati alanyokkal végzett klinikai vizsgálatokban, ahol a szugammadex egy, a neuromuscularis blokád mélységéhez javasolt adagját adták be, a neuromuscularis blokád visszatérésének 0,20%-os előfordulását figyelték meg neuromuscularis monitorozás vagy klinikai bizonyíték alapján. A javasolt dózisoknál alacsonyabb dózis alkalmazása a neuromuscularis blokád visszatérésének megnövekedett kockázatához vezethet a kezdeti felfüggesztés után, ezért nem javasolt (lásd 4.2 és 4.8 pont).
A haemostasisra gyakorolt hatás:
Egy önkéntesekkel végzett vizsgálatban a szugammadex 4 mg/ttkg-os, illetve 16 mg/ttkg-os adagjai mellett az aktivált parciális thromboplastinidő (aPTI) átlagos megnyúlása ugyanebben a sorrendben legfeljebb 17%, illetve 22%, a prothrombinidő nemzetközi normalizált ráta [PI(INR)] átlagos megnyúlása pedig 11%, illetve 22% volt. Az aPTI és a PI[INR] tartamának ez a korlátozott mértékű átlagos megnyúlása rövid ideig tartott (≤ 30 perc). A klinikai adatbázis (N = 3519) és egy olyan vizsgálat alapján, amelyet kifejezetten 1184, csípőtáji törésen/nagyízületi protézisbeültetésen átesett betegen végeztek, az önmagában vagy antikoagulánsokkal kombinálva alkalmazott 4 mg/ttkg szugammadexnek nem volt klinikailag releváns hatása a peri- vagy posztoperatív vérzéses szövődmények előfordulási gyakoriságára.
In vitro kísérletekben farmakodinámiás interakció (aPTI és a PI megnyúlása) volt megfigyelhető a K-vitamin-antagonistákkal, nem frakcionált heparinnal, kis molekulasúlyú heparinoidokkal, rivaroxabánnal és dabigatránnal. A műtét utáni rutin profilaktikus antikoagulációban részesülő
betegeknél ez a farmakodinámiás kölcsönhatás klinikailag nem jelentős. Körültekintéssel kell eljárni, amikor olyan betegeknél mérlegelik a szugammadex alkalmazását, akik már egy korábban meglévő állapot vagy kísérőbetegség miatt terápiás célú antikoagulációban részesülnek.
A vérzés fokozott kockázata nem zárható ki azoknál a betegeknél:
-
akiknek veleszületett, K-vitamin-függő véralvadásifaktor-hiányuk van;
-
akiknek már meglévő véralvadási zavaruk van;
-
akiket kumarin-származékokkal kezelnek, és az INR-értékük 3,5 felett van;
-
akik véralvadásgátlókat használnak, és 16 mg/ttkg-os szugammadex-dózist kapnak.
Ha ezeknél a betegeknél a szugammadex adása orvosilag indokolt, az altatóorvosnak kell döntenie, hogy az előnyök meghaladják-e a vérzéses szövődmények lehetséges kockázatát, figyelembe véve a betegek anamnézisében szereplő vérzéses epizódok és a tervezett műtét típusát. Ha a szugammadex alkalmazásra kerül, akkor ezeknél a betegeknél a haemostasis és a véralvadási paraméterek monitorozása ajánlott.
Várakozási idő a neuromuscularis blokkolószerek ismételt alkalmazásakor, a szugammadexszel
történő felfüggesztést követően:
-
táblázat: Rokurónium vagy vekurónium ismételt adása rutinszerű felfüggesztés után
(legfeljebb 4 mg/ttkg szugammadex):
Minimális várakozási idő Neuromuscularis blokkolószerek (NMBA) és a beadandó adag 5 perc 1,2 mg/ttkg rokurónium 4 óra 0,6 mg/ttkg rokurónium vagy 0,1 mg/ttkg vekurónium A neuromuscularis blokád fellépte legfeljebb körülbelül 4 perccel hosszabbítható meg és a neuromuscularis blokád időtartama legfeljebb körülbelül 15 perccel rövidíthető le 1,2 mg/ttkg rokurónium ismételt alkalmazása után, a szugammadex alkalmazását követő 30 percen belül.
Farmakokinetikai (PK) modellezés alapján, az enyhe vagy közepesen súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél 0,6 mg/ttkg rokurónium vagy 0,1 mg/ttkg vekurónium ismételt alkalmazásakor, szugammadexszel történő rutinszerű felfüggesztés után az ajánlott várakozási időnek 24 órának kell lennie. Ha rövidebb várakozási időre van szükség, a rokurónium adagjának egy új neuromuscularis blokádhoz 1,2 mg/ttkg-nak kell lennie.
Rokurónium vagy vekurónium ismételt adása azonnali felfüggesztés után (16 mg/ttkg szugammadex): Nagyon ritka esetekben, amikor ez szükséges lehet, 24 órás várakozási idő javasolt.
Amennyiben a javasolt várakozási idő letelte előtt neuromuscularis blokádra van szükség, akkor egy nem szteroid neuromuscularis blokkolószert kell alkalmazni. Egy depolarizáló neuromuscularis blokád fellépte lassabb lehet a vártnál, mert a postjunctionalis nikotinreceptorok jelentős részét még a neuromuscularis blokkolószer foglalhatja el.
Vesekárosodás:
Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem javasolt a szugammadex alkalmazása, beleértve azokat is, akiknél dialízis szükséges (lásd 5.1 pont).
Felületes anesztézia:
Amikor klinikai vizsgálatok során a neuromuscularis blokádot az anesztézia közben szándékosan megszüntették, olykor felületes anesztézia tüneteit észlelték (mozgás, köhögés, grimaszolás és az endotrachealis tubus szopogatása).
Ha a neuromuscularis blokád az anesztézia folytatása közben megszűnik, a klinikumnak megfelelően kiegészítő adagban anesztetikumot és/vagy opioidot kell adni.
Kifejezett bradycardia:
Ritka esetekben a szugammadex neuromuscularis blokád felfüggesztésére történő beadása után perceken belül kifejezett bradycardiát figyeltek meg. A bradycardia időnként szívmegálláshoz vezethet. (lásd 4.8 pont.) A betegeknél a neuromuscularis blokád felfüggesztése alatt és azt követően szorosan monitorozni kell a hemodinamikai változásokat. Klinikailag jelentős bradycardia észlelésekor antikolinerg szerekkel – például atropinnal – történő kezelést kell megkezdeni.
Májkárosodás:
A szugammadexet nem metabolizálja és nem választja ki a máj. Ezért májkárosodásban szenvedő betegeken nem végeztek ezzel a céllal vizsgálatokat. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetén fokozott elővigyázatosság szükséges. Abban az esetben, ha a májkárosodást coagulopathia kíséri, az információt lásd a haemostasisra gyakorolt hatásnál.
Alkalmazása intenzív osztályon:
A szugammadexet nem vizsgálták rokuróniumot vagy vekuróniumot kapott betegeknél intenzív osztályos körülmények között.
Alkalmazása a rokuróniumtól vagy vekuróniumtól eltérő neuromuscularis blokkolószerek
felfüggesztésére:
A szugammadex nem alkalmazható a nem szteroid neuromuscularis blokkolószerek, például a
szukcinilkolin vagy benzilizokinolinok által előidézett blokk felfüggesztésére.
A szugammadex nem alkalmazható a rokuróniumtól vagy vekuróniumtól eltérő, szteroid neuromuscularis blokkolószerek által előidézett blokk felfüggesztésére, mivel ilyen esetekre nincsenek hatékonysági és biztonságossági adatok. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a pankurónium okozta blokád felfüggesztését illetően, de a szugammadex alkalmazása ilyen esetben nem javasolt.
Késleltetett regeneráció:
A megnyúlt keringési idővel járó állapotok, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, az idős kor (az időskori regenerációs időre vonatkozóan lásd a 4.2 pontot) vagy az ödémával járó állapotok (például súlyos májkárosodás) hosszabb regenerációs idővel párosulhatnak.
Gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók:
Az orvosoknak fel kell készülniük a gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók (köztük anafilaxiás
reakciók) lehetőségére, és meg kell tenniük a szükséges óvintézkedéseket (lásd 4.8 pont).
Nátrium:
Ez a gyógyszer legfeljebb 9,2 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,5%-ának felnőtteknél.
Az ebben a szakaszban szereplő információk a szugammadex és más gyógyszerek közti kötődési affinitáson, nem-klinikai kísérleteken, klinikai vizsgálatokon, valamint a neuromuscularis blokkolószerek farmakodinámiás hatásán, illetve a neuromuscularis blokkolószerek és a szugammadex farmakokinetikai interakcióját számításba vevő modellszimulációkon alapulnak. Ezen adatok alapján
nem várhatók klinikailag jelentős farmakodinámiás interakciók más gyógyszerekkel, kivéve az
alábbiakat:
A toremifen és fuzidinsav esetén a kiszorításos interakciók nem zárhatók ki (klinikailag jelentős
interakciók nem várhatók).
A hormonális fogamzásgátlók esetén a klinikailag jelentős befogásos interakciók nem zárhatók ki
(kiszorításos interakciók nem várhatók).
A szugammadex hatékonyságát potenciálisan befolyásoló interakciók (kiszorításos interakciók): Bizonyos gyógyszereknek a szugammadex utáni alkalmazását követően – elméletileg – a rokurónium vagy vekurónium kiszorulhat a szugammadexről. Ennek eredményeképpen esetleg a neuromuscularis blokád ismételt kialakulása figyelhető meg. Ilyen esetben a beteget lélegeztetni kell. Ha a kiszorítást okozó gyógyszer infúzió, akkor adását le kell állítani. Azokban az esetekben, amikor potenciális kiszorításos interakciók jelentkezése várható, a szugammadex adását követő 7,5 órás időszak alatt egy másik gyógyszer parenteralis adását követően a betegeknél gondosan figyelni kell a neuromuscularis blokád visszatérésének jeleit (legfeljebb körülbelül 15 percig).
Toremifen:
A toremifen esetén, amelynek viszonylag magas kötődési affinitása van a szugammadexhez, és ami esetén viszonylag magas plazmakoncentrációk lehetnek, a szugammadex-komplexből némi vekurónium- vagy rokurónium-kiszorítás előfordulhat. A klinikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy emiatt a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatérése elhúzódhat a műtét napján toremifent kapó betegeknél.
Fuzidinsav intravénás alkalmazása:
A fuzidinsavnak a preoperatív időszakban történő alkalmazása valamelyest késleltetheti a T4/T1-arány 0,9-es értékre történő visszatérését. A neuromuscularis blokád újbóli kialakulása a posztoperatív időszakban nem várható, mert a fuzidinsav-infúzió beadása több órán keresztül történik, és a vérszint 2-3 napon át telített.
A szugammadex ismételt alkalmazását illetően lásd a 4.2 pontot.
Más gyógyszerek hatékonyságát potenciálisan befolyásoló interakciók (befogásos interakciók): A szugammadex alkalmazása miatt, a (szabad) plazmakoncentrációik csökkenése következtében, bizonyos gyógyszerek hatékonysága csökken. Javasolt, hogy ha a klinikus ilyen szituációt észlel,
fontolja meg a gyógyszer ismételt alkalmazását, egy terápiásan egyenértékű gyógyszer alkalmazását (elsősorban olyat, amelyik másik kémiai osztályba tartozik) és/vagy arra alkalmas nem farmakológiai beavatkozások alkalmazását.
Hormonális fogamzásgátlók:
A 4 mg/ttkg szugammadex és egy progesztogén közti interakció előreláthatólag a progesztogén-expozíció olyan mértékű csökkenéséhez vezet (az AUC 34%-os csökkenése), ami ahhoz hasonló, mint ami akkor észlelhető, amikor az orális fogamzásgátló napi adagját 12 órás késéssel veszik be, ez pedig a hatás csökkenéséhez vezethet. Ösztrogének esetén a hatás várhatóan kisebb. Ezért egy bólusban adott szugammadex-adag egyenértékűnek tekintendő azzal, mintha az orális fogamzásgátló szteroid (akár kombinált, akár csak progesztogént tartalmazó) egy napi adagja kimaradt volna. Ha egy orális fogamzásgátló bevételével azonos napon alkalmazzák a szugammadexet, akkor az orális fogamzásgátló betegtájékoztatójában lévő, az adag kimaradására vonatkozó utasítás szerint kell eljárni. Nem orális hormonális fogamzásgátlók esetén a betegnek kiegészítő, nem hormonális fogamzásgátló módszert kell alkalmaznia a következő 7 napon, és figyelembe kell vennie a készítmény betegtájékoztatójában foglalt javaslatokat.
A rokurónium vagy vekurónium tartós hatása miatti interakciók:
Amikor olyan gyógyszereket alkalmaznak a posztoperatív időszakban, amelyek potencírozzák a neuromuscularis blokádot, rendkívüli figyelmet kell fordítani a neuromuscularis blokád visszatérésének lehetőségére. Kérjük, olvassa el a rokurónium vagy a vekurónium betegtájékoztatójában a konkrét gyógyszerek listáját, melyek potencírozzák a neuromuscularis blokádot. Abban az esetben, ha megfigyelhető a neuromuscularis blokád visszatérése, a betegnek gépi lélegeztetésre és a szugammadex újbóli beadására lehet szüksége (lásd 4.2 pont).
A laboratóriumi vizsgálatok megzavarása:
Általában a szugammadex nem zavarja meg a laboratóriumi vizsgálatokat, de lehetséges kivételt képez a szérum-progeszteron vizsgálata. Ennek a vizsgálatnak a megzavarása a szugammadex
100 mikrogramm/ml-es plazmakoncentrációjánál (8 mg/ttkg-os injekció bólusban történő beadását követő plazma-csúcskoncentráció) figyelhető meg.
Egy önkéntesekkel végzett vizsgálatban a szugammadex 4 mg/ttkg-os és 16 mg/ttkg-os adagjai, az adott sorrendben, legfeljebb 17%-kal, illetve 22%-kal nyújtották meg az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) átlagát és legfeljebb 11%-kal, illetve 22%-kal a prothrombinidő (PI)[INR] átlagát.
Az aPTI-nek és a PI[INR]-nek ez a korlátozott mértékű átlagos megnyúlása rövid ideig tartott (≤ 30 perc).
In vitro kísérletekben farmakodinámiás interakció (aPTI- és a PI-megnyúlás) volt megfigyelhető K-vitamin-antagonistákkal, nem frakcionált heparinnal, kis molekulatömegű heparinoidokkal, rivaroxabánnal és dabigatránnal (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
Szabályszerű interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A felnőttek esetén korábban, a 4.4 pontban említett interakciókat és figyelmeztetéseket a gyermekgyógyászati populáció esetén is tekintetbe kell venni.
Terhesség
A szugammadexszel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok.
Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a terhesség, az embrionális/magzati
fejlődés, szülés vagy a postnatalis fejlődés tekintetében.
A szugammadex terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően adható.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a szugammadex kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Állatkísérletek kimutatták, hogy a szugammadex kiválasztódik az anyatejbe. A ciklodextrinek orális felszívódása általában alacsony, és egyetlen adag, szoptató anyának történő adása után nem várható a szoptatott csecsemőre gyakorolt hatás.
A szugammadex alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
A szugammadex emberi termékenységre kifejtett hatásait nem vizsgálták. A fertilitást vizsgáló állatkísérletek nem mutatnak káros hatásokat.
A Sugammadex Mylannak nincs ismert hatása a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez
szükséges képességekre.
A biztonságossági profil összefoglalása
A Sugammadex Mylant műtétes betegeknek neuromuscularis blokkolószerekkel és anesztetikumokkal együtt adják. Ezért a nemkívánatos események ok-okozati összefüggését nehéz megállapítani.
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a műtétes betegeknél a köhögés, az anesztézia légúti szövődménye, az anesztéziai szövődmények, a beavatkozással kapcsolatos hipotenzió és a beavatkozással kapcsolatos szövődmény voltak (Gyakori [≥ 1/100-től < 1/10-ig]).
-
táblázat: A mellékhatások táblázatos felsorolása
A szugammadex biztonságosságát 3519 egyedi vizsgálati alany összesített, I-III. fázisú biztonságossági adatbázisán keresztül értékelték. Placebokontrollos vizsgálatokban, ahol a vizsgálati alanyok érzéstelenítést és/vagy neuromuscularis blokkolószereket kaptak (1078, szugammadex-expozíciójú vizsgálati alany, szemben 544, placebót kapott alannyal) a következő mellékhatásokat jelentették:
[Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100-tól < 1/10-ig), nem gyakori (≥ 1/1000-től < 1/100-ig), ritka (≥ 1/10 000-től < 1/1000-ig), nagyon ritka (< 1/10 000)]
Szervrendszer Gyakorisági kategóriák Mellékhatások (Preferált kifejezések) Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Gyógyszer okoztatúlérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont) Légzőrendszeri, mellkasi ésmediastinalis betegségek és tünetek Gyakori Köhögés Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények Gyakori Anesztézia légúti szövődményeAnesztéziai szövődmény (lásd4.4 pont)Beavatkozással kapcsolatos hipotenzióBeavatkozással kapcsolatosszövődmény A kiválasztott mellékhatások leírása Gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók:
Egyes betegeknél és önkénteseknél túlérzékenységi reakciók fordultak elő, beleértve az anafilaxiát, (az önkéntesekre vonatkozó információkat lásd az „Egészséges önkéntesekre vonatkozó információk:” című részben, alább). A klinikai vizsgálatok során, műtétes betegeknél ezeket a reakciókat nem gyakoriként jelentették, és a forgalomba hozatal utáni jelentések gyakorisági kategóriája a nem ismert. Ezek a reakciók az izolált bőrreakcióktól a súlyos szisztémás reakciókig (például anafilaxia, anafilaxiás sokk) változtak, és előfordult olyan betegeknél, akik korábban nem kaptak szugammadexet.
Az ezekhez a reakciókhoz kapcsolódó tünetek a következők lehetnek: kipirulás, csalánkiütés, erythemás bőrkiütés, (súlyos) hipotenzió, tachycardia, a nyelv feldagadása, a garat feldagadása, bronchospasmus és pulmonalis obstruktív események. A súlyos túlérzékenységi reakciók halálos kimenetelűek lehetnek.
A forgalomba hozatalt követően készült jelentések szerint túlérzékenységet mind a szugammadex, mind a szugammadex-rokurónium komplex esetén megfigyeltek.
Anesztézia légúti szövődménye:
Az anesztézia légúti szövődményei közé tartozik az endotrachealis tubussal szembeni ellenállás, a köhögés, az enyhe ellenállás, a műtét alatti ébredési reakció, az anesztéziai eljárás vagy a műtét alatti köhögés vagy a beteg anesztéziai eljárással összefüggő spontán légvétele.
Anesztéziai szövődmény:
Anesztéziai szövődmény, mely a neuromuscularis funkció helyreállására utal, lehet a végtagok vagy a test megmozdulása vagy köhögés az anesztéziai eljárás vagy a műtét alatt, grimaszolás vagy az endotrachealis tubus szopogatása. Lásd a felületes anesztéziára vonatkozókat a 4.4 pontban.
Beavatkozással kapcsolatos szövődmény:
A beavatkozással kapcsolatos szövődmények közé tartozik a köhögés, a tachycardia, a bradycardia,
mozgás és a pulzusszám növekedése.
Kifejezett bradycardia:
A forgalomba hozatalt követően kifejezett bradycardia és szívmegállással járó bradycardia szórványos
eseteit figyelték meg a szugammadex beadását követő néhány percen belül (lásd 4.4 pont).
A neuromuscularis blokád visszatérése:
Rokuróniummal vagy vekuróniummal kezelt alanyokkal végzett klinikai vizsgálatokban, ahol a szugammadex egy, a neuromuscularis blokád mélységéhez javasolt adagját adták be (N = 2022), a neuromuscularis blokád visszatérésének0,20%-os előfordulását figyelték meg neuromuscularis monitorozás vagy klinikai bizonyíték alapján (lásd 4.4 pont).
Egészséges önkéntesekre vonatkozó információk:
Egy randomizált kettősvak-vizsgálat a gyógyszer-túlérzékenységi reakciók incidenciáját vizsgálta egészséges önkénteseknél, akiknek legfeljebb 3 dózis placebót (N = 76), 4 mg/ttkg szugammadexet (N = 151) vagy 16 mg/ttkg szugammadexet (N = 148) adtak. A feltételezett túlérzékenységről szóló jelentéseket egy bizottság bírálta el, vak elrendezésben. Az igazolt túlérzékenység előfordulása a placebocsoportnál 1,3%, a 4 mg/ttkg-os szugammadex-csoportnál 6,6% és a 16 mg/ttkg-os szugammadex-csoportnál 9,5% volt. Anafilaxiát nem jelentettek placebo vagy 4 mg/ttkg szugammadex után. Egyetlen esetben igazoltak anafilaxiát a 16 mg/ttkg szugammadex első adagja (incidencia 0,7%) után. Nem volt bizonyíték a túlérzékenységnek a szugammadex ismételt adagolása mellett megnövekedett gyakoriságára vagy súlyosbodására.
Egy előző, hasonló elrendezésű vizsgálatban három igazolt anafilaxiás eset fordult elő, valamennyi
16 mg/ttkg szugammadex után (incidencia 2,0%).
Az összesített I. fázisú adatbázisban a gyakorinak (≥ 1/100-tól < 1/10-ig) vagy nagyon gyakorinak (≥ 1/10), illetve a placebocsoporthoz képest a szugammadexszel kezelt vizsgálati alanyok között gyakrabban előfordulónak tekintett mellékhatások közé tartozik az ízérzészavar (10,1%), a fejfájás (6,7%), a hányinger (5,6%), a csalánkiütés (1,7%), a viszketés (1,7%), a szédülés (1,6%), a hányás
(1,2%) és a hasi fájdalom (1,0%).
Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információk
Tüdőgyógyászati betegek:
A forgalomba hozatalt követően és egy célzott, olyan betegeken végzett klinikai vizsgálatban, akiknek az anamnézisében pulmonalis komplikációk szerepeltek, a gyógyszerrel lehetségesen összefüggő mellékhatásként bronchospasmusról számoltak be. Minden olyan betegnél, akinek az anamnézisében pulmonális komplikáció szerepel, az orvosnak tisztában kell lennie a bronchospasmus lehetséges kialakulásával.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők – születéstől a 18. életév betöltéséig – bevonásával végzett vizsgálatokban a szugammadex (legfeljebb 4 mg/ttkg) biztonságossági profilja általában hasonló volt a felnőtteknél megfigyelthez.
Kórosan elhízott betegek
Egy kórosan elhízott betegek bevonásával végzett, célzott klinikai vizsgálatban a biztonságossági profil általában hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatok során felnőtt betegeknél tapasztalt profilhoz (lásd 2. táblázat).
Súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek
Egy, az Amerikai Aneszteziológusok Társasága (ASA, American Society of Anesthesiologists) besorolása szerint 3-as vagy 4-es fokozatúnak értékelt betegek (súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek vagy folyamatos életveszélyt jelentő súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek) bevonásával végzett vizsgálatban a mellékhatásprofil az ASA-besorolás szerint 3-as vagy
4-es fokozatú betegeknél hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatokban részt vevő felnőttekéhez (lásd 2. táblázat). lásd 5.1 pont.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A klinikai vizsgálatokban 1 esetben 40 mg/ttkg-os véletlen túladagolásról számoltak be, ami nem járt semmilyen jelentős mellékhatással. Egy humán toleranciavizsgálatban a szugammadexet maximum 96 mg/ttkg-os dózisig alkalmazták. Sem dózisfüggő mellékhatásokról, sem súlyos mellékhatásokról nem számoltak be.
A szugammadex eltávolítható nagy áteresztőképességű membránnal (high flux filter) végzett hemodialízissel, de alacsony áteresztőképességű membrán (low flux filter) alkalmazásával nem. A klinikai vizsgálatok alapján a szugammadex koncentrációja a plazmában akár 70%-kal is csökken egy 3-6-órás dialízist követően.
Farmakológiai tulajdonságok - SUGAMMADEX 100 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: minden egyéb terápiás készítmény, antidotumok, ATC kód: V03AB35 Hatásmechanizmus:
A szugammadex egy módosított gamma-ciklodextrin, ami egy szelektív relaxánskötő szer. A neuromuscularis blokkoló rokuróniummal vagy vekuróniummal a plazmában komplexet képez, és ezáltal csökkenti a neuromuscularis junkcióban lévő, a nikotinreceptorokhoz kötődni képes neuromuscularis blokkolószerek mennyiségét. Ez a rokurónium vagy vekurónium indukálta neuromuscularis blokád gátlását eredményezi.
Farmakodinámiás hatások:
A szugammadexet a rokurónium indukálta blokád (0,6, 0,9, 1,0 vagy 1,2 mg/ttkg rokurónium-bromid, fenntartó adaggal vagy anélkül) és a vekurónium indukálta blokád (0,1 mg/ttkg vekurónium-bromid, fenntartó adaggal vagy anélkül) dózis-válasz vizsgálatai során 0,5 mg/ttkg-tól 16 mg/ttkg-ig terjedő adagokban alkalmazták különböző időpontokban és eltérő mélységű blokádban. Ezekben a vizsgálatokban egyértelmű dózis-válasz összefüggést észleltek.
Klinikai hatásosság és biztonságosság:
A szugammadex a rokurónium- vagy a vekurónium-bromid alkalmazása után különböző időpontokban
adható:
Rutinszerű felfüggesztés – mély neuromuscularis blokád:
Egy kulcsfontosságú vizsgálatban a betegeket random módon sorolták a rokurónium- vagy a vekurónium-csoportba. A rokurónium vagy a vekurónium utolsó adagját követően, 1-2-es poszttetániás értéknél random módon 4 mg/ttkg szugammadexet vagy 70 mikrogramm/ttkg neosztigmint kaptak. A szugammadex vagy neosztigmin adásának megkezdésétől a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő:
-
táblázat: A rokurónium vagy vekurónium utáni mély neuromuscularis blokádban (1-2-es poszttetániás érték) a szugammadex vagy neosztigmin adásától a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)
Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend Szugammadex (4 mg/ttkg) Neosztigmin(70 mikrogramm/ttkg) Rokurónium N 37 37 Medián (perc) 2,7 49,0 Szélsőértékek 1,2-16,1 13,3-145,7 Vekurónium N 47 36 Medián (perc) 3,3 49,9 Szélsőértékek 1,4-68,4 46,0-312,7 Rutinszerű felfüggesztés – közepes fokú neuromuscularis blokád:
Egy másik kulcsfontosságú vizsgálatban a betegeket random módon sorolták a rokurónium- vagy a vekurónium-csoportba.
A rokurónium vagy a vekurónium utolsó adagját követően, a T2 ismételt megjelenésekor random módon 2 mg/ttkg szugammadexet vagy 50 mikrogramm/ttkg neosztigmint kaptak. A szugammadex vagy neosztigmin adásának megkezdésétől a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő:
-
táblázat: A rokurónium vagy vekurónium után a T2 ismételt megjelenésekor adott szugammadexet vagy neosztigmint követően a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)
Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend Szugammadex (2 mg/ttkg) Neosztigmin(50 mikrogramm/ttkg) Rokurónium N 48 48 Medián (perc) 1,4 17,6 Szélsőértékek 0,9-5,4 3,7-106,9 Vekurónium N 48 45 Medián (perc) 2,1 18,9 Szélsőértékek 1,2-64.2 2,9-76,2 A rokurónium indukálta neuromuscularis blokád szugammadexszel történő felfüggesztését a ciszatrakurium indukálta neuromuscularis blokád neosztigminnel történő felfüggesztésével hasonlították össze. A T2 ismételt megjelenésekor egy 2 mg/ttkg-os szugammadex- vagy egy
50 mikrogramm/ttkg-os neosztigmin-dózist alkalmaztak. A szugammadex hamarabb függesztette fel a rokurónium indukálta neuromuscularis blokádot, mint ahogy a neosztigmin a ciszatrakurium indukálta neuromuscularis blokádot:
-
táblázat: A rokurónium vagy ciszatrakurium után a T2 ismételt megjelenésekor adott szugammadexet vagy neosztigmint követően a 0,9-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)
Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend Rokurónium és szugammadex (2 mg/ttkg) Ciszatrakurium és neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg) NMedián (perc)Szélsőértékek 341,90,7-6,4 397,24,2-28,2 Azonnali felfüggesztésre:
A szukcinilkolin (1 mg/ttkg) indukálta neuromuscularis blokádból való regeneráció idejét hasonlították össze a rokurónium (1,2 mg/ttkg) indukálta neuromuscularis blokád szugammadexszel (16 mg/ttkg,
3 perccel később adva) történő felfüggesztésének idejével.
-
táblázat: A rokurónium és szugammadex vagy szukcinilkolin adását követően a 10%-os T1
visszaállásáig eltelt idő (perc)
Neuromuscularis blokkolószer Terápiás rend Rokurónium és szugammadex (16 mg/ttkg) Szukcinilkolin (1 mg/ttkg) NMedián (perc)Szélsőértékek 554,23,5-7,7 557,13,7-10,5 Egy összesített analízis alapján a következő regenerációs időkről számoltak be 16 mg/ttkg szugammadex esetén, 1,2 mg/ttkg rokurónium-bromid adását követően:
-
táblázat: A rokurónium adása után 3 perccel adott szugammadexet követően a 0,9-es, 0,8-es vagy 0,7-es T4/T1-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)
T4/T1 0,9-ig T4/T1 0,8-ig T4/T1 0,7-ig N 65 65 65 Medián (perc) 1,5 1,3 1,1 Szélsőértékek 0,5-14,3 0,5-6,2 0,5-3,3 Vesekárosodás:
Két nyílt vizsgálat összehasonlította a szugammadex hatásosságát és biztonságosságát súlyos vesekárosodásban szenvedő és vesekárosodás nélküli műtétes betegeknél. Az egyik vizsgálatban a szugammadex a rokurónium indukálta blokádot követően 1-2 PTC-nél került beadásra (4 mg/ttkg;
N = 68); a másik vizsgálatban a szugammadex a T2 ismételt megjelenésekor került beadásra
(2 mg/ttkg; N = 30). A blokád elmúlása a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél mérsékelten hosszabb volt, mint a vesekárosodás nélküli betegeknél. Reziduális neuromuscularis blokádot vagy visszatérő neuromuscularis blokádot nem jelentettek a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél ezekben a vizsgálatokban.
Kórosan elhízott betegek:
188, kóros elhízással diagnosztizált beteg bevonásával végzett vizsgálatban a rokurónium vagy a vekurónium által indukált közepes vagy mély neuromuscularis blokádot követő regeneráció idejét vizsgálták. A betegek 2 mg/ttkg vagy 4 mg/ttkg szugammadexet kaptak, a blokk szintjének megfelelően, de vagy a tényleges testtömeg vagy az ideális testtömeg szerint adagolva, véletlenszerűen, kettősvak módszerrel. A blokk mélységétől függően és a neuromuscularis blokkolószer alapján összesítve, a tényleges testtömeg alapján dozírozott betegeknél a négy stimulusból álló sorozat (train of four, TOF) arányának ≥ 0,9-es értékre történő visszatérési medián ideje (1,8 perc) statisztikailag szignifikánsan (p < 0,0001) rövidebb volt, mint az ideális testtömeg alapján dozírozott betegeknél (3,3 perc).
Gyermekek és serdülők:
2 éves kortól < 17 éves korig
288, 2 - < 17 éves gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálatban értékelték a – rokurónium vagy vekurónium által indukált neuromuscularis blokádot felfüggesztő gyógyszerként alkalmazott – szugammadex biztonságosságát és hatásosságát a neosztigminhez képest. A közepes-fokú blokádból
≥ 0,9-es TOF-arányra történő regeneráció jelentősen gyorsabb volt a szugammadex 2 mg/ttkg csoportban, mint a neosztigmin-csoportban (a geometriai átlag 1,6 perc a 2 mg/ttkg szugammadex esetében és 7,5 perc a neosztigmin esetében, a geometriai átlagok aránya pedig 0,22; 95%-os konfidenciaintervallum (CI): (0,16; 0,32), (p < 0,0001). A 4 mg/ttkg szugammadex a mély blokádból való felfüggesztést 2,0 perces geometriai átlaggal éri el, és ezek az értékek hasonlóak a felnőtteknél megfigyeltekhez. Ezek a hatások konzisztensek voltak valamennyi vizsgált korcsoportban (2 - < 6,
6 - < 12, 12 - < 17 évesek), és mind a rokurónium, mind a vekurónium esetében fennálltak. Lásd
4.2 pont.
Születéstől < 2 éves korig
Egy vizsgálatban 145 újszülött és csecsemő és kisded – a születéstől < 2 éves korig – bevonásával értékelték a rokurónium vagy vekurónium által indukált neuromuscularis blokádot felfüggesztő gyógyszerként alkalmazott a szugammadex biztonságosságát és hatásosságát a neosztigminhez képest. A közepes fokú neuromuscularis blokádot követő regeneráció ideje szignifikánsan rövidebb volt (p=0,0002) a szugammadex 2 mg/ttkg-os dózisával kezelt csoportban, mint a neosztigmin csoportban (medián 1,4 perc a szugammadex 2 mg/ttkg-os dózisával, illetve 4,4 perc a neosztigminnel; hazárd arány=2,40; 95%-os CI: 1,37; 4,18). A 4 mg/ttkg szugammadex-dózissal a mély neuromuscularis blokád gyors felfüggesztése volt elérhető, ennek medián ideje 1,1 perc volt. Ezek a hatások minden vizsgált életkori kohorszban (a születéstől 27 napos korig; 28 napos kortól < 3 hónapos korig; 3 hónapos kortól < 6 hónapos korig; 6 hónapos kortól < 2 éves korig) egységesek voltak. Lásd 4.2 pont.
Súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek:
331, az ASA besorolása szerint 3-as vagy 4-es fokozatúnak értékelt beteg bevonásával végzett vizsgálatban a kezeléssel összefüggésben kialakuló aritmiák (sinus bradycardia, sinus tachycardia, vagy egyéb cardialis arrhythmiák) előfordulását vizsgálták a szugammadex alkalmazását követően. Azoknál a betegeknél, akik szugammadexet kaptak (2 mg/ttkg, 4 mg/ttkg vagy 16 mg/ttkg), a kezeléssel összefüggésben kialakuló aritmiák előfordulása általában hasonló volt, mint a neosztigmin (50 µg/ttkg, legfeljebb 5 mg maximális dózisig) + glikopirrolát (10 µg/ttkg, legfeljebb 1 mg maximális dózisig) esetében. A mellékhatásprofil az ASA-besorolás szerint 3-as vagy 4-es fokozatú betegeknél hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatokban részt vevő felnőttekéhez, ezért dózismódosításra nincs szükség. Lásd 4.8 pont.
A szugammadex farmakokinetikai paraméterei a teljes, nem komplexhez kötött és komplexhez kötött szugammadex koncentrációiból kalkulált adatok. Az olyan farmakokinetikai paraméterek mint a clearance és az eloszlási térfogat feltételezhetően megegyeznek a nem komplexhez kötött és a komplexhez kötött szugammadex esetén az érzéstelenítésben részesített betegeknél.
Eloszlás:
A szugammadexnél megfigyelt egyensúlyi állapotú eloszlási térfogat megközelítőleg 11-14 liter normál veseműködésű felnőtt betegnél (hagyományos, nem kompartmentes farmakokinetikai elemzésen alapul). Sem a szugammadex, sem a szugammadex-rokurónium-komplex nem kötődik a plazmafehérjékhez vagy a vörösvértestekhez, amint azt férfi humán plazma és teljes vér felhasználásával in vitro kimutatták.
A szugammadex intravénás bólus adagban adva az 1–16 mg/ttkg-os dózistartományban lineáris kinetikát mutat.
Biotranszformáció:
A preklinikai és klinikai vizsgálatokban nem észleltek szugammadex-metabolitokat, és csak a változatlan készítmény renalis kiválasztódását észlelték eliminációs útvonalként.
Elimináció:
A szugammadex eliminációs felezési ideje (t1/2) normál veseműködésű, narkotizált felnőtt betegeknél megközelítőleg 2 óra, és a becsült plazma-clearance-e megközelítőleg 88 ml/perc. Egy tömegegyensúly-vizsgálat igazolta, hogy az adag > 90%-a választódott ki 24 órán belül. Az adag
96%-a választódott ki a vizeletben, amiből legalább 95% változatlan szugammadexnek tulajdonítható. A széklettel vagy a kilégzett levegő útján történő kiválasztás kevesebb volt, mint az adag 0,02%-a. A szugammadex egészséges önkénteseknek történő adása fokozta a rokurónium – komplexben történő – renalis eliminációját.
Különleges betegcsoportok:
Vesekárosodás és életkor:
Egy farmakokinetikai vizsgálatban a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeket és a normál veseműködésű betegeket összehasonlítva, a szugammadex plazmaszintje hasonló volt beadás utáni
első órában, ezután a plazmaszint gyorsabban csökkent a kontrollcsoportban. A szugammadex teljes expozíciója megnyúlt, ami 17-szer magasabb expozícióhoz vezet a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegnél a szugammadex alacsony koncentrációja mutatható ki az adag beadása után legalább 48 órával.
Egy második vizsgálatban a közepes vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyokat és a normál veseműködésű vizsgálati alanyokat összehasonlítva, a szugammadex clearence-e fokozatosan csökkent és a t1/2 fokozatosan megnyúlt a veseműködés romlásával. Az expozíció 2-szer magasabb volt a közepesen súlyos vesekárosodásban és 5-ször magasabb volt a súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál. A szugammadex-koncentrációt súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál a beadást követő 7 napon túl nem tudták kimutatni.
-
táblázat: A szugammadex farmakokinetikai paramétereinek összegzése korcsoport és
veseműködés alapján az alábbiakban kerül bemutatásra:
| Betegek kiválasztott jellemzői | Átlagos becsült farmakokinetikaiparaméterek (VC*%) | |||||
| Demográfia Életkor Testtömeg | Veseműködéskreatinin-clearance (ml/perc) | Clearance (ml/perc) | Dinamikus egyensúlyi állapotúeloszlási térfogat (l) | Eliminációs felezési idő (óra) | ||
| Felnőtt | Normál | 100 | 84 (26) | 13 | 2,2 (23) | |
| 40 éves75 kg | Károsodott | Enyhe Közepes Súlyos | 503010 | 48 (28)29 (28)8,9 (27) | 151516 | 4,1 (25)7,0 (26)23 (27) |
| Idős | Normál | 80 | 73 (27) | 13 | 2,6 (25) | |
| 75 éves75 kg | Károsodott | Enyhe Közepes Súlyos | 503010 | 48 (27)29 (26)8,9 (28) | 151516 | 4,1 (25)6,9 (25)23 (27) |
| Serdülő | Normál | 95 | 71 (25) | 10 | 2,0 (23) | |
| 15 éves56 kg | Károsodott | Enyhe KözepesSúlyos | 48299,5 | 41 (28)25 (28)7,4 (28) | 111212 | 3,8 (25)6,3 (25)22 (28) |
| Kisiskolás-korú | Normál | 60 | 39 (29) | 5,8 | 2,1 (24) | |
| 9 éves28 kg | Károsodott | Enyhe Közepes Súlyos | 30186,0 | 21 (27)12 (28)3,3 (28) | 6,36,56,7 | 4,0 (25)6,8 (26)25 (27) |
| Óvodáskorú | Normál | 37 | 22 (26) | 3,4 | 2,1 (24) | |
| 3,5 éves15 kg | Károsodott | Enyhe Közepes Súlyos | 18113,7 | 11 (28)6,1 (27)1,6 (27) | 3,53,63,7 | 4,2 (25)7,6 (27)28 (27) |
| Kisdedkorú | Normál | 28 | 16 (28) | 2,5 | 2,1 (24) | |
| 1,5 éves11 kg | Károsodott | Enyhe Közepes Súlyos | 148,42,8 | 7,6 (28)4,2 (28)1,1 (27) | 2,52,62,6 | 4,4 (26)7,9 (28)29 (27) |
| Csecsemő | Normál | 21 | 12 (28) | 1,8 | 2,2 (24) | |
| Betegek kiválasztott jellemzői | Átlagos becsült farmakokinetikaiparaméterek (VC*%) | |||||
| Demográfia Életkor Testtömeg | Veseműködéskreatinin-clearance (ml/perc) | Clearance (ml/perc) | Dinamikus egyensúlyi állapotú eloszlásitérfogat (l) | Eliminációs felezési idő (óra) | ||
| 6 hónapos7,9 kg | Károsodott | Enyhe Közepes Súlyos | 116,42,1 | 5,4 (27)2,9 (26)0,76 (28) | 1,91,91,9 | 4,6 (26)8,3 (26)32 (27) |
| Újszülött | Normál | 13 | 13 (28) | 1,1 | 1,3 (22) | |
| 15 napos3,8 kg | Károsodott | Enyhe Közepes Súlyos | 6,43,91,3 | 5,7 (26)3,1 (27)0,77 (27) | 1,11,11,1 | 2,7 (23)4,8 (26)18 (26) |
*VC = variációs koefficiens Nem:
Nemek közti különbségeket nem észleltek.
Rassz:
Egy egészséges japán és kaukázusi alanyokon végzett vizsgálatban nem észlelték a farmakokinetikai paraméterek klinikailag jelentős különbségeit. A rendelkezésre álló korlátozott adatok nem mutatnak különbséget a fekete bőrű vagy afroamerikai alanyok farmakokinetikai paramétereiben.
Testtömeg:
Felnőtt és idős betegek populációs farmakokinetikai analízise nem mutatott klinikailag jelentős
összefüggést a clearance és az eloszlási térfogat, illetve a testtömeg között.
Elhízás:
Egy kórosan elhízott betegekkel végzett klinikai vizsgálatban 2 mg/ttkg és 4 mg/ttkg szugammadexet alkalmaztak a tényleges testtömeg (n = 76) vagy az ideális testtömeg (n = 74) szerint. A szugammadex-expozíció dózisfüggő, lineáris módon nőtt a beadást követően a tényleges testtömeg vagy az ideális testtömeg függvényében. Nem észleltek klinikailag jelentős különbségeket a farmakokinetikai paraméterekben a kórosan elhízott betegek és a normál populáció között.
Gyógyszerészeti jellemzők - SUGAMMADEX 100 MG/ML
Sósav (a pH beállításához),
Nátrium-hidroxid (a pH beállításához), Injekcióhoz való víz
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Fizikai inkompatibilitást jelentettek verapamillal, ondanszetronnal és ranitidinnel.
2 év
Az első felbontást és hígítást követően, felhasználásra kész állapotban a kémiai és fizikai stabilitása
2 °C és 25 °C között tárolva 48 órán át bizonyított. Mikrobiológiai szempontból a hígított készítményt azonnal fel kell használni. Ha nem használják fel azonnal, akkor a felhasználás előtti, felhasználásra kész állapotban történő tárolás idejéért a felhasználó a felelős, ami 2 °C és 8 °C közötti tárolás esetén normál esetben nem lehet hosszabb 24 óránál, kivéve, ha a hígítás ellenőrzötten és igazoltan aszeptikus körülmények között történt.
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.
A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
2 ml vagy 5 ml oldat, szürke klórbutil gumidugóval, valamint világoskék alumínium lepattintható
tetővel lezárt I-es típusú, átlátszó injekciós üvegben.
Kiszerelés: 1 darab 2 ml-es injekciós üveg, 10 darab 2 ml-es injekciós üveg, 1 darab 5 ml-es injekciós üveg vagy 10 darab 5 ml-es injekciós üveg.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A Sugammadex Mylan befecskendezhető olyan intravénás szerelékekbe, amelyekben az alábbi
intravénás oldatok folynak: 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz,
4,5 mg/ml-es (0,45%-os) nátrium-klorid és 25 mg/ml-es (2,5%-os) glükóz, Ringer-laktát oldat, Ringer-oldat, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloridban.
Az infúziós szereléket megfelelően át kell öblíteni (például 0,9%-os nátrium-kloriddal) a Sugammadex Mylan beadása és más gyógyszerek beadása között.
Alkalmazása gyermekek és serdülők esetén
Gyermekgyógyászati betegek számára a Sugammadex Mylan 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-kloriddal hígítható, 10 mg/ml-es koncentrációra (lásd 6.3 pont).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag ártalmatlanítását a gyógyszerekre
vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.